Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt órák során számos okos gondolatot hallhattunk, és számos tévedésnek lehettünk tanúi. Én úgy gondolom, hogy a jó javaslatokat mindenképpen meg kell fontolni, a tévedéseket pedig a helyére kell tenni. Én először is az önkormányzati világgal szeretnék foglalkozni, hiszen 1990-től 20 éven keresztül voltam abban a pozícióban, hogy aktívan részt vehettem ebben a munkában, nem csupán települési polgármesterként, hanem megyei önkormányzati képviselőként is, és láthattam, hogy milyen folyamatok zajlanak le ebben a szektorban. Nagyon jól indult a dolog, azt lehet mondani, és ahogy az idő haladt előre, úgy folyamatosan torzultak. Elsősorban a feladatellátáshoz szükséges finanszírozás torzult jelentős mértékben, értelemszerűen az önkormányzatok kárára. Volt egy átmeneti javulás, ez nem vitatható, ’98-2002 között, aztán 2002-2010 között viszont elképesztő mértékű romlás volt tapasztalható. Ez talán onnan indulhatott, hogy az akkori miniszterelnök, Medgyessy Péter  nagyon helyesen egyébként  a közalkalmazottak bérét rendezte, csak egyetlenegy hibát követett el, hogy ezt nem a központi költségvetés terhére tette, hanem az önkormányzatokkal fizettette meg, és innentől kezdve egy olyan folyamat indult el az önkormányzati világban, amely 2010 végére az összeomlás szélére vezette az önkormányzatokat, ezt nyugodtan mondhatom.

Nem volt elkerülhető az önkormányzatok konszolidációja, és nagyon helyesen, a kormány ezt teljeskörűen elvégezte az első ciklusa alatt, 2010-14 között, és új alapokra helyezte az önkormányzati világot. Át kellett tekinteni a feladatokat, meg kellett nézni azt, hogy ezek a feladatok hogyan voltak finanszírozhatók, milyen különbségek adódtak az egyes régiók vagy települések között a feladatellátásban és ennek a finanszírozásában is értelemszerűen. Ebből adódott az, hogy az önkormányzati törvény gyökeresen megváltozott, és új alapokra került az önkormányzati világ. Nagyon helyesen, az eladósodási folyamatot meg kellett állítani. Tehát az egyik oka az eladósodásnak az volt, hogy a feladatellátáshoz nem társult, nem párosult megfelelő normatív állami támogatás.

A másik ok az az volt, hogy az európai uniós csatlakozást követően megnyíltak a források, és az önkormányzatok érthető módon, nem azt mondom, hogy helyesen, de érthető módon igyekeztek minél több fejlesztést megvalósítani, azonban ezekhez a fejlesztésekhez jelentős mértékű saját forrásra volt szükség, és ezeket a saját forrásokat értelemszerűen, mivel nem volt semmiféle tartalékuk már akkor, saját forrásként hitelt kellett felvenni, és ez az eladósodási folyamatot felgyorsította. Igazából az nem okozott különösebb problémát, ha ezek a fejlesztések a fenntartás költségeiben látható megtakarításhoz vezettek, vagy pedig a bevételek bővülését eredményezték, inkább az a típusú fejlesztés volt problémás, amelyik ilyen jellegű többletbevételt nem eredményezett, hanem inkább a kiadási oldalt feszítette tovább. Olyan intézmények jöttek létre, alakultak meg, olyan tevékenységeket végeztek az önkormányzatok, amelyeket korábban nem vállaltak fel.

Volt természetesen egy harmadik kosár is: ebben az észszerűtlen, hozzá nem értő gazdálkodás is közrejátszhatott számos önkormányzat esetében. A kormányzat javaslata értelmében ezeket a tényezőket igyekeztünk kivenni, ezeket a kockázati elemeket igyekeztünk kivenni, és éppen ezért új alapokra helyeződött az önkormányzatok finanszírozása. Ez nagyon fontos, mert az elmúlt időszakban az uniós támogatási rendszer és a hazai támogatási rendszer, amely egyre bővülő forrásokkal működött, egyre kevesebb önkormányzatiönrész-vállalást igényelt, nagyon helyesen, és éppen ezért jelentős mértékű eladósodás nem keletkezett. Ahol hitelállomány-bővülés történt, kormányzati kontrollal történt, és meg kellett vizsgálni a kormányzatnak mindazokat a fejlesztéseket, amelyeket az önkormányzatok meg kívántak valósítani.

A javaslat, amelyik most előttünk fekszik, igyekszik igazságot tenni, hiszen vannak olyan típusú vagy vannak olyan helyzetű önkormányzatok, amelyek az elmúlt időszakban jelentős előrelépéseket tudtak tenni akár kockázatvállalással, adósságfelhalmozással, akár pedig szerencsés adottságaik révén, és ők előreléptek a többi önkormányzathoz képest, és ez azt is eredményezte, hogy a saját bevételeik, elsősorban a helyi adóbevételeik jelentős mértékben megnövekedtek, vagy pedig a turisztikai adóbevételeik növekedtek meg, és éppen ezért lényegében a saját lábukra tudtak állni. Én azt gondolom, hogy a korábbi gyakorlatnak megfelelően meg kellene erősíteni a települések közötti térségi együttműködéseket.

(12.40)

Hiszen nyilvánvaló, hogy vannak olyan feladatok, amelyeket egy nagyobb település, egy város tud ellátni, és vannak olyan feladatok, amelyeket a kistelepülések is vígan meg tudnak oldani. Azonban ez a pénzügyi helyzet közötti elképesztő nagy különbség végül is odavezetett, hogy a munkavállalók kénytelenek reggel buszra szállni, vonatra szállni, gépkocsiba ülni és bejárni a városba, azokra a településekre, ahol egyáltalán munkalehetőségek vannak. Ez rendkívül komoly feszültséget okoz az agglomerációban nálunk, Pest megyében.

Itt elhangzott néhány képviselőtársamtól az, hogy Budapestnek a helyi közlekedés finanszírozásában milyen komoly mértékben kell részt venni, és ez mekkora terhet jelent, és ez tulajdonképpen abból adódik, hogy az agglomerációból nagyon sokan járnak be, ami egyébként való igaz. Azonban nem örömmel teszik ezt, hanem ez tehertétel számukra, hiszen rengeteg időbe kerül, és rengeteg költséget jelent számukra. Ugyanakkor pedig az ő munkájuk gyümölcse Budapesten csapódik le, itt gazdagodik a főváros, itt gazdagodnak a nagyobb megyei jogú városok és jelentősebb gazdasági szereplők. Éppen ezért valamilyen formában arra kell törekedni, hogy a városok körül, környékén is kialakuljanak azok a gazdasági egységek, amelyek a munkavállalókat helyben tudják tartani.

Nagyon fontos eszköz véleményem szerint ez az előttünk lévő javaslat, mert azért lássuk be, hogy akár a főváros, akár Debrecen, akár Győr önmaga egyedül a világ gazdasági szereplői között nem tud jelentős erőt képviselni, szükség van egy állami szerepvállalásra, szükség van arra, hogy a kormányzat megfelelő intézményrendszerrel a Magyarországra beáramló tőke mennyiségét fokozza, javítsa az együttműködést, és nem vitatható a kormány jelentős szerepe e tekintetben. Éppen ezért fontos az, hogy ezeket a kérdéseket időnként át tudjuk tekinteni.

A vita során elhangzott több felszólaló részéről, hogy a bérek nagyon rossz színvonalon, alacsony színvonalon vannak Magyarországon. Azt tudom mondani, hogy az elmúlt tíz esztendő során igen jelentős előrelépés volt tapasztalható ezen a területen. Nyilvánvaló, hogy mindig újabb és újabb célokat tűz ki az ember, de szeretném elmondani, hogy volt egy hármas megállapodás a munkavállalók, a munkaadók és a kormány között, amely a bérek növekedésének ütemét határozta meg több évre előre. Ez az ütem inkább fölül lett teljesítve, mint alul, úgyhogy e tekintetben azt tudom mondani, hogy inkább fölzárkózunk az Európai Unió átlagához, mint hogy lemaradnánk.

Számos teendőnk van, de azt gondolom, hogy minden apró lépés és ezen törvényjavaslat által nyújtott lépés is az előrejutásunkat szolgálja. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)