Felszólalás adatai

SZABADOS TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Államtitkár Asszony! Szeretném ott folytatni, ahol Lamperth Mónika abbahagyta, néhány dologra reagálni, ami a kormány részéről elhangzott.

Én a Bursa Hungaricáról nem beszélek, mert ő erről már beszélt, de én ennél is nagyobb botránynak tartom az Arany János-programot, amelyről még Környei László helyettes államtitkár úr is a bizottsági ülésen bizony elismerte, hogy nem a legjobban sikerült, 600 helyre mindössze 355 jelentkező volt, ezt ő is kudarcnak minősítette. De nem is ez volt a legnagyobb botrány, hanem az, hogy történetesen a 355 között volt egy cigány kislány jelentkező, Szilvia - a vezetéknevét nem mondom, Szilvia -, akit nem vettek föl, mert nem találtak olyan képzési formát neki, amiben a tanulását biztosítani lehetett volna, és amikor elment a minisztériumba panaszkodni, akkor azt mondta neki az egyik minisztériumi tisztviselő, hogy de kedves kislányom, ez most nem roma, hanem magyar program. Hát itt van a probléma, kedves képviselőtársaim, hogy önök például ezt a társadalmi réteget nem közénk tartozónak tartják!

Selmeczi Gabriella, remélem, nem tudatosan lódított, amikor a 39 pont egyikében azt mondta, hogy önök indították el a sulinet-programot. Fordítva történt, önök leállították, és csak nagyon lassan kezdődött el újra a sulinet programja. Tessék utánanézni - remélem, hogy nem tudatosan lódított, hanem megtévesztették.

És most rátérnék arra, amit szeretnék elmondani: néhány adat. Ma a társadalom jövedelmi szempontból legalsó 20 százalékot kitevő rétegében nevelik a gyermekek körülbelül felét. E családok, társadalmi csoportok iskolázottsági, műveltségi szintje is jóval alacsonyabb a társadalmi átlagnál. A sokszorosan hátrányosan helyzet egyúttal sokaknak jelenleg reménytelen helyzetet is jelent, a "nincs kiút" érzését. A tapasztalat az, hogy az elmúlt másfél évtizedben a társadalmi mobilitás bizonyos rétegek számára bezárult. Terjedőben az a vélemény, hogy a szegények önmaguk szegényei, hiszen csak akarniuk, dolgozniuk és tanulniuk kellene, és kitörhetnének ebből az állapotból.

A munkanélküliség egyesek szerint már-már deviancia. Dolgozzanak, majd jobban élnek! - halljuk gyakran akár még a miniszterelnök úr szájából is. Választókerületemben - már elhangzott ez a mai napon - bezárták tavaly a Mannesmann-gyárat, 1200 munkahelyet felszámolván. Ez akkor visszhangtalanul maradt, dacára annak, hogy kijött a területfejlesztési bizottság fideszes elnöke, és a miniszterelnök úr nevében segítséget ígért Sárbogárdnak és környékének. Természetesen nem történt azóta semmi. Most a Danone-gyár, a Győri Kekszgyár bezárásakor miniszterelnök, államtitkárok kampányolnak - persze nem fog semmi sem történni, mert ha a Danone úgy dönt, akkor úgyis be fogják zárni. Egyenlő a mérce, kedves képviselőtársaim?

Szintén a választókerületemben két szomszéd községből az egyikben jelentős a romák aránya. Az óvodában már 90 százalék, az iskolában eddig 50 százalék körüli volt a roma gyerekek aránya. Ebben a tanévben több mint 70 nem roma gyereket átírattak a szomszéd község iskolájába. Kommentár nincs.

A fent elmondottak azt tanúsítják, hogy szemben például a miniszterelnök úr nem kis optimizmussal nemzeti egységet hirdető és azt már-már valós társadalmi állapotként feltüntető véleményével, csökkenőben van a társadalomban az összetartozás, a szolidaritás érzése, tehát gyengül a társadalmi kohézió.

(13.50)

Kérdés: alkalmas-e a mai magyar iskola a hátrányok mérséklésére? Sajnos, a mai magyar iskolarendszerben a szelekciós folyamatok váltak a fő irányokká, és az iskolarendszer lényegileg három rejtett iskolarendszerre szakadt:

1. A jól ellátott, döntő többségében nagyvárosi általános iskolák, elit gimnáziumok - különórák, iskolán kívüli idegen nyelvi és jogosítványszerző képzés árnyékrendszerével kiegészített - felsőoktatásba vezető rendszere.

2. A többség számára létező nyolcosztályos általános iskola és négyosztályos gimnázium vagy szakközépiskola rendszere.

3. A leszakadó rétegek és különösképpen a roma lakosság gyermekei számára az iskolát jelentő, mindinkább lepusztuló és elsősorban falusi általános iskolák, amelyeket a speciális szakiskolák és szakmunkásképzés kevéssé értékesíthető formái egészítenek ki.

Mára Magyarországon a tudás közvetítésének és elosztásának, tehát a műveltséghez való hozzáférésnek olyan rendszere alakult ki, mely fokozatosan újratermeli annak szélsőséges egyenlőtlenségeit, s a tudásszerzés esélyének egyenlőtlen elosztásához vezet.

A Magyar Szocialista Párt számára az oktatás fejlesztése elsőrendű feladat. Hiszen jószerével nincs is mit bevinnünk az Európai Unióba, gazdagítani azt, a kiművelt, versenyképes, a munkaerőpiacon helytálló humán erőforráson kívül. Ezért azt szeretnénk, hogy minden fiatal számára, aki bekerül az oktatási rendszerbe, szakmát lehessen biztosítani, a szakmunkástól az egyetemi diplomáig.

Másodszor: a munkaerőpiacon versenyképes tudást vagy annak alapjait kell biztosítani, érettségit, egy idegen nyelv legalább középfokú tudását, a számítógép európai számítógép-kezelői jogosítvány szintű ismeretét, továbbá gépkocsivezetői jogosítványt. Az MSZP olyan iskolarendszer kiépítését tekinti céljának, amely minden magyar állampolgár számára az iskolai oktatás keretein belül ingyen lehetővé teszi, hogy e négyféle készséget, tudást elsajátítsa. Ehhez természetesen szükséges és elengedhetetlen a pedagógusok helyzetének radikális javítása, hiszen ez az oktatás színvonala emelésének legfontosabb feltétele. Gyermekeink felének jövője attól függ, hogy sikerül-e a szegénység újratermelésének egyik legfontosabb forrását, a műveltség, képzettség hiányát drasztikusan csökkenteni. Ez mindannyiunk feladata. Gondolom, ha valamiben, ebben partnerek lehetünk. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)