Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. GURMAI ZITA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Uraim! November 1-jétől az európai nők akár be is szüntethetnék a munkát, ettől a naptól kezdve ugyanis ingyen dolgozunk, a nők és férfiak között fennálló fizetésbeli különbségek alapján egy átlagos magyar nő majdnem két hónapnyi összeggel kevesebbet keres egy évben. A nők decemberi és novemberi fizetését elviszik a rosszabb béralku-pozíciók, az átláthatatlan munkahelyi fizetések, a kiszolgáltatottság és a munkaerőpiac strukturális eltolódásai. Ezért hirdették meg az Európai Szocialisták október 31-re az európai béregyenlőtlenség napját. Szinte biztos vagyok benne, hogy a miniszteri válaszban elhangzik majd, hogy a bérszakadék Magyarországon statisztikai értelemben nem a legszélesebbek között van, és hogy ez egy olyan probléma, amivel más országok is küzdenek. Idővel és türelemmel, szokott a tipikus válasz lenni, majd odajutunk, hogy ezek a problémák megszűnnek. Ezt a választ, uraim, önök lassan negyven éve hallgatják szerte a világban, és belefáradtunk ebbe. Ez a szokásos válasz nem lesz ma itt elég önöknek.

A fizetésbeli különbségek ügye a nők és férfiak között nem csak a számokról szól. A „bérszakadék” kifejezés maga ugyan azt fejezi ki, hogy ugyanabban a munkakörben, ugyanazzal a képesítéssel mekkora a különbség egy nő és egy férfi fizetése között, de ez a szám csak a jéghegy csúcsa. Ki kell küszöbölni, hogy a gyermekvállalás egy nő életében lényegesen nagyobb áldozatot követeljen a karrierje szempontjából, mint egy férfiéban; biztosítani kell a kisgyerekek mellett igénybe vehető nagylelkű betegszabadságot mindkét fél számára; törekedni kell arra, hogy megállítsuk teljes szakmák elnőiesedését, míg más területeken inspirálnunk kell a nőket szakmai továbbfejlődésükben; ki kell nevezni női vezetőket. Az önök kormánya ezekből az intézkedésekből semmit nem tett a múltban, csak további terheket rakott a szegényebb családokra és különösen a szegényebb nőkre.

Ez a kormány a leszakadás kormánya. Uraim! Az önök kormánya még a szembenézésre sem hajlandó, a probléma nagyságának felmérésére. Júniusban Korózs Lajos képviselőtársammal beterjesztettünk egy határozati javaslatot, amely szerényen csak arról rendelkezett volna, hogy első körben készüljön egy állapotfelmérés, egy helyzetelemzés. Csodálkoznak, hogy nem hallottak róla, ugye? Nos, ez azért lehetséges, mert a Miniszterelnökségről kézivezérelt kormánypárti képviselők már az illetékes szakbizottságban leszavazták a napirendre vételt, pedig nem migránsok beletelepítését vagy a stadionok lebontását javasoltam, csupán annyit, hogy az Országgyűlés felhívja a kormányt, hogy mérje fel a bérek nemek közötti különbségének gazdasági, strukturális és társadalmi okait.

Azt tudom önöknek mondani, hogy ha végignézzük, hogy miért nem tartalmazza azokat a magas státuszú pozíciókat, ahol nőket találunk, akkor az a probléma, hogy ilyen összehasonlítás nem létezik, hiszen nőket csak sokkal nagyobb egyéni áldozatok árán neveznek ki.

Ilyenek például az üzleti vezetők, az Akadémia döntéshozói vagy a társadalom szempontjából fontos, bármilyen más vezető pozíciók. A nők hiányát a politikában már nem is említem, a parlamentben tizedmagammal próbálok hangot adni a társadalom felének és képviselni a problémáinkat, míg hallgatom az önök üres szólamait ebben a témában.

A probléma maga, amivel szembenézünk, amire október 31-ével felhívjuk a figyelmet, uraim, a nők gazdasági függése, egy olyan függés, amely strukturális és felszámolható okok miatt jelentősebb, nagyobb mértékű, mint a férfiaké. A fizetéskülönbség azért létezik, mert egy nőt ma nagyobb kockázat felvenni, mint egy férfit, és azért nagyobb kockázat, mert rá hárul a családdal és a háztartással kapcsolatos minden fizetetlen és váratlan munka.

Ha egy kormány, ellentétben az önök kormányával, valóban eltökélt abban, hogy a nők gazdasági függését felszámolja, ahhoz családtámogató, munkavállalói szakpolitikákat támogat. Támogatni kell a házimunka és a gyermekneveléssel kapcsolatos terhek arányos megoszlását, ahelyett, hogy kiparancsolnák a nőket a konyhába.

Bizakodó vagyok. Remélem, harmadszor, ha újra megpróbáljuk a határozati javaslatot, lesz készség a parlamentben, hogy legalább vitatkozni tudjunk róla. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)