Felszólalás adatai
196. ülésnap (2001.03.27.), 30. felszólalás | |
---|---|
Felszólaló | Dr. Bartha László (Fidesz) |
Beosztás | |
Bizottsági előadó | Egészségügyi bizottság |
Felszólalás oka | Ismerteti a bizottság véleményét |
Videó/Felszólalás ideje | 5:08 |
Felszólalások: Előző 30 Következő Ülésnap adatai
A felszólalás szövege:
DR. BARTHA LÁSZLÓ, az egészségügyi és szociális bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az elmúlt héten az egészségügyi bizottság ülésén vitattuk meg és fogadtuk el általános vitára alkalmasnak a törvénytervezetet.
(9.40)
Néhány szót hadd szóljak a többségi oldal véleményét összefoglalva arról, hogy miért tartottuk mi alkalmasnak ezt a tervezetet. Maga a többször salátatörvénynek becézett csomag négy nagy, az egészségüggyel kapcsolatos törvény módosítását bocsátotta, terjesztette a tisztelt Ház elé; így a kapacitásokkal, az ÁNTSZ jogkörével, a korlátozottan cselekvőképesekkel kapcsolatos törvényekkel, illetve az egészségbiztosítási törvénnyel kapcsolatban. Mint az várható volt, a legnagyobb vitát a kapacitásokkal foglalkozó szakaszok váltották ki a bizottságban is, és talán a legfontosabbnak is mondható ez az egészségügy szempontjából. Ugyanakkor az sem vitatható - és talán ebben egyezség volt a bizottsági ülésen, tehát azt gondolom, nem volt, aki ellene szólt volna -, hogy az ÁNTSZ jogkörének a bővítése, a közegészségügyi és járványügyi kompetenciák erősítése, a szűrések koordinációja mindenféleképp indokolt, és azt gondolom, hogy az európai normáknak megfelelő lépés, a megelőzés irányába hat. Ha sokat szoktuk más országok, más népek egészségügyét idézni, citálni, a finn példa talán tökéletes arra, hogy a szűrésekkel milyen népegészségügyi fejlődést lehet elérni, így a törvénynek ezt a részét mindenki üdvözölte.
A korlátozott cselekvőképességgel kapcsolatos és az egészségbiztosítási törvényről néhány képviselő szólt csak. Itt gyakorlatilag a szakma egyértelműen azt mondta a bizottsági ülésen, hogy támogatja ezeket a módosításokat. Hadd térjek ki a kapacitástörvényre, hiszen ez volt az a néhány szakasz - mint már előbb említettem -, amely a legtöbb vitát váltotta ki. Induljunk el a kályhától, '90-94-től, amikor is megtörtént az alapellátásban egyfajta modell, ami józan ésszel arra ítéltetett, hogy tovább folytatódjon majd a szakellátás területén is. '94-98 nem hozott mást, csak Bokros-csomagot és a kapacitásszabályozási törvényt, aminek a módosításáról most fogunk beszélni. Azt gondolom, senki nem vitatta akkor, az akkori parlamentben sem, hogy az egészségügyben struktúraváltásra szükség van, talán a módszer nem az volt, amit követett volna esetleg az akkori ellenzék, mint a '94 és '98 között fungáló kormány, ugyanis nem ágyak bezárása a fő cél, hanem a struktúraváltás, az alapellátás és a járóbeteg-ellátás felé tolni az egészségügyet mint hatékonyabb és egyébként a betegek számára is kedvezőbb ellátási formát.
Ez az alapellátási, járóbeteg-szakellátási bővítés sajnos elmaradt, így a célját sem érhette el maradéktalanul a kapacitási törvény. Létrehozta a megyei egyeztető fórumokat, ami - a bizottsági többség ítélete szerint - inkább a felelősség elhárítása volt, mint az egyeztetés valós indoka. Ez egy kicsit Janus-arcúnak tűnt az akkori időkben, hiszen sem önkormányzat, sem egészségügyi intézmény nem volt érdekelt abban - sokszor politikai okok, sokszor különböző presztízsokok miatt -, hogy a saját kapacitását csökkentse. Ezért olyan viták születtek, amelyek méltatlanok voltak az egészségügyhöz, és a kívánt célt egyébként, ami kívánatos volt, a kapacitás csökkentését nem kellő mértékben tudták elérni, hiszen a különböző miniszteri befogadásokkal ezt a lehetőséget sokszor visszaadták az egészségügynek. Ha a törvény, ez a salátatörvénynek nevezett törvény nem csinál semmi mást, csak a '96. évben született LXIII. törvényt megszünteti, már elérte a célját. (Bauer Tamás közbeszól.) Azt gondolom, hogy az önkormányzati felelősség mellé ez a törvény lehetőséget is biztosít majd az ellátási kötelezettséggel, felelősséggel járó önkormányzatoknak. Korlátoz bizonyos szempontból, és átcsoportosítási lehetőséget ad, amely valóban a struktúraváltás irányába mutathat.
Befejezésként azért annyit hadd mondjak el, hogy megítélésem és a többség megítélése szerint ez a törvény önmagában nem elégséges, ehhez még hozzá kell tenni az akkreditációs sztenderdek lehetőségét, amely megmondja, hogy mely intézetben milyen típusú munkát lehet folytatni, és egy nagyon fontos elemként a finanszírozás szabályait is meg kell változtatni. Azt gondolom, hogy e három együtt alkalmas lesz arra, hogy valóban egy előremutató váltást vigyen az egészségügy irányításába.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Felszólalások: Előző 30 Következő Ülésnap adatai