Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nacsa képviselőtársam egy vicces képviselő, egyetért velünk abban, hogy nem értünk egyet. Ilyeneket azért még tudnánk sokat mondani itt a Házban. Alapvetően én azt gondolom, hogy képviselő úr, ön vagy véletlenül, vagy direkt értette félre a szavaimat és a szavainkat, hiszen mi arról beszéltünk, hogyan lehetne még jobbá tenni a jelenlegi helyzetet. Én magam is arról beszéltem, hogy egy ilyen válsághelyzet bizony lehetőséget is ad a mindenkori kormány számára, hogy újratervezze a magyar gazdaságot. De minden újratervezés, ugye, annyit ér, amennyi pénzt mögé tesznek, egy-egy kezdeményezés, egy-egy projekt mögé. Tehát ezért mondtam én azt, hogy nem szeretnék oda visszatérni, ahol voltunk, hiszen sokkal jobb lenne, ha ebből a válságból a magyar gazdaság ütésállóbban kerülne ki abban a tekintetben, hogy a termelékenységet tudjuk növelni, hogy a versenyképességet tudjuk növelni; hogy adott esetben ne munkaalapú, hanem tudásalapú társadalomra tudjunk átállni, mert önök mindig a munkaalapút emlegetik, holott ma már szerintem tudásalapú társadalom nélkül nincsen munkaalapú társadalom; hogy Magyarország ne egy összeszerelő üzem legyen; hogy ne az legyen adott esetben, hogy állandóan a multinacionális cégekhez kelljen rohangálni, és a kegyüket keresni, és amikor valamit bejelentenek, akkor rögtön több tíz milliárd forintot kelljen költségvetési forrásból adni nekik, akkor is, ahogy jobbikos képviselőtársam erről már beszélt, ha 110 milliárdos osztalékot visznek ki adott esetben az országból.

A másik, amit szerettem volna a figyelmébe ajánlani, hogy ha jól értettem, ön arra buzdítja a fővárost, és ha jól értettem, akkor a miniszterelnök is ma egy kérdésre, amit Harangozó Tamás képviselőtársunk tett föl, azt mondta, hogy miért nem használják föl azt a pénzt, amely tulajdonképpen tartalékként kötvény formájában vagy valamilyen formában le van kötve. Én meg pusztán azt nem értem, ha önök azt mondják, hogy nagy baj az adósság, meg milyen rossz politika volt, akkor ön most arra biztatja a Fővárosi Önkormányzatot, hogy a meglévő tartalékát, amit félretett, azt tulajdonképpen használja fel a Lánchíd felújítására, tehát magyarul, költse el. Másik oldalról meg arról beszélnek, hogy milyen nagy nemzeti szimbólum a Lánchíd, és mennyire büszkék önök a tradíciókra, és szórják a tízmilliárdokat különböző projektekre, elképzelésekre, amelyek messze kisebb értékkel bírnak talán, mint a Lánchíd a magyar nemzet vagy éppen a budapestiek számára. Tehát ha egy tűzijátékot és ahhoz kapcsolódó rendezvényeket meg tudnak szervezni tízmilliárd forintból, akkor nem pontosan értem, hogy pont a Lánchíd felújítására, ami nemzeti szimbólum, történelmi ereklye, ha szabad így fogalmazni, pont arra nincsen a kormánynak tízmilliárd forintja.

A harmadik téma, amit érintett, arra szintén felhívnám a figyelmét, ez az álláskeresési járadék, hogy az idei évben 83 milliárd körül volt a költségvetési előirányzat, a következő évben valamit emelkedik, olyan 100-108 milliárd forint nagyságrendre, és én pont azt kritizáltam, és erről beszéltünk itt többen értékválasztás kapcsán, hogy ennél önök csak egy részteljesítésben majdnem ennyit vagy többet költenek el a Budapest-Belgrád vasútvonalra. Tehát csak ebben az évben adtak rá nyolcvanvalahány milliárd forintot, ami rendelkezésre áll Magyarország összes álláskeresőjének egy egész évben.

És a jövő évben megint százvalahány milliárdot adnak rá, egy olyan projektre, ami világos kínai gazdaságpolitikai és geopolitikai érdekeket képvisel, és az az ő szempontjukból nézve teljesen helyénvaló, de még mindig nem világos, hogy Magyarország ezen mit nyer a következő időszakban.

Egy biztos  és erről beszél minden ellenzéki képviselőtársam , hogy lehetne jobban elkölteni a rendelkezésre álló forrásokat. Erről szólnak egyébként az ellenzéki javaslatok, erről szólt a költségvetési vita a mi oldalunk részéről, hogy hogyan lehet a megtermelt, meglévő közös forrásainkat hatékonyabban, hasznosabban, jobb eredménnyel elkölteni, hogy abból a magyar családok, a magyar munkavállalók vagy éppen a kis- és középvállalkozók többet profitálhassanak, és ne megint a barátok, oligarchák és a kedvenc multinacionális cégek vigyék ezt haza, amelyeknek egyébként erre nincsen szükségük, legyen szó Mészáros Lőrincről, aki 11 milliárd osztalékot tud kivenni a cégéből, vagy legyen szó más olyan multinacionális cégről, amelyik több tíz milliárd forintot vesz ki az évek során, ahelyett, hogy társasági adót fizetne a magyar állam költségvetésébe. Köszönöm szépen a figyelmet, elnök úr.