Felszólalás adatai

ELNÖK: Természetesen nem vezérszónoki rendszer van - ezt az újonnan bejött képviselőknek mondom -, tehát valóban lehetőség van kétpercesekre. De - csak tájékoztatom az Országgyűlést - 16 képviselő jelentkezett 15 perces hozzászólásra, és természetesen akkor is lehetőségük van kifejteni a véleményüket a képviselőknek.

Két percre megadom a szót Takács Imre képviselő úrnak, MSZP.

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Nagyon fontosnak tartom az egész Fejlesztési Bank-témában azt - ezt tanítjuk (Rozgonyi Ernő: Ez a baj!), és így is van az életben -, hogy a bank egy veszélyes üzem. A bank egy jelentős kockázatokkal tevékenykedő intézmény, és közismert az irodalomból, hogy nyolcféle kockázattal kell szembenéznie egy valódi banknak. Ha megnézem ezt a fejlesztési banki törvényjavaslatot, itt a kockázat - eléggé finoman kifejezve magam - le van minimalizálva, és így megkérdőjelezhető, hogy ez milyen bank.

A pénzügyi világban köztudott, ha az egyik kockázatot csökkentem, mondjuk, a kamatkockázatot, a hitelkockázat feltétlenül nő, és a banki szakembereknek, ha hatékonyan akarják működtetni a bankot, akkor azt az optimumot kell megkeresniük a nyolcféle kockázat összefüggésében, amely hatékonyabbá teszi a pénzkihelyezést. Ez hiányzik ebből a törvényjavaslatból!

A törvényjavaslat egy helyen azt mondja, hogy a javaslat a forrásszerzés során rugalmasabbá teszi a kockázatvállalás mértékét. Rugalmasabbá tenni a kockázatvállalás mértékét, ez azt jelenti, hogy szinte alig van kockázat, mert ez a bank gyakorlatilag - nagyon finoman kifejezve magam, hogy a falusi emberek is megértsék, akik ugyan nem foglalkoznak banki tevékenységgel - a kormány pénztárcája. És ha a kormány pénztárcája, akkor tulajdonképpen miért bank?

A későbbiek során majd jelentős mértékben kifejtem a kockázati tényezőkkel kapcsolatos dolgokat, most lejárt a két perc, úgyhogy ezekről később szólok.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Szintén két percre megadom a szót Fazekas Sándor képviselő úrnak, Fidesz.

DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Egyik szocialista képviselőtársunk hiányolta azt, hogy bizonyos kérdésekre nem kap választ. Tudjuk, hogy nem vezérszónoki rendszerben tárgyaljuk a mai napon ezt a napirendi pontot, de mi azért bírunk olyan önmérséklettel, hogy szeretnénk, ha a vezérszónoklatok elhangoznának, illetve ha a frakciók előadói kifejtenék a véleményüket. A képviselő úr és valamennyi kérdésfeltevő valamennyi kérdésre meg fogja kapni a választ, ezt a frakciónk garantálhatja, de azért szeretnénk hallani a frakcióálláspontokat, és itt még néhány frakció hátra van.

Ezért azt hiszem, hogy túl sok kétpercest nem akarunk igénybe venni, csak annyit szeretnék elmondani elöljáróban, hogy addig is érdeklődéssel hallgatjuk azt a mély szakértelemről és felelősségérzetről tanúskodó szocialista okfejtésáradatot, amelyben eddig részünk volt. Nagyon örvendetes az, hogy ez ma így kifejtésre kerül, kár, hogy annak idején, amikor az érintettek kormányon voltak, olyan ügyletekkel kövezték ki a jelen korba vezető utat, mint a CW Bank ügyletei és más dolgok: Ybl Bank, Realbank és egyéb, postabankos tartozásfelhalmozódások. Akkor érdemes lett volna odafigyelni ezekre a dolgokra, akkor érdemes lett volna odafigyelni arra a jogszabálytervezetre, amelyet most támadnak, és amelynek nagy része egyébként a hatályos joganyagban máshol megvan, illetve elég komoly gond, hogy esetleg nincs meg.

Én tehát azt javaslom, hogy kicsit mérsékeltebbek legyünk a kétpercesekkel, mert teljesen széttördeljük a vitát.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, képviselő úr. Kedves Fazekas Képviselő Úr! A példáknak, amelyeket felhozott: Ybl Bank, CW Bank, Realbank, nincs közük az előző kormányhoz. Nincs köze hozzá! (Dr. Fazekas Sándor: Hogyne lenne!) Az Ybl Bank előtte volt, a Realbank előtte volt, a CW Bank előtte keletkezett, és előtte halmozta fel az adósságait. (Font Sándor: A jelentés nem erről szól.) A Postabank egy külön téma, abban megvan az előző kormány felelőssége, és a jelenlegi kormány még hozzátette a dupláját. Úgyhogy tartsuk magunkat a tényekhez!

Köszönöm szépen. (Dr. Fazekas Sándor: Mi is ezt mondjuk, tartsuk magunkat a tényekhez!)

ELNÖK: Felszólalásra megadom a szót Font Sándor képviselő úrnak, MDF; őt követi majd Rozgonyi Ernő képviselő úr.

FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A benyújtott törvénytervezet egy olyan szándékot akar megvalósítani, amely különleges státust biztosítva a Magyar Fejlesztési Banknak, Magyarország kiemelkedő projektjeit szeretné finanszírozni több szempontból, egyben valamelyest kereskedelmi banki tevékenységet korlátozott mértékben biztosítana számára.

(10.50)

Az a kérdés, hogy kell-e egy ilyen törvény vagy nem kell, szerintem már akkor eldőlt, amikor a magyar kormány tavaly megismerte az EU-konformitás követelményrendszerét, és ennek a követelményrendszernek megfelelően kivételezettséget kért például az MFB esetében. Az Európai Unió jelezte, akkor tud ilyen kivételezettséget adni, ha öt pontot teljesít a magyar állam. Ezek közül már sokat megismertünk, most visszaidézem őket: szakosított hitelintézet nem végezhet határon átnyúló tevékenységet; szakosított hitelintézet nem vagy csak kis mértékben versenyez más hitelintézetekkel; szakosított hitelintézet korlátozott körben és meghatározott területen fejti ki a tevékenységét; a szakosított hitelintézet külön jogszabály alapján és/vagy külön felügyelet alatt működik - erről van most szó, amikor a törvénytervezetet vitatjuk és majd el szeretnénk fogadni, tehát hogy a 4. §-ban foglalt feltételt is teljesítsük -; az ötödik feltétel pedig az, hogy a szakosított hitelintézet jellemzően állami tulajdonban van. A törvénytervezet ezeket a paramétereket betartja, és azt hiszem, általánosságban megfelel az említett feltételrendszereknek.

Az már más kérdés, hogy a feltételrendszert betartva, létrehozva a törvényt, működtetve a Magyar Fejlesztési Bankot, milyen háttérgondolatok merülhetnek fel a majdan elképzelt működés kapcsán. A törvénytervezet egy logikusan felépített rendben bemutatja, hogyan kell egy szakosított hitelintézetnek működni, annak milyen a költségvetéssel, a kormánnyal és az MFB-vel való kapcsolata, milyen az MFB Rt. működése, eredményfelosztása, üzleti könyvelése, és milyen az MFB Rt. felügyeleti, szervezeti, tulajdonosi rendje, esetlegesen kitérve az összeférhetetlenségi szabályokra is.

Ezek valóban általános feltételek, ugyanakkor mind a bizottsági, mind a parlamenti vita alapján négy olyan pontot látok, amelyekben a vélemények eltérőek, vagy éppen - kormánypárttól vagy ellenzéktől függően - megerősítőek.

Az egyik komolyabb véleménykülönbség a nonprofit jelleg, kereskedelmi jelleg között van. Valóban, ennek a banknak kvázi nonprofit jellegűnek kellene lenni, hiszen nagyon célirányos feladatokat kellene tudnia állami segítséggel finanszírozni. Nem kérdéses az, ami a magyar gazdaságnak problémája, hogy bizonyos területeken nem tud olyan mértékben kifejlődni a gazdaság, ahogy azt elvárjuk, aránytalanságok tapasztalhatók régiók szintjén, és csak irányított fejlesztéssel lehetne a régiók közti különbséget feloldani vagy csökkenteni.

Az is érthető, hogy a kvázi nonprofit jellegbe belekerülhet kereskedelmi jelleg, habár mindenkor figyelembe kell venni az EU-ajánlás 2. pontját, hogy csak kis mértékben versenyezhet más hitelintézetekkel. Az MFB Rt. jelenlegi adatai alapján a vállalati ügyfelekkel kapcsolatos piaci részesedése kevesebb, mint 3 százalék. Tehát a szabályozás versenysemlegesnek mondható, és ez ellen egyetlen versenyjogi beadvány sem érkezett. Tehát nem igaz az, hogy valami hatalmas kereskedelmi jellegű vállalkozás, bank jönne létre kivételezett törvényi felhatalmazással.

Egyébként nem lehet hagyományos értelemben vizsgálni azt, hogy ez kereskedelmi bank-e, mert az eredményessége nem konkrétan ennél a banknál csapódik le. Ha végiggondoljuk, hogy mi egy ilyen bank funkciója - most nevesítve: egy autópálya vagy hídjaink megépítésének a finanszírozása -, akkor nyilvánvaló, hogy ettől a banktól nem lehet elvárni, hogy ilyen értelemben eredményes működésű legyen, tehát pótlólagos tőkebevonások biztosan lesznek az állam részéről. Az eredményességet egyetlenegy szempontból, az állam szempontjából lehet tekinteni úgy, hogy az állam azt mondja, az MFB-n keresztül elindítok egy olyan beruházást, amelynek a végeredménye az állam szempontjából összegészében pozitív lesz.

Amint már az előbb említettem, ebben keresendő a válasz, egy autópálya-építés befektetéseket generál, a befektetések után nyilvánvalóan egy gazdaságosan működő vállalkozás adófizetője lesz a magyar államnak. Itt viszont tetten érhető, hogy mégiscsak van haszon jellegű vizsgálati lehetőség, de ezt nem az MFB szintjén kell keresni, és ne csodálkozzunk, ha majd pótlólagos tőkebevonások lesznek. Az állam szintjén természetesen komplexen kellene megnézni, hogy az MFB-n keresztül történő állami befektetés hogyan realizálódik állami szinten. Arra viszont nagyon nagy esély van, hogy ez pozitív szaldót fog hozni az állam szempontjából.

Ennél élesebb kérdés volt a banktitok vagy az átláthatóság kérdése. Bizonyos esetekben egyes szerződéseknél a nyilvánosság banktitokra vagy személyi titokra hivatkozva részben vagy teljesen valóban kizárásra kerül. De mint tudjuk, a banktitoknál egy alkotmánybírósági döntés alapján van egy sokkal nagyobb erő, ez pedig a közérdekű adat. Mint egy néhány évvel ezelőtti vita végeredményeként kiderült, a közérdekű adat erősebb, mint a banktitok vagy az üzleti titok. Szeretném jelezni, ez éppen az előző kormány egyik áldásos tevékenysége folytán derült ki, amikor az AKA-val, az Alföldi Koncessziós Autópálya Részvénytársasággal az M5-ös autópálya megépítésével és koncesszióba adásával kapcsolatosan olyan, általuk banktitoknak minősített adatokat nem hoztak nyilvánosságra, ami súlyosan sértette az ott lakókat, a pályát használókat, az ottani térség érintett lakóit. Ekkor kiderült, hogy a banktitoknál van erősebb szabály, ami feloldhatja a banktitkot, mégpedig a közérdek. Az AKA ma már úgy működik, hogy ha nem éri el a szerződésben rögzített bevételt, a különbözetet a magyar államnak kell pótolnia. Ez évente közel 3 milliárd forint az utóbbi időben. Ez olyan adat, ami méltán tart igényt közérdeklődésre, itt már nem lehet szó banktitokról.

Ugyanezt látom az MFB esetében is. Ha felmerül a gyanúja annak, hogy az állampolgárok döntő többségére nézve előnytelen szerződést akar kötni vagy netán meg is köt az MFB, a közérdekre való hivatkozással ezeket az adatokat mind nyilvánosságra lehet hozni. Tehát nem igaz az, hogy a banktitokra való hivatkozással mindent el lehet majd fedni az MFB működése kapcsán.

A következő témakör, ami vitát generált, hogy az MFB egy esetleges portfóliótisztítás kapcsán hogyan is adhat kölcsönt bizonyos befektető, beruházó cégeknek, ez nyilvános lesz-e, és úgymond, kik lesznek az esetleges kölcsönszerződések kedvezményezettjei. Valóban szándék és lehetséges lépés, hogy bizonyos nem gazdaságos portfólióelemeket kivezessen majd az MFB, de ezt a problémát nem azért kell megvitatni, hogy ez nyilvános vagy nem nyilvános, hanem azt a szempontot kellene figyelembe venni, mit is jelent az, amikor az MFB egy bizonyos területét eladja vagy kivezeti, mert számára ez többé nem látszik biztosított működésűnek. Véleményem szerint semmi más nem történik ebben az esetben, mint hogy a befektetési kockázatból eladás útján egyszerűen hitelkockázatot hoz létre. Ami most befektetési kockázat, ha netán hitelt biztosít valakinek, aki működőképessé akar bizonyos vállalkozásokat tenni, ez innentől kezdve hitelkockázat lesz. Természetesen a hitelkockázatnak is vannak nyilvánvaló veszélyei, de ennek vannak garanciális oldalai is. Nyilvánvalóan nem szeretnénk, ha a túl sok hitelkockázat hitelveszteség lenne a későbbiekben.

Itt jutunk el a talán legsúlyosabb kérdésig, az ellenőrizhetőség és kinevezés kérdésköréig, amelyben a magyar államot képviselő miniszter - az előterjesztés alapján - törvényi felhatalmazás alapján egy személyben kinevezheti az elnök-vezérigazgatót, az igazgatóság, valamint a felügyelőbizottság tagjait. A Magyar Demokrata Fórum nevében őszintén mondom, hogy nagyon hiányoljuk az Országgyűlés szerepét. Értem és értjük azt, hogy az Állami Számvevőszéken keresztül lehet minden céget - tehát majd a Magyar Fejlesztési Bankot is - ellenőrizni, de ez egy eléggé késleltetett ellenőrzés és kontroll-lehetőség. Az eddigi történések alapján mindenki pontosan tudja, hogy nem időben és aktívan reagáló lehetőség egy ÁSZ-vizsgálat.

Valóban elgondolkodtató, hogy milyen ellenőrzési lehetőségeket lehetne megfogalmazni akár az ÁPV Rt., akár a Nemzeti Bank modelljére. Gyanítjuk, ebben a kérdéskörben sem lehetne eltekinteni attól, hogy a felügyelőbizottság tagjait az Országgyűlés nevezze ki.

(11.00)

Azt értjük és rendben való, hogy a kormány megbízott minisztere az igazgatót, vezérigazgatót, az igazgatótanács tagjait, tehát az operatív felső vezetés tagjait kinevezi, ők felelősséggel tartoznak a kinevező felé, ez természetes, de ha kvázi betekintést akarunk és egy ellenpontot, ellensúlyt képezni a működés és a rendszer átláthatósága tekintetében, akkor legalább a felügyelőbizottságot valamelyest függetleníteni kellene a mindenkori tulajdonos kinevezési jogkörétől.

A törvénytervezetnek természetesen ezeken a koncepcionális kérdéseken túl van néhány nehezen érthető része. Ilyen mindjárt az elején a feladatmeghatározás körében, hogy elősegítse a hitelintézeti feladatellátás körében a magyar gazdaság modernizációját. Ilyet el lehet fogadni, csak nehezen tudom megérteni és hova tenni, hogy mit értünk modernizáció alatt. Ilyen szavakat elég sűrűn használunk, amikor egy általánosított elképzelést tárunk fel, de hogy még törvényerőbe is foglaljuk, hogy a modernizációt kell neki elősegíteni, ez számomra eléggé megfoghatatlan egy gyakorlati működés kapcsán.

Ugyanígy a 3. § (1) bekezdése f) pontjában szerepel, hogy többek között a kiegészítő tevékenység keretében ellátja az MFB a kezesség, bankgarancia és egyéb bankári kötelezettségvállalást. Itt már az a kérdés: mi az, hogy "egyéb"? Tehát elég széles értelmezési lehetőséget adhat az MFB-nek, és ez nem teszi szerencséssé esetlegesen a mindennapi működést. Ilyen és ehhez hasonló apró, tehát technikai jellegű észrevételek kerültek a szemünk elé.

Összegészében elfogadjuk azt az irányelvet a Magyar Demokrata Fórum részéről, hogy az MFB egy különleges státusú, helyzetű olyan állami tulajdonú bank, amelyre szükség van a jelenlegi gazdaság továbbfejlesztése és a területi kiegyenlítések megvalósítása érdekében, és irányítottan kell kezelni ennek a banknak a munkáját. Ugyanakkor néhány kérdéskörben, mint ahogy említettem, egyrészt technikai, értelmezésbeli kérdéskörben és az ellenőrzés, a felügyelőbizottsági tagok kinevezése kérdéskörében minden bizonnyal módosítást szükséges tenni. A törvény előterjesztését így támogatjuk, a módosításainkat a Magyar Demokrata Fórum részéről megtesszük.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Felszólalásra megadom a szót Rozgonyi Ernő képviselő úrnak, MIÉP.

ROZGONYI ERNŐ (MIÉP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Elöljáróban hadd mondjam azt, hogy a Magyar Igazság és Élet Pártja szerint a Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaságról szóló törvényjavaslat egy igen fontos javaslat. Fontos és bizonyos mértékben - azt is ki merem jelenteni - úttörő jelentőségű. Nem mennék bele most jogászkodásokba, nem mennék bele szófacsarásokba és magyarázkodásokba, mármint a törvényjavaslattal kapcsolatban, inkább arra szeretnék rámutatni, hogy miért olyan fontos ez a törvényjavaslat, miért úttörő jelentőségű bizonyos mértékben, és mi az oka annak, hogy az MSZP és az SZDSZ képviselői ilyen vadul támadják ennek a jogszabálynak a megjelenését.

Tízegynéhány éve a köztudatba beleépült, áthághatatlan dogma szintjére emelkedett az a libertariánus doktrína, hogy tragédia és tragédiába torkollik minden olyan kísérlet, amelynek során az állam bármilyen eszközzel befolyásolni kívánja a gazdaságot, a gazdasági-társadalmi fejlődést, mert - és ezt mindenkinek tudomásul kell venni, elvégre ez a libertariánus tolerancia - csak a minden korlátozás és szabályozás nélküli nemzetközi tőke képes a gazdaság és ezen keresztül a társadalom ésszerű fejlesztésére. Ez a doktrína általános érvényű, mint mondják, a korifeusok szerint nem indokolt sehol, semmilyen kivétel ez alól. Ez a tudományos alapvetés, amely körülbelül annyira tudományos, mint a leninizmus vagy a sztálinizmus volt, gyújtotta be a globalizmus rakétáit; de az is lehetséges, hogy fordított a viszony, nevezetesen a mindent leigázni, letarolni, megkaparintani akaró nemzetközi tőke és a mögötte meghúzódó arc nélküli csoportok az új típusú, nemzetek feletti imperializmust, a modern gyarmatosítást igazolandó a libertariánus, egyoldalúan szélsőséges ideológiával kívánták ezt az egész ügyet alátámasztani. Bizonyos ideológiák ugyanis, kérem, pénzért is vehetők, terjeszthetők gátlástalanul manapság, semmi különösebb következménye nincs.

Kormányaink tulajdonképpen ennek a hamis ideológiának a bűvöletében, a Nemzetközi Valutaalap, a Világbank közvetítésével tették tönkre közben a magyar gazdaságot, kótyavetyélték el a nemzeti vagyont, és hirdették, hirdetik tulajdonképpen az önmaguk hatalmának a végét is jelentő hamis tanokat, mint például azt, hogy a költségvetésben túl magas a jövedelemkoncentráció, tovább kell csökkenteni a költségvetés újraelosztó szerepét, és a központi beruházásokat is csökkenteni kell, s a többi, s a többi, s a többi. Miközben tudjuk, látjuk: ezer sebből vérzik minden területen ez az ország, minden csak tönkremegy szép lassan, semmi még a szinten tartásban sem tud megmaradni, mert nincs rá pénz.

A Magyar Igazság és Élet Pártjának képviselői, én magam is sokszor és keményen beszéltünk ezekről a kérdésekről. Felhívtuk a figyelmet arra, hogy a saját gazdaság kiépítése a meghatározó; a vámszabad területi gazdaság - idézőjelbe teszem - "fejlettsége" és ennek megjelenítése például a GDP-n keresztül tulajdonképpen csak ámítás. Az ilyenfajta fejlődés többet árt, mint használ, ha nincs kiegyensúlyozott állapotban, hiszen a monetáris politika is csak erre az idegen érdekekre koncentrált, és ezzel tulajdonképpen az oxigént, az életet, a pénzt, a hitelek gazdaságélénkítő szerepét vonta ki a magyar gazdaság életéből.

A Fidesz vezette koalíció, úgy tűnik, néhány vonatkozásban felismerte az általunk oly sokszor felvetett összefüggéseket, és elkezdett egy eddigiekhez képest bizonyos vonatkozásokban új gazdaságpolitikát, sajnos elég későn és csak úgy kiegészítésként, hiszen a fő irányokat tekintve nem képes alapvetően letérni a kívülről kialakított útról, de legalább valamit próbál megmenteni. Ennek jeleit véljük felismerni a Széchenyi-tervben és most az MFB Rt.-re vonatkozó törvényjavaslatban. Itt egymást feltételező lépcsők egymásra épüléséről van szó. A Magyar Igazság és Élet Pártja örömmel üdvözöl minden olyan törekvést, kezdeményezést, amelynek célja az ország építése, a magyar gazdaság fejlesztése. Arra szeretnénk ösztönözni a kormányt, hogy a nemzeti és lokális fejlesztés sok irányú támogatását, serkentését ezekkel a lépésekkel ne tekintse befejezettnek.

A Magyar Igazság és Élet Pártja az elmondottak alapján - még egyszer mondom - igen fontosnak és nagy jelentőségűnek tekinti az MFB Rt.-ről szóló törvényjavaslatot, és - néhány fogalmazási pontatlanságtól eltekintve - azt mindenképpen támogatja. A fogalmazási pontatlanságokat, az esetleg értelemzavaró pontokat a részletes vita során kell a helyére tenni; gondolom, ezt a különböző frakciók a maguk javaslataival elő fogják segíteni.

(11.10)

Többször szóvá tettük azt is, hogy a reformkommunistáink még ma is előszeretettel dicsekszenek azzal, hogy megteremtették a kétszintű bankrendszert. Valóban, kezdetben úgy tűnt, ez egy dicséretes, jó és szükséges munka volt.

Csakhogy aztán óriási veszteségekkel - ugye, erről se hallgassunk - egész bankrendszerünket privatizáltuk, méghozzá úgy, hogy zömében külföldi bankoknak, bankcsoportoknak adtuk át. Ez a cselekménysorozat teljes egészében megfelelt az arctalan nemzetközi tőke urainak, és ezért és más hasonló jellegű gesztusokért gyakran meg is veregették hazai "szakértőink" vállát. No meg a jutalom sem maradt el: nem baj, hogy nem értesz igazából semmihez, de azért egy tekintélyes nemzetközi bankban jó magas jövedelemért még lehetsz valaki - nem baj, hogy nem értesz semmihez. A harminc ezüstöt megkapta valahogyan mindenki, aki ebben az ügyletben erre rászolgált.

Ezzel azonban a mindenkori kormányzat alól ki is húztuk az egész bankrendszert úgy, ahogyan állt. Még egy esetleges szándék esetén sem volt meg a végrehajtáshoz nélkülözhetetlen banki közvetítői közeg. Egyszer márpedig el kell indulnunk. Ezért fontos ez az előttünk lévő törvényjavaslat, és ezért kell mindenképpen arra törekedni, hogy ebből a törvényjavaslatból valóság legyen. És persze hangsúlyoznom kell, hogy itt sem lehet megállni, mert például feltétlenül szükségesnek tartjuk az egész Magyar Nemzeti Bankot áttekinteni, annak a működését, a monetáris politikát és sok mindent áttekinteni, ami egyébként különböző bankügyleteinkhez kapcsolódik.

Természetes, hogy az SZDSZ és az MSZP mindenáron meg akarja majd akadályozni ennek a törvénynek a megszületését. Természetes, hiszen a külső erők és az ő segítségük alapján erre a nemzetre ráhúzott kényszerzubbony valahol elkezdett fesleni. Hát ez csak tűrhetetlen, kérem! Ezt a kissé felfeslett kényszerzubbonyt be kell foltozni - hát ez megengedhetetlen! No, ez az oka annak, hogy olyan dühödten, reszkető rekeszizmokkal támadják ezt a javaslatot.

Ami még alapvetően hiányzik, és ugyanakkor a nemzet jövőjét tekintve kiemelt fontosságú, az a mikro- és kisvállalkozások javának megerősítése, annak potenciális megteremtése, hogy a kisvállalkozók legjobbjából a fennmaradáson túl a továbblépés is reális lehetőség legyen; lehessen előbb-utóbb közepes, majd nagyvállalkozás. És itt van az egész agrárium, különösen a családi gazdaságok ügye is. Márpedig hazánk kiszolgáltatottságának enyhítésében, nemzeti létünk, megmaradásunk biztosításának egyik talán legfontosabb megoldandó feladata a teljes körű magyar agrárium saját kézben való megtartása és felvirágoztatása. Ennek legnagyobb akadálya - sok egyéb probléma mellett - a tőkehiány.

Hiába van azonban szándék és esetleg talán még pénz is, ha a támogatás, a tőkejuttatás, a kedvezményes hitelek vagy hiteltámogatások nem bankszerű közvetítéssel jutnak el a családi gazdaságokhoz. Erre azonban a Magyar Fejlesztési Bank nem, vagy csak igen korlátozottan lesz alkalmas. A tárca pedig végképp nem alkalmas erre - azt hiszem, ezt ma már tapasztalatok alapján mondhatjuk. Ebben a körben egy olyan bankhálózat volna szükséges, amely közel áll az emberekhez, amely az elvileg lehetséges megoldásokat közérthetően képes közvetíteni. Ezért ajánlom figyelmükbe a takarékszövetkezeti hálózatot, amely ugyan nem állami tulajdon, de privatizálni sem lehet, meg nem is kell, mert zömében az állampolgárok a tulajdonosok. Használják ki ezt a segítséget, ezt a lehetőséget!

Összefoglalva megerősítem: a Magyar Igazság és Élet Pártja fontos lépcsőnek tekinti ezt a törvényjavaslatot, teljes egészében - az ésszerű módosító, kiegészítő javaslatokat is figyelembe véve - támogatja, és kéri a nemzetért felelősséget érző képviselőket, pártállástól függetlenül, hogy ugyancsak támogassák ezt a minden tekintetben fontos ügyet.

Köszönöm szíves türelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Horváth János képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából; őt követi majd Kertész István képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt frakciójából.

Öné a szó, képviselő úr.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! A Magyar Fejlesztési Bank reformjáról szóló törvény, amely előttünk van, máris olyan megvilágítást és kritikát kapott itt, az Országgyűlés színe előtt, amit gondolom, hasznos említeni, mielőtt rátérek az előkészített hozzászólásomra.

Tisztelt Ház! Azt hiszem, egyetértünk abban, a kormányoldal és az ellenzéki oldal, hogy van itt egy közös nevező a felszólalások kapcsán, és ez a közös nevező az, hogy szeretnénk, kívánatosnak tartjuk átláthatónak látni, átláthatónak tudni, tisztának tudni.

Fáj az nekem - gondolom, másoknak is -, hogy elhangzanak olyan szavak, talán inkább csak olyan félmondatok, amelyek a gyanúsítás gondolatát vagy érzését hozzák. Nem tesz jót a közéletnek, a nemzet önérzetének, nem tesz jót a hírünknek a világban, ha gyanúsítgatunk. Persze hogy nagyon fontos, hogy a tisztasághoz ragaszkodjunk, és azt mondjuk ki. Ezt a törvényt én úgy szeretném látni, és úgy szeretném segíteni láttatni a tisztelt Házzal, hogy ez lehet instrumentuma az átvilágításnak és a tisztánlátásnak. Ha a képviselőtársaim közül vannak, akik nem így látják, kérem, jöjjenek, adjanak módosító javaslatot, ezzel a szándékkal legyen átlátható és tisztán mutatható mindenkinek, magunknak és az országnak.

Amikor azt halljuk, hogy kormányzati bank, ez egyfajta beárnyékoló gyanúsítás, vagy hogy a korrupciót támogatják - itt most idézek félmondatokat az előttem szóló képviselőtársaktól -, vagy amit Bauer Tamás képviselő úr mondott, hogy "nem akar a kormány prudens pénzpolitikát". Hát ez megint csak micsoda? Azért nem akar, mert nem tudja, vagy azért, mert rossz szándéka van vagy hátsó szándéka van? Megint a gyanúsítás! Aztán azt mondani, hogy "a korrupció melegágya" - tovább idézek. Mástól, kitől is hallottam, igen tisztelt képviselőtársaim, a kifejezést, hogy "szervezett felvilág"? Micsoda hozzáadás a magyar nyelvkincshez: "szervezett felvilág"!

Szeretném, ha visszatérnénk oda, emlékeznénk, amit a bevezetőben ma reggel az államtitkár úr mondott. Úgy hallottam, hogy Tállai András államtitkár úr mondanivalójának, mondhatnám, a refrénje az volt, hogy "könnyen áttekinthető". Igen, ez nem egyszerű ügy, de hogy áttekinthető legyen, és könnyen áttekinthető legyen, azért kell olyan törvényt hoznunk, és azért hozzuk és adjuk össze bölcsességünket és tudásunkat. Még egyet említek Font Sándor képviselő úr szavaiból, ez az "átláthatóság".

Tisztelt Ház! Ezzel a szándékkal módosítom azt a felszólalásomat, amit mint házi feladat ide hoztam, nevezetesen úgy módosítom és prezentálom az Országgyűlésnek, hogy javaslok egy olyan közgazdasági, gazdaságpolitikai eszközt, amely révén igenis elérhető az átláthatóság.

(11.20)

Mondhatnám, hogy egy instrumentuma az átvilágításnak; politikai szóval mondjuk azt, hogy átvilágítás. A gazdasági szférában igen-igen nagy szükség van erre ma is, holnap is, és különösen, ahogy hallom, halljuk, amikor visszaemlékezések történnek az elmúlt évekre, tíz esztendőre vagy akár többre. Most a jövőbe nézünk, tehát olyan törvényt alkossunk, amely nem teszi lehetővé, lehetetlenné teszi a gyanúnak még a gyanúját is! Lehetséges ez?

Képviselőtársaim, azt mondom, hogy igen! Korábban hallottuk, Kurucsai Csaba képviselő úr azt mondta, hogy ő a jogász tudásával és instrumentumával szól a témához, és a közgazdasági részt ráhagyja a közgazdászokra, a más politikai részeket inkább a gazdaságpolitikusokra. Nos, ha egy ilyen munkamegosztást veszünk és tekintünk, akkor valóban engedtessék meg, hogy a gazdaságpolitikának azzal a részével foglalkozzam a felszólalásomban, ami egy közgazdasági analízis.

Ugyanis létezik a közgazdaság-tudományban az elmúlt tíz-húsz-harminc esztendőnek a fejleménye, egy olyan mechanizmus, amelynek révén ki lehet szűrni bármilyen kölcsön névértékéből - most egy kifejezést használok - a juttatásértéket; mindjárt illusztrálom egypár percen belül. Ez a modell, amit javasolok - módosító indítványt szeretnék benyújtani -, azt mondja, hogy tegye a törvény kötelezővé, hogy minden egyes esetben, amikor a Magyar Fejlesztési Bank vagy annak valamelyik instrumentuma kölcsönt ad bárhol is, ahhoz a kölcsönadási szerződéshez csatoltassék egy olyan nyilatkozat, egy olyan szakértői vélemény, amely kiszámítja a matematika és a pénzügytan eszközeivel, hogy mennyi abban a támogatásérték, a juttatásérték.

És akkor a vita nem arról fog szólni, hogy kinek milyen szándékai, kinek milyen rokonai vannak, hanem akkor a számok tükrében lehet vitatkozni, hogy több legyen-e a kamatkedvezmény vagy kevesebb, hamarabb vagy később legyen a lejárat, vagy a türelmi idő hogy alakuljon. Mert ezt mindenki, kormánypárti, ellenzéki, ilyen vagy amolyan egyformán teheti, mert a matematika olyan, hogy ott a politikai értelmezés nevetségessé válik.

A modell tehát lehetővé teszi ezt. Alkalmazása már a nemzetközi gyakorlatban létezik. Például majdnem minden országban a világon az export-import bankok alkalmazzák ezt. Mert amire a Magyar Fejlesztési Bank készül, ami a missziója, a feladata, az sokban hasonlít ahhoz, amit az export-import bankok végeznek már évtizedek óta. Elég sokat foglalkoztam ezzel az írásaimban, többféle esettanulmányban is. Tehát nem kell kitalálnunk valamit, hanem mintegy adaptálnunk, átvennünk onnan, ahol ez már megvan és működik.

Idézek egy világos példát arra, hogy igen, a juttatás hogyan jelenik meg. Idézzük fel azt, hogy a versenypiaci kamat például 15 százalék. Ha valaki 15 százalék helyett 10 százalékos kamattal kap hitelt egyéves felhasználásra - feltételezve, hogy 100 millió forintos kölcsönről van szó -, az nyilvánvalóan 5 millió forintos juttatást élvez. Tehát az az 5 százalék kamatkülönbség a piaci kamatláb és a kedvezményezett kamatláb között megér 5 millió forintot. Ha két éven át van életben ez a hitel, akkor 10 millió, és így tovább; ha változik a névérték, aszerint; vagy ha változik a különbség a piaci kamat és a koncessziós kamat között, az is modifikálja, változtatja a juttatásértéket. De ez nem kell hogy misztérikus legyen, ezt lehet látni, ki lehet számítani.

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Lehet, hogy pionírnak érezhetjük magunkat, ha egy olyan törvényt hozunk, amiben előírjuk azt, hogy ennek a törvénynek az alkalmazása megkívánja szakszerű számítás odacsatolását. Nem lesz ez azért teljesen pionír, mert amikor hídépítésről van szó, nyilván, ha arra szavaznánk meg kölcsönt és hídépítési törvényt hoznánk, ott megkívánnánk, hogy a statikus mérnökök és hídépítők igenis a maguk tudománya szerint végezzék a munkájukat, vagy ez történik az orvostudomány műszerei kapcsán is - tehát az Országgyűlés törvényhozásában ilyesmit mi csinálunk.

Azt javaslom most, tisztelt Ház, hogy ebben a témában, a Magyar Fejlesztési Bankról törvényt alkotni, iktassuk ezt be. Gondolkozzunk rajta - ha szabad ilyen professzori tanácsot adnom -, és akkor rájövünk, hogy mindnyájan jobban érezzük magunkat. Mert nem kell másokat gyanúsítani, és nem kell magunknak attól tartani, hogy gyanúsítva leszünk. Ha igen, ha valaki azzal jön elő, akkor azt mondjuk, tessék megnézni, itt a számítás: minden egyes tranzakcióhoz, minden egyes kölcsönadás szerződéséhez oda van csatolva. Azt meg lehet nézni? Meg kell nézni! Lehetőség szerint közzé is tenni!

Nem banktitok, tisztelt Ház! Ez nem banktitok! Ez szerződés, ami mindenkire tartozik. Ha a banktitok léte vagy nemléte ügyében értelmezési kérdés merül föl, akkor értelmezzük most, tisztelt Ház, foglalkozzunk ezzel, és kérjük meg a kormányt és mindazokat a bizottságokat, akiknek ez a hatáskörébe tartozhat. De azt hiszem, nem szükséges további példákat felidézni, hogy demonstráljam: igenis van egy juttatásérték minden egyes kölcsön esetében, és azt jó tudni! Nemcsak hogy jó tudni, kötelező tudni! És ha elérkeztünk odáig, akkor elérkeztünk oda, hogy egy automatikus átvilágítása kezdődik ennek a gazdasági szférának, gazdasági életünk ezen részének; automatikusan átvilágítódik. Mondhatjuk azt is, hogy a közhírré tevés - vagy bármilyen más politikai kifejezést használhatunk -, ahhoz, hogy az emberek, azok, akik a tranzakcióban részt vesznek - a bank, a kölcsönvevő, a környező emberek, a versenytársak -, tehát mindenki tudja, hogy miről van szó, és nem lehet gyanúsításokkal befelhősíteni, beködösíteni a helyzetet.

Van ennek a pénzügytechnikai és makroökonómiai számításnak még egy előnye. Az, hogy tudván, hogy mennyi a juttatásérték - 5 százalék, 10 százalék, 15 százalék; a számok megmondják -, ennek tudatában a kormány vagy az, aki a Magyar Fejlesztési Bankot irányítja, azt is meg tudja mérni, hogy ez a juttatás milyen következményekkel jár. Mert az, hogy mennyire fejlődik majd valahol az élelmiszeripar vagy valami más, nemcsak attól függ, hogy mennyi pénzt költünk rá - ennyi meg annyi milliót névértékben -, sokat rá lehet költeni névértékben, és le lehet tékozolni! De ha tudjuk, hogy mennyi a juttatásértéke, akkor annak a hatását lehet szemrevételezni, és úgy kiértékelni, hogy mennyire sikeres vagy mennyire még nem sikeres és további módosításokra és erősítésekre szorul az intézmény.

(11.30)

Tisztelt Ház! Tudom az időkorlátot. Szeretném tanácsolni, hogy a törvényhozásban ne féljünk a tényektől, a számításoktól, és ne féljünk rábízni a szakemberekre a témákat. Néha rábízzuk az orvosra, néha rábízzuk a mérnökre, most bízzuk rá a pénzügyi (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) szakemberre a pénzügyi számításokat.

Köszönöm a meghallgatást. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban. - Keller László: Simicskára!)

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr felszólalását. Tisztelt Képviselőtársaim! Göndör István képviselő úr kért, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából kétperces időtartamban hozzászólási lehetőséget. Öné a szó, képviselő úr.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Két dologra reagálnék. Horváth képviselő úr hosszan beszélt a számításokról, de azt megelőzően az ellenőrzésről. Képviselő úr, ez a gond, amit elmondtunk korábban is, miszerint a törvényjavaslatban írva van, hogy milyen szabályok, eljárási rend szerint fogják ennek a banknak az ellenőrzését biztosítani, egészen odáig, hogy a kormány elé kell majd letenni az éves beszámolóját. És ez, meg az a gyakorlat, amit jelenleg folytat a Fejlesztési Bank, elfogadhatatlan.

Hadd emeljek ki még egy dolgot ennek kapcsán! Azt gondolom, nem is véletlen ez az eljárás. Ha önök közül valaki megnézte a hétfőn megkapott törvénycsomagot, amely úgy szól, hogy különböző pénzügyi tárgyú törvények módosítása, már ott van ezzel a törvénnyel kapcsolatos módosítás, kedves képviselő úr. Én azt hiszem, ez a feladat önre vár, mert ahogy a privatizációs törvény módosításakor önnel végeztették el az állami gazdaságok privatizációs törvénybe emelését, nagy valószínűséggel most ezt is önnek kell majd megtennie.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak két percben megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Horváth Képviselő Úr! Nekem az a benyomásom, hogy amit ön itt elmondott, abból nagyon sok mindennel egyet lehetett érteni. Csak úgy érzem, Horváth képviselő úr nincs egészen tisztában azzal, hogy hol ül.

Ön például elmondta azt, természetes, hogy amikor az állam pénzéből így nyújtanak hitelt, akkor az legyen nyilvános. Ugye, ezt tetszett mondani? (Dr. Horváth János bólint.) De, kedves képviselő úr, az önök frakciója, feltehetőleg ön is, leszavazta a szabad demokratáknak azt a javaslatát, hogy amikor állami pénzből konszolidálnak egy bankot, akkor az erre vonatkozó adatokra ne vonatkozzék a banktitok. Ön mondta most, hogy nem helyes banktitoknak minősíteni az ilyen tranzakciók adatait, és az önök frakciója által ellenőrzött szférában az ellenkezőjét csinálják két és fél éve.

Ha ön benyújt egy olyan módosító javaslatot ehhez a törvényjavaslathoz, hogy a Magyar Fejlesztési Bank működésére, hitelkihelyezésére vonatkozó minden adat közérdekű adatnak minősül, és ezért bárki hozzáférhet, akkor mi ezt a módosító javaslatot lelkesen fogjuk támogatni. Mi nem nyújtunk be ilyet, mert akkor önök úgyse fogadják el, de ön nyújtson be ilyet, és mi nagyon fogjuk támogatni az ilyen módosító javaslatot, már csak azért is, mert ez szöges ellentétben áll mindazzal, amit a Fidesz-frakció és a kormánytöbbség az elmúlt két és fél évben csinált.

Ön kifogásolja azt, hogy mi gyanakszunk; azért gyanakszunk, ami itt két és fél éven keresztül történt. Ha ön azt gondolja, hogy ezzel szakítani kell, akkor ön ebben élvezheti a mi támogatásunkat. A kérdés az csak, hogy a többiek ön körül egyet fognak-e érteni ebben önnel.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban. - Dr. Horváth János: Te gyanakszol! - Gyürk András közbeszól.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak két percben megadom a szót Horváth János képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Bauer Tamás képviselő úr, Göndör István képviselő úr, köszönöm a hozzászólásokat - bár csak két perc jutott a hozzászólásokra. Olyasmit tetszenek nekem tulajdonítani, ami egy nagy képnek és az egész képnek az elemzése.

Tessék megengedni, hogy most erről a témáról beszéljek, ez a feladatunk, a Magyar Fejlesztési Bank reformja vagy formálása. Én ehhez kívánok hozzájárulni, és ehhez hívom a képviselő urakat az ellenzékből és a kormánypártból. Azért üdvözlöm a kormány által idehozott tervezetet, mert ebben ilyesmiknek a lehetősége megvan, sőt, egész jól előrehalad. Az a törvénymódosítási javaslat, amit én szándékozom hozzáadni - talán lesz idő elolvasni... (Bauer Tamáshoz:) Ide tetszik figyelni? (Bauer Tamás: Hogyne!) A Magyar Fejlesztési Banktól eredő hitelek folyósításának a szerződéséhez csatolni kell azt az okmányt, amely a névértékből kiindulva - a hitel futama, kamatláb, valamint egyéb kedvezmények mérése alapján - szakszerű számítással mutatja a juttatás értékét. Itt nincs gyanúsítás vagy ellengyanúsítás, ez tudomány, ez mesterség!

Ha minden mást beleveszünk, az egész Fideszt, az egész Magyarországot, Árpád apánktól kezdve, és azt analizáljuk, akkor nem járulunk hozzá a tisztánlátáshoz, hanem az ködösítés. Én a tisztánlátásért szóltam. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Kertész István képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; őt követi majd Braun Márton képviselő úr, a Fidesz frakciójából. Öné a szó, képviselő úr.

KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjenek meg egy szubjektív megjegyzést a vita eddigi szakaszáról. Úgy gondolom, függetlenül attól, hogy szocialista, szabad demokrata képviselő vagy, mondjuk, Font Sándor MDF-es képviselő volt a hozzászóló, kicsengett egyfajta közös nézőpont abban a vonatkozásban, hogy óvni akarjuk az államot, a kormányt, a Magyar Fejlesztési Bankot, a gazdaságpolitika hitelességét. Úgy gondolom, ha ennyi szervezet, ennyi szakember ebből a viszonylag rövid törvényből ugyanarra a következtetésre jut, akkor talán meg kellene fontolni azt is, lehet-e, hogy valami igazságtartalma van a felvetéseknek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A Magyar Fejlesztési Bank eddig, a pénzintézetekről szóló törvény 3. §-ában foglalt eltérésekkel, lényegében a kereskedelmi bankokhoz hasonló feltételekkel végezte a munkáját.

A most tárgyalt törvényjavaslat a Magyar Fejlesztési Bank Rt.-t, a korlátozások jelentős enyhítésével, a kormány házibankjává alakítja át. Aki összefüggéseiben is tanulmányozta a törvényjavaslat tervezetét, az indokoló részt, annak a sok jogos kritikai felvetés mellett nyilvánvalóvá vált, hogy itt egy olyan nagyfokú gazdasági hatalom és pénzügyi koncentráció alakul ki, amely gyakorlatilag a kormány tetszése szerint alakítja a feltételeit, hozhatja kedvezőbb helyzetbe a számára kedves befektetőket, és teljesen átláthatatlan módon pumpálhat milliárdokat az állami költségvetésből, az állami vagyon eladásából, az állami garancia érvényesítéséből a klientúra számára. Ez a törvényjavaslat olyan pénzintézetet teremt, amely az ÁPV Rt. funkcióját is betöltheti, a működtetés hitelezésével megfejelve, a közbeszerzési törvény megkerülésével, a faktoringtevékenység lehetővé tételével, különleges jogokkal felruházva, a kormány által alakított értékelési elvek segítségével szinte mindent megtehet a gazdaságban, amit csak akar.

A Magyar Fejlesztési Bank Rt. önálló szabályozása szükséges lépés. Az államnak, a gazdaságpolitika irányítójának kell olyan szereplővel, olyan eszköztárral rendelkeznie, ami a kritizálható, de többé-kevésbé konzekvens és komplex gazdaságpolitika banki hitelezési, kockázatosabb tőkekihelyezési vonzatait is vállalja.

Az sem új a történetben, hogy kell legyen olyan bank a gazdaságban, amely bank a kereskedelmi bankok számára kevésbé jövedelmező, inkább aprólékos munkát igénylő területfejlesztési, valamint a kis- és középvállalatok fejlesztési ügyeit intézi, amely bank számára nem feltétlenül a profit elérése a cél, hanem a közvetett gazdaságpolitikai eredmények és a profitorientáltság valamilyen körültekintően megfogalmazott összhangját biztosítja.

Ez a törvény nem ilyen törvény. Ez a törvény részben átvállalja azokat a funkciókat, amiket az előbb szükségesnek ítéltem magam is, de ugyanakkor a feltételrendszerében lényegében megegyezik egy üzleti bankkal, hitelt, kölcsönt nyújthat a gazdaság valamennyi szereplője számára, méghozzá az általánoshoz képest háromszoros kockázatvállalással. A tervezetből hiányzik az előző szabályozás szerint deklarált, és az indokoló részben is megemlített regionális szerepkör vállalása, hiányzik az a nyílt színen vállalható, de maximalizált áldozatvállalás, ami a gazdaságpolitika sikerét hivatott szolgálni.

(11.40)

Ez a bank átvehet bármekkora portfóliót, bármilyen vagyontárgyat az ÁPV Rt.-től, ez a bank, miután ezeket a befektetéseket csak korlátozott ideig tarthatja meg, bármikor a privatizációs törvény szigorú szabályai nélkül tudja eladni ezeket a számára kedves befektetőknek, ugyanakkor ennek a befektetőnek meg tudja hitelezni nemcsak a befektetés ellenértékét, de a működtetés folyó kiadásait is, ugyanakkor ennek a befektetőnek meg tudja tenni azt a szívességet is, hogy az állammal, más bankokkal vagy egyéb hitelezőkkel szemben vállalt kötelezettségeit megvásárolja, és ezt valamilyen módon, amit a kormány szintén külön határozatban kíván szabályozni, a vállalkozó számára kedvezően átalakítja. És ha ezek után sem jön össze az üzlet, az állam gyakorlatilag korlátlan készfizető kezessége, garanciája megtéríti a bank veszteségét, úgy, hogy a beváltott garancia kezelésére és megtéríttetésére szintén a kormány hoz határozatot.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvény folyamatában ellenőrizhetetlenül kikerülhetővé teszi a közbeszerzési eljárások precíz szabályozottságát, az állami vagyon leépítését előíró privatizációs törvényt, úgy, hogy eközben az MFB Rt. üzleti bankként is viselkedhet, így a banktitokra hivatkozva csak egy-másfél év múlva az ÁSZ és a KEHI részére ad információt.

A Magyar Fejlesztési Bank Rt. abban a vonatkozásban is egyedülálló, hogy gyakorlatilag korlátlan állami garanciaígérvény áll mögötte. A szavatolótőke számításához és az értékelési elvek általánostól eltérő előírásainak rugalmas alakítására szintén a kormány kap jogosítványt. A törvényjavaslat előírásai szerint minden évben a költségvetés tárgyalásakor kell kitérni arra, hogy mekkora tőkére van szüksége a Magyar Fejlesztési Bank Rt.-nek a tevékenysége vitelére, a szükséges mértékű tőkemegfelelési mutató elérésére. Az azonban nem derül ki a törvényjavaslatból, hogy milyen garanciája van annak, hogy ez a szükséges tőkeemelés nem az üzleti szektor, nem a klientúra hitelezési veszteségét fogja megtéríttetni. Ebbe a rendszerbe, az eddig követett gyakorlatból tanulva, belefér az is, hogy olyan kvázi üzleti célú hitelkihelyezésre kerüljön sor, amely már az üzletkötést megelőzően nyilvánvaló, hogy a tőkét sem tudja, nem is képes törleszteni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az M3-as autópálya finanszírozása e vonatkozásban bebizonyította, hogy ez a Fidesz-dominanciájú kormány a pénzügyi, közbeszerzési, takarékossági szempontokat meglehetős rugalmassággal kezeli. E kormány tevékenységébe, felfogásába az is belefér, hogy a házibankja úgy nyújtson több tízmilliárd forintos hitelt, hogy tudja, a hitelt igénybe vevő társaság legfeljebb az autópálya fenntartási költségeit képes saját bevételeiből fedezni, azaz eleve nyilvánvaló, hogy a hitelt felvevő a tőke törlesztésére képtelen, ezért a bank az állami garancia igénybevételével fog hozzájutni kihelyezett tőkéjéhez. Ha ezt a műveletet nem a Fidesz-kisgazda-MDF-koalícióra épülő kormány vezérelné, ha nem a kormány döntésén alapulna a kidolgozott konstrukció, akkor ma parlamenti vizsgálóbizottság vizsgálná az üzleti bank, a hitelfelvevő és az állami garanciát nyújtó közti személyi összefüggéseket, és meglehetős keménységgel kellene hogy eljárjon az ilyen és hasonló ügyek további elkerülésére. Az állami, de legalábbis kormányszintre emelt szándékosan rossz hitelezés, úgy látszik, megengedett.

Vajon az üzleti világ számára mit üzen, ha a kormány különleges szerepet tulajdonít magának, olyat enged meg magának, amit mások vonatkozásában a korrupció elkerülése érdekében következetesen tiltani, sőt büntetni kellene? Sőt a kormányzó koalíciós pártok ezt az átláthatatlan gazdasági ügyekkel szembeni fellépést ígérték, ígérik szavakban ma is - főleg akkor, ha nem saját magukról van szó.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha a kormánynak olyan fontos az autópálya, hogy nem tudta megvárni a közbeszerzési eljárás befejezését, ezért inkább lemondott az olcsó nemzetközi hitelekről, akkor érthetetlen, hogy miért nem tett a döntést megelőző két és fél évben semmiféle érdemleges lépést. Vajon a közbeszerzési eljárás fél éve vagy az elmulasztott két és fél év hátráltatja-e jobban az autópálya-építési program megvalósulását? Vajon megéri-e, hogy a kormány, a pénzintézeti törvénnyel ellentétben, az érvényes jogszabályok szellemének súlyos megsértésével akar megoldani egy olyan problémát, amelynek van korrekt útja-módja is?

Tisztelt Képviselőtársaim! A tervezet szerint a Magyar Fejlesztési Bank Rt., mely a törvényjavaslatban megfelelő széles körű jogosítványokkal rendelkezik, nem felel meg az átláthatóság követelményének. Összemosódnak a gazdaságpolitikai döntések kihatásai az üzleti célú kihelyezések kihatásaival. Ez a bank nem felel meg az EU normáinak, melyek előírják, hogy az MFB Rt. nem növelheti tevékenységét a szigorú feltételek betartására kötelezett kereskedelmi bankok rovására. Semmi garanciája nincs annak, hogy a mai 3 százalékos részesedését az üzleti banki tevékenység piacán a további években pontosan a klientúra számára rendkívül kedvező feltételrendszer miatt nem növeli többszörösére. Erre és az egyéb, előttem szólók által is felvetett problémák elkerülésére persze lehetne a törvénybe garanciaelemeket építeni. De sehol sem találom például annak a helyét, ami azt rögzítené, hogy a bank tulajdonosa az üzleti célú hitelezésben nem kívánja a mai 3 százalékos részesedését a továbbiakban sem növelni.

A tervezet semmiféle folyamatba épített kontrollt, jelző- és információrendszert nem tartalmaz olyan vonatkozásban, amely a kormányon és a bankon kívül az átláthatóságot a pénzügyi, a gazdasági és a politikai szereplők számára garantálná. Ez a bank nem a hagyományos bankok kategóriájába tartozik. Tevékenységét illetően a Magyar Nemzeti Bankhoz és az ÁPV Rt. tevékenységéhez hasonlítható. Automatikusan adódik az a következtetés, hogy olyan ellenőrzési struktúrát, olyan belső ellenőrzési automatizmust kellene kialakítani e bank számára is, amely a parlament közvetett ellenőrző tevékenységét biztosítaná. Lehetne ehhez az egyik garanciaelem egy olyan felügyelőbizottság is, amelyben nem országgyűlési képviselők és nem ezek hozzátartozói, de parlamenti pártonként delegált személyek biztosítanák a folyamatos kontrollt, a legfontosabb információk feldolgozását. Lehetne garancia az is, hogy a Magyar Fejlesztési Bank Rt., amikor a költségvetéshez a tőkeigényét benyújtja, tartozzon beszámolási kötelezettséggel az általa végzett tevékenységről. Ezekről a tervezet egy szóval sem rendelkezik, ezzel az indokolás egy szóval nem foglalkozik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azokkal a pongyolaságokkal, azokkal a logikai bukfencekkel, amelyek nyilvánvalóvá tették, hogy ez az elénk került javaslat többszöri átdolgozás után és egyeztetés nélkül került elénk, már nem is kívánok foglalkozni. Ez a bank fontos szereplője lesz a gazdaságpolitika eszköztárának. El kellene kerülni, hogy a tevékenységét már az új törvény megszületése napját követően a folyamatos gyanakvás légköre vegye körül. Ez óhatatlanul azt is jelentené, hogy a következő kormányváltáskor elkerülhetetlen lesz a tevékenység átfogó értékelése és a szükséges konzekvenciák megvonása is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a bank olyan feltételekkel dolgozik, amelyek sehol sem megengedettek a kereskedelmi bankok számára. Ez a bank különleges, a kormány által kidolgozott és elfogadott értékelési szabályokkal, a szavatolótőke szokásostól eltérő értelmezésével, a hozzá került követelések, beváltott állami garanciák megtéríttetésének kormánydöntés szerinti eljárási rendjével, különleges szabályok szerint dolgozik. Ez lehetetlenné teszi a bank tőzsdeképességét, és csak a szinte korlátlan állami garancia miatt lesz képes külföldi tőke megszerzésére. Megértem, hogy az MFB Rt. egyetlen tőle megvont jogosítványa a lakossági források gyűjtése; ilyen feltételekkel a betétes érdekeinek a védelme nem lenne garantálható, tehát ez nem is cél. Ez a bank a mindenkori kormány jóindulatától függően tudja a tevékenységét alakítani, ezért ez a bank nem igazán bank, ez egy házipénztár, melyet a kormány a saját, a szokásostól ebben is eltérő céljai elérésére kíván felhasználni.

Kár eleve elrontani azt, amit nekünk, képviselőknek a parlamenti patkó mindkét oldalán védeni és célszerűnek, hatékonynak alakítani feladatunk lenne. E szándék jeleként több javító módosító indítványt nyújtunk be, és érdeklődéssel várjuk a hasonló alkotó és befogadó szándékot, és ennek eleve el nem utasító hatását is.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr felszólalását. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik kétperces időtartamban Horváth János képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Kertész István képviselő úr azt mondta, idézem: ha nem a Fidesz-Kisgazdapárt-MDF-koalíció kormánya hozná a parlamentbe a Magyar Fejlesztési Bank megreformálásáról szóló törvényjavaslatot, akkor még jó is lehetne.

(11.50)

De ha már egyszer ettől a kormánykoalíciótól jön, az minősíti. Igen tisztelt Ház! Igen tisztelt Képviselő Úr! Valahogy ez úgy hangzik nekem, hogy ez egy megírt tézis valahol, absztrakcióban elolvasva valamiféle filozófia, de nem részvétel abban, ami ma itt történt. Ma, igen tisztelt képviselő úr, itt alkotómunka folyt az elmúlt órák során.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időtartamban megadom a szót Kertész István képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Professzor Úr! Én ilyet nem mondtam, szeretném gyorsan rögzíteni. Majdnem mondtam egyébként, és olyan értelemben mondhattam volna, hogy például ez a vizsgálóbizottság a mi időszakunkban felállt volna és dolgozott volna, de a fideszes időszakban nem történt meg egyetlenegy vizsgálóbizottságnak az elengedése sem, amit az ellenzéki pártok bármilyen okból, bármilyen témában javasoltak.

Tisztelt Professzor Úr! Örülök neki, hogy végighallgatta előadásomat, hozzászólásomat, de abból a tizenhárom percből ne egy mondatot tessék kiragadni és azt értelmezni, hanem tessék a tizenhárom perc összességét nézni. Azt hiszem, kitűnik abból, hogy itt alapvetően pozitív hozzászólásról van szó, féltjük az MFB Rt. megítélését, féltjük az MFB Rt. rossz útra tévedését. A kormányt is szeretnénk ennek érdekében mozgósítani, és várjuk az önök olyan értelmű módosító javaslatait is, amelyek, ha nem is csatlakoznak hozzánk, de legalább garantálják azt, hogy az intézménynek kevésbé gyanús légkörben kelljen dolgoznia.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időtartamban megadom a szót Font Sándor képviselő úrnak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Kertész István képviselőtársam egyetlenegy mondatával értek egyet - ezt nagyon köszönöm -, amikor azt mondta, hogy a Fidesz-Kisgazdapárt-Magyar Demokrata Fórum által alkotott kormány, és nem a hagyományos Orbán-Torgyán megnevezést használta, ezt külön köszönöm. (Keller László: Szégyellni kell? Eddig nem szégyelltétek!)

Azon belül pedig az egyik részterületnél az autópályákat érintette mint finanszírozási negatívumokat, és ez esetben az M3-as pályaépítést jelezte. Arra lesz itt garancia, hogy az MFB hasonló beruházásokat folytatva végre az egyik legakutabb kérdést megoldja, meg fogja oldani, mert erre kormányzati szándék van - az autópályák kérdéskörére.

Visszatérek a felszólalásom egyik részére, mert nagyon pontosan idekapcsolódik. Önök az előző kormányzati időszak alatt az Alföldi Koncessziós Autópálya Részvénytársasággal, az AKA-val olyan szerződést kötöttek, amelyet először banktitokként nem is akartak nyilvánosságra hozni: amennyiben az AKA éves árbevételének sok milliárdja nem ér el egy bizonyos szintet, a különbözetet a magyar államnak kötelessége kifizetni. Ennek a szerződésnek jelenleg - mivel hatályos - olyan súlyos következményei lettek, hogy a 2000. évben 3,6 milliárd forintot kellett kifizetnie a magyar államnak az AKA részére a szerződési kötelezettsége miatt.

Az MFB azt szeretné majd az állam segítségével megoldani, hogy ilyenek többé ne legyenek, és ha majd egyszer lesz elég erő, idő és pénz - ebben a pénz a leglényegesebb -, akkor az M5-ös autópálya is visszakerülhessen olyan állami fennhatóság alá, amelyben az általánosan ismert matricás rendszer fog működni, nem pedig 3,6 milliárdokat évente ki kell fizetni egy magántársaságnak. Akkor én is jelentkeztem volna a magáncégemmel, és ha nem érek el egy bevételi szintet, akkor legyen szíves az állam nekem pótolni, mert akkor tudok csak nyereségesen gazdálkodni. Önök csinálták ezt!

Köszönöm szépen. (Taps a MDF és a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Kétperces időtartamban megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Horváth Képviselő Úr! Úgy érzem - ahogy Bauer Tamás elmondta -, mintha nem ugyanarról a papírról beszélnénk. Tisztelettel kérem önt, hogy a 2. § utolsó bekezdését, a g) pontot nézze meg: ezt a bankot, jelesül a Fejlesztési Bankot ezen bekezdés felhatalmazza arra, hogy "a közvetített állami és nemzetközi források felhasználásának és hasznosulásának elszámoltatásában, értékelésében...". Tessék végiggondolni! Azt, amit eddig az Állami Számvevőszék végzett el mindenütt, most a Fejlesztési Bank teszi meg. Egyszerűen hihetetlen! Itt állami pénzről, költségvetésről, az adófizetők forintjairól van szó.

Örülök, hogy Font Sándor képviselő úr megelőzött. Kedves Képviselő Úr! Gondolom, ön is olvassa az újságokat - ki fogom keresni, már elkezdtem -, amelyekben az szerepel a héten, hogy az Autópálya Rt. kötött megállapodásokat egyes építőkkel, és ezen szerződés jóváhagyását megteszi a Fejlesztési Bank. Hogyan fog itt érvényesülni a parlament ellenőrző szerepe? Milyen körülmények között? Minden versenyt kizártak, mondhatnám egyszerűen azt, hogy mutyizás történik állami pénzzel, törvényi felhatalmazás alapján egy bankban.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Horváth János képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Kertész István Képviselő Úr! Amikor azt tetszett mondani, hogy miért is nem szavaztam meg vagy állok azok mögé a módosítások mögé, amelyeket az ellenzéki képviselők itt meg amott beterjesztettek; korábban, ma délelőtt Bauer Tamás képviselő úr is azt mondta rám, hogy ha én olyan jól csinálnám a dolgokat, ha én tényleg úgy érteném, mint ahogy elmondtam, akkor már régen megszavaztam volna a szabad demokraták egyik vagy másik módosítását. Hasonlóan hangzik Kertész képviselő úr megszólalása is.

Tessék szíves lenni megengedni nekem, én ma ezzel a témával foglalkoztam, és úgy érzem, hogy ebben a témában jelentősen előrehaladhat a magyar gazdaságpolitika. Egy olyan eszközt faraghatunk, alakíthatunk ki magunknak, amely ezt az intézményt látja, és megmutatja nekünk is és az egész országnak és a világnak - a világnak! -, hogy Magyarországon tisztességesen mennek a dolgok annak ellenére, hogy vannak, akik nem úgy mondják, de meggyőzhető mindenki, aki ezt nézi. Engedtessék meg, nekem ez a dolgom ma, és ha felelősségre vonom magam vagy vonnak engem, hogy miért vesztettük el a mohácsi csatát vagy valami más eseményt, akkor... - elvesztettem a csatát, arra nem vagyok alkalmas ebben a keretben, de tudom, hogy jó az, amit teszünk, jó úton vagyunk, és a tényeket nézzük, nem az általánosításokat. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Bauer Tamás képviselő úrnak adom meg a szót két percben, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm, elnök asszony. Én is Horváth képviselő úr előző felszólalásához szeretnék visszatérni, mert Horváth képviselő úr rossz néven vette azt, amit Kertész István nem mondott, de mondhatott volna, nevezetesen azt, hogy ettől a kormánykoalíciótól egy ilyen törvény kiváltképpen aggodalomra ad okot.

Képviselő Úr! Az a helyzet, hogy az elmúlt két és fél évet az jellemezte, hogy a százmilliárdos állami pénzek fölötti döntéshozatalt ez a kormány kivitte az államapparátusból olyan különböző részvénytársaságok és egyéb gazdasági társaságok döntéshozatali körébe, amelyeket a parlament, a Számvevőszék, az egyéb intézmények nem tudnak ellenőrizni. Ennek a kisgazda eseteit - Agrármarketing Kht. s a többi - már vizsgálja a Kormányzati Ellenőrzési Iroda és mások, mert Torgyán Józseffel most már összeveszett a Fidesz. De amikor ugyanezt a Fidesz csinálta - lásd Reorg-Apport és társai -, azt nem ellenőrzi senki, a százmilliárdokat bármiféle nyilvános vagy parlamenti, vagy számvevőszéki ellenőrzés nélkül költik el. Ez az oka annak a gyanakvásnak, amit a képviselő úr értetlenül fogad.

Font Sándor képviselő úrnak pedig csak két dolgot szeretnék megjegyezni. Az egyik: azt az autópálya-építési mechanizmust, amit ön vitat, Schamschula György miniszter úr dolgozta ki, alkalmazta és vezette be. Kétségkívül nem volt az SZDSZ-es minisztérium elég rátermett arra, hogy ezt megváltoztassa, de Schamschula kezdte, aki egy magyar demokrata fórumos miniszter volt. Azt pedig, hogy nem mindig tesszük hozzá, hogy ezért a kormányért az MDF is felelős, fogadja el tőlünk jóindulatnak.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

(12.00)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak két percben megadom a szót Keller László képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Úgy látszik, Horváth János képviselőtársunk megszólalása élénk reakciót vált ki bennünk. Képviselő úr, nem kell azon csodálkozni, hogy nincs bizalom a koalícióval szemben; nem önnel szemben, mert ön egész más megítélés alá esik az én szememben, de összességében azért azokkal, akiket képvisel, vagy akiknek a képviseletében most megszólal, azért egészen másképp néz ki a helyzet.

Itt a hozzászólásokban azért megemlítettünk néhány dolgot: a Magyar Fejlesztési Bank kezességvállalását, a cégfelvásárlást és az autópálya-építésnél az úgynevezett titkolózásos hadműveletet. Azt gondolom, ha ön is számba veszi mindezeket, akkor talán eljut arra a következtetésre, még akár tudományos alapon is, hogy bizony itt alapos okunk van a bizalomvesztésre. Csak a kezességvállalással - ami a legutóbbi napok történése - kapcsolatban hadd mondjam el, hogy az államháztartási törvény világosan megmondja azt, hogy a költségvetési törvényben rögzíteni kell azokat a célokat, amelyekre a kezességvállalást elvégezheti az állam. Ez kimaradt a költségvetési törvényből, a kormány a saját szakállára tette meg ezt. A cégfelvásárlásról Bauer képviselő úr beszélt, de én magam is szóltam. Ő a leendő törvénnyel vetette össze a mostani sajtóhíreket, én meg azt mondom, hogy az a kormányhatározat, amelyre egyébként a törvényjavaslat alapul, és amelyre hivatkozik is a törvényjavaslat, rögzíti, hogy jelen pillanatban - most még nem él a törvény - melyek a Magyar Fejlesztési Bank legfontosabb feladatai, és a feladatok között nem szerepel az, hogy ilyen cégfelvásárlásban közreműködhet.

Azt gondolom, már a mostani, a jelenlegi gyakorlat is elfogadhatatlan, és ha ezt törvénnyel szentesítjük, akkor még inkább felhatalmazva érzi majd a bank magát arra, hogy elkövessen olyan dolgokat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), amelyeket kifogásolni lehet. Elnézést, elnök asszony.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kovács Tibor képviselő úr kért ugyancsak kétperces hozzászólási lehetőséget, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Bauer képviselő úr részben már válaszolt Font képviselő úrnak arra a kérdésre, hogy az autópálya-építések mennyire átláthatóak vagy nem átláthatóak. Én szeretném megkérdezni a képviselő urat: most, amikor a Fejlesztési Bank finanszírozza az autópálya-építést, mennyire átlátható? Mennyire látható, hogy a költségvetési pénzeket hogyan használja fel ez a társaság?

El szeretném mondani, a kezdetektől szó nem volt arról, hogy a fővállalkozás pályáztatással nyerje el ezt a munkát, ezt már ezerszer elmondtuk itt a parlamentben. De hogyan működik tovább a dolog az alvállalkozók kérdéskörében? Egyetlenegy ilyen pályáztatást nem végeztetett el a fővállalkozó, tehát nem tudni, hogy baráti alapon vagy valamilyen más szempontok alapján döntik-e el, kik kapnak alvállalkozói munkát az M3-as autópálya építésénél. Nem tudjuk például azt, hogy az alapanyagot honnan vásárolják, milyen eljárás alapján, kitől és milyen szempontok alapján vásárolják, mert hiszen erről a parlament nem kaphat tájékoztatást.

Vagy nem tudom, tudja-e a képviselő úr, hogy például az alvállalkozókat 90-120 napra fizetik, tehát gyakorlatilag az eddigi autópálya-építkezést az alvállalkozók finanszírozták - jó néhány alvállalkozó aztán tönkre is ment ebben a dologban, mert nem tudta ezt a dolgot finanszírozni -, utána persze nem lehet tudni, hogy ennek a munkának a folytatását ki és milyen alapon kapja meg és végezheti tovább. (Közbeszólások.)

Tehát ha a képviselő úr számára ez a finanszírozási mód, ahogy most a Fejlesztési Bankon keresztül történik az autópálya-építés, átláthatóbb és világosabb annál, mint amilyet szeretnénk, akkor elég furcsa ízlése van.

Köszönöm szépen. (Keller László tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak két percre megadom a szót Kertész István képviselő úrnak a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

Képviselő úr!

KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Horváth professzor úrhoz volna néhány gondolatom.

Tekintsünk el attól, hogy most a Magyar Fejlesztési Bankról van szó! Vezetéselméleti értelemben, költségtakarékossági, gazdálkodási, szabályozási értelemben vajon milyen az a vállalkozás, ahol a tulajdonosi jogokat gyakorló maga tűzi ki, határozza meg a feltételrendszert, nevezi ki az ügyvezető igazgatót, nevezi ki az igazgatóságot, nevezi ki a felügyelőbizottságot, és utána ő maga értékeli az illető szervezet tevékenységét?

Tisztelt Professzor Úr! Ha ez egy vállalkozó szellemű vállalkozásnál történne meg, egyetlenegy mentség lenne csak: az, hogy az a 100 százalékos tulajdonos azt kezd a vállalkozásával, amit akar - csakhogy most a 100 százalékos tulajdon állami tulajdon, amelyről a tulajdonosi jogokat gyakorló jogosult egy személyben dönteni. A kormány jogosult a feltételrendszert értelmezni, a bankok esetében használatos fogalmaktól eltérően értékelni, az állam ugyanakkor a költségvetésén keresztül garantálja az elvesztett tőke pótlását - garanciát ad rá.

Tisztelt Professzor Úr! Ha az állami tulajdonos kezében összpontosul minden, ha az ügyvezetés kezében összpontosul minden, úgy, hogy ráadásul a banki technikák miatt ez nem is nyilvános, az vajon az ön lelkiismeretével, szakmai hozzáállásával hogyan és milyennek értékelhető?

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Font Sándor képviselő úrnak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából.

FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Meglepődtem Kovács Tibor gondolatán az elmondottak alapján, és egyszerűen az a kérdésem, hogy mire kíváncsi, amikor ő olyan belső adatokat hoz nyilvánosságra, amelyek azt mutatják, hogy ő teljesen informált a rendszerről, amelyben - ezek szerint - alvállalkozók finanszírozzák meg előre a rendszert; bár ha előre megfinanszírozzák, akkor ezek szerint az MFB összes pénzállománya jó helyen van, lehet, hogy nála van, tehát nincs is mit vizsgálni különösebben, ha jól értem a logikáját. (Keller László közbeszól.) De amiben azt feltételezi, hogy nem ismer róla semmit, ezek után olyan részadatokat hoz nyilvánosságra, amelyek azt erősítik meg, hogy nagyon pontosan ismeri a dolgokat, tehát számára is nyilvános és világos, hogy hogy megy a finanszírozás, ez esetben a közpénz felhasználása egyetlenegy nemes cél érdekében: történetesen hogy az M3-as végre megépüljön, folytatódjon, és elérjen azokra a helyekre is, amelyek a legsúlyosabban sújtottak a területfejlesztés kapcsán, Szabolcsról és Borsod-Abaúj megyéről van szó.

Ami Bauer képviselőtársam hozzászólását illeti: nagyon nagy csúsztatás, hiszen Schamschula György - természetesen felvállalva, hogy MDF-es miniszter volt - azt az elvet találta ki mindösszesen, hogy mivel a magyar gazdaság mínusz 4-5 százalékos GDP-vel volt megáldva évente, tehát egy hanyatló gazdaság volt, így nem volt lehetséges más konstrukció, mint a koncesszió elmélete. De önök '94-től nem vizsgálták felül ezt az elméletet, hanem megkötötték a részletes szerződéseket és minden egyebet, ami már a finanszírozásra, az üzemeltetésre és a nyereségességre vonatkozott, ezeket már a szocialista-szabad demokrata kormány kötötte meg. Szó sem volt már, hol volt akkor már Schamschula György, akinek egyetlenegy elméleti része volt a dologban, hogy úgy néz ki, koncesszióba kell adni, mert nem tudunk másképp autópályát építeni.

Nehogy azt állítsa most itt, képviselőtársam, hogy már '93-ban megkötötték azt a szerződést, amelynek a következménye lett a 3,6 milliárd forintos kölcsönadás, és ha így volt, akkor miért nem vizsgálták felül?! Mi a Postabanknál azonnal megtettük az ellenintézkedést azzal szemben, amiről azt gondoltuk, hogy önök tévesen hoztak meg. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Önöknek ugyanez lett volna a feladatuk az autópálya-építés kapcsán.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Csak jelezni szeretném, hogy a mai, a most tárgyalt napirendi pontunk címe a Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaságról szóló törvényjavaslat. Ennek a tudatában adom meg a szót két percre Braun Márton képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. (Dr. Braun Márton nemet int.) A képviselő úr eláll a hozzászólási szándékától.

Ez esetben két percben Horváth János képviselő úr következik, ugyancsak a Fidesz képviselőcsoportjából.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kertész István képviselő úr olyan szakszerűen, higgadtan és udvariasan tett fel egy kérdést Horváth professzorhoz, hogy engedtessék meg, olyan hangnemben is, mintegy professzori módon válaszoljak rá. Igen, képviselő úr, a magyar állam egy jogi személy, amelynek van tulajdona, és azt a tulajdont valaki menedzseli. Abban a társadalmi, gazdasági és politikai rendszerben, amelyben élünk, a menedzselés úgy születik meg, hogy a nép négyévenként választ egy országgyűlést, az az országgyűlés támogat egy kormányt, azt bízza meg azzal, hogy végezze el a dolgokat, egyebek között a tulajdonnak a menedzselését is. És a kormány ezért felelős, és én meg ön felelősek vagyunk azért, hogy mint országgyűlési képviselők ezt szemmel tartsuk. Aztán majd négyévenként elmegyünk a néphez, és elmondjuk, hogy ezt hogy tettük - most már nem is négy év, hanem rövidebb idő múlva kerül sor erre -, és akkor meg leszünk mérve, meg lesz mérve, méretve az a kormány, amely menedzseli ezeket a dolgokat.

Nekem az az érzésem - most, hogy a mechanizmust majdnem teátrikus módon elmondtam -, hogy nem áll ez a dolog olyan rosszul, mint ahogy a politikai szférában időnként politikai indítással ezt felrajzolják, és ahogy - különösen a sajtóban - erről az elmúlt napokban olvastam.

Ez nem tesz jót a közérzetnek! De az ön kérdését, képviselő úr, köszönöm, és köszönöm, hogy válaszolhattam rá.

(12.10)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Bauer Tamás képviselő úr kért ugyancsak két percben hozzászólási lehetőséget, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Öné a szó.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Én Font képviselő úrnak arra a kérdésére szeretnék válaszolni, hogy mit szeretnénk tudni. Azt szeretnénk tudni, hogy miért éppen azokat a cégeket választják ki pályáztatás nélkül, azt szeretnénk tudni, hogy lett volna-e másnak esetleg jobb ajánlata. Ez pedig bizony, az MFB-törvényhez is tartozik, hiszen ha már önök egy ilyen különleges intézményt akarnak fenntartani és megerősíteni a különleges pozíciójában egy külön törvénnyel, akkor például eljárási szabályokat iktathattak volna be, olyan eljárási szabályokat, versenyeztetési szabályokat a hitelkihelyezésre, amilyeneket például a privatizációs szervezetnél éppen meg akarnak szüntetni, hogy ott se legyenek eljárási szabályok.

Azt hiszem, érti, hogy ahogy a közbeszerzést nem alkalmazzák, úgy a privatizációs szabályokat is meg akarják szüntetni, és itt is egy olyan intézményt akarnak működtetni, amely százmilliárdokat helyez ki, ahol semmiféle szabálya nincs annak, hogy hogyan teszi ezt. Azt hiszem, világos az összefüggés a kérdések között.

Ami pedig az autópálya-kérdést illeti, amiről beszélt, az a helyzet, hogy önök valóban minden szerződést készek felbontani és érvénytelennek tekinteni, amit korábban megkötöttek. Mi annak idején azt gondoltuk, hogy amit az MDF-kormány megkötött, azt nem lehet egyik napról a másikra semminek tekinteni, mert úgy nem működhet egy megbízható állam. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Braun Márton képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából; őt követi majd Tardos Márton képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Utoljára a tavalyi év végén foglalkozott a Magyar Országgyűlés a Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársasággal a hitelintézetekről szóló törvény módosítása kapcsán. Néhány hónappal később új, önálló törvényt készülünk alkotni az MFB-ről.

A hitelintézeti törvény logikájából következően a szakosított hitelintézetekről külön törvény rendelkezik. Ez megtörtént a Magyar Export-Import Bank és a Magyar Exporthitel-biztosító Rt. esetében. Hangsúlyozom, hogy szakosított hitelintézetről van szó, ugyanis a fogalmat vagy nem értik, vagy nem akarják érteni ellenzéki képviselőtársaim.

Mégis fel kell tennünk azt a kérdést, hogy szükség van-e külön törvényi szabályozásra, mitől különleges státusú bank az MFB. Az előterjesztő is nagy figyelmet szentel a kérdésnek, hiszen a 24 szakaszból álló törvény méretéhez képest szokatlanul bő, négyoldalas általános indoklást fűzött a javaslathoz.

Az indoklásból kitűnik, hogy a hitelintézeti törvényben írtakon kívül gyakorlati indoka a külön szabályozásnak az, hogy az MFB a nemzetközi pénzpiacon kellő súllyal, világos, könnyen áttekinthető státussal jelenhessen meg, ennek nyomán az MFB Rt.-vel szembeni üzleti bizalom növekedjék.

Valóban, még az alaptőkéjében megnövelni szándékozott MFB sem képes megfelelni azoknak az elvárásoknak, amelyeket a nemzetközi pénzpiacok támasztanak a bankkal mint potenciális hitelfelvevővel szemben. Ahhoz, hogy az MFB megfeleljen ezeknek az elvárásoknak, ahhoz, hogy a hitelfelvevő képessége jelentős mértékben növekedjék, különleges költségvetési és kormányzati kapcsolatok kellenek, amelyeknek meglétét a jelen javaslat biztosítja.

Részben a fenti célokat szolgálja a bankra vonatkozó kereskedelmi bankokéhoz képest enyhébb prudenciális szabályok fenntartása is. Mindezek alapján elmondható, hogy a bank különleges feladatai, speciális tevékenységi köre, a kívánatos költségvetési kapcsolatai és a prudens működésére vonatkozó szabályok szétfeszítik a jelenlegi szabályozás kereteit, önálló törvény alkotására van szükség. Ebben tehát, a külön törvény megalkotásának szükségességében a bizottsági vitában részt vevő képviselőtársaink egyetértettek.

Tisztelt Ház! Ennek a törvényalkotási igénynek igyekszik eleget tenni a kormány az előttünk lévő T/3746. számú törvényjavaslat benyújtásával.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az európai uniós csatlakozási tárgyalások során a magyar kormány két szakosított hitelintézet, az Eximbank Rt. és az MFB kivételét kérte az Unió banki irányelve alól. Ez a kivétel gyakorlatilag a Közösség prudenciális, vagyis a biztonságos banki működést biztosító szigorúbb szabályai alóli felmentést jelenti. Megjegyzem: ezeknek az előírásoknak a jelenlegi szabályozás, tehát a Hpt. 220. §-ában írtak sem tesznek eleget, a kérelemmel a magyar kormány a fennálló helyzet Unió általi elismerését kérte, amelyet, vagyis az MFB kivételi listára helyezését az Európai Bizottság el is fogadott.

Az uniós követelményeknek megfelelően a kivételi listára kerülés feltétele, hogy ne vagy csak kismértékben támasszon versenyt, tevékenységét csak korlátozott körben és meghatározott területen fejtse ki, külön jogszabály alapján, és jellemzően állami tulajdonban működjék.

Tisztelt Ház! A javaslat preambulumából kitűnik, hogy az előterjesztőt az állami részvételt is igénylő feladatok, az Európai Unióhoz történő csatlakozással kapcsolatos különleges fejlesztési igények és forráskezelési feladatok ellátása, az egyes állami és nemzetközi források hatékony felhasználásának igénye vezette. Mindezeket a célokat a köz érdekében és nem haszonszerzés céljából kívánja ellátni. Ezt a szándékot látszik megerősíteni az a rendelkezés is, amely szerint az MFB osztalékot nem fizet, és a felosztható eredményt az eredménytartalék növelésére kell fordítani.

Az előterjesztő az MFB általános jogállását egyszemélyes, zártkörű részvénytársaság formájában működő, szakosított hitelintézetként határozza meg, amely teljes egészében a magyar állam tulajdonában van. Ellentmondásosnak tűnhet a részvénytársasági forma, és elsősorban a köz érdekében végzett, nem haszonszerzés céljából folytatott tevékenység. A költségvetési bizottság ülésén felmerült a közhasznú társaság mint választható működési forma. Amennyiben azonban a bankot szakosított hitelintézetként fogjuk fel és csak részben vesszük ki a kapcsolódó jogszabályi környezetből, tehát a gazdasági társaságokról szóló törvényből, az értékpapírtörvényből és a hitelintézeti törvényből, akkor az egyetlen logikus, mind a hatályos szabályoknak, mind az Unió általam előbb említett állami tulajdonra vonatkozó elvárásainak megfelelő működési forma az egyszemélyes részvénytársaság.

A bank feladatainak meghatározásakor a hatályoshoz képest új elemeket találunk. Így külön kiemelésre kerül a bank részvétele az infrastrukturális, környezetvédelmi és más állami fejlesztésekben és beruházásokban, részvétel az állami források hatékony és bankszerű kihelyezéseinek megtervezésében és közelítésében. Ahogy az indokolás fogalmaz: az MFB Rt. az állam gazdasági és fejlesztéspolitikai célkitűzései megvalósításának eszköze.

Ugyancsak külön feladat a szerepvállalás az Európai Unióhoz történő csatlakozáshoz, valamint a későbbi tagsághoz kapcsolódó állami fejlesztésekben és beruházásokban való részvétel, valamint részvétel az előcsatlakozási alapok igénybevételében. Az viszont már csak az indoklásból derül ki az alapos olvasó számára, hogy mindezeket a feladatokat csak abban az esetben látja el, ha a bevont forrásokat saját forrásokkal egészíti ki. A feladatok végül kiegészülnek az általa nyújtott, az állami, valamint nemzetközi források felhasználásával kapcsolatos monitoringtevékenységgel.

Összességében megállapítható, hogy a javaslatnak az a célja, hogy megalapozza a szakosított hitelintézet mozgásterét és forrásbevonási lehetőségeit; ez egy kicsit lazára sikeredett, talán célszerűbb lenne az egzaktabb fogalmazás.

Tisztelt Ház! A javaslat az MFB által végezhető tevékenységi köröket két csoportra bontja. Egyrészt pénzügyi szolgáltatási, illetve kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységekre, másrészt befektetési szolgáltatási, illetve kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenységekre. Ennél a pontnál kerül először előtérbe a hasonló szabályozások egyik legvitatottabb pontja, a versenysemlegesség kérdése.

A szakosított hitelintézetekre jellemző a korlátozott tevékenységi kör. A javaslat egy ponton változtatja meg az MFB mint szakosított hitelintézet tevékenységi körét a hatályoshoz képest a pénzügyi szolgáltatások körében, ez pedig a pénzforgalmi számlavezetés engedélyezése. Az előterjesztő tulajdonképpen eleget tesz a hitelintézeti törvény azon kívánalmának, miszerint a szakosított pénzintézet nem kaphat engedélyt a Hpt. 3. § (1) bekezdésében felsorolt pénzügyi szolgáltatások teljes körének végzésére. Eleget tesz, hiszen a teljes körű felsorolásból az MFB esetében kimarad a készpénzt helyettesítő fizetési eszköz kibocsátása, valamint a Befektetési Alap letétkezelése, a betétgyűjtésnél és a pénzforgalmi szolgáltatások nyújtásánál pedig korlátokat épít be.

Ami a külső szemlélő számára a versenysemlegességet sértheti, az éppen az új tevékenységi forma, vagyis a pénzforgalmi számlavezetés megengedése. Igaz, hogy az előterjesztő a pénzforgalmi szolgáltatások nyújtását és ezen belül a pénzforgalmi számlavezetést is korlátozni javasolja a bank állami, infrastrukturális, környezetvédelmi, valamint más állami fejlesztésekhez, beruházásokhoz kapcsolódó feladataira.

(12.20)

Kérdés az, hogy meg kell-e engedni ebben a körben az MFB számlavezetési jogát. Véleményem szerint igen. Hogy röviden rávilágítsak a problémára: célszerű, ha a bank látja azokat a pénzmozgásokat, amelyek az általa finanszírozott beruházások megvalósításához kapcsolódnak - úgy gondolom, ez nem lehet vitás közöttünk -, különösen akkor, ha a bankot monitoringtevékenységgel bízzuk meg, és különösen akkor, ha tudjuk, hogy a bank kötelezettségvállalásai mögött költségvetési garancia áll.

Az pedig, hogy - a javaslat szerint - a bank kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységet is folytat, teljesen feleslegesen szerepel, hiszen eddig sem folytatott ilyen tevékenységet, és a javaslat szerint a jövőben sem fog. Ennek említését tehát célszerű kivenni a törvényből.

A javaslat III. fejezete foglalkozik az MFB Rt. költségvetési és kormányzati kapcsolataival. Ebből a fejezetből derül ki elsősorban, hogy a bank nem egy egyszerű szakosított hitelintézet, amely - a definíció szerint - nem végezhet teljes körben pénzügyi szolgáltatási tevékenységet, hanem egy különleges kapcsolatokkal rendelkező hitelintézet. Ez azt jelenti, hogy a bank egyszemélyes tulajdonosa a magyar állam és a kormány a központi költségvetés terhére készfizető kezesként felel az MFB kötelezettségeiért, sőt a külföldről felvett hitelekhez árfolyam-garanciát is nyújt.

Annak ellenére, hogy a kezességvállalás ténye már az előző szabályozásnál bekerült a hitelintézeti törvénybe, talán érdemes szót ejteni arról, hogy a jelzett rendelkezés fenntartására azért van szükség, hogy a bank a lehető legkedvezőbb feltételű hitelekhez jusson a nemzetközi pénzpiacokon, és még a megemelt jegyzett tőkéjének nagysága se akadályozza meg abban, hogy jelentős forrásokhoz jusson. Az pedig, hogy az árfolyam-garancia nóvumként bekerül a szabályozásba, természetes, követi a nemzetközi hitelezési gyakorlatot.

Az MFB-re vonatkozó prudenciális szabályok eltérnek a kereskedelmi bankokra vonatkozó szabályoktól, és lényegesen nagyobb mozgásteret biztosítanak a bank számára. Az indoklás szerint ennek az az oka, hogy az MFB olyan jelentős kockázatkoncentrációt hajt végre, amely nem fedezhető a Hpt.-nek a biztonságos banki működésre vonatkozó szabályaival. A versenyjogi követelmények itt csak látszólag sérülnek, hiszen az MFB eredményéből osztalékot nem fizet, a felosztható eredményt az eredménytartalék növelésére kell fordítani. Az MFB pénzpiaci lehetőségeit javíthatja az a rendelkezés is, hogy a kormány évente legalább egy alkalommal dönthet a bank tőkéjének nagyságáról.

Az MFB szervezetének taglalásánál a javaslat - nagyon helyesen - a hitelintézetekénél szigorúbb összeférhetetlenségi szabályokat tartalmaz, ezeket a szabályokat viszont az igazgatóság tagjainak hozzátartozói esetében nem célszerű fenntartani.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Összességében a javaslatot a külön szabályozás szükségességének ismételt hangsúlyozásával és a szükségesnek tűnő korrekciók megtételével elfogadásra javaslom. Úgy vélem, sokkal jobb egy ilyen fontos intézmény külön jogszabályi szabályozása, mint a jelenlegi, 1996-ból ránk maradt gyakorlat, amikor eldugtuk az akkori pénzintézeti törvény egyik fejezetében.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Megköszönöm képviselő úr felszólalását. Két percben megadom a szót Kovács Kálmán képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Öné a szó.

KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A vitának egy későbbi szakaszára jelentkeztem be felszólalóként, de úgy gondolom, a korábban elhangzottakra is érdemes lenne visszatérnem, ezért kértem két percet.

Köztudott, a pszichológusok körében nagyon jól ismert, de talán a mindennapi gyakorlatunkban is megtapasztalt tény, ha nagyon súlyos lelki teher nyomja valakinek a vállát, ha belül nagyon sok aggodalomra okot adó dolgot kell feldolgoznunk, akkor bizony hajlamos az emberi természet arra, hogy úgy védekezzen, úgy próbálja a helyzetet túlélni, hogy visszamenőlegesen megmásítja az emlékeit. Ez egy természetes életreakció, ami megengedhető a túlélés szempontjából, de a parlament sorai között nem.

Ezzel Font Sándor képviselőtársam - aki éppen most ment ki - véleményére szeretnék reagálni. Ugye ő sem gondolja komolyan, hogy az Antall-kormányzat idejében csak elvi döntés született az autópálya-építésről. Ugye ő is emlékszik arra, hogy az M1-es autópálya vonatkozásában 1993-ban, az M5-ös autópálya vonatkozásában pedig egyenesen 1994-ben, a választás első fordulója előtt két héttel írt alá koncessziós szerződést az akkori miniszter a magyar kormány nevében, nemzetközi kötelezettséget vállalva mindazokra a pénzügyi kondíciókra, amelyek a későbbi szerződésben hatályba léptek.

Ő azt mondta, a Postabanknál bezzeg meg tudtuk oldani ezt a terhet, míg az előző kormány nem tudta az autópályánál megoldani. Nos, remekül megoldották, 200 milliárd forintnyi konszolidáció után 25 milliárddal kívánják értékesíteni, de még így sem kel el. A Postabankban vállalt kötelezettségeket talán felmondta a kormány? Pedig az csak egy postabanki kötelezettség volt, nem pedig a kormány által aláírt. A részletesebb, hosszabb felszólalásomban ezt ki is fogom fejteni. Súlyos memóriazavar van azon az oldalon.

ELNÖK: Lesz erre lehetősége a képviselő úrnak. Sajnos, meg kell szakítanom a hozzászólását a két perc leteltével. Ugyancsak két percben megadom a szót Takács Imre képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Braun Márton képviselőtársam helyesen említette a hitelintézet feladatával kapcsolatban azt, hogy részt kell vegyen az állami források korszerű, hatékony és bankszerű kihelyezésének megtervezésében. Azt hiszem, hogy a c) pontot jó lenne kiegészíteni valamivel. Szakemberként valamennyien tudjuk, hogy a hatékony kihelyezés egyik igen jó módszere lehet az értékelemzés, tehát a költség és a várható haszon viszonyának összehasonlítása. Ebből az következik, hogy a költség növekedhet, ha a haszon a kihelyezés következtében még nagyobb mértékű.

Amikor annak idején a közbeszerzési törvényt vitattuk, beadtam egy módosító javaslatot - amit a parlament, hála istennek, elfogadott -, azt tudniillik, hogy az ajánlatkérő felszólíthatja az ajánlattevőt értékelemzés elkészítésére - sajnos nem kötelező jelleggel szerepel ez a közbeszerzési törvényben, hanem feltételes módban van megfogalmazva -, mert nyilvánvaló, hogy kisebb beruházásoknál nincs gond, de jelentős beruházásoknál az értékelemzést feltétlenül el kellene végezni ahhoz, hogy a pénzeszközök hatékony kihelyezése valóra váljon.

Köszönöm azt, hogy ezt elmondta Braun képviselőtársam, azonnal szaladok le és beadok ezzel kapcsolatban egy módosító javaslatot, mert nyilvánvaló, hogy ez elősegíti a pénzeszközök jobb felhasználását a nemzetgazdaságban.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Két percben megadom a szót Braun Márton képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó.

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Elnézést, hogy nem tanúsítok önmérsékletet, annak ellenére, hogy ezt egyszer már megtettem. Képviselőtársaim, három éve ülök itt önök között, és még mindig tudok újat tanulni önöktől. Az 1998-99-es költségvetési vitában már szembesültem azzal, amit Kovács Kálmán képviselőtársam mondott, hogy egy centiméter autópályát nem épített a jelenlegi kormány Magyarországon, most pedig azt kell látnom, hogy gyakorlatilag önök sem. Önök is csak az önök előtti kormány által megkötött szerződéseket tűrték el, hagyták, hogy azok a koncessziós szerződések megvalósuljanak, aminek eredményeként - mint tudjuk - Európában egyedülálló módon borzasztó drága autópályák épültek Magyarországon. Ezt a gyakorlatot nem kívántuk fenntartani. Én szekszárdi vagyok és tudom, hogy térségemben is koncesszióba volt kiadva a Duna-híd építése, de nem lett belőle semmi, mert a koncesszor nem talált benne fantáziát. Vannak olyan feladatok, amelyeket állami pénzből, állami beavatkozással kell elvégezni, és nem hiszem, hogy nagyon nagy probléma lenne, hogy a Fidesz-kormány ezt felvállalta.

Azzal kapcsolatban, hogy ezeknél a beruházásoknál az alvállalkozók hogy viselkednek és hogy járnak, én éppen az ellenkezőjét tapasztalom. Óriási várakozás előzi meg térségünkben a beruházás indulását, jelentkeznek az alvállalkozók - helyi kis- és középvállalkozásokról van szó -, akiknek igyekszünk segíteni, és reméljük, hogy kaphatnak munkát a beruházásban, és hogy az infrastrukturális beruházás egyéb gazdasági hatásai és érezhetőek lesznek a környéken.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Két percben megadom a szót Kovács Kálmán képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Öné a szó.

(12.30)

KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Elnök Asszony! Köszönöm, még folytatnám a Font Sándor képviselőtársam felszólalására történő reagálást - és utána természetesen az újakra is.

Tehát visszatérnék oda, azt mondta Font Sándor, hogy semmit sem tettek. Dehogynem! Az előző kormány szakított a koncessziós autópálya-építéssel. Lehet, hogy ez meglepő azoknak, akik csak indulatból politizálnak, de az M3-as autópálya állami formában épült, nem nemzetközi koncesszióban. Mondják meg, ki az a külföldi tulajdonos, akié az autópálya! Tehát, ha a kérdés így hangzik: változtatott-e? Bizony, változtatott. Ennek következtében az M3-as autópálya első szakasza éppen egyharmadáért épült annak az árnak, amellyel a Schamschula féle M5-ös autópálya-szakasz épült.

A második, most már Braun Márton képviselőtársamnak: nem, nem igaz, hogy az előző kormány alatt csak a Schamschula által aláírt szerződések szerinti autópályák épültek, mert az M0-ás továbbépítése, az északi szektor, a 2-es út és az M3-as megépítése nem ennek keretében folyt, tisztelt képviselőtársam. A szekszárdi hidat viszont valóban az Antall-kormány írta ki koncesszióban, öt év alatt járt le, és nem lehetett megváltoztatni, csak ha nagyon sok pénzt költött volna az állam, és kivonult volna abból a fölajánlott kötelezettségből, hiszen egy koncesszió abból áll, hogy én adom, és a partner elfogadja. Ezt aláírta Schamschula úr, öt évig nem lehetett kirakni a birtokban lévő koncessziós szerződés jogosultságával rendelkező külföldi felet. Tárgyalgattunk, de nem sikerült. Önöknek is meg kellett várni, míg lejárt, és utána tudtak lépni.

Tehát azt gondolom, hogy nem érdemes valótlanságot állítani, még akkor sem, ha sokak számára fájdalmas az igazság. Az autópálya-építés pontosan azt mutatta meg, hogy lehetne tisztességesen építeni, és most az M3-as autópálya második szakasza másfélszer annyiba kerül, mint mai áron került volna az első szakasza, és ezt nagyon jól tudják önök, hiszen az a titkosított, visszaszedett, kiosztott anyag (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ami itt a parlamentben volt, ezt alátámasztja.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselőtársam. Engedjék meg képviselőtársaim, hogy az elnöklő jogán ismét felhívjam figyelmüket arra, hogy mi a napirendi pontunk tárgya. A Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaságról szóló törvényjavaslat általános vitája folyik, tisztelt képviselőtársaim. Ennek tudatában adom meg két percben a szót Bauer Tamás képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Öné a szó.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Megértettem a figyelmeztetést, de szerencsés helyzetben vagyunk, mert az autópálya-építéssel a Magyar Fejlesztési Bank foglalkozik, amióta a Fidesz kézbe vette a Magyar Fejlesztési Bankot. Braun Márton képviselő úr azt kérdezi: miért nem örülünk mi annak, hogy a Fidesz építi az autópályát és nem koncesszióból, hanem állami eszközökkel. Ugye, ezt kérdezte? A válaszom a következő. Nem ez ellen van kifogásunk. Nekünk két dolog ellen van kifogásunk. Az egyik az, hogy a Fidesz építteti az autópályát állami költségvetési eszközökből, csakhogy nem annak a költségvetésnek az eszközeiből, amit a Fidesz-kormány nyújt be, és amiről a Fidesz-kormánynak kell elszámolni, hanem annak a költségvetésnek az eszközeiből, amit majd a következő kormány nyújt be a kormányváltás után, hiszen a Fidesz olyan hiteleket vesz, illetve vetet föl az autópálya-építésre, amelyeket következetesen csak a kormányváltás után, a következő kormány költségvetéseinek a terhére kell majd visszafizetni. Még az M1-esre is egy olyan átütemezést kötöttek, ahol a törlesztés a 2002-es kormányváltás után kezdődik. Ez az egyik, ami ellen kifogásunk van.

A másik, ami ellen kifogásunk van, hogy az állami pénzek elköltését kihelyezik már ma a Magyar Fejlesztési Bankhoz, ahol ezeknek a pénzeknek az elköltéséhez, a kivitelező megválasztásához a parlamentnek és az egyéb ellenőrző fórumoknak nincs köze, mert az MFB-nél erre senki sem tud rátekinteni; míg amikor a közlekedési minisztérium intézte ezeket a dolgokat, akkor a parlament illetékes bizottságai ezt ellenőrizni tudták, ez így volt az Antall-kormány idején, és így volt a szocialista-szabad demokrata kormány idején is. Ez ellen van kifogásunk, Braun képviselő úr.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ismételt kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Kovács Kálmán képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Képviselő úr, öné a szó.

KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A most benyújtott törvényjavaslat álláspontunk szerint egy olyan finanszírozási technikát kíván törvényesíteni, amelyet eddig a mi álláspontunk szerint a hatályos törvények szellemével - nem feltétlenül a betűjével, de szellemével - nem egyező módon kialakított gyakorlatban folytatott. Mi azt állítjuk, hogy a magyar gazdaság és a magyar piacgazdaság fejlődése szempontjából visszalépés az, ha a nagy állami beruházások finanszírozása olyan formában történik, hogy a jelentős közpénzt és állami tartozást okozó fejlesztések ellenőrzése kikerül a költségvetés szigorú keretei közül, átkerül a banki szférába, és ott a banktörvény által nyújtott lehetőségek alapján titkossá válik a képviselők előtt.

Szeretném elmondani, hogy ebben a Házban eddig ötször szólaltam föl, a negyedik-ötödik felszólalásomnál már némi derültséget kiváltva a túloldalból, hogy miért kérdezem meg ötödszörre is a pénzügyminiszter úrtól, hogy láthatnánk-e és beletekinthetnénk-e azokba az adatokba, hogy mennyiért folyik az autópálya-építés, hogyan használja föl a Nemzeti Autópálya Rt. a költségvetési forrásokat, s minden alkalommal a pénzügyminiszter úr, sőt még írásban is azt a tájékoztatást adta számomra: a banktitokra hivatkozva, tudja ön is, képviselő úr, nem áll módomban ezt a tájékoztatást megadni.

Nos, ezt fogjuk most törvényesíteni, ezt fogjuk most szentesíteni, és most már bebetonozva lesz ez a szerintem elfogadhatatlan álláspont.

Köszönöm szépen. Ezért emelünk szót. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Tardos Márton képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából; őt követi majd Kovács Tibor képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt frakciójából. Öné a szó, képviselő úr.

TARDOS MÁRTON (SZDSZ): Köszönöm, elnök asszony, a szót. Képviselőtársaim! Vissza szeretnék térni arra a problémára, hogy miért is merül föl az állami fejlesztési bankra vonatkozó törvény módosítása, és mi az, ami kiváltja ezt a nagyon heves vitát, aminek most tanúi vagyunk.

A közgazdaság-tudományban igen lényeges és nem egyértelműen lezárt vita folyik évtizedek óta arról, hogy az állam milyen mértékben és milyen módon vegyen egyáltalában részt befektetési tevékenységben. A probléma, amely egyáltalában nem megoldott, és amelyben a vélemények nagyon különbözőek, világosan kettéválaszt két feladatot. Az egyiket infrastrukturális beruházásoknak nevezzük, ahol nyilván fölmerül az a kérdés, hogy a magánérdek és a profitszerzés nem teszi lehetővé közvetlenül a fejlesztéseket, és ahol az állam megjelenése elkerülhetetlen. Tehát csak az infrastrukturális beruházásra rendelkezésre álló pénz mennyisége a vitatott és a felhasználási struktúra, nem pedig az, hogy egyáltalában szükség van-e rá.

Egy másik, nem jelentéktelen kérdés, hogy a magánszféra tevékenységében, tehát a piaci tevékenységben a versenyterületeken az állam beruházóként lépjen föl. Ebben a második kérdésben a vélemények sokkal élesebben eltérnek, itt jelentős vélemények fogalmazódnak meg abban, hogy nem az állam feladata a versenyszféra közvetlen fejlesztése, az államnak szabályozási lehetőségekkel kell elősegíteni a versenyszféra fejlődését, de nem közvetlen beruházásokkal vagy akár beruházási kedvezményekkel kell támogatnia a magánszféra fejlesztését.

Én nem állítom, hogy ez az álláspont az egyedüli álláspont. Azt gondolom, hogy nem is indokolatlan a másik álláspont véleménye, nevezetesen elsősorban olyan országokban, ahol egy gazdasági krízis történt az elmúlt időszakban, ahol egy visszaesés volt, vagy ahol a lemaradás, a világ fejlődésétől való elmaradás alapvető társadalmi-politikai kérdéseket vet föl, és a magánszféra belső automatizmusai a megoldáshoz nem nyújtanak könnyű, viszonylag gyors ütemben járható utat.

(12.40)

A kérdés azonban itt mégis sokkal élesebb. Egy dolgot azonban vitathatatlannak lehet tekinteni, hogy nincs olyan nézet, amely a világ fejlett országainak gyakorlatában megfelelne, vagy akár a közgazdaság-tudományban elfogadott nézetként fogalmazódik meg, hogy ezekben az ügyekben a közpénzek fejlesztési célú felhasználásában az állam fölötti ellenőrzés társadalmi útjait nem kell nagyon szélesre tárni.

Mindenütt egyértelműen elfogadott, hogy igen, lehet ilyen feladatokat vállalni, vitatható, hogy mennyit, hol és mikor, de az egyértelmű, hogy akár infrastrukturális területen, akár a piaci szféra területén az állam mint beruházó megjelenik, akkor az állam fölötti kontrollmechanizmusoknak élesen működniük kell, hiszen abban a pillanatban, ha egy magánbank helyez ki pénzt, ha egy magántársaság helyez ki pénzt, ha egy család dönt úgy, hogy egy beruházást támogat, akkor nyilvánvaló, hogy tudja, hogy kockázatot vállal, és tudja, hogy minek a reményében vállal kockázatot. Ebben a vonatkozásban is az állam vállal magára ellenőrző szerepet - ez a bankok fölötti ellenőrzésben jelentkezik a legvilágosabban -, nevezetesen azért, mert ezt a pénzkihelyezési csatornát fontosnak és hasznosnak tartja. Ezért fontosnak tartja azt is, hogy a bankok iránti bizalom a társadalomban magas szinten legyen.

A közpénzek felhasználásában azonban másról van szó. A közpénz egy olyan pénz, olyan vagyon, amely az állampolgárok tulajdonában volt, és az állampolgártól a közösség elvonta. Törvényes eszközökkel vonta el, parlamentáris úton meghatározott törvények alapján vonta el, de a pénz fölött a tulajdonos nem rendelkezhet, az állam rendelkezik, de a pénz mégis az állampolgárok tulajdona, és nem a kormány tulajdona. Ennek következtében az ilyen pénzek kemény ellenőrzését és felhasználási ellenőrzését minden állam - amely jogszerűen és alkotmányosan működik - magas szinten tartja.

Horváth képviselőtársamat figyelmeztetni szeretném, hogy ha az Egyesült Államokban mondta volna el azt, hogy a kormánynak joga van pénzeket elkölteni, és csak a négy év utáni választásokon merülhet fel az ellenőrzés kérdése, a szavazások az ellenőrzés egyedüli mechanizmusa, akkor azt senki sem vette volna komolyan. Nem így van! Minden demokratikus, parlamentáris állam jelentős ellenőrzési mechanizmusoknak van alárendelve az ilyen típusú pénzköltekezés vonatkozásában.

A jelenlegi törvény problémája, az, amiről itt a kollegáim konkrét példákkal beszéltek, és én most nem akarok a konkrét példákról gyakorlatiasan beszélni, kialakult egy gyakorlat, hogy az adókból befolyt pénzek üzleti célú vagy infrastrukturális fejlesztésekre való felhasználását meg lehet oldani a magánszférán keresztül úgy, hogy a társadalmi ellenőrzés alól ezeket a pénzeket kivonjuk.

Itt egy érdekes ellentmondásba kerülünk: amikor a kormánypárti képviselők a törvény szükséges módosításáról vagy az új törvény megfogalmazásáról beszélnek, akkor a nemzetközi normákról, az EU-normákról beszélnek. Én elismerem, hogy az EU-normák kivonják az ilyen típusú állami fejlesztési tevékenységet és banki tevékenységet a banki prudenciális szabályok alól, amelyekre az jellemző, amire az előbb hivatkoztam, hogy az államnak érdeke, hogy a bankokat a társadalom biztonságos intézménynek tekintse, és ne féljen a megtakarítását bankszámlán vezetni, és ezzel a közvetlen felhasználási jogokat hosszú időre átadni a banki menedzsmentnek, de ez a típusú ellenőrzés minőségileg egész más, mint amit közvetlenül állami pénzek felhasználásával kapcsolatosan az állam érvényesíteni akar. Ezek alól nem lehet kivonni a pénzt, ha egy tisztességes, alkotmányos polgári rendet kívánunk Magyarországon felépíteni.

A következő probléma, amit felvetnék, az, hogy mi is itt a kockázat, ha a magánszférában, a piaci versenyszférában állami beruházást hajtunk végre. Ez mikor válik vagy válhat hasznossá? Elfogadom azokat az érveket, amelyek itt a vitában is elhangzottak, hogy Magyarországon nagyon sok olyan vállalat van, amelynek az akkumulációs készsége, képessége alacsony, tőkeföléléssel gazdálkodik, és ez társadalmi kárt okoz. Ilyen alapon elfogadom, hogy a fejlesztési bank típusú, nemcsak infrastrukturális, hanem a versenyszférában működő befektetésekre is az adott pillanatban elég nagy mértékben szükség van. Vitatható, hogy milyen mértékben, de most nem is erről van szó, hogy milyen mértékben, hanem arról, hogy erre hogy nyitjuk ki a lehetőségeket.

A kockázat itt nem olyan egyszerű. Megint Horváth képviselőtársamra hivatkozom, hogy ezt olyan jól ki lehet számolni, mert az, hogy mennyi az érvényes kamatláb, és milyen kamattal adják a kölcsönt, ez egy viszonylag egyszerűen felmérhető differencia, és ennek a következményeiről lehet beszélni.

De hogy milyen a vállalat mögötti kollaterális, milyen a vállalat biztonsága, amit meghitelezett, ahova többletpénzt helyezek be, ez egy sokkal bonyolultabb kérdés, és sokkal bizonytalanabb az ezzel kapcsolatos felmérés. Tehát az ilyen matematikai játékokkal történő ellenőrzésnek egy nagyon széles játéktere van, és ezt a közgazdaság-tudomány elég alaposan kidolgozta, de ennek a megbízhatósága és a napi gyakorlatban való alkalmazása és különösen ellenőrzési célokra való alkalmazásának a lehetősége korlátozott.

Itt arra is fel szeretném hívni a figyelmet, hogy minden befektetés kockázat, és a kockázat nagyságát nagyon szubjektíven tudjuk csak felmérni, hiszen a tőkeérték egy nagyon bizonytalan dolog. A tudomány is csak azt tudja mondani, hogy a várható nyereség jelen értéke, ami annak a beismerését jelenti, hogy két ismeretlen kombinációját tekinti a biztos eredménynek, mert sem a várható eredményt nem ismeri, csak prognózist mondhat róla, sem azt a kamatlábat nem tudja pontosan meghatározni, amely az adott pillanatban az ország számára az optimális kamatláb. Márpedig ennek a két dolognak a viszonya a tőkeérték, és ez elég labilis információ.

Itt tehát szükség van olyasmire, amely a bizalmon nyugszik, és ez a bizalom ma Magyarországon sajnálatos körülmények között nem áll magas színvonalon. Ha kivonjuk az állami pénzek felhasználását az ellenőrzés köréből, és nem az ellenőrzést erősítjük meg annak tudatában, hogy az eddigi gyakorlat is gyenge volt ebben a vonatkozásban, és nem megfelelő, és az állampolgárok számára nem megnyugtató, akkor hibát követünk el.

(12.50)

Ez az oka annak, hogy nem az ellen vagyunk, hogy a Fejlesztési Bank státusát önálló törvényben szabályozzák, hogy ez megfeleljen a nemzetközi normáknak, és így a nemzetközi tőkepiacon való megjelenését az államnak megkönnyítse és ne nehezítse, hanem az ellen, hogy ez kapcsolódjon azzal a tendenciával, ami nem új tendencia a magyar gazdaság életében, hanem jelen lévő, hogy a közpénzek felhasználásának állami ellenőrzése nem megfelelő. Azok ellen a paragrafusok ellen vagyunk, amelyek ezt az ellenőrzési mechanizmust, a parlament, az ÁSZ ellenőrzési jogát gyöngítik vagy megszüntetik. (Tállai András: Melyikek?)

Ilyen módon nem lehet megállapodni ebben a kérdésben. Ez ellentétes az EU-normákkal is, akkor is, ha a közvetlen tárgyalásokon erre még nem derült fény. Én biztos vagyok benne, hogy ha bekövetkezik a Fejlesztési Banknak az a módosítása, amelyet ma a törvényjavaslat megfogalmaz, akkor ez a probléma is éles módon föl fog vetődni az EU-tárgyalások során.

A nyíltságot, az ellenőrzést, az ellenőrzés áttekinthetőségét tekintem alapvető kérdésnek az egész vitában, és az összes többi kérdést, ami fölmerült, csak technikai részletkérdésnek. Ennek jegyében azt gondolom, hogy célszerű lenne visszavonni a törvényjavaslatot, és olyan törvényjavaslatot előterjeszteni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), amely megerősíti mind az ÁSZ, mind a parlament ellenőrzési jogát, és nem a kormányhivatalnokok kezébe teszi le a döntések és az ellenőrzés jogát.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

Felszólalások:   1   1-129   129-179      Ülésnap adatai