A felszólalás szövege:

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz): Köszönöm. A 4. ajánlási ponttal kapcsolatban és Török Zsolt úr előbb elhangzott mondanivalójával kapcsolatban szeretném azt megjegyezni: az esélyegyenlőség épp abban áll, hogy mindenki számára ezt lehetővé tesszük, hiszen ez egy elég drága hormonkezelés, viszont azért nem olyan drága, mint a transzplantáció, tehát a kettőt nem lehet összehozni. Egy közepes megélhetésű családnál is egy ilyen kúra vállalása egyet jelenthet a szegénység vállalásával.

Másodszor pedig: ez pontosan az a terület, ami a családok intim szférája. Nem tudnék annál rosszabbat elképzelni, mint amikor ez önkormányzati témává silányodna, és ne adj’ isten, önkormányzati hivatalban jogászok döntenének arról, hogy ezt lehet-e, vagy nem lehet. Úgy gondolom, hogy az a család, aki ilyen helyzetbe kerül, átmegy nagyon sok vizsgálaton, tortúrán, lelki szenvedésen, minden támogatást meg kell hogy kapjon ilyen esetben is, ilyen területen is a társadalombiztosítástól, mert ha azt várjuk, hogy gyerekek szülessenek ebben a társadalomban, akkor a társadalombiztosítástól ezt a támogatást el kell várni. Senki nem fogja igénybe venni, aki erre igazán nincs fizikailag rászorulva, viszont aki ezt vállalja, azt a társadalomnak el kell ismernie, és segítenie kell.

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Asszony! Valóban úgy van, hogy mind a négy párt támogatta ezt a határozati javaslatot, mert mindannyian fontosnak tartottuk, ezért nem is értem a kirohanását irányunkba. Azt kell mondanom, hogy nemcsak politikaiciklus-függő a meddőség, hanem már a múlt században is volt, viszont nem oly régóta lehet ily módon kezelni, ezért nem is nagyon lehetett volna olyan régóta ezt a társadalombiztosítás által támogatottá nyilvánítani, illetőleg erről tárgyalni.

Az pedig teljességgel elfogadhatatlan, hogy államtitkár asszony megpróbálja összemosni azt a tényt, hogy mi azt javasoljuk, hogy anyagi lehetőségek hiányában ne essen el bármely család ettől a lehetőségtől, azzal a ténnyel, hogy orvosilag ez azért nem egy veszélytelen dolog. Senki nem mondta, hogy boldog-boldogtalan úgy jusson ehhez a lehetőséghez, hogy orvosilag nincs kivizsgálva, hogy minden egyes egészségügyi problémája nincs figyelembe véve, hanem csak azt mondtuk, hogy ezt nem lehet egy szociális kérdéssé minősíteni, nem lehet, teszem azt, egy lakásfenntartási támogatással egyenértékű elbírálás alá helyezni.

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA, a szociális és családügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, alelnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! A szociális és családügyi bizottságban a T/17335. számú, a családtámogatási rendszer átalakításáról szóló törvényjavaslat vitája során markáns kisebbségi vélemény fogalmazódott meg, amelyet az alábbi pontokban foglalhatok össze önöknek.

Nem tudjuk támogatni a rendszer ilyen formában való átalakítását, mivel számokkal bizonyított tény, hogy a rendszer átalakítása a szegényektől elvesz, és a tehetőseknek biztosít az eddiginél lényegesen nagyobb támogatást. A javaslat pontosan azoknak a legrászorultabb családoknak hátrányosabb, amelyekre hivatkozva az átalakítást a kormány és a szociális tárca tervezi. Nem tudjuk támogatni a törvényjavaslatot, mert az minden családtól elveszi a 13. havi családi pótlékot, és megszünteti a rendszeres gyermekvédelmi támogatás rendszerét. Ezáltal a legrászorultabbak, az adókedvezményt igénybe venni nem tudó családok kevesebb támogatást kapnak a jövőben, mint eddig: az egygyerekes családok havi minimum 412 forinttal; a kétgyerekesek havi 1207 forinttal; a háromgyerekesek pedig havi 1011 forinttal kapnak ezentúl kevesebbet.

Hogy ez így van, bizonyítja az a tény, hogy a gyermekvédelmi támogatás megszüntetését nem 2006. január 1-jétől, hanem egy három hónapos átmeneti időszak beiktatásával, az eddigi rendszer meghosszabbításának kérvényezésével vezetné be ez a törvényjavaslat.

(13.20)

Mire szolgálna ez az átmenet, ha az új rendszer mindenkinek jobb lenne, mint az eddigi? Az eddigi gyermekvédelmi támogatás megszüntetése különösen a nappali tagozaton tanuló, nagykorú diákokat érinti súlyosan. Hiszen ők tanulmányaikat úgy kezdték meg, hogy e támogatási formával hosszú távon számoltak. E juttatás megszüntetése a 2006-os tanévet követően tanulmányaik befejezését hiúsíthatja meg.

Nem értünk egyet azzal a módosítással sem, hogy ha a kiskorú szülő nem él a gyámjával közös háztartásban, akkor a családi pótlékot a kiskorúnak kell automatikusan folyósítani. A kiskorúnak azért van gyámja, mert még csak biológiailag és nem tudatilag érett a szülői szerepre. Attól, hogy valaki átköltözik egy másik helyre, egy másik utcába, nem lesz tudatosabb és érettebb a szülői feladatokra. A kiskorúaknak még tanulniuk kellene, és így készülni a felnőttéletre. A polgári kormány azon döntése, hogy a családi pótlék folyósítását az iskolába járáshoz kötötte, sokkal inkább szolgálta a gyermekek és a társadalom jövőjét, mint ez a mostani - támogassuk automatikusan a gyermek nevel gyermeket - módosítás.

Nem tudunk egyetérteni a gyes melletti munkavégzés feltételeinek most beterjesztett módosításával sem. Ez a módosítás a gyermekgondozási segély filozófiáját írja át. A gyermekgondozási segély nevében is benne van, hogy gyermek gondozása. Aki pedig napi teljes munkaidőben dolgozik egy egyéves gyerek mellett, az nem tudja azt gondozni. Ha és amennyiben a módosítás arról szólna, hogy úgy kívánjuk a nők munkába állását segíteni, hogy bölcsőde hiányában tudjanak az anyák gyermekfelügyeletet vásárolni gyermekük számára, akkor, ha nem is értenénk egyet, de értenénk a módosítás lényegét. De úgy, hogy a gyesen lévő anya számára a bölcsődei elhelyezés is lehetőség, így igazságtalannak érezzük ezt a módosítást, hiszen egy gyerek után kétféle ellátást is igénybe lehet venni, és úgy érezzük, hogy ennyire még nem vagyunk gazdagok.

Végül, de nem utolsósorban nem támogatjuk a törvényjavaslatot, mert a családtámogatási rendszer gyakori átalakítása, változtatása bizonytalanságot szül. Elbizonytalanítja a gyermeket vállalni akaró családokat. A mai demográfiai helyzetben, amikor évente egy negyvenezres városnyi számmal csökken az ország lakossága, akkor csak nagyon óvatosan szabad hozzányúlni a családtámogatás rendszeréhez. Csak olyan módosításokat szabad tenni, ami nem elbizonytalanítja, hanem megerősíti a gyermeket felelősen vállaló családok ebbéli szándékát. (Taps a Fidesz soraiban.)

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én Garai István Levente mondandójára szeretnék reagálni egy kétpercesben, mert igazságosság címén sokszor olyan dolgokat hasonlítunk össze, mintha almát a körtével hasonlítanánk össze a szociálpolitikában.

Mi sokszor elmondtuk, hogy nem a minimálbéres, illetőleg az adókedvezményt teljes mértékben igénybe vevő 3-3 gyermekes családokat kell összehasonlítani, hanem azt a családot, amely közel azonos szinten rendelkezik anyagiakkal, csak éppen az egyik nem vállal gyereket, hanem az összes jövedelmét magára költi, a másik pedig ugyanazon jövedelméből, teszem azt, vállal három gyereket. Mert kérdem én, igazságos-e az, hogy aki a saját jövedelmét magára költi, az körülbelül ugyanott van támogatás címén, mint aki gyermeket vállal. Tehát nem ugyanazt kell összehasonlítani, hogy mi van a minimálbéres családokkal és az adókedvezményt igénybe vevő családokkal, hanem azt kell összehasonlítani, hogy vállalunk-e gyereket, illetőleg nem vállalunk gyereket.

De az igazi igazságosság arról kellene hogy szóljon, hogy azért alakítjuk át a rendszert, mert a legrászorultabbakat akarjuk a legjobban támogatni. A családtámogatási rendszer átalakításának éppen az a legvérzőbb pontja, hogy pont azok járnak a legrosszabbul, akikre hivatkozva átalakítjuk a rendszert. Mert az eddig adókedvezményt igénybe vevők pénzüknél vannak, igen, a 8 ezer forint helyett sokan 11 ezer forintot kapnak. Viszont akik eddig rendszeres gyermekvédelmi támogatást kaptak, és majd jövő év márciusától nem kapják, ők bizony nincsenek a pénzüknél. És erről kellene gondolkodni, hogy szabad-e rájuk hivatkozni ennél az átalakításnál.

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz-frakció nevében az ajánlási pontok közül az 1., a 2. és a 20. ajánlási pontunk mellett szeretnék érvelni.

Az 1. pontban javasoljuk elhagyni azt a módosítást, amely a 16 évet betöltött kiskorú szülő alanyi jogon családi pótlékhoz való jutását tenné lehetővé. Mi úgy gondoljuk, hogy a házasságról és a családról szóló törvény értelmében a kiskorú gyermeke mellé azért rendelnek ki gyámot, mert egy 16 éves szülő fizikailag érett, de más tekintetben, a felelősség tekintetében nem biztos, hogy megfelel a szülői szerepnek. Habár ez a dolog így van, nem függ attól, hogy melyik háztartásban él a kiskorú.

Úgy gondoljuk, hogy egy fiatalkorúnak elsősorban a jövőre való készülés, a tanulás a feladata, és ezért tartottuk jónak a polgári kormány idején, hogy a családi pótlékot iskoláztatási támogatásként iskolába járáshoz kötjük, nem pedig egy másfajta, a 16 éves számára még nem biztos, hogy jó szerephez, a szülői szerephez. Úgy gondoljuk, hogy ilyen esetben is, amikor kiskorú szül gyermeket, a gyermek érdekét kell nézni, és azt kell nézni, hogy az ellátása, a számára nyújtott támogatás felhasználása valóban ellenőrizhető legyen, és minden esetben legyen biztosított a gyermek számára.

A 2. ajánlási ponttal kapcsolatban Kocsis Róbert képviselőtársam már érvelt a megemelt összegek mellett. A módosító javaslatnak az volt az alapgondolata, hogy a módosítással ne csak a bizonyos mértékig nagy többség, hanem lehetőleg mindenki jól járjon, lehetőleg mindenki legalább ahhoz az összeghez jusson hozzá, mint az előzetes családtámogatási rendszer esetében. Ezért egy- vagy kétezer forinttal megemeltük a javasolt módosítást, hogy senki ne kerülhessen az eddiginél előnytelenebb helyzetbe.

Ezzel a 2. ajánlási ponttal függ össze a 20. ajánlásunk, amikor is azt javasoljuk, hogy az elkövetkezendő időben választani lehessen, hogy az eddigi támogatási formát vagy az új támogatási formát vehesse igénybe.

(20.40)

A törvényjavaslatuk arról szól, hogy három hónapos átmeneti időt biztosítanak arra, hogy a családok egy része - gondolom, önök is úgy gondolják, hogy az a része, amely rosszabbul járna az új formával - még három hónapig kaphassa az eddigi ellátást. Mi úgy gondoljuk, hogy ez egyrészt annak a beismerése, hogy valóban nem mindenki jár jól, lesznek olyan családok, amelyek az új támogatási formával kevesebbet kapnak. Mi szeretnénk biztosítani azt a lehetőséget, hogy mindenki azt választhassa, amelyik számára az előnyösebb.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! “Kapkod fűhöz-fához, szalad a vargáhozö - talán ismerősek önnek is a gyermekmondóka szavai. Már csak azért is, mivel az önök kormánya ugyanezt a módszert követve próbál lassan négy éve kormányozni.

Nem lehet önökön kiigazodni, mert egyik nap arról beszélnek, hogy nagy a jólét, másik nap pedig beterjesztik a 2006-os költségvetés tervezetét, amelyben a szocialista-szabad demokrata kormány jelentős pénzeket akar elvonni azon idős emberektől, akik idősek otthonában élnek. Jelentősen csökkentik ugyanis az idősotthonok normatíváit, ami egyes intézménytípusok esetében a 42 százalékos elvonást is eléri; de 10 százalékos elvonás alatt egyik intézmény sem úszta meg. Ez pedig azt jelenti, hogy ezen intézmények nagy eséllyel csődbe fognak menni, az ott lakó idősek pedig utcára kerülnek, és a korábban befizetett pénzük is elvész.

Nem tudunk kiigazodni önökön. Egyik nap ugyanis arról beszélnek, hogy már csak egy lépés a Kánaán, ma meg azt látjuk, hogy a Szociális Ellátók és Szociális Ellátottak Egyesülete az idősek érdekében aláírásgyűjtésbe kezdett, demonstrációt tartott, és akár az Alkotmánybíróságig is elmegy, ha a Gyurcsány-kormányt józan érvekkel nem lehet jobb belátásra bírni.

Az idős emberek, az őket képviselő szervek és hozzájuk csatlakozva mi, ellenzéki képviselők azt kérjük a szocialista kormánytól, emelkedjen felül a pártérdekeken, és gazdaságpolitikájának csődtömegét ne az idősekkel fizettesse meg.

Miniszter asszony, ez a költségvetési tervezet már most, a benyújtása előtt megbukott, hiszen igazságosságról beszél, miközben érzéketlenül pont a legrászorultabbaktól, az idősektől vesz el pénzt, pedig védtelen idős emberek vagy gyerekek élete ennél sokkal előrébb való, nem lenne szabad velük játszani. Nem lenne szabad az idős embereket ijesztgetni, mert ők koruknál fogva is sokkal jobban félnek a bizonytalanságtól - ők is érzik, változásra van szükség ahhoz, hogy helyzetük bizonytalansága megszűnjön.

Tisztelt Miniszter Asszony! Kérdezem tehát önt, mi az oka annak, hogy még mindig jelentős összegeket kívánnak elvonni normatíva formájában az idősotthonoktól, és miért nem hallgatják meg valóban az érintett tiltakozókat.

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz soraiból.)

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz): Tisztelt Miniszter Asszony! Az üdvözlendő, hogy egy hét alatt önök is belátták a költségvetési előterjesztésük tarthatatlanságát, de a módosított összegek továbbra sem érik el az ez évi normatívákat. Csupán annyi történt, hogy egyes intézményeknél az elvonást 42 százalékról - további érzéketlenséget tanúsítva - 20 százalékra módosították. Ebből az összegből továbbra sem lehet kifizetni az intézmények közel egy év alatt 50 százalékkal megnövekedett fűtési költségét, a kötelező közalkalmazotti béremeléseket és az emelkedő gyógyszer- és élelmiszerárakat.

Önök az úgynevezett differenciálásukkal az idősotthonokból szegényotthonokat akarnak csinálni, éppen ezért válaszát nem tudom elfogadni. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Én a Fidesz-frakció szociális munkacsoportjának módosító csomagja mellett szeretném folytatni az érvelést.

Az igazságosnak és bátornak mondott 2006-os költségvetés egy igazságtalan és szociálisan érzéketlen szociálpolitikai fejezetet tartalmaz véleményünk szerint, mert ezen költségvetés nagy vesztese a gyermekvédelem, a családpolitika és a szociálpolitika összessége. Különösen annak a fényében szomorú ez a helyzet, hogy már az Európai Unió tagjaként, a 2006-os szociálpolitikai törekvéseknek közelíteni kellene az uniós normákhoz és az uniós formákhoz. Ehelyett sokszor azt látjuk, hogy az eddigi jól működő rendszereket a kormány a 2006-os költségvetési normatívákon keresztül a működőképesség határára sodorja, sokszor teljesen ellehetetleníti.

Nincs rá pénz, szűkösek a források - hangzik az indok. Ezt akár még el is hihetnénk, ha nem látnánk ugyanakkor, hogy sokszor oda is pénzt juttatnak, ahová semmi nem indokolja. Mert hogyan van az, hogy nagy propagandával folyó beharangozás után gyermekgondozási segélyt adunk annak az anyának, aki teljes munkaidőben dolgozik, és gyermekét a bölcsődében látják el? Ilyen gazdagok vagyunk?

Nem, szegény a költségvetés - szól ismét a válasz. Nosza, elvonnak a bölcsődei ellátás normatívájától 10 százalékot, ugyanakkor a dolgozó, gyermekét bölcsődével gondoztató anyának gondozási segélyt biztosítanak. Aki ezt a szociálpolitikai filozófiát megérti, az közgazdasági Nobel-díj várományosa lehet, de mi ezt nem tudjuk támogatni.

Igaz, emelik a családi pótlékot. Ez helyes, sokan örülnek is neki, mindaddig, amíg rá nem jönnek, hogy nem az eddigi ellátások mellett, hanem ahelyett. Megszűnik a 13. havi családi pótlék, a rendszeres gyermekvédelmi támogatás, a gyermekek utáni adókedvezmény. Mindaz, amihez a családok eddig hozzájutottak. Most mire utánaszámolnak, hogy mit kapnak és mit veszítenek el, az öröm sok családnál ürömbe csap át, mert vesztesei lesznek az átalakításnak. Ez pedig egy csökkenő lélekszámú országban nagyon rossz üzenet. Ki fog merni gyermeket vállalni, ha azt látja, hogy egyik napról a másikra megváltoznak az ellátási formák és összegek?

A 2006-os költségvetés egyik legszomorúbb ténye, hogy az intézményi ellátórendszer is jelentősen sérül. 2006-ban a szociális és gyermekvédelmi fejlesztési források 30 százaléka elvonásra kerül. Mára ez a forrás a 2002-es szint 60 százaléka alá süllyed. A polgári kormány által beindult programok, melyre méltán lehetünk büszkék, hiszen közelítették intézményrendszerünket az uniós normákhoz, most leállnak vagy megtorpannak. Például a szociális alap- és szakellátás fejlesztési előirányzatát a 2002-es 1 milliárd forintról 2006-ban mindössze 540 millióra tervezték. Ez 50 százalékos csökkenés.

A gyermekjóléti alap- és szakellátás fejlesztése, a már önök által 2003-ban meghatározott 812 millió forintról 2006-ra mindösszesen 285 millió forintra csökken. A hajléktalanellátás fejlesztése 2006-ban 600 millió forintot kap ugyan, de az utóbbi évek elvonása miatt ez is csak szinten tartásra elég, jelentős fejlesztésre nem. Ugyanakkor szomorú tény, ahogy Firtl képviselőtársam is említette, hogy az önkormányzati szférában a szociális intézményeink 60 százalékának csak ideiglenes működési engedélye van, nincs végleges, mert nem felel meg az előírásoknak. Különösen igaz ez az idősellátás területén, akkor, amikor idősödő nemzet vagyunk. Ez nem helyes irány, kár volt leállítani a polgári kormány által öt éve indított és tíz évre tervezett önkormányzati és egyházi intézmények felújítását szolgáló programot, mert így az intézmények végleges működési engedélyének megszerzése a távoli jövő ködébe vész. Ez akkor is szomorú tény, ha most okként azt akarják sugallni, hogy az elfogadható körülményeket nyújtó intézmények működtetése ma luxus. Boszorkányüldözést folytatnak, és meg akarják sarcolni azokat, akik a megfelelő körülményeket intézményükben megteremtették.

Tisztelt Képviselőtársak! Ma itt már többen elmondták önöknek, hogy mit jelent az emelt szintű ellátás. Azt jelenti, hogy egy parányi szobában, a saját bútorai között él valaki házastársával vagy egyedül, és saját vécéje és zuhanyozója van. Ha ez ma luxus, luxus az, hogy nem kell éjjelente ötven méterre elbotorkálni egy idős, rokkant vagy mozgássérült embernek, akkor az nagyon szomorú. De gondoljanak arra, hogy ezt a luxussá való minősítést az önök gyermekei is hallják, és talán ilyen jövőt szánnak önöknek is, hogyha érzéketlenek maradnak, és nem támogatják módosításunkat, legalább olyan szintig, hogy a 2005-ös normatívák értéke megmaradjon.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA, a szociális és családügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársak! Bizottságunk a tegnapi nap során tárgyalta meg ezt a törvényjavaslatot a költségvetés szociális fejezetének tárgyalásával párhuzamosan, én így a jegyzőkönyvekből felkészülve tudom elmondani, hogy bizottságunkban milyen kisebbségi vélemény fogalmazódott meg ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban.

A bizottság 12 igen szavazattal és 10 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak tartotta ezt a törvényjavaslatot. Kisebbségi véleményként a legmarkánsabban az fogalmazódott meg, miszerint ez a törvényjavaslat olyan lényeges mértékben alakítja át a szociális ellátások egyes formáit, hogy szükségesnek tartottuk volna a háttérszámítások bemutatását, illetőleg az új modell magyarországi adaptációját. Nevezetesen itt arról lenne szó, hogy a családi segélyezésnél egy olyan modellt vezetünk be, amely a különböző családtagoknak különböző mértékű szorzószámmal való figyelembevételét jelentené a családi segélyezésnél. Ez, ha jól tudjuk, a svéd jóléti állam formulája, és Nyugat-Európában többen alkalmazzák, de magyarországi adaptációjánál kíváncsiak lettünk volna arra, hogy ez hogyan tud majd megfelelni a magyar valóságnak.

A háttérszámítások azért is fontosak lettek volna, hogy a költségvetési kihatásait megismerhettük volna, mert ennek hiányában tulajdonképpen csak egy vágyott jókívánság-gyűjteménynek tekinthetjük, mivel nem igazán látjuk ennek fedezetét a következő évi költségvetésben.

(9.20)

A családi segélyezéssel kapcsolatban arra a kérdésre, hogy mi az oka annak, hogy ez 2006 áprilisában kerülne bevezetésre, ez a kérdés költői maradt, erre valójában nem kaptunk választ.

A közgyógyellátás átalakítása, illetőleg jogszabályának a változtatása a második olyan nagy terület, amelyben több kérdés és fenntartás fogalmazódott meg. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint én úgy látom, hogy nem mindenkit sikerült azért megnyugtatni abban a tekintetben, hogy ez az egyénnek és főleg az önkormányzatoknak nem fog többe kerülni az eddigi költségeknél.

Úgy véljük, hogy a méltányossági közgyógyellátásnak a terhei és annak 40 százalékának az önkormányzatra való terhelése nem igazán egy önkormányzatbarát megoldás, és félő, hogy ennek a fedezetét nem is találjuk meg az önkormányzatok finanszírozásában, költségvetésében.

Nem látjuk azt sem teljesen biztosítottnak, hogy a 12 ezer forintban limitált gyógyszerkeret minden esetben megfelelő lesz-e, és nem fog a gyógyszerkassza számára is többet jelenteni.

Önkormányzati funkciót betöltő képviselőink az ápolási díjjal kapcsolatban is megfogalmaztak olyan véleményt, hogy szerintük a módosítás azt tartalmazza, hogy az önkormányzattól függőbbé teszi az odaítélést, önkormányzati rendeletben kell bizonyos esetekben erről dönteni. Attól tartanak, hogy nem mindenki fog hozzájutni, aki erre esetleg jogosult lenne vagy méltányos lenne, hogy hozzájusson, mert az önkormányzatoknak a költségvetése és hozzáállása különböző, ezért ezt egy kicsit fenntartással fogadjuk.

Volt olyan vélemény a családi segélyezéssel kapcsolatban, hogy nem látszik az, hogy mennyire fog ez munkára ösztönözni, sőt volt olyan vélemény is, mintha épp az ellenkezőjére, a segélynek az igénybevételére ösztönözné az érintetteket. És itt megint szeretnék utalni a háttértanulmánynak a hiányára, mert a jogszabály alapján ezt nehéz megítélni, hogy hogyan fog működni.

A kisebbségi véleményünk megfogalmazása mellett tartózkodással szavaztunk erről a törvényjavaslatról. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz): Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Kárpáti Zsuzsa mondandójához szeretnék némi pontosítást hozzáfűzni. Azt mondta a képviselő asszony, hogy az egyházak kaphatnak ingatlanokat oktatási és szociális feladatokhoz. Ez úgy igaz, hogy a feladatokhoz általában azt kapják vissza, ami valamikor az övék volt; azokat a gimnáziumokat, azokat a kórházakat, ami valamikor az övék volt, nem pedig jótéteményként kapnak valamilyen juttatást. Pontosítani kell, hogy csak azt kapják vissza, ami az övék volt.

A másik: ebben a szociális törvényjavaslatban van olyan paragrafus, amely aggodalomra adhat okot. Ilyen például az 50. §-ban az eredeti törvény 127. §-ának a módosítása. Ebben az szerepel, hogy amennyiben az önkormányzati intézményt vagy a társulás intézményét átadja az egyháznak, akkor a két éven keresztüli kiegészítő normatívát át kell utalnia a központi költségvetés számára. Ez azért nagyon érdekes, mert az önkormányzatok általában akkor adnak át egy feladatot, amikor már nem nagyon tudnak forrást biztosítani a saját működtetésre. De ha nincs működtetési lehetőségük, sőt még az is terheli őket, hogy fizetniük kell azért, hogy az általuk finanszírozni nem tudott feladatot átadják, akkor ez teljességgel lehetetlen. Éppen ezért úgy gondolom, igenis vannak ebben a törvényjavaslatban olyan paragrafusok, amelyek aggodalomra adnak okot.

Köszönöm a szót. (Taps a Fidesz soraiban.)

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz): Köszönöm szépen. Térjünk akkor vissza ismét egy picit a Vidorné Szabó Györgyi és Béki Gabriella által is mondottakhoz, miszerint a szegényeknek segíteni kell az energiaszámláik kifizetésében. Ez teljesen természetes, és ezzel teljesen egyet is értünk; viszont meg kell néznünk, hogy hogyan is zajlik ez például napjainkban a gázkompenzációnál, az utolsó gázáremelés óta bevezetett gázkompenzációnál. Mit is támogatunk a gázszámláknál a gázkompenzáció esetén? Az alacsony számlát. Nem azt, hogy hányan laknak a családban, és annak megfelelően milyen magas a gázszámlájuk, hanem hogy milyen alacsony a számlájuk, nevezetesen, aki évente 3000 köbméter alatt fogyaszt. Ki fogyaszt évente 3000 köbméter alatti gázt? Általában a naponta hosszú ideig dolgozó, otthon nem tartózkodó, otthon nem főző, otthon nem mosó, általában család nélkül, kis lakásban lakó egyének. A nagycsaládosok biztos, hogy többet fogyasztanak, mint az előírt határ, mert ők sok gyerekre mosnak, főznek, és még ha szerencséjük van, egy-két gyerekszobát is fűteni kell. Az elv tehát nagyon jó, csak az a baj, hogy ez sokszor csak az elvek szintjén működik, és nem tudjuk azt elérni, nemcsak mi nem tudjuk elérni, hanem közösen nem tudjuk azt elérni, hogy amit akarunk az energiaszámláknál, az valóban meg is tudjon valósulni. Vélhetően azért nem, mert ez eléggé bonyolult dolog, mert ehhez sok mindent kellene nyilvántartani; sokkal egyszerűbb azt nyilvántartani, hogy hány köbmétert fogyaszt valaki egy hónapban vagy egy évben.

Ugyanilyen a most bevezetett, alacsony nyugdíjjal rendelkezők távhőszámlájának a támogatása, mert itt is csak egy megcélzott rétegnél, nem pedig általában a rászorultaknál (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) történik meg az ellentételezés, a nagycsaládosok most ebből is kimaradnak.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz): Köszönöm szépen. Utolsó lesz, hogy még az előre jelzett felszólalók is egy óráig be tudják fejezni a mondandójukat. Szeretnék néhány gondolatot azért elmondani azzal kapcsolatban, amit Vidorné képviselőtársam itt egyedüli harcosként elmondott a nyugdíjasokkal kapcsolatban.

Jó lenne, tisztelt képviselő asszony, hogyha a jövőben az Idősügyi Tanáccsal megkötendő szerződéseikre utalva nem úgy tennének, mintha a történelem önökkel kezdődött volna. Szeretném elmondani, hogy az előző ciklusban, ha jól emlékszem, a 2001-es költségvetésben, néhány képviselőtársnőmmel közösen adtuk be azt a módosítót, és fogadta el a parlament, ami szerint a nyugdíjasok nyugdíjszámításánál a svájci indexálással kiszámított nyugdíjnál 3 százalékkal magasabb nyugdíjat biztosítunk, azt visszamenőleg, amennyiben a tervezett infláció eltér a valóságostól, megtérítjük, és a harmadik elfogadott javaslat az volt, hogy mindezt kamatos kamattal. Na már most, én úgy emlékszem, hogy az elmúlt közel négy évben ez a kamatos kamat mintha már elveszett volna, és ezt ma már a nyugdíjasok nem kapják meg.

Valószínű, amit önök fognak majd a közeljövőben vagy távoli jövőben tenni, az is fontos, de nem kell úgy tenni, mintha ezelőtt nem történt volna semmi, és most kezdődne a történelem. (Taps az ellenzéki padsorokban.)