Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

UNGÁR PÉTER (LMP): Köszönöm a szót. Először is, Schmuck Erzsébet képviselőtársam elmondása alapján itt egy vita kerekedett arról, hogy az LMP-frakció a) ha jól értettem, nem ültet kellő számú fát, b) nincs semmi baj az autóiparral, minden a legnagyobb rendben van. Erre reagálnék pár gondolat erejéig.Először is, az autóipar abból a szempontból biztosan nincs rendben, hogy már a kormány is elismerte azt, és a költségvetés kapcsán is elmondták, hogy tartalékot kell képezni, mert a világgazdasági konjunktúra után valószínűleg világgazdasági dekonjunktúra következik, és jönnek az ínséges idők. Ilyen időben az első dolog, amit egy család nem vesz meg, ha elesik fizetéstől, az az autó lesz. Az autóipar a leginkább kiszolgáltatott a világgazdasági tendenciáknak, ezért azok a térségek, városok, amik az autóiparra vannak szinte egyedülállóan fölfűzve gazdaságilag, hatalmas problémában lesznek akkor, ha egy világgazdasági lassulás jön, és kevesebb autót fognak venni. Tehát ebből a szempontból biztos nincs rendben az autóipar. Abból a szempontból sem, hogy az autóipar alapvetően a klímaváltozást okozó üvegházhatású gázoknak az egyik legnagyobb kibocsátója, és gondolom, képviselőtársam is azt gondolja, hogy az unokáinak meg az unokái unokáinak is olyan Földet kell hagynunk, ahol boldogan fel tudják nevelni majd az ő gyermekeiket is; bár azt hiszem, hogy itt már nyolc generációt mondtam egyben, bár nem ez volt a szándékom.

Továbbmegyek: a faültetés kapcsán annak a politikai közösségnek a részéről az ilyet elvárni, amelyik körülbelül Budapest területén több fát irtott ki, mint az előzők együttesen, nem feltétlenül jó gondolat. Az a helyzet, hogy ha csak a Liget-projektre gondolok vagy az Orczy-kertre, vagy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem felújításánál kivágott fákra, ezek nem feltétlenül jó dolgok. És ugye, ha egy fát kivágunk, ültetünk egy másik fát, mire az a fa akkora lesz, és annyi oxigént tud kibocsátani, mint egy öregebb fa, amit kivágtunk, az sok idő. Erre a biológiai egyenletre még felhívnám szíves figyelmüket.

De akkor rátérnék a költségvetés lényegi részeire. Én olyan dolgokról szeretnék beszélni, amik alapvetően nem feltétlenül nagy összeget jelentenek, de mutatják azt, hogy a kormánynak ki számít, illetve ki nem számít a költségvetés területén. Az egyik legnagyobb probléma, és ezzel kapcsolatban nyújtottam is be költségvetési módosítót, az az, hogy nincs külön, és nem lett  és örülök, hogy az EMMI államtitkára itt van, és esetleg tud erre reflektálni, amit itt mondok , nincs külön az ifjúságpszichiátriára elkülönítve forrás a költségvetésben. Ez azért egy nagyon súlyos probléma, mert az ifjúsági korosztályban, ami 12-17 év között van, tízből egy gyermeknél, ifjúnál diagnosztizálható valamilyen mentális betegség. Népbetegségeknek számít az ADHD, tehát a hiperaktivitás, figyelemzavar, illetve a depresszió és sajnos egyre inkább a szenvedélybetegségek. Az a helyzet, hogy ez azért is, ha csak nagyon lelketlenül nézzük, azért is nagyon fontos, hogy ennek külön figyelmet szenteljünk, és ezekre költségvetési forrást áldozzunk, hogy már ebben a korosztályban kezeljük ezeket a mentális betegségeket, mert ha akkor ráköltjük ezt a pénzt, utána adót fognak befizetni, nem pedig az adóforintjainkba fog kerülni az egyre súlyosabb állapotuk kezelése felnőttkorukban.

Az öngyilkosság a 15-24 évesek korcsoportjában a második vezető halálok Európában. Az öngyilkosság nagyon sok mentális betegségnek a szomorú végkifejlete, ezért mindent el kell követni, hogy ezek ne történjenek meg, és ez ellen igenis egy ifjúságpszichiátriai centrum létrehozásával lehet tenni. Azért fontos ez, mert speciális jellegű a legtöbb mentális betegségnek a kórképe 12-17 év kor között, ezért azokat a 12-17 év kor közötti speciális kórképeket egy speciális intézményben, külön felügyelet alapján lehet a leghatékonyabban kezelni, ebben szakmai konszenzus van. És hogy ne borítsa meg ez a magyar költségvetés egyensúlyát, van ugye, a Magyarságkutató Intézet, amit szintén az EMMI alapított azért, idézem, hogy: „a múltunk kutatásával a jövőt megalapozzuk”, ez így van, a múltunk kutatásával alapozzuk meg a jövőt, de azok az emberek, akik a jövőnket adni fogják, akik most ifjak, azoknak nagyon fontos viszont, hogy legyen valahová fordulniuk mentális, egészségi állapotuk tekintetében. És pont abból az összegből, amit a Magyarságkutató Intézetre szánunk, abból tökéletesen kijönne egy ifjúsági pszichiátriai központ. Nem is kéne onnan elvenni, csak összehasonlítottam, hogy mekkora összeg.

Úgyhogy remélem, meg fogja fontolni az EMMI ezt a módosítómat, és remélem, hogy lesz ifjúságpszichiátriai centrum Magyarországon. Ez az egyik.

A másik, ami egy… (A hangosítás megszűnik.)

ELNÖK: Képviselő úr, elment a hang.

UNGÁR PÉTER (LMP): Ez miért történt?

ELNÖK: Ezt nem tudom. Megnézi?

UNGÁR PÉTER (LMP): Most már jó? (A hangosítás működik.) Köszönöm szépen. Szóval, a másik, ami viszont teljesen megalázóan alacsony összeg, és egyszerűen nem tudom megérteni, hogy miért nem nőtt, az Afázia Egyesület költségvetési támogatottsága évek óta 9 millió forint, tehát még csak az infláció mértékével sem emelték. Ez ráadásul egy olyan egyesület, ami állami feladatot végez el. Ugye, az afázia a sztrók után a beszédközpontban okozott zavar, ami azt jelenti, hogy az ember belül úgy érzi, hogy tud beszélni, de a szavakat nem tudja megformálni. Ez a sztrók egyik leggyakoribb következménye. Az a helyzet, hogy a tb jelenleg körülbelül 3-4 alkalmat ad a logopédiába, tehát támogat a tb, pedig itt féléveken, éveken át tartó, heti több logopédiaalkalom kell, ezt biztosítja az Afázia Egyesület, illetve zeneterápiát és a többi. 9 millió forintjuk van, ez egy nevetségesen alacsony összeg erre a feladatra, amit ellátnak. Eleve központjuk azért van, mert az egyik önkormányzat adott nekik ilyen központot. Én azt gondolom, hogy ezt jelentősen emelni, nem döntené be a magyar költségvetést, és szintén egy nagyon fontos dolog. Ismételten mondom, állami feladatot végez el ez az egyesület, és olyan állami feladatot, amit más nem nagyon végez el ma Magyarországon.

Még visszatérnék, kicsit kapcsolódva az előző ifjúságpszichiátriához. Van egy módosítás is, ami a költségvetésre hatással van: 16 évről 12 évre levitték azt, hogy hogy kerülhet be valaki a felnőtt-szenvedélybetegekhez, tehát a rehabilitációs központba, magyarul. Na most, ez is mutatja azt, amiről az előbb beszéltem, hogy a szenvedélybetegség egyre fiatalabbakat érint, egyre nagyobb arányban. Erre is reagál az EMMI ezzel a módosítással. Az a helyzet, hogy ez nem jó feltétlenül. Nem mondjuk azt, hogy kell külön intézmény akkor, ha mondjuk, egy szenvedélybeteg 12-16 év között van, de legalább külön részleg kéne. Nem tesz jót az ő gyógyulásuknak az, ha felnőtt-szenvedélybetegekkel vannak együtt, ugyanis nem feltétlenül a jó viselkedésmintákat látják. Ezért nekik külön részleg kéne, és ismételten erre, a szenvedélybetegség ifjúsági kezelésére külön elkülönített forrás kéne az EMMI-től. Remélhetőleg az erre irányuló módosítást is be fogják fogadni, és ezt is módosítani fogják.

Ami az egyik legsúlyosabb probléma ebben a költségvetésben, és erről is van módosító javaslat, az a szociális bértábla rendezetlensége. Jelenleg is folyik a tárgyalás a szociális szektor képviselői, szakszervezeti képviselői, illetve az EMMI között. Nem tudjuk pontosan még, hogy mi a végeredmény. Több  hogy mondjam?  a párbeszéd, lehet, hogy egy eufemizmus, de valamit folytattunk Rétvári államtitkár úrral ez ügyben többször ebben a teremben, ő mindig elmondta, hogy nincs itt semmi látnivaló, és jól keresnek Magyarországon a szociális munkások, és különben is „Gyurcsány Ferenc meg Soros György”. Ezzel szemben az a helyzet, hogy jelenleg nagyon kevés azon szociális dolgozók száma, akik 200 ezer forint nettó fölött keresnek. Ezek általában azok az emberek, akiknek 2-3 gyermekük van, és ezért adókedvezményben tudnak részesülni, ráadásul több év munka után, tehát akárhány évet töltenek el a munkában, tulajdonképpen nem tudnak rendesen megélni abból a bérből, amit ez a szektor nyújt nekik. Pedig egyre nagyobb szükség lesz erre a szektorra az elöregedő magyar társadalom miatt. Ezt szintén, azt, hogy erre a szektorra egyre nagyobb szükség van, Varga Mihály a költségvetési expozéjában el is mondta maga.

(16.50)

Mégis, azok az emberek, akik ezzel az elöregedéssel vagy ennek a következményeivel foglalkoznak, nem kapnak megbecsülést bér formájában Magyarországon. Ismételten ez egy konkrét fizetési papír, egy konkrét, létező szociális dolgozótól, aki több mint tíz év munkaidő után 187 460 forint nettót keres, ráadásul úgy, hogy ebben benne van a hétvégi pótlék meg az ünnepnapokon való dolgozás pótléka. E nélkül 160 ezer forint körül lenne a nettó bére ennek a szociális munkásnak, akinek itt a manifeszt fizetési papírja (Felmutatja a dokumentumot.), tehát ez valószínűleg nem hazudik. Ráadásul a KSH elmondása alapján, amiket gondolom, szintén nem vonnak kétségbe, 270 ezer forint a szociális dolgozók átlagbére, ez nagyon kevés. Lenne a költségvetésben tér arra, hogy ezt módosítsuk.

Arról szól egy költségvetés, hogy mit tartunk fontosnak, a kormány kiket tart fontosnak, mit tart fontosnak. Látszólag a gondoskodó munkát nem tartja fontosnak, sem azoknak nem ad kellő anyagi megbecsülést, akik otthon folytatnak ápolómunkát, sem azoknak nem, akik intézményekben teszik ezt.

Amúgy még az is  feltételezem, ha államtitkár úr reagál, el fogja mondani , hogy 40 százalékkal emelkedtek a bérek ebben a szektorban is iksz év alatt. Elképzelhető, hogy ez így van, az a helyzet ugyanis, hogy ezek a garantált bérminimum emelkedése miatt emelkedtek. Hatalmas bérfeszültséget okoz egy szociális intézményben az, hogy a szakirányú végzettséggel rendelkező, rettentő lelki stresszben és fizikai megerőltetésben lévő ápoló kevesebbet vagy szinte ugyanannyit keres, mint annak az intézmények a gépkocsivezetője. Én nem a gépkocsivezetőtől akarom elsajnálni ezt a pénzt, csak azt mondom, hogy igenis egy szociális dolgozónak, aki 0-24-ben rengeteg lelki teherrel embereket a végnapjaiban ápol, igenis többet kell keresnie, igenis kell annyit keresnie, hogy abból tisztességesen meg tudjon élni. Ebben a szektorban van az egyik legnagyobb elvándorlás, és ebben a szektorban, főleg Nyugat-Magyarországon, egyre nehezebb már a törvényi kereteket feltölteni a szociális szektorban.

Ezzel kapcsolatban is adott be az LMP-frakció egy költségvetési módosítót. Egyre csökkenő, de azért jelentős bizalommal vagyok afelé, hogy a kormánytöbbség ezt el fogja fogadni, és így végre fogjuk tudni emelni a szociális dolgozóknak a bérét.

Ráadásul a szociális dolgozók bére szintén nem okozna súlyos költségvetési problémát, ezt azért alapvetően 200 milliárd alatt lehetne rendezni. Nem akarok belemenni egy populista versenybe, hogy honnan lehetne ezt a pénzt elvenni, de mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy a szociális munkások melyik sornál érnek többet. Igazából ezt szerintem kollektíven, párbeszéd alapján is meg tudnánk állapítani esetlegesen.

Az a helyzet, még a bértáblának egy nagy problémája, hogy részben pótlékok alapján emelik, amikor emelik ezt a bért. Ez egy kiszolgáltatott dolog, mert ez minden évben más. Az is bérfeszültséget okoz, hogy van egy szociális dolgozó  csak példát mondok, tehát ilyen részletesen ezt nehéz tudni , aki több elvégzett munkaév után kevesebbet keres, mint akinek kevesebb munkatapasztalata van, mert abban a konkrét költségvetésben más pótlék lett megállapítva. Tehát összességében rengeteg bérfeszültséget okozó rossz, és főleg ez a valódi, legnagyobb probléma, hogy nagyon alacsony bérezése van a szociális dolgozóknak Magyarországon.

Azt még mindenféleképpen hozzá kell tenni, és ez a bérfeszültség másik része, hogy nem feltétlenül indokolt, és nagyon sok európai országban ez nincs is így, hogy külön van a szociális, a pedagógus- és az egészségügyi bértábla. Nem feltétlenül kell ezeket külön kezelni. Nagyon sok határterület van. Tulajdonképpen a szociális szektornak egy jelentős része, az idősgondozás, ami fajlagosan az egyik legnagyobb része ennek, az tulajdonképpen egy határterület az egészségügyi ellátással, ugyanis nagyon sok olyan tevékenységet végeznek az ápolók, hogyha államtitkár úr eljön velem intézménylátogatásra egy intézménybe, akkor elmondják, hogy nagyon sok hasonló munkatevékenységet végeznek ezek az emberek. Tudom, hogy a kormány azoknak, akik az egészségügyi szektorral megegyező bérezést kapnak… Volt egy ilyen, ez 4 ezer emberre vonatkozik körülbelül, tehát 12-13 ezer ember kiesett ebből. Ráadásul azt nem értem, tehát örülnék, ha államtitkár úr megvilágítaná ezt, hogy végzettségalapon miért nincs egységesítve a három bértábla. Tehát ha már ugyanazt a végzettséget kell megszerezni sokszor, vagy nagyon hasonlót, mondjuk, egy főiskolai végzettséggel vagy diplomával rendelkező szociális munkás miért nem tud annyit kapni, mint egy diplomával rendelkező vagy szakirányú képzettséggel rendelkező, egészségügyi bértábla szerinti dolgozó? Tehát ez szerintem egy kifejezetten fontos kérdés.

Mondom, több szomszédos országban például ez úgy van megoldva, hogy az egész három egyben van kezelve. Mondok egy konkrét példát, hogy plasztikusabban megvilágítsam. Az értelmi fogyatékosok nappali otthonába nehéz fejlesztő gyógypedagógust szerezni, mert ott a szociális bértábla alapján kapná a bért. Egy speciális iskolában, amely SNI-s gyermekeknek van, mondjuk, kialakítva, ott a pedagógus-bértábla alapján kapja ez a gyógypedagógus a bért. Ezért az ÉNO-ba sokkal nehezebb gyógypedagógust szerezni, mert még az ágazatokon belül is van egy bérfeszültség, és még onnan is elszívja. Ráadásul a gyógypedagógiai pótlék meg nevetségesen alacsony, azt is emelhetnék igazán. Ebben a háromban a nagyon sok határterületen holisztikusan egyben lévő állami ellátást igazán lehetne külön kezelni.

Ami még véleményem szerint nagyon fontos, és kimaradt a költségvetésből, az a kulturális közfoglalkoztatottak bére. Én nem tudom, hogy miért, ez aztán tényleg szintén alacsony összeg lenne a költségvetésben, de jelenleg a muzeológusok, könyvtárosok rettentően alul vannak fizetve, 145 ezer forint nettó körülbelül a bérük. Ezek az emberek nagyon fontos munkát végeznek abból a szempontból, hogy ha arról beszélünk, hogy a nemzeti identitásukat meg akarjuk őrizni a következő generációknak, akkor azok az emberek, akik a nemzeti történelmet, mondjuk, vagy várostörténeti, lokális történeti helyeken, vagy pedig egyéb módokon ezt bemutatják, azokat becsüljük meg akkor fizetéssel is. A kulturális közfoglalkoztatás azért nem fontos a Fidesznek, mert ez nem egy jól szervezett szektor. Nem láttunk még könyvtárossztrájkot, és ezért valószínűleg nem érzik azt a nyomást, hogy a bérüket emelni kéne. Ez helytelen, igenis ezen emberek kapcsán nagyon sok ilyen személyes történetet hallottam, hogy elment inkább egy gyártósorra dolgozni ahelyett, hogy a kulturális szektorban maradjon, olyan megalázóan alacsonyak a bérek.

Ráadásul, amit nem tudok, és ha bármilyen információt szolgáltatna az itt ülő államtitkár, akik közül, ha jól gondolom, kettő úgyis az EMMI-ből… (Jelzésre:) Nem, egy, elnézést akkor, csak egy. Tehát az EMMI- államtitkárt kérdezem, hogy a kulturális államtitkár bejelentette év elején, hogy lesz életpálya, majd utána erről nem volt egyetlen szó. Majd bejelentették, hogy lesz életpálya, de csak a PIM-ben, tehát csak a Petőfi Irodalmi Múzeumban lesz életpálya, de most azt sem tudjuk, hogy ott lesze egyáltalán, vagy ha ott lesz, akkor miért csak ott lesz, miért nem lesz az év eleji bejelentéshez kapcsolódóan mindenhol ez az életpályamodell, és hogy mikor tájékoztatják erről végre az érdekképviseletet. Ha erre tudnának reagálni, az csodálatos lenne.

Énszerintem ez nem feltétlenül pártpolitikai kérdés, hogy ezt rendezzék végre, de igazán megérdemlik ezek az emberek, hogy ugyanúgy életpályamodelljük legyen. Erről az életpályamodellről még annyit, hogy a szakszervezet ezzel szemben is kritikát fogalmazott meg, ez a dolga, de hogy legalább valamilyen béremelés akár az életpályamodell tekintetében legyen. Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiból.)