Felszólalás adatai

Szeretnék viszont még néhány olyan fontosabb szempontot kiemelni mind a három érdemi könyvvel kapcsolatban, amelynek, úgy gondolom, hogy ebben a vitában el kell hangoznia. Egyrészt az Ötödik könyvvel, tehát a dologi résszel kapcsolatban nagyon fontos megjegyezni, hogy a mindennapi életviszonyok jelentős körét érintik az úgynevezett szomszédjogi viszonyok, amelyből számos - sajnos a mindennapokban is jelentkező - úgynevezett fülemüleper keletkezik, és rengeteg energiát emészt el a társadalom különböző csoportjaiban a szomszédjogi viták folytatása. Hozzátéve persze: a legjobb megoldás mindig az lenne, ha sikerülne emberi módon kezelni ezeket a problémákat, és nem egy ilyen feszült társadalomban élnénk, ahol hihetetlen terheket visel egyre jobban mindenki, és egyre jobban egymásnak feszülnek az emberek.

Pontosan ezért lenne azonban fontos a szomszédjogi klauzulának a megtartása a jelenlegi polgári törvénykönyvből, annak megőrzése és átemelése a javaslatba, ugyanis azért az a fő szabály, amit ez megfogalmaz, úgy gondolom, hogy fontos lenne a bírói gyakorlat számára is. A fő szabály úgy szól - és mi ezt szeretnénk visszaemelni -, hogy a tulajdonos a dolog használata során köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen szomszédait szükségtelenül zavarná, vagy amellyel jogaik gyakorlását veszélyeztetné. A javaslat a szomszédjogok közül gyakorlatilag csak kettőt nevesít, a földtámasz jogát és a szomszédos telek ideiglenes igénybevételét, és a többi szabályozását külön jogszabályra bízza. Úgy gondoljuk, hogy ennek a generálklauzulának az elhagyása - ha ez nem kerülne bele - kifejezetten kinyitna újabb lehetőségeket arra, hogy ezeknek az egyébként nemkívánatos és az életminőséget nagyon hátrányosan befolyásoló szomszédjogi vitáknak a köre szélesebbre nyíljon, tehát ne hagyjuk ezt így. Akár az építkezés, akár egy vendéglátó-ipari egység üzemeltetése, akár pedig egy szórakozási célt szolgáló gépjárművel való odahúzás a lakás környékére ugyanis szomszédjogi eszközökkel mind-mind korlátozhatóak lennének, ha ebben nyitottak lennének, és elfogadnák ezt a javaslatunkat.

Az elbirtoklással kapcsolatban fontos kiemelni, hogy újítást tartalmaz a javaslat - és ezt azért érdemes megfontolni -, hogy a föld tekintetében azt az eddig létező szabályt, ami arról szólt, hogy ingatlanhányad nem birtokolható el, ami a földre nem volt alkalmazható, jelen esetben a kódex lehetővé teszi. Úgy gondoljuk tehát, hogy nem lenne szerencsés, ha kinyitnánk ezt a lehetőséget, a tulajdoni hányad elbirtoklásának lehetővé tételét, ismert ugyanis, hogy a kárpótlási folyamat révén nagyon sok ilyen osztatlan közös tulajdon jött létre a termőföldekkel kapcsolatban. Ez ugyan kétségkívül egy nehezen működtethető, nagy létszámú tulajdonosokból álló tulajdonosi közösség, de úgy gondoljuk, hogy itt a rendszerváltozás megint csak mostoha és elégtelen lefolyása miatti tulajdoni helyzet nem szabad, hogy a hátrányára váljon azoknak, akik osztatlan tulajdoni hányaddal rendelkeznek. Így tulajdonképpen, ha nem járnak el úgy, ahogy egy tulajdonostól egyébként elvárható, hogy megakadályozzák az elbirtoklást, akkor bármelyik helyi földművelő vagy éppenséggel akár a legnagyobb többséget megszerző zöldbáró ezt az elbirtoklást megtehetné, tehát ezt kifejezetten javasoljuk, hogy ne legyen így. Az ingatlanokra egyébként pedig megteremtenénk azt a lehetőséget - és ezt is javasoljuk elfogadni -, hogy a tulajdonostársak azért elbirtokolhassák egymás tulajdonát; még egyszer hangsúlyozom, hogy ez a föld esetében nem állna fent.

A közös tulajdon szabályairól már esett szó a vezérszónoki felszólalásunkban, és úgy gondoljuk, hogy ez egy nagyon sarkalatos kérdése a tulajdonosi jogosítványoknak. Úgy gondolom, hogy itt az a szabályozási elgondolás, ami a javaslatban szerepel, nem ad választ a nagy létszámú tulajdonosi közösségek - például akár egy tó, egy horgásztó, egy közösségi célokat szolgáló ingatlan - működtetésénél, ahol a tulajdonosok száma meghaladja akár a százat is. Ott már gyakorlatilag nem lehet szinte hatékony döntéshozatalt végrehajtani, legyen szó akár elidegenítésről, részbeni vagy egészbeni hasznosításról.

Itt egy újszerű szabályt ajánlanék az önök figyelmébe, mégpedig azt, hogy száz feletti tulajdonosszám esetén már lehetséges legyen a tulajdonostársak szótöbbséggel történő döntése, eltérve a fő szabálytól. Ezzel bőven ki tudnánk küszöbölni azt az anomalikus helyzettömeget, ami az ilyen típusú ingatlanoknál jelentkezik, 200 fő esetében pedig az ilyen döntéseknél már csak és kizárólag törvényességi alapú bírósági megtámadást javasolnánk; egyébként még bíróság előtti megtámadás sem válna lehetővé, hogy végre ezek a nagy létszámú közös tulajdonnal rendelkező ingatlanok megfelelően működtethetők legyenek.

Az ingatlan-nyilvántartással kapcsolatos jogokról és az iratokba való betekintésről már ejtett szót Schiffer András képviselőtársam. Ha jól értem az ő felvetésüket, ők a széljegy mögötti iratok teljes, korlátlan megtekintését biztosítanák bárki számára, ami alapvetően egy jó elgondolás, de úgy gondoljuk, hogy a bejegyzett és feljegyzett tények parttalan megtekintésének kinyitása visszaélésekre adhat okot. Itt mindenképpen szűkíteni, de a javaslathoz képest tágítani kellene ezt a kört. Úgy gondoljuk, a legjobb az lenne, ha a közvagyon megvédése vagy a saját jogaimat sértő ügylet dokumentumának megismerése mint érdek kerülne valószínűsítésre. Ez azért kellő erőt, garanciát jelentene azok számára, akik például olyan ügyletbe keverednek, mondjuk, egy ingatlanvásárlásra vonatkozó szerződésben foglalót adnak, majd pedig előszerződést kötnek, de a szerződés megkötésére nem kerül sor, és utána ez a rosszhiszemű eladó egy harmadik személy számára értékesíti az ingatlant.

Élő esetet mondok: a földhivatal nem volt hajlandó kiadni ezeket az iratokat, figyelemmel arra, hogy álláspontja szerint nem sikerült a jogérdeket valószínűsíteni, ami tényleg megdöbbentő, mert ugyanakkor ennek az ügyletnek az érintettje, a kárvallottja nyilvánvalóan az a személy volt, aki ezt a jelentős összegű foglalót kifizette, és birtokon kívül került mind a pénz, mind az ingatlan tekintetében. Sajnos a földhivatalok gyakorlatában megfigyelhetjük ezt a szűkkeblűséget az iratkiadási gyakorlatban, pedig a közhitelesség és a nyilvánosság elve, a kettő csak együtt érvényesülhet.

(12.20)

Ejtett már szót Staudt Gábor képviselőtársam arról - és én is már említettem -, hogy ezek a bizonyos pénzkövetelés biztosítása céljából kikötött tulajdonjog, illetve jog vagy követelés átruházását célzó, úgynevezett fiduciárius hitelbiztosítékok a semmisség kategóriájába kerülnek. Ez valóban erénye a javaslatnak, azonban ahogy ez elhangzott a képviselőtársam részéről, helytelen és nem jó megoldás álláspontom szerint, hogy ebben viszont egy kivételképpen beengedjük az uniós irányelvre való hivatkozást, tehát ezt tételesen szeretnénk, ha kikerülne a rendszerből.

Áttérve a Hatodik könyvre, egy-két olyan elemre szeretném ráirányítani a figyelmet a kötelmi részből, ami szintén elgondolkodtató, és remélem, hogy támogatást találok ebben a kormányzati oldalon. Például nagyon tipikus eset az ügyletek megkötését követően, hogy a jogosult, a szerződés jogosultja abba az akadályba ütközik, hogy az átruházott ingatlan, az átruházott vagyontárgy nem alkalmas a szerződésben foglalt célokra, vagy pedig ugye egyéb más kellékszavatossági vagy jogszavatossági problémában szenved. Erre az esetre szólóan a javaslat azt mondja a harmadik személy jogának akadályozásával kapcsolatban, hogy itt a jogosultnak kell a kötelezettet felhívni arra, hogy az akadályt hárítsa el. Mi azt mondjuk, hogy meg kell fordítani ezt a rendelkezést, és kifejezetten a kötelezett legyen hivatalból, úgymond, a szerződésből fakadóan köteles elhárítani ezt az akadályt, ha nem kötöttek ki más határidőt, tehát ne terheljük át a jogosultra azt a kötelezettséget, hogy egy ilyen helyzetben jogérvényesítéssel éljen.

Még egy elem volna, amire ráirányítanám a figyelmet. A kártérítések tekintetében a járadékmegállapításról szóló rendelkezésben, úgy gondoljuk, fontos lenne a körülményváltozás kapcsán pontosítani és egyértelművé tenni, hogy itt nem akármilyen körülmény lenne jogosító a járadék mértékének megváltoztatására, hanem kifejezetten csak a lényeges körülmények legyenek ilyenek. Azt gondolom, ez mindkét szereplőjét az ilyen típusú ügyleteknek védi, és életszerűvé teszi ezeket az ügyleteket, és nem nyithat parttalan tért a járadékjogosultságokkal való visszaélésre.

Összességében azzal zárnám most ebben a körben a gondolataimat, hogy az elmondott szempontjaink és módosítási javaslataink ellenére az egész kódexet egy nagyon értékes és nagyon előremutató dokumentumnak tartjuk, amely ha azokkal a módosítási javaslatokkal együtt, amelyeket előterjesztettünk, elfogadást nyernek, akkor úgy gondoljuk, hogy be fogja tölteni azt a hivatást, azt a küldetést, amit mindannyian várunk tőle, mégpedig azt, hogy hosszú évtizedekre szólóan stabil, kiszámítható életviszonyrendszert teremtsen a polgári jogi viszonyok területén. De nagyon kérjük tényleg a nagy tekintélyű jogtudósokat és a kormányzati oldal képviselőit, hogy legyenek tényleg nyitottak ezekre a megtett javaslatokra, ne csináljanak adott esetben még presztízskérdést se abból, hogy ilyen javaslatok előterjesztésre kerültek, és megbontanák a rendszert, hanem próbálják tényleg nyitott szívvel és szellemmel fogadni ezeket a javaslatokat.

Úgy gondoljuk, a több szem többet lát elve alapján itt a jogalkotás valódi minőségét tudnánk mindannyian most hozzátenni ehhez a javaslathoz, ha valóban érdemben is végre hozzá tudna kapcsolódni az ellenzék egy-egy törvényjavaslathoz. Egy viszonylag kivételesnek tűnő pillanat ez, amikor most úgy látom, hogy van erre befogadókészség. Kérem, legyenek erre nyitottak, támogassák ezeket a javaslatainkat, és utána mi is ennek fényében tudjuk majd a végső döntésünket meghozni. Köszönöm a figyelmet.