Felszólalás adatai

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Ebben a tekintetben tehát a törvényalkotó jogalkalmazóvá vált, és az emberi jogi bizottságra hárult az a feladat, hogy a vizsgálatot követően ezeket az elbíráláshoz szükséges listákat a parlament elé terjessze.

Tisztelt Ház! Szeretnék azonban - mielőtt a bírálás szempontjait és lehetőségeit megvizsgálnánk - a 4/1993. alkotmánybírósági határozatból egy adott részt szó szerint felolvasni.

(0.00)

"Az egyház elválasztása az államtól semmilyen befolyással nincs az államnak arra a kötelességére, hogy az alkotmányában pozitív és negatív vallásszabadságot megkülönböztetés nélkül kell biztosítania. A pozitív és a negatív vallásszabadság egyenrangú, az állam egyiket sem tekinti alapesetnek, amelyhez képest a másik kivétel. Az állam és egyház elválasztása egymástól nem jelenti azt sem, hogy a vallás és az egyház sajátosságait az államnak a törvényhozás során figyelmen kívül kellene hagynia. Az alkotmány azt biztosítja, hogy vallási közösségek az egyesülési jog alapján létrehozandó szervezeti formák mellett szabad elhatározásuk szerint igénybe vehetik az állami jog által egyházként meghatározott jogi formát. Az állam e jogintézménnyel van tekintettel az egyházak sajátosságaira, és teszi lehetővé, hogy e jogrendbe sajátos minőségükben illeszkedjenek. Ha vallási közösség által a választott jogi szervezetek formájának megfelelő jogállást nyeri el, a vallási közösség voltából fakadó sajátosságait ennek keretei között érvényesítheti. Az egyházak egyenlőként való kezelése szintén nem zárja ki az egyes egyházak tényleges társadalmi szerepének figyelembevételét." - szól a 4/1993. alkotmánybírósági határozat.

Tehát már 1993-ban; később több alkotmánybírósági határozat megismétli ezt a gondolatot, így például a 8/1993-as alkotmánybírósági határozat. Ezért az első tétel legyen az, hogy az egyházi státus, az egyházi minőség elismerése nem a vallásszabadság kérdése. Magyarországon a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény szabályai szerint mindenkinek egyénileg, de közösségileg is a vallásszabadsága teljes mértékig biztosított. Biztosított a közösségi vallásgyakorlás nem jogi személyi formában, de biztosított jogi személyi formában is, és hozzáteszem, a korábbi szabályozáshoz képest kedvezőbb feltételekkel. Hiszen 10 fő már jogi személyként vallási közösségi cselekedeteit, gyakorlatait jogi személyként is gyakorolhatja. Amikor a törvényt megalkottuk, az első körben azt a lehetőséget biztosítottuk, éppen a történelmi kontinuitás megszakadása miatt, hogy visszatérve az 1947-es állapothoz, az 1895-ös törvényben meghatározott egyházak elismerését biztosítottuk, illetőleg adott esetben a társadalmi súlyának megfelelően további egy egyházét.

Kérdés, hogy a 85 egyház tekintetében milyen módon járhatunk el. Miután a 85 egyházat a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumtól megkaptuk, még azon a napon továbbítottuk a Magyar Tudományos Akadémia részére. A Magyar Tudományos Akadémia levele ismert, a Magyar Tudományos Akadémia úgy foglalt állást, hogy nem kíván állást foglalni konkrét esetekben. Azonban, és azt gondolom, itt van a vita egyik lényeges kérdése, miután itt mi nem jogalkotók, hanem jogalkalmazók vagyunk, a 14. § úgy fogalmaz, hogy bejegyezheti. Nincs kötelezettsége a magyar parlamentnek bejegyezni egyetlen egyházi szervezetet sem, amelyik egyébként alakilag a törvény rendelkezéseinek eleget tesz. Mérlegelési jogköre van. Zárójelben jegyzem meg, hogy ha már olyan sokat idézték, olyan sokszor hivatkoznak az akadémiai levélre, akkor engedtessék meg, hogy a február 6-án kelt akadémiai levél utolsó mondatát idézzem: "A bizottság tehát saját hatáskörében szabadon dönthet az egyházakról szóló törvény 14. § 3. pontja szerinti törvényjavaslat elkészítésekor." Tehát maga az akadémiai levél is ezt a jogértelmezést támasztja alá. Zárójelben jegyzem meg, hogy a nyelvtani és a jogalkotói szándék tekintetében is csak ez az értelmezés fogadható el.

Ezt követően, nyilván az akadémiai levelet követően február 1-jén minden képviselőtársamat e-mailben értesítettem, hogy az összegyűlt anyagokat, az egyházak által benyújtott kérelmeket, anyagokat mindenki megtekintheti, jegyzetelheti, felkészülhet arra, hogy a bizottságnak valamilyen módon ezt a kérdést kezelni kell, és a bizottságnak ezt a törvénymódosítást elő kell terjesztenie. Az előterjesztés során olyan módon jártunk el, és azt hiszem, ez az egyetlen korrekt eljárási lehetőség, hogy miután a törvény akként rendelkezik, hogy a beterjesztett törvénymódosítás mellett mindazokat az egyházi szervezeteket, amelyek az egyházi státust ilyen módon, a parlament felhatalmazása alapján nem kapják meg, országgyűlési határozattal kell elutasítani. Ez a lehetőség akkor érvényesül, ha azt a tárgyalási formát gyakoroljuk, hogy a törvényjavaslatot, illetőleg az országgyűlési határozatot egyidejűleg tárgyaljuk, mert így nyílik lehetőség arra, hogy mindenkinek jogában áll az országgyűlési határozatból kivenni egyes vallási felekezeteket vagy egyházakat és a törvénybe áttenni, vagy fordítva.

A következő kérdéskör, hogy valamifajta szempontrendszernek kell érvényesülni ahhoz, hogy az egyházi magasabb státust milyen formában biztosítja vagy milyen okoknál fogva biztosítja a parlament. Igaz, hogy vannak, akik azt állítják, hogy ennek semmilyen indoklását nem találják meg, ritkán fordul elő, azt gondolom, az általam olvasott törvények kapcsán, hogy a törvény terjedelméhez képest ilyen általános és egyes egyházakra lebontott indoklással találkozhattak volna. Ettől függetlenül természetesen az éter mindent elbír, a papír mindent elbír, lehet ilyen állítást tenni. (Dr. Lenhardt Balázs: Sajnos, a mikrofon is.) A szempont az egyházi státus megadásánál alapvetően az volt, hogy ha mi elvárjuk, hogy a világ különböző részeiben a többségében európai és keresztény államokat és egyházakat ne üldözzék, akkor a viszonosság alapján a nagy világvallások hazai képviselőinek adjuk meg az egyházi státust, ismerjük el magasabb státusban, az egyházi státusban.

Ennek olyan módon tudtunk eleget tenni, hogy a nagy világvallások közül, aki olvasta, vagy aki vette a fáradságot, és átolvasta az aktákat, bizony azon igazolások alapján beazonosíthatók voltak azok az egyházak, amelyek igazolással rendelkeztek arról, hogy nagy világvallás autentikus hazai képviseletét látják el. Nyilván a bizottság és a bizottság vezetése sem volt abban a helyzetben, hogy mondjuk, egy hónap alatt átképezte volna magát, és mondjuk, a buddhizmus minden ágát megismerné. Ezért nagy segítségünkre volt az, hogy maguk a buddhista vallási közösségek szövetséget alkottak, és önmagukról mondták ki, hogy ezt a szövetséget ilyen módon elfogadják. Írásban ezt megerősítették. Zárójelben jegyzem meg, hogy az iszlám közösségek esetében is ez történt, ami, azt gondolom, a későbbiekben, miután az információ nem került időben hozzánk, módosító indítvánnyal kezelhető.

Tudom, hogy van, aki vitatja, vagy vannak, akik által vitatott a hindu vallás bejegyzésére tett erőfeszítéseink, azonban szintén, aki elolvasta, vagy vette a fáradságot, és átnézte az aktákat, az megállapíthatja, hogy adott esetben az illető vallási közösség részére az indiai kulturális miniszter állította ki azt az igazolást, amely alapján a hindu vallás autentikus képviselőinek tekinthető ez a vallási közösség.

(0.10)

Tehát azt gondolom, az a jó szándék, ami alapján próbáltuk kezelni és próbáltuk azt a szempontot érvényesíteni, hogy a nagy világvallások hazai képviselői megkapják az egyházi státust, ezzel a törvényjavaslattal sikerült.

Természetesen azt gondolom, hogy válasszal tartozom azoknak, akik felteszik a kérdést, hogy a többi vallási közösség esetében milyen szempontok alapján mondjuk azt, hogy most - és hangsúlyozom, hogy most - ezt az egyházi státust nem biztosítjuk. Amennyiben a parlament a módosító javaslatok után a meglevő egyházi listákat kibővíti - és most nem akarok, mert teljesen fölöslegesnek és teljesen méltatlannak tartom számháború folytatását ebben a tekintetben -, úgy abban az esetben nem zárult le az egyházi státus megszerzésének lehetősége, de már akkor nem ilyen, hogy is mondjam, dömping jelleggel, hanem egy rendes eljárás keretében, mégpedig olyan eljárás keretében, amit a törvény szabályoz.

A törvényi szabályozás alapján tehát a későbbiek során is ezer támogató fő igazolásával az egyházi státus más vallási közösségek számára is megszerezhető, amennyiben annak indokolását és a szükségszerűségét a parlament elfogadhatónak tartja.

Tisztelt Ház! Felmerül az a kérdés, hogy sokan úgy értelmezik a törvényt, mintha az egyházi státus, ez a magasabb minőség alanyi jog lenne. Az előbb kifejtettek alapján nemcsak a törvény grammatikai értelmezése, hanem az akadémiai levél értelmezése alapján is természetesen ilyen alanyi jogról nem beszélhetünk. A vallásszabadságot az egyesülési jog alapján biztosítandó azért Európában nem szokásos, hogy az egyesületek is megkaphatják az 1 százalékot, nemcsak a tagjaiktól, hanem mindazoktól, akik támogatják azt az értékrendet, vagy azt, amit képviselnek. De nemcsak az 1 százalékot kaphatják meg, hanem amennyiben intézményt tartanak fenn, és az adott területen arra az ellátásra szükség van, úgy az állam új megállapodást köthet a vallási egyesülettel is.

Ilyen körülmények között a további egyházi bejegyzések esetében, miután egy logikai rendet mondtam, ami alapján a törvényjavaslatot megtettük, véleményem szerint két szempont dönthet, hogy az adott egyházi közösség, az adott vallási közösség intézményt fenntartó szerepe indokolja-e az egyházi státus biztosítását, a másik szempont, ami lehet ebben a tekintetben, az, ha azt a kérdést tesszük fel, hogy összehasonlítjuk más európai országokkal, nagyjából más európai országban hasonló vallási közösségek hogyan vannak bejegyezve. Zárójelben jegyzem meg azonban, hogy most nem tudom, hány egyház lesz a listán a végső szavazásnál, elképzelhető, hogy ez a szám bővülni fog, az európai összehasonlításban a magyar népességhez képest az európai középátlagot már biztosan elértük.

Egyébként meg kívánom jegyezni azt is, hogy amennyiben a törvényhozó alanyi jogon biztosítani kívánta volna az egyházi státust, akkor összehasonlítva más európai jogrendekkel azt tette volna, mint például Szlovákiában, ahol két évvel ezelőtt módosították a törvényt, mert ott is rengeteg egyház volt bejegyezve, végül a törvény alapján 14 egyházat jegyeztek be, de úgy, hogy egyházi státust húszezer igazolással lehet kérni. Tehát ott, amikor alanyi jogon járó státusról van szó, sokkal keményebb feltételeket szabnak, mint a puhább feltételek mellett, ami mérlegelési lehetőséget ad a parlamentnek, és hozzáteszem, hogy akkor járunk el korrekten és tisztességesen, ha ezzel a mérlegelési lehetőséggel valami objektív mércét állapítunk meg.

Amit törvényjavaslatban beterjesztettünk, úgy érzem, egy objektív mérce megállapítható, és azt gondolom, hogy a vitában ne kerüljem ki a kérdést, talán egy vallási közösséggel, az Erdélyi Gyülekezettel kapcsolatban engedtessék meg, hogy egy gondolatot meggondolásra javasoljak önöknek is.

A törvényalkotáskor azt mondtuk, hogy Magyarország történelmének két tragikus eseményét a törvényalkotáskor nem hagyjuk figyelmen kívül. Az egyik esemény a holokauszt, az izraelita hitfelekezetek így kerültek bejegyzésre, a másik ilyen esemény pedig Trianon. Trianon kapcsán méltányosnak és tisztességesnek tartom az Unitárius Egyház bejegyzését, és ennek megfelelően ennek ellentételként az Erdélyi Gyülekezet bejegyzését. Erre a listára ez a vallási közösség így került. Az összes többit, ha megnézik, nemcsak az aktában mindegyik, hanem mindegyik olyan nagy, például az anglikán egyház - bocsánat, eddig tartottam magam, egyetlen egyház nevét nem mondtam ki, igyekszem a továbbiakban is fegyelmezetten eljárni -, tehát van olyan egyház, amelyiknek ha az 1 százalékos felajánlását megnézzük, akkor tényleg csekély Magyarországon, de ugyanakkor meg kell jegyeznem, hogy a diplomáciai karban adott esetben négy nagykövet is tagja ennek az egyháznak, tehát Magyarország külügyi érdekét szolgálja, nem beszélve arról, hogy nem lehet vitatkozni azon, hogy egy jelentős, nagy, világméretekben is számottevő egyházi közösségről van szó.

És ugyanígy most végigvehetném, és konkrétumok nélkül végigtekinthetik a teljes listát, és mindegyik listán szereplő egyházi közösség a világban jelentős és ismert protestáns egyház vagy pedig a világvallások más irányzataihoz tartozó egyház.

Hangsúlyozni szeretném, hogy ez egy bizottsági előterjesztés, de minden képviselőnek joga van a listáról levenni vagy a másik listára áttenni, ezért választottuk ezt a megoldási módot. Végül remélem, hogy ha valaki ezzel a módosító indítvánnyal él, eddigi időpont szerint 35 módosító indítvány már beérkezett, remélem, megfelelően tud majd érvelni amellett, hogy ezeknek a vallási közösségeknek az egyházi státust milyen érvek alapján kívánja biztosítani. Én ezt a magam részéről írásban is és szóban is megtettem a törvényjavaslat kapcsán, most már csak azokról van szó, akik módosító indítványt beadnak.

Hangsúlyozni szeretném, hogy itt egyáltalán nem lezárt az egyházi státus megszerzése. Itt azonban valamifajta konszenzusnak kellene történni, valamifajta megegyezésnek kellene történni, és én javasolom képviselőtársamnak ennek a két szempontnak a figyelembevételét, nevezetesen, hogy az adott egyház intézményfenntartó jellege indokolhatja az egyházi státus megadását, vagy/és - ez megint konszenzus kérdése - az európai uniós gyakorlatot vegyük alapul, hogy az az egyház nemzetközi összehasonlításban, Európában milyen országokban kapja meg a magasabb egyházi státust. (Dr. Lenhardt Balázs közbeszól.) Csak szépen, nyugodtan, meg fogom hallgatni.

Ez a rendszer, amit kialakítottunk, az európai uniós rendszerhez közelít, amennyiben a kétszintű rendszert kívánja megvalósítani. De hangsúlyozni szeretném, hogy maga az egyházi státus, annak közvetlen okozati összefüggése nem állapítható a vallásszabadság gyakorlásával, hiszen a vallás közösségi gyakorlása alapesetben is biztosított.

(0.20)

Tisztelt Ház! Én remélem, hogy a késői órák ellenére is konstruktív és olyan vitát tudunk folytatni, ami biztosítja azt, hogy végül az adott körülmények között az optimális megoldás megszülethet. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)