Felszólalás adatai

DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Kedves itt maradtak! Sajnálatos módon kevesen vannak a kormánykoalíció részéről, ezt én is megerősítem. Azt hiszem, Balla képviselő úr utolsó mondatai között szereplő zavar az én mottómhoz kapcsolódik, amellyel a zárszámadásra vonatkozóan szeretnék egypár gondolatot közölni. Mégpedig ahhoz a mottóhoz, amelyet úgy fogalmaztam meg, hogy egy rendszer zavara olyan, hogy bármelyik részéhez érünk vagy nyúlunk, az bővítetten újratermeli a zavart. Ez a bővítetten újratermelt zavar egy sajátos öngerjesztő körben a következményeket is sajnálatos módon negatív irányba, negatív spirálba hajtja.

Arról szeretnék szólni és felhívni a kormány, a kormánykoalíció és képviselőtársaim figyelmét, hogy mind az ÁSZ-jelentésben foglaltak, mind pedig az Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság elemzése és beszámolója figyelembevételével súlyos problémákra bukkan az ember. Mégpedig nemcsak abban a vonatkozásban, hogy milyen a nyugdíjaslét, milyen a nyugdíjasok fenntartható egészsége, milyen a nyugdíjasok életminősége és az idősödők helyzete a mai Magyarországon, hanem abban a vonatkozásban is, hogy hogyan is történik, hogyan megy végbe a járulékok útja, hogyan érhető tetten annak a menete, mi történik, milyen módon. Ezek rejtve vannak a mindennapok embere előtt, még a szakemberek részére sem nyilvánosak, ezért nagyon nehéz kibogozni. Tehát szeretnék a járulékok útjáról is szólni, és ennek a járulékútnak a folyamataihoz is hozzáfűzni néhány gondolatot és észrevételt.

Másrészt nyilvánvaló, hogy az észlelt és tisztázatlan zavarok következményeivel számolni kell.

(20.50)

Ezek a következmények éppen a járulékok, a nyugdíjjárulékok útjának követésével előre jól jelezhető újabb problémákat tárhatnak föl, de nyomukba kell szegődnünk. Talán annyit értelmezésképpen még, hogy 1988 óta van keresetszámítás Magyarországon. Körülbelül 10-12 éve tudunk valamiféle elektronikus adatrögzítésről és elektronikus feldolgozásról, azonban 2006-ban indult egy kötelező elektronikus adatszolgáltatási módszer, illetve kötelező adatszolgáltatás a befizetések folyamatában. Az előző, tehát ezt megelőző adatrögzítések, úgynevezett papírdokumentációk, nagyon jól tudjuk, hogy annak idején több kilométer hosszú papíradatok voltak, és bizony ebből kibányászni adott alkalommal a nyugdíjak megállapításához szükséges előzményeket rendkívül nehéz volt. Megítélésem és megítélésünk szerint bizony rengeteg probléma volt, lehet, hogy valaki előnyösebben járt ezzel, előnyt szerzett, de többnyire valószínűsíthetem, hogy több maradt vissza, bent a kasszában, mint amennyire igazságosan szüksége lett volna az illető egyénnek.

Az előző adatrögzítés tehát a papír formából átment egy rendkívül bonyolult és menet közben újításokkal és módozatok bekapcsolásával egy olyan elektronikus adatrögzítési folyamatba, amely viszont egy sajátos módon, és ezt föltárja az ÁSZ is és a Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság is, nemhogy javította volna a költség támogatásával ezt az elektronikus rendszert, hanem csökkentette. Tehát óriási megszaporodó adat, óriási felelősséggel, és nemhogy jobb elektronikus technikai működéssel működne, hanem ebben még csökkentették is a támogatást, úgyhogy gyakorlatilag, ha most durván fogalmazok, a csőd szélére juttatta ezt a rendszert. Nem tudom, lehet, hogy véletlen az egész, vagy lehet, megvannak a fiskális hátterei ennek, de nem tudom, nem célzatos-e, hogy ne lehessen áttekinteni talán egy időben megfelelőképpen.

A jelenlegi utat egypár mondattal, pár szóval hadd jellemezzem! Van a munkáltatói adatszolgáltatás és járuléktovábbítás az APEH felé. Ez ismert, tudjuk. Emellett az APEH-től történik a továbbítás a nyugdíjalapba, ez is tény, az Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóságon keresztül, és továbbítása aztán a nyugdíjas részére a kifizetőhelyeken, vagy legalábbis azzal együtt. Melyek a jelenlegi problémák és veszélyek, amelyekre vonatkozóan már néhány mondatot elmondtam, és természetesen a jövőre vonatkozó 2007-es, 2008-as nyugdíjszámítások és nyugdíjazási folyamatok szempontjából is kockázatok? Az emberről nem is beszélve, akiről Andorka Rudolf, kiváló szociológus azt mondta, hogy az ember olyan közjószág, akivel nem elég csak számokban kommunikálni, hanem a feltételeit is biztosítanunk kell, hogy a fennmaradó, fenntartható egészsége és kielégítő életminősége biztosítható legyen.

Most ezek a problémák. A munkáltatói adatszolgáltatás és a valós APEH-befizetések adatai között óriási eltérés van, ami már az első szakaszban egy rendkívül súlyos dilemmát képez, és téves következtetésekhez vihet. Második ilyen probléma a feldolgozatlanság az APEH-nél, sajnos. Ezek komoly problémák. Nem is beszélve arról, hogy az APEH-től átcsorgatott, átküldött, bocsánat, nem átcsorgatott, majdnem azt mondtam, hogy átcsorgatott összpénzek - a Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság felírta a nyugdíjalapba -, úgy tűnik, hogy mindössze a valóságban 8 százalékos rátával mennek át. Nem követhető, mennyit utaltak át az APEH-től az Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatósághoz, illetve az alapba. Ez egy döbbenetes dolog, mert egyrészt van a rés, amit már mondtam, a munkáltatói adatszolgáltatás és a rögzítés között, másrészt van a zavar benn az APEH-nél, vagy ki tudja miért, hogy történik ez. Nem megy át a Nyugdíj-biztosítási Főigazgatósághoz a nyugdíjalapba, és máris áttekinthetetlen az egész úgynevezett rendszertelen rendszer.

Nem látható például a munkáltató és a munkavállaló vagy biztosított, nyugdíjbiztosított, nevezzük finomabban így, befizetése. Nem készülhetett így természetesen az az óhajtott és várva várt egyéni személyes számla, nyugdíj-befizetési számla. Továbbmegyek, a Nyugdíj-biztosítási Alappal szembeni járuléktartozás a 2006-os évben bruttó 213,7 milliárd forint volt. Ez rögzített adat, ami az előző évi kintlévőséget 102,9 milliárd forinttal haladta meg, ami képtelenség, mivel a 213,7 milliárdos járuléktartozásból az év végén közel 101 milliárd forint értékvesztésként számolható el. Erre a valótlanságra hogy lehet valamiképpen közgazdasági értékelést adni egyáltalán?

A bevallások feldolgozását óriási lemaradás is jellemzi ráadásul. Az idei állapot közel félévi csúszást jelez. Az ÁSZ és az Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság szerint - már egyébként javasolták eddig ők többször is - a munkáltatói és biztosítotti járulékokat külön számlán kellene befizetni, nem csak utána szelektálni, mert az képtelenség, nem megy, ebben a káoszban, ebben a zavarban nem megy, de legalább a befizetéseknél kellene külön rögzíteni. Ezt a Pénzügyminisztérium nem tartotta indokoltnak, miféle okból, milyen megfontolásból, nem tudom, és nem tudjuk. Nem akarok sanda gyanút kelteni, de lehet ez egyszerű adminisztratív probléma is, lehet pénzügyi háttere, nem tudom, miért, de lehet valami más esetleg, és ilyenkor, ennyi zavarkeltő láncszem mellett fölvetődik az, hogy nem véletlenül és nem céltalanul.

A 2006-ban végrehajtott kétszeri nyugdíjemelésnél például az Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság által számított nyugdíjemelés mértéke magasabb lett volna, mint amit a kormány végrehajtott. Ebben sem gondolja az ember, hogy ez véletlen, hanem feltehetően a takarékosságnak egy sajátos formája, vagy ki tudja, még más is lehet talán. Én ezekre a lehetőségekre nem gondolok most.

A 2006-os nettó keresetek ugyanis 7,5 százalékkal, a nyugdíjasokat érintő árak 5 százalékkal nőttek. Ez a svájci indexálással 6,3 százalékos éves nyugdíjemelést eredményezett volna. A valóságban összességében 5,6 százalékkal emelte a kormány a nyugdíjak összegét. Már csak hab a tortán az, hogy a nyugdíjágazat működési kiadásai az összbevételek 1,2 százalékát jelentik, ugyanakkor a magánnyugdíjpénztáraknál - ahol jelenleg 210 milliárd forint már van, 2010-re ez eléri a 410-420 milliárd forintot, még a visszaáramlások mellett is, amelyek szabályozottan ugyan, de nagyon csordogálósak, tehát a magánnyugdíjpénztáraknál - ez 5 százalék. Ez nőni fog nyilván a több-biztosítós rendszer esetén.

(21.00)

Összegezve és egyben valamiféle javaslatot is tanulságként levonva az elmondottakból, először is meg kell szüntetni a káoszt és az áttekinthetetlenséget ebben a folyamatzavarban. Másodszor: valós adatokra kell tervezni, mert ezek a nem valós adatok félrevisznek mindent; ha ezt még meg is spékeljük, akkor különösen virtuális világot alakítunk ki negatív értelemben. A nyugdíjasokat áttételesen fenyegető bizonytalanságot meg kell szüntetni, ami áttételesen - nem direktben, hanem áttételesen - mára, holnapra, holnaputánra vonatkozik majd, nem is beszélve a beáramló Ratkó-nyugdíjasokról. Elkülönített számlakezelést kell befogadni.

Végül a járulékok útját meg kell tisztítani, és tisztázni a befolyó pénzek helyét és mozgását. 3 millió 343 ezer körüli valamilyen nyugdíjas él ma Magyarországon, és emellett az időskorúak, az öregségi nyugdíjasok is kitesznek másfél milliót. (Sic!) Ráadásul a nyugdíjasok, a hatvan éven felüli nyugdíjasok fele legalább egy krónikus betegségben szenved, két ilyen betegség van 10 százalékuknál, három ilyen betegség vagy több 3 százalékuknál, 60-70 ezer ember, a másik egy summa 200 ezer, a fele pedig egymillió ember. Az ő jövőjük, jelenük és a majdani nyugdíjasok jövője óhatatlanul felveti, hogy az alapot jelentő, alapvető pénzügyi folyamatokat, bázist a járulékoktól a kifizetésig nagyon komolyan, nagyon mértéktartóan, de nagyon határozott szakmaiság mellett, felelősséggel, lelkiismerettel kell követni, és nem véletlen, ha az emberben az a gondolat támad, hogy egy zárszámadás nagyon szakmai és szakszerűségi kérdés, de a lelkiismereti zárszámadás még hátravan.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)