Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Egy igazi nemzeti ügynek tekintem a Lánchíd felújítását, és ezért fővárosi lakosként, fővárosi országgyűlési képviselőként kötelességemnek éreztem, hogy szót emeljek a híd felújítása körüli huzavona ügyében. Úgy gondolom, az a felújítás, amely most ilyen politikai vitát vált ki, amely egy sima műszaki kérdés kellene hogy legyen és egy vagyon- és állagmegóvás, ehelyett egy nagy politikai harc zajlott. Kell hogy a városlakók tudjanak arról, és lássák azt, hogy mi is az oka annak, a kormánypárti televízióban rendszeresen látom esténként azt, hogy már tíz éve meg húsz éve tudták, hogy ezt fel kell újítani. Igen, 2002-ben már készültek olyan jegyzőkönyvek arról, hogy a Lánchíd felújítása valóban fontos, de ennél még fontosabb volt, sőt életveszélyes a Margit híd felújítása, amely kapcsolódik a HÉV-hez, kapcsolódik a Margitszigethez, a villamoshoz, és kétszer kétsávos út, tehát az óriási városi forgalom okán elsőként annak a felújítása történt meg, és 2011-re, amikorra befejeződött, lehetett volna elkezdeni ennek a hídnak a felújítását. Hat éve, hogy kész tervei vannak a híd felújításának, mindennek ellenére, hogy a hat év eltelt, csak a választás évében írták ki a közbeszerzési pályázatot a felújításra, még az előző, Fidesz vezette többségű Fővárosi Önkormányzat. Érdekes módon a választás előtt körülbelül két héttel semmisnek minősítették a közbeszerzési eljárást, tehát végül is a jelenlegi fővárosi önkormányzati vezetés megörökölte azt, hogy újra kellett indítani, időközben természetesen elkezdődtek a politikai huzavonák ezzel kapcsolatban.

Azt gondolom, hogy ha ez valóban a nemzet ereklyéje, hiszen 171 évvel ezelőtt, amikor ezt a hidat átadták, és Széchenyinek elévülhetetlen érdemei vannak, hogy ez a híd megépült, tény, hogy erre szinte az egészsége is ráment, hiszen a híd építésének bonyolítása, szervezése már akkor nem annyira Széchenyi fizikai erején múlt, mint inkább a Monarchia akkori tőkésein, de nem a magyar úgynevezett nemzeti nemességen, hanem éppen azokon, akik a Monarchia úgynevezett külföldi területeiről voltak, tehát bolgárok, osztrákok, görögök, bajorok, zsidók és svájciak. A svájcit csak annyiból emelem be, hogy név szerint Ganz Ábrahám svájci származású volt, és a vasszerkezeteket ő gyártotta hozzá kedvezménnyel. Úgy hiszem, akkor is egy ilyen vita zajlott le, hogy ezt a hidat meg kelle építeni, és ha kell, akkor ehhez hozzájárule az akkori nemesség, az akkor új kapitalizmust alakító tőkésosztály.

Úgy gondolom, most is arról van szó, hogy van nekünk nemzeti oligarchánk, de az a felajánlás nincs meg, ami akkor is hiányzott, 171 évvel ezelőtt  illetve húszévi előkészítés után 171 évvel ezelőtt már átadásra került , azzal a problémával állunk most is szemben, hogy nincsenek önként adakozók arra, hogy ezt a hidat felépítsük, ezért a városi polgárok adóforintjaiból kényszerül a városvezetés ezt megtenni. Amíg a különböző  ha kicsit demagóg akarnék lenni  stadionokra határon kívül és határon belül pénz áll rendelkezésre, vagy irodabútorokra 20 milliárd forint, addig nincs annyi nemzeti értéke ennek a hídnak, hogy közpénzből, állami, kormánytámogatással fel tudjuk újítani ezt a hidat. Azt hiszem, hogy ez a mi szégyenünk, és ez mutatja azt, hogy nem merünk szembenézni igazi nemzeti kérdésekkel, nem merünk, és gyávák vagyunk kimondani, hogy ezt a hidat akkor is felújítjuk állami, kormányzati támogatással, ha többségben éppen az ellenoldal, a baloldal van.

Arra szeretném felszólítani Magyarország Kormányát, hogy kezelje nemzeti ügyként a Lánchíd felújítását. Köszönöm szépen.