Felszólalás adatai

SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Képviselőtársaim! "Olyan adóhivatal bontogatja itt szárnyait, hogy abban nem lesz köszönet. Félre ártatlanság vélelme, félre banktitok! A mindenható HIVATAL - csupa nagybetűvel - a jövedelemszerzés valamennyi mozzanatáról tudni akar, és nyilván fog is tudni, úgy, hogy attól koldulunk." Mindezeket Orbán Viktor mondta harcos ellenzéki képviselő korában, 1991. december 11-én, a '92-es költségvetési vitában. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) Most pedig miniszterelnökként hozzálát ahhoz, hogy egykori rémálmát, baljós vízióit megvalósítsa az adózás területén.

Az APEH elrettentő és félelmet keltő intézménnyé történő kifejlesztésének tudatosan felépített stratégiája ezen törvényjavaslat beterjesztésével éri el csúcspontját. Az első fokozat az volt, amikor a kifogásolható hírnevű s adóügyekben mind ez ideig a másik oldalon vitézkedő fideszes vállalkozót, Simicska urat nevezték ki az APEH élére, majd az ő sajátos értékrendjének megfelelő személycserékre került sor - villámgyorsan - a többi adóhivatali vezetői poszton is. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Tárgyszerűen!)

A második fokozatnak az adózás rendjéről szóló törvény olyan értelmű módosítása tekinthető, mely nyilvánvalóan önkényes, ötletszerű és szakmai megfontolásoktól távol eső szempontok szerint kiválogatott adóalanyok zaklatásszerű ellenőrzését teszi lehetővé. Mostantól az adóhivatal saját kénye-kedve szerint döntheti el, hogy kinél és mit büntessen - ahogy az adózás rendjéről szóló törvény módosítása fogalmaz: - nem rendeltetésszerű joggyakorlás címén, kinél és mikor tartson helyszíni ellenőrzést, akár az adózó távollétében is, két hatósági tanú jelenlétében; mely adóalany legyen nyilatkozattételre kötelezhető minden, a vele szerződéses kapcsolatban álló többi adóalany ellenőrzését elősegítendő.

A harmadik fokozatnak a költségvetés által az APEH-alkalmazottaknak biztosított 5,1 milliárdos éves prémiumkeret tekinthető. Erősen megkérdőjelezhető ugyanis, hogy az adószedők személyes érdekeltsége vajon minden határ nélkül fokozható-e. Hiszen arról van szó, hogy ha az adószedők el tudják érni az áfa- és szja-bevételek 102 százalékos teljesítését, ez átlagban 400 ezer forint/fő éves átlagprémiumot jelentene az APEH minden alkalmazottjának - portástól Simicskáig. De mivel tudjuk, hogy a feladatok döntő többsége az adónyomozók vállán nyugszik, nyilvánvaló, hogy a premizálás is ennek megfelelően fog történni. Márpedig az adóbehajtók átlagot jóval meghaladó, tehát 1 millió forint körüli prémiuma elég nyilvánvalóvá teszi, hogy aki személyében ennyire érdekelt, az a rendelkezésére bocsátott eszközökben sem lesz nagyon válogatós.

S végül negyedik stációként megérhetjük a csúcsot, a koronát: az APEH egyes feladatairól szóló törvényjavaslatot - azaz az adórendőrség felállítását. Bizonyos, hogy a törvényjavaslat alkotmányellenes lesz, ha a parlament nem kétharmados többséggel fogja elfogadni, aminek az esélye pedig a nullával egyenlő, hiszen számos ponton a rendőrségről szóló '94. évi XXXIV. törvény rendelkezéseit venné át. Ilyen alapon tulajdonképpen viszonylagossá tehetjük, relativizálhatjuk magának az alkotmánynak az értékét is, hiszen különféle ügyeskedéssel az alkotmányt is bele lehetne applikálni az ezután megszülető törvényekbe, és mindazt feles többséggel elfogadni a Házban.

A kétharmados dologról a vita során sok szó esett már, én egy dolgot kívánok még ezzel kapcsolatban megemlíteni: maga a törvényjavaslat indoklási része beszél arról, hogy adatkezelés szempontjából irányadónak az Európa Tanács 15. számú ajánlását kell tekinteni, mely viszont úgy szól, hogy "rendőri ágazatnak minősülnek mindazon szervek, melyek bűnüldözési tevékenységet végeznek." Ennek megfelelően tehát hivatkozik az indoklási rész arra, hogy "az Európa Tanács ajánlása iránymutató az adónyomozó hatóság adatkezelésének szabályozása tekintetében is." Azaz a törvényjavaslat indoklása maga is egyértelművé teszi, hogy ez a törvényjavaslat rendőrségi vonatkozással bír, s így szóba se kerülhetne az, hogy a Ház ne kétharmados többséggel fogadja el.

A törvényjavaslat bevallottan német mintára hivatkozik, a különbség azonban a német és az előttünk fekvő magyar szabályozás között több mint szembeszökő. Németországban rögzítésre került az értékhatár, tehát hogy mekkora az az érték, amely fölött az adóhivatal nyomozó szervei járnak el. Németországban az adónyomozók nem viselhetnek fegyvert, de a titkosszolgálati eszközök igénybevétele is csak a rendőrség közbeiktatásával történhet meg.

Ezzel szemben nálunk nincs határ, viszont az adónyomozóknak, az adórendőröknek lesznek fegyvereik, a kényszerítő eszközök széles skáláját használhatják tevékenységük során, és tulajdonképpen a titkosszolgálati eszközöket is igénybe vehetik.

(12.30)

Úgy gondolom, a törvényjavaslat indoklási része egyenesen arcpirító, amikor azzal próbál minket megnyugtatni, hogy az adónyomozó nem kap több eszközt, több jogosítványt, mint ami jelenleg más nyomozó hatóságok részére is kijár. Úgy gondolom, ezzel valóban kriminalizálni lehet az adóbehajtást, s bár adózni természetesen senki nem szeret, de ezzel válik aztán igazán büntetéssé és fenyegetéssé az adózás a társadalom számára.

Nemrég hallhattuk, hogy a miniszterelnök úr úgy nyilatkozott, miszerint a majdani adórendőrség elsősorban azokkal kívánja felvenni a harcot, akik szellemi, intellektuális fölényüket kihasználva okoznak kárt az államnak s ezáltal a többi adófizetőnek. A szándék érthető, de titok, hogy miért gondolja ilyen célok esetén megfelelő eszközrendszernek a miniszterelnök úr az útzárat, a gázsprayt, a fegyverhasználatot s a többi, itt nevesített módszert. Ha a nyomozók eddig rendőrnyomozóként nem tudták megakadályozni az igazán intellektuális, nagy bűneseteket, a cégeltüntetéseket, a jogtalan adó-visszaigényléseket, a bankhitel-eltüntetéseket, a számítógépes rendszerek feltörését, a transzferszámlázások ügyét és más, tényleg intellektuális adóbűneseteket, akkor ugyanők adónyomozóként vajon mitől lesznek mások, jobbak és felkészültebbek? Úgy tűnik, hogy inkább egy izomagyú szervezetet kíván létrehozni ez a törvényjavaslat, nem pedig olyat, amely az üldözendők szellemi fölényét kívánja ellensúlyozni vagy maga mögé utasítani. Az adóellenőrzés minőségét kellene e célokból növelni, s nem adórendőrséget fölállítani.

Ellenzéki képviselőként úgy gondolom, tulajdonképpen drukkolhatnék is ezen törvényjavaslat elfogadásáért, hiszen ez valószínűleg jelentős mértékben fogja erodálni a kormánypártok népszerűségét. S nem azért, mert a törvényjavaslat hirdetett fő célja, hogy csapjunk le az adóelkerülő nagyhalakra, ne lenne népszerű, hanem azért, mert a napi gyakorlat sokkal inkább és nagyon hamar be fogja bizonyítani, hogy valójában a nagy számú kishalak zaklatása s a becsületesen adózó nagy tömegek tökéletes bizonytalanságban, félelemben tartása lesz az, amit el fogunk érni ezzel a törvényjavaslattal, ha azt törvénnyé tesszük.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzék padsoraiban.)