Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ANDER BALÁZS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az egyes foglalkoztatási tárgyú törvények módosításával kapcsolatos, előttünk fekvő törvényjavaslat hat korábbi törvényt módosít: a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról, a közalkalmazottak jogállásáról, a munkavédelemről, a Bérgarancia Alapról, a munkaügyi ellenőrzésről és az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvényeket. Amikor egy ilyen salátacsomagot megkapunk, meg kell hogy mondjam, bizony vannak bennünk félelmek, és ezek a félelmek egyáltalán nem alaptalanok, gondoljunk csak arra, hogy milyen bűvészmutatványai voltak, teszem azt, Bánki Erik képviselőtársunknak a Fidesz-frakcióból, aki otthon leült, elkezdte vakargatni a kis kobakját, és valami népboldogító, hatalmas ötlet mint valami isteni szikra onnét kipattant; így történt annak idején a munkaidőkerettel kapcsolatos agymenése során is, ami olyan formában módosította volna a munka törvénykönyvét, hogy azt nyugodtan nevezhettük volna akár rabszolgatörvénykönyvnek is. Ezek a félelmek tehát sokszor bizony sajnos jogosak, az, hogy óvatosnak kell lennünk, az bizony szintén megalapozott.

(14.50)

Miért is mondom ezt? Tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, önök, illetve az önök kormányzata a munkaerőpiaci rugalmasság szlogenjét mint valami neoliberális bunkót forgatva szétcsapott a munkavállalói jogok között, és azt kell hogy mondjam, a magyar munkavállalókat egyoldalúan kiszolgáltatták a tőkeérdekeknek, és ez nem valami ócska, balos duma, valami lejárt lemez, hanem ez a magyar rögvalóság. Ha önök beszélnek átlagos magyar munkavállalókkal, akkor bizony a panasz sok esetben teljesen jogos a részükről. Emlékezzünk arra, amikor Orbán Viktor arab befektetőknek úgy kívánta eladni a magyar munkavállalókat, hogy azok milyen olcsók, és tulajdonképpen a hátukon akár fát is lehetne vágni. Ez jelentette vagy ez jelenti most már Magyarországon évtizedek óta a fő tőkevonzó képességét a hazai, egyébként jól képzett, és valóban sajnos sok esetben igen-igen türelmes munkavállalóknak.

Ha megkérdezzük azt, hogy mit ér a magyar munkás vagy mit ér a munkás, hogyha magyar, akkor bizony arra az a válasz lehetne, hogy önök, az önök kormányzata számára munkaerőállati sorban tartott, olcsón kizsigerelhető bérrabszolga. (Moraj a kormányzó pártok padsoraiból.) Lehet ezen felháborodni, képviselőtársaim, csak az a helyzet, amikor mondjuk, a román nettó minimálbér most már nominálértékben is megelőzi a magyart, vásárlóerő-értékét nézve eddig is ránk vertek, akkor nincsen miről beszélni, akkor megint csak azt tudom mondani, hogy ez a szomorú magyar valóság. (Közbeszólás a kormányzó pártok padsoraiból: Nem igaz!  F. Kovács Sándor: Kamu!)

És ha van is ennek a törvényjavaslatnak  mert van, gyorsan elmondom itt zárójelben, igen, van, képviselőtársam  támogatható eleme, akkor arra viszont azt kell hogy mondjuk, hogy az megkésett, és sokkal előbb kellett volna, mondjuk, úgy nyolc évvel ezelőtt kellett volna önöknek ilyen dolgokban gondolkozni, de a Gucci-frakció részéről mit is várhatunk? Nem hiszem, hogy azt kellene várnunk, ha reálisan gondolkodunk, hogy önök átérzik a magyar munkavállalók mindennapi problémáit. Önök stratégiai partnerséget kínáltak, illetve adtak a multinacionális cégeknek, és stratégiai cselédséget kényszerítettek a magyar munkavállalókra, vegytisztán neoliberális, szociopata dogmát megvalósítva. (Közbeszólás a Fidesz képviselői köréből: Orvost!) Hát, orvost lehetne hívni egyébként, kedves képviselőtársam, azoknak a magyar munkavállalóknak, akik mondjuk, belenyomorodnak az évtizedes munkába, és önök nem adják meg nekik, teszem azt, a korkedvezményes nyugdíj lehetőségét, bizony-bizony!

És akkor néhány OECD-felmérés. Mit gondolnak, egy átlag magyar munkavállaló hány munkaórát dolgozik éves szinten? 1900 órát; egy átlag német munkavállaló 1400 órát. Tegyük mellé, hogy ezért milyen megbecsülésben részesítik itt és mondjuk, Németországban a munkavállalókat. (Koncz Ferenc: És a magyarokat?) Nem véletlen az az exodus (Z. Kárpát Dániel: Ez a szégyen!), ami a magyar munkavállalókat jellemzi, azt, hogy elmennek Magyarországról, és egyáltalán nem kalandvágyból, azért, hogy idegenben, Nyugaton találják meg a boldogulásukat.

Mondtam, hogy nincsen korkedvezmény, nincsenek férfiak számára 40 év után nyugdíj, nem pihenhetnek meg. Olyan körülmények közepette, hogy mondjuk, ha megnézzük a 65 év feletti lakosság nemi összetételét, akkor azt látjuk, hogy a 65 év feletti lakosságból 62 százalék a nők aránya, 38 százalék a férfiaké. Nem véletlen, ugyanis a korai halálozások aránya, mondjuk, a 40-50 éves férfiak körében háromszor akkora, mint a nők esetében. És így önök mégis nemet mondtak már számtalan alkalommal arra a kezdeményezésünkre, hogy a korkedvezményes nyugdíjat biztosítani kellene, és a férfiak számára is lehetővé kellene tenni azt, hogy ledolgozott 40 év után végre élvezhessenek valamit a nyugdíjból, és ne az legyen az ő sorsuk, hogy egyből mehetnek a temetőbe.

Idetartozik: egy átlag magyar munkavállaló ilyen egészségügyi állapotok közepette, el tudják képzelni, hogy tényleg csak öt napot hiányzik? Igen, ennyit hiányzik, mert a többi napot, amikor beteg, nem meri kivenni, vagy éppen az anyagi lehetőségei nagyon behatároltak, és nem meri vállalni, mondjuk, akkor a táppénzt.

Azt el tudják képzelni, hogy a 7 éves vagy a 7 éven aluli gyermekek közül 7 százalék, ha beteg, egyedül van otthon, mert a szülő nem tud vele otthon maradni? Tehát ha minden olyan nagyon szép és nagyon jó lenne, mint ahogy önök azt le szokták itt nekünk festeni, akkor ilyen elképesztő anomáliákról nem lehetne beszámolni. De be lehet számolni, hiszen szétverték a szakszervezeteket Magyarországon, a szakszervezeti jogosítványokat, jogköröket meggyengítették. Az sem véletlen, hogy míg 2000-ben körülbelül 20 százalékos volt Magyarországon a szakszervezeti lefedettség, ez mostanra olyan 8 százalékos szintre zuhant.

És hogy miért is hozom ezt ide? Úgy gondolhatják, hogy nem tudom, ez miért van idekeverve, de egyáltalán nincs így. Az egyik módosítandó törvény, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény kapcsán így szól a módosítás: a tankerületi központ vezetője a járási, megyei jelentőségű közalkalmazottak jogviszonyát érintő kérdésekben járási, megyei szinten reprezentatív szakszervezetekkel érdekegyeztető fórum keretei között egyeztet. Mit jelent az önök számára az, hogy reprezentatív? A törvényben ezt 10 százalékban határozzák meg. Azt mondják, akkor reprezentatív egy ilyen szakszervezet, ha annak tagjai elérik az ágazatban foglalkoztatottak 10 százalékát. Hadd kérdezzem meg, és kérem az államtitkár urat, hogy erre válaszoljon: kivel egyeztettek erről?

Melyik volt az az oktatásügyben dolgozó, tevékenykedő szakszervezet, amelyik erre azt mondta, hogy ez így rendben van? Hozzáteszem, Magyarországon a pedagógustársadalom szakszervezeti lefedettsége olyan 19 százalékos. Ez azt jelenti, hogy ha önök komolyan veszik ezt a reprezentativitást, akkor lesz olyan szakszervezet, amelyik adott esetben egy járásban, egy tankerületben, egy megyében ki fog maradni ebből az érdekegyeztető fórumból. Hogyan fordulhat ez elő? Tényleg jó lenne, ha erre valaki tudna válaszolni! Nyilvánvalóan a kollektív szerződés kötéséhez való jogosultságról van itt szó, és nem mindegy, hogy önök milyen tárgyalási pozíciót visznek, kik azok, akik adott esetben befekszenek önöknek, vagy mely szakszervezetek azok, amelyek, ha kell, ellent is tudnak mondani, mondjuk, önöknek.

Még néhány adat akkor: a magyar munkavállalók munkahelyének 62 százalékán nem működik szakszervezet. Sokkal jobb a helyzet egyébként az oktatásügyben, ott ez csupán 50 százalékos, de látni kell az előbb elmondottak alapján, hogy önöket az elmúlt nyolc év miatt igen komoly felelősség terheli azért, hogy ezek a számok így alakulhattak Magyarországon. Az egyik legfontosabb nemzeti ügyünk lenne a magyar munkavállalói érdekvédelem megteremtése Magyarországon. Az a helyzet, hogy sok esetben hírből nem hallani itt ilyesmit.

Nagyon jó egyébként és támogatandó, amikor a munkavédelemről szóló törvény módosítása kapcsán önök azt írják, azt terjesztik elénk, hogy új technológia bevezetése esetén a munkáltató köteles a dolgozókkal megbeszélni az egészségre és a biztonságra kiható következményeket. Tényleg jó dolog, de azért ennél többre lenne szükség. Például, hogyha ezek a munkakörülmények a dolgozók egészségi állapotát veszélyeztetik, akkor a korkedvezményes nyugdíj visszahozataláról kellene beszélni, mert ez csak egy szépségtapasz lehet mindazon problémahalmazon, amit itt az előbb felvázoltam önöknek.

A munkavédelmi képviselő részt vehet a munkahelyi balesetek kivizsgálásában, a foglalkoztatási körülmények miatti megbetegedések feltárásában. Ez is nagyon jó, támogatandó dolog, viszont édeskevés, tisztelt képviselőtársaim. Megint csak mondanék egy statisztikai számot, és ha hamisak, akkor önök hamisították: 2013-ban 17 ezer munkahelyi baleset történt Magyarországon. Ez a tavalyi esztendőre több mint egyharmaddal növekedett, 23 ezernél is több bejelentett munkahelyi baleset történt Magyarországon. Nem véletlen, hogy a munkavédelem csupáncsak egy főosztály minisztériumi szinten. Véleményünk szerint sokkal komolyabban oda kellene erre figyelni.

Aztán az is egy szégyenteljes dolog, hogy a munkavédelmi képviselő meglétéről a saját munkahelyén összességében a magyar dolgozók 29 százaléka tud. Ennek az arányát javítani kellene, és ezért, hogyha látunk ilyen előrelépést, ami legalább ilyen kis látszatjogokat ad ezeknek a képviselőknek, akkor azt mondjuk, hogy ez támogatandó, még ha a kritikánkat el is mondjuk, akkor is, ha önöknek ez nem tetszik.

(15.00)

A munkáltatók jelentős részénél mindenféle felmérés szerint iszonyatos visszaélések, szabálytalanságok vannak. A feketefoglalkoztatás még mindig jelentős Magyarországon. Nem véletlen. Sok szó esett a mai nap során például arról, hogy önök szinte túldédelgetik a multikat, ezzel szemben a hazai kkv-szektor milyen iszonyatos megszorításokkal kell hogy szembenézzen. A nagyvállalatoknál a társasági adó csökkentése valóban jelentős pluszforrásokat biztosított, viszont a kicsiknél a magas adóteher egyenesen vezet ahhoz, hogy a feketegazdaság még mindig erős. Márpedig ha a feketegazdaság erős, az egy törvényszerűség, hogy ott a munkavédelmi előírások az utolsó utáni helyre kerülnek. Azt hiszem, hogy az előbb bemutatott számok ezt bizonyítják.

Az is egy szörnyű helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy 2018 első negyedévében 19 halálos munkahelyi baleset történt Magyarországon, illetve emellett 97 súlyos, illetve csonkolásos balesettel járó munkahelyi tragédia. Összességében ezekért 17 millió forint bírságot vetettek ki. Nem kell azon csodálkozni, amikor mondjuk, előfordul egy olyan helyzet, hogy építőiparban dolgozó munkavállaló a hatodik emeletről leesik mindenféle védőfelszerelés és biztosítás nélkül, ezután azt mondja a munkáltatója, hogy öngyilkos kívánt lenni, és ezért történhetett a baleset. Nonszensz, elfogadhatatlan. Ha a bírságolás tekintetében kicsit komolyabban vennék a hatóságok ezeket az elképesztő, pofátlan, munkásnyomorító állapotokat, akkor talán nem találkozhatnánk ilyen sajtóhírekkel. Bizony az Alaptörvény XVII. cikk (3) bekezdése világosan kimondja, hogy minden munkavállalónak joga van Magyarországon az egészségét, biztonságát és a méltóságát tiszteletben tartó munkafeltételekhez. Ez az, amivel azonban a magyar munkavállalók sok esetben nem találkoznak.

De még egyszer mondom: a kritikákon túl ennek a törvényjavaslatnak, ennek a salátacsomagnak vannak támogatható elemei. Például az egyik ilyen, hogy inkább a képzésre helyezik a hangsúlyt, és vonzóbbá próbálják tenni a közfoglalkoztatásban való vegetálás helyett. Az is egy támogatandó lépés, hogy ezeknek a munkavédelmi képviselőknek a képzése komolyabbá válik, még akkor is, ha sokkal nagyobb jogkört kellene nekik biztosítani, illetve a szakszervezeteknek, tesszük hozzá, de mégiscsak egy előrelépést jelent mindez. Az is, hogy például a bérgarancia-törvényt olyan formában módosítják, hogy az eddigi 15 nap helyett végre 5 napon belül intézkednek a kifizetésekről. Jól emlékszünk, mondjuk, a Palóc-ker majdnem ezer dolgozójának a kálváriájára. Aztán az is egy életből való és pozitív előrelépés, hogy az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvény olyan formában módosul, hogy nem 8 óráig kell a NAV felé bejelenteni az ügyintézőknek ezeket az adminisztrációs dolgokat, hanem 9 órára módosult mindez. Sokkal könnyebbé válik így, mondjuk, a mezőgazdaságban embereket foglalkoztatóknak a helyzete. És az is egy pozitívum, hogy a távmunkát egyszerűsítik.

Ezek jó dolgok, képviselőtársaim, viszont még egyszer el kell hogy mondjam: kissé megkésettnek érezzük. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiból.)