A felszólalás szövege:

Ismeretes körülmény, hogy kétévente elvégzendő feladata a parlamentnek, amely előtt most is állunk, és elhangzott az is, hogy immár nyolcadik alkalommal készült ilyen beszámoló, amely beszámoló rendkívül fontos dolgokat taglal igen részletesen. A teljesség igénye nélkül néhány ezek közül. Elhangzott már az is, hogy a 2010. évi október 3-ai települési kisebbségi önkormányzati választásokról, illetve ennek folyományaképpen a 2011 januárjában lebonyolított területi, illetve országos önkormányzatok létrejöttéről, az EP országjelentéséről, benne pozitív megállapításokkal, felvetvén több más mellett itt egyébként a kisebbségek parlamenti képviseletének, parlamenti munkába való bekapcsolódásának lehetőségét, szól a nemzeti oktatás, a nemzeti kultúra kérdésköréről, a társadalmi felzárkózásért felelős államtitkárság szerepvállalásról, a támogatások átláthatóságának fontosságáról és így tovább.

Elhangzott már az is, hogy érdekessége ennek az anyagnak, hogy két parlamenti ciklus egy-egy részéről tesz jelentést, fogalmaz meg beszámolót.

(10.50)

S külön érdeme szerintem az anyagnak az, hogy a sokszor terméketlen oda-vissza mutogatás helyett a beszámoló maga korrekten tartalmazza mindazon adatokat, tényeket, azon jelenségeket, amelyek ebben a két évben az adott területen tapasztalhatóak voltak. A többségi vélemény szerint az anyag tárgyilagos, részletes és korrekt.

Az oktatási, kutatási és tudományos bizottság tegnap megtartott ülésén 11 igen, 1 nem és 2 tartózkodó szavazat mellett általános vitára alkalmasnak tartotta a beszámolót.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)

KUCSÁK LÁSZLÓ, az oktatási, tudományos és kutatási bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. A megyei önkormányzatok konszolidációjáról, a megyei önkormányzati intézmények és a Fővárosi Önkormányzat egyes egészségügyi intézményeinek átvételéről szóló törvényjavaslatot az oktatási, tudományos és kutatási bizottság tegnapi, tehát október 17-ei ülésén megtárgyalta, és azt többségi támogatással ajánlotta általános vitára.

A bizottsági ülés során, mondhatni természetes módon, a javaslattal összefüggésben a kormánypárti, illetve az ellenzéki oldalról különféle felvetések, illetve kérdések hangzottak el, amelyekre egyébként a kormány jelen lévő képviselői meglehetősen részletes válaszokat adtak. Mindezt megelőzte a kormányzat részéről az a felvezetés, illetve az a fejtegetés, hogy egyáltalán mi is az oka annak, hogy ezt a törvényjavaslatot tárgyalnia kell a tisztelt Háznak, és az előttem elhangzottakkal szemben egyébként ott valóban az hangzott el, hogy nyilvánvalónak tekinthető az az állítás, hogy az elmúlt években a megyei önkormányzatok folyamatos forráshiánnyal küszködtek, ennek következtében több helyütt a meglévő feladatokat nem tudták megfelelő színvonalon ellátni. Erről nyilván az általános vagy a részletes vita folyamán különféle felvetéseket lehet majd hallani, itt már a bizottsági vélemény szakában is hallhattunk Lamperth Mónikától erről.

A oktatási, tudományos és kutatási bizottságban az elhangzott kérdések és az arra kapott válaszok mérlegelése után többségi támogatást kapott az az álláspont, hogy a kormánypárti többség a tisztelt Háznak részletes vitára ajánlja ezt a bizonyos javaslatot. Nyilván itt majd lesz mód arra, hogy a különféle megközelítéseket részletgazdagabban is megismerhessük.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokból.)

KUCSÁK LÁSZLÓ, az oktatási, tudományos és kutatási bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az oktatási, tudományos és kutatási bizottság e hét hétfőn, november 7-én megtartott ülésén megtárgyalta a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló törvényjavaslatot, és hamarosan ismertetem, hogy milyen arányban támogatta.

A Nemzetgazdasági Minisztérium jelen lévő képviselője összefoglalóan elénk tárta, hogy mik ennek a törvényjavaslatnak a főbb törekvései. Ebből néhányat tisztelettel a figyelmükbe ajánlanék.

Az egyik cél az, hogy ne legyen senki, aki ki tud bújni a hozzájárulás befizetése alól. Egy másik cél az, hogy egyszerűsödjék és bürokráciától mentessé váljon a rendszer. A harmadik pedig az, hogy elsősorban azokat támogassuk ebből a másfél százalékból, akik tanulószerződéses formában maguk is hozzájárulnak a diákok vállalatoknál gyakorlati képzésben történő tevékenységéhez.

Az alap megmarad, mint az már itt a korábbiakban is elhangzott, tehát az a másfél százalék, ami a tb-járulékalaphoz képest számíttatott eddig is, ezután is. Itt tehát nincs változás. Az elérni kívánt cél az, hogy minél több vállalat kapcsolódjon be abba a duális képzésbe, amelyet a német minta alapján próbálunk Magyarországra is kiterjeszteni.

Egy másik eleme a javaslatnak az, hogy a saját dolgozó képzése ügyében változás lesz. A javaslat szerint saját dolgozó képzésére többé nem lehet elszámolni ezt a másfél százalékot, azonban nem tűnik el ez a lehetőség, uniós források ugyanolyan peremfeltételekkel továbbra is rendelkezésre állnak erre a célra.

A következő változás pedig, hogy eddig a fel nem használt, illetve vissza nem fizetett részből lehetett átadni közvetlenül szakképzési hozzájárulást tiszkeknek, térségi integrált szakképző központoknak, illetve felsőoktatási intézményeknek. Ez a lehetőség úgy alakul át, hogy nem a cég adná át közvetlenül a tiszkeknek, illetőleg a felsőoktatási intézményeknek, hanem befizetné az NFA alapba, és onnan pályázat útján kívánja a rendszer maga visszajuttatni ezt az összeget ugyanazoknak az érintetteknek, tehát a tiszkeknek és a felsőoktatási intézményeknek.

(17.20)

Egy negyedik változás, ami a javaslat alapján beállhat, hogy mivel eddig a rendszer meglehetősen lyukas volt, ugyanis két szervezet foglalkozott ezzel a témával, egyrészt a NAV, másrészt pedig az NSZFI, és ez a két rendszer sem volt egymással összekötve, ráadásul az NSZFI nem is volt hatóság, emiatt az Állami Számvevőszék számításai alapján évente mintegy 5,5-6 milliárd forint nem jelent meg a rendszerben, ennyien nem fizették be ezt a kötelezettségüket. Az új szisztémában, az új rendszerben az egészet kizárólag a NAV kezelné, és innentől kezdve annak a lehetősége biztosítva lenne, biztosítva volna, hogy mindenki befizesse a szükséges pénzt, vagy pedig költse arra, amire a törvény lehetőséget ad számára.

Természetesen az előttünk lévő törvényjavaslattal kapcsolatban kormánypárti, ellenzéki oldalról különféle felvetések, kérdések és javaslatok is megfogalmazódtak. Már ott helyben megfogalmazódott módosító javaslati szándék is tulajdonképpen mindkét oldalon. Nyilván ezek itt a vita során terítékre tudnak kerülni, és akár különféle javaslatok formájában testet fognak ölteni.

Arról szeretnék még tájékoztatást adni, hogy az oktatási, tudományos és kutatási bizottság a hétfői ülésén 13 igen szavazattal, 4 nem ellenében és 1 tartózkodással általános vitára alkalmasnak találta a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

KUCSÁK LÁSZLÓ (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. "Jót s jól! Ebben áll a nagy titok." Aki pedagógusként dolgozik, annak számára nyilvánvaló, hogy a magyar iskolarendszer problémákkal küzd. Ezért szükséges az egész rendszer új alapokra helyezése és a megoldások megkeresése.

Az új köznevelési törvény olyan alapelveket fogalmaz meg, amelyeket már régen meg kellett volna valósítani, mint például a nevelés, közoktatás szolgáltatás jellegének megszüntetése, a minőség erősítése, az egész nevelés-oktatás és benne a pedagógusok anyagi és erkölcsi megbecsülésének erősítése. Az oktatás, a nevelés-oktatás szerepét ma már nemcsak abban látjuk, hogy általa valósul meg a kultúra, a tudás és az értékek átadása, hanem döntő hozzájárulást tulajdonítunk neki a gazdaság fejlődésében és a társadalmi integráció megteremtésében is, ráadásul a politikai és közigazgatási rendszerhez is kötődik. E kötődéssel az jár, hogy az oktatási változások közvetlen módon befolyásolják a többi alrendszer működését, illetve azok változásai visszahatnak a nevelésre, oktatásra. Ez fogalmazódott meg az Európai Unió több, az oktatásra vonatkozó irányelvében is.

A jelenleg előttünk lévő köznevelési rendszerről szóló törvénytervezet nyilván annak kerettörvény jellegéből fakadóan is több vitapontot tudott felmutatni, illetve megannyi kérdés fogalmazódott meg ezzel összefüggésben. Néhányat ezek közül a teljesség igénye nélkül: ilyen a korábban már többek által említett pedagógus-életpályamodell és ehhez nyilván köthetően, kapcsolhatóan a munkaidő kérdése. Nyilván ezt a kérdéskört rendkívül fontos, hogy együtt kezeljük, hiszen nagyon érzékeny, összetett problémáról van szó.

A pedagógus-életpályamodellel összefüggésben sok kérdés fogalmazódott meg a majdan belépő minősítési rendszerrel összefüggésben annak tartalmi lebonyolítására, szempontrendszerére, illetve időbeliségére vonatkozóan is. Ilyen kérdés volt az oktatási-nevelési intézményrendszer állami körbe vonásának ügye, ilyen volt a mindennapos testneveléssel összefüggő kérdések összessége, illetve korábban a korábbi verzió alapján az egész napos iskola ügye, ami a jelen változatban egy másfajta megfogalmazásban szerepel.

De említhetnénk még jó néhány olyan kérdést, ami jellemző jelenlegi oktatási rendszerünkre. Ilyen megítélésem szerint az, hogy az országos kompetenciamérés nem teljeskörűen alkalmas arra, hogy az iskola teljesítményét, pedagógiai munkáját kizárólagosan minősítsék általa. Ilyen az is, hogy az iskolán kívüli programok szervezése, a költségek biztosítása rengeteg problémát vet fel. Ilyen az is, hogy a szakmai kompetenciákat szükséges helyretenni. Erre korábban egyébként született itt az Országgyűlésben döntés már nagyon helyes módon. Ilyen az is, hogy az egész közoktatási rendszer megítélésem szerint túlszabályozott, egy iskolának több mint 30 szabályzatot kell készítenie és karbantartania, és ezek a lényeges dokumentumok maguk is sokszor túlszabályozottak. És szólni kell arról is, hogy a jelenlegi, az igazgató és a pedagógusok minősítésére vonatkozó rendszer rossz. Mindenképpen indokolt tehát, hogy ebben változás álljon be.

Tisztelt Képviselőtársaim! Magam is csatlakozom a korábban előttem szólókhoz abban az értelemben és azzal a tartalommal, hogy nyilván az előttünk álló időszakban mód és lehetőség nyílik arra, hogy különféle módosító javaslatokkal, módosító indítványokkal lehessen még előhozakodni annak érdekében, hogy a módosító indítványok által is maga a törvény és nagyon hangsúlyosan és fontosan a törvényhez majdan kapcsolódó rendelet vagy rendeletek olyan megoldásokat tudjanak felmutatni az oktatás-nevelés ügyében részt vevők, szereplők számára, amelyek minden résztvevő, minden szereplő számára megnyugtató és egyértelmű megoldások.

Kiérlelt módon kell tehát megalkotni ezeket a jogszabályokat - még egyszer mondom - a törvényre és a törvényhez kapcsolódó rendeletre vagy rendeletekre vonatkozóan egyaránt, aztán nyilván a Nemzeti alaptantervre, a kerettantervekre és egyéb dokumentumokra is gondolva.

Tisztelt Képviselőtársaim! Jót s jól, annak érdekében, hogy megfelelő keretek között, jól működő rendszerben nőhessen fel a jövő, az új nemzedék, az új nemzedék a nemzetért.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

KUCSÁK LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Az elmúlt két évtizedben intézményrendszerében és tartalmában is folyamatosan változott a szakképzés, a reformok sorozata mégsem érte el célját. Az iskolarendszer kibocsátása szerkezetében és mennyiségében is egyre távolabb került a munkaerőpiac szakemberigényétől, ami a gazdálkodó szervezeteknél munkaerőhiányt, a pályakezdőket érintően pedig munkanélküliséget eredményezett.

Az elmúlt húsz évben az oktatási rendszerben zajló folyamatok negatívan hatottak a munkaerőpiacra. Az oktatás expanziója következtében egyre többen jelentkeztek érettségit is adó intézménybe - gimnázium, szakközépiskola -, miközben a szakmunkás-életpálya jelentős presztízsveszteséget szenvedett. A kétkezi munka leértékelődött, egyes ágazatokban - építőipar, gépipar - szakmunkáshiány alakult ki, miközben a felnőttképzést is beleértve egyre többen szereztek a munkaerőpiac által nem igényelt szakképesítést, vagy szakmai végzettség nélkül hagyták el az iskolarendszert. Szerepelnek ezek a megállapítások egy, a szakképzés magyarországi helyzetéről szóló tanulmányban, innen idéztem ide, már csak azért is, mert úgy gondolom, és bízom is benne, arra való tekintet nélkül, hogy a parlamenti patkó mely széksorában, mely pozíciójában ülünk, ezekben a megállapításokban, ezekkel a megállapításokkal egyet tudunk érteni.

Magam is osztom azt, hogy az elmúlt időszak szakképzési helyzete meglehetősen vegyes képet mutat. Gondolhatunk itt a korábban, az előző adminisztráció által létrehozott térségi integrált szakképző központokra, az ezekkel kapcsolatos különféle tapasztalatokra. Ha csak a fővárosi tapasztalatokból indulok ki, akkor az összkép nem pozitív ebben a vonatkozásban. Sokszor rendkívül eltérő szakmacsoportokat emeltek be egy-egy tiszkbe, egy konkrét intézmény van úgy, hogy kettő vagy három tiszknek is tagja és így tovább.

Problémás része volt a korábbi szakképzési rendszernek - illetve még jelenleg is az - a regionális fejlesztési képzési bizottságok helyzete, szerepe és tevékenysége, illetve az a hatás vagy annak a hatásnak a hiánya, amit ezek a regionális fejlesztési és képzési bizottságok tudtak vagy nem tudtak gyakorolni annak ellenére, hogy milyen fontos jogosítványokkal rendelkeztek.

(12.20)

A törvény szól erről, illetve arról, hogy a regionalitás helyébe a megyei, illetve fővárosi szerepvállalás lépne majd be. Itt is nyilván az lesz nagyon fontos, hogy ezek valós, erős jogosítványokkal együtt jelenjenek meg.

Elhangzott már, de nagyon fontosnak tartom azt, hogy a jelenleg működő több mint 80 térségi integrált szakképző központból 60 fölötti azoknak a száma, amelyeknél jelenleg is futó pályázatok vannak jelen, és nyilván itt elkerülhetetlen az, hogy ezeket a futó pályázatokat éveken keresztül fenn kell tartani, végig kell vinni ezt a futamidőt. Tehát természetes, ha itt akár a fenntartásban, akár a működtetésben változások állnak be, akkor ezek a változások mindenképpen tekintettel kell legyenek ezekre a folyamatban lévő futó pályázatokra.

Hadd említsek még néhány, szándékaim szerint három olyan fontos dolgot, amelyekről az oktatási bizottság keretei között is több alkalommal tudtunk szót váltani. Az egyik és az első ezek közül a duális képzés kérdése, amely megítélésem, megítélésünk szerint talán a legfontosabb, legelőremutatóbb, legpozitívabb eleme ennek a javaslatnak, már csak azért is, mert az elmúlt húsz év, a szakképzés bázisát jelentő nagyüzemek csődje, majd a tanműhelyi kapacitások létrehozása után ezen két évtized elteltével fogalmazódik meg az a cél, hogy a valódi gazdaság keretei között keressék, kapják meg a fiatalok a gyakorlati képzést.

Elhangzott az is - itt csak utalok rá -, hogy nyilván tekintettel kell arra lennünk, ha még mintaértékűnek vagy mintaadónak is tekintjük a német duális képzést, itt Magyarországon ennek egy az egyben történő alkalmazása nem valósítható meg. Államtitkár úr korábban utalt erre, hogy itt nincs is erről szó, hanem egyfajta magyar modell bevezetése előtt állunk.

Azonban nagyon fontos megemlíteni, hogy a duális képzés bevezetésével, beindításával egyidejűleg tekintettel kell lennünk a jelenlegi gyakorlatra, és mi egy olyan átállási folyamatot látunk biztonságosnak, amelyik nem egyik napról a másikra zárja le a tanműhelyek korszakát, és tereli át a gyermekeket, fiatalokat a valódi gazdaság keretei közé, hanem fokozatosan biztosítja, hogy mindig legyen gyakorlóhely, akár még a régi tanműhelyi formában is, akár az új céges formában. Ennek finomhangolását a törvényalkotás folyamatában vagy az újabb jogszabályalkotások folyamatában mindenképpen meg kell valósítani.

Szintén fontos szólni arról a körülményről, hogy a jelenlegi törvényjavaslat - ahogy az indokolásból is kiderül - általánossá kívánja tenni a hároméves szakképzést, szakmunkásképzést, ugyanakkor mindenféleképpen indokolt emlékeztetni arra a körülményre, hogy a hároméves szakképzés, szakmunkásképzés, az úgynevezett előrehozott szakképzés visszaállítása, ami néhány esztendővel ezelőtt történt meg az akkori parlamenti pártok szinte egybehangzó szándéka és támogatása mellett, akkor egy bizonyos meghatározott szakmacsoportra vonatkozott. Itt tekintettel kell lennünk arra, hogy ugyanakkor a négyéves szakképzés rendszerében az ott jelen lévő, az ott tevékenykedő fiatalok többsége ezt eredményesen, sikeresen el tudja végezni. Tehát valahogy szerencsés lenne biztosítani ennek a két képzési formának, a két képzési időtartamnak az együttes jelenlétét. Erre is utalt államtitkár úr, hogy ennek lehetősége nyitott a jogszabálytervezet alapján. Ugyanakkor a jelenlegi helyzetből kiindulva az sem mindegy, hogy ez körülbelül majd milyen arányban tud megjelenni.

Fontos kérdés - és ez a harmadik - az intézményfenntartás kérdése. Itt az állam szerepvállalásának erősödése fog megjelenni ebben a körben is. Ugyanakkor szerencsés, ha figyelemmel vagyunk arra a körülményre, hogy itt nem feltétlenül csak bizonyos konkrét szakképzéssel vagy szakiskolai tevékenységgel foglalkozó intézményekről kell szólni, hanem a középfok fogalmával lenne érdemes kalkulálni és gondolkodni, mert jelenleg az szerepel a tervezetekben, hogy a középiskolai képzésben közreműködhetnek az önkormányzatok. Azt gondoljuk, hogy nem középiskolai, hanem középfokú intézményeket tarthatnának fenn vagy működtethetnének az önkormányzatok, mert az intézmények nagy részében integrált szakközépiskolai, szakképző és szakmunkásképzést is folytató nagy intézmények jöttek létre az elmúlt időszakok során, és ezeknek a kényszerű szétválasztása nem feltétlenül lenne fontos.

Engedtessék meg, hogy néhány gondolatban konkrét elemekről is szóljak a törvényjavaslatból. Egyrészt érdekessége a javaslatnak az, hogy a pályaorientáció kapcsán az alapfokra kiterjedően is fogalmaz meg megállapításokat, illetve tennivalókat.

A 4. §-ban egyértelműen deklarálja azt, hogy a szakképzés a tiszk keretei között működik. A tiszkrendszer sok bírálatot, kritikát kapott eddig is, én magam is szóltam röviden erről a körülményről, ugyanakkor a törvényjavaslatban deklaratíve ez szerepel, mégpedig olyan módon, hogy egy másik jogszabályi helyen egyfajta együttműködési rendszerként határozza meg a tiszket, illetve a tiszkeket. Itt nagyon fontos az, hogy ez egészen pontosan milyen fajta együttműködést jelent, hiszen a jelenlegi rendszerben többféle út, többféle lehetőség van a tiszkek működtetésére, a fővárosban praktikusan egy speciális, egy úgynevezett fővárosi modell, amely megítélésem szerint nem feltétlenül váltotta be a hozzá esetleg fűzött reményeket.

Az Országos Képzési Jegyzék kapcsán a bizottsági megbeszéléseken is elhangzott, hogy van egy olyan szándék, miszerint a jelenleg 400 fölötti alapszakmát, ami egyébként részszakokkal és elágazásokkal tekintve 1400 körüli jelenleg, ezeknek a körét jelentősen szűkítenék. Úgy gondolom, hogy ez mindenképpen támogatható elgondolás.

Megjelenik a törvénytervezetben - hasonlatosan a köznevelési törvényhez - a kerettanterv fogalma és műfaja, oly módon, hogy a szakmai és vizsgakövetelmények alapján jönnének létre ezek a bizonyos kerettantervek; és azt a logikát is továbbviszi a törvénytervezet, hogy 90:10 százalékban határozna meg kötelezettségeket, illetve a kötelező felett hozzárendelhető anyagrészeket még.

Van egy érdekes eleme a 21. §-ban a tervezetnek, mégpedig az, hogy az (5) bekezdésben tesz egy kitételt, hogy a nemzeti köznevelésről szóló törvényben meghatározottaktól eltérően szabályoz egy bizonyos kérdést. Itt megítélésünk szerint célszerű lesz ezt valamilyen módon majd finomhangolni vagy a köznevelési törvényben, vagy ebben a szakképzésről szóló törvényjavaslatban.

A 24. § az átvétel, illetve a felvétel kérdéskörével foglalkozik, egészen pontosan a szakiskolát végző fiatalok kapcsán, megítélésem szerint alapvetően abból a megfontolásból, hogy ott ne legyenek zsákutcák, hanem ott bizonyos kategóriákban - három alapkategóriát határoz meg - hogyan tudnak bekapcsolódni a szakképzés folyamatába.

Új elemként jelenik meg a szintvizsga kérdése, amit a kamarák emelnek be, hogy az adott cégekhez kikerülvén a fiatalok egyfajta szintvizsgát kell hogy tegyenek. Itt érdemes megfontolni, hogy abban az esetben, ha tanműhelyben végzi a gyakorlatot a diák, akkor ennek van-e indokoltsága, hogy kötelező legyen egy ilyen szintvizsgát tenni, már csak azért is, mert a szintvizsga letétele egyébként alapfeltétele lesz több más mellett annak, hogy tanulói szerződést lehessen kötni.

Új elemként jelenik még meg a tanulói előszerződés lehetősége a gyakorlati képzési idő legfeljebb 10 százalékára, illetve új fogalomként jön be az együttműködési megállapodás a szakképzésben részt vevő különféle szerepvállalók között.

Fontos még megemlítenem röviden talán azt, hogy a pihenőnap kérdéskörét a 66. §-ban oly módon szabályozza a jelenlegi szövegtervezet, hogy a pihenőnap kiadásánál figyelemmel kell lenni a tanulókat a nemzeti köznevelésről szóló törvény alapján megillető őszi, téli, tavaszi és nyári szünet kiadásának rendjére. Magam nem vagyok jogász, de az, hogy figyelemmel kell lenni, eléggé kötelező erejű-e arra nézvést, hogy itt valóban kötelező érvénnyel ezt be kell tartani? Ezt érdemes lenne megfontolni. Szól még természetesen arról, hogy milyen különféle grémiumok jönnek létre, részben jogutódként, az RFKB helyébe, ugye, megyei, illetve fővárosi képzési bizottságok és így tovább.

Összefoglalóan annyit tudnék elmondani, nyilván az fontos feladatunk, hogy egy olyan szakképzésről szóló törvényt tudjunk megalkotni - és ehhez kapcsolódóan majd a rendeletek, illetve a kapcsolódó dokumentumok olyanok legyenek -, hogy a jelenlegi helyzetből előre tudjon vezetni minket.

(12.30)

Utaltam rá az idézetben az elején, hogy az elmúlt időszak milyen tapasztalatokkal szolgált. Az elmúlt időszakra egy Murphy-törvényt tudok idézni zárásképpen, ami úgy hangzik, hogy mérd mikrométerrel, jelöld krétával, vágd baltával. Az elmúlt időszakra talán ez volt jellemző. Nekünk az kell hogy legyen a törekvésünk, hogy az új oktatással, praktikusan a szakképzéssel foglalkozó törvényünk precíz, pontos, előremutató legyen mindannyiunk, a jelen és a jövő ifjúsága számára is.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)

KUCSÁK LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Több alkalommal meg tudtuk vitatni ezeket a javaslatokat, nyilván a törvénytervezet alapján, mi magunk az oktatási bizottságban. Engedjék meg, hogy az idő előrehaladtára való tekintettel is, néhány konkrét módosító javaslatra irányítsam a figyelmüket, kérve ehhez a támogatásukat.

A 21. számú módosító javaslatunkban az intézménykategóriák vagy intézménytípusok felsorolásába emelnénk be az alapfokú művészeti iskolát. Egy másik módosító indítványban pedig hasonló megfontolásból emelnénk be a két tanítási nyelvű általános iskolák kategóriáját vagy összességét.

Ez utóbbiról képviselőtársam már tett említést, én mégis azért hozom elő, mert egyike voltam a javaslat kezdeményezőinek, már csak abból is kiindulva, mert magam is nagyon fontosnak tartom, hogy a két tanítási nyelvű műfajban tevékenykedők körében maguk az általános iskolák is továbbra is úgy érezzék, hogy garantált körülmények között továbbra is megtalálják a helyüket és a szerepüket. Itt megemlíteném röviden azt is, hogy egyébként a tárca ez ügyben fogadókész volt, és tartalmilag ezt elfogadta. Jelezték is egyébként, hogy egy másik törvényi passzusban, egy másik paragrafusban a teljes fogalomban szerepel mind a két intézménykategória.

A 22. módosító javaslatban a köznevelési intézmények működésével összefüggő törvényi szabályozás kapcsán javasoltuk azt, hogy az állami ellenőrzés mellé emeljük be a fenntartói és intézményvezetői ellenőrzést. Abból a megfontolásból gondoltuk ezt, hogy az ellenőrzés köre, az ellenőrzési tevékenység megítélésünk szerint így lenne teljes. Nyilván ki fog derülni, hogy ez a javaslat milyen támogatást nyer majd a szavazás alkalmával.

A 73. sorszámú javaslatunkban a családi napközik működése kapcsán javaslunk beemelni egy olyan pluszgaranciát, hogy ezen intézmények tevékenységénél pluszkontroll, pluszgarancia legyen, ami így hangozna: az óvodai nevelés országos programjának megfelelő, jóváhagyott pedagógiai programmal rendelkezzenek ezek az intézmények. Úgy gondoljuk, úgy ítéljük meg, hogy ez egy szükséges pluszgarancia arra vonatkozóan, hogy az odakerülő gyermekek ellátása megnyugtatóan biztosított legyen.

(18.40)

A 42. sorszámú módosító javaslatunkban arra törekszünk, hogy bizonyos fogalmak meghatározását, értelmezését konkrétabbá tegyük, biztosítsuk, mit értünk a gyermek fogalma alatt, a tanuló fogalma alatt és így tovább.

Röviden említést tennék arról is, hogy a törvényjavaslattal összefüggésben talán az egyik sarokpont, az egyik sarokkő a pedagógus-életpályamodell, illetve ehhez köthetően a munkaidő kérdésköre volt. Ezt államtitkár asszony is sokszor hangsúlyozta, helyettes államtitkár úr is szinte minden alkalommal ráirányította a figyelmet.

Megítélésem szerint - és azért is utalok erre, mert ettől eltérő álláspont is fogalmazódott már meg itt a Házban a részletes vita során - a törvényi keretek között igenis helye és szerepe kell hogy legyen a pedagógus-életpálya szabályozásának, fenntartva azt is, hogy lehetnek és megítélésem szerint vannak is olyan részletkérdései, amelyek további szabályozást vagy finomítást igényelhetnek. Ugyanakkor itt az idő, a lehetőség és a megfelelő keret arra, hogy a pedagógusok számára egy olyan életpályát tudjunk felvázolni, amellyel a fiatalon, esetleg a kevésbé fiatalon tevékenykedő pedagógusok is kalkulálhatnak hosszú-hosszú időre előre.

Ennek kapcsán egy másik javaslattal összefüggésben a gyakornok kifejezés ügyében volt polémia a bizottságban. Egyöntetű támogatás nem jelent meg emellett, de úgy tűnik, szólnak mellette érvek, hogy a gyakornok kifejezés helyett esetleg a pedagógus I., és innen sorszámában további kategóriák emeltessenek be. Tehát magam azt gondolom, hogy a pedagógus-életpálya kérdéskörével mindenképpen indokolt, kell foglalkoznunk.

Három korábban említett részletre hadd térjek még ki, és utána be is fejezem a mondandómat. Korábban elhangzott Dúró Dórától, hogy a 44. számú módosítóban a 2 ezer fő alatti települések kapcsán hogyan is lehet megoldani az intézményfenntartás kérdéskörét. Itt emlékeztetnék arra, hogy az oktatási, tudományos és kutatási bizottság ülésén előkerült ez a kérdés is, sok más mellett, és a tárca képviselői erre vonatkozólag abszolút fogadókészek voltak. Az is elhangzott, hogy egy kapcsolódó indítvány formájában ők befogadóak lennének arra vonatkozólag, hogy ez a kérdéskör megnyugtatóan rendezhető legyen mindenki számára. Úgy gondolom, hogy egy kapcsolódóval tehát ez akár kezelhetővé is válik.

Szintén elhangzott a korábbi felszólalásokban, hogy a 13. számú módosító indítvány a gyermek mindenek felett álló érdekével összefüggésben fogalmaz meg felvetést. Éppen távozott Hiller István, ezt ő vetette fel. (Dr. Józsa István: Megmondjuk!) Szerettem volna jelezni, de egyébként a bizottság ülésén is elhangzott az többünktől, hogy abban a vonatkozásban, ha jól idézem fel, mindannyian egyetértünk, hogy természetesen ez továbbra is szükséges része kell hogy legyen az oktatási-nevelési tevékenység körének.

Abban mutatkozott eltérés - ha jól idézem fel megint csak -, hogy akkor ez a törvény szövegében hol, milyen módon, milyen hangsúlyozással jelenjen meg, de tartalmilag az, hogy ez továbbra is fenn kell hogy álljon, ebben a jelenlévők teljes köre egyetértett.

Még egy szempontot említenék meg, ami szintén korábban került szóba, hogy az ombudsmanhoz, tehát az oktatási jogok biztosához való fordulás lehetősége továbbra is legyen jelen a törvényben. Erre vonatkozólag valóban több irányból érkezett javaslat, hogy úgy a gyermek, mint a szülő, illetve a pedagógus vonatkozásában ez továbbra is fennálló lehetőség legyen mindenki számára. Ezzel kapcsolatban egyébként mi is nyújtottunk be módosító javaslatot, reméljük, hogy ez is be tud emeltetni a törvénybe.

Mondókám zárásaként annyit szeretnék mondani, hogy az a fontos mindannyiunk számára, hogy a majdan elfogadásra kerülő törvény előrelépés legyen a jelenlegihez képest, olyan passzusok, olyan megfogalmazások szerepeljenek benne, amelyek a jelen kihívásaira választ adnak a jövő nemzedéke érdekében, az új nemzedék érdekében a nemzetért.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

KUCSÁK LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt az ajánlási pontok közül az 1-548. ajánlási ponttal összefüggésben szeretnék néhány gondolatot megosztani önökkel, és utána konkrét ajánlási pontokról egy-egy gondolatot. Kolber István még egy korábbi kétpercesében megfogalmazta, hogy megítélése szerint a bevezető semmitmondó és technokrata. Ez eszembe juttatta azt, kedves képviselő úr, hogy más esetekben meg pont ennek az ellenkezőjét szokták kifogásolni, hogy ideologisztikus és egyebek. Erről eszembe jut egy Murphy-törvény, talán ismeri: "Könnyű egy lovat elvezetni a folyóhoz, de ha arra is rá tudtad venni, hogy háton ússzék, akkor valóban elértél valamit." Azt gondolom, hogy nem ilyen feltételeket kellene támasztani.

Bámulatos számomra, hogy Gúr Nándor képviselő úr beért a képviselőterembe, rögtön nyomott két kétpercest, és mind a két alkalommal megfogalmazta azt, amiről egyébként az anyag nem szól, ugyanis létszámokról, keretekről, egyebekről ez az anyag nem beszél, kedves képviselő úr. Ha áttanulmányozta figyelmesen az anyagot, akkor ezzel nyilván tisztában kell lennie. (Gúr Nándor: Igen, még az ajánlástervezetet is.)

Hiller korábbi miniszter úr pedig itt az ülésteremben egy picit eltérő módon, mint a bizottsági ülésen egyébként, felvetett néhány olyan dolgot szintén, amely megint csak nem része ennek az előterjesztésnek. Sajnálatos, hogy a korábban felszólaló Kolber István nem volt ott a bizottság ülésén, mert csak meg tudom erősíteni azt, amit már Pósán László képviselőtársam megfogalmazott, hogy az oktatási, tudományos és kutatási bizottság tagjai, akik végigülték ezen ajánlási pontok megvitatását, szerintem egybehangzóan megállapíthatták azt, hogy tárgyszerű és szakmai megközelítések hangzottak el.

Azt is megállapíthatták megítélésem szerint, hogy egyébként a tárca rendkívül erős befogadó volt a különféle módosító indítványok kapcsán. Miért merem ezt mondani? Azért, mert úgy ellenzéki oldalról, mint kormánypárti oldalról meglehetősen sok módosító indítványt fogadott be a tárca. Ezen túlmenően egyébként maga a bizottság olyanokat is támogatott természetesen, amiket a tárca nem vagy még nem látott befogadhatónak. Ezek között egyébként nemcsak helyesírási vagy stilisztikai megközelítésű korrekciók vagy módosítások voltak, hanem tartalmi, illetve bővítést jelentő megfogalmazások is.

Így például Tapolczai Gergely képviselőtársunk a 311. és még jó néhány ajánlási pontban, módosító indítványában a fogyatékkal, fogyatékossággal élők szempontjából fogalmazott meg javaslatokat. A 311. pontosan egyébként a fogyatékkal élők fogyatékosságukhoz igazodó felkészítéséről, vizsgára és egyebekre való felkészítéséről szól és ezt, illetve az ehhez kapcsolódó, ilyen jellegű indítványokat is úgy a bizottság, mint a tárca egyébként támogatja, illetve a tárca befogadta.

Sok olyan indítvány volt a jobbikos Szávay Istvántól, amely egyébként fogalmi korrekciót ér el, ezeket természetszerűleg - a "nemzeti és etnikai" helyett a "nemzetiségi" alkalmazása - a bizottság is támogatta, és a tárca is befogadta. De ezen túlmenően sok olyan indítványa volt a Jobbik képviselőjének is, amit egyébként a bizottság is támogatott és a tárca is befogadott. Ezek közül említhetem a 419., a 422., 423. pontot és sok másikat is. Ezek a konkrét ajánlási pontok egyébként a különféle pályázati lehetőségek sportirányú, sportcélú felhasználásáról szólnak, illetve ezzel függenek össze.

Ennek kapcsán szeretnék visszautalni én magam is arra, amit Farkas Gergely képviselőtársunk a nyelvvizsga hiánya problémakör kapcsán felvetett a 476. ajánlási számra hivatkozva, és itt csatlakoznék megint csak ahhoz, amit a képviselőtársam, Pósán László elmondott, hogy a bizottságban ez a döntés egyfajta, az ügyet valamilyen módon kezelő kompromisszumként született meg. Arra is emlékeztetnék, hogy amit Farkas Gergely felvetett, hogy a képviselőtársam még egyéb szempontot is beemelt, elhangzott, de nem kapott többségi támogatást, tehát hogy itt az esti és levelező tagozatra járók esetében valami külön irányt kellene szabni ennek a dolognak.

A további ajánlási számok kapcsán a 317. ajánlási számú módosító indítvány kormánypárti módosító indítvány, a MAB bírálati szempontrendszeréről szól, amely a felsőoktatás egészére egységes, fenntartható, függetlenül érvényessé kívánja ezt tenni. Ez egyébként bizottsági támogatást és a tárca általi befogadást is nyert.

(9.30)

És itt a MAB-bal kapcsolatban szintén előjött már ez a bizonyos, a MAB személyi összetételére vonatkozó javaslat, amit Pósán László, úgy gondolom, hogy helyre tett, mert valóban úgy történt a bizottságban, ahogy ezt ő elmondta.

A Szocialista Párt részéről is egyébként több módosító indítvány érkezett be, amely támogatást is nyert. Egyet említek most hirtelen ezek közül, a 465-öst, amit Hiller István nyújtott be, egyébként mások is külön erre irányuló indítványt tettek. Ez éppen a gyógypedagógus-képzést folytató felsőoktatási intézmények által fenntartott köznevelési intézmény számára teszi lehetővé, hogy elláthat a nevelő és oktató munkához kapcsolódó nem köznevelési tevékenységet is.

Végezetül arra szeretném ráirányítani még egyszer a figyelmet, hogy természetszerű megítélésem szerint, hogy akár az ágazatban, a szakmában tevékenykedők, illetve ott más jogviszonyban jelenlévők más-más irányból közelítik meg ezt a kérdést. Pichler Imre képviselőtársam utalt már a Professzorok Batthyányi Körére, akik levelet juttattak el hozzánk, ők egyfajta megközelítésből indultak el, nyilván a hallgatók, a hallgatói önkormányzatok egy más szempontú megközelítést alkalmaznak, a politikai pártok, formációk külön-külön irányból közelíthetnek ehhez a témához, de a közös célunk, úgy gondolom, nem lehet más, mint a felsőoktatás színvonalának emelése. És ha ezt tekintjük a legfontosabb és közösen elérendő célnak, akkor úgy gondolom, az elmúlt időszakban megtett lépések előbbre visznek bennünket ezen az úton.

Én azt kérném illő tisztelettel önöktől, hogy a részletes vitában azokról a pontokról beszéljünk, amely pontok szerepelnek a tervezetben, illetve szerepelnek módosító indítványként. Vélelmezésekről, hipotézisekről pedig más helyütt ejtsenek szót.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiból.)

KUCSÁK LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. László, de mind a kettő szép név. Köszönöm szépen a szót, tisztelt elnök úr.

Nagyon röviden Szávay képviselő úr felszólalásának egy részére szeretnék visszautalni, másik részére Pósán képviselő úr már reagált.

A hallgatói jogviszonnyal összefüggő választás, választhatóság kapcsán az oktatási bizottságban a javaslatról természetesen beszéltünk. A bizottsági tagok többsége is támogatta, és emlékeim szerint egyébként a tárca is abszolút pozitívan állt ahhoz a kérdéshez, hogy nemcsak a megszüntetés, hanem a szüneteltetés esetén is ez a körülmény úgy rendeztessék, ahogy azt képviselő úr javasolta, tehát ez ügyben is szeretném önt megnyugtatni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

KUCSÁK LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem igazán szeretném, ha itt ragadna le a vita, de illő tisztelettel én is annyit szeretnék jelezni Dúró Dóra képviselő asszonynak, hogy nem biztos, hogy kellőképpen, részletgazdagon tanulmányozta az anyagot, ott ugyanis több felszólalótól elhangzott e kérdés kapcsán, hogy itt egy már meglévő olyan problémáról van szó, amely az évek során halmozódott fel, amit - fogalmazzak úgy - a rendszer nem tudott kezelni.

Képviselő asszony, itt nem a jövőről van szó, tehát nem arról van szó, hogy a jövőben (Dúró Dóra: 2012-2013!) az oktatási kormányzat vagy a kormánytöbbség nem kívánna minőségi feltételeket szabni, hanem arról van szó, hogy az örökségben van egy probléma, amit eddig nem sikerült kezelni. (Dúró Dóra: Értem, hogy miről van szó.) Ezzel összefüggésben elmondtuk már többen, de akkor visszautalnék rá, hogy egyfajta kompromisszumként fogalmazódik meg a bizottság részéről ez a javaslat. Arra is szeretném emlékeztetni önt - nyilván figyel rám -, hogy a bizottsági ülésen jelen lévő két pártbéli képviselőtársa is különböző álláspontot foglalt el ezzel kapcsolatban. Ezzel most nem éket verni szeretnék önök közé, csak azt jelezném, hogy nyilván nem egyszerű problémáról van szó, ezért is bizottsági módosítóként menne tovább. Ha akár a bizottsági ülésen, akár a korábbi időszakban - hiszen már többször előkerült ez a kérdés - bármilyen előremutató, ennél jobb javaslattal álltak volna elő, azt gondolom, hogy arra mindnyájan nyitottak lettünk volna, azonban ez nem történt meg, a problémát viszont orvosolnunk kell.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

KUCSÁK LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr, és köszönöm mindenkinek a türelmét. Azért nyomtam még egy kétpercest, hogy Osztolykán Ágnes mostani és korábbi felszólalása kapcsán elmondjak még egy gondolatot. Ön most minőségről beszélt.

Kedves Képviselő Asszony! Az ön által a törvényhez benyújtott módosító indítványok - ha jól összegeztük - tulajdonképpen a jelenleginél is enyhébb bejutási feltételeket fogalmaznának meg, tehát ha ön minőségről, magasabb minőségről beszél, akkor a kérdés az, hogy ezek az ön által benyújtott módosító indítványok megítélése szerint milyen módon szolgálják ezt a bizonyos célt.

Még egyszer: válasszuk külön a dolgokat! Itt - még egyszer mondom - egy korábbról örökölt problémáról és annak kezeléséről van szó, a törvénytervezet pedig a jelenből kiindulva a jövő számára fogalmaz meg dolgokat. Ön korábban egyébként azt is említette a főiskolák kontra egyetemek problematika kapcsán, hogy nem feltétlenül szabályozórendszerekkel és egyebekkel kellene operálni, hanem réseket kellene hagyni. Ha ezeket összerakjuk, tehát ön a jelenleginél enyhébb bejutási feltételekben gondolkodik, nem szabályozó- és feltételrendszereket fogalmazna meg szigorúan, hanem inkább réseket hagyna, akkor ez hogyan áll össze? Megítélésem szerint nagyon nehezen összerakható puzzle-ról van szó. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

KUCSÁK LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az 1990 utáni időszak legnagyobb szégyenfoltja, amiről tájékoztatást ad ez a jelentés, egyben a Gyurcsány-kormány hatalomgyakorlásának lenyomata is, vagy ahogy Horváth János igen tisztelt képviselőtársunk, a parlament korelnöke fogalmazott, úgy van benne a lényeg, mint cseppben a tenger.

Engedjék meg, hogy a jelentés néhány általam nagyon fontosnak ítélt gondolatát idézzem fel az önök számára. A jelentés bemutatja, hogy a Fidesz-rendezvény befejezésének lejelentését követően Gergényi főkapitány alig néhány perc múlva parancsot adott a lovasrohamra, esélyt sem adva a rendezvényen részt vevők számára a távozásra. A rendőri állomány, mint az szintén a dokumentumból kiderül, azonosítót nem viselt, a lövészek kontroll nélkül adták le életveszélyes és sokszor maradandó fogyatékosságot okozó lövéseiket, megbilincselt és magatehetetlen embereket vertek brutálisan. Bilincs helyett az állomány gyakorta használt kínzó műanyag szalagokat, és vipera bizonyíthatóan volt többüknél.

Több esetben megállapítható, hogy a rendőri kényszerintézkedések kivitelezésének módja nem felelt meg az arányosság követelményének, illetve a kényszerintézkedés azután is folytatódott, hogy a tüntető ellenállása megtört. Fontos megállapítás, hogy mindez nem egyedi és egyéni túlkapás, hanem több órán át tartó, folyamatosan alkalmazott eljárás volt a végrehajtó állomány részéről, ami parancsnokaik erre irányuló szándékát, beleegyezését valószínűsíti. A megvalósíthatott bűncselekményeket az anyag egy táblázatban összesíti. 15-féle bűncselekmény-kategóriát sorol föl a jelentés összeállítója.

A parancsnokok nem léptek közbe, fegyelmit nem indítottak, feljelentést nem tettek. Mindezt Gyurcsány Ferenc példás rendteremtésnek nevezte, azt pedig saját elmondásából tudjuk, illetve akkori nyilatkozatokból, hogy a rendőri vezetőkkel folyamatosan tartotta a kapcsolatot. Gergényi Péter azt nyilatkozta, hogy a miniszterelnök minden segítséget megígért, és támogatásáról biztosította a rendőrséget. Hogy a segítség és támogatás mit takart, a fentiek alapján sejthető, az viszont tény, hogy Gyurcsány magához hívatta, és dicséretben részesítette a budapesti főkapitányt, aki - emlékszünk még rá - egy akkoriban föltett újságírói kérdésre, ami esetleges lemondását célozta, azt válaszolta cinikusan: "Én? Miért?"

A Gyurcsány-kormány folyamatosan és fokozatosan fenntartott egy állandó és konspiratív elemektől sem mentes veszélyérzetet, ami megítélésük szerint megkívánta a megerősített és folyamatos rendőri jelenlétet, ellenőrzéseket. Hadd idézzek föl ezek közül néhányat az elmúlt évekből, talán nem haszontalan. 2006. március 15-én az állami központi ünnepség színhelyén Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt a Nemzeti Múzeum homlokzati timpanonjára látványosan telepített mesterlövészek védték. 2006. március 28-án az országgyűlési választások kampánya hajrájában Gyurcsány Ferenc bejelentette, hogy a választási nagygyűléseket szlovák bűnözői körök robbantásos merényletekkel szándékoznak meghiúsítani. Az MSZP és a Fidesz közterületi politikai rendezvényeiket visszavonták. Vagy 2007. február 8-án Szilvásy György titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter arról beszélt, hogy a szélsőségesek nemcsak a március 15-ei ünnepet akarják megzavarni, de akár közintézményeket is megtámadhatnak. 2007. február 13-án máig ismeretlen tettes gépkarabéllyal sorozatot lőtt az ORFK Teve utcai székházára. A kormányfő radikalizálódó események láncolatáról beszélt, de a tettest a mai napig sem ismerjük.

Jogosan veti föl az anyag is, hogy kinek állhatott mindez az érdekében. Gyurcsány Ferenc, az akkori miniszterelnök így értékelte a szeptember 20-áról 21-ére virradó éjszaka embervadászatait. Idézet: "A rendőri vezetéssel naponta többször találkozom. Úgy látom, hogy a magyar rendvédelem erre a kihívásra képes a kedd esti és a tegnap esti minőségben reagálni és a rendet tartósan fenntartani." "Oh, én nem így képzeltem el a rendet!" - gondolhatták a költővel igen sokan akkoriban.

További Gyurcsány-idézet: "Nincs türelem a rendbontókkal szemben, a leghatározottabban fel kell lépni ellenük." Vagy még egy: "Miniszterelnökként természetesen többször is beszéltem rendőri vezetőkkel, részt vettem a nemzetbiztonsági kabinet ülésein. Tájékoztatót, értékelést kértem, továbbá megfogalmaztam elvárásaimat."

Hadd idézzek önöknek fel néhány címet, alcímet az akkori internetes híradásokból. "Karhatalmi harcászat zajlott Budapest utcáin", "Gergényi sem tudja", "Kötelező az azonosító viselete?" - emlékszünk rá, hogy erre az a cinikus válasz érkezett, hogy leestek az azonosítók. További idézet: "Símaszkban lehet-e intézkedni?", "Hogy került a vipera a rendőr kezébe?", "Miért kameráznak az intézkedő rendőrök?", és így tovább. (Zagyva György Gyula: A mai napig.)

Vagy néhány idézet a jegyzőkönyvekből, amelyek a rendőri intézkedéseket írják le, illetve arra utalnak. Idézet: "Nincs rajta mit szépíteni - mondta a jegyzőkönyv tanúsága szerint egy akkori rebiszes -, egyszerűen kitereltük az embereket az X. Y. sörözőből, és megvertük őket." Vagy egy másik egy hölggyel kapcsolatban: "Üsd szét azt a büdös ....!" Vagy még egy: "Takarodjatok vissza oda, majd ott jól szét lesztek verve."

Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnálatos, hogy az MSZP-frakció tagjai, mint megannyi bátor Sir Robin, távolmaradásukkal tisztelik meg ezen napirend megvitatását, pedig megválaszolandó kérdés akadna jócskán. Érdemi válaszokat várnánk tőlük, a volt miniszterelnöktől, a rendőri vezetőktől és egyéb érintett személyektől, a mondom, még mindig megválaszolandó kérdésekre, hiszen a felelősséget vállalniuk kell cselekedeteikért. Hogy az ásítóan üres MSZP-padsorokhoz intézzem azt a kérdést, amit egy kedvelt hetilapjukban oly gyakran fogalmaznak meg más üggyel kapcsolatban: "Önöknek nem hiányzik a válasz?"

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

KUCSÁK LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen a szót és a lehetőséget.

A Malév-csoport, mint az egy 2011-ben készült tanulmány adataiból kiderül, mintegy 2600 embernek adott munkát, több mint 500 hazai vállalkozásnak rendszeresen megrendelést biztosított, mintegy 6 milliárd forintot fizetett ki a kis- és közepes vállalkozásoknak. A légitársaság közel 3 millió utast szállított évente 23 ezer járatpáron, és 45 desztinációban repült közvetlenül. A Malév a Budapest Airport Zrt. egyik legjelentősebb partnere volt, forgalmának mintegy 40 százalékát biztosítva. Szintén a Malév bevételének köszönhetően meghatározó árbevételhez jutott a HungaroControl. A cég éves árbevételének 10 százalékát a Malév biztosította, ez 2010-ben nagyságrendileg 2,5 milliárd forint volt.

A Malév kapcsán érdekes körülmény lehet - ugyanezen tanulmányból is kiindulva - elgondolkodni azon, hogy míg 1954-1990 között öt vezetője volt a Malévnak, addig 1990-től egészen a közelmúltig mintegy húsz vezető fordult meg a Malév élén.

Ismeretes a jelen napokra, hetekre kialakult helyzet, ezt az előterjesztő, Budai Gyula is ismertette, jelesül azt, hogy 2010 végén, egy feljelentés nyomán az Európai Bizottság hivatalos vizsgálati eljárást indított, amelynek eredménye egy 2010. december 21-i határozat alapján ismert. Nagyjából azt a helyzetet láthatjuk magunk előtt, hogy az Európai Unió jogforrásai tiltják - ahogy az az indokolásból is kiderül - a légitársaságok költségvetési pénzből való támogatását. 2012 januárjában az Európai Bizottság jogellenesnek minősítette mind a visszavásárlást, mind számos egyéb támogatást és tranzakciót 2007-2010 között, és összesen mintegy 100 milliárd forintnyi állami támogatás visszafizetésére kötelezte a Malév Zrt.-t, valamint megtiltotta a magyar államnak a további támogatást. A nemzeti légitársaság 2012. február 3-án, reggel 6 órakor repülési tevékenységét felfüggesztette, 2012. február 14-én a Fővárosi Törvényszék végzésében megállapította a Malév Zrt. fizetésképtelenségét, és elrendelte a társaság felszámolását.

A jelen országgyűlési határozattervezet vizsgálóbizottság létrehozását irányozza elő a Malév Zrt. és a Budapest Airport privatizációjával, illetve a Malév Zrt. visszavásárlásával, visszaállamosításával, majd csődhelyzetével kapcsolatosan felmerült vezetői, állami vezetői felelősség kérdéskörének vizsgálata céljából, amit én Budapest XVIII. kerületében élő polgárként, Pestszentlőrinc és Kőbánya képviselőjeként hangsúlyosan fontosnak tartok. Itt szeretném megemlíteni, hogy a kialakult ügy kezelése ügyében az elmúlt időszakban képviselők részéről, települési, helyi önkormányzati vezetők részéről megannyi kezdeményezés indult el útjára. Legutóbb éppen a XVIII. kerület polgármesterének kezdeményezésére zajlott le az elmúlt héten pénteken egy egyeztető megbeszélés a munkaügyi központ, a Nemzeti Munkaügyi Hivatal képviselői, a környező települések vezetői, polgármesterei, alpolgármesterei - Üllő, Vecsés -, illetve a kerületek vezetői részvételével - itt említhetném például a XVII. kerületet is -, annak érdekében, hogy ezt a kialakult rendkívül komoly, feszült helyzetet munkaügyi és egyéb szempontból is a települések igyekezzenek kezelni.

Ugyanakkor természetesen nem kerülhető meg az a kérdéskör, amit alapvetően céloz ez a határozati javaslat. 18 kérdést fogalmaznak meg az összeállítók, és ez a 18 kérdés kiemelten fontosan kezelendő a vizsgálat során. Egy ilyen vizsgálóbizottsági tevékenység lezajlása kapcsán egyéb eseményekre, egyéb tényekre is fény derülhet adott esetben az említett időszakra vonatkozóan, hogy milyen vezetői döntések születtek meg vagy éppen maradtak el, és ezeknek milyen következményei alakultak ki, hogyan alakult a flotta problematikája, mi vezérelhette a szereplőket a rövid távú, egyszeri bevételeket szem előtt tartó pénzügyi döntések meghozatalában, mint például a Hyatt Regency-tulajdonrész értékesítése, a Heathrow-slotnak, felszállási jognak az eladása, üzemanyag-kiszolgálási üzletág eladása és így tovább. Fény derülhet nyilván a privatizáció kérdéskörére általában véve, és különösen hangsúlyosan a Borisz Abramovics-időszakra, a 2007. július 12. és 2009. január 6. közötti időszak működésére vonatkozóan, és általában véve az előző kormány, illetve kormányok döntései, illetve az ezzel kapcsolatos felelősségek kérdéskörére.

Meggyőződésem, hogy mindenki előtt nyilvánvaló, ahogy szokták mondani, a napnál is világosabb, hogy úgy nemzetgazdasági szempontból, mint helyi, lokális kérdésként és problémaként egy megkerülhetetlenül fontos problémával állunk szemben, és éppen ebből kiindulva meggyőződésem az is, nem kerülhető meg az, hogy milyen döntések és milyen felelősségek vezettek el ahhoz, hogy ez a helyzet kialakult és ez a helyzet így alakult ki. Én azt tudom ajánlani minden képviselőtársamnak, hogy a Budai Gyula által megtett előterjesztést, arra való tekintettel, hogy minden körülményre derüljön fény, legyenek szívesek támogatni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

(18.50)

KUCSÁK LÁSZLÓ (Fidesz): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Rendkívül sajnálatosnak tartom, hogy az utóbbi két, a Jobbik-frakcióban helyet foglaló képviselő valami egészen más irányba viszi el ezt a napirendi pontot, illetve ennek a vitáját. (Egy hang a Fidesz padsoraiból: Így van!) Kérném, hogy tegyék meg, hogy elolvassák az előterjesztés címét.

Egy emléknap beiktatásáról szól ez a bizonyos javaslat. A korábbi felszólalók egyébként, mondhatom, hogy nagyjából pártállásra való tekintet nélkül ezt az ügyet tekintették. Tulajdonképpen több irányból, de nagyjából egyfelé haladtak ezek a bizonyos felszólalások, azt kiemelvén, hogy igenis indokolt, hogy egy ilyen emléknapot beiktassunk az emléknapjaink sorába.

Indokolt és elolvashatják az előterjesztésben, hogy miért is indokolt ez. Az elhurcolt százezrek, a családjaik miatt, és azok miatt, akik néhány ezren a túlélői voltak például a kényszermunkatáboroknak. Én tehát illő tisztelettel arra szeretném az önök figyelmét is ráirányítani, hogy nekünk mindannyiunknak kötelességünk van, úgy is mondhatnám, hogy adósságunk van, amely adósságunkat el kell kezdenünk közösen törleszteni.

A határozati javaslatban a 2. pont (4) bekezdése egyfajta felkérést fogalmaz meg önkormányzatok, képviselők, magánszemélyek irányába. Úgy gondolom, hogy ez a kérés így indokolt, hogy a határozati javaslatban kérésként fogalmazódjon meg és jelenjen meg, de nekünk mindannyiunknak kötelességünk, hogy ennek szellemében cselekedjünk. Kérném tehát önöket, hogy az előterjesztés méltóságához illő módon legyenek kedvesek a felszólalásaikat megtenni, és ne az aktuálpolitikai, pártpolitikai csatározásokba süllyeszteni ezt a nemes kezdeményezést.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti és az LMP-s padsorokban.)

KUCSÁK LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Némelyik hozzászólásra nem is olyan nagyon könnyű reagálni, mert jóllehet meg van adva, hogy mely ajánlási pontokhoz kell hogy kapcsolódjanak a hozzászólások, de például Gúr képviselő úr éteri magasságba emelkedett, amikor az egymást az origóban metsző, egymásra egyébként merőleges egyenesekről beszélt körülbelül 40 másodpercen keresztül - én óvnám magam ettől. (Dr. Lamperth Mónika: Hát aki nem érti! Aki nem érti, ne is foglalkozzon vele!)

Az oktatási bizottságban mindegyik javaslatot végigvettük. Én itt is szeretném megerősíteni, hogy magam is egyetértek azzal egyébként, hogy az előzetesen beterjesztett anyaghoz képest a "legalább egyharmados" megfogalmazás szerepeljen, már csak azért is, mert tudjuk nagyon jól, és ha önök magukba néznek, önöknek is tudniuk kell, hogy az a probléma, ami a szakképző intézményekben, a szakiskolákban megjelenik, nem két év alatt termelődött ki, nem két év alatt állt elő, és azt is tudjuk, hogy egy hosszú pedagógiai folyamatnak a megoldandó kérdése, amelyre nem a felszíni vizeket karcolgatva kell megpróbálni választ találni, hanem érdemi szakmai vitát folytatva. Tehát azt, hogy ez garantált mértékben jelen tudjon lenni, mindenféleképpen indokoltnak látom.

Ugyanúgy indokoltnak látom továbbra is azt, hogy mindezen problémákból kiindulva is azt az ajánlási pontot, illetve azt a módosító javaslatot is lehetőség szerint támogassa a tisztelt Ház, amely a tanműhelyekre vonatkozó követelményrendszer egységességét, egységes szisztémáját irányozná elő. Ez is szükséges, természetesen azt is megfogalmazva, hogy alapvetően arra is igény van, hogy ilyen, valóban színvonalas, valóban jól működő, az intézményi szférán kívüli tanműhelyek mint képzőhelyek meg tudjanak jelenni a továbbiakban. Tehát azt kérném, hogy próbáljunk meg (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) érdemi módon közelíteni a kérdéshez.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

KUCSÁK LÁSZLÓ, az oktatási, tudományos és kutatási bizottság előadója: Elnök úr, köszönöm a szót. Akkor a nemzeti köznevelésről szóló törvényjavaslat módosítása, ha jól figyeltem a sorszámot.

ELNÖK: Kis türelmét kérem. A T/7666. számúról, magyarul: a vita összevont vita, de az ajánlás külön előterjesztések szerint született, tehát a kisebbségi vélemények is ebben a tagolásban hangzanak el, ezért most a T/7666. számú következik, amely szerintem a tankönyvpiac rendje. Öné a szó.

KUCSÁK LÁSZLÓ, az oktatási, tudományos és kutatási bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! Köszönöm a szót, akkor ez a kis intermezzo legalább érdekesebbé tette a rövidnek szánt bizottsági ismertetőmet. Az oktatási, tudományos és kutatási bizottság ezen három törvényjavaslatot, esetünkben pedig most különösen pontosan a tankönyvpiac rendjéről szóló törvénymódosító javaslatot tehát június 18-án, hétfőn tartott ülésén tárgyalta meg, annak a tárgysorozatba-vételét és az általános vitára való alkalmasságát fókuszba állítva.

A tankönyvpiac rendjéről szóló törvénymódosító javaslat kapcsán a bizottsági ülésen a javaslattevők részéről Hoppál Péter többek között kifejtette, hogy sokak számára ismeretes nyilván az, hogy 11 év alatt a tankönyvpiac rendjéről szóló törvény már számos alkalommal módosult, és az is nyilvánvaló, hogy a tavalyi, a nemzeti köznevelési törvényről szóló döntés, illetve az elmúlt hetekben elfogadott, az új Nemzeti alaptantervről megszületett döntés szükségessé teszi, hogy ezeket a nagy rendszereket a tankönyvpiac rendjéről szóló törvénnyel is harmóniába lehessen hozni.

A másik előterjesztő, Michl József több más mellett arra hívta fel a figyelmet, hogy 2013. szeptember 1-jén az iskolák 1., 5. és 9. évfolyamán majd tanévenként felmenő rendszerben kerül bevezetésre az új kerettanterv, az új szabályozás. Ennek megfelelően új tankönyvek kifejlesztésére kell hogy sor kerüljön.

Ellenzéki és kormánypárti oldalról is több felszólalás volt meghallgatható a bizottsági ülésen. Én hadd idézzek egy kormánypárti felvetést, amely arra irányította rá a figyelmet, hogy a korábbi, a 2001-gyel elindult rendszer mellett, amely, ahogyan az államtitkár asszonytól is hallhattuk, egy tankönyv-akkreditációs eljárásrend alapján működött, hosszú idő alatt, bő egy évtized alatt alakult és formálódott, emellett ezen javaslatnak köszönhetően egyfajta pályázati út is megnyílik, nyilván abból a célból, hogy gyorsabban és jobb minőségű könyvek engedélyezését tegye lehetővé, már csak azért is, mert többen felvetették a bizottság tagjai közül, hogy indokoltnak tartják több tantárgyi területen azt, hogy a jelenlegi nagy tankönyvpiachoz képest ebben némi szűkülést, mennyiségi szinten szűkülést lehessen elérni, és ez egyidejűleg járjon együtt azzal, hogy a tankönyvek minősége még jobb legyen, kiállja az idők próbáját.

Elhangzott még az is, és ezzel zárnám az összefoglalómat, hogy a javaslat alapján tisztázandó lehet az, hogy választható vagy választandóként jelenjenek meg ezek a bizonyos új tankönyvek, illetve ez a bizonyos pályázati eljárás semmiképpen nem lehet lazább szabályozórendszer, mint a korábbi volt, nem lehet cél, hogy alacsonyabb színvonalú legyen, hanem a ma működő akkreditációnál szigorúbb szempontoknak kell megfelelnie annak érdekében, amit az imént már említettem.

Az oktatási, tudományos és kutatási bizottság a tankönyvpiac rendjéről szóló törvénymódosító javaslatot 9 igen, 6 nem és 1 tartózkodás mellett tárgysorozatba-vételre és általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

KUCSÁK LÁSZLÓ, az oktatási, tudományos és kutatási bizottság előadója: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Most már olajozottabban fog menni, és kitaláltam, hogy harmadikként pedig a felsőoktatás következik.

Köszönöm szépen.

Az oktatási, tudományos és kutatási bizottság az említett június 18-ai ülésén ezt a törvénymódosító javaslatot is megtárgyalta. Itt két gondolatot hadd emeljek ki a két javaslattevőtől. Michl József több más mellett azt fogalmazta meg, hogy ez a javaslat 41 paragrafust tartalmaz, és mindenképpen indokolt volt az új közigazgatási struktúrához igazítani ezeket a szabályozókat, valamint az állam és az önkormányzatok munkamegosztásában az állam szerepe és belső munkamegosztása is pontosan definiálható legyen, ez is egy fontos vezérlő elve volt ennek a javaslatnak. Ugye, már itt is esett szó arról, hogy a fenntartás és a működtetés kérdéskörét ily módon külön megfogalmazza az elfogadott kerettörvény, illetve így, már együtt a módosítással még pontosabbá válik a dolog.

(14.40)

A másik javaslattevő, Hoppál Péter pedig a következő gondolatot is megosztotta a bizottság tagjaival: 2013. január 1-jével a megyei kormányhivatalok mellett vagy alatt járási a kormányhivatalok rendszere is létre fog jönni Magyarországon, és fontos, hogy azt a szabályozást, amelyet a törvény eddig csak a megyei kormányhivatalok és a fővárosi kormányhivatal kapcsán tartalmazott, a javaslattevők kiterjesszék, erre államtitkár asszony is utalt.

Azt is elmondta Hoppál Péter, hogy az önkormányzatok működését illetően a települési jegyzők szerepe is meg fog változni a jövőben részben, tehát ehhez is illeszteni kellett a szabályozást, és ide kerültek most be bizonyos jogtechnikai vonatkozású és a törvény koherenciáját megteremtő módosítások is. Nyilván a vitából, illetve a hamarosan elhangzó kisebbségi véleményből kiderül, hogy a nemzeti köznevelésről szóló törvényjavaslat módosítása kapcsán milyen felvetések kerültek még terítékre, és természetesen az általános vita is, meg majd a részletes vita is alkalmas lesz arra, hogy erről itt a parlament ülésén is szót váltsunk egymással.

A bizottság egyébként ezt a javaslatot 13 igen és 5 nem szavazat mellett tartotta általános vitára alkalmasnak.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

KUCSÁK LÁSZLÓ, az oktatási, tudományos és kutatási bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök úr, a szót és a lehetőséget. A nemzeti felsőoktatásról szóló törvénymódosító javaslat kapcsán a már említett bizottsági ülésen az előterjesztő, javaslattevő Vinnai Győző a más törvényekkel való koherencia és összhangba hozás szükségessége okán szólt arról, hogy miért indokolt támogatni ezt a javaslatot a megítélése szerint, valamint arra is utalt, hogy a javaslat szakmailag abba az irányba megy, hogy az oktatást, az egyetemek, főiskolák autonómiáját, az oktatás fontosságát erősítse.

A bizottsági ülésen jelen lévő dr. Kiss Norbert, felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár úr ezt megerősítendő a következőket mondta el többek között: a minisztérium szakmai álláspontja az, hogy ezektől a módosításoktól egyértelműbbé, világosabbá válik a szeptember 1-jétől hatályba lépő felsőoktatási törvény, jobb lesz a felsőoktatás számára, világosabb és egyértelműbb értelmezést biztosít. A javaslatok egy része valóban jogtechnikai természetű, és ellentmondásokat, téves hivatkozásokat javít ki a törvényben. Más része olyan, amelyeknek szakmai üzenete, tartalma van, és ezek jobbá teszik, és a minőség irányába fejlesztik a felsőoktatási törvényt.

Egy-két dolgot hadd említsek meg az ott a javaslat kapcsán szóba került témakörök közül. Több felszólalás is érintette a Magyar Akkreditációs Bizottság kérdéskörét, egészen pontosan ezzel összefüggésben a felülvizsgálati bizottság létrehozásának kérdéskörét, amelyben kormánypárti, illetve ellenzéki felszólalók között nem mutatkozott egyetértés, nyilván ez a vita során is terítékre fog kerülni.

Szintén hangsúlyosan szerepelt a felvetések között a hallgatói szerződések ügye, amelynek kapcsán a bizottság elnökétől is elhangzott, hogy ennek fontosságára való tekintettel lehet, hogy célszerű ezt a szabályozást a törvény keretében megtenni. Fontos talán megemlítenem azt, hogy egy olyan felvetésről is viszonylag hosszasan folyt a szó, amelyet egyébként ez a bizonyos törvénymódosító javaslat nem nyitott meg mint törvényi helyet, ugyanakkor egy fontos kérdést szabályozhatna.

Ez egészen pontosan az az ügy, amely korábban is már szóba került a törvény elfogadása kapcsán, és ez az a bizonyos körülmény, hogy legalább tízezres a becslések szerint azoknak a száma, akik abszolutóriumot tettek, de nyelvvizsgával nem rendelkeznek, és hogy szerencsés lett volna a felszólalók szerint az, ha ez a törvényi hely is megnyílt volna, mert úgy tűnik, ezt egy korábbi módosító javaslattal nem sikerült mindenki számára megnyugtató módon kezelni.

6 ellenszavazat mellett többségi támogatással általános vitára alkalmasnak találta a bizottság a javaslatot.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

KUCSÁK LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Elnézést a késlekedésért, de úgy tudtam, hogy még lesz egy kormánypárti, illetve bocsánat, ellenzéki - korábbi kormánypárti -, de köszönöm. (Dr. Józsa István: Leendő.) Ezt ne firtassuk.

ELNÖK: Képviselő úr, a sorrend házszabályszerű, hiszen előtte egy ellenzéki képviselő szólalt fel.

KUCSÁK LÁSZLÓ (Fidesz): Igen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A 2013. évi költségvetés-tervezettel összefüggésben, ha megengedik, néhány gondolat erejéig az oktatáshoz tartozó területre szeretném ráirányítani a figyelmet, mindazokra tekintettel természetesen, amiket képviselőtársaim a korábbiakban már megfogalmaztak ezzel összefüggésben akár a mi padsorainkból, akár az ellenzéki padsorokból.

Ismeretes mindenki számára, hogy az elmúlt esztendőben olyan törvényeket fogadott el a parlament ezen területtel összefüggésben, amelyek jelentős mértékben új alapra helyezik akár a közoktatás - most már új keletű névhasználattal: köznevelés - ügyét, akár a felsőoktatás területét, akár pedig a szakképzés ügyét tekintjük ebben. Mindhárom esetben elmondható, hogy az újként kialakítandó intézményrendszer célja az a kormányzati szándék szerint, hogy segítse elő a gazdaság fejlődését, az életminőség javulását, célja továbbá az is, hogy a társadalmi leszakadást megakadályozza, illetve hogy a magyar társadalom hosszú távú fejlődése feltételeinek megteremtésében közreműködjön.

Ismert körülmény az is mindenki számára a képviselőtársaim közül - és itt is elhangzott már több ízben, de ezt talán nem árt megerősíteni -, hogy azon költségvetési lehetőségek, kondíciók mellett is, amelyek a hagyománynak is köszönhetően rendelkezésünkre állnak, nagyon fontos körülmény, hogy a 2013. évi költségvetés összes kiadásának mintegy 10,6 százaléka fordíttatik az oktatásra, ami - ha így vesszük - nemzetközi összehasonlításban is említésre méltó körülmény. Elhangzott már korábban, hogy ha GDP-arányosan nézzük, akkor is jelentős előremozdulás ez, hiszen a korábbi 5 százalék alatti GDP-arányhoz képest ez már meghaladja az 5 százalékot, nagyjából 5,06 százaléknyi a GDP arányában tekintve.

Természetes - és itt visszautalnék ellenzéki felvetésre is, ahol korrekt reakció volt ezzel kapcsolatban, mint például Dúró Dóránál -, hogy ez a bizonyos növekmény indokolt és szükségszerű is természetesen, hogy rendelkezésre álljon, hiszen az imént már említett törvényelfogadásoknak köszönhetően körvonalazódik az is, hogy egészen más feladatmegosztásban fog zajlani a tevékenység az oktatási rendszerben. Így hát ez indokolt és szükségszerű, mint azt említettem, már csak azért is, mert ismeretes, hogy a továbbiakban az oktatás területén - és hangsúlyosan a közoktatásban - az állam mint fenntartó jelenik meg, a fenntartói jogosítványokat, kompetenciákat fogja gyakorolni irányítási, szakmai irányítási szinten.

Ehhez fog kapcsolódni az, hogy a jelenleg önkormányzati fenntartásban működő intézmények jelentős része a továbbiakban önkormányzati működtetésben, üzemeltetésben fogja végezni a munkáját. Tehát itt egy szükségszerűen szoros együttműködés lesz szükséges az állam, az állam által létrehozandó intézményfenntartó központ helyi leágazásai, illetve a működtetésben közreműködő önkormányzatok között. Sőt, szükségszerű és fontos együttműködés kell hogy kialakuljon majd a járási körzeti hivatalokkal is, hiszen ott is lesznek ezzel összefüggésben megjelenő kompetenciák, így például a tankötelezettség nyilvántartása ügyében.

Azt is szeretném önöknek elmondani, hogy én egy olyan budapesti választókerületből jöttem, ahol igen nagy intézményhálózatot tart fenn, üzemeltet, működtet a kerületi önkormányzat. Negyvennél több intézmény sorolható ide: óvodák, általános iskolák, gimnáziumok, felnőttoktató intézmény tartozik ide, sőt úgynevezett háttérintézmények is segítik ezt a munkát: speciális oktatási fejlesztő intézmény és szakszolgálat, nevelési tanácsadó és pedagógiai intézet. Így tehát egészen természetes a mi számunkra is az, hogy a törvénytervezet vitájánál, most a törvénymódosítás vitájánál - amiről szintén esett szó, hogy nyolcvanat meghaladó módosító javaslat is már beadatott ezzel összefüggésben - nyilvánvalóan minket is az a szándék vezérel, hogy az újonnan létrejövő, valóban összetettebb rendszerben az intézményhálózat jó szintű, minél kiegyensúlyozottabb működése természetesen vezérelv és vezérelképzelés kell hogy legyen a továbbiakban is számunkra.

(12.50)

Egy gondolatsor erejéig, ha megengedik, hadd utaljak vissza arra, amit néhány, a szocialista frakció soraiban ülő képviselő említett. Gúr Nándor a korábbiakban - bár már nem látom itt - ilyeneket fogalmazott meg, hogy "önök olyan helyzetet teremtettek, önök hiteltelenek", Józsa István megfogalmazta az imént, hogy - idézem őt - "mi mindenre emlékszünk az elmúlt tíz évből" (Dr. Józsa István: Így van.), mondta ezt magukra. Akkor talán emlékszik arra is, hogy régen volt egy tévésorozat, Énekeljünk együtt - akkor most gondolkozzunk vagy emlékezzünk együtt!

Ugye, ön is fel tudja idézni, ha már a tíz évről beszélt, hogy annak idején nem csak a fénykorszak jellemezte az oktatás ügyét, azért akadtak ezen a területen problémák is. (Dr. Józsa István: Száznegyven iskola felújítása.) Lamperth Mónika egy pozitív példát említett... Ha meghallgat, megtiszteltetésnek veszem, ha nem, úgyis jó, mert én vagyok kihangosítva, nem ön.

Lamperth Mónika egy pozitív példát említett a kistérségek ügyében, az oktatásban azonban nem csak jó tapasztalatok voltak, amelyeket megélhettünk. Talán még ön is emlékszik a kakaóbiztos számítógépek ügyére, az "Új tudás - műveltség"-nek nevezett program kudarcára, ehhez kapcsolódóan a Sulinet Digitális Tudásbázis problémáira, az úgynevezett háttérintézményeknél landoló központi pénzekre, a sajátosan kiírt, meghirdetett továbbképzésekre, illetve pályázatokra, hogy csak néhányat említsek abból, amit meg kellett élni.

De szólhatnánk arról a körülményről is, hogy annak idején, amikor önök voltak kormányon - és ez a kilencvenes évek közepére is jellemző -, minden lényegi, érdemi feladatot tulajdonképpen önök ledelegáltak az iskolák szintjére. Helyben kellett tanterveket összeállítani, helyben kellett ennek összefüggésében, ennek kapcsán a különféle óraszámvitákat lefolytatni.

Most egy új szisztémára kell átállni, úgyhogy szerencsés lenne, hogy ha ezekre önök mind emlékeznek, akkor azt végiggondolni, hogy ez egy új lehetőség is. Ezzel az új lehetőséggel célszerű élni. Ha ebben önök nem lesznek partnerek, akkor is meg kell tennünk, azért, mert a múltban felhalmozott értékek alapján a jelenről és a jövendőről van szó az oktatás kapcsán.

Hogy ez mennyire fontos, azt a napnál is fényesebben mutatja az, hogy rendkívül fontos elemként az oktatási ágazati költségvetésben - és erről is esett már szó - megjelenik a pedagógus-életpályamodellre vonatkozó elgondolás, és nemcsak az elgondolás maga, hanem ennek a forrása is. Igen, a forrása is, mert talán Kovács Tibor képviselő úr mondta azt, hogy még a bizottsági ülésen sem lelte a forrást erre a tárca képviselője. Érdemes fellapozni az oktatási, tudományos és kutatási bizottság jegyzőkönyvét, amikor a költségvetés-tervezetet tárgyaltuk, és ott az előterjesztő képviseletében jelen lévő államtitkártól, illetve talán főosztályvezetőtől elhangzott, hogy ezek hol, milyen sorokon, milyen összegekben állnak majd rendelkezésre. Ez a körülmény tehát elengedhetetlenül szükséges.

Talán önök is emlékeznek rá, ott, a szemközti padsorokban, hogy hány éve húzódik az, hogy a pedagógusok, a pedagógusmunkát segítők javadalmazásán tudjunk javítani. Emlékezetes az is, hogy ehhez a kérdéshez annak idején önök hogyan álltak hozzá. Ebben minőségi különbség az, hogy a pedagógus-életpályamodell bevezetésével egyidejűleg egy minőségi kritériumrendszer is életbe fog lépni, amit egyébként maga a pedagógustársadalom többsége is igényel és szerintem támogat.

Zárásképpen még arra szeretnék visszautalni, hogy a felvetések között több más mellett esett szó a korábbiakban a fiatalok kérdésköréről is, és hangsúlyosan a fiatalok külföldi munkavállalásáról, illetve arról, hogy ez milyen ívet, milyen trendet mutat az elmúlt időszakot tekintve. Ez valóban nagyon fontos probléma, és én a magam részéről azt gondolom, hogy a gyerekek, a fiatalok ügyével az intézményrendszeren belül is indokolt, hogy hangsúlyosan foglalkozzunk, azért, mert a jövőről, a jövőnkről van szó, és a mindezeken kívüli lehetőségeket is meg kell találnunk. Ebben is vannak még feladataink, vannak még kihívásaink, aminek meg kell felelni. Én abban bízom, hogy a 2013-as költségvetés kondíciói lehetővé teszik, hogy mindezek a célok, feladatok, elképzelések meg tudjanak valósulni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

KUCSÁK LÁSZLÓ, az oktatási, tudományos és kutatási bizottság előadója: Tisztelt elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Az oktatási, tudományos és kutatási bizottság szeptember 12-én 13 órától tartott bizottsági ülésén tárgyalta az előttünk fekvő törvénymódosító javaslatot, és ott az államtitkári bevezetőből szeretnék magam is felidézni egy-két gondolatot, így például, ami elhangzott itt az előttem megszólalóktól is, hogy valóban egy nagy horderejű változás az, ami előttünk fekszik a javaslatban. Tulajdonképpen a rendszerváltozás óta ilyen nagy mértékű átalakító szándék, ilyen nagy mértékű átalakítás ebben a szektorban, ezen a területen nem valósult meg. Indoka lehet ennek és indoka ennek az, hogy a törvény 1997-es elfogadása is - az államtitkári bevezetőből, előadásból is kiderült - tulajdonképpen egy létező állapot jogszabályi keretekbe történő foglalása, annak a meglévő állapotnak a rögzítése volt.

Elhangzott az is a bizottsági ülésen, hogy az elmúlt 2002-2010 közötti időszakban látható volt, hogy az állam tulajdonképpen folyamatosan vonult ki ennek az intézményrendszernek a finanszírozásából, ezzel bárhuzamosan nemcsak a támogatás mértéke csökkent, hanem az volt tapasztalható az adott szocialista kormányzati időszak alatt, hogy megvonták az önkormányzatoknak azt a jogát is, hogy az illetékbevételeket beszedjék, és ebből saját bevételként kiegészítsék a csökkenő állami forrásokat. 2009-ben az akkori kormányzat eltörölte a kulturális normatívát - erről is esett itt már szó az előzőekben -, összevonta több önkormányzati igazgatású normatívával, és így összességében a normatíva még nominálisan is csökkent.

Az indokok között elhangzott az is, amire az államtitkár úr is utalt az expozéjában, hogy több más szempont mellett nem kerülhető meg az a jelenség, az a tapasztalható tény, hogy egy 2011-es statisztikára alapozva, ha végigtekintjük azt, hogy az egyes múzeumegységekben milyen látogatószám jelent meg, együtt értelmezve itt a fizető és a nem fizető látogatókat is, akkor tulajdonképpen a 25 főtől, éves szinten 25 főtől megy fel ez a látogatószám. Ott konkrét nevek, helyek, intézmények is elhangzottak, én ebbe nem bocsátkoznék bele, mert ennek a helyzetnek a kezelése, a megoldása a fontos, és ez is elhangzott már, hogy önmagában ez az egy tény fontos, irányadó, ugyanakkor rendkívül jelentős az is, hogy a kormányzat, a kulturális tárca források hozzárendelésével is segítsen abban, hogy ez a látogatószám lehetőség szerint az egyes kiállítóhelyeken, múzeumokban emelkedni tudjon. A különféle bizottsági tagok részéről érkező felvetések lokális körülményeket vetettek föl, esett szó a Mátra Múzeumról, esett szó Nagykanizsáról és így tovább.

A bizottság tagjai összességében egyébként egyhangúlag támogatták ezt a törvényjavaslatot, azzal, hogy a felvetések között természetesen a múzeumok mellett szempontként megjelent például a kistelepülési iskolák könyvtárának helyzete, és nyilván esett szó a közművelődéssel összefüggő különféle normatív támogatási lehetőségekről is.

Összegezve tehát: az oktatási, tudományos és kutatási bizottság egyhangúlag támogatta a törvényjavaslatot, és ezt indítványozzuk a tisztelt parlamentnek is.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

KUCSÁK LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! 2013 januárja jelentős változás lesz az általános iskolák életében azzal, hogy állami fenntartásba kerülnek.

Azon települések esetében, amelyek nem képesek vagy nem kívánják a működtetést ellátni, az iskolák teljes finanszírozása állami feladat lesz, így az intézmények irányítása a tankerületekhez kerül. Ily módon lenne elérhető, hogy a ma igen eltérő helyzetű iskolák, pedagógusok közötti különbségek kiegyenlítődnek.

A kormány megnyugtató módon azt ígéri, hogy úgy megy végbe az átalakulás, hogy a pedagógusok és más ott dolgozók abból semmit nem fognak érezni. Ám az oktatásban tevékenykedők és rajtuk keresztül az érintett családok érthetően nyugtalanok; mendemondák kaptak, kapnak lábra, feltételezések, téves hírek keringenek. Érthető, hogy az iskolák falai közt dolgozókat foglalkoztatják a várható változások, hisz a saját életükről van szó. Ugyanakkor a tervezett új modell jelent majd az iskolaélet mindennapjaiban olyan változásokat, amelyekről az érintettek rendkívül keveset tudnak, így indokolt a folyamatos és gyakorlatias jellegű tájékoztatás.

Ennek megfelelően a magam kérdései is rendkívül gyakorlatiasak. Tisztelt Államtitkár Úr! Milyen változásokat hoz munkáltatói oldalról a pedagógusok foglalkozatása? Milyen típusú kapcsolatuk lesz az intézményfenntartó központokkal? Milyen hatásköreik lesznek az intézményvezetőknek? Kinek szól például a pedagógus, ha táppénzre megy? Ki szervezi a helyettesítésüket? Milyen változások várhatók a pedagógusok foglalkozatásában, és mikortól? Ki fizeti a pedagógusok bérét, és azt mi határozza meg? Lesznek-e a pedagógusok bérezésében változások, és az kiket, hogyan érint? Kihez fordulhatnak a pedagógusok, ha eszközökre van szükségük? Ki finanszírozza az eszközök beszerzését, és mitől függ, hogy mekkora lesz az erre szolgáló éves keretösszeg? Ki határozza meg a nem pedagógusként foglalkoztatottak bérét, irányítja munkáját?

Tisztelettel várom válaszát! (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

KUCSÁK LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm az államtitkár úrnak, hogy a meglehetősen sok kérdésre igyekezett a szűk időkeretben érdemi választ adni. (Lukács Zoltán: Milyen rendes ez az államtitkár!) Meggyőződésem, hogy olyan fontos kérdésekről van szó, amelyeket a jelenben kell megválaszolnunk a megnyugtató jövő szempontjából.

A tisztelt államtitkár urat arra kérném és önön keresztül a tárca és a Klebelsberg Intézet munkatársait is (Lukács Zoltán: Szedjék össze magukat!), hogy a továbbiakban is felmerülő kérdések ügyében is legyenek nyitottak, fogadókészek és informatívak.

A válaszát ennek reményében is tisztelettel köszönöm és elfogadom. (Taps a kormánypártok soraiban.)

KUCSÁK LÁSZLÓ (Fidesz): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Az eddig elhangzottakkal összefüggésben magam is szeretném megfogalmazni azt, hogy bízom benne, abban a tekintetben egyet tudunk érteni itt a parlamenti ülésteremben, hogy olyan közoktatási, köznevelési rendszer irányába kell lépéseket tennünk, amely rendszer minden gyermek számára azonos esélyeket tud nyújtani.

Itt elhangzott több felszólalásban, hogy ezt ki miképpen látja, illetve látta az elmúlt időszakot tekintve. Szerintem fontos az, hogy ne az befolyásolja az egyes gyermekek lehetőségeit, hogy milyen helyre születtek, milyen településen nőnek föl, az adott település kondícióinak is köszönhetően milyen feltételeket tud vagy tudott teremteni a gyerekek számára. Bízom abban, hogy ebben egyet tudunk érteni, és ez - ha ebben az alaptételben egyetértünk - nem azt a fajta rendszert rajzolja ki szerintem feltétlenül, amit Botka László elmondott, az egyenruhás, egyenmagasságú és nem tudom milyen gyerekekkel összefüggésben. (Dr. Botka László: Nem ezt mondtam.) A célunk semmiképpen nem lehet az. Meg tudom önt nyugtatni afelől, hogy az én célom semmiképpen nem ez, szerintem képviselőtársaimé sem.

Ugyanakkor, ha már ez a törvényjavaslat itt fekszik előttünk, ami szükségszerű kellék, hiszen elfogadtattak azok a törvények a korábbiakban, amelyek alapján ennek meg kell történnie, akkor valóban több részletkérdést még szabályozni célszerű ebben. Ilyen például - és néhányat még majd igyekszem magam is elmondani - az, hogy elgondolkodtató lehet vagy lehetne az, ami Európa több országában ismeretes, hogy a különféle partnerek, felek közötti együttműködés jegyében egyfajta tankerületi tanács működhessen, éppen abból a célból kiindulva, hogy azokat az ismereteket, amelyeket fel lehetett halmozni az önkormányzati intézményműködtetés kapcsán, a továbbiakban is tudjuk kamatoztatni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

KUCSÁK LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Röviden igyekeznék reflektálni arra, amit Osztolykán Ágnes képviselő asszony elmondott az imént a pedagógus-életpályamodell, illetve a pedagógusbér-emelés lehetséges elhalasztása tárgykörében.

Azt szeretném jelezni illő tisztelettel, hogy takarékosan bánt az igazsággal, képviselő asszony, mert ha felidézné azt, hogy a legutóbbi alkalommal például a parlament oktatási bizottságának ülésén, amikor Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter urat hallgattuk meg, akkor többen kérdeztünk ebben a tárgykörben annak ellenére, hogy alapvetően a szakképzés volt terítéken. Azért tettük ezt meg - jómagam is, és emlékeim szerint Révész Máriusz képviselőtársam is -, mert mi is, személyesen és képviselőtársaink is, ezt rendkívül fontos kérdésnek tartjuk, az államtitkárság is egyébként.

Itt kívántunk alkalmat teremteni arra egyébként, hogy ha már megtörtént október elején ez a nemzetgazdasági miniszteri bejelentés egy intézkedéssorozat részeként, akkor hallhassunk arról, ami mindannyiunk számára nagyon fontos - megannyi pedagógus számára meg hangsúlyozottan fontos -, hogy mi az a körülményrendszer, aminek hatására ez a bejelentés egyáltalán megszületett. Illetve, hogy hogyan látszik most ennek az ügynek a kezelhetősége annak érdekében, hogy a tervezett 2013. szeptember 1-jei időponttal sor tudjon kerülni erre az egész lépésre, az egész életpályamodell életbeléptetésére és ennek hangsúlyos, szerves részeként a pedagógusbér-emelésre, amiben - gondolom - egyetértünk, hogy szükséges, éppen azért, mert a legfontosabb partnerek a pedagógusok az oktatási-nevelési rendszer működtetésében.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

KUCSÁK LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Érdeklődéssel hallgatva a szocialista képviselők felszólalásait, Karinthy jutott eszembe, a Találkozás egy fiatalemberrel című kiváló írása, hogy az egykori fiatal és a jelenlegi, hosszabb ideje fiatal személy - hogy nevet ne mondjak - hogyan is diskurálna egymással, de ezt majd az illetékes személyek lejátsszák magukban.

(10.50)

Amire én reflektálni szeretnék, az inkább Sós Tamás és Varga László felvetése, nem abból az aspektusból, amit Pánczél Károly megvilágított, hanem a következőből, hogy előttünk van egy törvénytervezet. Önök azt mondják, hogy ezt vissza kell vonni. Erről majd a kormány, illetve a kormány illetékesei döntenek, hogy igen, avagy sem. Jelenleg előttünk van ez a törvénytervezet, akkor próbáljunk meg erre fókuszálni. Nagyon kevés az időnk, és ezért rendkívül fontos, hogy a törvénytervezetben a különböző, felek közötti együttműködés lehetséges kereteinek szabályozása miképpen valósul meg, annak érdekében, amit önök is elmondtak, hogy egy óriási rendszerről és a rendszerben rendkívül sok fiatalról, gyermekről és megannyi ott tevékenykedő kollégáról van szó.

Meggyőződésünk szerint akkor tekinthető a megállapodás szintjén rendezettnek a központ, ahogy a tervezet fogalmaz, és a települési önkormányzat vagy önkormányzatok kapcsolata, ha tisztázottak a felek által ellátandó feladatok, a feleket terhelő kötelezettségek, egyáltalán az együttműködés keretei. Számos olyan egyedi kérdés merülhet fel ugyanis, mint például az intézmény vezetőjének esetleges munkáltatói és gazdálkodási kérdésekben történő együttes szerepvállalása, vagy az informatikus tanárként és rendszergazdaként történő foglalkoztatása és így tovább, amelyeknek a kereteit, lehetőségeit itt célszerű, sőt indokolt rendezni.

Ezzel összefüggésben módosító indítványunk fog majd megjelenni, terítékre kerülni. Itt említeném meg nagyon röviden (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), mert az időm lejárt, azt is, hogy meggyőződésem szerint a 2. mellékletben szereplő jegyzőkönyv talán felesleges feladatot ró azon önkormányzatokra, amelyek (Az elnök újból csenget.) működtetési feladatokat továbbra is ellátnak.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

KUCSÁK LÁSZLÓ (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm a szót. Engedtessék meg, hogy bár figyelmesen hallgattam az előbbi ellenzéki megszólalókat, én mégis visszairányítanám a figyelmet a törvénytervezetre, végül is 9 óra óta talán erről kellene hogy folyjon a szó, és ez nem mindig sikerült. Ahogyan önöket hallgattam, sokszor az aggodalom fogalmazódott meg, bizonyos riasztó körülményeket vázoltak föl, néhány alkalommal már tényként beállítva. Én arra biztatnám önöket is, hogy akkor inkább a jó szándék és a jóindulat húrjait pengessük.

Előttünk van egy törvénytervezet, a feladatunk pedig nagyon komoly, az időnk sem túl sok, éppen ezért szeretném önöknek jelezni, hogy az, amit tartalmaz a törvénytervezet, önök számára is ismeretes, lehet élni a módosító indítványok műfajával.

Melyek ezek a területek szerintem, amelyek különösen figyelemreméltóak mindazon túl, amit én már korábban meg tudtam említeni? Ez pedig, ugye, a megállapodás műfaja volt, a központ és a működtető önkormányzatok közötti megállapodás műfaja. A hatálybalépés időintervallumának kérdése egy fontos kérdéskör, hogy ezen időszak alatt ez lebonyolítható-e. Tettem már említést a többcélú intézmények egybentarthatóságának biztosításáról, ezt is nyilván meg kell teremtenünk ebben az anyagban, akkor már törvényként.

(13.30)

Fontos, hogy a társulások projektjei január 1-je után is megnyugtató módon tudjanak működni. Szintén rendkívül fontos és említésre méltó az, hogy ezeknek a menedzselésében továbbra is szerepvállalók tudjanak maradni azok a személyek, akik elindították ezeket a projekteket. Hangsúlyozottan lényeges kérdés több más mellett az óraadó pedagógusok sorsa, akiknél szintén érdemes egy időbeli laufot adni arra, hogy ezek a bizonyos továbbfutási, továbbélési lehetőségek biztosíthatóak legyenek. (Az elnök csenget.)

Arra kérném önöket illő tisztelettel, hogy a hátralévő időben a tervezetről beszéljünk. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

KUCSÁK LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Vendégeink! Az imént hallott felszólalásra való tekintettel is mondanám el azt, amit jóllehet nem elsősorban Pál Tibor képviselő úrnak szánnék, hanem az előtte megszólaló képviselőtársaimnak. Ugyanis arra szeretném ráirányítani a figyelmet, hogy annak idején a köznevelési törvény vitája lezajlott bizottsági szinten, itt a parlamentben is, ismeretesek azok a különféle álláspontok, amelyek ezzel kapcsolatban megfogalmazódtak ellenzéki oldalon, megfogalmazódtak a kormánypárti oldalon is.

Jelen helyzetben nyilván egy politikai vitanapon természetesen nem száműzhetőek sajnos a primer politikai szempontok. Ugyanakkor szerintem fontosabb lenne az, hogy ha a helyzet leírásában, a helyzet értékelésében megvannak azok a bizonyos találkozási pontok, amiről a vezérszónok úr is beszélt már, illetve egyetértünk bizonyos célok megvalósításában, akkor próbáljuk meg azt a szempontot magunk elé emelni, hogy ahogy, mondjuk, egy kirándulás alkalmával egy kilátóhoz megannyi út vezethet fel, és szerintem a célok tekintetében talán a kilátóhoz akarunk feljutni mindannyian, akkor azt nézzük meg, hogy jelen helyzetben, ebben a jogszabályi környezetben mik azok a teendőink, amelyeket alapul kell vennünk, figyelembe kell vennünk, és ezek megvalósítását meg kell oldanunk.

Engedjék meg, hogy néhányra utaljak, jóllehet, az átadás-átvétellel összefüggő törvénytervezetnél ezek szóba kerültek és a bizottsági ülésen is.

A különféle felek közötti megállapodás kérdése rendkívül fontos. Tudjuk nagyon jól, valóban egy összetett rendszer jön létre január 1-jével, ahol ennek egyértelmű kezelése mindenképpen rendkívül fontos. Fontos a projektek továbbvihetősége, a többcélú intézmények helyzete, ezek egybentarthatóságának garantálása, az óraadó pedagógusok további foglalkoztatásának kérdésköre, és így tovább. (Az elnök csenget.)

Azt szeretném indítványozni, hogy próbáljunk meg ezekre a tartalmi kérdésekre fókuszálni a továbbiakban.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)

(12.50)

KUCSÁK LÁSZLÓ (Fidesz): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A magam részéről szeretném megköszönni Osztolykán Ágnesnek és Hiller Istvánnak, hogy tolmácsolta két szakszervezet képviselőinek gondolatait. A magam részéről azt nem a legmagasabb pontjának tartottam a mai parlamenti vitának, hogy kinek van érdeme abban, hogy melyik páholyban ki foglalhatott helyet.

Azt természetesnek gondolom a magam részéről és üdvözlöm is, hogy az érdekképviseletek szereplői, képviselői jelen voltak. Az is jó, hogy sokan elmondhatták a gondolataikat ezen ügy kapcsán, még akkor is, ha jelentékeny részben csehovi párhuzamos monológok folytak itt az ülésteremben.

Hiller István legutóbbi gondolatai kapcsán annyit szeretnék még hozzáfűzni az elhangzottakhoz, hogy egy javaslatot megfogalmazott. Ez a javaslat nyilván adott esetben valamilyen módon, formában a parlament elé kerülhet a korábban elfogadott törvénnyel összefüggésben.

Ugyanakkor tárgyalás alatt van egy törvénytervezet, amely törvénytervezethez jó néhány oldalról többen nyújtottak, nyújtottunk be különféle javaslatokat, indítványokat annak érdekében, hogy a valóban és remélhetőleg meglévő közös pontok, esetleges közös célok érdekében megtaláljuk azokat az utakat, megoldási módokat, hogy a nevelő-oktató munkát végzők köre, ezek a szereplők, általában véve ez az intézményrendszer zökkenőmentesen, zavartalanul és eredményesen tudjon továbbra is működni vagy még eredményesebben tudjon működni a továbbiakban.

Itt szeretném javasolni, hogy mivel a parlamenti vitanap után a bizottság ismét ülésezik, ahol kapcsolódó és bizottsági módosítók megtárgyalására van lehetőség, legyenek ebben partnerek, és igyekezzünk a törvényi keretek között a lehető legjobbnak tűnő megoldásokat megtalálni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(14.40)

KUCSÁK LÁSZLÓ, az oktatási, tudományos és kutatási bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm a szót. Az oktatási, tudományos és kutatási bizottság február 25-ei ülésén tárgyalta a felnőttképzésről szóló T/9928. számú törvényjavaslatot az általános vitára való alkalmasság szempontjából. Ha a Nemzetgazdasági Minisztérium illetékeseinek tájékoztatója után a különféle oldalakról megfogalmazott felvetéseken gyorsan végigsorjázok, bár kisebbségi vélemény elhangzására is hamarosan sor fog kerülni, akkor az úgy foglalható össze, hogy az MSZP részéről elhangzott, hogy ez egy keretjellegű törvény, és a keretjellegű törvényen belül, illetve ehhez kapcsolódóan szeretnék, ha az ehhez későbbiekben kapcsolódó, alacsonyabb rendű jogszabályokat is idővel megismerhetnék.

Szintén arról az oldalról felvetődött az akkreditáció, illetve az engedélyezési folyamattal kapcsolatos kérdéskör, valamint az ellenőrzés szerepe. Az ellenőrzés kapcsán fogalmazódott meg egy olyan állítás, ami, gondolom, a vita során is elhangzik majd, illetve kifejtésre kerülhet ellenzéki oldalról, hogy adott esetben ellenőrizhetetlen tudás birtokába jutnának a fiatalok, merthogy a felnőttképzési törvény jelen tervezete Sós Tamás képviselő úr megfogalmazása szerint nem fedi le a képzés egészét. A Jobbik részéről Dúró Dóra megfogalmazta, hogy a törvénytervezetben tapasztalható elmozdulás iránya alapvetően nem rossz, de mivel keretszabályozásról van szó, ezért ők az általános vitára való alkalmasság kapcsán tartózkodni fognak a szavazásnál.

Kormánypárti oldalról több más mellett egyrészt elhangzott az, hogy a felnőttképzési, mondjuk úgy rossz szóval, piacon a különféle lehetőségek között hangsúlyosan számolni kellene azzal a kapacitásfelesleggel, amely egyrészt jelen van a felsőoktatási intézményekben; különösen és hangsúlyosan a fővároson kívüli főiskolák, mondhatjuk azt, küszködnek azzal, hogy milyen módon tudnak hallgatókat, fiatalokat bevonni a képzésbe. Másrészt pedig szintén kapacitásfelesleg tapasztalható a szakképzésben is, ugyanis a négyéves szakképzés idején nagyságrendileg 30 százalékos volt a kihasználatlan kapacitás, és azóta a négyéves szakképzés háromévesre csökkent, ily módon a kapacitásfelesleg minden bizonnyal nőtt is. Így a tanulni vágyó fiatalokért törekszenek tulajdonképpen a felsőoktatási intézmények és a szakképző intézmények is.

Szó esett bizonyos képzések kapcsán arról, hogy mindenféleképpen szükséges megteremteni azt, hogy az egyes szakképesítések eléréséhez rendezett módon, megfelelő időtartamú és színvonalú képzésekkel lehessen eljutni. A bizottsági ülésen a szakácsképzés kapcsán hangzott el, hogy ott van hároméves képzés is, és van olyan képzés, amely néhány hónapnyi időintervallumot fed le. Erre való reakcióként egyébként a tárca részéről visszaigazolásként elhangzott, hogy valóban tapasztalható az, hogy rossz irányú verseny is jelen van a felnőttképzés területén, sokszor nem a minőség versenyez, hanem az ár, illetve az órák korlátozott száma, amit egyébként, szintén a tárca képviselőjének elmondása alapján a szeptemberben belépő új OKJ mederbe fog terelni, s kellőképpen fog szabályozni.

Még egy nagyon hangsúlyos kérdéskör volt terítéken az oktatási bizottság ülésén, ez pedig a nyelvi képzéssel kapcsolatos kérdéskör. Itt talán arra utalnék az összefoglalómban, hogy ennek kapcsán egy elnöki javaslat hangzott el, hogy mivel itt az EMMI-nek, tehát az Emberi Erőforrások Minisztériumának is vannak kompetenciái, ezért indokolt lehet egy levélben megkeresni az emberi erőforrások miniszterét az ügyben, hogy egy egységes rendszer álljon össze, és ebben egyértelműen tisztázott kompetenciák legyenek.

Még egy gondolatot engedjenek meg, hogy elmondjak. Többféle megfogalmazásban és többféle irányból közelítve került szó arról is, hogy a kamaráknak milyen szerepük lesz, illetve miben lesz kompetenciájuk. Nyilván ez a vita során is terítékre fog kerülni.

Az oktatási, tudományos és kutatási bizottság az általános vitára való alkalmasságról 13 igen szavazattal, 2 nem ellenében, 3 tartózkodás mellett döntött, tehát általános vitára alkalmasnak tartotta a törvényjavaslatot.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

KUCSÁK LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! E helyütt, mivel most a 9. pontig haladunk, annyit szeretnék megemlíteni, hogy a kialakult pengeváltás során különféle álláspontok fogalmazódtak meg. Szeretném jelezni, hogy az illetékes szakbizottság ülésén a módosító indítványok kapcsán megannyi kormánypárti javaslat fogalmazódott meg, amelyeket - ha jól idézem fel, hiszen ma volt ez az ülés, nézek Sós Tamás képviselő úrra - túlnyomóan többségi támogatással, sokszor egyhangú támogatással szavazott meg a bizottság. Úgyhogy én csak illő tisztelettel szeretném abba a mederbe terelni a beszélgetésünket, hogy akkor most érdemben, mivel részletes vitában vagyunk, azokról a javaslatokról tegyünk említést, amely javaslatok elnyerték a bizottsági tagok támogatását.

A magam részéről a képviselőtársaimmal együtt több ilyen javaslatot jegyezhettem. Sőt, már azt is el tudom mondani az 1-9. javaslatokkal összefüggésben, hogy ezek nem feltétlenül csak stilárisak voltak, hanem sok esetben tartalmi felvetések, és igen sok esetben akceptálta a bizottságunk azokat a javaslatokat, amelyeket egyébként az első helyen kijelölt foglalkoztatási ügyekkel foglalkozó bizottság képviselője, név szerint Kara Ákos úr jelzett. Ilyen volt a belső képzés fogalmának tisztázása például, mint ez a 7. ajánlási pontban szerepel.

Úgyhogy a továbbiakra nézve azt szeretném mondani e késői órán is, amikor ezeket a javaslatokat vesszük szépen sorjában, hogy talán nem probléma, ha az ellenzéki oldalról megfogalmazódott jó javaslatot mi elismerjük, az természetesen támogatható. Volt erre is példa a bizottság ülésén. Azt hiszem, ezt pontosan idéztem fel. Ha a kormánypárti javaslatokkal kapcsolatban ez ugyanígy alakult ki, akkor abban sincs probléma, ha ezeket vállaljuk és elismerjük. Már csak azért is, mert a koncepcionális kérdésekről Sós Tamás képviselő úr korábban is kifejthette már véleményét. Itt pedig igen konkrét javaslatok vannak az ajánlási pontokban is, illetve a bizottság bizottsági módosítók beadásáról is döntött a mai ülésén, és nyilván lesznek kapcsolódó módosító javaslatok is.

Ezúttal ennyit szerettem volna elmondani. A következőkben a konkrét javaslatainkat is szeretném röviden ismertetni. Köszönöm szépen a figyelmet.

KUCSÁK LÁSZLÓ (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm a szót. Figyelembe véve azokat a javaslatokat, amiket képviselőtársam megfogalmazott, én mindazonáltal maradnék az eredeti elgondolásomnál, jelesül konkrétan három javaslatról szeretnék említést tenni itt a parlamentben is, ezek a 10., a 15. és a 34. ajánlási pontok.

A 10. ajánlási pontnál szerintem éppen nagyjából abból a megfontolásból is, amit Sós Tamás képviselő úr is felvetett, pedzegetett, mondjuk úgy, hiányolt, ez a 10. sorszámot viselő javaslat, ami egyébként a bizottságban elnyerte a többségi támogatást, ehhez kapcsolódóan egy bizottsági javaslat fog ezen finomítani, mert kiderült, hogy néhány részelemét tekintve a tárca nem pont így látja a dolgot. Ez pontosan garanciális elemeket próbál beemelni az eredeti törvénytervezet szövegébe, egészen pontosan az engedélyek kiadásával, módosításával, kiegészítésével kapcsolatos kérelmek tárgykörében. Fel is olvasnám, hogy mi az, amit mi javasoltunk ebben a vonatkozásban, már csak azért is, mert - még egyszer mondom - úgy tűnt a szavazati eredményből is, hogy ezt rajtunk kívül más formációkból is támogatják.

Tehát a következőkkel egészítenénk ki: "Nem kaphat engedélyt olyan intézmény, melynek vezetője, a fenntartó 37. § szerinti gazdasági társaság vagy más szervezet vezető tisztségviselője olyan személy, aki a teljes eltiltást megalapozó kezdeményezés vagy a teljes eltiltást követő jogsértések idején az eltiltással érintett felnőttképző intézmény vezetője, fenntartójának vezető tisztségviselője." Úgy emlékszem - s ezt látom képviselő úr bólogatásából is -, hogy ebben egyetértettünk. Ehhez kapcsolódóan készült egy bizottsági módosító javaslat, ami remélhetőleg a tárca által is befogadtatik majd.

A 15. ajánlási pontban képviselőtársaimmal ehhez kapcsolódó módon a fenntartóval kapcsolatos adatok nyilvántartására teszünk javaslatot, arra, hogy a törvényszöveg egészüljön ki azzal, hogy milyen adatok nyilvántartásáról lehet szó a felnőttképzést folytató intézmény esetében. Mi arra teszünk javaslatot, hogy a fenntartójának megnevezését, vezető tisztségviselője nevét, anyja nevét, születési helyét, idejét, állampolgárságát, állandó lakcímét, fenntartói jogviszonya kezdetét, az intézmény vezetőjének nevét, anyja nevét, születési helyét és idejét, állampolgárságát, állandó lakcímét, vezetői jogviszonya kezdetét is tartalmazza.

Emlékszünk rá, hogy erről is kialakult egy kis beszélgetés, hogy a fenntartó fogalomköre a törvényszövegben más helyeken megjelenik-e vagy sem. Azért is hoztam ide ezt a javaslatot, illetve azért is tettem róla itt, e helyütt is említést, mert mi úgy gondoljuk, bízva abban, hogy a tárca számára is befogadhatóvá válik, hogy ennek indokolt a megjelenítése.

S végül még egy pontról hadd tegyek említést, a 34. ajánlási pontról. Ebben pedig - s itt is szeretnénk a tárca figyelmébe ajánlani e helyütt is ezt a javaslatot - már csak az állami források jelenléte okán is arra teszünk javaslatot, hogy az eredeti szövegben szereplő öttagú bizottságot - itt a felnőttképzési szakmai programkövetelmények elektronikus nyilvántartásával kapcsolatos kérdéskörről van szó - bővítsük ki 11 tagúvá, mégpedig oly módon, hogy két tagot a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter, egy-egy tagot az oktatásért felelős miniszter, a szociális és családügyekért felelős miniszter, a társadalmi felzárkózásért felelős miniszter, illetve a közfoglalkoztatásért felelős miniszter is delegáljon ebbe. S megint csak úgy gondolom, jól idézem fel, hogy a bizottság túlnyomó többsége ebben is egyetértett. Mi ezt indokoltnak látnánk a magunk részéről.

(20.40)

Bízom benne, hogy még az elfogadásig előttünk lévő időszakban a tárca figyelmét is sikerül oly módon felkeltenünk, hogy ez a javaslat adott esetben befogadtatik, hiszen a felnőttképzés ügye rendkívül szerteágazó, nagyon sok területre kiterjedő, éppen ezért indokolt lenne, hogy ezek az illetékes szaktárcák is delegáltat tudjanak küldeni ebbe a bizottságba.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiból.)

KUCSÁK LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Hoppál kollégára számítottam, hogy ő fog felszólalni, most be kell hogy érjék velem.

Sok minden elhangzott a közoktatás, a köznevelés ügyével kapcsolatban itt az elmúlt időszakban. Úgyhogy ezeket nem feltétlenül megismételve azzal indítanék, hogy a köznevelési törvény kerettörvényi változatáról, illetve az azóta eltelt időszakban a különféle kiegészítésekről, módosításokról sok ízben volt mód beszélgethetni az oktatási bizottság ülésein, illetve itt a parlament keretei között is. Magam azt tudom megfogalmazni, hogy kétségkívül még most is vannak jócskán nyitott kérdések. Azt gondolom, hogy az a javaslatcsomag, amit Michl József beterjesztett, ezek közül néhányra adhat választ, illetve még módosításokkal szerintem előrébb lehet jutni ezekben a megnyitott kérdésekben.

Több olyan pont szerepel előttünk javaslatként, amelyekről többször említést tettek már. Itt legutóbb talán hangsúlyosan a mindennapos testnevelés ügye jelent meg. Emlékeztetnék arra, hogy annak idején, amikor a nemzeti köznevelési törvény előkészítő szakaszában voltunk, az oktatási bizottság ülésén ez már akkor is szerepelt. Mi kormánypárti oldalról is elmondtuk, hogy körülbelül milyen peremfeltételek szükségesek ahhoz, hogy ezeket szikáran, testnevelésóraként értelmezve, a tanítási rendbe beillesztve meg lehessen valósítani.

(20.00)

Ezt csak azért idézem fel, mert több ellenzéki felszólalás is volt azzal kapcsolatban, hogy a tánc, néptánc ügye hogyan kerül ide. Nem most jött elő ez a gondolat, ez már akkor jelenvaló körülmény volt; visszaidézhető ez a jegyzőkönyvekből. S ha már ez jelenvaló gondolat, akkor arra is emlékeztetnék, hogy a korábbi időszakban a szemközt ülő szocialista kormány regnálása alatt is a tánc és dráma kategória sok esetben a helyi tantervekben a testneveléshez kapcsolva jelent meg. Nem feltétlenül kötelező jelleggel, mert ezt a helyi pedagógiai programba építve választották meg helyben a nevelőtestületek, amit aztán utána akkor még a fenntartó jóváhagyott.

Arról, hogy ez szempontként előkerül, Sági István képviselő úr bőven beszélt. Ezt magam is üdvözlendőnek tartom. De ehhez fontos hozzátenni azt is - amire talán Dúró Dóra képviselő asszony is utalt -, hogy nem biztos, hogy nagyon szigorú feltételek mentén kellene szabályozni azt a részét, hogy a művészeti iskolákkal való együttműködés hogyan alakuljon. Én is úgy gondolnám, hogy ez inkább ajánlásként kellene hogy megjelenjen az anyagban.

Néhány konkrét pontra hadd utaljak - nem nagyon részletezve ezeket -, hogy megítélésem szerint melyek azok a javaslatok, amelyek előremutatóak, illetve mi az, amihez módosító beadása látszik indokoltnak, szükségesnek.

A 7. §-ban több más mellett a javaslat egyfajta megoldási módot kínálna arra az esetre, ha sztrájk vagy sztrájkkészültség van az iskolában. Tudjuk, hogy ez kérdésként jelent meg az érdekképviseletekkel való tárgyalások során is. Itt arra hívnám fel a figyelmet, hogy a sztrájkjog szabályozását, a minimális szolgáltatás szabályozását, és legalább ilyen fontos vagy a mi szempontunkból fontosabb tényezőként a tanuláshoz való jog szabályozását mindenképpen indokolt egybefésülni. Ez még kimunkálásra vár ebben a javaslatban az én meglátásom szerint.

A 8. §-ban az etikaoktatásról, erkölcstanról és egyéb kérdésekről olvashatunk. Erről az előterjesztő részletesen beszélt az expozéjában, ezért erre most nem térnék ki a magam részéről.

Viszont a 9. §-t illetően, amely az állami intézményrendszerben megjelenő hit- és erkölcstanoktatással kapcsolatban további szabályozásokat fogalmaz meg, felvetném azt, amit az oktatási bizottság ülésén is említettem - és erről egy módosító indítványunk is szól majd -, hogy ennek az elindítását, kezdeményezését célszerű lenne az egyházakhoz rendelni. Tehát az egyházak részéről induljon el a kezdeményezés. S azzal a törekvéssel, azzal a javaslati iránnyal magam is egyetértek, hogy ennek a bevezetését az ismert körülményekből kiindulva célszerű elhalasztanunk.

Helyeselhető a 10. és 11. §-ban alkalmazott technikai jellegű módosítás, ami a nyilvántartandó személyes adatokról, illetve a jegyző és a járási hivatal részére továbbítható személyes adatok kérdéséről szól.

Még egy dolgot hadd említsek meg, azt, ami a javaslat 13. §-ában szerepel, ez pedig a felhatalmazó rendelkezés a miniszternek döntésre az állami intézményfenntartó központ által fenntartott köznevelési intézmények létesítéséről, átszervezéséről, megszüntetéséről és tevékenységi körének módosításáról. Ezzel kapcsolatban itt is szeretném jelezni - a törvény első változatának a vitája során gyakorlatilag erről is esett már szó, és ebben a vitában is elhangzott már -, mindenképpen indokoltnak látnám a magam részéről, hogy a működtető önkormányzatnak legalább véleménynyilvánítási - ez az enyhébb megközelítés -, de esetleg egyetértési jogosítványa legyen, hiszen a tulajdonjog ennél a bizonyos önkormányzatnál van ebben az esetben.

Zárásképpen annyit szeretnék mondani, hogy ami a javaslatcsomagban szerepel - ahogy azt Dúró Dóra is említette, hogy azok irányát ők is jónak látják -, az a törvényi szabályozás egészét nem érinti, de ezek a pontok szerintem előremutatók, és úgy gondolom, hogy ezen a nyomvonalon haladva, illetve módosító javaslatokkal előbbre tudunk lépni, és - ezzel kezdtem - reményeim szerint a sok nyitott kérdésből újabb kérdésekre találjuk meg a választ.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

KUCSÁK LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Különösen figyelve a kialakult vitát, vártuk többen, hogy mikor esik szó konkrétan a javaslatról, pedig talán érdemes lenne ezt a fókuszba helyezni. Ugyanakkor nem könnyű megállni szó nélkül néhány megszólalást.

Osztolykán Ágnestől korábban megtudhattuk, hogy az ő copyrightja gyakorlatilag a röghöz kötés fogalma, ennek ő az élharcosa, és mindenki tőle vette át; ehhez biztosan lesznek majd, akik gratulálnak.

(15.00)

Emellett arról tájékoztatott minket, hogy gyakorlatilag, verbálisan belerúgva ennek az egyeztetési folyamatnak a szereplőibe, mind kormánypártisággal vádolható. Ezzel nyilván képviselő asszony majd el tud számolni adott esetben a hallgatói önkormányzat képviselőinek irányába, illetve az ott partnerként megjelenő szervezetekkel kapcsolatban.

Érdemes lenne tehát a konkrét javaslatra fokuszálni, már csak azért is, mert a feladat, a feladvány nem egyszerű feladvány. Egy hosszú egyeztetési folyamat eredményeképpen került ide ez a javaslat a tisztelt Ház elé, és én osztom azokat a véleményeket, amelyek itt előttem megfogalmazódtak. Például Szűcs Erikától elég érdekes volt meghallgatnunk azt, hogy az elmúlt 8 éves időszakukban gyakorlatilag minden rendben volt. (Szűcs Erika: Én ilyet nem mondtam.) Jóllehet én úgy tudom felidézni, hogy ön sem alkotott ércnél maradandóbbat kormánytagként. Lehet, hogy a törvényjavaslat helyett Voltaire Candide-ját olvasta, és a létező világok legjobbikából indult ki. Ehhez képest azt, hogy ez a helyzet itt van előttünk és ez a feladvány megoldandó, nem a szél hordta össze, ez önöknek nagyban köszönhető.

Az ön főnöke iránymutatásait felidézte már Wittner Mária képviselő asszony. Magam is úgy gondolom, hogy egyrészt célszerű lenne, hogy belelapozzon a törvényjavaslatba, másrészt hogy önvizsgálatot tartson.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szűcs Erika: A törvényjavaslatról egyik sem beszélt. - Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

KUCSÁK LÁSZLÓ, az oktatási, tudományos és kutatási bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Több fontos eleme elhangzott a módosító javaslatnak, úgyhogy én rövidre fogom, de vegyük át még egyszer. Tehát valóban, a szakképzési törvény végrehajtásával kapcsolatban egy határidő-módosítást fogalmaznak meg az előterjesztők, a javaslattevők. Az eddigi tapasztalatok alapján, ami itt elhangzott, azon túlmenően elmondható, hogy valóban, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ a jelenleg hatályos jogszabályban rögzített határidőre nem tudja ezt zökkenőmentesen végrehajtani, mindenféleképpen indokoltnak látszik, hogy legalább egy esztendővel el legyen halasztva, tehát hogy haladékot adjunk ennek az átalakításnak. Már csak azért is - erre is történt utalás az előterjesztői expozéban -, mert 2013. január 1-jével kerültek állami fenntartásba ezek az intézmények, de nem jelentőség nélküli az a körülmény, hogy a korábbi megyei fenntartású intézmények esetében 2012-ben a megyei intézményfenntartó központok alá kerültek, ahonnan 2013 áprilisában kerültek át ezen intézmények a Klebelsberg Intézményfenntartó Központhoz. Belátható, hogy ez az idő rendkívül csekély ezen lépések végrehajtására.

Fontos körülmény a továbbiakban még az is, hogy egyébként a köznevelés-fejlesztési tervek részét képező szakképzési tervek elkészítése folyamatban van, ily módon, ha legalább ezt az egyéves halasztást meglépi az Országgyűlés a támogató döntésével, akkor a következő szakaszban már az elkészült köznevelés-fejlesztési tervek és benne a szakképzési tervek alapján lehet ezt az igen fontos és nagy léptékű átalakítást végrehajtani.

Itt szeretnék utalni arra, hogy az oktatási bizottság ma délelőtt megtartott ülésén egyébként a halasztás indokoltságát, szükségszerűségét tekintve, úgy érzékeltük, hogy nem alakult ki vita, nyilván nem megelőlegezve azt, amit majd kisebbségi véleményként Sós Tamástól hallhatunk, aki nagy valószínűséggel fel fogja melegíteni a húslevest, tehát hogy ki mondta meg először és megfelelően időzítve idejekorán, hogy ez a határidő nem lesz tartható. Ezt meghagyjuk Sós Tamás képviselő úrnak. De emlékeztetni szükséges arra, hogy egyébként a szakképzési törvény vitájában, akár bizottsági vitájában, akár parlamenti vitájában a patkó mindegyik oldaláról hangzottak el ezzel kapcsolatban kritikus felvetések, hogy ez a rendkívül feszes tempó vajon tartható lesz-e.

(20.50)

Az előterjesztők tehát arra tettek javaslatot, hogy éppen annak érdekében, hogy ezt az óriási intézményhálózatot, akár a korábbi megyei intézményeket, akár a főváros szakképzési rendszerében jelen lévő intézményeket megfelelő színvonalon tudjuk működtetni és eljuttatni az átszervezésnek ebbe a szakaszába, ez az egyéves időbeli lauf mindenféleképpen szükséges.

Ezt belátván az oktatási, tudományos és kutatási bizottság tagjai a ma délelőtt megtartott bizottsági ülésen 15 igen szavazattal, 2 tartózkodás és 2 nem szavazat mellett általános vitára alkalmasnak találták a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

KUCSÁK LÁSZLÓ (Fidesz): (A képviselő hangosítás nélkül kezdi meg hozzászólását.) Köszönöm szépen...

ELNÖK: Képviselő úr, bent van a kártyája?

KUCSÁK LÁSZLÓ (Fidesz): Bent.

ELNÖK: Mert a gép nem észleli. (A terembiztos hordozható mikrofont helyez a képviselő elé.) Egy sétálós mikrofont adunk. (A képviselő neve megjelenik a kijelző táblán.) Hopp! Megjött. Most már mindenféle hangja van.

KUCSÁK LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Röviden, két perc időtartamot sem feltétlenül felhasználva annyit szeretnék hozzáfűzni, kapcsolódva mindahhoz, amit előbb képviselő asszonytól hallhattunk, hogy érdemes emlékezetünkbe idézni, hogy mind a két elnyomó, diktatórikus rendszerrel kapcsolatban az emléknapok műfaja létezik hazánkban. Ily módon ezen emléknapokhoz kapcsolódóan a megemlékezés lehetősége is biztosított.

Ha felidézzük mindazt, amit az oktatási bizottság ülésein a jelen lévő képviselők, bizottsági tagok, illetve előterjesztők megfogalmaztak, akkor azt a konzekvenciát is leszűrhetjük, hogy az a módosító indítvány, amit a frakciószövetségünk képviselői adtak be, fogalmaztak meg, az együttesen tudja kezelni mind a három javaslatot. És engedtessék meg, hogy ennyire kilépjek a konkrét napirendi ajánlásokból - tette ezt egyébként Lendvai Ildikó képviselő asszony is az imént. Már csak azért is, mert ez a pályázati lehetőség egy keretet biztosít majd arra, hogy mind a három céllal, tartalommal szervezhetőek legyenek nyilván a megfelelő eljárásrend szerint ilyen látogatások.

A kötelezőségre vonatkozóan egyébként a bizottságban többféle aggály fogalmazódott meg. Ezt is érintette képviselő asszony is, és én csak megerősíteném, hogy valószínűleg nem szerencsés, ha az egyes oktatási vagy köznevelési intézmények munkatervét egy parlamenti döntés írja meg, vagy annak egy jelentékeny részét. Tehát megint csak szerencsés és helyes, ha a lehetőségeket teremtjük meg ahhoz, hogy ezekhez a tartalmakhoz, ezekhez az emléknapokhoz kapcsolódóan akár az auschwitzi táborban, akár Recsken, akár a Terror Háza Múzeumban látogatást tehessenek a különféle korosztályhoz tartozó fiatalok.

Én tehát azt szeretném indítványozni önöknek is, és itt le is kerekítem a mondandómat, hogy a képviselőtársaink által beadott, megfogalmazott módosító indítvány szellemében támogassák ezt a javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

KUCSÁK LÁSZLÓ, az oktatási, tudományos és kutatási bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen a türelmet és a lehetőséget. Elnézést kérek, hogy várni kellett, de a szakbizottság ülése zajlott, és most kaptam csak a jelzést, hogy tulajdonképpen a szünet emiatt nyúlt el egy picit.

Úgyhogy minderre való tekintettel nagyon röviden szeretném ismertetni a ma délelőtti bizottsági ülés eredményét, amelyen a nemzeti köznevelési törvény módosításáról, annak általános vitára való alkalmasságáról döntött az oktatási, tudományos és kutatási bizottság. Az ott jelen lévő képviselők 16 támogató szavazattal, 1 tartózkodás és 1 ellenszavazat ellenében általános vitára alkalmasnak tartották ezt a javaslatot.

Ha megengedik, a bizottsági ülésen elhangzottakból egy-két gondolatot úgy emelnék ki, hogy a kisebbségi előadó - ahogy elhangzott - most nem tud jelen lenni, és a vitában nyilván az érvekre, ellenérvekre sor kerülhet majd. A bizottsági ülésen egyetértés mutatkozott abban, hogy ez egy fontos lépés és előrelépés - jelesül, hogy béremelésre kerül sor hosszú-hosszú évek után a pedagógusok körében egy életpályamodell elindításával együtt. Jóllehet az is terítékre került már az általános vitára bocsátás alkalmasságát vizsgáló bizottsági ülésen, hogy az a bizonyos pohár félig tele vagy félig üresen található. Nyilván a vita során ez is terítékre kerülhet majd.

Pozitívumként hangzott el nem csak kormánypárti oldalról az, hogy az az elem, miszerint például a bizottsági ülésen korábban lefolytatott vitáknak köszönhetően is az érintettek köre bővül, ez megint csak egy előrelépés, tehát bekerültek a szakszolgálatokban tevékenykedők, pedagógiai szakmai szolgáltatóknál dolgozók, a gyermekvédelmi intézményekben tevékenykedők, és így tovább; tehát ez a kör bővül.

Megfogalmazódik az is, hogy a pedagógus-életpályamodellel, a minősítési rendszerrel kapcsolatban nagyon fontos, hogy minél több garanciális elem tudjon megjelenni egyrészt a törvényben, másrészt azokban a rendeletekben, amelyek a törvény alapján kerülnek majd megalkotásra. Nagyon fontos, hogy az érintett szereplő bevonásával alakuljon ki egy olyan verzió, ami követhető lesz a továbbiakban is mindenki számára, és nemcsak követhető, hanem vállalható is.

Fontos lépések előtt állunk. Egy hosszabb folyamatban az első lépést tehetjük meg azzal, hogy ezt a bizonyos béremelést elindítjuk ezzel a 60 százalékos mértékkel. Ez egy első lépés. Távolról sem a vége ennek a bizonyos útnak és ennek a folyamatnak, mert a törvény szövegéből is és a rendelettervezet szövegéből is kikövetkeztethető, hogy ennek újabb lépései kell hogy bekövetkezzenek az előttünk álló esztendők folyamán.

Tisztelt Országgyűlés! Még egyszer tehát: 16 igen szavazattal, 1 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett a szakbizottság általános vitára alkalmasnak találta ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

KUCSÁK LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Valahonnan onnan fűzném tovább, amit a bizottsági ülésen elhangzottak kapcsán a bizottsági vélemények ismertetőjeként elmondtam, most hallhattuk a kisebbségi véleményt megfogalmazó Dúró Dóra képviselő asszony gondolatait is. Ebből is kiderült, hogy ő nem volt támogatója ennek a javaslatnak, mármint hogy az általános vitára alkalmas lenne, az egy tartózkodó pedig Osztolykán Ágnes volt. Ez a jegyzőkönyvekből nyilvános, ez az adat tehát megosztható volt a tisztelt jelenlévőkkel.

Képviselő asszony megfogalmazta, hogy ez a mikori állapothoz képest milyen mértékű lépés, és azt is hozzátette, hogy erről mi az ő megítélése. Valóban szerencsés, ha egyenesen és őszintén beszélünk ezekről a kérdésekről. Én utaltam rá, a bizottsági ülésen is elhangzott, hogy lehet vizsgálni a kérdést aszerint, hogy a pohár félig tele vagy 60 százalékig tele, vagy 40 százalékig üresen van. Ugyanakkor, ha jól idézem fel mindazt, amit Hiller István elmondott, ő a bizottsági ülésen is és itt a parlament plenáris ülésén is néhány perccel ezelőtt azt fogalmazta meg - jóllehet egy "bár" kötőszóval folytatta a mondatát -, hogy ez egy jelentős mértékű emelés.

Én azt gondolnám, hogy természetesen ennél nagyobb mértékűt mindannyian el tudnánk képzelni, de annak a forrásoldalát nyilvánvalóan elő kell teremteni. Ez ebben a változatban ezzel az összegszerűséggel is egy jelentős lépés. Idézzük fel, hogy hány szűk esztendő telt el úgy, hogy ebben a szektorban nem kerülhetett sor jelentős béremelésre. Elhangzott már itt más képviselőtársainktól, hogy gyakorlatilag 2002 óta a pedagógusok körében jelentős béremelésre nem került sor. Pósán László szerencsés módon felidézte azt is, hogy ennek a forrásoldalát meg kellett teremteni, és abban a 2002-ig regnáló kormánynak nyilvánvalóan kellett hogy legyen szerepe. De azt követően igazán jelentős összegű béremelésre nem kerülhetett sor.

És ha figyelembe vesszük azt, és a képviselő asszony is fölidézi magában, hogy az elmúlt esztendőkben, amikor adósságtörlesztésről és egyebekről folyt a szó akár itt a parlamentben vagy a különféle bizottságok ülésein, és felidézzük azt, hogy 51-52 százalékról bizonyos esztendők alatt 80 százalékos szintre kúszott föl a magyar államadósság, és most itt 2013-ban a számítások szerint az előttünk lévő időszakban december 31-ig egy 43 milliárd körüli pluszforrást tud rendelni hozzá a kormány, nem hitelből, hanem költségvetési forrást - bocsánat, 32 milliárdot -, a következő esztendőben pedig a 150 milliárdos összeget megközelítő lesz ez a forrás-hozzárendelés, akkor azt lehet mondani, hogy egyet léptünk előre.

(18.00)

Természetesen - erre utaltam a bizottsági vélemények ismertetésekor is - ez egy első lépése, semmiképpen nem a végállomása ennek az útnak. Ezen közösen dolgoznunk kell, mint ahogy maga a törvény is utal rá egy helyütt, illetve a végrehajtási rendelet, a kormányrendelet is megfogalmazza azt, hogy a következő esztendőkben milyen ütemben kell, hogy újabb béremelésekre sor kerüljön.

Többször esett szó a pedagógus-életpályamodell lábairól, pilléreiről, erről Hiller István is szólt több ízben, Dúró Dóra is érintette ezt a kérdéskört. Valóban itt is vannak még előttünk olyan feladatok, olyan tennivalók, amelyeket nyilván meg kell oldanunk, olyan részletesen kell ezt a szabályozást kialakítani és aztán átültetni a valóságba, hogy ez elfogadható, követhető, áttekinthető legyen mindenki számára. És ha már úgy alakult, hogy a béremelésnek következő lépcsőfokai valósulhatnak meg a következő néhány esztendőben, akkor ez a minősítési rendszer, illetve a béremelés következő lépcsőfokai adott esetben össze is vonhatók egymással, és erre kell is hogy legyen igény bennünk annak érdekében, hogy a szakma folyamatos megújítását ily módon is meg lehessen valósítani.

Tehát én arra ösztönöznék illő tisztelettel mindenkit, hogy természetesen ennél az összegnél nagyobb összeget és annál az összegnél még nagyobbat mindenki el tudna képzelni, szívünk szerint - én úgy gondolom - ezt is tennénk, ugyanakkor azok a pénzügyi lehetőségek adottak, amelyekből lehet gazdálkodnunk. Ilyen gazdasági körülmények között - még egyszer - a kormány saját költségvetésből rendel forrást arra, hogy ezen a béremelési úton el tudjunk indulni.

Záró gondolatként én is hadd utaljak arra, hogy az ugyanakkor mindenképpen pozitív és előremutató körülmény ebben a javaslatban - és erről az oktatási bizottságban több ízben különféle indítványok, módosító indítványok formájában is esett már szó -, hogy az abban érintettek köre bővülni tudjon; itt most másfél százezres létszámot meghaladó pedagóguskollégáról van szó a béremelés kapcsán. Elhangzottak itt számok és százalékok, ezzel óvatosan kell bánnunk nyilvánvalóan; hogy ez bértömegben milyen százalékú emelkedést jelenthet, akkor természetesen ez átlagszámot jelent. Nyilvánvalóan lesznek különbségek abban a tekintetben, hogy egy bizonyos pedagóguskollégánál, aki az egyik intézményben dolgozott, és nem volt túlórája korábban, illetve ha rendszeres túlórái voltak kimutatható számban, ez konkrétan és még ráadásul kategóriájától is függően, a ledolgozott évei számától is függően nettó vonatkozásban különbözőséget mutathat.

Ezek a részletkérdések is mindenképpen azt kívánják meg, hogy a belépés után, a gyakorlati megvalósítás elindítását követően folyamatosan kísérjék figyelemmel, hogy az egyes kategóriákban, az egyes foglalkozási körökben, az egyes szakpárosításokkal dolgozó pedagóguskollégáknál, vezetőknél vannak-e megfelelő garanciáink arra, hogy ez a béremelés a lehető legteljesebb mértékű legyen a megvalósítást tekintve.

Úgy gondolom, a feladat komoly, nagy, és az együttműködésre mindenképpen érdemes - attól teljesen függetlenül, hogy a parlament patkójában ki hol foglal helyet -, és nézzük meg azokat a pontokat ebben, amelyeket közös nevezőnek tudunk tekinteni; a bizottsági ülésen kiderült, hogy találtunk ilyeneket. A módosító indítványok eddigi tárgyalása során is voltak már találkozási pontok, legyünk azon, hogy a továbbiakban még több ilyet tudjunk megtalálni annak érdekében, hogy ezt a rendkívül fontos területet is, a pedagógusok körét és aztán majd a pedagógusok munkáját segítő kollégák ügyét, az ő javadalmazásukat lépésről lépésre előre tudjuk mozdítani.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

KUCSÁK LÁSZLÓ, az oktatási, tudományos és kutatási bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az oktatási, tudományos és kutatási bizottság ma megtartott ülésén megtárgyalta a törvényjavaslatot. Igyekszem tárgyilagosan tájékoztatni önöket arról, hogy a bizottsági ülésen mi zajlott le, illetve mi fogalmazódott meg.

Itt kapcsolódni tudok Ékes József képviselőtársamhoz, mert a bizottsági ülésen tulajdonképpen vita nem alakult ki. Néhány felvetés, illetve kérdés fogalmazódott meg, amelyek nagyjából a magánfenntartású intézmények finanszírozását, illetve a pedagógus-életpálya bevezetését, az ehhez rendelt költségvetési forrást célozták. Ahogy említettem, igazán vita nem alakult ki a bizottság ülésén. Ez köszönhető részint valószínűleg annak, hogy a szocialisták távollétükkel tisztelték meg a bizottsági ülést. (Varga Mihály: Fizessék vissza a bizottsági díjat.) Illetve valószínűleg annak is köszönhető a támogatási arány, hogy a közoktatás, köznevelés, illetve a felsőoktatás finanszírozásához, a pedagógus-életpálya bevezetéséhez ez a törvényjavaslat jelentős pluszforrásokat rendel.

Mindezeknek köszönhetően az oktatási, tudományos és kutatási bizottság mai ülésén 13 igen szavazattal, egyetlen ellenszavazat mellett az általános vitára való alkalmasság mellett döntött.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

KUCSÁK LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! Engedtessék meg, hogy a különféle harmadik világi kitekintések után én a 2014. évi költségvetési tervezet ezúttal és e helyütt egészségügyi ágazati vonatkozásai kapcsán osszak meg önökkel néhány gondolatot.

Először is talán azt, hogy az Állami Számvevőszék megállapítása szerint is világos célkitűzések és prioritások jelennek meg ezen ágazati költségvetésben. A gyógyító-megelőző ellátások esetében jelentős, összesen 51 milliárdos többletforrás áll az egészségügyi ágazat rendelkezésére 2014-ben. Egyébként ezt az állami számvevőszéki megállapítást alátámasztotta azon tapasztalat is, ami a különféle megszólalásokban öltött testet az egészségügyi bizottság ülésén. Ott tulajdonképpen úgy összegezhető, hogy arra való tekintet nélkül, hogy éppen kormánypárti képviselő vagy ellenzéki képviselő, köztük az ellenzéki jobbikos alelnök vagy az MSZP által delegált ellenzéki képviselő szólalt meg, ugyanezen törekvésekkel, az irányokkal, a prioritásokkal és a megfogalmazott célokkal egyébként összességében egyetértettek. Ez egy üdítő fejlemény volt számomra és számunkra, és mondom: talán ez is alátámasztja az állami számvevőszéki szigorú vizsgálódás megállapításait.

Az egészségügyért felelős államtitkárság a következő területeket kezeli kiemelten fontosan a 2014-es költségvetési időszakban: az alapellátás fejlesztését, a béremelést, a sürgősségi fejlesztéseket, a szakellátást, a többletkapacitás befogadását, a gyógyászati segédeszközök ügyét és a patika-hitelprogramot. Engedjék meg, hogy ezekhez egy-egy megjegyzést hozzáfűzzek.

Az alapellátás fejlesztése kapcsán fontos megállapítanunk, hogy 2014-ben 10+6,1 milliárd forint többletforrás jut az alapellátás fejlesztésére, amely így érinti a háziorvosi, a házi gyermekorvosi, az alapellátási fogászati ellátást, valamint a védőnői hálózat fejlesztését.

A béremelés jövő évi fedezete is rendelkezésre áll a költségvetési tervezetben. Emellett a rezidensösztöndíj folytatására 500 millió forint különíttetett el az EEKH részére.

Sürgősségi fejlesztések. Az Országos Mentőszolgálat 3 milliárd forint többletforrásban részesül 22 új mentőállomás, a 60 felújítandó mentőállomás és a 200 új mentőautó üzemeltetéséhez szükséges működési költségekre, illetve az alanyi feltételek megteremtésére. Az összegből orvosi műszerek cseréje is megvalósul, a többletforrásból emellett részesül a légimentés és a koraszülöttmentés fejlesztése is.

Szakellátás. A szakellátás esetében mind a járó-, mind pedig a fekvőbeteg-szakellátás is többletforrásokban részesül a 2013-as évhez képest. A kórházak adósságállományának csökkentése érdekében a konszolidációs tárgyalások jelenleg is zajlanak.

Mindezek a folyamatban lévő európai uniós forrásokból finanszírozott fejlesztésekkel kiegészülve új lehetőségeket teremtenek az egészségügyi intézmények számára.

Többletkapacitás-befogadás. 5 milliárd forint többlet kerül elkülönítésre, hogy az EU-s forrásokból végrehajtott, a szerkezetváltáshoz kapcsolódó fejlesztések minél gyorsabb ütemben valósulhassanak meg.

Gyógyászati segédeszköz. 8 milliárdos többletforrás a gyógyászati segédeszközök támogatására.

Végül, de nem utolsósorban a patika-hitelprogram. A gyógyszerészi tulajdonosi programmal összefüggésben évi 370 millió forintos állami támogatásban részesülnek a hitelprogramban részt vevők.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Összefoglalva tehát: a 2014-es egészségügyi ágazati költségvetés egyensúlyban van, a számok hitelesek és megalapozottak az Állami Számvevőszék megállapítása szerint, világos célkitűzések és prioritások jelennek meg.

Mindezek alapján ezen törekvések támogatására ösztönzöm tisztelt képviselőtársaimat is. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

KUCSÁK LÁSZLÓ (Fidesz): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt napokban súlyos tények kerültek napvilágra az MSZP elnökhelyettese, Simon Gábor eltitkolt vagyonáról. A külföldön fialtatott 240 millió forint mellett 2012-ben a XII. kerület legdrágább részén legalább 100 millió forint értékben vásárolt lakást feleségével együtt.

Mindeközben képmutató módon az éhségmenet élén menetelt, és a megjelent információk szerint még a karácsonyi üdvözlőlapját is másokkal fizettette ki pénztelenségére hivatkozva. Álságos módon pártjával együtt úton-útfélen mutyit kiáltott, miközben vagyonát külföldön megforgatva még gazdagabb lett, és úgy kritizálta a devizahitelesek megsegítését, hogy luxuslakást vásárolt magának a már meglévő háza és balatoni nyaralója mellé.

(16.20)

Az elmúlt héten csak a kérdések sorjáztak, és mind Simon Gábornak, mind az MSZP-nek megvolt a lehetősége arra, hogy tisztázza az eltitkolt százmilliók eredetét. Mind ez idáig azonban adósak maradtak a válaszokkal, hovatovább, Simon Gábor meg sem jelenik a nyilvánosság előtt, és pártjával együtt maradt távol a mentelmi bizottság üléséről. Tekintettel arra, hogy a felhalmozott vagyon eredete tisztázatlan, nyilvánvalóan felmerül annak a pártnak a felelőssége, amely elnökhelyettesnek választotta meg Simon Gábort, és akik ugyan most szabadulni kívánnak tőle, de azért az MSZP által biztosított személyautót még mindig használhatja. A fentiek ismeretében óhatatlanul felmerül a kérdés: vajon Simon Gábor saját vagy az MSZP vagyonát parkoltatta külföldi számlán?

Kérdezem a miniszter urat, államtitkár urat, hogy lefolytatható-e olyan vizsgálat, amely tisztázza az MSZP esetleges felelősségét. Kérem továbbá államtitkár urat, tájékoztasson arról, hogy az MSZP mekkora állami támogatásban részesül. Várom válaszát.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)