Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. VARGA-DAMM ANDREA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő T/3291. számú törvényjavaslatról tárgyalunk. Rendkívül sajnálom, hogy egy ilyen nagyon komoly horderejű ügyben mindössze négy fideszes képviselő, azaz négy kormánypárti képviselő ül a parlamenti patkóban, akik közül az egyik államtitkár, a másik a Honvédelmi és rendészeti bizottság elnöke, a harmadik a jegyző, és Hubay képviselő úr mint egyedüli képviselő, de egyébként a Honvédelmi és rendészeti bizottság tagja. Bár államtitkár úr is és Kósa bizottsági elnök úr is megjelölte azokat az alapvető célokat, amelyeket ez a törvényjavaslat álláspontjuk szerint szolgál, sőt azt kell mondjuk, hogy ezek a célok, azaz az integrált vezetés megszüntetésének célja helyénvaló, úgy gondolom, úgy ítéljük meg, hogy mindazok, amelyeket indoknak felsoroltak ebben az úgynevezett salátatörvényben, valójában arról szólnak, hogy a lényegről, a valós lényegről eltereljék a figyelmet. De lássuk a részleteket!

Ebben a törvényjavaslatban a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény, a minősített adat védelméről szóló törvény, a központi államigazgatási szervekről, valamint a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló törvény, az információs önrendelkezési jogról és információszabadságról szóló törvény, a honvédelemről és a Magyar Honvédségről, valamint a különleges jogrendben bevezethető intézkedésekről szóló törvény, a honvédek jogállásáról, a honvédségi adatkezelésről és az egyes honvédelmi kötelezettségek teljesítésével kapcsolatos katonai igazgatási feladatokról, valamint a választási eljárásról szóló törvény módosítása következik.

Az általános indoklásban azt hozta fel a javaslatot tevő, hogy az Alaptörvény 45. cikk (1) és (2) bekezdése, amely Magyarország fegyveres erejét és a Magyar Honvédség működését deklarálja, amelyet a kormány irányít, ezen felhatalmazás alapján úgy gondolja, hogy ezt a jelen törvénymódosító javaslatcsomagot megteheti. Az én szerény jogi álláspontom szerint ez a törvényjavaslat-csomag, különösen a honvédelmi törvény rendelkezéseinek módosítása, nem sarkalatos törvényi kérdés, hanem úgy ítélem meg, hogy ezt Alaptörvényben kellett volna szabályozni, méghozzá azért, mert egy újfajta veszélyhelyzetet hoz létre, amelyeket eddig az Alaptörvényünk határozott meg, sarkalatos törvényben mindössze ezeknek a részletszabályait lehetett szabályozni. (Kósa Lajos tüsszent.) Egészségére, képviselőtársam! De az a lényeg, ezt majd később ki fogom fejteni, hogy ezen része a javaslatnak Alaptörvénybe illett volna, és ennek részletszabályait lehetett volna egy sarkalatos törvényben meghatározni.

A Magyar Honvédség polgári irányítás alatt álló függelmi rendszerben működik, békében az önkéntességen, rendkívüli állapotban és megelőző védelmi helyzetben az önkéntességen és az általános hadkötelezettségen alapuló állami szervezet, és hivatkozik az általános indokolás arra, hogy ezt a jelenleg meglévő szervezetet szeretné felváltani egy más típusú vezetéssel, egy új intézményt hoz létre. A jelenleg hatályos irányítási és vezetési rend több belső ellentmondást hordoz, mondja az általános indoklás, és hivatkozik a 48/1991. (IX. 26.) AB határozatra, amely szerint az irányítás és a vezetés is a szervezet eredményes működésére irányul, az alapvető különbség az, hogy az irányító az irányított szervezeten kívül áll, a vezető viszont a szervezet csúcsán és azon belül, annak részeként helyezkedik el.

Én azért csodálkozom ezen 1991-es AB-határozat felhívásán, mert ha emlékeznek képviselőtársaim az elmúlt pár év törvénykezéseire, akkor nagyon sokszor azzal indokolta a kormányzat egy-egy új jogintézmény bevezetését vagy az eddigi szabályoktól való eltérő szabályozást, hogy bizony az első Alkotmánybíróság nem volt a helyzet magaslatán, túlzottan liberális volt, túlzottan azokat az elveket vallotta, amelyek az állam kevésbé fennhatóságát volt hivatott a demokratikus jogrendszerben érvényesíteni, hagyjuk inkább, hogy megérjenek a folyamatok, alapvetéseket, alapelveket rögzített, és ezek nem mindig voltak alkalmasak arra, hogy a valós problémákat megfelelően szabályozzák.

(21.00)

És mit látunk? Ugyanezen ledegradált és lenézett Alkotmánybíróságtól idéz ennek a törvényhelynek vagy törvénymódosító javaslatnak az általános indoklása. Én örülök egyébként, hogy belátja a kormányzat, hogy annak az első Alkotmánybíróságnak bizony voltak megalapozott döntései is.

Államtitkár úr az expozéjában különösen beszélt arról, hogy 2011-ben hozták létre azt a jogi környezetet, ami ma a Magyar Honvédséget és a Honvédelmi Minisztériumot irányítja, és azt mondja, hogy azóta olyan krízishelyzetek álltak elő akár a szomszédságunkban, akár a tőlünk távolabb lévő vidékeken, amely kifejezetten azt indokolja, hogy a honvédség szervezeti rendszerét valamelyest át kell szervezni.

A mi álláspontunk az, hogy azok a kihívások, amelyek az utóbbi időben akár közvetlen környezetünkben értek bennünket, érnek minket, érik Európa népeit, azokra mind az alaptörvényi rendelkezések, mind a meglévő törvényi rendelkezések tökéletesen alkalmazhatók. A krízisek kezelhetők, a konfliktusokban pontosan lehet tudni, kinek mi a dolga.

És miután ezeknek a ’11-ben kialakított jogintézményeknek nem volt még próbája, mert ha az történt volna, hogy ki kellett próbálni a ’11-es törvényt, és azt láttuk volna, hogy valamilyen módon valamifajta hatásköri ütközés, hiányos jogszabályi rendelkezések miatt nem lehet alkalmazni, nem volt ahhoz a célhoz rendeltetett, akkor belátható, hogy bizony, itt az idő és valamilyen módon módosítsuk az eddigi szabályokat; de nem volt próbája. Mert azt senki ne mondja, kérem szépen, hogy a migráció próbája lett volna a ’11-ben megalkotott jogszabályoknak, ugyanis az egy teljesen más típusú krízis. Ott nem támadtak meg minket, nem keletkezett nemzetközi katonai konfliktus, egyetlenegy feladata volt ott a honvédségnek, hiszen mással nem lehetett megtenni, mint a határ védelme és a kerítésépítésben való közreműködés.

Ily módon úgy ítélem meg, hogy az az indoklás, amely az azóta kialakult különböző nemzetközi helyzetek miatt lenne szükséges, nem megalapozott. Ezzel, úgy ítéljük meg, kizárólagosan valamifajta elterelés történik a jogszabály valódi céljáról.

Az Alaptörvényünk XXXI. cikkének (1) bekezdése azt mondja, hogy minden magyar állampolgár köteles a haza védelmére. A honvédelmi törvény 1. § (1) bekezdése azt mondja, a honvédelem nemzeti ügy, a (3) bekezdés pedig kifejezetten arról rendelkezik, hogy a honvédelemre való felkészülésben és a honvédelmi feladatok végrehajtásában e törvényben meghatározott keretek között a törvény alapján létrehozott jogalanyok és minden, Magyarországon tartózkodó ember a szolgáltatások, az állampolgárok pedig a személyes szolgálat teljesítésével vesznek részt. Majd az 5. § (2) bekezdése kimondja, hogy a hadkötelesek behívása behívóparanccsal történik, amelyet a katonai igazgatásnak a hadköteles lakóhelye szerint illetékes területi szerve a behívottnak kézbesít.

Miért is hívtam ide ezeket a már meglévő szabályokat? Azért hívtam ide, mert ennek az új törvénynek a módosítása arról szól, hogy most már az 50 év felettieket, azaz akik ebben az évben betöltik az 50. évet, a következő évtől ezen polgárokat nem lehet hadköteles személynek tekinteni.

Nagyon sokszor vitázunk azon, hogy bizonyos előnyöket juttassunk-e határon túli honfitársainknak. Rengetegszer hangoznak el bizonyosfajta kételyek arra, hogy a különböző költségvetési támogatások odajutnak-e, ami a cél, és a határon túl élő honfitársaink javait szolgálják-e vagy egészen más célúak. De mindenesetre egy tény, és emiatt vitatkoznék a javaslatnak azon részével, amely azt mondja, hogy erre az 50 éves korhatárra azért volt szükség, mert jelentősen csökkent az elvándorlás miatt a hadra fogható polgáraink száma.

A probléma a következő. Azért idéztem a jogszabályhelyeket, mert a jogszabályhelyek értelmezése és személyi hatálya alapján nem csökkent azon személyek száma, akik behívhatók, sőt az elmúlt nyolc évben azzal az egymillió új magyar állampolgárral nőtt a behívható, hadra fogható személyek száma, hiszen miután a jogszabály szerint a magyar állampolgárság egy az egyben hadkötelezettséget is jelent, az más kérdés, hogy jó lenne esetleg a tárcának; kérném, államtitkár urat, beszélgessenek arról, hogy mondjuk, a határon túli lakóhellyel bíró magyar állampolgár, aki egyébként a jogszabály személyi hatálya alá tartozik, mert hadköteles ő is, ott milyen olyan parancsnokság van, akinek útján a lakóhelyéről behívható.

Tehát itt azért van egy kis koherenciazavar, mert úgy ítélem meg, hogy azok a magyar állampolgárok, hála istennek, határon túli honfitársaink, akik szerettek volna magyar állampolgárok lenni, ezzel a jogszabállyal és azzal a jövőbeni esetleges problémával, amit akár a hadseregnek kell megoldani, azzal is tudják magyar állampolgárként a magyar hazához való viszonyukat erősíteni, hogy bizony részt kell valamilyen módon venniük ebben a tevékenységben. Mert ha azt mondja az Alaptörvény, hogy minden magyar állampolgár hadköteles, és azt mondja, hogy ez a magyar állampolgárokra terjed ki, akkor lassan arról is beszélnünk kellene, hogy mi a helyzet határon túli azon honfitársainkkal, akik elvándoroltak és azon honfitársainkkal, akik határon túl élnek, és úgy lettek magyar állampolgárok. Úgy gondolom, erről érdemes lenne akár egy vitát is nyitni.

A 8. ponthoz szeretnék hozzászólni. Sajnos, majd a 15 percbe nem nagyon fér bele az összes elmondandóm, úgyhogy majd fogok még gombot nyomni, hogy a továbbiakat elmondjam, de a 8. ponthoz azt fűzném hozzá, hogy ugyan egyetértünk a javaslatnak azon részével, ami a 8. §-ban van, de azt tudni kell, hogy ez önmagában adminisztratív megoldás, és nem szolgálja azt a célt, amiről a jogszabály szól.

Nem tudjuk már eddig sem az állományt megtartani, hiába az illetményemelés, de sajnos mégsem foglalkoztatnak annyi személyt, amennyit a jogszabály megenged és amelyet egyébként a feladatok szükségessé tennének, és nem tudjuk megállítani a kiáramlást. Önmagában azzal, hogy megemeljük a korhatárt 50 évre, egyszerűen csak adminisztratíve teremtünk egy állományt, de annak nincs konkrét személyi leképeződése.

A „Zrínyi 2026” keretében növelni kívánják a hivatásos és szerződéses katonák létszámát. Ez valóban így békeidőben meglevő létszám lesz, vagy ez a rendszeresített létszám emelésével csak a létszámhiány növelése lesz? Ezekre a kérdésekre majd kérném, hogy államtitkár úr, ha módja van, válaszoljon.

A 16. § b) pontjában le van írva, hogy az Országgyűlés hatásköréből a honvédség részletes bontású létszámát, ideértve az önkéntes tartalékosokat is, valamint a főbb haditechnikai eszközöket és az ehhez szükséges anyagi forrásokat, majd ezután a kormány fogja meghatározni. Úgy ítéljük meg, hogy ez túlzás. Igenis az Országgyűlés hatáskörében kell ezeket a kérdéseket tartani. Ha az Országgyűlés kezéből kivesszük, lehet, hogy rábízhatnánk a szakmára, de azért azt kell mondjuk, hogy meg kell tartani az Országgyűlés kontrollját. Azért kell megtartani, mert úgy gondoljuk, hogy önmagában a szakma nem alkalmas arra, hogy felismerje ezeknek a problémáknak, kríziseknek a politikai alapját, a kilátásait és azt a viszonyrendszert, amit a polgárok, a társadalom és a hadsereg egymáshoz való viszonyában szükséges figyelembe venni.

Nem mindegy az sem egyébként, hogy mi a tábornokok hadserege vagyunk vagy lesz benne néhány katona is. Mert pillanatnyilag az a helyzet, hogy ha finanszírozási oldalról nézzük, különösen nem mindegy, hogy a személyi állománynak milyen struktúrája van, melyek azok a csoportok, amelyek nagyobb számban vannak jelen és amelyek egyébként alkalmasak lennének hadseregként működni, ezért úgy gondoljuk, hogy ez a fajta új struktúra feltétlenül igényelné azt, hogy maximáljuk a tábornokok létszámát.

Tehát nagyon-nagyon nagy probléma ma is, hogy fejnehéz a hadsereg, tábornokból rengeteg van, viszont valóban hadra fogható katonából igen kevés. Azért lenne nagyon fontos, hogy elkerüljük azt, hogy továbbra is ilyen tábornoktermelés legyen, mert látjuk, hogy ugyan tábornokból, haverokból összehozott tábornoki karból nagyon széles a létszám, de azok, akik aztán egy krízis esetén megvédik az országot, igen kevesen vannak.

Most ezt a pár gondolatot szerettem volna önökkel megosztani, és folytatnám akkor, amikor majd a képviselőtársaim hozzászólásait meghallgattam. Köszönöm figyelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

(21.10)