Felszólalás adatai

DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! 2007. október 2-át írunk, elolvastam a jelentés címét: a 2005-ben megtett intézkedésekről szóló jelentés áll előttünk. Nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy amikor állandóan "kapcsoljunk rá, gyorsítsunk, siessünk, haladjunk a korral" és ilyen kormányzati jelszavak özönében élünk, akkor közel két év késéssel kerül a parlament elé egy ilyen fontos jelentés. Nincs igaza azoknak sem, akik azzal védekeznek, hogy a statisztikai adatok csak mikor állnak rendelkezésre, hiszen nézzük meg azt a '95-ben született országgyűlési határozatot, amely előírja azt, hogy a kormány szeptember 15-éig köteles benyújtani a jelentést. Ezt áprilisban tette meg, tehát több mint fél év késéssel. Ez bizony azt mutatja, hogy a kormányzati munka háza táján nincs minden rendben.

A második általános észrevételem a jelentés műfajára vonatkozik. Jóllehet nem szokás ilyen filológiai boncolgatásokba fogni a Parlament falai között, mégsem tudom megállni, hogy ne értelmezzem, hogy józan ember számára mit jelent a jelentés. Legalább négy elemet kell hogy tartalmazzon, különben értelmetlen, és öncélúvá válik. Kell egy helyzetértékelést, azaz diagnózist tartalmaznia, utána be kell számolnia arról, hogy mi történt. Ezt a két elemet tartalmazza a jelentés. De utána szükséges levonni a megfelelő konzekvenciákat, azaz értelmezni, értékelni kell a rendelkezésre áll adatokat, nem félve attól sem, hogy minősítsünk egy-két megtett intézkedést, és végül ki kell jelölni egy-két utat, ha úgy tetszik, javaslat vagy ajánlás formájában. Ezt az utóbbi két elemet nem tartalmazza a jelentés, lehetséges, hogy ez a parlament gyakorlatában így bevett dolog, de arra szeretnék rámutatni, hogy értelmetlen és öncélú önmagában az adatokat boncolgatni, bár nem vitatom, hogy jó alkalmat ad a képviselőknek és a parlamenti csoportoknak arra, hogy a politikai nézeteiket kifejtsék egy nagyon fontos téma kapcsán, márpedig ez egy nagyon fontos téma.

Ezért én sem állom meg, hogy még a rendelkezésemre álló időben a jelentéshez kapcsolódva ne mondjam el egy-két gondolatomat, amit a jelentésből kiolvastam. De idetenném még azt, ami elhangzott szintén, hogy miután a kormányzati intézkedésekről szóló jelentést kellett volna olvasnunk, én ilyennek nem láttam nyomát, láttam viszont az egyes minisztériumok lajstromát, tartalomjegyzékét, amelyben felsoroltak sok-sok intézkedést, köztük nem egy olyat is, amit csak igen jóindulatúan lehet a gyermekek és az ifjúság helyzetének javításával összefüggésbe hozni.

De akkor nézzük először az adatokat, majd utána egy-két gondolatot a megtett intézkedésekről! Az egyik legdöbbenetesebb adat az, amely arról szól, hogy 1 millió 183 ezer gyermekes család háztartásában az egy főre jutó évi jövedelem 636 ezer forint. Ha hónapokra lebontjuk, ez azt jelenti, hogy ott az egy főre jutó jövedelem 53 ezer forint. És nem szól az anyag arról a szórásról, hogy hány családnál jut egy főre ennél lényegesen kevesebb, esetleg 40 vagy 30 ezer forint.

(12.20)

Az oktatási és tudományos bizottság legutóbbi ülésén elég döbbent, néma csend fogadta a Nagycsaládosok Országos Szövetsége egyik vezetőségi tagjának felszólalását, aki egy konkrét család példáján mutatta be azt, hogy egy nyolcgyerekes család miután mindent kifizet, amit ki kell fizetnie, köztük a megemelt útiköltségeket és egyebeket, egyetlen fillér nem marad számukra, hogy egyenek. Hogy honnan teremtik elő? Nyilván túlmunkával és megfeszített olyan élettempóval, ami megint csak tönkreteszi a gyerekeket. Nos, ez a megállapítás önmagában okot adott volna arra, hogy bizonyos ajánlások is elhangozzanak, bizonyos elköteleződése a kormánynak a tekintetben, hogy hogyan akar ezen a helyzeten javítani. Mint hallottuk, most 500 forinttal, illetve 600 forinttal meg fogják emelni a családi pótlékot. Úgy vélem, hogy ez ezeken a szegény sorsban lévő gyerekeken lényegesen nem fog segíteni.

A másik ilyen tény, amit nem árt jól a fejünkbe és a szívünkbe vésni, hogy 19,4 százaléka, azaz majdnem 20 százaléka munkanélküli a fiataloknak. S ami még riasztóbb adat, hogy a munkanélküliségi ráta - ezt az anyagban szereplő grafikonok egyértelműen mutatják - radikálisan emelkedett 2001 óta. Az a fiatal, aki megszerzi a diplomáját vagy a végzettségét, és utána hiába keres munkát, ezt még valahogy néhány hónapig el tudja viselni, majd egy év elteltével feleslegesnek érzi magát, nem látja az életének az értelmét, és akkor fordul olyan pótcselekvésekhez, mint az alkohol, a drog és egyéb deviancia. Nem beszélve arról, hogy továbbadja a mintát, elmegy a kedve az értelmes munkától. Ez tehát a legnagyobb baj, és ezzel kapcsolatban megint csak nem láttunk olyan fajta intézkedéseket és olyan akcióterveket, ajánlásokat, javaslatokat, amely ezen a nagyon-nagyon súlyos helyzeten segíteni tudna. Megtudtuk persze ugyanakkor azt, hogy a fiatalok 4 százaléka rendelkezik a lakásban légkondicionáló berendezéssel vagy éppen 13 százaléka házimoziszettel, amelyek, azt hiszem, eléggé másodlagos adatok ehhez kapcsolódóan.

Nem szólt senki, ezért is irányítom rá a figyelmet, a kultúrához való hozzájutásról és a könyvolvasás szokásairól. Nos, az anyagból megtudjuk - persze érdekes módon fogalmaz ám az anyag, mert azt mondja, hogy a ténylegesen könyvet olvasó fiatalok 2000-ben átlagosan hárommal több könyvet olvastak, mint 2004-ben. Ez azt jelenti magyarul, hogy 2004-ben csökkent a könyvet olvasók száma. És ugyancsak megállapítja az anyag, hogy a kultúrához való hozzájutásban tovább nőtt a kettészakítottság állapota. Ez is két olyan adat, amely mellett nem lehet szó nélkül elmenni, és bizony erős hiányérzetünk van, ha nem látjuk mellette azt, hogy na és, akkor most mi a kormányzati szándék, hogy ezen az elfogadhatatlan helyzeten javítsunk.

De áttérek egy-két olyan felsorolt intézkedésre, amit az anyagból kiolvashatunk. Például megállapítja az Oktatási Minisztérium beszámolója, hogy a gyerekbarát büfére kiírt pályázaton mintegy 40 iskola nyert. Miért olyan fontos kérdés ez a gyerekbarát büfé? Jól tudjuk, hogy gyermekeink egészségi állapota szintén aggasztó, rengeteg a túlsúlyos, egészségtelenül táplálkozó gyerek, ezért nagyon helyesen komoly akciót indítottak pár évvel ezelőtt az egészséges táplálkozás érdekében. Hány iskola működik Magyarországon? 2005-ben ezeknek az iskoláknak száma több volt mint 4 ezer, ma már, jól tudjuk, hogy 4 ezer alá csökkent. De a 4 ezer iskolának a 40 iskola egy százaléka! Ez olyan nagy tett, hogy erről egy ilyen anyagban mint hathatós kormányzati intézkedésről kell szólni? Én akár inkább kihagytam volna, mert ez olyan szégyenletesen kevés, hogy ezzel dicsekedni nem lehet.

Megemlítem, hogy itt valami félreértés lehetett, a képviselőtársam a nyelvi előkészítő osztályokat nem kifogásolta - ezt Tóth Tiborné képviselőtársnak mondom -, pusztán azt tette szóvá, jól figyeltem, hogy ezzel kapcsolatban sem olvashatunk eredményeket, elemzéseket, annak bemutatását, hogy ez a program jól halad, és mit eredményezett.

Megemlíteném még az egyik legfájóbb hiányt, ez a szakiskolai program. Mindösszesen 23 szakiskolában indult szakképzést előkészítő évfolyam. Mindösszesen 23-ban! Miről van itt szó? Arról, hogy azok a gyerektömegek - és ez évente körülbelül 8-10 ezer gyerek -, akik szakiskolába lépnek... Vagy ennél még magasabb, bocsánat, itt rossz számot mondtam, huszon-valahányezer gyerek, aki szakiskolába menne, az ő egyharmaduk majdnem hogy funkcionális analfabéta, nem tud írni, olvasni, képtelen arra, hogy a közismereti tárgyakat tanulja, számukra szükség volt erre a szakiskolai előkészítő osztályra, amely tehát pótolja az ő kieső hiányaikat. Mindössze 23 ilyen indult. Ezeknek az eredményét sem tudjuk, és mint hallottuk korábban, nem készültek ezeknek az osztályoknak kerettantervei, tehát hogy mi fog ott történni, nem tudjuk.

Végül az "Utolsó padból" program, amit többen említettek: az oktatási bizottságban rákérdeztem, hogy pontos adatot, elemzést szeretnénk tudni, hogy hány gyerek sorsán segített ez. Tegnap azt hallottam, hogy még készítik az összesítést, talán holnap megkapom írásban erre az eredményt.

Amikor egy jelentés ilyen felületes, csak lajstromállításra vállalkozik, akkor ez a jelentés nem komoly, és nem méltó annak a témának a súlyához, amit tárgyal. Ezért és nem a téma fontosságának a megkérdőjelezése miatt nem fogjuk tudni az elfogadását támogatni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiból.)