Felszólalás adatai

Korábbi vezérszónoki hozzászólásaimban, amely már kétszer volt 30 perc, illetve a frakciótársaim és más ellenzéki képviselők is szinte töviről hegyire, keresztbe-kasul, mindenhogy, nyilvánvalóan különböző előjelekkel és különböző mondanivalóval kivesézték azokat az aggályokat és kritériumokat, amelyek sajnos mind a mai napig megállnak.

Nem szeretném újra felsorolni azokat a pontokat tételesen, hogy a Jobbik miért tartja elfogadhatatlannak ezt az előterjesztést és ezt a javaslatot, de úgy gondolom, ha már itt vagyunk e késői vagy nagyon korai órán, akkor néhány pontot a rend kedvéért mindenképpen megemlítenék.

Elsőként talán: jómagam ezúttal vagy most először nem tudtam részt venni a bizottsági ülésen, viszont hallom több ellenzéki képviselőtársamtól, nemcsak a Jobbik frakciójából, hanem máshonnan is, hogy ugyanazt megvalósították az előterjesztők vagy épp a kormánypárti képviselők - ahogy tetszik -, ami eddig rendre megtörtént, hogy megint előkészítetlenül, megint az utolsó pillanatban, megint nulla időt, szinte nulla percet hagyva a felkészülésre, bocsátották rendelkezésre az ellenzéki képviselőknek a javaslatot. Ezt önmagában már sokszor minősítettük, ezúttal nem tenném.

Ami talán az egyik legfontosabb, és megint a kritikák kereszttüzének szerintem az egyik fókusza, hogy ki, miért és hogyan döntött akár igennel, akár nemmel. Tudom, eddig mindig az volt a válasz, hogy majd a Magyar Tudományos Akadémia ezt megoldja. Hallottuk ma már itt a vita kapcsán, hogy mi volt a Magyar Tudományos Akadémia válasza. Nem szeretném azt megismételni, de azért szögezzük le, vagy talán húzzuk alá kétszer, hogy ez mit jelent. Egyebek mellett, és szerintem a legnagyobb pofon az előterjesztőknek: ez azt jelenti, hogy eddig fél éven keresztül arra hivatkoztak a tisztelt előterjesztők vagy a kormánypártok, hogy majd a Magyar Tudományos Akadémia ezt objektíven, tudományos mércével meg fogja tudni állapítani, hogy kinek van helye ebben a sorban és kinek nincs.

(1.00)

Most egy nagyot koppantak, ugyanis a Magyar Tudományos Akadémia nagyon bölcsen és nagyon helyesen azt a választ adta, hogy méltatlannak és szakmailag is alkalmatlannak tartja magát arra, hogy konkrét esetekben, ilyen súlyú kérdésekben döntsön, amely nem más, mint hitélet. Még teológusoknak is nagyon komoly fejtörést okoz, ha nem a saját felekezetükről vagy nem a saját vallásukról kell állást foglalni, hogy helye van-e egy ilyen sorban egy adott közösségnek, vagy sem, ez mekkora problémát jelent. A Magyar Tudományos Akadémia nagyon bölcsen azt mondta, hogy konkrét esetekben nem foglal állást.

Ez rögtön rá is világít arra, hogy miért rossz ez a törvény. Azért rossz, mert az előterjesztők, vagy épp a kormánypárti képviselők erre hivatkozva rögtön a megalkotott törvény alapján saját hatáskörbe utalják ezt az egész kérdést. De nem gondolják-e önök vagy nem gondolta-e végig bárki önök közül azt, hogy ha egy Magyar Tudományos Akadémia saját magát méltatlannak vagy alkalmatlannak vagy nem kellő tudással rendelkezőnek tartja ilyen kérdésekben, akkor milyen jogon vagy milyen alapon utalják önök saját hatáskörükbe mindezt? Nem gondolják-e önök, hogy sokkal dilettánsabb módon tudnak hozzáállni egy ilyen kérdéskörhöz, mint mondjuk, a Magyar Tudományos Akadémia, ami eddig az etalon volt? Minden egyes kormánypárti hozzászólásból úgy hangzott, hogy őket aztán majd nem lehet bírálni azzal, hogy nem kellő megalapozottsággal, nem a kellő bölcsességgel és nem a kellő szaktudással állnak ehhez a kérdéshez.

Mindebből mi következik? Nagyon sok minden. Én csak egyetlenegy dolgot emelnék ki, hivatkozva, vissza lehet keresni - és nagyon örülök ebből a szempontból, keserűen persze, vagy cinikusan mondom, hogy örülök - a korábbi két vezérszónoki hozzászólásomat, hogy két korábbi állításom teljesült is. Az egyik, amikor azt mondtam, még az első, illetve a második törvényjavaslat kapcsán, hogy nem jó, ha pusztán a Magyar Tudományos Akadémia hatáskörébe utaljuk, mert nem lesz rá alkalmas. Mindez természetesen a Magyar Tudományos Akadémia elnökének leveléből ki is derült, hogy teljesült, igazunk lett.

A második, b) pontként: a kormánytöbbség pedig pusztán politikai érdekek vagy politikai lobbi vagy éppen gazdasági lobbik eredményeként fog dönteni. Az első állítást maga a Tudományos Akadémia elnökének levele igazolja, a másodikat pedig, hogy önök erre a levélre hivatkozva közvetlenül saját hatáskörbe utalják a kérdéskört. Nyilvánvalóan elhangzottak itt azok a vallási közösségek, amelyek szintén megfelelnek az előterjesztés szerint annak a kritériumnak, hogy helyük legyen ebben a sorban, szubjektív mércével alkalmazzák. Én most nem akarom újra végigsorolni azokat a közösségeket, amelyek jelen javaslat szerint is itt kellene hogy szerepeljenek az elfogadott egyházak között, még sincsenek ott.

Itt megint van egy érdekesség, hogy akkor politikai lobbi ide vagy oda. Szándékosan egy olyat emelek ki, amely most fordított előjellel került a listára. Az önök államtitkára szűk fél évvel ezelőtt vagy bő fél évvel ezelőtt még a Szim Salom Progresszív Zsidó Hitközséget szerette volna beemelni még a legelső törvény kapcsán az egyházak sorába, és akkor nagyon szépen meg volt indokolva és minden egyes kormánypárti képviselő által alátámasztva, hogy miért van helye ennek a közösségnek. Én ezt nem is akarom minősíteni, hogy helye van-e vagy sem. Nyilvánvaló, hogy bizonyos szempontból tudja teljesíteni; most azonban nem került be, és nagyon sok más nem került be, sok olyan pedig bekerült, amelyet finoman fogalmazva is lehet vitatni.

Én azt gondolom, hogy a szubjektív megítélés teljesen alátámasztott, ha azt mondjuk, hogy itt semmi másról nincs szó, mint arról, hogy valóban a lehető legrosszabb megoldás született, a lehető legrosszabb, és remélem, hogy nem kerül negyedjére a Magyar Országgyűlés elé ez a kérdéskör önök által, mert eddig mindig az történt, hogy egyre rosszabb megoldások vagy egyre rosszabb javaslatok születnek.

Én azt gondolom, hogy ha csak az elmúlt 30-40 percben elhangzott kritikákra fókuszál mindenki egy pillanatra, akkor azt azonnal észreveheti, hogy sokkal több kérdést nyit meg ez a vita és ez a javaslat, mint amennyit lezár vagy megválaszol, mert nincs benne következetesség, nincs benne egy olyan zsinórmérték vagy egy olyan objektív mérce, amely mindenki számára elfogadható. A saját kritériumainak nem felel meg sem az igen, sem a nem oldala, amely a közösségek besorolását illeti.

Azt gondolom, hogy amit minden egyes alkalommal elmondtunk, és azt gondolom, hogy talán minden egyes ellenzéki frakció által megfogalmazottak között benne volt, hogy a Magyar Országgyűlés, vagy fogalmazzunk ezúttal úgy, hogy a kormánypárti képviselők, hiszen ők ragaszkodnak ahhoz, vagy az előterjesztők vagy a kormány ragaszkodik ahhoz, hogy mindenáron itt dőljön el az, hogy ki egyház és ki nem, maximálisan - és nincs akkora betűtípus, amivel le lehetne írni, hogy mennyire maximálisan - alkalmatlanok erre a feladatra. Azt gondolom, hogy egy Tudományos Akadémiából érkezett levél után ezt be kéne már látni, vagy figyelembe kéne venni, hogy igen, helye van itt az ellenzéki kritikáknak, és nem biztos, hogy kizárólag az opponens magatartás vagy a rossz szándék mondja vagy mondatja velünk azokat az aggályokat, amelyet most már fél éven keresztül oly sokszor megfogalmaztunk.

Nem akarom újra sorolni, hogy túl azon, hogy önök kvalitatív és mennyiségi kritériumokat támasztanak hitéleti kérdésekben, mennyire méltatlan, mennyire alkalmatlan arra, hogy ilyen súlyú dilemmákat eldöntsünk, és mennyire méltatlan és megalázó adott vallási közösségek számára, hogy ilyen alapján döntsünk. Erre nagyon sok példát mondtunk a múltból is, a jelenből is, nem hiszem, hogy ezt különösebben ecsetelni kell.

Érdekesség, és én azért egy picit hiányolom, és azt gondolom, okkal hiányolom azt, hogy az a lista, amit megkaptunk, amely közösségek elutasításra kerülnek, miért nincs ott az indoklás, hogy hol. Tudom, az a válasz, hogy be lehet menni a bizottság titkárságára, meg lehet nézni, de azért nem olyan egyértelmű, nem szerepel ott mindennél, hogy miért nem. Ha ezt az előterjesztők korrektül előhoznák, hogy tételesen menjünk akkor végig, hogy akik kérték, miért nem, azt hiszem, hogy nagyon sok olyan szög kibújna ebből a már így is toldozott-foldozott zsákból, ami nem vetne jó fényt, finoman fogalmazva, az előterjesztőkre. Én nem hiszem, hogy tovább kéne ecsetelni.

Megfogadtam, hogy a harmadik vezérszónokimban kétszer 30 perc után maximum kettő percet vagyok hajlandó beszélni erről a kérdésről. Egyetlenegy dologgal zárnám talán le - most már a 12. percben vagyok -, hogy a Jobbik tartja magát ahhoz a következetes magatartáshoz, amit a kezdet kezdetén megfogalmazott: az Országgyűlés, a politika alkalmatlan, méltatlan erre, az egyházak szemszögéből pedig maximálisan megalázó arra nézve, hogy döntsön egyházakról, vallási közösségekről, és nagyon komoly hitéleti és teológiai vitákról, hogy kinek van helye ezen a listán, és kinek van helye azon a listán.

Ezért annyit tudok garantálni vagy ismételten elmondani, amit már korábban kétszer, sőt háromszor is megjegyeztünk, hogy a Jobbik, tekintettel erre a kérdésre, erre a problémakörre és az egész kérdéskör súlyára, nem fog gombot nyomni, sem igent, sem nemet, sem tartózkodást egy-egy közösségre, hogy melyik sorban vagy melyik státusban van helye, hiszen nem tartjuk magunkat alkalmasnak arra, hogy ilyen kérdéskörben közösségekről, emberi sorsokról döntsünk, vagy éppen hitéleti közösségek fölött pálcát törjünk. Ezért mi biztos, hogy nem fogjuk sem igennel, sem nemmel, sem tartózkodással lezárni ezt a kérdéskört. Képviselőtársam pedig majd részleteiben is kifejti azt a véleményünket, hogy hol vannak tételesen olyan problémák, amelyeket nagyon nehéz lesz az önök részéről megvédeni, hiszen a saját maguk által előterjesztett kritériumokat sem tartják be; nemhogy nem következetesek, hanem kifejezetten következetlenek.

(1.10)

És azt az egyet bizonyítják, hogy mennyire szubjektív módon döntenek közösségekről, ami pedig nem más, mint amit korábban is feltételeztünk: nyilván bizonyítani nem tudunk, hogy politikai vagy éppen gazdasági lobbi eredménye az, hogy ki milyen besorolás alá kerül.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)