Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm a jelen lévő képviselőket, és mindenkit, aki figyelemmel kíséri a munkánkat. Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 23. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Szabó Erika és - később - Világosi Gábor jegyzők lesznek a segítségemre.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a szakképzési hozzájárulásról és a képzési rendszer fejlesztésének támogatásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának a megkezdése. Az előterjesztést T/4086. számon, az önkormányzati bizottság ajánlását pedig T/4086/11. számon kapták kézhez.

Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Pálinkás József államtitkár úrnak, az ajánlás szerint 15 perces időtartamban.

DR. PÁLINKÁS JÓZSEF oktatási minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselők! Valóban, akár név szerint is üdvözölhetném mindegyiküket (Közbeszólás az SZDSZ soraiban: Nem telne sok időbe!), vegyék úgy, hogy ezt megtettem.

Tisztelt Képviselők! Az önök előtt fekvő, a szakképzési hozzájárulásról és a képzési rendszer fejlesztéséről szóló törvényjavaslat bemutatása során három dologról szeretnék beszélni: a képzés és a munkaerőpiac viszonyáról, a törvényben megjelölt célokról, a fejlesztés területén elérni kívánt célokról, és végül az ezen célok eléréséhez szükséges eszközök között kiemelt szerepet játszó fejlesztési és képzési alaprészről és annak működéséről.

Az itt jelen lévő képviselők nagyobbrészt az Országgyűlés oktatási és tudományos bizottságának tagjai, és bizonyára mindannyian egyetértenek velem abban, hogy az ország felemelkedésének, és ezen belül a gazdaság növekedésének meghatározó eleme az általános és a szakmai képzettség fejlesztése. Magyarország jövőjét döntő mértékben fogja meghatározni, hogy ezen a téren képes-e egy átgondolt, határozott politikával, az erőforrások értelmes koncentrálásával olyan képzési rendszert kialakítani, amely a magyar munkaerőt a képzettség szempontjából európai összehasonlításban, nemzetközi összehasonlításban is versenyképessé teszi. Magyarországnak az Európai Unióba történő belépésével a jól képzettek számára óriási lehetőségek nyílnak meg, a gazdaság gyors iramban fejlődhet.

A célunk olyan beruházások megvalósítása, amelyek elsősorban a tudásigényes, nagy hozzáadott értéket jelentő termelést növelik, ehhez Magyarországnak jól képzett munkaerővel kell rendelkeznie. A jövőbeli versenyképességünk a képzési rendszer mai állapotától, a képzési rendszer mai fejlesztésétől, színvonalától és fejlesztési elképzeléseitől függ. Az európai munkamegosztásban méltó helyet szeretnénk elfoglalni, ezért a kormány célja az, hogy Magyarország Közép-Európa országai közül azzal tűnjön ki, hogy a lehető legképzettebb munkaerővel rendelkezik.

Mindezekből következik, hogy a képzési rendszernek olyannak kell lennie, amely támogatja a versenyképességet és a foglalkoztathatóságot. Alkotóképes, a változó gazdasági és társadalmi viszonyok között alkalmazkodni tudó, alkalmazható tudással rendelkező szakembereket kell képezni, és a kínálatnak rugalmasnak, szakmailag sokfélének, igényorientáltnak, kompetenciákra alapozottnak kell lennie.

A magas képzés szakmai színvonalát szakszerű és alapos minőség-ellenőrzési és értékelési rendszer biztosítja, ezért támogatni kell a munkaerőpiac igényeinek megfelelő gyakorlati képzések további erősödését. Ennek megfelelően kiemelt cél, hogy a felsőoktatásban is jelentős teret kapjanak a rövidebb képzési idejű, gyakorlatorientált, rugalmas képzések. A kormány célja, hogy a teljes képzési rendszer egységes kezelésével olyan képzési rendszer jöjjön létre, amely az állampolgárok számára lehetővé teszi a tanulási utak megtervezését, a folyamatos és megújuló képzés lehetőségét, és mind az egyén, mind az állam számára hatékony és gazdaságos. A fenti célok elérésének egyik fontos eszköze a teljes szakmai képzést átfogó finanszírozási rendszer kialakítása, a képzési rendszert támogató fejlesztési források egységes kezelése, és a gazdaság és a munkaerőpiac erőteljes bevonása a képzési rendszer átalakításába, alakításába.

Tisztelt Ház! Mi történt az elmúlt tíz évben a képzési rendszer és a munkaerőpiac kapcsolatrendszerében? A szakképzés és a munkaerőpiac viszonyának vizsgálatakor egyszerre kell áttekintenünk a szakképzés és a felsőoktatás szerepét. 1990-ben a potenciális fiatal munkavállalók száma 152 ezer fő volt, ezen fiatalok 50 százaléka középfokú szakképzettséget szerzett, 10 százalékuk felsőfokú intézményben végzett. 2000-ben a potenciális fiatal munkavállalók száma sajnos csak 142 ezer fő volt, mintegy 10 ezer fős csökkenés következett be, és 54 százalékuk szerzett szakképzettséget középfokon, 25 százalékuk pedig felsőfokú intézményben végzett.

Az adatokból jól látszik, hogy a felsőfokon végzettek aránya több mint duplájára nőtt. A kormány a felsőoktatási hallgatói létszám folyamatos növelésével el kívánja érni, hogy 2006-ra az adott korosztály 46 százaléka, 2010-re 50 százaléka végezzen felsőfokú tanulmányokat. A fejlődés jelentős mértékű, a felsőoktatásba belépő hallgatók számának az elmúlt években történt jelentős növelése a szakképzés szempontjából már most, a következő években is érezteti hatását, a felsőfokú szakképzettek aránya tovább fog nőni.

A felsőfokú szakképzés a tovább- és átképzések területén, nem utolsósorban a szakképzési alap hatására, amely igen jó hatást fejtett ki a magyar szakképzésre, a gazdaság közvetlen befolyása, igényeinek a képzési rendszerbe való becsatlakozása egyre erőteljesebbé vált, és így jelentős mértékben hozzájárult a szakképzés korszerűsítéséhez, két tekintetben: jelentős forrásokat biztosított a szakképzésre, és biztosította azt, hogy a gazdaság igényei közvetlenül megjelenhessenek a szakképzésben. Ezt a legutóbbi törvénymódosítás során a vállalkozások, vállalatok számára a saját dolgozóik képzésére biztosított nagyobb felhasználási lehetőség is tovább növelte.

A felsőoktatás területén létrehoztuk az intézmények irányításában a társadalmi tanácsokat, amelyekben a gazdasági élet szereplői tudják a munkaerőpiac igényeit kifejezni, és az intézményi stratégiában megjeleníteni. A kutatás-fejlesztés területén a Széchenyi-terv alapján jelentős fejlesztéseket hajtottunk végre. A felsőoktatás képzési rendszerének a munkaerőpiac igényeihez való igazítása, a gazdaság és a felsőoktatás kapcsolatrendszerének az erősítése terén azonban még jelentős feladatok állnak előttünk.

Tisztelt Ház! Az előbbiekben felvázolt célok a jelen lévő képviselők körében bizonyára, de meg vagyok róla győződve, hogy széles társadalmi támogatottságot élveznek, megfelelnek a gazdaság és a társadalom érdekeinek és igényeinek. A fenti célok megvalósítását többféle eszköz egyidejű alkalmazásával tudjuk elérni. Ezek között az egyik fontos elem az önök előtt fekvő törvényjavaslat, amely a képzés fejlesztésének eszközeként szolgáló legjelentősebb forrás - hangsúlyozom, legjelentősebb forrás - kiterjesztését, egységesítését, hatékony és gazdaságos felhasználását szolgálja. A törvényjavaslat benyújtásának célja az előretekintés, az Európai Unióhoz való csatlakozás kihívásainak való megfelelés, és egy ennek megfelelő korszerű rendszer kialakítása.

A törvényjavaslat két fő fejezetből áll. Az elsőben a szakképzési hozzájárulás teljesítéséről esik szó.

(9.10)

Ennek kapcsán két fő elemet szeretnék kiemelni, a felsőoktatási képzések bevonását és a saját munkavállalók képzési lehetőségeinek fejlesztését. A felsőoktatás és a gazdaság kapcsolatai erősítésének egyik legfontosabb eszköze az lehet, ha a vállalatok és a felsőoktatási intézmények között együttműködési és fejlesztési megállapodások alapján közvetlen kapcsolat alakul ki. Így elérhető, hogy azon képzések, melyek megfelelnek a munkaerőpiac igényeinek, jelentős beruházási támogatást kaphassanak.

A szakképzési alaprész a gazdaság fejlődése, a foglalkoztatottak számának növekedése és a bérnövekedés miatt minden évben jelentősen növekedett. Az elmúlt időszak elemzése és az előrejelzések alapján ez a folyamat tovább folytatódik, így a bevételek további növekedése várható. Amikor a fejlesztési és képzési alaprész felhasználhatóságát kiterjesztjük a felsőoktatásra, ügyelnünk kell azonban arra, hogy az alaprész felhasználása megfeleljen a munkaerő-piaci igényeknek és arányoknak. Ezért korlátozást vezetünk be a felsőoktatás számára történő forrásátadásban, közvetlen átadással a hozzájárulási kötelezettség legfeljebb 37,5 százaléka fordítható felsőoktatási képzések támogatására. Számításaink szerint a munkáltatók mintegy 20 százaléka fog élni ezzel a lehetőséggel, így az alaprész bevételeinek növekedése bőven fedezi a felsőoktatási kiterjesztés forrásigényét és a középfokú szakképzés támogatása is növekedni fog.

A kormány kifejezett szándéka, hogy ösztönözze a vállalatokat saját munkavállalóik át- és továbbképzésére. Ehhez kívánjuk a szakképzési hozzájárulást is egyre nagyobb mértékben elérhetővé tenni. Ezért lényegesen megkönnyítjük ezen képzések támogatását azzal, hogy az Országos Képzési Jegyzékben szereplő képzések esetén eltöröljük a felhasználás eddigi bonyolult engedélyezési eljárását. Így ezen területeken is a hozzájárulás felhasználásának növekedésével számolunk.

A törvényjavaslat második része a fejlesztési és képzési alaprész felhasználásával és működtetésével foglalkozik. Ezen a területen két fő cél megvalósulását kívánjuk elérni. Mint önök előtt is ismert, az Európai Unióhoz való csatlakozás esetén Magyarország számára a foglalkoztathatóság és versenyképesség megteremtése érdekében a strukturális alapokhoz való hozzáférés jelentős feladat lesz. Ennek része a potenciális pályázók felkészítése, a stratégiai programok előkészítése és a pályázati rendszer átalakítása. Ezért javasoljuk átalakítani a fejlesztési és képzési alaprész decentralizált felhasználását. A megyei rendszer regionális rendszerré való fejlesztése reményeink szerint elő fogja segíteni a területi együttműködések kialakulását, a közös fejlesztési célok, a területfejlesztési tervek megvalósulását a képzési rendszerben is, ezért az is célszerű, hiszen mind a képzés, mind a felsőoktatás hatóköre túlmutat a megyehatárokon.

A másik fő célunk a Munkaerő-piaci Alap fejlesztési és képzési alaprésze működtetésének hatékonyabbá tétele, az átláthatóság biztosítása, a felhasználás szigorúbb ellenőrzése. Itt különösen a fejlesztési és együttműködési megállapodások alapján történő forrásátadás ellenőrzését kívánjuk fejleszteni, hiszen ez a szakképzési hozzájárulás felhasználásának 56 százalékát tette ki 2000-ben. Ezzel kívánjuk elérni, hogy a teljes befizetési kötelezettség valóban a képzést és a fejlesztést szolgálja. Ennek érdekében létrehozzuk az alapkezelő igazgatóságot és megerősítjük ezt a szervezetet.

Tisztelt Országgyűlés! Az önök előtt fekvő törvényjavaslat előremutató, a jövőnek szóló javaslat, amely lehetővé teszi a teljes képzési rendszer egységes fejlesztésének támogatását, a foglalkoztathatóság és a versenyképesség növelését és az európai uniós csatlakozásra való felkészülést. Mindezek alapján kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a kormány által benyújtott törvényjavaslatot fogadja el.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Weszelovszky Zoltánnak, az önkormányzati bizottság előadójának, ötperces időkeretben.

DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN, az önkormányzati és rendészeti bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az önkormányzati és rendészeti bizottság 2001. május 2-án tárgyalta a kormány által előterjesztett T/4086. számú, a szakképzési hozzájárulásról és a képzési rendszer fejlesztésének támogatásáról szóló törvényjavaslatot.

A bizottsági ülésen a kormány képviselője kifejtette, hogy az elmúlt időszakban a munkaerőpiac átalakult, és a szakképzési rendszerből a munkaerőpiacra való munkaerő-kibocsátás megváltozott. Mint elmondta, a képzésben fontos szerepet játszó szakképzési hozzájárulás már 1990 óta működik. Azóta a képzési rendszerből kikerülők arányaiban - és az igényekben is - lényeges változások történtek. Korábban az iskolarendszerből mintegy 50 százalék a középfokú szakképzésből és 8-10 százalék a felsőoktatásból került ki. Jelenleg a középfokú szakképzésből a munkaerőpiacra való kibocsátás 54 százalék, a felsőoktatásból viszont 24-25 százalék, amely dinamikusan növekszik. Magyarország várhatóan 2006-ra éri el a jelenlegi európai átlagot jelentő 44 százalékos felsőoktatási kibocsátási arányt, amit a kormányprogram 2010-re 50 százalékra vagy 50 százalék fölé kíván emelni. Ezzel összefüggésben a kormány képviselője kifejtette, hogy lényeges elem a törvényjavaslatban az, hogy a munkaerőpiacra való kibocsátás megváltozásából kifolyólag a felsőoktatásra való kiterjesztés is megtörténik mind a teljesítési kötelezettség, mind az alapból való részesedés szempontjából.

A törvénytervezet egy másik fontos célja az ellenőrzési rendszer átalakítása és szigorúbbá tétele. Ugyanis a valóságos forrásátadás, illetve ennek felhasználása ma még nem kellően nyomon követhető. A jelenlegi helyzetről a szúrópróbaszerű ellenőrzések azt mutatják, hogy számos esetben több kiskaput is találnak a gazdasági szektor szereplői. Papíron ugyan átadják a támogatásokat, de különböző csatornákon és címeken visszafolynak ezek az összegek a gazdasági szereplőkhöz, aminek eredményeként nem az adott képző intézményben történik valóban annak felhasználása.

A bizottsági vitában felszólaló kormánypárti képviselők támogatták az előterjesztést. Úgy értékelték, hogy a dokumentum nagyon ambiciózus törekvést tükröz, mindenekelőtt a felsőoktatás részaránya további erősítésének célkitűzését és ezzel összefüggésben az Európai Unióban kialakult arányok elérését, sőt annak meghaladását. Egyetértettek azzal, hogy ennek anyagi feltételeit és annak ellenőrzöttségét javítani kell. Az előterjesztést időszerűnek és fontosnak minősítették.

Ellenzéki képviselők aggodalmukat hangoztatták az előterjesztéssel kapcsolatosan. Úgy látják, hogy a törvényjavaslat nem veszi figyelembe a szakképzés szereplőinek az érdekeit. Meglátásuk szerint a felsőoktatás erősítése források elvonását fogja jelenteni a középfokú képzéstől és a pénzkereteket közvetítő önkormányzatoktól.

Az önkormányzati és rendészeti bizottság a lefolytatott vita alapján és után 13 igen szavazattal, 8 nem ellenében az előterjesztést általános vitára alkalmasnak minősítette.

Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megkérdezem a további, hatáskörrel rendelkező bizottságokat, kívánnak-e előadót állítani. (Csizmár Gábor: Igen.) Az oktatási bizottságból Sági József képviselő úr mondja el a többségi véleményt, a kisebbségit pedig Csizmár Gábor úr.

Megadom a szót a többségi vélemény ismertetésére Sági József képviselő úrnak.

SÁGI JÓZSEF, az oktatási és tudományos bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Mi tárgyaltuk főbizottságként ezt a törvényjavaslatot, ezért gondolom érthető, hogy élünk az alkalommal.

Az oktatási bizottságban az államtitkár úr által ismertetett törvényjavaslatról a többségi vélemény az volt, hogy a törvényjavaslat általános vitára alkalmas. Mindazonáltal a bizottságban elég komoly szakmai vita dúlt arról, hogy ezt a törvénymódosítást be kell-e vezetni.

(9.20)

A szakmai vita csupán néha csapott át politikai vitába, hiszen minden képviselő a jobbítás szándékával közeledett a törvényjavaslathoz, akár többségi, akár kisebbségi véleményt hangoztatott.

A többségi és kisebbségi vélemények eltérése alapvetően a törvény értelmezéséből, illetve az ebből származtatott következményekből fakadt. A más-más megítélést alapvetően a szakközépiskolák helyzetének változása vagy vélt változása váltotta ki.

A többségi vélemény szerint a kormánynak előbb-utóbb lépnie kell, lépnie kellett, és szerencsére lépett is, hiszen az évek óta mind markánsabban megmutatkozó jelenségek most már a törvényben kellett, hogy hatásukat éreztessék. A többségi véleményt megformáló képviselők tehát úgy gondolták, hogy a törvény a korszak jelenségeivel lépést tart. Hangoztatták, hogy a szakmunkásképzés folyamatos háttérbe szorulásával, valamint a középiskolai szakképzés stagnálásával szembevethető a vállalati képzés és a felsőfokú szakképzés egyre erőteljesebb térhódítása.

Azt a véleményt hangoztattuk tehát, hogy forrásbevonás mindenképpen szükséges ezeken a területeken. Megítélésünk szerint bizonyos forrásátcsoportosítás nem jár forráskivonással a területen, a középiskolai területen tehát nem valószínű, nem vélelmezhető, hogy a forráskivonás iskolák tömegét hozza nehéz helyzetbe. Mi is úgy véltük ugyanakkor, hogy néhány középiskola-típusban bizonyos szempontból nehéz helyzetbe hozzák a fejlesztéseket, de ezt más módon lehet majd kompenzálni, így a központi pályázatokon elnyerhető pénzek odaítélésével.

A kisebbségi vélemény hangoztatói érveltek a hatásköri centralizáció erőteljes törvénybe fogalmazásával szemben. Mi úgy gondoljuk, hogy ez a hatásköri centralizáció pillanatnyilag az érdekeinket szolgálja, már amennyire hatásköri centralizációról beszélhetünk, hiszen a képzési és fejlesztési tanács létrehozásával, valamint a régiós fejlesztési tanácsok megalakulásával az európai uniós jogharmonizáció felé teszünk komoly lépéseket. Úgy ítéltük meg, hogy a szakképzési hozzájárulásban eddig gyakorolt beszedési mechanizmusban jelentős könnyítéseket léptet életbe az új törvény. Ugyanígy az ellenőrzési rendszer szigorításával, noha bizonyos kiadásokat jelenteni fog ez az állami büdzsé számára, mégis sokkal több befolyó jövedelemmel számolhatunk, így mindenképpen megtérüléssel számolhatunk.

Végső soron tehát a bizottságban az a vélemény alakult ki, hogy a törvénynek biztosan lesznek munkaerő-piaci hatásai, de ez olykor nem is olyan nagy probléma, mert ha a kormány helyesen tudja befolyásolni a folyamatokat, akkor rendkívül hasznosan cselekszik. Éppen ezért az a bizottság többségi véleménye, hogy - még egyszer mondom - általános vitára alkalmasnak találja a törvényt. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. A kisebbségi vélemény elmondására megadom a szót Csizmár Gábor képviselő úrnak, MSZP.

CSIZMÁR GÁBOR, az oktatási és tudományos bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Az oktatási bizottság vitája alapján a kisebbség tíz problémát vetett föl, ami alapján azt fogalmazta meg, hogy ez a törvény nem alkalmas általános vitára, és arra kérte a kormányt, hogy vonja vissza a törvényjavaslatot. Én csak a tartalomjegyzékét adom tehát annak a problémahalmaznak, ami körülveszi ennek a törvényjavaslatnak a vitáját. A bizottsági észrevételek alapján tehát ezt a tíz fő kérdést említem.

Elsőként: a törvényjavaslat nem szerepelt a kormány törvényalkotási programjában, gyakorlatilag parlamenti folyosói kiosztással jutottunk hozzá, ugyanakkor szinte azonnali hatálybalépést kér a kormány. Úgy tűnik, mintha a kormány kapkodna. Megítélésünk szerint az iskola nem olyan intézmény, hogy másfél évente vagy ilyen prompt akciókkal lehessen a finanszírozást változtatni. Másfél éve történt meg egyébként annak a törvénynek a módosítása, amely elődje lenne ennek a törvénynek, szakmai konszenzussal; most újra próbálkozik a kormány ráerőltetni egy más álláspontot e területre, amiről már egy másfél évvel ezelőtti vitában kiderült, hogy életképtelen.

Másodikként: a szakképzés és a munkaerőpiac szereplői közül lényegében senki nem támogatta ezt a törvényjavaslatot. A bizottsági vitában a kormány részéről is elhangzott, hogy sem a munkaadói, sem a munkavállalói oldal nem támogatta, a szakképzés testületei sem támogatták, tehát nincs senki, aki a kormánynak ezt a törvényjavaslatát támogatná azok közül, akik egyébként érintettek az ügyben.

Harmadikként: hiányoznak a gazdasági háttérszámítások, hatásvizsgálatok. Bár a kormány a bizottsági vitában azt állította, hogy léteznek ilyenek, pontosan egy hónapja nem jut át a Szalay utcából az Országgyűlés épületébe, hiszen többször kapott erre felszólítást a kormány, többször meg is ígérte, és valamilyen rejtélyes oknál fogva az általános vita kezdetére sem került a képviselők kezébe. Tehát azt állítja a kormány, hogy van, holott nincs ilyen vizsgálat, vagy ha van, akkor azért titkolja a kormány, mert nyilván annak a veszélyét mutatnák ki a számok, amit itt több képviselőtársam említett a vitában, hogy ez problémákat fog okozni a szakképzés finanszírozásában.

Megítélésünk szerint egy jól működő rendszert zilál szét ez a törvényjavaslat - a kormány is elismerte, hogy jól működött a szakképzési hozzájárulás korábbi felhasználási rendszere -, úgy gondoljuk, nincs olyan ok, ami miatt ezt a szétzilálást meg kell lépnie az Országgyűlésnek.

Ötödikként fogalmaztuk meg, hogy nem létező régiókra telepít hatáskört ez a törvényjavaslat: az intézményrendszert más törvények meghagyják megyei hálózatként, ugyanakkor a fejlesztési forrásokat egy nem létező regionális szintre próbálják telepíteni. Ez nyilvánvaló ellentmondást jelent a működés során.

Hatodikként: megítélésünk szerint nem lehet korlátlanul kinyitni a felsőoktatás felé a szakképzési hozzájárulási pénzek csapját. Konszenzus volt másfél évvel ezelőtt a tekintetben, hogy az akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzés felé igen és tovább nem. Nyilvánvaló, hogy ez forrásátcsoportosítást jelent, mégpedig a középfok kárára.

Hetedikként említettük, hogy a törvényjavaslat egy nagyon erős hatásköri centralizációt visz végig a döntési mechanizmusokban; lényegében miniszteri önkény alakul ki a testületek összetételének meghatározásában, és a valóságos ügydöntő testületek helyett okos tanácsokat adó, de semmilyen hatáskörrel fel nem ruházott testületek fognak működni.

Utolsó előttiként említem, hogy két törvénnyel sincs szinkronban ez a törvényjavaslat. A felnőttképzési törvénnyel nincs szinkronban, ami még nincs az Országgyűlés előtt, és azt gondolja a bizottság jelentős kisebbsége, hogy együtt kellene tárgyalni a felnőttképzési törvényt és a szakképzési hozzájárulás felhasználására vonatkozó törvényjavaslatot; a felnőttképzési törvény hiányában meglehetősen nehéz a forrásokról dönteni. Hasonlóképpen ellentmondás van a foglalkoztatási törvény napokban módosított szövegével is.

Befejezésül: a bizottság jelentős kisebbsége a hatálybalépésre vonatkozóan súlyos aggályait fogalmazta meg, hogy év közbeni hatálybalépéssel lehet-e egy ilyen törvényt értelmesen, hasznosan és a szakképzést nem szétziláló módon alkalmazni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalásokra kerül sor, a napirendi ajánlás szerint tízperces időtartamban.

Először megadom a szót Sági József képviselő úrnak, Fidesz; őt követi majd Csizmár Gábor.

(9.30)

SÁGI JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy államtitkár úr is kifejtette expozéjában, a teremben most nagyrészt olyan emberek ülnek, akik az oktatási bizottságban foglalnak helyet: tanáremberek, és jórészt iskolából jöttek a Parlament padsorai közé.

Ezért kérem, engedjék meg, hogy egy tanári példával kezdjem a Fidesz álláspontjának kifejtését. Ha magyartanári szemmel nézem a törvény szövegét, akkor azt kell mondanom, hogy egy szóelemzéssel vagy szómagyarázattal kell kezdenünk: mi az, hogy szakképzés, mi az, hogy képzés? Nagyon vitatható, hogy mi az a szakképzés, egyáltalán meg tudja-e valaki pontosan nekem azt válaszolni, hogy mit nevezünk szakképzésnek. No, nem az 1901-es, 1918-as, 1945-ös fogalmazásra vagyok kíváncsi, hanem a 2001-es megfogalmazásra. Tudjuk, hogy az élet folyamatosan változik, és azt is jól tudjuk, hogy a kormányzatoknak állandóan követni kell a gazdasági folyamatokat.

Aztán történelemtanári szemmel is megközelíthetem a kérdést, amikor azt mondom, hogy a folyamatos változások előbb-utóbb kikényszerítik a gazdasági szereplők hozzáállását a törvényekhez, és a törvényeknek ugyanígy alkalmazkodni kell a gazdasági szereplőkhöz. Történelmi törvényszerűség, hogy akik a legjobban alkalmazkodnak a gazdasági környezethez, azok hosszú távon válnak sikeressé. Hogy ez mennyire így van, már megfogalmazta az előző ciklus munkaügyi minisztere, Kiss Péter is, aki valahogy így fogalmazott az akkori vita során, amikor a szakképzési hozzájárulásról szóló törvényt módosították 1996-ban (Olvassa.): A gazdaság aktív, közvetlen részvétele a képzésben, illetve anyagi tehervállalás a szakképzés finanszírozásában, valamint a szociális partnerek részvétele a szakképzési források elosztásával kapcsolatos döntések előkészítésében, olyan alapelvek, amelyek megfelelnek az Európai Unióban mára kialakult általános gyakorlatnak is. A gazdaság közreműködése nem csupán a finanszírozásban való részvételt jelenti - folytatja Kiss Péter -, hanem a munkaerő minőségének, tehát a képzésnek, a képzés szerkezetének aktív és folyamatos befolyásolását is jelenti.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az akkori miniszter úr álláspontja meglepően közel áll a mi mostani elképzelésünkhöz, hiszen most meg a mi kormányprogramunkból szeretnék idézni egypár sort, ez meg részben válasz Csizmár Gábor képviselő úr imént felvetett gondolataira. Ez így szól, tehát 1998 nyaráról van szó (Olvassa.): A kormány kezdeményezi, hogy széles körű szakmai-társadalmi egyeztetésre alapozva az állampolgárok munkaerő-piaci pozíciójának folyamatos javítása, versenyképességük s ezáltal a gazdaság egésze teljesítményének javítása érdekében induljon meg a felnőttek oktatását, szakképzését jogi garanciákkal is biztosító felnőttképzési törvény koncepcionális előkészítése, s már e ciklusban mint önálló törvény kerüljön elfogadásra. Az új szabályozás tegye lehetővé a piacgazdaság feltételei között az állampolgárok élethosszig tartó tanulását, folyamatos át- és továbbképzését, a korszerű oktatási programok és módszerek, tematikák rendszerező alkalmazását.

Tehát a kormányprogram igenis tartalmazta ezeket az elveket. Úgy gondoljuk, hogy a mostani módosítás ebbe az irányba mutat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök nagyon jól tudják, hogy a magyar gazdaság fejlődésének, fejlesztésének gyorsítására, átalakítására alapvetően két út kínálkozik. Mivel nem vagyunk ipari nagyhatalom, nincsenek nyersanyagaink, nyersanyagbázisunk, ezért igazából csak a korszerű technológiák alkalmazásával, illetve a már meglévő humán erőforrás még hatékonyabb kihasználásával tudunk eredményeket elérni. Ezt önök sem vitathatják. Mi úgy gondoljuk, hogy a mostani törvénymódosítás ezt a két érdeket szolgálja. Ha alaposan végignézzük a törvény szövegét, láthatjuk azt, hogy voltaképpen a szakképzési hozzájárulási befizetések alapot teremtenek arra, hogy ezt minél szélesebb kör használja fel. Hiszen a gazdasági szereplők törvény által pontosan meghatározott köre már eddig is szabadon rendelkezhetett afelől, hogy hova fizeti be ezt a hozzájárulást. Többféle lehetőség között választhatott, most ezt a lehetőséget egyrészt kitágítjuk, másrészt megszigorítjuk. Ez csak látszólag ellentmondás, a valóságban ez az ő érdeküket szolgálja.

Tudjuk azt is nagyon jól, és képviselőtársaim evvel tisztában vannak, hogy a központi adóbevételek, amelyek a szakképzési hozzájárulásból származnak, évek óta növekvő mértékben gyarapodnak, és ráadásul erősen szufficitesek. Mindig jóval több az alapban a pénz, mint amennyit a pályázatok útján ki lehet osztani. Miért baj az tehát, kérdezzük, hogy ha ezeket a pénzeket hozzáférhetővé tesszük a felsőoktatás számára, hozzáférhetővé tesszük, mondjuk, a gazdasági képzés számára, a vállalkozói belső képzés számára? Nagyon jól tudjuk azt, hogy Magyarország versenyképessége a tőkeigényes, nagy hozzáadott értékű termelés növelésétől függ. Ezt a termelést, ezt a nagy hozzáadott értéket pedig úgy lehet előállítani, ha minél magasabb szintre helyezzük a képzést, vagyis a felsőfokú intézményekbe helyezzük a képzést, amelynek egyébként a tendenciája már amúgy is nyilvánvaló.

Nyilvánvaló, hogy a felsőfokú szakképzés egyre inkább teret nyer magának a szakképzésben. 1990-ben még csupán 10 százalék, 2000-ben, tehát tavaly körülbelül 25 százalék, 2010-re várhatóan 40 százalék nyeri el végzettségét felső fokon szakképzésben. Az arányok tehát megfordulnak. Miért baj az - megint csak kérdezem -, hogy a felsőfokú szakképzést olyan forrásokkal látjuk el, amire még nem volt eddig példa? Lényegében 1996 óta a felsőoktatási fejlesztések, beruházások forrás nélküliek. Ha költségvetésben nem teremtünk erre pénzeket, nem teremtünk erre garanciákat, akkor nem jutnak hozzá a forráshoz, így viszont hozzáférnek. Megtehetjük tehát azt, hogy az új finanszírozási rendszerben a felsőfokú oktatási intézményeket is összekapcsoljuk a gazdasággal.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi változik a törvényben alapvetően? Miért mondjuk azt mi, kormánypártok, hogy ezt a törvényt mindenképpen létre kell hozni? Mindenekelőtt azért, mert a képzési rendszert kiterjeszti az oktatási ágazat szinte minden szférájára. Azonkívül úgy ítéljük meg, hogy a beszedési mechanizmusban várható könnyítésekkel - hogy OKJ-s képzés esetén nem kell most már kérelmezni a szakképzési bizottságoknál a saját munkavállaló képzésére fordított összeg elbírálásának lehetőségét -, adminisztrációs, adminisztratív könnyítésekkel azoknak kedvezünk, akiknek egyébként a kormányprogramban is megígértük, hogy a sorsukat könnyíthetjük. Úgy gondoljuk, hogy a szigorúbb ellenőrzések - amelyek tán némi kiadásokat eredményezhetnek a kiadási oldalon, tehát pluszkiadásokat eredményeznek - sokkal-sokkal több hozadékkal szolgálnak, mint amennyire még most is számíthatnánk. Az a 100-200 millió forintos ellenőrzési többletköltség tízszeres vagy akár hússzoros jövedelmezőséggel jár együtt majd a bevételi oldalon. Külön kell szólnunk arról, hogy egy alapvetően új intézményrendszert hoz létre a kormány ezzel, és ezzel mi egyetértünk. A fejlesztési és képzési tanácsok nemcsak a középfokú, hanem a teljes szakképzési szektort átfogják ezentúl. Ennek személyi és szakmai garanciái is tehát akkor így meg lesznek oldva.

Végezetül a regionális szerveződésű, úgynevezett decentralizált pénzkihelyező bizottságok, a regionális fejlesztési és képzési bizottságok létrejövetele kapcsán el kell mondanunk, hogy mindenképpen helyeslendő a régiós átszervezés ezen a szinten is, mindenképpen üdvözlendő a kormánynak az a törekvése, hogy a lehető legszélesebb spektrumban próbálja elképzelni a képzéseket. Tudjuk azt jól, hogy minél kisebb a terület, annál nehezebb hosszú távon gondolkodni és kialakítani egy egész stratégiát.

Végezetül tehát elmondhatom, hogy a kormánypártok, így a Fidesz-Magyar Polgári Párt ezt a törvényt feltétlenül javasolja továbbgondolásra, továbbgondolásra mindenképpen érdemesnek tartja, jóllehet - és ez voltaképpen egyetlen kritikus pontja a beszédemnek - be fog nyújtani egy-két módosító indítványt is a szakközépiskolák, a középfokú oktatási intézmények védelmében, elsősorban azért, hogy ne érezhessék úgy, hogy a forrásátcsoportosítás őket kényelmetlen helyzetbe hozhatja.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(9.40)

ELNÖK: Két percre megadom a szót Takács Imre képviselő úrnak, MSZP.

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Habár lassan egyes számban is mondhatnám az utóbbit...

Sági képviselőtársam mondta, hogy a felsőoktatásra is kiterjesztjük ezt a szakképzési hozzájárulást. Hadd mondjam el, hogy én két lovat ültem meg, szakközépiskolában is dolgoztam és egyszerre főiskolán is. Azt hiszem, ahhoz, hogy milyen mértékben terjesztjük ki a felsőoktatásra ezt a szakképzési hozzájárulást - csatlakozom Csizmár képviselőtársamhoz -, kellett volna egy alapos hatásvizsgálat; magyarul annak vizsgálatára, hogy milyen mértékben vannak eszközellátottság szempontjából így vagy úgy biztosítva a feltételek a felsőoktatásban, és milyen mértékben a középfokú oktatásban. Nyilván, mivel ismerem a felsőoktatásban az eszközellátottságot, az esetek többségében jobb, mint a középfokú oktatásban - legalábbis én arra a területre gondolok, ahol tevékenykedtem -, ezért végig kellene gondolni ezt az egész kérdést. Nem vagyok én felsőoktatás-ellenes, mondom, magam is tanítottam ott, de nem egyforma az ellátottsága a felsőoktatásnak és a középfoknak.

A másik: óriási különbség van az egyes régiók között abból a szempontból, hogy milyen a vállalkozások színvonala. Ezt megint alaposan meg kellett volna nézni, mert én Hajdú-Bihar megyében dolgoztam, a vidéki vállalkozások nem állnak azon a szinten, mint például a székesfehérvári, a győri s a többi, ahol emiatt nagyobb a béralap és nagyobb az 1,5 százalék is. Tehát valahogy a hatásvizsgálatnak jobban meg kellene lenni ebből a szempontból.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Két percre megadom a szót Sági József képviselő úrnak, Fidesz.

SÁGI JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Két dologra szeretnék reagálni Takács Imre képviselő úr felszólalása kapcsán, illetve három dologra.

Egyrészt a vállalkozások színvonala vagy régiós elhelyezkedése szerintem egyáltalán nem befolyásolja a törvény lényegét. Az, hogy valamelyik cég éppen Hajdú-Biharban telepedik le vagy Vas megyében és ott milyen a bérskála, az ebből a szempontból lényegtelen kérdés.

Az ellátottságra még mindenképpen reagálnék. Tisztelt képviselő úr, higgye el nekem, hogy néhány szakközépiskola messze jobb állapotban van, mint a felsőoktatási intézmények nagy többsége. Messze jobb állapotban van! Sokkal több fejlesztésre fordítható pénzt tudnak összeszedni cégektől, mint az eddig lehetőséghez sem jutó felsőoktatási intézmények. Miért baj az, ha a felsőoktatási intézményeket helyzetbe hozzuk? Miért baj az, ha mondjuk, a Műszaki Egyetem eszközparkját ilyen módon próbáljuk fejlesztetni? Egyáltalán nem baj! Legutóbb voltunk egy bizottsági ülésen a Műszaki Egyetemen, ott a tanárok, illetve oktatók erősen panaszolták, hogy nem jutnak ilyen forrásokhoz.

Végezetül még egyre szeretnék reagálni. Tudjuk jól, hogy a kormányzat - nagyon helyesen -, pont azért, hogy a felsőoktatás érdekérvényesítő képességét valamelyest kicsit távol tartsa, csillapítsa, bevezette az 50 százalékos szabályt. Így tehát nem a 75 százalékát igényelheti az oda juttatható forrásoknak, hanem csupán 50 százalékát, 37,5 százalékot. Tette ezt azért, hogy így is elejét vegye a későbbi vádaskodásoknak. Mellesleg számításunk szerint így is körülbelül csak 15 százalékot tud majd a felsőoktatás ebből a tortából lecsippenteni magának. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Szintén két percre kért viszontválaszra lehetőséget Takács Imre képviselő úr.

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Nem lesz annyi, elnök úr! Csak annyit mondok Sági képviselőtársamnak, hogy egy alapvető közgazdasági dolog az, hogy ha egy régióban fejletlenek a vállalkozások, kevesebb a bér, akkor kevesebb az 1,5 százalék is. Ez egyszeregyje a matematikának. Tehát nyilvánvaló, hogy egy gyengén fejlett településen kevesebb az 1,5 százalék, azaz a szakképzési hozzájárulás összege.

A másik: én egy szóval nem mondtam, hogy a felsőoktatást ne "hozzuk helyzetbe" - idézőjelben. Egy szóval nem mondtam! Csak egy hatásvizsgálatra gondoltam, mert én tudok olyan felsőoktatási intézményekről, amelyek igen jól el vannak látva, és tudok olyanokról is, amelyek kevésbé vannak ellátva. Mivel, mondom, két lovat ültem meg, ismerem a felsőoktatás helyzetét, és tudok olyan középiskolákról, amelyek jól el vannak látva eszközökkel, de tudok olyanokról is, amelyek igen gyengén.

Tehát csupán a hatásvizsgálatról szóltam, semmi másról. Köszönöm.

ELNÖK: Felszólalásra megadom a szót Csizmár Gábor képviselő úrnak, MSZP; őt követi majd Vincze László.

CSIZMÁR GÁBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A közoktatás, azon belül is a szakképzés nem egy olyan rendszer vagy alrendszer, amelyet évente, másfél évente lehet különböző szabályozási lépésekkel rángatni. Lehet, de természetesen ez a szétziláláshoz vezet. Úgy gondolom, hogy sokkal óvatosabbnak, előrelátóbbnak, végiggondoltabbnak kell lenni a közoktatási intézményrendszert érintő finanszírozási döntéseknél, mint a szakmai kérdésekben. Ott is egyébként illő a megfontoltság és előretekintés, de a finanszírozás esetében, úgy gondolom, különösen így van ez.

Az a kormány, amely úgy terjeszti elő az Országgyűlésnek ezt a törvényjavaslatot, hogy még csak a decemberben megfogalmazott törvényalkotási programjában sem szerepel, úgy terjeszti elő, hogy másfél évvel ezelőtt már egyszer sikerült módosítani ezt az egész struktúrát, úgy terjeszti elő, hogy senki nem ért egyet a szakképzés szereplői, a munkaerőpiac legfontosabb tényezői közül egy ilyen törvényjavaslattal, úgy terjeszti elő, hogy mindenféle hatásvizsgálattal, számítással, költségvetési kihatással nem számol, nélkülözi ezt, vagy pedig titkolja az Országgyűlés előtt, azt gondolom, az egy felelőtlen kormány. Nem először fordul elő persze, hogy nem teljesíti a kormány azt a kötelezettségét, hogy a hatásvizsgálatokat, gazdasági számításokat, a költségvetési kihatásokat elénk tegye, pedig pontosan tudja, hogy a Házszabály szerint ez kötelessége. Meg is ígéri és aztán nem teljesíti. Nem először fordul elő, megszoktuk, csak azt gondoljuk, hogy ez felelőtlenség a kormány részéről.

De persze megszoktuk, hogy a kormánynak nincs érzéke arra, hogy mi a gyakorlat az iskolában, nem vesz tudomást arról, hogy egy felvételi rendszer nem működik. Ezt kedden épp az államtitkár úr bizonyította be, amikor azt mondta, hogy nem omlott össze a felvételi. De ez nem zavarja a kormányt, ettől még nyugodtan előterjeszt olyan törvényjavaslatokat, amelyeknek beláthatatlanul negatív hatásuk van. Úgy gondoljuk, hogy ez a törvény pontosan ilyen.

Amit Sági képviselő úr felolvasott a kormányprogramból közös okulásunkra, szeretném, ha önmagában is visszaidézné még egyszer. Tudniillik úgy szólt a mondat, hogy széles körű szakmai egyeztetések alapján fogja majd a kormány beterjeszteni ezeket a törvényeket. A széles körű szakmai egyeztetés lezajlott, a széles körű szakmai egyeztetés eredménye az, hogy a szereplők nem értenek egyet ezzel a törvényjavaslattal. Úgy gondolom, hogy ez a törvényjavaslat akkor nem felel meg a kormányprogramnak.

Ami a törvényjavaslat tartalmi, érdemi kérdéseit illeti, úgy gondoljuk, hogy az a felfogás, amely elkülöníti egymástól az intézményrendszer struktúráját és a finanszírozási döntések struktúráját, az egy felelőtlen, szétziláló javaslat, tekintettel arra, hogy most a törvényjavaslat a nem létező regionális szintre kíván telepíteni döntési mechanizmusokat, miközben egyébként az intézményhálózattal való rendelkezési jogosultságok, működési mechanizmusok, a szereplők szerveződése mind-mind megyei struktúrára épülnek. Tehát elkülönül egy finanszírozási döntési mechanizmus és az intézményműködési mechanizmus.

(9.50)

Ha ezt legalább együtt kezelné a kormány, akkor talán érthető lenne, de úgy, hogy egy nem létező regionális intézményrendszer mellett megmarad a megyei struktúra a szakképzésben, és csak a pénzekről való döntési struktúra változik egy - még egyszer mondom - nem létező regionalitás szintjére, ez azt mutatja, hogy a kormány el akarja vinni a konkrét gyakorlati helyről a pénzt, az általa kinevezett testületek kezébe akarja adni, amelyek majd természetesen olyan tanácsokat adnak a miniszternek, amilyet a miniszter szeretne, és akkor így lényegében mindenféle gyakorlati kontroll nélkül lehet ezeket a pénzeket felhasználni.

Az a hivatkozás, hogy az Európai Unió a regionalitást tartja fontosnak, ez természetesen jogos érvelés. Úgy gondolom ugyanakkor, hogy ez nem kizárólag csak a szakképzésre kell hogy vonatkozzon, hanem az egész működésre, tehát a közigazgatásra is kell hogy vonatkozzon, és természetesen az Európai Unió jelenlegi szakképzési forrásai nem aszerint közelíthetők meg ma Magyarország számára, hogy a szakképzési hozzájárulás pénzeszközeiről milyen döntési struktúra intézkedik, hanem hogy milyen projektek léteznek Magyarországon. A Leonardo da Vinci-program egyes programjában nagyon jól szerepelt Magyarország, mert jó projektjei voltak, hozzáférhetővé váltak az európai uniós pénzek.

Ugyanakkor azt is meg kell jegyeznem, hogy az Európai Unió a szubszidiaritás elvét is vallja, nevezetesen, hogy ott szülessenek meg a döntések, ahol erre a legnagyobb kompetencia van. Ha minden marad megyei szinten, minden struktúra megyei szinten marad, ehhez képest csak a finanszírozási döntések mennek egy nem létező regionális szintre, akkor azt gondolom, hogy sérül a szubszidiaritás elve.

A javaslat másik érdemi pontja, hogy a javaslat lényegében a felsőoktatás felé kíván átcsoportosítani pénzeszközöket. Úgy gondolja az előterjesztő, hogy lényegében az egész felsőoktatás szakképzésnek minősül, és nem gondolja azt, hogy, mondjuk, a művészképzés, a pszichológusképzés, a bölcsészképzés azért mégse fér bele úgy általában a szakképzés fogalmába.

Azt gondolom, ha ilyen tág fogalommal dolgozik a kormány a szakképzés értelmezésében, akkor viszont fordítva bele kellene értenie a gimnáziumi fakultációt is például, meg az egész középfokú képzést. Nem következetes a kormány - szeretném mondani - e tekintetben, egy definiálatlan szakképzést használ, a definiáltakat nem óhajtja használni, és olyan mértékben akarja az átcsoportosítást a felsőfok felé elvégezni, ami megbénítja, nagyon erősen veszélyhelyzetbe fogja sodorni a középfokú szakképzést. Persze itt most feltételezésekkel kell élnünk, mindenki valamifajta prognosztikát ad itt elő, hiszen nincsenek előttünk a háttérszámítások, hatáselemzések. Majd ha előttünk lesznek, akkor nyilván ugyanabból az adatsorból fogunk beszélni.

Úgy gondoljuk, hogy a nehezebb helyzetben levőktől csoportosít át a társadalmilag jobb pozíciókban levők felé ez a törvényjavaslat, hiszen alapvetően a szakképzésben, középfokú szakképzésben a szociológiai szempontból hátrányos helyzetű társadalmi csoportok vesznek részt, miközben a felsőoktatásban ez nincs így. Megszoktuk már persze a kormánytól, hogy a hátrányosabb helyzetű társadalmi csoportoktól a vagyonosabbak felé irányít át forrásokat, most is ez történt.

Úgy gondoljuk, hogy korlátot kell szabni ennek az átcsoportosításnak. A felsőfokú iskolarendszerű akkreditált szakképzés az, amit igenis el kell ismerni, hogy ez a szakképzési hozzájárulás finanszírozzon, főleg azért, mert nem fejlődött kellő tempóban, dinamikával az iskolarendszerű felsőfokú szakképzés, meg azért, mert tisztázatlan a finanszírozása. Úgy gondoljuk, hogy célszerű lenne erre koncentrálni, és ha erre nyit - és erre nyitott másfél évvel ezelőtt - ez a bizonyos pénzforrás, akkor szerintünk közös célnak is meg lehet felelni, nevezetesen, hogy ez a képzési forma a felsőoktatásban sokkal dinamikusabban növekedjen létszámban, mint egyébként az alapképzés vagy a posztgraduális képzés.

Megítélésünk szerint a 37,5 százalékos arány túlzó, nem felel meg a létszámarányoknak, hiszen maga a kormány írja le, hogy a szakképzési kibocsátás 25 százalékban felsőfokon és 54 százalékban középfokon van. Szeretném jelezni, hogy egyébként a középfokú szakképzésbe jár az adott populáció 60 százaléka, tehát úgy gondolom, hogy sokkal óvatosabban kellene ezt a forrásátcsoportosítást vinni a felsőfok felé.

Az a definíció, amit használ a felsőfokú gyakorlatra a 19. § (19) bekezdésében a kormány, az egyszerűen azt mondja, hogy bármire fel lehet használni a felsőoktatásban ezt a forrást, ami szerintünk nagyon nagy veszélyekkel jár, és egyébként zavarossá teszi a felhasználást, mert nem szakképzési felhasználásokat tesz lehetővé.

Megítélésünk szerint a törvényjavaslat erősen centralizálja e döntési mechanizmust, ahogy azt mint kisebbségi véleményt már említettem. Lényegében minden kérdésben a miniszter dönt. A létrejövő testületek áltestületek, hiszen a miniszter nevezi ki egy meglehetősen zavaros egyeztetési mechanizmus alapján. A testületek összetétele sem szabályozott ebben a törvényjavaslatban, vagyis akik a befizetők, azok nem tudnak befolyást gyakorolni a felhasználásra.

Utoljára csak néhány szót erről a bizonyos felnőttképzési törvénnyel kapcsolatos összefüggésről. Sági képviselőtársam felolvasta a kormányprogramot, megint csak azt javasolom, még egyszer olvassa el alaposan, én is elolvastam, ugyanis pontosan arról szól a történet, hogy a felnőttképzési törvény benyújtását három éve ígéri a kormány, három féléves jogalkotási programban szerepelt, egyetlenegy alkalommal sem nyújtotta be a kormány. Úgy gondoljuk, az lenne a célszerű, ha a forrás és a szakmai feladat egyszerre kerülne az Országgyűlés elé, akkor lehetne (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) ugyanis korrekt döntést hozni.

Tisztelt Országgyűlés! Az elmondott vélemények, a bizottsági ülésen kifejtett vélemények alapján azt tanácsoljuk a kormánynak, hogy vonja vissza ezt a törvényjavaslatot, és az őszi ülésszakon egy előkészítettebb formában hozza az Országgyűlés elé.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Két percre megadom a szót Kádas Mihály képviselő úrnak, Fidesz.

KÁDAS MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Kénytelen vagyok reagálni a Csizmár úr által elmondottakra, már a korábban elmondottakra is kénytelen vagyok reagálni. Nem tudom, milyen dokumentumok azok, amelyekből mondja Csizmár képviselőtársam, hogy a munkaadók és a munkavállalók nem támogatják a törvényjavaslatot. Én ebben a törvényben egyetlenegy olyan pontot, olyan paragrafust nem látok, amely a korábbi, az eddig működőhöz képest bármelyik szereplőt ezek közül, amit mondtam, hátrányosan érintené. Szerintem tulajdonképpen ezzel nem függ össze.

A másik dolog pedig, azt mondta Csizmár úr, hogy bölcsészképzést meg hasonlót fog támogatni a szakképzési hozzájárulás. Olvastam a 10. § megfelelő részét, a 2. és a 10. §-t: munkaerő-fejlesztő és -képző központban, illetve felsőoktatási intézményben - szakképesítést, illetve szakképzettséget adó képzésben - folytatott gyakorlati képzésre lehet felhasználni a Szakképzési Alapból származó összeget a felsőoktatási intézményekben. Nincs itt szó bölcsészképzésről és más ilyen rémképekről.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Felszólalásra megadom a szót Vincze László képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt; őt követi Horn Gábor.

VINCZE LÁSZLÓ (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Az Európai Unió tagállamaiban jelentősen megváltozott a szakmai képzés struktúrája, az érettségi utáni felsőfokú és félfelsőfokú képzésben több fiatal vesz részt, mint azelőtt.

A középszintű képzésben részt vevő, de jelentősebb gyakorlati felkészítést igénylő szakmunkásképzés valamelyest visszaszorulóban van. Hazánkban is érezhető ez a folyamat. A munkaerőpiac igényli a jól képzett szakmunkásokat. Ennek az igénynek a kielégítését ma még nem lehet teljes egészében a gazdaságra bízni, hiszen a gazdaság szereplőinek teherviselési képessége változó és véges. Különösen érvényes ez a vidéki kis- és közepes vállalkozásokra, egyaránt. Az átmenet összetett problémáival, gondjaival küszködő agrárgazdaságokra és vállalkozásokra pedig ezek a terhek fokozottan érvényesnek mondhatóak.

A Szakképzési Alap 1999-től a Munkaerő-piaci Alap részeként működik, amelyért ma az oktatási miniszter a felelős. A szakképzési hozzájárulások és az emberi erőforrás-fejlesztési alapról szóló törvénytervezet a szakképzési alaprész önálló alappá történő visszaállítását javasolja, emberi erőforrás-fejlesztési alap néven. Az alap tervezett új megnevezése magában hordozza a gyakorlati képzés támogatásán túl egyéb, a humánerő-fejlesztéshez kapcsolódó támogatások lehetőségét is. A felhasználók körének kibővítése, amelyet a tervezet tartalmaz, az alap bizonyos felaprózódását is jelentheti.

(10.00)

A gyakorlati képzés eszközfejlesztésének támogatására a szakmai képzés minden szintjén szükség van, így a betanítottmunkás-, a szakmunkás-, a technikus- és a felsőfokú képzések területén is. A gyakorlati képzés túlzottan széles körű meghatározása azonban a közvetlen termelői tevékenységre vonatkozó fejlesztéseket háttérbe szoríthatja.

A törvényben célszerűbb lenne gyakorlati képzésnek csak azt minősíteni, amely a szakképzési törvényben meghatározottak szerinti gyakorlati oktatást, valamint a felsőoktatási törvény hatálya alá tartozó képzések közül a felsőfokú akkreditált szakképzésben a gyakorlati feladatok végrehajtását, az engedélyezett alapképzési szakokon a termelő tevékenységre való felkészítést szolgálná. Nagyobb mértékben szükséges a gyakorlati képzést felvállaló kis- és középvállalkozások támogatása, e vállalkozások segítésével a szakmai képzés gyakorlati háttere elsősorban az ipari, műszaki és szolgáltatási területeken fejleszthető.

Sajnos, az adókedvezmények sem szolgálják mindig kellőképpen a képzésben részt vevő vállalkozók érdekeit. Kevésbé érdekelt több esetben a vállalkozó abban, hogy tanulót tartson, vele ismereteket sajátíttasson el, ezenfelül még a szakma szeretetére is nevelje. A mezőgazdaságban ma a képzés megfelelő minőségű gyakorlati hátterét a képző intézmények mellett működő tangazdaságok, tanüzemek biztosíthatják. Ezek kialakításakor arra figyeltek, hogy a családi alapon szerveződő gazdaságokat mintázzák, ezzel lehetőséget adva a tanulóknak széles körű feladat elsajátítására megfelelő felügyelet mellett.

A Szakképzési Alap eszközeivel támogatott iskolák esetében felvetődött, hogy a gépek üzemeltetésének részbeni fedezetére felhasználható legyen a támogatás. A költségvetésből gazdálkodó intézményeknél a pályázat útján beszerzett eszközök tárgyévi üzemeltetése nem tervezhető előre. Nagymértékben függ például az időjárástól az elvégzendő talajmunkák nehézségi foka, az ott eltöltött üzemóra és üzemanyag mennyisége.

Ésszerű megoldás lehetne természetesen kezelhető keretek között, ha törvény erre megoldást nyújthatna. A mezőgazdasági szakképzés gyakorlati hátterét ma az oktatási intézmények mellett működő tangazdaságok, tanüzemek biztosítják. A mintegy száz gazdaságban összesen 1500 hektáron folytatnak gazdálkodást. A közép- és felsőfokú intézmények tangazdaságai a 2000. évben egymilliárd forint támogatást kaptak a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumtól eszközeik fejlesztésére, beruházásokra.

A Szakképzési Alap megyék számára lebontott része a decentralizált alaprész, amelyből a tangazdaságok is kaphattak pályázatok alapján, helyi döntés útján támogatást. Sajnos, az idei évben a fejlesztés lehetősége közel másfél milliárdos mértékkel csökkent. 2000-ben a Szakképzési Alap központi keretéből nem került támogatásra tangazdaság-, tanüzemfejlesztés. Az elmúlt évben beadott és az ez évben kért támogatás ellenére az Oktatási Minisztérium - nem tudom, hogy miért - elzárkózik a tangazdaságok központi támogatásától. Ez sajnálatos dolog, mely a vidékre és a mezőgazdaságra vonatkozólag negatív megkülönböztetést jelent. Egyetértve az alapnak a Munkaerő-piaci Alapból történő kiemelésével és önállóságának visszaállításával, a felhasználási kör kibővítésének azonban korlátokat kell szabni. Továbbra is indokolt a Szakképzési Alap név fenntartása, amely egyértelműen fejezi ki a támogatható területeket.

Vitatkoznunk kell azzal az állítással, hogy a tárcákhoz telepített feladatok összességében kevésbé hatékony emberi erőforrást fejlesztő elképzeléseket valósíthatnak meg. A jövőben a felsőoktatás általános feladatai támogatására is kiterjedhetne, kiterjedne az alap. Egységesen kezeli az elképzelés a szakképzést és a felsőoktatást, ezáltal mintegy pótlólagos forrást kíván az Oktatási Minisztérium a felsőoktatás számára biztosítani.

A gyakorlati képzés fogalmának nagymértékű kibővítése kiterjed a felsőoktatás teljes körére, kiterjeszti például a személyiségfejlesztésre, szociális dolgokra s a többi, ami hátrányba hozhatja a középfokú szakképzést. A szakképzés, a szakmai oktatás fejlesztésére létrehozott pénzeszköz alapvető funkciója változhat meg. A közvetlen termelői, vállalkozói kör által befizetett járulék garanciák hiányában általános célokat is szolgálhat. A felsőoktatás pénzügyi helyzetén nem biztos, hogy az alapból, főleg a középfokú szakképzésből kivett pénzeszközzel kell segíteni.

Megfontolandó emiatt az az elgondolás, hogy a felsőoktatás egészére, teljes körére kiterjedjen-e az alap. A felsőoktatási törvény hatálya alá tartozó képzések közül csak a felsőfokú akkreditált szakképzés gyakorlati képzésének, valamint a felsőoktatásban engedélyezett alapképzési szakokon a termelő tevékenységre felkészítő gyakorlatok elvégzésére lenne célszerű kiterjeszteni a támogatás lehetőségét. Ez nem kizárólag az agrárképzést, hanem valamennyi termelő és szolgáltató szakterület gyakorlati képzését is szolgálná.

A befizetési rendszer, valamint a szakmai döntések megalapozottsága érdekében fontosnak tartom, hogy az alap felosztásakor a gazdasági ágazatokat képviselő szakképesítésért felelős minisztériumok nagyobb befolyással rendelkezhessenek.

Meg kellene fontolni esetlegesen az ágazati szintű befizetés és tanulólétszám-arányos támogatás bevezetését. A szakképzést folytató intézmények feladataikat a megyék területhatárán túlterjeszkedve látják el, ennélfogva régiós feladatokat is ellátnak. A megyék együttműködése a mostani, a jelen helyzetben is fontos dolog lenne, mely sajnos nem minden esetben valósul meg. Vannak azonban ellenkező jó példák is. A régióra épült szakképzési struktúra talán nagyobb átláthatóságot és praktikusabb szemléletmódot eredményezhet.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Független Kisgazdapárt és a magam nevében a szakképzési hozzájárulásról szóló törvényjavaslatot a megfelelő módosítások beépítése után támogatásra ajánlom.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Sáringer Gyula képviselő úrnak, Fidesz.

DR. SÁRINGER GYULA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Vincze képviselőtársunk expozéja közben jutott eszembe, hogy a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium az egyetemi tangazdaságokat jelentős összeggel támogatta. Például a mi tangazdaságunk 60 millió forintot kapott ebben az évben. Ez nem kis összeg egy tangazdaság életében. Mi azt az álláspontot képviseltük, miután a kormányprogram szerint kis üzemekkel lehet az Európai Unióba bemenni, a nagy tangazdaságokból, amelyek több, mint ezer hektárt képviselnek, hasítsunk ki 50-80-100 hektáros területeket, és ezeken mutassuk be a modern gazdálkodást. Ezt az elképzelésünket a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium felé is eljuttattuk, és ennek nyomán kaptunk 60 millió forintot, hogy a tangazdaságunkat ilyen irányban fejlesszük.

Egy ilyen tangazdaság természetesen szaktanácsot is képes adni, és oda tudja vonzani azokat a fiatal gazdálkodókat, akik ilyen területen kívánnak gazdálkodni, és ezek a területek megfelelnek az Európai Unióban lévő gazdálkodási egységek területnagyságának.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Felszólalásra megadom a szót Horn Gábor képviselő úrnak, SZDSZ; őt követi Lezsák Sándor.

HORN GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Köszönöm a szót. A szokásos szűk körben sikerül egy szerintem meghatározó jelentőségű, a magyar szakképzés életében meghatározó jelentőségű kérdésről vitatkoznunk, amit azért is tartok nagyon szomorúnak - és sajnálatos módon persze az egész parlamenti munka leértékelése és lehetetlensége szép példájának -, mert azt gondolom, hogy ez speciel egy olyan kérdés, amely egészen bizonyos, hogy nemcsak az oktatásban érintett vagy érdekelt képviselőket kellene hogy érdekelje, hanem a gazdaság egésze számára meghatározó jelentőségű kérdésről van szó.

Elöljáróban hadd jegyezzem meg azt, hogy én a magam részéről az oktatás egésze területének egyik legsikeresebb vonatkozásaként éltem meg az 1988 óta létező Szakképzési Alapról szóló törvényt. Azt gondolom, hogy ez a törvény teremtette meg annak az alapját, hogy Magyarországon a vállalkozói szféra és a szakképzés között egy valóságos létező kapcsolat alakuljon ki. Ebben egyébként általában egyet is szoktunk érteni.

(10.10)

Azt gondolom, hogy ennek az együttműködésnek a legértékesebb része az, hogy ma Magyarországon elsősorban azokban a szakmákban... - és Vincze képviselőtársamnak ebben igaza van, hogy sajnálatos módon azokon a területeken, ahol a munkaerőpiac nem jelentkezik erőteljesen kereslettel, ott ez nem igaz. Azokon a területeken, ahol a munkaerőpiac erőteljes kereslettel jelentkezett, jelentkezik, ott e keresletet az iskola felé közvetlen pénzügyi támogatással meg tudja fogalmazni. Ez pedig azt jelenti, hogy az iskolák anyagi okok miatt kénytelenek - és én ezt tartom a legjelentősebb lépésnek - olyan szakterületek felé nyitni, olyan szakmacsoportok képzését folytatni, amelyekre a munkaerőpiacnak ténylegesen szüksége van.

A magyar szakképzés modernizációja az elit szakmák vonatkozásában, az informatikától kezdve a szolgáltatások legkülönbözőbb területei fejlesztési forrásként a Szakképzési Alapot találta meg és használja. Ez annyira így van ma már, hogy megyei, de elsősorban városi önkormányzati képviselők is pontosan tudják ezt, hiszen amikor elkészül egy-egy iskola költségvetése, akkor a szakképzés vonatkozásában egyszerűen számolnak a Szakképzési Alap bevételi forrásával - ami egyébként szerintem helyénvaló -, ezzel önkormányzati forrásokat kímélve meg, és a fejlesztés ezen területére támaszkodnak.

Még egyetlenegy megjegyzés a jelenlegi helyzethez. Nem árt, ha a képviselőtársaim a másik oldalon időnként tájékozódnak is - persze fontos a fegyelmezett szavazás. Vincze képviselőtársam mondandójából egyébként számomra az következett volna, hogy ő nem támogatja e törvénytervezetet, ehhez képest persze nem volt kétségem afelől, hogy a támogatás meglesz, de természetesen csodák nincsenek, ebben nem bízom. Bár azt gondolom, hogy ez szakmai kérdés, az ön érveivel nagyrészt egyetértettem - ez ritka pillanat. Még egyszer mondom, ebből az következett volna, hogy akkor ezt ilyen formában semmiképpen sem kell támogatni.

Egyetlenegy dologra visszautalok, azután a konkrét három észrevételemet szeretném végigvenni. Az, hogy évek óta többlete van a központosított Szakképzési Alapnak, annak természetesen nem az az oka, amit Sághy képviselőtársam erről gondol, hogy nem tudják elkölteni ezt a pénzt, akik efölött rendelkeznek. És az sem oka - gondolom, a képviselőtársam nem gondolja komolyan -, hogy Magyarországon az iskolák nem tudnak pályázni, nem tudják igénybe venni e forrásokat.

Nagyon egyszerű oka van: a Pénzügyminisztérium lassan tíz éve akadályozza meg azt, hogy a Szakképzési Alap bevételei normálisan tervezhetők legyenek, tudatosan alultervezi ezt az alapbevételt, ennek következtében az érintett szakképzési testület csak annyi pénzt tud elosztani, ami oda befolyik; a befolyó összeg nagyobb része az év végén folyik be, ennek következtében nem is lehet felhasználni. Tehát itt egy egyszerű csapdahelyzetről van szó. Szeretném jelezni, hogy azt az évi 3-4-5 milliárd forintot, ami bennragad e Szakképzési Alapban, a magyar szakképzés még az egyébként sokszor nem is jól működő irányító testületeivel együtt föl tudná használni magától, ha megváltozna az irányítás rendszere.

A dolog tartalmáról három rövid észrevétel. Egy: miért kell ezt most? Alapvetően elhibázottnak tartom azt, hogy a felnőttképzési törvényt megelőzően hirtelen a zsebből előhúzva hozza ide e törvénytervezetet az oktatási tárca. Nem nagyon értem a szándékot, illetve érteni vélem, csak az nagyon sötét gondolatokat ébreszt bennem. Mert ha ez tényleg egy jobbító szándékú változtatási igényt jelentő lépés a kormányzat részéről, akkor azt gondolom, hogy teljesen természetesen úgy történik a dolog, hogy benyújtják elénk a felnőttképzési törvényt, és azt mondják, hogy igen, a felnőttképzési törvény megvalósításához pénzt kell adnunk, sajnos kétéves a költségvetés, tehát nem tudunk már forrásokat átcsoportosítani, ennek következtében itt van egy jelentős forrás, amely tényleg szolgálhatná a felnőttképzés fejlesztését. Egyébként meggyőződésem szerint alapvetően azt a részét, amely intézményi szinten történik, tehát nem általában a felnőttképzést, hanem a magyarországi köz- és szakképzés, illetve bizonyos értelemben a felsőfokú képzés intézményi rendszerét szolgálhatná, de majd egy következő vita lesz a felnőttképzési törvény.

Tehát ezt egy abszolút logikus és elfogadható lépésnek tartanám. Még egyszer mondom, szakmailag nem értem a felcserélést, az egyéb okokat meg most félreteszem, nem akarok gonoszkodni. De majd kérem az államtitkár urat, hogy a válaszában próbáljon arra kitérni, hogy miért nem lehet ezt most megfordítani, miért nem lehet egy normál menetben ezt a dolgot idehozni, és ősszel benyújtani a kettőt akár együtt, és akkor tudunk közösen mozogni e kérdésben. Attól félek, hogy ennek az lesz a vége, hogy ősszel újból módosítani kell a Szakképzési Alapról szóló törvényt, ha meg tudunk állapodni néhány lényeges kérdésben. Az első megjegyzésem ez.

A második megjegyzésem a szakképzési törvény további nyitása - de erről itt már sokan beszéltek, a bizottságban magam is elmondtam a véleményemet - a felsőfok felé. Született egy jó alku szerintem, körülbelül másfél évvel ezelőtt itt, a parlamentben, ami arról szólt, hogy rendben van, a felsőfok is részesedhessen a Szakképzési Alap lehetőségeiből, de csak a felsőfokú szakképzés. Ebben mindkét oldalon egyetértettünk, és a kormány eredeti szándékával ellentétben sikerült ebbe az irányba nyomnunk ezt a kérdést.

Szerintem ez két szempontból is jelentős volt, egyrészt azért, mert korlátozza a felsőfok felhasználási lehetőségeit, másrészt azért, mert abba az irányba nyit a felsőoktatásban, egy olyan kényszert épít be a felsőoktatásba, ami a felsőfokú szakképzés dinamikus expanziója felé terelte volna a felsőoktatást. Ebben egyetértettünk, közösen adtuk be e módosító indítványt emlékeim szerint az oktatási bizottság részéről, és a parlament ezt nagy többséggel el is fogadta.

Nem értem, hogy mi szükség van most ennek a másfél évvel ezelőtt elfogadott konszenzusnak a felrúgására. Teljesen egyetértek Csizmár Gábor képviselőtársammal, magam is elmondtam több helyen már, hogy ha azt gondolja a kormányzat, hogy a felsőfoknak szüksége van többletforrásokra, akkor miért nem gondolja azt, hogy a gimnáziumoknak is szükségük van többletforrásokra, vagy ad absurdum az általános iskoláknak és az óvodáknak. Miért fontosabb a pszichológusképzés általános szintjéhez képest a magyar Oktatási Minisztériumnak, a magyar kormányzatnak, illetve a kormányzati többségnek a pszichológushallgatók képzése a Szakképzési Alap vonatkozásában, mint, mondjuk, egy tisztességes gimnáziumi idegen nyelvi képzés.

Csak abban az esetben lehetne ez logikus számomra - akkor is elfogadhatatlan lenne, félreértés ne essék -, a felsőfok kinyitása teljes mértékben, ugyanakkor bezárása a közoktatásnak a szakképzés szempontjából csak akkor lenne elfogadható, ha egy következetes teljes szétnyitás lenne, és azt mondaná a minisztérium, felvállalva e kérdést, hogy kérem szépen, mi azt gondoljuk, hogy ez az oktatásra vonatkozó 40 milliárd forint körüli fejlesztési forrás, itt van, oktatás, kezdjetek vele, amit akartok.

Egyébiránt igazságtalan is a dolog, hiszen igaz, hogy dinamikusan nőtt a felsőoktatásban a hallgatók száma, de töredéke még mindig a felsőoktatásban tanuló hallgatók száma a közoktatásban és a szakképzésben tanulók számának; egynegyednyi-egyötödnyi mértékű, most csak a középiskoláról beszélek. Tehát egyszerűen indokolhatatlan és elfogadhatatlan ez a lépés. Nem értem a szándékát, illetve megint tudom, hogy mi van mögötte, egy csomó ígéret történt, amire nincs pénz, és most innen elvéve próbálja meg a kormányzat átcsoportosítani az erőforrásokat. Alapvetően fogja ez megkérdőjelezni a szakképzés jövőjét, szeretném jelezni.

Ha már nyitni akarnak, akkor én azt javasolnám, hogy tényleg nyissanak mondjuk, az érettségit adó középiskolák, gimnáziumok felé, hogy ott bizonyos szakmai alapozó tárgyak feltételeit meg lehessen teremteni a Szakképzési Alapból, ez rendben van. Gondolják végig azt, képviselőtársaim, nincsenek nagy reményeim, de gondolják végig, hogy nem lenne-e érdemes mégis visszatérni arra, hogy a felsőfok a felsőfokú szakképzésre vonatkozóan férhessen hozzá ehhez az alaphoz, de egyébként ne. Én ezt egy logikus, elfogadható, jó kompromisszumnak tartottam volna.

Végül harmadik kérdésként maga a szerkezeti átalakítás, amely megint egy jellemző lépés, hiszen az történik, hogy a megyei felhasználásból és a szakma által eddig vezérelt központi felhasználásból ez az egész kérdéskör átkerül a minisztérium felügyelete alá, közvetlenül megszűnik az országos szakmai testületek közvetlen beavatkozási lehetősége. Szeretném jelezni - Kádas képviselőtársam közben kivonult -, hogy Csizmár képviselőtársam azért mondta azt, hogy se a munkáltatók, se a munkavállalók nem értenek egyet ezzel, mert nem értenek egyet ezzel. Most persze megkérdezheti Kádas képviselőtársam, hogy miért nem értenek egyet, ez az ő dolga, de sajnálatos módon nem értenek egyet ezzel. Persze, nem véletlen, hogy a szakképzés, illetve a közoktatás képviselői sem értenek egyet ezzel. Tehát a négy érdekeltből három nem támogatja a változtatást, de megszoktuk, hogy ez nem számít olyan nagyon.

Tehát a régiókra való átvitele a Szakképzési Alap felhasználásának, azt gondolom, helyénvaló lépés lenne, ha lennének Magyarországon régiók, de nincsenek. Szeretném jelezni, hogy még közigazgatási értelemben sincsenek, mert amikor önök azt mondják, hogy a megyék helyett osszák fel a decentralizált alapokat a régiók, akkor egy olyan dologra telepítenek valamit, ami nincs. Azt gondolom, hogy ez elfogadhatatlan. (Az elnök csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Itt is be kellene tartani talán a sorrendet; először létrehozni a régiókat. Szerintem mindenképpen létre kell hozni - elnézést, máris befejezem -, lényeges lenne, és ebben nagy elmaradások vannak, és ha már megvannak a régiók, létező belső hatalmi struktúrákkal, apparátusokkal, oda lehet egy ilyen fontos tevékenységet telepíteni. De jelenleg úgy érzem, hogy nem erről van szó, hanem arról, hogy kivonni a megyék alól, amelyek pedig iskolákat fenntartóként ismerve a terepet, tudtak ezzel gazdálkodni...

ELNÖK: Képviselő úr...

HORN GÁBOR (SZDSZ): ...és oda telepíteni egy állami vezérlésű intézményre. Azt gondolom, hogy ez elfogadhatatlan.

Arra kérem az államtitkár urat és képviselőtársaimat, gondolják végig most az egyszer - mert ez egy fontos kérdés -, hogy bizonyos kérdésekben nem tudunk-e megállapodni, és a módosítás közepette...

ELNÖK: Képviselő úr...

HORN GÁBOR (SZDSZ): ...változtatni e törvénytervezeten.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ soraiban.)

(10.20)

ELNÖK: Két percre megadom a szót Sági József képviselő úrnak, Fidesz.

SÁGI JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő Úr! A nyílt kérdésére a nyílt válaszom az, hogy igen, meg tudunk állapodni egy-két kérdésben, de abban nem, hogy a törvényt a kormány visszavonná. Jól emlékszem arra, amikor két évvel ezelőtt tárgyalta a parlament ezt a törvényt, akkor valóban így történt, ahogy ön elmondja, képviselő úr: az oktatási bizottság is benyújtott módosító indítványokat, magunk is egyéni képviselői módosító indítványokat fogadtunk el. Aztán mi történt a végén? A parlamentnek az a része fogadta el a törvény módosítását, amelyik itt ül ezen az oldalon. Önök, ellenzéki képviselők nem fogadták el a törvénymódosítást. Hiába törekedtünk konszenzusra, hiába fogadtunk el önöktől is néhány módosító javaslatot, nem fogadták el a törvényt - de átvittük. Erre tehát most ne hivatkozzanak még egyszer, hogy majd feljavítjuk, és akkor el fogjuk fogadni, mert megmondom őszintén, nem nagyon hiszek ebben.

Viszont abban a képviselő úrnak nagyon igaza van - és ezt én magam is fogom támogatni, mindenképpen támogatom -, hogy azokat a bizonyos szakmai alapozó tantárgyakat hogyan lehetne előnyben részesíteni, ilyen módon hogyan lehet egyáltalán megtámogatni azokat a szakképző intézményeket, amelyek ilyen tantárgyakat tanítanak. Valóban ez a jogi kibúvó, illetve megoldás lenne a finanszírozás hátterének megteremtése ezekben az intézményekben.

Végül még egy dologról szeretnék beszélni. Csizmár képviselő úr is, Horn képviselő úr is előhozta többször, hogy a felnőttképzési törvényt ugyan miért nem hozta a kormány a parlament elé, vagy miért nem egyszerre tárgyalja ezzel a törvényjavaslattal. Azt hiszem, igazuk van a képviselőtársaimnak, ezt valóban így kellett volna megtenni. Most nem így történt, de akkor már mégis azt mondom, hogy akkor jobb, ha előbb az anyagi hátterét teremtjük meg egy későbbi törvénynek, mintsem hozunk egy olyan törvényt, amelynek ugyan de jure van anyagi háttere, de facto viszont nincsen, és így akkor a levegőben van, lebeg. Úgy gondolom, ha ősszel majd ezt a parlament előtt tárgyaljuk, akkor sokkal könnyebb dolgunk lesz, mert megvan a finanszírozási alapunk.

ELNÖK: Felszólalásra megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak, MDF; őt követi Balczó Zoltán.

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A Magyar Demokrata Fórum kétségei és vitái ellenére támogatja a törvényjavaslat elfogadását. Határozott véleményünk az, hogy elengedhetetlenül szükséges a szakképzési terület általános és teljes, átfogó felülvizsgálata, hiszen a szakképzés társadalmi és gazdasági környezete az elmúlt évtizedben alapvetően megváltozott. Új törvényre van szükség, amely erősíti a működő állami iskolákat, és szinkronban lesz többek között a készülő felnőttképzési törvénnyel is. Olyan új szakképzési törvényre van szükség, amely csökkenteni képes a főváros és a vidék, a gazdaságilag fejlett és fejletlen régiók közötti különbségeket is. Az MDF szakértői szerint 2003-ra elkészülhet az új szakképzési törvény, amely hosszabb távon teremthet biztonságot ezen a területen. Addig el kell viselnünk a toldozás-foldozás kényszerű következményeit, vitáit is.

Az előterjesztés az eddigi bizottsági vitákon kedvező fogadtatásra talált, például az Országgyűlés gazdasági bizottságában húsz igen szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül ítélték általános vitára alkalmasnak ezt az előterjesztést. A foglalkoztatási bizottságban tíz igen szavazattal, ellenszavazat nélkül és három tartózkodás mellett döntöttek hasonlóan. Nem ez volt a helyzet az oktatási és tudományos bizottságban, és ennek a belső vitának a hozadéka itt van a Ház előtt, hallhattuk.

Úgy tűnik azonban, hogy az előterjesztés általános céljaival a legtöbb képviselő egyetért, viták az időzítésben és a technikai részletkérdésben keletkeznek. A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja is egyetértett a törvényjavaslat céljaival, komolyabb ellenvetések csak a javaslatnak véleményünk szerint kevésbé lényeges pontjait érték. Az első, sokakban felmerült kérdés az volt, hogy miért kell egy teljesen új törvényt alkotni alig két esztendővel a szakképzésről szóló törvény előzőleg elfogadott változata után. Ennek valóban mi vagyunk az okai, mert a kötelező tandíjak általunk is szorgalmazott eltörlése után olyan viharos mértékben növekedett a felsőfokú oktatásban tanulók létszáma - ami igen örvendetes -, hogy a felsőfokú szakképzés forrásai hamar elégtelenné váltak. Két év elteltével világossá vált, hogy újra kell gondolni, újra kell osztani a középfokú és felsőfokú szakképzés eddigi forrásait. Az is egyértelmű, hogy a szakképzési forrásoknak ebben az új felosztásában a felsőfokú oktatás részesedését, az itt tanulók számának növekedését szem előtt tartva, növelni szükséges. A Rektori Konferencia és a többi felsőfokú oktatási testület ennek értelmében egyértelműen támogatta a törvény ilyen célú változásait.

Tisztelt Ház! A Fidesz képviselője elmondta, hogy miért is támogatjuk ezt a törvényt a kormánykoalíció részéről, én inkább az aggodalmakról szeretnék a rövid hátralévő időben szólni. Az MDF szakértőiben felmerült például az az aggodalom, hogy a Szakképzési Alapba befolyt összegek csak a bérekkel párhuzamosan növekedhetnek, azaz ez a növekmény elégtelen lehet a felsőoktatás javára történő jelentősebb átcsoportosítások fedezésére. A törvény elfogadása után értelemszerűen csökken a közoktatásnak, azaz a szakmunkásképzőknek és a szakközépiskoláknak eddig juttatott összeg. Ez a törvénynek mindenképpen az egyik gyenge pontja. Akár költségvetési tartalékból is, de fenn kell tartani a Szakképzési Alapból a közoktatásnak átadott összegek reálértékét.

A bizottsági vitákon az előterjesztő képviselői azt hangsúlyozták, hogy az ellenőrzés fokozásával mintegy 5 milliárd forint tartalék tárható fel, és ebből fedezni lehetne a közoktatási intézmények ilyen forrásokra irányuló igényét. Ha ez a vélelmezés nem eltúlzott, akkor erre nyilván lehet alapozni a kieső bevételek megtérülését. Az viszont óvatosságra int, hogy a milliárdokra rugó járulékhiányok feltárása nem máról holnapra történik. Az adóhivatali jelentéseknek már eddig is milliárdos hiányokat kellett volna felfedniük, hogy esélyünk legyen egy ötmilliárdos - a parlamenti szóhasználatból idézem - kincskeresés sikeres lebonyolítására.

Tisztelt Ház! Az MDF értelmezése szerint a középfokú oktatás - bár ne lenne igazunk! - vélhetően rosszabbul jár ennek a törvényjavaslatnak az elfogadása után. Segíteni lehetne rajtuk úgy is, hogy a szakmunkásképző iskolák is igényelhessék vissza az alapból a gyakorlati képzés során ténylegesen felmerült költségeiket, éppen úgy, mint a vállalkozások. Egyes szakmák oktatása - például a villanyszerelőké, lakatosoké, forgácsolóké - a mai egyenlőtlen elbírálás miatt a kívánatosnál jobban a kisiparosi körbe került. Több képviselő joggal hiányolta a javasolt változtatások hatásvizsgálatának hiányát.

A Magyar Demokrata Fórum szakértői úgy vélik, nem megalapozott az az igény, hogy az alap működési költségét 3 százalékról 5 százalékra növeljük meg. Ez egy nagy belső vitatéma nálunk is, ugyanis ez egy több száz milliós kiadásnövekedés - vélelmezik sokan -, és olyan körülmények között történik, hogy a napi gondokkal küzdő középiskolák részesedése az alapból nyilvánvalóan majd csökken. Ilyen körülmények között nagyon meg kell vizsgálni ennek a majdnem duplájára növekvő kiadásnak a létjogosultságát. Ez a kétség bizony nagyon sok vidéki szakmunkásképző, középiskola, szakiskola igazgatója részéről felmerült, írásban is elküldték ezeket a véleményeket.

A bizottsági vitákon az ellenőrzés nehézségeivel indokolta az előterjesztő a működési kiadások arányának növelését, de sajnos csak általában, konkrétumok nélkül. Jelenleg az alapba történő befizetés helyessége nagyon egyszerűen, gépi úton ellenőrizhető, hiszen a bérköltségek 1,5 százalékának befizetését kell ellenőrizni. Az MDF szakértői szerint nagyobb járulékhiány csak feketefoglalkoztatás bizonyítása esetén tárható fel, de ennek az ellenőrzésnek a forrásait nem kell növelni, ezekről a munkaügyi ellenőrzés jogszabályai intézkednek.

A törvényjavaslat 4., 5., 6. §-a részletezi az állami adóhatósággal szembeni bevallási, befizetési és elszámolási kötelezettség részleteit, amiből az is kiderül, hogy az adóhatóságok végzik el a járulékbefizetés ellenőrzésének zömét, azaz miattuk sem kellene megnövelni az alap működési kiadásait.

(10.30)

Fennmarad még a gyakorlati foglakoztatások körülményeinek és költségeinek ellenőrzése, de ennek - mondják szakértőink - ki kellene jönnie az eddigi működési kiadásokból. A Magyar Demokrata Fórum tehát erősen kétli annak a szükségességét, hogy újabb költségvetési szerv működésére nyújtson fedezetet az alap, azaz megelőzhető lenne a működési kiadások növelése. Ennek az ellenkezőjéről természetesen meggyőzhetőek vagyunk.

Tisztelt Ház! Ismeretes, hogy több nagyvállalat a szakképzési hozzájárulását közvetlenül is átutalhatja oktatási intézményeknek. Az ilyen szerződéskötési lehetőségeket a jövőben megszigorítják, illetve a jelenlegieket felülvizsgálják. Kérdésünk, hogy nem veszélyezteti-e egyes iskolák működőképességét, ha már most, a tanév után kiderül, hogy az új tanévben már nem számíthatnak ilyen forrásokra. Véleményem szerint nagyon eltúlzott az a becslés, amely elhangzott a bizottsági vitákon, miszerint a nagyvállalatokkal kötött együttműködési megállapodások keretében legalább ötmilliárd forint nem a képzésben hasznosul, hanem különböző technikák, nevezzük nevén, machinációk révén, ezt az összeget az iskolák visszajuttatják a befizetésre kötelezetthez. Vezérigazgatók, főkönyvelők és iskolaigazgatók százainak kellene az állásával fizetni azért, ha a vélelemezettnek megfelelő mértékű lenne a járulékcsalás. Ez esetben is konkrét példákat, leleplezett esetek felsorolását hiányoljuk. Azzal is csökkenteni lehetne a vélelmezett visszaéléseket, hogy a hozzájárulásra kötelezettek a gyakorlati képzés helyét a regionális munkaerő-fejlesztő és -képző központok igénybevételével, eszközeik bérletével is biztosíthatnák, amire jelenleg nincs lehetőségük.

Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A törvény kihirdetése legkorábban júniusra várható. Általános egyetértés alakult ki közöttünk abban, hogy túl korai a júliusi hatálybalépés. Nagyon sok intézményt felkészületlenül érne egy gyors változás kényszere, ezért is célszerű lenne megfontolni a 2002. január 1-jétől történő hatálybalépést. A járulékfizetésre kötelezettek köre például csak 2003. január 1-jétől változik, számukra lényegesen több időt hagyna meg a törvény, mint épp az oktatási intézményeknek.

Tisztelt Ház! Néhány esetben konkrétabban kellene megfogalmazni a törvényjavaslat szövegét; egyetlenegy példára van időm: mi a jelentése a 16. §-ban említett nagy értékű ingóságoknak?

A már említett észrevételeink ellenére az MDF támogatja a törvényjavaslatot.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

Felszólalások:   1   1-67   67-127      Ülésnap adatai