Felszólalás adatai

TARDOS MÁRTON (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr - bár most váratlanul érintett. Furcsa költségvetési vitának vagyunk a tanúi, kedves képviselőtársaim, nemcsak azért, mert ez a legfontosabb döntése a parlamentnek úgy kerül az utolsó pillanatban itt megtárgyalásra, hogy alig vagyunk jelen a teremben, hanem azért is, mert úgy tűnik, hogy azok a bíráló megjegyzések, amelyek az általános vitában elhangzottak, a kormány által támogatott vagy támogatásra kerülő képviselői módosító indítványokban nem fognak tükröződni.

Mindnyájan egyetértünk abban, hogy nem könnyű Magyarországon költségvetést csinálni, mert a gazdaság nehéz helyzetben van, a gazdaság még mindig nem élte túl, hogy 20 százalékkal csökkent a jövedelemtermelő képessége és ma sem éri el a tíz évvel ezelőttit, miközben a környezetünkben lévő, tőlünk nyugatra lévő országok termelőképessége és jövedelemtermelő képessége 30-35 százalékkal növekedett. A dolgot még tovább nehezíti az, hogy az a stabilizáció és gazdasági növekedés, ami egyértelműen a költségvetés alapját szolgálja, úgy valósul meg és úgy tud sikeresen működni, hogy a bérek, a nyugdíjak és az állami szolgáltatások színvonala a jövedelemtermelő képesség színvonalánál is alacsonyabb, s ennek következtében az ország versenyképes az adott körülmények között a nemzetközi piacokon, és versenyképesek tudnak lenni a magyar vállalatok a belföldi piacon is.

Ilyen módon érthető, hogy sok probléma vetődik föl, sok mindent jó lenne a költségvetésből finanszírozni. Egyet azonban meg kell érteni: a nehéz helyzetből való kiemelkedésnek csak az lehet alapja, ha képesek vagyunk a jelenleginél is többet beruházásra költeni, ha az akkumuláció magas, és ha az akkumuláció felhasználása úgy történik, hogy az a jelenlegi fizetőképes kereslethez igazodik, s nem pedig ahhoz, hogy mit szokott meg a magyar termelő és milyen feltételek között kíván a magyar termelő értékesíteni.

A benyújtott költségvetés, ahogy ezt kifejtettem az általános vitában is, ebből a szempontból nem jó, hanem gyönge, az ország akkumulációs képességét nem növeli, nem ösztönzi, az infrastrukturális beruházásokra nem több, hanem kevesebb pénzt ad a szükségesnél és a lehetségesnél, sőt az 1999-ben végrehajtott beruházások színvonalához képest is a növekedés az infrastrukturális beruházásoknál elfogadhatatlanul alacsony, illetve negatív. Mi lenne jó? Ha a tudomány, a beruházások növekedésével és azon rétegek helyzetének a stabilizálásával, amelyek veszélyeztetett helyzetbe kerültek az elmúlt évek alatt, foglalkozna a költségvetés. Meggyőződésem, hogy ez nem így van jelenleg, és nem számítok arra, hogy a szavazások után a helyzet a benyújtott költségvetéshez képest javulna.

Fölhívom az önök figyelmét arra, hogy amikor a módosító indítványokról döntenek, akkor ennek szellemében döntsenek ezekről a kérdésekről, mert ha itt nem tudunk alapvető változást létrehozni, akkor nem számíthatunk sikerre. S akkor mindazok a társadalmi problémák, amelyekről jogosan beszéltek, ebbe beleértve a mezőgazdaság nehéz helyzetét is, nem csökkenni, hanem növekedni fognak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)