Felszólalás adatai

ELNÖK: A napirend előtti felszólalások végére értünk. Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. Az előterjesztést T/3449. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/3449/3-4. számokon kapták kézhez a képviselők.

Most megadom a szót Csizmár Gábor államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, 25 perces időkeretben. Államtitkár urat illeti a szó.

CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat a szociális törvény, a gyermekvédelmi törvény és a családok támogatásáról szóló törvény, továbbá a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvény módosítását tartalmazza. A kormány célja, hogy igazságosabbá váljon a szociális szolgáltatások rendszere, az országban teljes legyen a szolgáltatások lefedettsége, a rendelkezésre álló forrásokat hatékonyabban használjuk fel, és többletforrásokat vonjunk be, valamint javítsuk a szociális szolgáltatások minőségét. A szociális törvény jelenlegi módosításával az ellátórendszer értékeit megőrizve a szociális szolgáltatások ágazati irányításának, finanszírozásának paradigmaváltását készítjük elő. A törvényjavaslat biztosítja, hogy azok az emberek, akiknek gondozásra, ápolásra van szükségük, alacsony a jövedelmük, és gyenge az érdekérvényesítő képességük, még inkább hozzájussanak a szociális szolgáltatásokhoz, mint korábban.

Tisztelt Országgyűlés! Az önök előtt lévő törvényjavaslat folytatása a 2006. évi módosításnak, amely a szociális ellátórendszer megújítását, a pénzbeli szociális ellátások korszerűsítését tűzte ki célul, valamint azt, hogy a személyes szolgáltatások a valós igényekhez igazodjanak. A törvényjavaslat alapvetően nem új támogatások bevezetésére irányul. Olyan változtatásokat tartalmaz, amelyek a pénzben és természetben nyújtott ellátásokat, a szociális szolgáltatásokat, a meglévő ellátási formákat teszik hatékonyabbá és igazságosabbá. A módosítás egyik kiemelt célja, hogy az az állampolgár, aki gondozásra szorul, minél hosszabb ideig a saját otthonában jusson hozzá az étkeztetéshez, a házi segítségnyújtáshoz.

A szociális szolgáltatások területén javasolt módosítások 2008. január 1-jétől bevezetik, hogy a bentlakásos intézménybe újonnan belépő időskorúak gondozási szükségletét megvizsgálják. Az idősotthoni ellátás és a házi segítségnyújtás terén az ellátás indokoltságát a tényleges gondozási szükséglet mértéke határozza meg. Az adott szolgáltatások akkor vehetők igénybe, ha valóban jelentős óraszámban kell gondozni a jogosultat. Ezzel az a célunk, hogy a lehető leghosszabb ideig a saját megszokott otthoni környezetében gondozzák az arra jogosultakat, ne kelljen őket onnan kiszakítva bentlakásos otthonban elhelyezni. A törvényjavaslat érvényre kívánja juttatni a progresszivitás elvét is, a szakosított, bentlakással együtt járó ellátást csak akkor lehet a jövőben igénybe venni, ha az igénylő az alapellátásban a saját otthonában már nem gondozható megfelelően.

Változni fog a javaslat szerint a szociális szolgáltatást igénybe vevő lakosok vizsgálati rendszere. Ettől azt várjuk, hogy a komplex vizsgálati eljárás szakmailag megalapozottabb és hatékonyabb lesz. Ezt segíti elérni az is, hogy a javaslat szerint valamennyi felülvizsgálatot, alkalmassági vizsgálatot, a gondozási szükséglet vizsgálatát az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézetben szervezzük meg a jövőben.

A törvényjavaslattal célunk, hogy az önkormányzatok mozgásterét növeljük, a forrásaikkal való hatékonyabb gazdálkodás érdekében. Ezt bizonyos szolgáltatások esetében a lakosságszámhatárok módosításával, másrészt egyes kötelező feladatok fakultatívvá tételével és állami úton történő pályázati finanszírozásával kívánjuk elérni. A szabályozás célja az, hogy az önkormányzatok a helyi lakosság igényeire figyelemmel nyújtsák a szolgáltatásokat, amelyek finanszírozását a költségvetés továbbra is biztosítja.

A kormány 2007. júniusi határozatának megfelelően a módosítási csomagban meghatározott fejlesztési célokkal összhangban álló szabályozást tartalmaz majd a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat is. A szociális szolgáltatási hálózatot érintő változások összességében elősegítik, hogy a többségi társadalmi csoportok, különböző okok miatt lemaradók számára nagyobb legyen az esély a megfelelő szolgáltatások elérésére.

(9.50)

Tisztelt Országgyűlés! A pénzbeli és természetbeni ellátások területén 2005 és 2006 során lényeges reformok zajlottak, amelyek a rendszeres szociális segély, illetve a közgyógyellátás szabályait alapvetően megváltoztatták. A rendszeres szociális segély családi alapúvá vált, ez azt jelenti, hogy összegének számításakor nemcsak a segélyezett, hanem az egész családja jövedelmi helyzetét figyelembe kell venni.

Bevezettük a beilleszkedési programot. Ennek az a célja, hogy a nem foglalkoztatottak számára személyre szabott segítséget nyújtson a munkaerőpiacra való visszatéréshez. A közgyógyellátás reformja - elsősorban a gyógyszerkeret bevezetésével - a valós szükségletekhez igazodó támogatási rendszer bevezetését célozta.

A benyújtott törvénymódosítás a rendszerszerű változásokat jelentő reformok életbelépése óta a jogalkalmazási gyakorlatban felszínre került problémák orvoslását, ezáltal a jogalkalmazói gyakorlat egységesítését, a jogbiztonság növelését szolgálja. A javaslat az értelmező rendelkezések körében pontosítja a tartósan beteg, fogyatékos gyermek, a vagyon és a háztartás definícióját. Megteremti továbbá a lehetőségét annak, hogy a 2007. január 1-jétől jegyzői hatáskörbe tartozó visszafizetendő szociális ellátás indokolt esetben elengedhető legyen.

A havi rendszeres pénzbeli ellátások felülvizsgálatának szabályait a jogalkalmazás segítése érdekében pontosítani szükséges. Így például meg kell határozni, hogy milyen esetekben kerül sor felülvizsgálatra, a felülvizsgálatok során milyen jövedelmet kell számításba venni, és mely időponttól kell az ellátás összegét módosítani vagy az ellátást megszüntetni.

Az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság és a járulékfizetés alapjának igazolása iránti eljárásban hatáskörváltozásra kerül sor. Az önkormányzati hatáskörben eljáró polgármester helyett a hatáskört a jegyzőhöz telepíti a törvényjavaslat, így az állampolgárok számára könnyebbé és egyszerűbbé válik a jogorvoslat. A módosítás az egységes jogalkalmazás érdekében egyértelművé teszi, hogy a közfoglalkoztatás fogalmába nemcsak az önkormányzati feladatkörbe tartozó, hanem valamennyi állami feladatra szervezett közfoglalkoztatási forma beletartozik majd.

A törvényjavaslat a szociális törvényt kiegészíti azokkal az adatkezelési, adattovábbítási és adat-nyilvántartási rendelkezésekkel, amelyeket az energiafelhasználási támogatással kapcsolatos eljárás során alkalmazni kell.

Tisztelt Országgyűlés! A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény módosítása a családtámogatási ellátások ügymenetének egységesítését, gyorsítását szolgálja. A változtatás leglényegesebb eleme a munkáltatóknál működő családtámogatási kifizetőhelyek megszüntetése, amelynek eredményeképpen a családtámogatások adminisztrációja egységesebbé, korszerűbbé és ellenőrizhetőbbé válik. Ugyanakkor védetté válnak az ellátottak, hiszen egy cég csődhelyzete esetén garantáltan hozzájutnak az ellátásokhoz.

A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvényt is érintő módosítások a szociális törvénnyel való összhang megteremtését szolgálják.

Tisztelt Országgyűlés! Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának jelzése nyomán vált szükségessé, hogy a szociális és a gyermekvédelmi pénzbeli és természetbeni ellátások területén egységes illetékességi szabályokat alakítsunk ki. Az illetékességi szabályok közötti összhang megteremtését indokolja az is, hogy a kérelmezők gyakran szociális és gyermekvédelmi ellátásokra egyaránt jogosultak, mégsem tudják ugyanannál a szervnél intézni a támogatással kapcsolatos ügyeiket.

A módosítási javaslat értelmében a gyermekvédelmi pénzbeli és természetbeni ellátások esetén a kérelmező lakcíme határozza meg, hogy melyik szerv jár el. A törvény lakcím alatt azt a lakóhelyet vagy tartózkodási helyet érti, ahol a kérelmező életvitelszerűen lakik. Ez a szabályozás azt a célt szolgálja, hogy a pénzbeli és természetbeni juttatásokat annál a településnél vehessék igénybe a jogosultak, ahol valóban élnek.

A szociális szolgáltatások főszabály szerint a 18 év feletti személyek ellátását szolgálják. Ez alól kivételt jelentenek egyes, fogyatékos személyeket ellátó szolgáltatások, mint a nappali ellátás, ahol lehetőség van harmadik életévüket betöltött gyermekek ellátására is. Amennyiben az intézmény étkeztetést is nyújt, ennek okán térítési díj kérhető.

A fogyatékosok nappali intézményében elhelyezett gyermekek után azonban nem vehető igénybe a gyermekétkeztetési normatív kedvezmény. A gyermekvédelmi törvény ugyanis a gyermekétkeztetés szabályainak alkalmazását csak a fogyatékos gyermekek, tanulók nevelését, oktatását ellátó intézményekben írja elő. Az indokolatlan megkülönböztetés megszüntetése miatt rendelkezik úgy a javaslat, hogy 2008. január 1-jétől a fogyatékosok nappali intézményében ellátott gyermek után is jár a normatív kedvezmény.

A gyermekvédelmi szakellátásba gyámhatósági határozattal beutalt, átmeneti vagy tartós nevelésbe vett, illetve ideiglenesen elhelyezett gyermek a gyermekvédelmi törvény rendelkezései szerint elhelyezhető a nevelőszülőnél vagy gyermekotthonban, továbbá a szociális törvény hatálya alá tartozó fogyatékosokat ápoló, gondozó bentlakásos intézményben.

A nevelésbe vett gyermek után a gyermekvédelmi törvény nem teszi lehetővé térítésidíj-fizetési kötelezettség előírását, a végrehajtását szolgáló kormányrendelet pedig kifejezetten megtiltja azt, hogy a gyermek pénzét intézményi költségek fedezésére használják fel. Tekintettel arra, hogy a gyermeknek törvényben rögzített joga van az életkorához, egészségi állapotához, fejlettségéhez és szükségleteihez igazodó teljes körű ellátáshoz, szükségessé vált az összhang megteremtése a szociális törvény szabályozásával.

A módosítás értelmében a gyámhatósági határozat alapján intézményi elhelyezésre jogosult gyermek után térítésidíj-fizetési kötelezettség a szociális törvény alapján sem írható elő, azonban a határozatban megállapított, a szülővel szemben tartási kötelezettsége alapján előírt gondozási díjat a szociális intézmény részére kell átutalni.

Tisztelt Országgyűlés! A javaslatot az államigazgatási szervek mellett egyeztettük az önkormányzati érdekszövetségekkel, a szakmai szövetségekkel, az érintett érdek-képviseleti szervezetekkel, a szolgáltató egyházakkal és az országgyűlési biztosokkal. Megtárgyalta a javaslatot az Országos Szociálpolitikai Tanács, az Országos Fogyatékosügyi Tanács, az Idősügyi Tanács, az Országos Érdekegyeztető Tanács és a Kormány-Önkormányzatok Egyeztető Fóruma.

Mindezek alapján kérem, hogy a beterjesztett törvényjavaslatot vitassák meg, és fogadják el.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Most a bizottsági álláspontok és az ott megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben. A szociális bizottság ülésén kisebbségi vélemény is megfogalmazódott.

Először a többségi vélemény ismertetésére megadom a szót Török Zsolt képviselő úrnak, a bizottság előadójának.

TÖRÖK ZSOLT, az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. A Magyar Köztársaság Országgyűlésének ifjúsági, szociális és családügyi bizottsága a tegnapi napon tárgyalta meg az elénk kerülő törvénytervezetet. Itt több törvény módosításáról is szó van, hiszen a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló '93. évi III. törvény, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló '97. évi XXXI. törvény, a családok támogatásáról szóló '98. évi LXXXIV. törvény, valamint a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló '98. évi XXVI. törvény módosítása van egy csomagban összefoglalva.

Ahogy az államtitkár úr is expozéjában ismertette, a módosítás célja leginkább az, hogy 2008. január 1-jétől számos intézkedés már hatályba léphessen, és ezáltal könnyebbé, egyszerűbbé, gyorsabbá váljanak bizonyos eljárások, akár a gyermekek esetében, akár az időskorúak esetében, akár a szociális gondoskodást igénybe vevő állampolgárok érdekében. Célja - és a bizottsági ülésen is ez kapta a legnagyobb hangsúlyt -, hogy még inkább hozzájuthassanak a szociális szolgáltatásokhoz az arra rászorultak, az azt igénybe venni kívánók - a házi segítségnyújtás, a házi gondozás, az időskorúak gondozása.

Példaként hangzott el a bizottsági ülésen is, hogy ma már kiépült egy szociális ellátórendszer Magyarországon, de rendkívül nagy különbségek mutatkoznak az országban, akár földrajzi, akár a földrajzi egységeken belül különböző területi alapon, hiszen vannak olyan nagyvárosok, ahol több mint 20, van, ahol 27 szolgáltató verseng egymással, hogy szociális szolgáltatást, gondoskodást nyújthasson az arra rászorulóknak. Ugyanakkor vannak sajnos olyan hátrányos helyzetű kistérségek, ahol egyáltalán nem tudunk ilyen szolgáltatást biztosítani az ott élőknek, pedig talán leginkább nekik lenne szükségük erre.

(10.00)

Feltétlenül fontosnak tartjuk kiemelni azt, hogy a híradásokban, bár összevissza jelentek meg hírek, az államtitkár úr is hangsúlyozta, az időskorúak gondozása esetében nem a jövedelem a gondozási szükségletre való jogosultság megállapításának az alapja, hanem az ellátás indokoltságát a gondozási szükséglet vizsgálata méri. Emellett természetesen vizsgálni kell a jövedelmi viszonyokat, és ennek alapján kerül meghatározásra a normatíva, de ez nem a bekerülés, a szolgáltatás igénybevételének alapfeltétele.

Azt gondolom, hogy valamennyien szülők, gyermekek vagyunk. Ha a szüleinkre, nagyszüleinkre gondolunk, akkor valóban igaz az a tétel is, amit ez a törvénytervezet is hangsúlyoz és sugall, hogy a szüleinket vagy nagyszüleinket sokkal inkább szeretnénk saját, jól megszokott környezetükben, évek, évtizedek óta megszokott környezetükben gondozni, ápolni, ha már esetleg erre rászorultak, mintsem hogy intézetben, intézményben kelljen őket ellátni.

A törvénytervezet fontos eleme, hogy például a jelzőrendszeres házi segítségnyújtásnál, bár nagyon sok helyen kiépült ez, és nagyon jó, hogy van, de a következőkben csak azokon a helyeken támogatnánk a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás kiépítését, ahol a házi segítségnyújtás, gondozás is működik mellette, mert mire való ugyan a jelzőrendszer, ha egyébként jelez az illető, de nem kap hozzá segítséget, és nem kap utána gondozást? Nagyobb esély tehát a hozzáférésre az időskorúak esetében és a hátrányos helyzetű kistérségekben élők esetében is.

Ugyanakkor a törvénytervezet által, ahogy említettem, ugye, több törvényt is módosítunk, a gyermekekre vonatkozólag is számos előírás változik. A gyermekvédelmi törvény módosítása a szociális törvénnyel való összhang miatt került be ebbe a csomagba, illetve amit az államtitkár úr is említett, hogy az eljárási illetékesség egységesítése rendkívül fontos.

Gondolják el, vannak olyan nevelőszülőknél elhelyezett gyerekek, ahol a születési helyének megfelelő hatóságnál kell eljárni egy ügyben, a gondozó, nevelőszülő lakhelyén kell eljárni egy másik ügyben, és egyébként egy területi gyermekvédelmi szakszolgálat központjában kell eljárni egy harmadik ügyben. A nevelőszülőnél elhelyezett gyermek esetében a gyám mást sem tesz, mint a különböző hatóságok között szaladgálhat, ha valamilyen ügyet kell intézni a gyermeknek.

Éppen ezért a bizottság ülésén is megfogalmazódott kritikák mellett azt javasolja a szociális bizottság, hogy a parlament támogassa az előttünk fekvő törvénytervezet megszavazását, támogassa a módosítást, hiszen ezáltal egyszerűbbé, gyorsabbá, könnyebbé válik, és szakszerűbbé válik az ellátás sok esetben.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Most a kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor. Megadom a szót Hirt Ferenc képviselő úrnak.

HIRT FERENC, az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársak! A T/3449. számú törvényjavaslatot az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szeretném a kisebbségi oldalról véleményezni. Ha csak fél perc állna rendelkezésre a törvényjavaslat véleményezésére, akkor annyit mondanék róla, hogy nincs is ezzel a törvényjavaslattal különösebben nagy baj, csak négy betű hiányzik a címéből. Négy betű, mégpedig egymás után sorban az "a", az "n", a "t" és az "i", azaz antiszociális törvényről beszélhetünk.

Tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, önök az előttünk lévő törvényjavaslatot úgy próbálják kommunikálni, hogy az a szociális szolgáltatások célzottabbá tételét szolgálja, valamint igencsak meglepődtem az általános indoklás következő részénél: "A törvény azokat az azonnali, legszükségesebb lépéseket kívánja megtenni, amelyekkel már 2008. január 1-jével biztosítani lehet a gondozási, ápolási szükséglettel rendelkező alacsonyabb jövedelmű és legkisebb érdekérvényesítési képességgel bíró lakosok szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférését." Az indoklásban aztán megtalálható még a szolgáltatásokhoz való egyenlő esély, hozzáférés biztosítása, a szolidaritás elvének erőteljesebb érvényesítése, és sorolhatnám még a törvényjavaslatban szereplő szépen csengő szavakat és mondatokat. A szépen csengő mondatokkal ellentétben a törvényjavaslat áttanulmányozása után egyértelműen kijelenthető, hogy újabb igen komoly megszorításokat tartalmaz, főleg az idősek, a fogyatékkal élők és a tartósan beteg emberek ellen. Úgy látszik, hogy így értelmezik mostanában a "szolidaritás" szó jelentését.

Talán mondanom sem kellene, hiszen azt gondolom, még mindenki emlékszik rá, hogy legutóbb tavaly ősszel módosítottuk a szociális törvényt, ahol a bentlakásos intézményekben a térítési díjat igen nagy mértékben megemelték - pedig még egy év sem telt el. Számomra egyértelmű, hogy a törvényjavaslatnak nem titkolt célja a bentlakásos intézményi ellátás minél nagyobb arányú kiváltása különösen azokban az esetekben, amikor a törvénymódosítás szerint a gondozási, ápolási szükséglet nem teszi feltétlenül indokolttá a bentlakásos intézményi szakellátás igénybevételét, azaz igencsak szűkítik a rászorultak részére az intézménybe, intézményekbe jutás lehetőségét.

Elképesztőnek tartom, hogy az idősotthoni ellátást csak a napi négy óra feletti ápolási, gondozási szükséglet esetén nyújthatja, amit majd egy bizottság valamilyen kritériumok alapján meg fog állapítani. Azt kell mondani, hogy a bizottság környezettanulmány nélkül fogja eldönteni. A vizsgálandó szempontok, ugye, az egészségi állapot, az ápolási szükséglet, valamint az önkiszolgálási képesség. Na most, környezettanulmány nélkül hogyan lehet megállapítani az önkiszolgálási képességet - jöjjön akár egy komolyabb hidegebb idő? Kíváncsi leszek azokra az esetekre is egyébként, amikor szintén környezettanulmány nélkül a házi segítségnyújtást megállapítja a bizottság, de például az ellátandó érintett lakásában, otthonában se víz, se villany, esetleg fűtés sincs.

Véleményem szerint ma Magyarországon minimális egyébként azoknak a száma, akik négyórás házi gondozást igényelnek, azaz lakhatási körülményeik alapján igénybe tudják venni. A törvényjavaslat azt sem nevesíti, hogy mennyi idő alatt kell dönteni ennek a bizottságnak vagy testületnek.

Szeretném felhívni a figyelmüket arra a szempontra is, hogy az előterjesztők teljes mértékben figyelmen kívül hagyták, hogy a kórházból kikerülő, krízishelyzetben lévő idős vagy rokkant ember sorsáról gyakran pár óra alatt kell majd dönteni a bizottságnak, és biztosítani kellene számára az idősotthoni elhelyezést. A törvényjavaslat ezen része sajnos abszolút nem életszerű, és azt kell mondjam, tényleg az intézményi normatívák jelentős visszafogását próbálja elérni.

Továbbá rossz iránynak tartom, hogy az előterjesztő jelentősen változtatni kívánja az önkormányzati kötelező feladatokat is. A törvénymódosítás zsugorítja a települések szolgáltatási kötelezettségét, gyakorlatilag kevesebb feladatot ír elő, erre kevesebb pénzt biztosít.

2009. január 1-jétől megszűnnek az önkormányzati kötelező szolgáltatások, a támogató szolgálatok és a közösségi ellátások. Úgy gondolom, a döntés következményét nem nehéz megjósolni, többek között ellehetetlenülnek azok a civil és egyházi szervezetek, amelyek igen komoly beruházásokat hajtottak végre a támogató szolgálatok megszervezésére és folyamatos működtetésére. Itt egy rövid kérdést hadd tegyek fel, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim. Önök szerint ez az egyenlő esélyű hozzáférés meg a szolidaritás, mint ahogy az szerepel a törvénytervezet indoklásában? Szerintem és szerintünk nem.

Tisztelt Ház! A Fidesz és a KDNP a törvényjavaslatot ebben a formájában nem tartja alkalmasnak az általános vitára, és ezért nem is fogja támogatni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Most az egészségügyi bizottság ülésén megfogalmazódott vélemények ismertetésére kerül sor. Elsőként a többségi véleményt hallgatjuk meg. Megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, a bizottság előadójának.

BÉKI GABRIELLA, az egészségügyi bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a szót. Az egészségügyi bizottság szeptember 5-én tárgyalta meg a benyújtott törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát, és 13 igen, 10 nem arányban általános vitára a benyújtott anyagot alkalmasnak tartotta.

Az ülésen az előterjesztő képviselője elöljáróban elég részletesen indokolta a javaslatot, hangsúlyozva, hogy az tulajdonképpen egy új szociális szolgáltatási törvény megvalósításának az egyik stádiuma, tehát a jövőre tervezett új szociális törvény reformfolyamatába illeszkedő elemeket tartalmaz. Ahogy azt az expozéban az államtitkár úr is hangsúlyozta, a szolgáltatások igazságosabbá tétele, az országos teljes körű lefedettség mennyiségi és minőségi növekedése a szolgáltatásoknak és a források hatékonyabb felhasználása a célja ennek a javaslatnak.

A bizottsági ülésen számos kérdés megfogalmazódott ellenzéki és kormánypárti oldalról egyaránt.

(10.10)

Kérdésként merült föl, hogy ha készül az új szociális törvény, akkor miért is van szükség most ennek a törvénynek a módosítására. Kérdést fogalmaztak meg képviselőtársaim azzal kapcsolatban, miért is kell megszüntetni a családipótlék-, családtámogatási kifizetőhelyeket, nincs-e ennek kockázata. Leghosszabban a bizottságban a gondozási szükségletek méréséről esett szó. Minthogy ez egy olyan határterületet érint, aminek egészségügyi vonatkozásai is vannak, nehezen szétválasztható az ápolási és gondozási szükséglet. Nem is szétválasztható kérdésként merült föl, hanem hogy órában mérhető-e a gondozási szükséglet.

Az előterjesztő válaszában kitért arra, hogy itt egy nagyon részletes, differenciált pontrendszer is kialakításra, kiépítésre kerül a homogén betegségcsoportok mintájára, a homogén gondozási csoportok pontrendszere van kiépítés alatt, ami részletesen és jobban közelíti a gondozási szükségletet.

A bizottság kormánypárti képviselői nagy megnyugvással hallották, hogy forrásnövekedés is kapcsolódik ehhez a benyújtott törvényjavaslathoz. Elhangzott, hogy 8,4 milliárd forintos forrásnövekedést jelent ez a javaslat az alapszolgáltatások fejlesztése, illetve az ellenőrzési rendszer erősítése vonatkozásában.

Megnyugtató választ hallottunk a kifizetőhelyek megszüntetésével kapcsolatban, hiszen ez vélhetőleg azt a bizonytalanságot fogja eliminálni, ami egy munkahely, egy munkáltató fizetésképtelensége vagy likviditási gondjai esetén a családtámogatások kifizetésével kapcsolatban ez idő szerint olykor előállt.

Mindennek következtében a bizottság, ahogy említettem, 13 igen és 10 nem szavazattal általános vitára alkalmasnak tartotta a javaslatot.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A kisebbségi vélemény ismertetésére megadom a szót Kupper András képviselő úrnak.

DR. KUPPER ANDRÁS, az egészségügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Valóban, az egészségügyi bizottságban komoly vita zajlott erről az előterjesztésről. De miért is, mert miért került ez az egészségügyi bizottsághoz? Unos-untalan ismételjük itt a Házban is azt, hogy az egészségi állapotért nem maga és nem elsősorban az egészségügy felelős, hanem a szociális helyzet, és nyilván minden olyan szempont, ami ezt a szociális helyzetet befolyásolja. Ezért azt gondolom, helyes az, ha az egészségügy, annak minden szereplője, beleértve természetesen az egészségügyi bizottságot, nyomatékosan figyel oda azokra a változtatásokra, azokra a törvénymódosításokra, amelyek a szociális ellátást érintik.

Az egészségügyben dolgozók azt is tudják, hogy az egészségügy egyik legsúlyosabb problémája az, hogy vannak olyan határterületei az egészségügyi ellátásnak, amelyek nehezen elválaszthatók a szociális ellátás területeitől. Számos ilyen terület van az egészségügyben, ezeket most hadd ne soroljam itt fel. De pont olyankor, amikor az egészségügynek számos olyan problémája van, amit egyébként pont ez a kormány idézett elő, akkor éppen ennek a kormánynak meg kellene fontolni azt, hogy vajon az egészségüggyel határos másik ágazatot, a szociális ágazatot milyen törvényekkel milyen irányban módosítja.

Ha ránézünk a társadalomra, nemcsak azt látjuk, hogy nagyon nagy az elégedetlenség az egészségügyi reformokkal kapcsolatban, az egészségügyi intézményrendszer szétverésével kapcsolatban, hanem azokat a tanulmányokat is szeretném ide idézni, amelyek azt jelzik, hogy az elmúlt két esztendőben pont a legveszélyeztetettebb korban, a 40-50 éves aktív férfiak korában a krónikus stressz miatt megnövekedett a halandóság. Ha ugyanez a feszültség a társadalom több szintjén megjelenik, a krónikus stressz, a családban megjelenő feszültségek, akkor a szociális hálózatra egyre nagyobb terhet fognak tenni. Ezt a terhet ez a törvényjavaslat nem próbálja megoldani, sőt úgy látjuk, hogy a törvényjavaslat egy olyan irányba mozdul el, amely azt fogja eredményezni, hogy a családban meglévő feszültségek fognak nőni. Örülök természetesen, amikor a tárca arról tud beszámolni, hogy forrásbevonás történik, de nem örülünk, amikor ez a forrásbevonás a családi kasszából történik meg.

Most azt látjuk, hogy miközben a szociális rendszert számos negatív hatás érte az elmúlt években - megszüntették a 13. havi családi pótlékot, a rendszeres gyermekvédelmi támogatást és annak 13. havi juttatását, átalakították a közgyógyellátási jogosultság feltételeit és így tovább, sorolhatnám azokat a pontokat, ahol a szociális ellátó hálózat a hátrányára változott meg -, azonközben további ilyen intézkedéseket bevezetni, finoman szólva, gondolom, nincs itt a helye. Egyetértek azokkal a hozzászólásokkal, amelyek egyébként azt jelzik, hogy valóban, ha úgyis hozzá kell nyúlni a szociális törvényhez, úgyis egy átfogó szabályozás készül, akkor talán meg kellene fontolni, hogy ezt a törvényt is vissza kellene most vonni, és egy egységes szociális törvényben kellene ugyanezeket a pontokat szabályozni.

Az előterjesztés és indoklása beszél arról, hogy körülbelül 20 ezren várakoznak bentlakásos intézményekbe történő bekerülésre. Javaslom, hogy ezt a számot fölül kellene vizsgálni, nehogy fél év múlva azzal a sikerpropagandával találjuk magunkat szemben, hogy lám, az új törvény meghozta az eredményét, és már sokkal kevesebben vannak. Egyes önkormányzatok elvégezték a saját területükön ugyanezt a felülvizsgálatot, és ebből az derült ki, hogy azon a területen az igénylők száma töredéke annak, mint amit regisztrálnak, hiszen számosan vannak olyanok, akiknek a helyzete megoldódik, és a család tudja az ellátást valamilyen más formában rendezni, és sajnos számosan vannak, akik nem győzik, nem tudják kivárni a bentlakásos intézménybe kerülést, és közben elhunynak.

További felülvizsgálatot kellene kezdeményezni annak érdekében, hogy kiderüljön, hogy ebből a 20 ezerből, amit az előterjesztés irányszámként meghatároz, hányan vannak olyanok, akik 4 órás ápolással elláthatók. Sajnos, az egészségügyi ágazatot nem nyugtatja meg az a válasz, hogy igen, majd lesznek orvosok is, egészségügyi szakértők is abban a bizottságban, amely ezt az állapotot fel fogja mérni, és majd valamilyen, ma még nem ismert pontrendszer szerint be fogják sorolni a betegeket. Nincsen számunkra megnyugtató módon szabályozva ennek a bizottságnak az összetétele.

Mindezekkel együtt azt gondolom, hogy a törvény bizonyos pontjain helyesen lép előre, de összességét tekintve olyan súlyos hátrányokat okoz a szociális ágazatban, amelyeket az egészségügyi bizottság ellenzéki tagjai nem tudnak támogatni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Arra kérjük az előterjesztőt, hogy az előterjesztését vonja vissza, és majd az egységes szociális törvényben szabályozza az itt szabályozni kívánt pontokat.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: A foglalkoztatási bizottság ülésén megfogalmazódott vélemények közül elsőként a többségi véleményt hallgatjuk meg. Megadom a szót Filló Pál képviselő úrnak, a bizottság előadójának.

FILLÓ PÁL, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés foglalkoztatási és munkaügyi bizottsága a tegnapi ülésén tárgyalta meg a törvényjavaslatot. Arról kell tájékoztassam önöket, hogy nagyon komoly vita alakult ki a törvényjavaslat alkalmasságát illetően.

Először megpróbálom azokat a kérdéseket összefoglalni, amelyekben úgy tűnik - vagy legalábbis a bizottság ülésén -, nagyjából egyetértés volt. Valamennyi képviselőtársam, jómagam is egyetértettünk azzal, hogy ameddig lehetséges, a rászoruló emberek házi gondozását valóban otthon, a családi környezetben, a saját lakóhelyén kell megoldani, ez az igazán jó megoldás, és csak nagyon szükséges esetben indokolt a bentlakásos intézményekbe való beköltöztetése a rászorulóknak. Ebben, úgy gondolom, nagyjából egyetértés volt.

Nálunk is fölmerült, ahogy már több képviselőtársam is említette, a többi parlamenti bizottság ülésén is, hogy valamennyien tudjuk, hogy folyik a törvény átfogó felülvizsgálata, egy új szociális kódex megalkotása, amelyben reményeink szerint azt is el fogjuk érni, hogy az egész rendszert egységesen, egyben tudjuk látni és kezelni, és talán a jogalkalmazók számára is egy valamivel áttekinthetőbb rendszer jöhet létre.

(10.20)

Ezért a bizottság ülésén többen felvetettük, hogy talán szerencsésebb lett volna egy szűkebb módosító csomagot benyújtani most a parlament elé, és tulajdonképpen azokat az ügyeket, amelyekkel meg lehetett volna várni az egységes kódex megalkotását, érdemes lett volna jövő év tavaszára, tehát az első félévre hagyni. Tehát végül is a törvényjavaslat így került be.

Most a vitatott kérdésekről szeretnék néhány szót szólni, annál is inkább, hiszen mi a foglalkoztatási bizottság ülésén elsősorban foglalkoztatási szempontból próbáltuk áttekinteni a törvényjavaslatot. Ezért talán a legnagyobb vita vagy a legtöbb hozzászólás a kifizetőhelyek megszüntetésével kapcsolatosan merült fel. Megmondom őszintén, jómagam is fenntartással fogadom ezt a javaslatot, azért is, mert ha a napi gyakorlatot megnézzük, akkor azt látjuk, hogy igaz ugyan, hogy a kifizetőhelyek csak a nagyobb cégeknél vannak jelen, tehát a kisebb vállalkozások, vállatok esetében nincsenek ilyenek, de ezeknél a nagyobb cégeknél az ott dolgozók számára bizony nagyon komoly könnyebbséget jelent, ha akár munkaidőben, akár ebédidőben vagy közvetlenül munkaidő után tudják elintézni az ügyes-bajos problémáikat. Ráadásul jól felkészült szakemberek ülnek ezeknél a vállalatoknál, akik azonnal tudnak segíteni a dolgozóknak információt adni, esetleg az űrlapokat kitölteni, és sorolhatnám tovább.

Ennek a rendszernek a megszüntetése sok tekintetben felveti azt a kérdést, hogy ezen munkavállalók, ezen munkások számára bizony sokkal nehezebb helyzet jön, hiszen ha bármilyen ügyet akarnak intézni, akkor majd a hivatalos szervekhez kell elmenniük, az Államkincstárat vagy az önkormányzatokat kell felkeresniük, és az bizony már nem intézhető el például az ebédidőben. Azt hiszem, ebben valamennyien egyetértünk.

Mindemellett az is jogos, hogy az állam által fizetett juttatásokat mindenkinek, minden magyar állampolgárnak meg kell kapnia, tehát természetesen a kifizetés nem kerülhet veszélybe azért, mert a cég esetleg csődhelyzetbe kerül. Tehát indokolt ilyen szempontból az ügyet áttekinteni, de abban én személy szerint már nem vagyok bizonyos - és többen fölvetettük ezt a bizottság ülésén -, hogy valamennyi cégnél indokolt megszüntetni a kifizetőhelyeket.

A másik dolog, amit szeretnék felvetni, tulajdonképpen az a kérdés, amit a többi képviselőtársam is már említett, és államtitkár úr is az expozéjában megfogalmazta, hogy nagyon fontos, hogy elmondjuk, hogy egyrészt nem történik forráskivonás erről a területről, hanem forrásbővítésről beszélhetünk. A másik nagyon fontos kérdés, tisztáznunk kell azt, hogy függetlenül a jövedelmi viszonyoktól, ha valaki mentálisan rászorul a gondozásra, akkor ezt a gondozást meg fogja kapni. Természetesen majd az önkormányzatok helyben - akik leginkább ott vannak - tudják eldönteni, hogy a különböző jövedelemből, nyugdíjból milyen összegű hozzájárulást kell fizetni, mondjuk, az ellátásért, az ebédért vagy éppen a házigondozási szolgálat igénybevételéért.

Mindezekkel együtt szeretném mondani, hogy a bizottságunk 10 igen szavazattal, 9 nem ellenében a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: A kisebbségi vélemény ismertetésére megadom a szót Bernáth Ildikó képviselő asszonynak.

BERNÁTH ILDIKÓ, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság alelnöke, a bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A benyújtott törvényjavaslat olyan mértékű módosításokat tartalmaz, amelynek indokaira, de legfőképpen következményire sem a törvényjavaslat indokolásából, sem pedig a bizottsági ülésen elhangzott szóbeli kiegészítésből nem kaptunk kellő tájékoztatást. Ezért - ahogy Filló képviselő úr is említette - számos kérdés merült fel a bizottsági ülésen. Ezek a kérdések elsősorban arra vonatkoztak, hogy az idős korú és jelenleg ellátott, illetve a várólistán szereplő emberek helyzetét, sorsát ez a törvényjavaslat milyen módon fogja érinteni, illetve befolyásolni, tulajdonképpen hányan is vannak ebben az ellátórendszerben jelenleg, illetve a társadalom elöregedését, a demográfiai helyzet alakulását figyelembe véve milyen mértékű növekedés várható, és az igények ezzel együtt hogyan fognak változni vagy módosulni.

Kíváncsiak voltunk arra is, hogy miért szűnik meg két vagy három esetben a jelenleg még meglévő normatív támogatás, és mi indokolja azt, hogy a támogatórendszerek működtetéséhez pályázati úton lehessen hozzájutni. Továbbá arra is kíváncsiak voltunk, hogy miért szükséges szakértői bizottság felállítása, miért nem megfelelő a jelenleg működő elbírálási rendszer.

Azonkívül természetesen arra is kíváncsiak voltuk, hogy mennyiben érinti a kifizetőhelyeken dolgozók sorsát, amennyiben ott megszűnik ez a fajta feladatkör, és átkerül a Magyar Államkincstárhoz, és a Magyar Államkincstár mint az állam közigazgatási szervezete hogyan készült fel ennek a feladatnak az átvételére, ennek milyen létszámigénye van. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a sokat emlegetett és hangoztatott házi gondozást, házi segítségnyújtást kik fogják ellátni, milyen szakmai felkészültséggel, irányítással, illetve milyen pénzügyi forrásból. Mert alapvetően ez lenne az egyik legfontosabb kérdés, hogy azok, akik erre az ellátási formára, illetve a bentlakásos intézményi ellátásra szorulnak, azoknak a helyzete ne rosszabbodjon, hanem javuljon, de legalábbis ne romoljon.

Az elhangzott válaszok nem voltak igazán kielégítőek, illetve megnyugtatóak, mert azzal például egyáltalán nem értünk egyet, hogy a regionális operatív programokban csak korszerűsítésre lehet pályázni a bentlakásos intézmények esetében, bővítésre pedig nem, jóllehet, az előrejelzések pontosan ennek az ellenkezőjét mutatják. Az is elhangzott a bizottsági ülésen a minisztérium képviselője részéről, hogy a 20 ezer várakozó közül, aki bentlakásos intézménybe szeretne kerülni, a jelenlegi feltételek alapján, ami a törvényjavaslatban szerepel, 10 ezer ember nem fog bekerülni az intézményekbe. Nos, nem tudom, hogy ez mennyiben segít vagy javít azoknak az idős korú embereknek a helyzetén, akiknek a családja, a hozzátartozói nem tudják a szükséges segítséget, gondozást biztosítani számukra, azon egyszerű oknál fogva, hogy ha még dolgoznak, akkor azért, illetve mivel a többgenerációs együttlakás mint olyan gyakorlatilag megszűnt, ezért bármennyire is szeretnék a gyerekek, nem biztos, sőt, biztos, hogy az esetek többségében nem tudják ezt a feladatot ellátni.

Azt sem tudjuk elfogadni, hogy a kifizetőhelyeknél történő feladatmegszűnés után a Magyar Államkincstárnál mindösszesen 50 fő fogja ellátni azt a feladatot, amit a kifizetőhelyeken több ezer ember látott el, még akkor is, ha a minisztérium képviselője szerint ezt kapcsolt munkakörben végezték.

Mindezek alapján a Fidesz képviselői nem támogatják a benyújtott törvényjavaslatot általános vitára. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Most a költségvetési bizottság ülésén megfogalmazódott vélemények ismertetésére kerül sor. Elsőként megadom a szót a többségi vélemény ismertetésére Farkas Imre képviselő úrnak, a bizottság előadójának.

FARKAS IMRE, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Köszönöm, elnök úr. Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Bizottsági ülésünkön tényként állapítottuk meg, hogy viszonylag nagy terjedelmű előterjesztésről van szó, hiszen négy törvényt érint, 72 paragrafusból áll, és 46 oldalas. A vita alapvetően két kérdéskört érintett, és ahogy itt képviselőtársaimat hallgattam, nálunk sem szólt másról, mint a többi bizottságban.

Az egyik kérdéskör az volt, hogy szükség van-e a szociális törvény módosítására, ha a jövő év első felében amúgy is sor kerül átfogó korszerűsítésére. Megítélésünk szerint van értelme a jelenlegi előterjesztésnek, ha lényeges kérdésekben oldja a meglévő feszültségeket, ellentmondásokat, illetve olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyek nem ütköznek a készülő új törvény koncepciójával.

(10.30)

A vita második fő vonulata az idősotthoni ellátáshoz való hozzáférés új rendjét érintette. Ellenzéki oldalról egyfajta korlátozásról, megszorításról beszéltek, amit a gondozási szükséglet és a jövedelmi helyzet vizsgálata váltott ki belőlük. A költségvetési bizottság kormánypárti tagjaiként mi ezt nem fogadtuk el, hiszen az idősotthoni ellátás korábban is, jelenleg is és a lakosság idősödése miatt még inkább korlátozott lesz. Ez egy tényhelyzet. Épültek és épülnek új otthonok, de nem lehet közel akár egymillió embert is ilyen otthonokban elhelyezni. Erre egyik kormány sem tud felkészülni. Az elhelyezésnél ezért valóban célszerű figyelembe venni a gondozási szükségletet, az egészségügyi állapotot, az ápolásra való rászorultságot. Ennek megítélésünk szerint fontos szempontnak kell lenni az elhelyezéskor, de nem feltétlenül az egyedüli szempontnak. Ugyanakkor feltétlenül szükséges bővíteni a házi segítségnyújtást és étkeztetést, ez lehet az az ellátási forma, amelyik akár korlátozás nélkül hozzáférhetővé kell hogy váljon. Így állhat helyre az a rend, hogy minden idős ember a szükségletének megfelelő elhelyezésben részesülhessen a jövőben.

Úgy gondoljuk, hogy a részletek tekintetében akár kormánypárti oldalon, akár a parlament egészében lehetnek viták, de célszerű ebben a kérdésben konszenzusra jutni. A törvény nagy terjedelméből adódóan úgy gondoljuk, hogy bizonyára lesznek képviselői kezdeményezések, akár olyanok is, amelyek nem feltétlenül találkoznak az előterjesztő szándékával, hiszen a rengeteg megnyitott paragrafus alkalmat ad arra, hogy különböző ellentmondások és feszültségek módosító javaslatok formájában is megjelenjenek.

Ezek alapján a kérdések alapján a költségvetési bizottság ülésén 16 igen szavazattal és 10 nem szavazattal általános vitára alkalmasnak tartottuk az előterjesztést. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: A kisebbségi vélemény ismertetésére megadom a szót Babák Mihály képviselő úrnak.

BABÁK MIHÁLY, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Bizottságunk, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság is megtárgyalta a T/3449. számú törvényjavaslatot.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy egy kicsit távolabbról kezdjem, mégpedig onnan, hogy az őszödi beszéd óta frontális támadás van mindenkivel és mindennel szemben. Totális támadás a társadalom ellen, reformok helyett pénzbehajtás, restrikció, és sorolhatnám még. Kezdődött mindazzal, államtitkár úr, hogy a képviselők lejáratása (Csizmár Gábor: Nem jól hallom, mert recseg a lemez!), a kis- és középvállalkozások ellehetetlenítése, gáz- és villanyáremelés, adótörvények módosítása - fejőgép -, közoktatás ellehetetlenítése, felsőoktatás, közlekedés, családtámogatás, lakástámogatás, elbocsátások, infláció, eladósodottság, munkanélküliség, és sorolhatnám még. És van még most egy földtörvény, amit tegnap tárgyaltak, a vagyontörvény, most pedig az idősekkel szembeni támadás. (Csizmár Gábor: És az eső is esik!) Hölgyek, Urak! Nincs ez így jól. Államtitkár úr, mi jön még? Hol a gödör alja? - sokan kérdezik tőlünk lent, Békésben is.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! A T/3449. számú törvényjavaslat, elismerem, nem egy könnyű törvény. Épp ezért nagyobb átgondolást, megfontolást, sőt hatástanulmányokat is igényel. De nézzük meg, mi történt az elmúlt öt év alatt! Többször és drasztikusan módosították, államtitkár úr, tisztelt Ház, folyamatosan eltöröltek olyan szolgáltatásokat, amelyeket már az emberek megszoktak, és a biztonságukat szolgálta: a 13. havi családi pótlék megszüntetése, a gyermekvédelmi támogatás 13. havi díja, drasztikus közgyógyellátási változások - higgyék el, már semmit sem ér -, a rendszeres szociális segéllyel kapcsolatos attrakciók, a gyermekek után járó adókedvezmény és a bentlakásos intézmények térítési díjának emelése.

Most önök a fejlesztésről beszélnek, államtitkár úr és tisztelt kormány. Úgy gondoljuk, hogy önök most a bentlakásos, azaz szociális otthonban való elhelyezést, a szakosított ellátási elhelyezéseket kívánják lecsökkenteni, mert ez túl drága szolgáltatás. Csökkentik a települések gondoskodását az idősekről és a szolidaritást is. Kisebb feladat, kevesebb pénz jár hozzá. Cél tehát a zsugorítás. Kikkel szemben, hölgyek, urak, tisztelt parlament? És most a felelősségükre hívom fel a figyelmüket. Az idősekkel, a betegekkel, az elesettekkel, a rokkantakkal és a fogyatékosokkal szemben. Úgy gondolom, nincsen a helyén ez; ők a legkiszolgáltatottabbak a mai világban. Pánik van, elbizonytalanodás és bizonytalanság. És arról van szó, hogy elsorvadhatnak a civil és egyházi szolgáltatók.

Államtitkár Úr! A házi gondozás helyes dolog és jónak tűnik, támogatandó is. De gondolja meg, hogy ezt differenciáltan kell alkalmazni. Ugyanis nem mindegy, hogy Budapesten, a belvárosban gondoskodnak valakiről, vagy pedig a tanyavilágban. És van, ahol inkább be kell szállítani, és szakosított ellátást kell biztosítani, mert többe kerül kimenni a tanyavilágba több kilométeren keresztül, mint esetleg a belvárosban ezt elintézni.

Rövid az átmenet, és a kapkodás jellemző, nem átgondolt a törvényjavaslat. Államtitkár úr azt mondta, hogy forrásbevonásról van szó. Köszönöm, elhiszem a szavait, de kérem, mondja meg, hogy mennyi és honnan. Kupper András képviselőtársam a családok pénzeinek bevonását emlegette. Hát a családokra teszünk megint terhet? Miről szól tehát a törvényjavaslat? Az intézményi normatívák csökkentéséről és a nem kötelező támogató szolgálatok eltörléséről, tehát a támogató szolgálatok és a közösségi ellátások nem lesznek kötelezőek január 1-jétől.

Beszéljünk a díjakról! Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az idősek által fizetendő díjba beszámol a vagyon és a nyugdíj. Milyen mozgásokat indít el ez, tisztelt hölgyek, urak? Kisemmizik az időseket, manipulációk következnek be, és megint nem érünk el semmit. Kérem, gondolják át! Nincs konszenzus, hölgyek, urak. Nincs egyeztetés, nem lehet összefogni ebben a kérdésben, pedig vannak javaslataink. Nincs hatástanulmány, és ez így rossz, ahogy van. Én úgy gondolom, hogy szükség van tényleg ésszerűsítésre, átgondolásra, alkalmazkodásra, de nem így.

Hölgyek, Urak! Már a díjak emelésével is azt érték el önök, hogy kivették a családok az időseket, ők pedig kiszolgáltatottak lettek. Nézzük csak meg a megmaradó nyugdíj 20 százalékát! Tudják mit? A vizitdíjra és a gyógyszerek megemelkedett árára is kevés. Ne lehetetlenítsük el az öregeinket, mert ezt nem érdemlik meg.

Hölgyeim és Uraim! Ezért a költségvetési és pénzügyi bizottság - a megalapozatlanság miatt - nem tudta támogatni általános vitára a beadott törvényjavaslatot.

Köszönöm, hogy szólhattam. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

ELNÖK: Az emberi jogi bizottságban megfogalmazódott többségi vélemény ismertetésére megadom a szót Tóth Gyula képviselő úrnak, a bizottság előadójának.

TÓTH GYULA, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság többsége üdvözli, hogy ennek a törvényjavaslatnak az egyértelmű üzenete az étkeztetés, illetve a házi segítségnyújtás mint szolgáltatási forma fejlesztése, tudván persze azt is, hogy a jogi követelmény megfogalmazása még kevés ahhoz, hogy az önkormányzatok ezeket a szolgáltatásokat valóban biztosítani tudják. Azonban a bizottság többsége bízik abban, hogy a hamarosan benyújtásra kerülő jövő évi költségvetési törvényjavaslatban több helyen is majd visszaköszönnek azok a célok, amelyek ebben a törvényjavaslatban megfogalmazódnak oly módon, hogy mind a normatívaösszegek, mind a kistérségi ösztönzők, mind a tárca pályáztatási lehetőségei azt fogják alátámasztani, hogy ezek a szolgáltatások már a jövő esztendőben határozott növekedésnek, fejlődésnek indulnak.

A másik fontos változtatás az önkormányzatok mozgásterének növekedése, mármint ennek a lehetősége. Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt 14 évben jelentősen bővült az alapszolgáltatási paletta, de nagyon sok önkormányzat elsősorban a költségvetési forráshiány miatt nem tudott eleget tenni ezeknek a szolgáltatásoknak. Nagyon sok térség, illetve település esetében ezek a szolgáltatások a mai napig nincsenek megszervezve. Azért, hogy az önkormányzatok egy kis levegőhöz jussanak, egyetért a bizottságunk többsége azzal a szakmai megoldással, hogy a két alapszolgáltatás, a támogató szolgáltatás, illetve a közösségi szolgáltatás megszűnik kötelező önkormányzati feladat lenni. Ezeknek azonban csak az önkormányzati kötelező volta szűnik meg, a törvényjavaslatban állami feladatként továbbra is biztosítani kell a megszervezésüket.

(10.40)

Az étkeztetés, házi segítségnyújtás, illetve idősotthoni elhelyezés esetén a törvényjavaslat 2008. január 1-jétől a jegyző számára kötelezően előírja a jövedelemvizsgálatot. Fontosnak tartotta a bizottságunk hangsúlyozni, hogy a jövedelemvizsgálatnak nem az a célja, hogy a társadalmi átlagnál egy kicsit jobban élő emberek ezekhez a szolgáltatásokhoz ne jussanak hozzá, hogy a jogosultságukat kizárják. Az a cél, hogy annak a számára, aki alacsonyabb jövedelemmel rendelkezik, a költségvetés magasabb összegű normatívát biztosítson, hogy az önkormányzatok ne csak a jobb anyagi helyzetben lévőkre koncentráljanak, mert nyilvánvaló, hogy akinek jobb a szociális helyzete, az magasabb összegű térítési díjat tud fizetni. A társadalmi igazságosság jegyében úgy gondoljuk, hogy az alacsonyabb jövedelműekhez magasabb költségvetési normatívát kell biztosítani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ma sem a házi segítségnyújtás, sem az idősotthoni elhelyezés esetében sem a törvény, sem a végrehajtási szabályok nem adnak eligazítást a tekintetben, hogy kinek a jogos igénye, ki a rászorult ezen szolgáltatásokkal összefüggésben. Ezért mind a házi segítségnyújtás, mind az idősotthoni elhelyezés esetében az előterjesztő arra tett javaslatot, és ezt mi üdvözöljük, és ez majd igazán részletesen a végrehajtási utasításban kerül kifejtésre, hogy független szakértői bizottság szakvéleményével megalapozva döntse el, hogy kinek van jogos igénye a házi segítségnyújtásra, illetve az időotthoni elhelyezésre. Az elmúlt években az emelt szintű ellátásokkal összefüggő átminősítésekkel, normál szintű ellátásokkal nagyon sok esetben sérültek az ellátotti jogok.

Az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság úgy ítéli meg, hogy az ellenőrző hatóságnak, amelynek ilyenkor jelen kellene lennie, és a folyamatokat jó irányba kellene vinnie, és szankcionálnia kellene, eddig nem volt eszköz a kezében, amivel mind a magánszemélyeket, mind a jogi személyeket bírságolni tudná. Éppen ezért ért egyet a bizottságunk azzal, hogy az ellátotti jogok sérelme esetén alkalmazni lehessen a szociális bírság kiszabását.

Az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság a törvényjavaslatot 10 igen szavazattal, 7 nem ellenében általános vitára alkalmasnak tartotta.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 20-20 perces időkeretben, ezenközben kétperces felszólalásokra nem kerül sor. (Jelzésre:) Elnézést kérek, ezt megelőzően még egy bizottsági vélemény ismertetésére kerül sor, így megadom a szót Tilki Attila képviselőnek, az önkormányzati bizottság előadójának.

DR. TILKI ATTILA, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az önkormányzati és területfejlesztési bizottság szeptember 5-én megvitatta az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot, és azt 16 igen, 11 nem szavazattal általános vitára alkalmasnak tartotta. A Fidesz képviselői a bizottsági ülésen a törvényjavaslatot ebben a formában nem tartották alkalmasnak az általános vitára. Nem tartották alkalmasnak, mert a tervezett változások hatására a balliberális kormányzat szűkíti az intézménybe jutás lehetőségeit a minimum négyórás gondozási szükséglettel a bentlakásos intézményi ellátásba való bekerülésre. Nő a térítési díj, megszűnnek a kötelező szolgáltatások, támogató szolgálat, közösségi ellátás.

Igaz, az önkormányzattól elvileg az állam veszi ezt át, de az utóbbi évek tapasztalatai szerint a nem kötelező önkormányzati feladat finanszírozásából az állam kivonul, az önkormányzatok mozgástere szűkülni fog. Felszámolja a családtámogatási kifizetőhelyeket. Megszűnik a munkahelyeken a családi pótlék, az anyasági támogatás, a gyermekgondozási segély kifizetése, és a munkavállalóknak vidéki településekről esetenként száz kilométert is kell utazniuk. Az államtitkár úr úgy fogalmazott, hogy korszerű, egységesebb, mi azt mondjuk, hogy így nehezebben elérhető; nyilván mindez az esélyegyenlőség jegyében.

Teszi ezt úgy a kormányzat, hogy nem vette figyelembe a szakma véleményét, bár ezt mondják, nem beszélve arról, hogy a szociális rendszerben közvetítő szerepet betöltő önkormányzati szövetségek, önkormányzatok véleményét sem, hogy a tervezett intézkedésnek milyen hatása lesz. Valótlan az az állítás is, hogy a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben nincs vagy alig van ilyen típusú szolgáltatás. Leghátrányosabb helyzetű kistérség országgyűlési képviselője vagyok, nálunk majdnem minden támogatási forma, majdnem minden rendszer létezik.

A törvényjavaslat célja a bentlakásos intézmények visszaszorítása. Mit is jelent a bentlakásos intézményi ellátás visszaszorítása? A kormány átcsoportosítani akarja az ezt a szolgáltatást igénylőket a házi gondozás irányába. A javaslat 68/A. §-ának 3. pontja szerint az idősotthoni ellátás napi négy órát meghaladó gondozási szükségletet igazoló szakvélemény alapján nyújtható. A szociális szakértő szerv szakmai összetétele persze ismeretlen. Az előterjesztők figyelmen kívül hagyták azt, hogy a kórházból kikerülő, krízishelyzetben lévő idős emberek sorsáról pár óra alatt kell dönteni, és biztosítani nekik az intézményi elhelyezést. Nem tartalmaz a szabályozás semmit arra vonatkozóan, hogy a nyilvánvalóan megnövekvő házi gondozáshoz nincs elérhető kapacitás. Nem ad választ a javaslat arra, hogy ha nem a napi gondozási időszükséglet, hanem más, állapotbeli vagy környezeti körülmény teszi indokolttá az intézményi ellátást, akkor azt figyelembe lehessen venni.

A támogató szolgálat megszűnése, illetve pályáztatása három évre aggályos, hiszen trükkök százaival ki lehet majd zárni olyan településeket, kistérségeket, amelyek nem a mostani kormányzatra szavaztak. A fogyatékkal élő embert a lakásában éppen a támogató szolgálat tartotta úgy, hogy a szolgáltatások, orvos, kórház elérhető legyen. A bizottsági ülésen megfogalmazódott az a kérdés, hogy több pénz jut-e a rendszerbe vagy kevesebb. A minisztérium válasza szerint a szinte kampányjellegűen megcélzott szociális étkeztetés és házi gondozás vonatkozásában mindenféleképpen több. A változások költséghatásait figyelembe véve, szakértői bizottságok finanszírozására tervezett forrás, Kincstárnál tervezett többletköltségek, tervezett létszámfelvétel a regionális szociális és gyámhivataloknál, mindez összevetve az étkeztetés, a szociális étkeztetés bizonytalan növekedésével - megállapítható, hogy az esetleges pluszforrásokat az ellátásra kellett volna fordítani, természetesen egyeztetve az önkormányzatokkal és a szakmával.

Államtitkár úr elmondta, hogy most már jegyzői hatáskörbe tartozik az, hogy a szociális ellátás megtérítését lehet kezdeményezni; ha a kötelezett megélhetését súlyosan veszélyezteti, ilyenkor el lehet engedni, vagy részletekben lehet megfizetni. Nem definiálja a jogszabály, mit ért az alatt, hogy a kötelezett megélhetését súlyosan veszélyezteti. Továbbá azt sem részletezi, hogy milyen részletben és milyen módon engedheti el a jegyző ezt a tartozást. Mindezeket összevetve, azt, hogy a változások hátrányosan érintik az ellátottakat, ki lehet mondani, hogy nem szociális törvényről van szó, hanem egy antiszociális törvényről.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Most már valóban végére értünk a bizottsági üléseken megfogalmazódott vélemények ismertetésének.

Így tehát következnek a vezérszónoklatok, 20-20 perces időkeretben, amelyek közben kétperces felszólalásokra nem kerül sor. Mindezek előtt tájékoztatom önöket, hogy a Fidesz és a KDNP frakcióvezetője azzal a kéréssel fordult az Országgyűlés elnökéhez, hogy a vezérszónoki sorrendet szabályozó házbizottsági állásfoglalástól eltérően a két képviselőcsoport felszólalása egymást felcserélve történhessen meg. Ennek a kérésnek elnök asszony helyt adott.

Most pedig megadom a szót Korózs Lajos képviselő úrnak, az MSZP vezérszónokának.

KORÓZS LAJOS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, köszönöm a lehetőséget. Kedves Képviselőtársaim! Ahogy államtitkár úr expozéjában is elhangzott, az előttünk lévő törvényjavaslat több módosítást is tartalmaz, illetve több törvény rendelkezéseit hivatott megváltoztatni. Önök előtt, azt hiszem, az is ismeretes, hogy a szociális ellátórendszerben történt változások éveken keresztül milyen irányba hatottak. Mindig azt nézte a jogalkotó, hogy hogyan lehet precízebbre formálni, pontosítani, a szolgáltatásokat bővíteni az elmúlt években. Ugyanakkor ez mindig egy utólagos cselekvés volt, hiszen a szociális törvény megjelenése óta az volt tapasztalható, főleg a területeken, hogy ha egy igény létrejött, megfogalmazódott valahol, akkor arra valamilyen szolgáltatás szerveződött.

(10.50)

A szolgáltatások szervezése után az akkori - vagy az éppen illetékes - lobbik mindig ki tudták taposni, el tudták intézni maguknak, hogy ez később finanszírozásra kerüljön, rendszerint normatívával finanszírozottak legyenek, és rendszerint csak ezt követte a szabályozás. Tehát gyakorlatilag fordítva ültünk a lovon, mert egy igény megfogalmazását, a szolgáltatás megszervezését követte a finanszírozás, és rendszerint mindezeket követte a szabályozás.

A szociális szolgáltatások megreformálása régóta terítéken van, mind szakmai, mind kormányzati körökben. Ismeretes a konvergenciaprogram, amely foglalkozott ezzel a témával, illetve a koalíciós megállapodás is. A szaktárca - ahogyan említésre került - még az idén nyáron elkezdett egy szakmai előterjesztést, "Javaslat a szociális szolgáltatások átalakításának fő irányaira" címen. Ez gyakorlatilag paradigmaváltást is jelent, amely a jelenlegi szabályozás problémái mellett a konkrét célokat és az ahhoz vezető főbb intézkedési terveket is vázolja. A dokumentumban szerepel, hogy e munka célja a mostaninál rövidebb, átláthatóbb, korszerűbb és időtállóbb törvény kidolgozása, amely az ellátotti alapjogokat, a szolgáltatások alapvető struktúráját és a garanciális szabályokat is tartalmazza. Mindezt teszi úgy - tervezi úgy tenni -, hogy nem vont ki forrást az ágazatból, sőt - reményeink szerint - jelentős fejlesztésre is lesz lehetőség az uniós források segítségével.

Nézzük a konkrét tartalmi elemeket! A jelen javaslat tehát átmeneti lépés egy szélesebb körű átalakítás és a jelenlegi szabályozás foltozgatása között. Kérdezhetik, hogy mégis miért van szükség most erre a módosításra. Azért, mert vannak olyan szabályozási problémák, amelyek nem várhatnak, mert vannak olyan határozott célok, amelyek érdekében minél előbb szükséges a jogszabályi módosításokat véghezvinni, hogy hamarabb elinduljon bizonyos szolgáltatások fejlesztése. Ilyen az alap szolgáltatási rendszer megerősítése, hozzáférésének szélesítése, éppen a legrászorultabbak érdekében.

Nézzük, melyek a javaslat főbb elemei! Mindenekelőtt a differenciált normatíva kialakítása, az alacsony jövedelmű lakosok ellátásának magasabb állami támogatása céljából. Térítésidíj-szabályozás, illetve -számítás, fenntartói döntés annak érdekében, hogy a fenntartók ne válogathassanak jövedelmi helyzet szerint a magasabb bevétel érdekében. Fontos, hogy az állami támogatás azokat segítse, akiknek erre szükségük van, és akinek alacsonyabb a jövedelme, annak többet adjon. A jövedelem mértéke azonban továbbra sem lesz az ellátás igénybevételének feltétele, mindössze a fenntartó által igénybe vehető, differenciáltan megállapított normatív állami hozzájárulás összegét, illetve a térítési díjak mértékét befolyásoló tényező lesz.

A jövedelmi, vagyoni helyzet vizsgálatára azért kerül sor, mert az ellátott által fizetendő térítési díj mértéke is ezzel arányosan állapítható meg. A térítési díj megállapítására továbbra is a jelenleg érvényes szabályok szerint kerül sor, de az ellátott által fizetendő személyi térítési díj továbbra sem haladhatja meg a jövedelmének 80 százalékát. Az új rendelkezések szerinti jövedelemvizsgálatot a hatálybalépéskor idősotthoni ellátásban részesülők esetében nem kell elvégezni, azonban az étkeztetést és házi segítségnyújtást végző szolgáltatók csak a 2008. évre kapnak felmentést, 2009. január 1-jétől már csak jövedelemvizsgálat alapján nyújthatnak szolgáltatást. A törvény hatálybalépésekor étkeztetésben, illetve házi segítségnyújtásban részesülők után a 2008. évben idősotthoni ellátásban részesülők után az intézményi elhelyezésük teljes időtartama alatt jövedelemvizsgálat nélkül is igényelhető a költségvetési törvényben meghatározott magasabb összegű normatív hozzájárulás.

Kedves Képviselőtársaim! Itt a bizottsági előadók között többen említették - és én is rendkívül fontosnak tartom - a szociális igazgatási bírság bevezetését elsősorban az ellátottak érdekének védelmében, másodsorban a szakmai minőség javítása érdekében. A mozgástér növelését a javaslat egyrészt bizonyos szolgáltatások esetében a lakosságszám-határok módosításával, másrészt egyes alapszolgáltatások kötelező önkormányzati feladatból állami feladattá alakításával kívánja elérni. A javaslat nem érinti az elemi szükségleteket kielégítő étkeztetés és házi segítségnyújtás feladatait, azokat továbbra is valamennyi településen biztosítani kell.

A támogató szolgáltatás, valamint a közösségi ellátások nyújtásának kötelezettsége 2009. január 1-jétől megszűnik, de mint törvényben meghatározott tartalmú szociális szolgáltatások, továbbra is megmaradnak, finanszírozásuk valamennyi fenntartó számára egységes módon, a tényleges szükségletek figyelembevételével, pályázat útján valósul meg.

Kedves Képviselőtársaim! Mindannyian tudjuk, hogy vannak települések, ahol több támogató szolgálat is működik, bizonyos helyeken pedig egy sem. Ennek az elégtelen hozzáférést biztosító helyzetnek a megoldását szolgálja az intézkedés, amely így elősegíti a szolgáltatások számának ésszerű növelését, a gazdaságossági szempontok érvényre jutását. Fontos eleme ennek a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás összekapcsolása a házi segítségnyújtással. A törvény elfogadása után csak olyan szolgáltató nyújthatja, amely a házi segítségnyújtásra is rendelkezik működési engedéllyel, ezzel biztosítva a szakmai és hatékonysági követelményeket.

Megtörténik a módszertani intézmények átstrukturálása. A módszertani munka megújítása és a struktúra átláthatóságának biztosítása érdekében 2008. január 1-jétől megszűnik a kijelölés és a működés jelenlegi rendszere, és az új módszertani intézmények kijelölésére a törvényjavaslat a szociális és családpolitikáért felelős minisztert hatalmazza fel.

Összességében elmondható, hogy a személyes gondoskodást érintő változások fontos célkitűzése az ellátások célzottabbá tétele, különösen annak biztosítása, hogy a szolgáltatásokhoz való hozzáférésben a legnagyobb gondozási, ápolási szükséglettel rendelkező személyek részesüljenek. A módosítás mintegy 8,4 milliárd forint forrásnövekedést jelent a szolgáltatási területen, amely részben az alapszolgáltatások fejlesztéséhez, az ellenőrzési rendszer erősítéséhez, a vizsgálati, felülvizsgálati rendszer kiépítéséhez rendelődik, valamint hozzájárul a normatívák differenciálásához, a házi segítségnyújtó szolgálatok normatívájának jelentős mértékű növekedéséhez.

Az önkormányzati mozgástér növelése érdekében sor kerül bizonyos kötelező önkormányzati feladatok csökkentésére. A támogató szolgáltatást és a közösségi ellátásokat biztosító szolgálatok továbbra is megmaradnak, támogatásukra pályázati úton lesz lehetőség. E tevékenység nem önkormányzati, hanem állami feladat lesz a jövőben, így a továbbiakban is biztosított lesz mind a fogyatékos, mind a pszichiátriai és szenvedélybetegek ellátása. Az intézkedés elősegíti a szolgálatok számának ésszerű növelését és - ahogyan az előbb már említettem - a gazdaságossági szempontok érvényre jutását is.

Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A törvénymódosítás a pénzbeli és természetbeni ellátások terén pontosító, a jogalkalmazási gyakorlatban felmerült problémákat megoldó rendelkezéseket tartalmaz. Kiemelhetők olyan kisebb pontosító rendelkezések is, mint az, hogy az indokolatlan megkülönböztetés megszüntetése érdekében a fogyatékosok nappali intézményében ellátott gyermek után is adható gyermekétkeztetési normatív kedvezmény. További változást jelent, hogy 2008 márciusától a Magyar Államkincstár folyósítja majd a családi támogatásokat, így a munkahelyi kifizetőhelyek e tekintetben megszűnnek. E változtatás nem jelent hátrányt az állampolgárok számára, kifizetőhelyek jelenleg is csak a 100 főnél több embert foglalkoztató munkahelyeken vannak, jelenleg a családtámogatási ügyek mintegy 30 százalékát intézik csupán a kifizetőhelyek. Tehát nem osztom képviselőtársaimnak azt az aggodalmát, amelyet itt néhányan - ellenzéki képviselők - megfogalmaztak. Ismeretes egyébként, hogy a Magyar Államkincstár folyósít nagyon sok ellátást, például a gyermeknevelési támogatást, a nagyszülői gyermekgondozási segély iránti igényt is itt kell bejelenteni, és itt bírálják el, itt folyósítják, valamint minden olyan esetben, ahol az igénylőnek nincs munkahelye.

(11.00)

Azt hiszem, hogy évről évre lineárisan növekedett azoknak a száma, akik esetében a Magyar Államkincstár volt a kifizetőhely.

A javaslat emellett lehetővé teszi, hogy a babakötvényről szóló tájékoztatáshoz hasonlóan az újszülöttek törvényes képviselői a családi ellátásokról is időben értesülhessenek. Hangsúlyozni szeretném tehát, hogy én nem osztom azt az aggodalmat, amit itt jó néhányan megfogalmaztak.

Kedves Képviselőtársam! Tisztelt Ház! Arra kérem minden képviselőtársamat, hogy támogassák a beterjesztést, támogassák a törvényjavaslatot, és tisztelettel várjuk módosító indítványaikat, hogyha azokat olyan céllal teszik, hogy javítani szeretnének a törvény tartamán és minőségén.

Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP-s képviselők soraiban.)

ELNÖK: Most megadom a szót Soltész Miklósnak, a KDNP képviselőcsoportja vezérszónokának. A képviselő urat illeti a szó.

SOLTÉSZ MIKLÓS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Majdnem mondhatnám azt is, hogy "miniszter úr" - az államtitkár urat értem ez alatt, aki minden egyes törvénynél itt küzd, és vállalja az ő igazát.

Való igaz, hogy ez a törvény leginkább a szociális törvényt érinti, amelyet az utóbbi öt évben 17-szer változtattak meg, ha jól számolom. Azt gondolom, mint hogy egy kötélnek sem tesz jó, hogyha összevissza rángatják; ha egyenletes erőt kap, akkor sokkal tovább tart, hogyha rángatásnak van kitéve, hamarabb szakad el. Sajnos, ugyanez történik a szociális törvénnyel is: a folyamatos rángatás, a folyamatos toldozgatás-foldozgatás, a mindenkori kampányoknak megfelelő ígéretek beváltása bizony elég rosszat tesz neki. Pedig nincsen nagyobb ellenfele a szociális területnek, minthogyha nem kiszámítható, és ennek következtében bizonytalanságot szül az emberek körében, bizonytalanságot szül az ápoltak körében, és bizonytalanságot szül a szociális szférában dolgozók körében.

Éppen ezért nagyon üdvözlendő lenne részünkről, és támogatnánk is - ahogy azt a bizottságban Borsos József képviselőtársam mondta -, ha valamilyen módon hosszú távon tudnánk gondolkodni a szociális terület nagyobb kérdéseiről, ahogy megteszik azt Németországban és sok más országban. Ha ez a rángatózás megszűnne, bizony a szakma is jobban járna, bizony azok a politikusok is, akik ezzel a területtel foglalkoznak, azok is jobban járnának, és nem is kérdés, hogy azok, akiket ez a terület érint, azok végképp jobban járnának, és jobb lenne a helyzetük.

De miért is van az, hogy a konszenzust talán nem tudjuk megvalósítani, és nem valósulhat meg? Lehet, hogy sajátos az én felfogásom, illetve a beállításom, és akkor előre is elnézést kérek, de én azt látom, hogy a szocialisták és a szabad demokraták a szociálpolitikában, a családpolitikában leginkább a szegénység helyzetének a megoldására törekednek, sokszor sok-sok pénzt is beletesznek, még ezt sem vonom kétségbe, csak az a kérdés, hogy ennek a kezelése hoz-e megoldást, hogy kitörnek-e abból a szociális helyzetből azok az emberek, gyermekeik, unokáik, amelyben már évtizedek óta vannak, és a segélyek által mégsem kerülnek ki belőle. Mi, kereszténydemokraták a Fidesszel közös szövetségben azt valljuk, hogy a szociálpolitika csak a családpolitikával erősen közösen és egyben kezelhető, abban pedig kiemelt szerepet kell hogy kapjanak az erős családok, ezen belül kiemelt szerepet kell hogy kapjon, hogy a felnevelt gyerekek már ne eltartottak legyenek, hanem ők segítsék a társadalmat, illetve harmadik pontként, de talán nem utolsósorban az, hogy a szegénységben lévők támogatása hasznosuljon, és valóban kitörjenek abból a helyzetből, amelybe belekerültek vagy amelybe beleszülettek, anélkül, hogy tehetnének róla.

Ha megengedik, én ezt a beterjesztett törvényjavaslatot két szempontból vizsgálnám: a pozitív elemeket, illetve a negatív változásokat nézném. A pozitív elemek mindenképp okot adhatnak a közös gondolkodásra, és azt kell mondanom, hogy a negatív elemeket pedig sajnos a rossz gazdálkodás - mint ahogy már korábban többen is felsorolták, a vizitdíj, a tandíj is ezekbe a helyzetekbe sorolható bele -, az általános megszorítások követelték ki, és ennek bizony szomorú következményei lesznek mind az idősügyben, mind a fogyatékosterületen, mind a szociálpolitika más területein is.

Nézzük a pozitív változásokat, mert ezeket sem lehet eltagadni. Az egyik, hogy mindenképp üdvözlendő, hogy a visszafizetendő szociális ellátás indokolt esetben elengedhető legyen. Talán egyetlen kérdést vetnék fel, hiszen önök között is elég sok polgármester, illetve helyi képviselő van: azt hogy képzelik el, hogy a jegyző korlátozások nélkül tudja elengedni bizonyos segélyek visszafizetését, úgy, hogy arról a képviselő-testület nem dönt, holott a költségvetésért a képviselő-testület és a polgármester a felelős? Ilyen szempontból nem szerencsés tehát ez a megoldás, de az iránymutatás jó.

Ugyanígy jónak tartjuk - és itt szeretném hangsúlyozni, hogy a fogyatékosügyi vitában mi is többször mondtuk önöknek -, hogy a családi jövedelemnél figyelembe vett, úgynevezett fogyasztási egységek számítását nagyon helyesen megváltoztatják, és azt kell mondanom, végre elfogadták azt az érvelést, hogy egy fogyatékos gyermeknek a felnevelése, egy tartósan beteg gyermeknek a felnevelése nem kaphat 0,7-szeres vagy 0,8-szoros szorzót, mint ahogy az eddig volt a törvényben, hanem legalább az egyik felnőttel azonos szorzót kell hogy kapjon, mert különben túlzott terhet jelent a családnak, túlzott a jövedelemelvonás. Nagyon helyes, hogy ezen változtatnak.

(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Régóta mondjuk azt is, hogy a rendszeres szociális segély jóval kisebb kell hogy legyen, mint a közfoglalkoztatásból szerzett jövedelem; ha ez nem valósul meg, akkor senki nem fog elmenni közfoglalkoztatásra. És ugyanígy a minimálbérnek jóval magasabbnak kell lennie, mint a rendszeres szociális segélynek; ha ez nem valósul meg, nem fognak elmenni dolgozni az emberek. Éppen ezért, hogyha megteszik ezt az ugrást, nagyon helyes, és az a lépés is helyes, hogy ha valaki véletlenül kiesik ebből a rendszeres közfoglalkoztatásból, azért ne maradjon jövedelem nélkül, vissza tudjon menni, és kapjon valami kis jövedelmet, bár hogy - őszintén tegye mindenki a szívére a kezét! - 10-20-30 ezer forintból hogy tud megélni egy család, az egy más kérdés, de még mindig jobb, minthogyha az nem lenne.

Ugyanígy nagyon helyes, hogy a gázár-, a fűtéstámogatásnál, a távhőtámogatásnál a valódi rászorultságot mérik. Ha emlékeznek az egy évvel ezelőtti vitára, én két dolgot mondtam el. Az egyik, hogy nagyon sokan ki fognak szorulni a támogatási rendszerből, ugyanis 180 milliárd forintról 100 milliárdra vették le (Csizmár Gábor: 112-re!), tehát 80 milliárd forinttal kevesebb a fűtés- és minden egyéb ilyen jellegű támogatás. Valahogy elviselte ezt az ország a tavalyi évben, hisz nem volt tél - az kérdés, hogy mi lesz idén. De egy másik szempontot is mondtunk önöknek, hogy nagyon sokan vissza fognak élni ezzel a támogatási rendszerrel, sok a kiskapu - nem hitték el nekünk. Uszodákat és minden egyebet vagy más nagyobb épületeket fűtöttek vele. Én azt gondolom, nagyon helyes, hogy végre tényleg a rászorulók kapják meg azt a támogatást, nem pedig milliárdosok, milliomos emberek, akik egyébként máshonnan bőven elő tudják teremteni ezeket a költségeket.

Még egy dologra hadd hívjam fel a figyelmet, ami nagyon pozitív irányba mozdult el: ez a jelzőrendszeres házi segítségnyújtásnak a kérdése. Az elmúlt időszakban többen visszajelezték, hogy őrző-védő kft.-k is bejelentkeztek ennek a szolgáltatásnak a nyújtására. Nem tudok mást mondani, mint hogy jó irányba megy el a törvény azzal, hogy összeköti, és kiegészítő szolgálattá teszi a házi segítségnyújtással, nagyon helyes. Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy remélem, hogy ezek az őrző-védő kft.-k is tudnak azért ápolni embereket, maximum leápolni (Szórványos derültség.), de hogy ebből végre kiszorulnak, az nagyon helyes, mert a szakmát kiszorították, másrészt pedig azok az emberek, akik rászorultak volna erre a segítségre, azt nem kapták meg.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ennyit a pozitívumokról. A negatívumokat pedig azért hadd emeljem ki, mert a vitákban én, illetve a KDNP és a Fidesz mindig elmondta az észrevételeit, és utána sokszor önök is elismerték - vagy halkan, vagy csak a módosításokkal -, hogy igazunk volt.

(11.10)

Az első az idősotthoni ellátás kérdése. Először is nézzük a bejutás feltételeit! Napi négyórás ápolási szükséglet felett juthat be valaki idősotthonba, szociális szakértői szerv döntése alapján. Amikor tegnap a szociális bizottság ülésén erről a témáról vitatkoztunk, a minisztérium szakállamtitkára a következőt mondta: a napi négyórás gondozás szükséglete szerepel még a törvényben, amit már a törvénytervezet tárgyalása során többen észrevételeztek, mármint úgy, hogy ezzel nem értenek egyet, ezt el fogjuk fogadni, most azon dolgozunk, hogy hogyan módosítsuk. Államtitkár úr, lehet, hogy ön erről nem tudott, mert ezt az expozéjában egy félmondattal sem említette. Azon csodálkozom, hogy miért kellett akkor így beterjeszteni a törvényt, hogy egy négyórás időszakot megszabnak, amikor négy óra alatti ápolás esetén is igenis rászorulhat valaki arra, hogy idősotthonba kerüljön be. Ezt nem én mondom, hanem a szakma, meg azok, akik idős emberekkel foglalkoznak.

A másik nagy kérdés: mi alapján dönti el a szociális szakértői szerv, hogy mi a szükséglet? Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Lehet, hogy önök nem kapták meg ezt az anyagot: van egy kérdőív, amit kitöltetnek azzal az emberrel, aki be akar kerülni egy idősotthonba. A kérdőív nagyon sok mindenre kiterjed, például arra, hogy akinek a hőmérséklethez illő ruházata van, az kevesebb pontszámot kap. Akinek nincs a téli hőmérséklethez illő ruházata, az több pontszámot kap, az esetleg jogosult a bejutásra, a másik nem. Mire kényszerítik az idős embereket? Hazugságra kényszerítik azért, hogy bekerülhessenek idősotthonokba. Nem éri meg! Hát ne veszítsük már el ennyire a tartásunkat ebben az országban, hogy arra kényszerítsük az idős embereket, hogy becsapják a kérdezőbiztosokat! Ha lenne időm, tizenöt percig olvashatnám, hogy mit tartalmaznak ezek a kérdőívek. Ha valóban ez alapján fogják felállítani a gondozási szükségletet, az elképesztő lesz és teljesen elfogadhatatlan, és hiába indokolják azzal, hogy az anyagi szükséglet nem számít, igazából ez fogja behatárolni azt, hogy ki milyen lehetőséghez fog jutni az elkövetkezendő években az időskorúak ellátásában.

Még mindig a bejutásnál tartunk. Hadd hívjam fel egy dologra a figyelmet, mert a sorok között is kell tudni olvasni. Az egyik idézet a törvényből a következő: az nem kerülhet be idősotthonba, aki rendszeres gyógyintézeti kezelést kap. Tehát akinek rendszeres gyógyintézeti kezelésre van szüksége, az nem kerülhet be idősotthoni környezetbe. Csak halkan teszem fel a kérdést, hogy amikor az idősotthonok állami normatívája durván 570 ezer és 850 ezer forint között van jelenleg, és a kórházakban az úgynevezett elfekvő ágyak normatívája, támogatása 1,5 millió és 2 millió forint között van, akkor ez hol spórolás? Valaki elgondolkozott ezen? Gondolom, önök is, államtitkár úr is, bizottsági elnök úr is és többen jártak már idősotthonokban. Hány olyan idős asszony vagy idős ember van az idősotthonban, aki ott fekszik, akit ott ápolnak, de sokszor többet kapnak ott, mint egy kórházi kezelés során? Tegyék a szívükre a kezüket, hogy nem tapasztalták-e meg ezt! Ha pedig megtapasztalták, gondolják el, hogy ezt a felső korlátot érdemes-e fenntartani.

Ha valaki véletlenül mégiscsak bejut, akkor a bejutás előtt elindul a jövedelemvizsgálat, amit nagyon helyesen a jegyzőre bíz a törvényjavaslat, és nem a szociális intézmény vezetőjének kell megnéznie, hogy milyen a bejutni kívánó vagyoni helyzete. Minden politikát félretéve két példát mégiscsak hadd mondjak el. Azért merem mondani ezt a példát, mert Gyurcsány Ferenc maga mondta, hogy az édesanyja egy harmincegynéhány négyzetméteres pápai lakásban azt nézi, hogyan pörög a gázóra, mikor kell lejjebb tekerni, hogy ne kelljen túl sokat fizetnie. Talán még emlékeznek rá, Orosházán vagy Battonyán mondta ezt másfél évvel ezelőtt. Az ő jövedelmi helyzeténél, amikor Gyurcsány Ferenc édesanyja be szeretne jutni - ne adja Isten, de mégiscsak szeretne bejutni - idősotthonba, akkor azt nézik, hogy mekkora a lakása. Azt már, hogy a fia milliárdos, nem nézik. Nem nézik, és ebben a pillanatban már teljesen igazságtalan a helyzet. Mert a másik példa az, hogy amikor 10 millió forintos lakótelepi lakásban él, mondjuk, Békásmegyeren egy idős ember, akkor a nem túl bonyolult - most hadd ne ragozzam -, de mégis hosszas számítási módszer szerint a havi jövedelme 95-100 ezer forinttal megugrik, mert hozzászámítják nyugdíjának a 80 százalékát, és ennyi lesz a rá vonatkozó térítési díj. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ez az igazságtalanság teteje! Ez egyenesen ahhoz vezet, hogy azok az idős emberek, akik eddig spóroltak, az unokáiknak vagy a gyerekeiknek szeretnék félretenni a lakást, hogy elindíthassák őket az életben, ezt meg fogják szüntetni, eladják a lakásukat - mert e szerint a törvényjavaslat szerint eladhatják -, és a visszatérés lehetőségét is megszüntetik, hogy ha öt vagy tíz év múlva vagy egypár év múlva, amikor úgy gondolja, hogy mégsem tud az idősek otthonában együtt élni húsz-harminc-ötven emberrel, nem tud hova visszamenni. Földönfutóvá teszik őket! (Dr. Vojnik Máriához:) Nagyon kedves, képviselő asszony, hogy ennyire nem tetszik a gondolatmenetem, de beszélje meg idős emberekkel, hogy ők mit szólnak ehhez.

Egyébként nagyon jó lenne, ha Magyarországon - én magam is mondtam, Török Zsolt képviselő úr is, de mások is mondták - több generáció együtt élne, sokkal könnyebb lenne az otthon való ápolást erősíteni. De a magyar lakáshelyzet nem ilyen, hiszen lakótelepeken él a magyar lakosság közel egyharmada, kislakásokban él. Ilyen körülmények között hogyan lehet megvalósítani a többgenerációs együttlétet, tisztelt hölgyeim és uraim?

Folytatva a kritikai észrevételeket: egyetértek a differenciált fejkvótával, melyet személy szerint támogatnék is, mert valóban ne az kapjon magas fejkvótát, aki Amerikából visszajön, és utána bemegy egy idősotthonba, és a sokszázezres vagy milliós nyugdíjához még támogatást is kap. Egyetértek. Azzal is egyetértek, hogy ha valakinek olyan a vagyoni helyzete - de nem olyan, mint amit az előbb példaként elmondtam -, akkor ne szívja el mások elől a levegőt, magyarán a támogatást. De annak, amit önök kitaláltak, az egyenes következménye az lesz, hogy finanszírozás szempontjából meg fognak gyengülni az idősotthonok, le fog állni az az építkezés, ami folyt az elmúlt tizenöt évben. Ismerjék el - és ez közös volt, mert minden kormány támogatta -, hogy az emelt szintű otthonok úgy épültek, hogy valóban, három-négy-öt millió forintot - vagy még többet is - elkértek a bemenő idős embertől, de a legtöbb esetben minőséget kaptak érte. Legalább ezt ismerjék el, hiszen ezt önök is támogatták! S ha nem így lenne, akkor el kell menni azokba az önkormányzati idősotthonokba, ahol az önkormányzatnak sajnos nincs pénze felújításra, és meg kell nézni, hogy milyen állapotban vannak azok az idősotthonok. Sajnos méltatlan körülmények között élnek emberek! S nem azért, mert ott gonosz emberek ápolják őket, hanem azért, mert nincs pénz.

Nagyon röviden hadd beszéljek önöknek, tisztelt hölgyeim és uraim, az önkormányzati feladatok szűkítéséről. Megszűnik a kötelező támogató szolgálatok és a közösségi ellátások kötelezettsége. Ez egyértelműen azt jelenti, hogy ezek az önkormányzatok nem fognak normatívát kapni. Egyértelműen azt jelenti, hogy csak a pályázati pénzekből fog kapni néhány kiemelt társaság - most hadd ne ragozzam, hogy kicsodák - és azok, akik kialakítottak egy jó hálózatot. Ahelyett, hogy a kormány vagy a szociális ágazat megmondta volna, hogy hol kell szolgáltatnod, kiadtak mindenféle engedélyt, kiadtak tucatnyi engedélyt egy településre; ahelyett, hogy megmondta volna a kormányzat: itt szolgáltathatsz, akkor kapod a fejkvótát, ehelyett most megszüntetik, és időskorúak, fogyatékosok, pszichiátriai betegek mind-mind hátrányba fognak kerülni ennek a döntésnek a következtében. Inkább a területi kiegyenlítés elvét - amit elkezdtek egyébként önök - kellett volna tudatosan végrehajtani. (Csizmár Gábor: Ez a javaslat lényege!)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Sorolhatnám tovább a kritikákat. A kifizetőhelyekről nemcsak én szeretnék beszélni, hanem Filló képviselő úr is mondta, nagyon nagy gondok is származhatnak abból, hogy egy kistelepülésről érkező munkavállalónak ötven-hatvan-nyolcvan-száz kilométert kell utaznia, hogy elintézze a papírjait, csak azért, hogy hozzájusson a családi pótlékhoz, a gyeshez, a fogyatékossági támogatáshoz vagy bármi máshoz.

(11.20)

Higgyék el, azt a pluszadminisztrációt, amivel a Magyar Államkincstárat most meg fogják terhelni, nem fogják bírni. Körülbelül félmillió esetről van szó, és az elvonások őket is érintették, így kíváncsi vagyok, hogy az ottani adminisztráció hogyan készül fel erre a plusziratanyagra.

Összefoglalva, tisztelt Országgyűlés, tisztelt elnök úr, ez a törvény újabb bizonytalanságot hoz idős emberek, az ott élők életébe, illetve a hozzátartozók életébe. Az időspolitikát egyenlővé teszi a szegénypolitikával, és a fogyatékos, rászoruló embertársainkra is sajnos sok tekintetben negatív irányban hat.

A Kereszténydemokrata Néppárt csak egy olyan szociálpolitikát tud támogatni, amely produktív szociálpolitika. A nagycsalád vállalása nem egyenlő a szegénységgel, az időskor nem egyenlő a leépüléssel, a fogyatékos és súlyos beteg társaink élete nem egyenlő a kiszolgáltatottsággal, és a szegénységből van kitörési lehetőség, ne termeljük újra!

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Béki Gabriellának, a Szabad Demokraták Szövetsége vezérszónokának. Parancsoljon, öné a szó, képviselő asszony.

BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Hadd kezdjem azzal, hogy én a magam részéről örülök neki, hogy az előttem szóló Soltész képviselő úr pozitívumokat is mérlegelt ebben a törvényben. Ez egy jó irány, egy lehetőség arra, hogy érdemben arról beszéljünk, ami benne van a javaslatban.

Magam is úgy készültem erre a beszédemre, hogy egyfelől elsorolom azokat a kérdéseket, pontokat, amikben teljes az egyetértés köztem és az előterjesztés között, másfelől meg szóba hozom azokat a kétségeket, aggodalmakat, amik bennem is motoszkálnak a javaslattal kapcsolatban.

Mindenekelőtt az a kérdés merül fel, hogy miért is kerül ide ez a törvénymódosítás most, amikor komoly ígéretünk van rá, hogy megszületik az új szociális törvény. És ez egy közeli ígéret, 2008-ra ígéri a szaktárca, hogy kapunk ilyen anyagot. Tehát azt is mondhatom, hogy ennek az ígéretnek az árnyékában, vagy mondjuk, reményében tárgyaljuk ezt a törvénymódosítást.

Többszörösen elhangzott, hogy ez a szakasz egy reformfolyamat része. Azt kell mérlegelnünk, hogy miért is van szükség erre az átfogó reformra, és hogy ez a javaslat mennyiben felel meg ennek az átfogó reformigénynek.

Ami az átfogó reformot illeti, abban szerintem nagy az egyetértés - kiderült ez eddig ellenzéki képviselők megszólalásából is -, ma Magyarországon a szociális ellátórendszer országos lefedettsége nagyon egyenetlen, nem egyformán férnek hozzá a különböző lehetőségekhez, szolgáltatásokhoz az emberek, illetve a rászorulók. Nincs egyenlő esélyű hozzáférés, de hogy még súlyosabban fogalmazzam meg, ki kell mondani, hogy Magyarországon éppen a legrászorultabbak nem jutnak hozzá nagyon sok esetben ahhoz az ellátáshoz, amire szükségük van. Éppen a legrászorultabbak nem vagy nagyon nehezen kerülnek be bentlakásos intézménybe, ahol gondozzák őket. Mindannyian tudjuk, hogy három-négy éves várakozási idő van egy szociális otthonba való bekerüléshez az országban nagyon sokfelé.

Felmerült, és éppen a szakma részéről merült fel már régen a szükséglet felmérése; hogyan is tervezzük meg az intézményeinket, a szolgáltatásokat, ha nem vagyunk tisztában azzal, hogy mekkora a szükséglet, mekkora kapacitás kell. Ez egy nagyon nehéz feladat. Különböző rászorultsági kritériumokat kellene tudni pontosan számba venni ahhoz, hogy megbirkózzunk ezzel a feladattal.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én azért is szemléltem borúlátóan és csüggedten ezt a törvénymódosítást, mert mindannyian tudjuk, hogy a '93. évben született szociális törvény ma már a szinte legtöbbet módosított törvényünk. Évente legalább két-három módosításon megy keresztül. Ma már a legendás '75. évi II-eshez tudnám hasonlítani. Akik foglalkoztak a társadalombiztosítással, azok tudják, hogy ez az olvashatatlan társadalombiztosításról szóló törvény volt, élt 22 évet, amikor a '97-es reformmal ad acta tettük.

A szociális törvény jelenleg még csak 14 éves, de már szinte ugyanennyire olvashatatlan, ezerszer megbabrált törvény. Éppen ezért az utóbbi időben mi, képviselők mindig nagyon rosszkedvűen és csüggedten néztünk a következő szociálistörvény-módosítás elé.

Akkor most kezdem sorolni azokat a kérdéseket, amikben maradéktalan az egyetértésem. Leginkább az előterjesztés célját, szándékát illetően, és ez ott kezdődik, hogy a legrászorultabbak elérését célozza ez a törvénymódosítás. És ott folytatódik, hogy vigyünk be egy olyan szemléletet a szociális szolgáltatások rendszerébe, ami az alapellátásra teszi a hangsúlyt, szemben a szakosított ellátásokkal, magyarul, próbáljunk meg minél több segítséget alapellátásként az illető rászoruló ember otthonában biztosítani ahhoz, hogy ne kelljen őt majd intézményi gondozásban részesíteni. Tulajdonképpen a feladat, a probléma hasonlatos ahhoz, ami az egészségügyben is előttünk van: ha a háziorvosi szolgálattal, járóbeteg-ellátásban tudunk segíteni a betegeken, akkor kevesebb fekvőbeteg-kapacitásra keletkezik igény. Azt gondolom, hogy ezzel maradéktalanul egyet kell érteni, és ezt még csak jó erősen megtámogatja az a szempont, az a szemlélet, hogy mindenki szívesebben van az otthonában, mint intézményben vagy kórházban. Tehát azt gondolom, hogy itt az érintettek, a segítségre szorulók és a szolgáltatók szempontjai nagyon szerencsésen találkoznak. Az alapellátás fejlesztése mindenekelőtt az étkeztetés, a szociális étkeztetés, házi segítségnyújtás fejlesztését jelenti, és ebbe az irányba mutat jelentős lépéseket ez a javaslat.

Kétségeim ott kezdenek megfogalmazódni, amikor az önkormányzati mozgástér növekedésére is hivatkozik az előterjesztő, mintha ez egy kívánatos dolog lenne. Az a tapasztalatunk, hogy hiába írunk elő kötelező feladatokat különböző törvényekben az önkormányzatoknak, nagyon sok önkormányzat nem tesz eleget ezeknek a kötelezettségeinek.

Mi, képviselők, akik szociálpolitikával foglalkozunk, nagyon sokszor eredményként éltük meg a közelmúltban, ha sikerült törvényben kötelező feladatként előírni valamit. Lehet mondani, hogy ez a mi tévedésünk, hogy ilyenkor úgy érezzük, hogy csináltunk valamit a jobb ellátás érdekében, mert ha az a tapasztalat, az a gyakorlat, hogy ezek a kötelező előírások a valóságban nem teljesülnek, akkor valóban megkérdőjeleződik, hogy érdemes-e kötelező feladatként előírni. Mégis azt gondolom, hogy úgy állunk hozzá, hogy amikor ilyen kötelezően előírt feladatokról lemond a törvény, akkor mintha visszalépnénk az elvárásainkból.

(11.30)

Ennyi bevezető után szeretnék rátérni a konkrétumokra, hogy mit is tartalmaz ez a 72 paragrafusból álló, tulajdonképpen nagy lélegzetvételű törvénymódosítás, amelyből 48 szakasz csak a szociális törvényt módosítja, és a többi a másik három szóban forgó törvényt, a gyermekvédelmit, a családok támogatásáról szóló, illetve a fogyatékos személyek jogairól szóló törvényt. Megjegyzem, több mint tíz oldalon keresztül kerülnek felsorolásra azok a záró rendelkezések, amelyek megszámlálhatatlan korrekciót jelentenek magában a törvény szövegében.

Én is a gondozási szükséglet mérésének az előírásával kezdem, azzal a kérdéssel, hogy vajon megoldható-e jól, megnyugtató módon a gondozási szükséglet előírása. Ehhez a törvénymódosítás szakértői szervet, illetve szakértő bizottságot ír elő, amelynek orvos, szociális munkás, szociális szakember tagja lesz majd a jövőben. Ez a bizottság kötelező erejű szakvéleményt ad majd, amit a tárca elvárásai szerint az önkormányzatnak kötelezően figyelembe kell vennie.

Nagyon sok kritikát fogalmazott meg maga a szakma is, részben azokon az egyeztetéseken, amelyek megtörténtek, amelyekre utalt az államtitkár úr is. Mindjárt az első ilyen észrevétel, hogy nagyon aggályos, lehet-e órában mérni ezt a gondozási szükségletet, vagy vannak olyan szempontok, amelyek nem órásíthatók akkor, amikor valakinek az elhelyezéséről dönteni kell, hogy aggályos, hogy miért pont négy óra. Valamennyire önkényes, hogy miért pont négy óra van előírva, hogy ilyen módon, mondjuk, ha valakinél megállapítják, hogy háromórányi gondozási szükséglete van, akkor nem kerülhet be bentlakásos intézménybe.

A szakma nagyon sok olyan észrevételt tett, amellyel arra utaltak, hogy nem igazán életszerű egy ilyen bizottságot mindenre vonatkozóan működtetni. Én a magam részéről egy értelmes szétválasztásnak azt tekinteném, hogy ez a bizottság működjön akkor, hogyha bentlakásos elhelyezési igényről van szó, illetve működjön akkor, hogyha valamilyen fellebbezési, panasz jellegű beadvány kerül elő.

A házi segítségnyújtásnál én magam is úgy érzem, hogy egy ilyen bizottságnak a működtetése bonyolultabbá teszi a rendszert, ami, azt gondolom, nagyon életszerűen tud a jelenben is működni. Valaki kijön a kórházból, nincsen hozzátartozója, a háziorvos megmondja, hogy neki gondozásra szüksége van, és a szociális intézmény segít, ameddig erre szüksége van. Ezek ilyen rugalmasan és életszerűen működő dolgok sok helyen, legalábbis ahol működnek. A szakértő bizottság kötelező előírása a házigondozási szükséglet megállapításánál, azt gondolom, kicsit túl bürokratikussá teszi ezt az eljárási folyamatot. Felmerült az is, hogy ez drága, költséges, hogy ezt a bizottságot nyilvánvalóan fizetni kell, a felmerülő költségeket fizetni kell. Kiszáll egy bizottság az érintettek lakására, és némiképp ellentmond ennek a tervezett eljárási folyamatnak a szubszidiaritás elve, hogy ott szülessen a döntés, ahol felmerülnek valóban az igények. Szerintem megoldatlan a fellebbezés is most a jelenlegi szöveg alapján, hogyha valaki elégedetlen a szakértői bizottság döntésével; én legalábbis nem találtam a szövegben arra való utalást, hogy hova fordulhat a panaszával.

Szerintem ezeket az észrevételeket némiképp akceptálta a tárca, illetve az előterjesztés készítői, amikor a 63. §-hoz hozzáillesztettek egy, úgymond, rugalmassági eljárást, hogy el lehet térni a kötelező szakvélemény procedúrájától, indokolt esetben az intézményvezető dönthet úgy, hogy mondjuk, három hónapra az ellátást megítéli. Vagyis el lehet térni. Hát, kérdés, hogy nem ez lesz-e a fő szabály, hogy alapellátásra vonatkozóan ilyen rugalmasan az élet megoldja - de akkor minek is írjuk elő alapellátásra vonatkozóan a bizottságot?

Hozzáteszem még, hogy kötelező erejű szakvéleménynek tekinti a törvényjavaslat ezt a megoldást, miközben ugyanaz a dilemma ezzel a szakvéleménnyel kapcsolatban is sajnálatos módon előállhat és elő fog állni, mint a törvény kötelezőfeladat-előírásával kapcsolatban, hogy ha az önkormányzatnak nincsen pénze arra, hogy különböző szolgáltatásokat működtessen, akkor vélhetően ezen a területen is majd kialakul egy várólista, mint ahogy van ez a bentlakásos intézményeknél, és azzal, hogy valaki lobogtathat egy papírt, amely kötelező erejű szakvélemény, még nem biztos, hogy magához a szolgáltatáshoz is menten hozzájut.

A törvény arról rendelkezik, hogy a gondozási szükséglet megállapításának különböző szempontjai egy ilyen homogén gondozási csoport kidolgozása mentén próbálja meg szövegesíteni, ez a hgcs - ez majd egy külön jogszabályban lesz részletezve -, ami a térbeli, időbeli tájékozódó képességet, a helyzetnek megfelelő viselkedést, a mindennapi tevékenységet, funkciót, étkezést, öltözést s a többi, látást, hallást, szakápolási teendők igénybevételének a szükségességét, s a többi, s a többi, nagyon hosszan sorolja, hogy mi mindent vesz majd figyelembe az a bizottság, amelyik dönt.

Röviden szeretnék szólni - tényleg nagyon röviden, mert nagyon eltelt az időm - arról, hogy milyen kötelező szolgáltatásokban van vagy lesz változás, ha így marad a törvény. Már szó volt róla, hogy a házi segítségnyújtáshoz és az étkezéshez lényegében bővítési terv kapcsolódik, de sajnálatos módon a nappali ellátások vonatkozásában az eddigi 3 ezer fős települési kötelezettség megemelkedik 20 ezer főre. Szerintem ez azért aggályos, mert a nappali ellátások igénybevétele nagyon sok család életében fontos segítség ahhoz, hogy például munkába tudjanak járni a hozzátartozók. Azt gondolom, hogy ezen nem kellene spórolni, vagy ezen nem lehet spórolni, itt meg kellene fontolni meghagyni azt a régi településnagyságot, vagy legfeljebb 10 ezerben meghatározni, de még ennél is fontosabbnak tartom kistérségi vonatkozásban kötelezően előírni, hogy gondoskodni kell ilyenről.

Már szó esett arról, hogy a támogató szolgáltatás és a közösségi ellátás is megszűnik kötelező feladatként előírtnak lenni. Ezzel kapcsolatban kettős a lelkületem; ugye, a támogató szolgálatok éppen a fogyatékos személyek jogairól szóló törvényben kerültek először leírásra, és nagy eredmény volt, hogy ezeket sikerült kötelező feladatként előírni. Nem működött, ezt be kell látni. Ezt az ellentmondást be kell látni. Az a baj, hogy azok a civil szervezetek, amelyek működtetnek ilyet, és jól működtetnek ilyet, nem érzik magukat most létbiztonságban azáltal, hogy ezentúl pályázati forrásokat érhetnek el ehhez a feladathoz, és nem normatívát, amely bizonyos értelemben a biztonságot jelentette a működésükhöz.

(11.40)

Sehol nincs, szerintem országosan sehol nincs a szenvedélybetegek gondozásának a kérdése. Ebben a tájékoztató anyagban az szerepel, hogy 3600 vagy 3900 főnek van ez idő tájt közösségi ellátási formában szervezve valamilyen segítségnyújtás. Tudjuk, hogy a magyar alkoholizmus, az alkoholistákkal kapcsolatos adatok vonatkozásában ez minimális, említésre nem érdemesen kevés. Ha most megint egy fél lépést visszafelé teszünk meg, és lemondunk arról, hogy inspiráljuk ezeknek a típusú segítségnyújtásoknak a lehetőségét, akkor nem fog javulni a helyzet.

Ami az idősek átmeneti elhelyezését illeti, itt is 10 ezer főről 30 ezer főre emelkedik az a településméret, ahol kötelező a feladatellátás. Ezt is sajnálatosnak tartom, mert az átmeneti elhelyezés nagyon életszerű szükséglet. Az idős emberek nem szívesen választják, vagy nagyon sokan nem szívesen választják a végleges elhelyezést, viszont például a téli leghidegebb hónapokban rábeszélhetőek arra, hogy bemenjenek egy biztonságos otthonba, hogy aztán majd egészségi állapotuktól függően önállóan élhessenek a saját otthonukban újra. Ezt a formát tehát szerintem inkább fejleszteni kellene.

Nagyon sok mindent nem tudtam sajnos szóba hozni. A Szabad Demokraták Szövetsége fog módosító indítványokat készíteni a javaslathoz, abban a reményben, hogy végül is meg tudjuk majd szavazni a törvénymódosítást.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony.

Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz képviselőcsoportját két vezérszónok fogja képviselni, akik a rendelkezésre álló 20 percet egymás között meg fogják osztani. Legelőször megadom a szót Mátrai Márta képviselő asszonynak, vezérszónoknak.

Parancsoljon, öné a szó, képviselő asszony.

DR. MÁTRAI MÁRTA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Feltehetjük a kérdést, hogy milyen családpolitikában is gondolkodik egy olyan kormány, amely az elmúlt öt évben 17 alkalommal módosította a szociális törvényt, illetve a családtámogatáshoz kapcsolódó más jogszabályokat. Hosszasan sorolhatnám azokat az intézkedéseket, amelyek a gyermekeiket nevelő szülőket érintették. Önök szemrebbenés nélkül megszüntették a három lábon álló családtámogatási rendszert, leradírozták a lakásépítési hitelek adókedvezményét, megszüntették az egy- és kétgyermekes családok után érvényesíthető adókedvezményt is. Megszüntették a 13. havi családi pótlékot; igaz, hogy a kormány a határozatot követően bevezette a 13. havi nyugdíjat. Persze azt sem úgy, ahogy az Orbán-kormány elgondolta, egy összegben, hanem négy év alatt fokozatosan. Megszüntették a gyermekgondozási segély intézményét a tartósan beteg és fogyatékkal élő gyermekek 10-14 éves kora között. Igaz, helyébe bevezették az ápolási díj intézményét, amelyet azonban a települési önkormányzattól kell igényelni. Hosszasan sorolhatnám még azokat az intézkedéseket, amelyek alapján a mai napig nem valósult meg az ingyenes tankönyvellátás a közoktatási intézményekben.

Tisztelt Országgyűlés! De nézzük meg a szociális törvény azon módosítását, amelyet a mai napon általános vita keretében tárgyalunk, és amelyet a kormány T/3449. számon nyújtott be 2007. június 30-án!

Hölgyeim és Uraim! Ne legyenek illúzióink, hiszen a szakmai szervezetek körében rendkívül nagy vitát és felháborodást váltott ki ennek a szociális törvénynek a módosítása. Felháborítónak tartják és tartjuk mi is azt a cinizmust, ahogy önök az idős emberek szociális intézménybe jutását korlátozni kívánják. Ismereteink szerint több mint 15 ezer, többségükben egyedülálló, kiszolgáltatott, önmaga ellátására képtelen idős ember várakozik arra, hogy idősotthonban, ne magányosan, hanem társasági körben, kiegyensúlyozott körülmények között élhesse le tisztes életének hátralévő éveit. És önök erre mit válaszolnak? Kiigazítjuk és igazságosabbá tesszük az intézménybe jutás feltételeit.

Nézzük meg, tisztelt Országgyűlés, hogy mit is jelent a kormány részéről a "kiigazítjuk" és az "igazságosabbá tesszük" kifejezés! Az egyik feltétel az intézménybe jutáshoz a gondozási szükséglet igényének visszahozatala, amely szerint, akinél napi négy óra gondozási szükségletnél kevesebbet állapít meg a szerv, az nem kerülhet idősotthonba. A kisebbségi vélemény során már elhangzott, hogy ezen szakértői szerv összetétele nem jelenik meg a törvényben. Tehát nem tudjuk, ismeretlen, hogy kikből fog állni. A törvényjavaslat azonban azt sem tartalmazza, hogy kinek kell dönteni, illetőleg a testületben milyen döntést fognak hozni a döntéshozók, hogyan fogják megállapítani az idősek rászorultságát, milyen szempontból veszik figyelembe a szakmai véleményt, milyen súllyal fog szerepelni a szakorvosok véleménye a döntések meghozatalánál.

Könyörtelen a törvény abban a tekintetben is, hogy az előterjesztők figyelmen kívül hagyják, hogy a kórházból kikerülő és krízishelyzetben lévő idős emberek sorsáról azonnal dönteni kell, őket azonnal idősotthonban el kell helyezni, de a törvény sajnos ezt a kérdést sem rendezi. Vannak önöknek, tisztelt képviselőtársaim, elképzeléseik arról, hogy milyen állapotban van az az idős ember, akit naponta több mint négy órát gondozni kell, és ilyen ápolásra szorul?

Tisztelt Országgyűlés! Aki ezt a törvényjavaslatot előkészítette, az nagyon messze lakik ezektől az intézményektől, és talán még sohasem volt ilyen idősotthonban. Mielőtt ezt a módosítást kigondolták, jó lett volna megkérdezni azt a 20-25 ezer intézményi dolgozót, aki nap mint nap lelkiismeretes munkával gondozza az intézményben lakókat. Nem lett volna hátrány, ha megismerik az orvostársadalom szakmai véleményét is.

A kormány azonban még egy korlátról gondoskodott a szociális törvény módosításánál. Ez pedig az intézménybe kerülés előtti vagyon- és jövedelemvizsgálat. A tervezet szerint önök differenciált állami normatívát kívánnak megállapítani az intézmények számára annak függvényében, hogy az idős ember milyen vagyonnal rendelkezik. A magam részéről egyet tudok érteni azzal, hogy aki a saját életszükségleténél jóval nagyobb, akár milliárdos vagyonnal vagy vagyoni értékű joggal rendelkezik, az természetesen ne vehesse igénybe az intézményi normatívával támogatott idősotthoni ellátást, hiszen annak lehetősége van arra, hogy a saját szükségleteinek megfelelő ellátást meg tudja fizetni.

Azonban az idős emberek száma e tekintetben minimális, és azok vannak többen, tisztelt Országgyűlés, akik egy 8-10 millió forint értékű - mint ahogy az előttem felszólótól is elhangzott - panellakásban élnek, és szeretnének idősotthoni ellátásba kerülni. Azt azonban miért zárja ki a törvény ebből az idősotthoni ellátásból? Ne zárja ki azért, mert az egy hónapra eső nyugdíj melletti jövedelme miatt nem lesz jogosult az intézményi ellátásra! Gondolják meg, képviselőtársaim, hogy ez az ember tényleges pluszjövedelemmel nem rendelkezik, ez az ingatlantulajdon nem eladható, de nem is forgalomképes, hiszen meglehet, hogy ennek az idős embernek a munkanélküli gyermeke lakik ebben az ingatlanban. A benyújtott törvényjavaslat szerint mégis jelentős havi többletjövedelemmel rendelkezik, ezért legfeljebb az intézmény differenciált normatívát fog kapni az idős ember után, a bekerülő nyugdíjasnak pedig magasabb térítési díjat kell fizetnie, már amennyiben ezt a magasabb díjat meg tudja fizetni.

Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, ilyen a kormány szociális érzékenysége - és az igazságosságról akkor még nem is szóltam.

De nézzük meg a törvénynek egy másik szeletét! A benyújtott törvénytervezet ugyanis lefejezi jövőre a családtámogatási kifizetőhelyeket. Több évtizede jól, olajozottan, a munkavállaló szülőket szakszerűen kiszolgáló rendszert szüntet meg a kormány. Közel három és félezer olyan munkahelyen szűnik meg az anyasági támogatás, a gyermekgondozási segély, a családi pótlék munkahelyi kifizetése, ahol több mint 450 ezer üggyel foglalkozott magasan kvalifikált társadalombiztosítási szakember.

(11.50)

Képzettségükről a munkáltatók több évtizeden keresztül gondoskodtak. A munkáltatók komoly számítógépes infrastruktúrát építettek ki a zökkenőmentes kifizetés érdekében.

Tisztelt kormánypárti Képviselők! El tudják-e képzelni, hogy mi lesz 2008. januártól március végéig? Ennek a hatalmas iratanyagnak a befogadására hogyan tud felkészülni a végletekig megsarcolt kincstári ügyintéző? Emlékeznek még önök, hogy mi volt a tavalyi évben, illetőleg ez év elején, amikor a gázár-kompenzációs kérelmek kétmilliós iratanyaga elindult? Botrányt botrányra halmoznak, tumultus az ügyfélszolgálatokon, az energiaszolgáltatóknál, embertelen hajsza a köztisztviselőknél. Újra kóvályogni fognak az ügyiratok, mert a dolgozó munkahelyén nem volt jelentősége az állandó munkahelynek. Hogy hozzak egy Somogy megyei példát: például egy Somogy megyében élő, de Budapesten munkát vállaló a munkabérével együtt már a hó elején megkapta a családi pótlékot, az anyasági támogatást vagy a gyest. A jövőben az Államkincstár területileg illetékes szerve fogja ezeket az ellátásokat folyósítani, de nem a munkabérével együtt, hanem valamikor jóval később. (Csizmár Gábor: Miért kell feltételezni, hogy később?) Ezek után felvetődik az emberben a kérdés, ha a törvényt olvassa, hogy mi van az új igénylőkkel, akik azt sem tudják, hogy mit mikor, hol és hogyan kell érvényesíteni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Bárhova lapozunk a törvénytervezetben, mindenütt ugyanazt látjuk, hogy a kormány ebből az ágazatból is ki akar vonulni (Csizmár Gábor: Ez nem igaz.), és ígéreteivel ellentétben nem szolgáltató állam akar lenni. Rászorultságról, igazságosságról szónokol, közben egyre személytelenebb és antiszociálisabb a polgáraival szemben.

Tisztelt Országgyűlés! A szociális törvény módosítása olyan szinten nem ad választ a szociális feladatok kezelésére, hogy álláspontunk szerint módosító javaslatokkal is csak nagyon nehezen javítható. Ezért kérjük a kormányt, hogy a szociális törvény módosítását vonja vissza, vagy legalábbis ennek az általános vitáját, illetőleg a további tárgyalását függessze fel.

Egyben, tisztelt Országgyűlés, szeretném bejelenteni, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség női tagozata helyi szakmai konzultációkat szervez a feszítő problémák megoldására, ezeket a kormány ugyanis elmulasztotta, és ez a szociálistörvény-módosítás nem az emberek napi szociális problémáinak megoldását kívánja szolgálni, hanem kizárólag a konvergenciaprogram elvárásainak felel meg. A Fidesz női tagozata az eredményekről természetesen a nyilvánosságot tájékoztatni fogja.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Most megadom a szót Borsos Józsefnek, a Fidesz képviselőcsoportja társvezérszónokának. Parancsoljon!

BORSOS JÓZSEF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A tárca új miniszterének a bizottsági meghallgatásán jeleztem, hogy szívesen vennénk, ha gyakrabban láthatnánk a hozzá tartozó törvények vitájánál a Házban, mint az elődjét. Ő ezt meg is ígérte, hogy így lesz. Ezt már rögtön az első alkalommal nem sikerült teljesítenie. Nyilván valami svédasztalos fogadás fontosabb, mint... (Csizmár Gábor: Beteg.) Beteg, köszönöm szépen, ez jó, hogy legalább tudjuk. Amikor az államtitkár úr a vezérszónoklatában elmondta a tárca álláspontját, jelezhette volna nekünk, hogy miniszter asszony azért nem tud részt venni, mert beteg, és ha ilyen kérdésünk van, akkor ezt várjuk ki, és majd később tudunk ezzel az üggyel foglalkozni. (Dr. Gógl Árpád: De sok képviselő is beteg! - Csizmár Gábor közbeszól.) Ez a mostani kis purparlé is jellemző arra, amilyen módon ez a jogszabály előkészíttetett, nevezetesen arra, hogy május folyamán még az első hetekben lehetett véleményezni egy előterjesztést, ami a kormány elé ment, és a különféle szakmai fórumok ezt többféleképpen értékelték, a legfinomabbak így hangzottak: szégyen, gyalázat, elfuserált, ostoba és sunyi.

Ez a "sunyi" nagyon találó kifejezés arra a módra, ahogy ezek a kérdések itt kezelve vannak. Nevezetesen arról van szó, hogy minden olyan kérdést, ami egyébként a szakmán belül vitát gerjesztett, és egyébként az embereket leginkább érinti - hogy mit fog tartalmazni az a bizonyos vizsgálat, hogyan lesz a differenciált finanszírozás, hogyan fogják figyelembe venni a leendő ellátottak különféle jövedelmeinek a nagyságát, hogy egyáltalán neki magának milyen szüksége van -, nemes egyszerűséggel a javaslat kiteszi, hogy majd ez a miniszter ezt fogja szabályozni, majd a kormány amazt fogja szabályozni, de egyébként az anyagban semmi olyan nem szerepel, ami ezt alátámasztaná. Egyébként ez önmagában nem probléma, államtitkár úr - (Csizmár Gábor Korózs Lajossal konzultál.) ha esetleg érdekli, amit mondok (Csizmár Gábor: Nagyon érdekel. - Babák Mihály: Nem színház ez!) -, mert lehet ilyet csinálni, és minket ez önmagában így nem is zavarna.

Két feltétele lenne ennek. Az egyik az, hogy legyen egy szavahihető, megbízható kormány. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Az első feltétel teljesült.) Ez a szavahihetőség sérült. A másik ilyen feltétel lenne az, hogy ha már nincs szavahihető kormány (Csizmár Gábor: De van.), akkor legalább jogszabályban, azaz a törvényben itt rögzítsük azokat a kereteket, amin belül majd a részletszabályokat megalkotja az adott miniszter. (Csizmár Gábor: Erről szól a javaslat.) No, hát ez nem sikerült, államtitkár úr, mert ha a maga csupasz, pőre valóságában nézzük, ami itt fehéren feketén le vagyon írva a Ház asztalára letett javaslatban, abban azok a szép szavak és egyébként támogatható elvek és ideák, amikről önök beszélnek, nincsenek benne. (Csizmár Gábor: Tessék még tovább olvasni!) Nincsenek benne, államtitkár úr.

Nincsenek benne azok a hatástanulmányok és azok az adatok, amire önök támaszkodnak, hogy mit szeretnének csinálni, csak épp nem írják le, hogy hogyan fogják csinálni. De elérhető egy vezetői összefoglaló, ami a kormány elé menő anyaghoz tartozott, jóváhagyta: Csizmár Gábor. Nos, ebben ilyen kitétel szerepel - olvasom szó szerint -, és ebből a szándék azért látszik; igaz ugyan, hogy a papírra az van írva, hogy ez nem a kormány álláspontja, de aki jóváhagyta, nyilván azé. "A módosítás nyomán a jelenlegi 15 ezer várakozó mintegy fele kerülhet gondozási igénye alapján bentlakásos intézménybe. Az így bekerülő 7500 fő az évi 20 százalékos, 2008-ban várhatóan 9400 fős megüresedést nem fogja pótolni. Az ebből származó megtakarítás 1,33 milliárd forint." Éppen száz évig lehetne fedezni a kormányzati negyed több mint 140 milliárdos költségéből.

A következő, ami szándék és jellemző. (Csizmár Gábor: Van még ott néhány mondat.) Igen. A következőt írja az anyag, államtitkár úr: "A nyugdíjminimum 150 százaléka alatti családi jövedelemmel rendelkezők száma meghaladja az 1,1 millió főt." Ez 34 700 forint/fő, ami nem egy súlyos összeg. Önök azt mondják, hogy bizony várható lesz, hogy az igénylők száma növekedik, és az ellátotti létszámot további 100 ezer fővel, azaz majdnem 200 ezer főre kell növelni a mostani 96 ezerhez képest. Ebből logikusan az következik, hogy önök arra számítanak, hogy tovább süllyed az emberek életszínvonala, és nem azért sertepertélnek, sürögnek-forognak itt az ön minisztériuma részéről, hogy munkahelyeket adjanak ezeknek az embereknek, hanem egy tál levessel kiszúrják a szemüket.

De hogy konkrétumok is legyenek, a tegnapi szociális bizottsági ülés jegyzőkönyvéből a tárca képviselőjének szavait olvasom önnek. "Tudjuk, hogy nem tesz jót ennek a szociális törvénynek ez a sok módosítás." Akkor minek hoztuk ide?

A négyórás korlát történetéhez: "Az Idősügyi Tanács a múlt hét végén tárgyalta, és határozatot hozott, szintén kérte ennek a négy órának az eltörlését. Szakmailag egyet tudok érteni a felvetéssel" - mondja a tárca képviselője.

(12.00)

Hát ha a tárca képviselője szakmailag nem tartja jónak, miért van benne a jogszabályban? Ha minden szakmai fórumon azt mondták, hogy ez nem jó, miért van benne a jogszabályban? (Csizmár Gábor: Nem minden szakmai fórumon mondták ezt.) Minden szakmai fórumon ezt mondták, államtitkár úr. A szakmai fórumokat el lehet érni, a levelezőlistára be lehet jelentkezni, és akkor lehet ismerni a szakértők véleményét. De tovább lehet menni!

Megszüntetnek olyan ellátást, nevezetesen a támogató szolgálatot és a közösségi ellátásokat, amit, például a támogató szolgálatot, négy évvel ezelőtt önök tettek kötelezővé. Önök tették kötelezővé. Most pedig, mondván, hogy helyben kell eldönteni a szolgáltatásokat, ezért állami kézbe vonják, és majd pályáztatják. Vajon nem azért van ez, mert az önök ízlése szerint túl sok egyházhoz kötődő szervezet, egyházi szervezet vagy olyan civil szervezet, amelyik független, lát el ilyen feladatokat, és most ezeket újra kell írni? Vagy mondjuk, a közösségi pszichiátriai szolgáltatásoknál nem az van a háttérben, hogy van Magyarországon egy olyan, magát egyháznak nevező szervezet, amelyik nem nagyon szereti ezeket az ellenőrzött, szervezett pszichiátriai segítéseket?

Tehát én azt gondolom, államtitkár úr, semmit nem vesztenének azzal, semmiről nem maradnának le, ha komolyan vennék mindazt a sok figyelmeztetést és javaslatot, amit az előttem szóló képviselőtársaim elmondtak, ezt a törvénytervezetet visszavonnák, és a következő évit komolyan előkészítenék, ténylegesen, érdemben szóba állnának velünk, és megfogadnák a javaslatainkat.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka következik. Megadom a szót Csáky András képviselő úrnak. Parancsoljon!

DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Azt hiszem, meglepődéssel vettük kezünkbe a törvénymódosító javaslatot, hiszen amikor a kormány tavasszal benyújtotta az őszi menetrendet, nem szerepelt a tervezetben. (Csizmár Gábor: A tavasziban!) Az idei évi őszi menetrendben nem szerepelt, és valóban nemcsak a jogalkotó, hanem a jogalkalmazó szempontjából is igen aggályos az, amit többen fölvetettek, hogy a '93-as alaptörvény megalkotása óta enyhén szólva túl sokszor kellett módosítani vagy módosult a törvényjavaslat. Jellemző módon az az ÁSZ-vizsgálat, amelyik ezt a területet érintette, és nyáron került az anyag nyilvánosságra, ha emlékeim nem csalnak, még 39 törvénymódosítást említ 1993 óta. Ha bemegyünk a jogtárba és megnézzük, most az 54.-nél tartunk.

Azt, hogy a szociális törvényhez hozzá kell nyúlni, nem hiszem, hogy bármelyikünk vitatná, hiszen - és ezt az Állami Számvevőszék is a jelentésében említi - amikor maga az alaptörvény megszületett, akkor semmiféle hatásvizsgálat nem előzte meg, nem mérték föl a rendelkezésre álló intézményi hálózatot, a jogosultságot nem tudták, nem lett kiépítve az az információs háttér, ami folyamatosan tudná monitorozni, a szakmai standardok sem lettek kialakítva, és azóta tulajdonképpen az idővel futunk versenyt; egy igény valahol megjelenik, annak a kodifikációja megtörténik, az utóellenőrzése bizonytalan. Tehát millióegy olyan része van a szociális törvénynek, ami azt indokolja, hogy jó lenne leülni, higgadtan végigbeszélni a kérdést, nemcsak a politikai erőknek, nemcsak a kormánypártoknak egymás között, a kormánynak és az ellenzéknek, hanem a szakmának, a gyakorlati embereknek is egy közös, egységesen, lehetőleg minél nagyobb konszenzussal elfogadott törvényjavaslat érdekében. Ezt is célozza a kormány, hisz az anyagban is szerepel, hogy jövő tavasszal egy nagy formátumú, kódex jellegű törvénymódosítás történik. Ennek fényében kérdéses, hogy ez a törvénymódosítás most ebben a formában szükséges-e.

Habár államtitkár úr jelezte, hogy a költségvetés benyújtásakor többletforrásokat fog kapni ez a tárca, és tény és való, hogy a konvergenciaprogramban ezt a részét a költségeknek nem szigorították oly mértékben, mi abban is egyetértünk, hogy a rendelkezésre álló források hihetetlenül alacsonyak, és az is igaz, hogy igazságtalanul vannak elosztva. Alacsonyak, és nem hiszem, hogy erre megoldást fog találni a kormány, még ha be is következik ez a forrásbővítés. Célként fogalmazza meg az egyik háttéranyag, hogy a rászorultak legalább étkeztetésben - és ezt csak példaként mondom - részesüljenek. Étkeztetésben a számítások szerint 104 ezer körüli személy részesül manapság. A háttéranyag 1,5 millióval számol a 65 éven felüliek tekintetében; ha a tavalyi statisztikát megnézzük, akkor 1 millió 596 ezer, tehát az 1,6 millióhoz közelebb van, és ennek mintegy 40-50 százaléka az, aki a körülményei, a javadalmazása alapján részesülhetne ilyen ellátásban, ez 600-700 ezer fő, ha megszámoljuk. Ezek a kormány által készíttetett háttéranyagokban szereplő adatok, államtitkár úr, onnan vettem én is. Tehát a forrásokat mindenféleképpen bővíteni kell.

A másik probléma, amivel nemcsak a szociálpolitika területén, hanem egyéb területen is évről évre küzdünk, az, hogy bizonyos feladatokat az állam az önkormányzatokkal láttat el, és hiába szerepel a vonatkozó jogszabályokban, hogy ha az állam feladatot rendel egy önkormányzathoz, akkor annak a forrásait is biztosítania kell, évről évre ezek a források csökkennek, egyre nagyobb terhet rónak az önkormányzatokra, és emiatt kétséges, hogy az adott szolgáltatásokat el tudják-e látni. Itt is nagyon érdekes összehasonlítani az Állami Számvevőszék jelentését és a tárca által készített, "Javaslat a szociális szolgáltatások átalakításának fő irányairól" című anyagnak az adatait. Az Állami Számvevőszék még úgy számol, hogy ezeknek a szolgálatoknak a normatív finanszírozása mintegy 64-66 százalékig fedi le a szükségletet, mintegy 8-10 százalék az, amit az önkormányzatoknak kell hozzátenni, a többit pedig maguk az érintettek fizetik. Ez az anyag már a normatíva által lefedezett részt 50 százalékra hozza le, tehát ez a rés nyílt és vélhetőleg a továbbiakban is nyílni fog. Lehet ellenőrzéseket végezni, és lehet szociális bírságot kiróni akkor, ha az állam abból a jogszabályból fakadó kötelezettségének, amely szerint ha feladatot ad, akkor forrást is kell adni, nem tesz eleget. Tehát itt kétségek vannak már rövid távon is, hogy ez a trend meg fog-e változni. Adná az Isten, hogy megváltozzon.

Ami a kommunikációt illeti, a támogató szolgáltatás, a közösségi ellátás kivonása és a központi pályáztatás - hát a puding próbája, hogy megeszik. Bízzunk benne, hogy hatékonyabban fog tudni működni, és nem fog bekövetkezni az, amire itt utalnak, és tényleg időnként az emberben fölmerül, hogy nem valamilyen kiszorítás történik-e erről a területről, és akik eddig is megfelelő szakmai színvonalon teljesítették ezeket a szolgáltatásokat, azok pályázat útján is elegendő forrásokhoz jutnak, hogy ezt a tevékenységüket tovább tudják végezni.

(12.10)

Fölmerült, és valóban érdemes szót vesztegetni a rászorultság mértékének megállapítására. Ez az a bizonyos 4 óra ápolási szükséglet és az ennek hátterében lévő számítási metódus, amit Soltész képviselő úr is említett. Említette azt az adatlapot, illetve segédletet a szociális klaszter kapcsán, ami a homogén gondozási csoportok kiállításáról szól. Hát, ha valamire azt lehet mondani, hogy mérhetetlenül szubjektív, és nem alkalmas ezeknek a készségeknek a felmérésére, úgy gondolom, hogy erre az anyagra nyugodtan lehet mondani. Javaslom államtitkár úrnak, hogy - miután ez a projekt most van kipróbálás alatt, ha az információim nem csalnak, az érintetteknél ezek az adatlapok kint vannak - kísérletképpen tegyék azt meg, hogy felállítanak két ilyen szakértői csoportot. Ez a két szakértői csoport egymástól függetlenül, egymást nem informálva értékelje ugyanazokat az eseteket. Rá fog jönni, hogy ezzel a metódussal ezeket a készségeket nem lehet mérni.

Csak hadd utaljak a Szociális Ellátók és Szociális Ellátottak Egyesületének ezzel kapcsolatos véleményére. Azt írják: "az idősotthoni ellátás napi 4 órát meghaladó gondozási szükségletet igazoló szakvélemény alapján nyújtható - idézik a paragrafust -, a gondozási igény mértékének meghatározásakor az időbeli ráfordítás mint a rászorultság mértékegysége, 30-40 évvel ezelőtti szemléletet képvisel, a nyugati országokban használt ápolási, gondozási szükségletet felmérő módszerek elterjedése óta ez a szabályozás az európai szakmai gyakorlatban a gyakorlati és tudományos fejlődés teljes figyelmen kívül hagyását jelentené." Nyilvánvalóan megalapozottan ez a véleménye az egyesületnek erről a felmérésről. De ismétlem, nagyon jó lenne egy ilyen kísérletet végezni, hogy mennyire alkalmazhatatlan egy állapotfelmérésre. Soltész képviselő úr is idézett a segédletből, nekem is vannak gyöngyszemeim, az aktivitás, rendszeres foglalkoztatás kapcsán nem tudom, hány pontot ér az, ha valaki a vizsgálatot megelőzően egy hónapon belül táncolt vagy pedig internetezett-e. Úgy gondolom, a mostani realitásoktól elrugaszkodó ez a tervezet. Mindenféleképpen ez felülvizsgálandó.

És ha már a különböző egyeztetésekről beszélünk, államtitkár úr is mondta, hogy több szervezettel, egyházakkal egyeztettek. Térjünk egy picit erre is vissza. A törvényjavaslat módosítja a szociális törvény 4. §-ának (1) bekezdésének mb) pontját, a tervezett módosítás szerint nem minősül egyházi fenntartónak az a jogi típusú személy, amely más típusú szervezetként jogalanyisággal rendelkezik, így különösen a társadalmi szervezet. Első nekifutásra talán jogosnak tűnhet a módosítás, azonban valóban érdemes figyelembe venni a magyar püspöki kari konferencia ezzel kapcsolatos észrevételét, és ez aggályos is lehet, hogy a kettős jogi személyiséget a '95. évi IV. törvény elismeri ebből a szempontból, a Szentszékkel történt megállapodás is tartalmazza ezt a részt. Tehát egy ilyen, ebben a formában elfogadásra kerülő törvényjavaslat nem érint-e nemzetközi szerződést, így nem vet-e fel alkotmányossági aggályokat? (Csizmár Gábor, fejét ingatva: Nem.)

A javaslat érinti a települési önkormányzatok, képviselő-testületek, jegyzők munkáját, itt már volt szó erről. Azt hiszem, itt is el kell mondani, hogy talán ezek a módosítások is és egyéb, a jegyzők részére előírt feladatok is indokolnák azt, amit a Magyar Demokrata Fórum régóta mond, nem szorosan tartozik ehhez a törvényhez, de kapcsolható hozzá, hogy talán a jegyzők feladat- és hatáskörét egységesíteni kellene, a státusukat jóval jobban meg kellene erősíteni. A 27. § tartalmazza a kötelező feladatok változtatását a szociális területen. A nappali ellátásnál, amiről már szó volt, megemeli a lakosságszámot. Azért megfontolásra javasoljuk, hogy lehet, hogy nem egy statikus számot kellene megadni. Nem tudom, jogilag ez hogy oldható meg, hiszen más és más a településszerkezet. Minél kisebb a településszerkezet, annál nagyobb a szolgáltatásokkal kapcsolatos igénybevétel, ez tapasztalható. Habár kistérségi szervezésben is elláthatók ezek a szolgálatok, nehezíti magát az ellátást, és kérdéses, hogy ilyen statikus, merev formában ez lehetséges-e.

Nem tudjuk értelmezni a 200 ezer forintos bírságot. Egyrészt vélhetőleg az ellátástól vonja el a pénzt, mert nyilvánvalóan az ellátásból tudják csak fedezni, másrészt pedig nem láttuk, lehet, hogy van ennek a hátterében egy olyan kritériumrendszer, aminek alapján egyértelműen megállapítható egy adott mulasztás, amihez jogkövetkezmény társul, illetve ennek jogorvoslati része sem világos magában a törvényjavaslatban. Habár lehet, hogy ez a közigazgatás általános szabályai szerint zajlik, de akkor erre utalni kell. Elfogadható a párhuzamos ellátások tiltása. A gondozási szükséglet méréséről már beszéltem, ez aggályos, szerintem nem életszerű, és nem fogja a hozzá fűzött reményeket beváltani.

Az 52. §, a szociális szolgáltatások főszabálya szerint a 18 év feletti személyek ellátását szolgálják. Itt helyes a módosítás, itt valóban egy olyan ellentmondás, hiátus volt, ami mindenféleképpen reparációt igényelt, különösen annak fényében, hogy az idei esztendő az "Egyenlő esélyek mindenki számára" európai évnek tekinthető. Az 54. §-ban megjelenik a 2000/78/EK tanácsi irányelv, amely az egyenlő bánásmódot írja elő a foglalkoztatás és munkavégzés során. A munkáltató jelenleg is köteles biztosítani a fogyatékos személyek foglalkoztatása esetén az egyenlő eséllyel hozzáférhető környezetet. A módosítás célja az, hogy ez a kötelezettség a munkavállalást megelőző felvételi eljárás során fennálljon. Az MDF támogatja a javaslatot, tekintettel arra, hogy Magyarországon előfordult olyan eset, hogy kerekes székes személyek álláshoz jutottak, a munkahelyükre viszont nem tudtak bejárni, mert az nem volt akadálymentesen megközelíthető. Ez a kötelezettség garantálja, hogy a mozgáskorlátozottak munkavégzési lehetőségei bővüljenek. Tehát ez a paragrafus elfogadható. Az is elfogadható, hogy a babakötvény mellé a másik tájékoztatást is megkapják az érintettek, vagy ahhoz hasonlóan a családi ellátásokról értesülhessenek. Ez is egy jó kezdeményezésnek minősül.

Összegezve: a Magyar Demokrata Fórum - mint ahogy, úgy gondolom, a patkó mindkét oldalán ülő politikai pártok - egyetért azzal, hogy 14 év után megérett egy nagyobb változtatás a szociális törvényt illetően.

(12.20)

Ehhez azért hozzáteszem: lehet, hogy az ehhez kapcsolódó egyéb törvényeket is jó lenne áttekinteni, hogy egy koherens szabályozás valósuljon meg. Nekünk az a véleményünk, hogy ami a háttéranyagban szerepel, akár az információs kataszter felállítása, akár a különböző sztenderdek megállapítása és ennek gyakorlatban való kipróbálása - ez olvasható a különböző anyagokban -, akár a rászorultság megállapításával kapcsolatos munkák végén kellene elővenni magát a törvényjavaslatot. E vizsgálatok, e pilotprojektek eredményeit figyelembe véve a jövő év elején kellene erre visszatérni. Félünk attól, hogy ez a módosítás ismételten csak a jogalkalmazói oldalon fog zavart okozni. Nem akarom idézni az államtitkár úrnak a megnyilatkozásokat a különböző polgármesteri hivatalokban, amikor az ember ment és vitte a törvényjavaslatot, hogy azoknak, akik nap mint nap alkalmazzák, mi a véleményük arról a tényről, hogy már megint módosul a szociális törvény.

Tudjuk jól, minden ilyen módosításnak nagyon nagy költséghatása van az önkormányzatok részéről, hiszen a rendszereket át kell állítani. Tehát megfontolandónak tartanám az államtitkár úr, a tárca részéről azt, hogy ezt a törvényjavaslatot valóban fogadjuk el egy olyan tárgyalási alapnak, amely a változtatás irányáról szól; a változtatás irányát bizonyos tekintetben mindenki elfogadja. Most ne fogadjuk el ezt a törvényt, tárgyaljunk róla. Fogunk még tárgyalni róla, de inkább készüljünk arra a nagy kódexkészítésre, amely vár ránk jövő tavasszal.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Az általános vitát elnapolom, folytatására és lezárására a következő ülésünkön kerül majd sor.

Tisztelt Országgyűlés! Most soron következik a foglalkoztatói nyugdíjról és intézményeiről szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. Önök az előterjesztést T/3245. számon, az európai ügyek bizottságának ajánlását pedig T/3245/7. számon kapták kézhez.

Most megadom a szót Tátrai Miklós államtitkár úrnak, a Pénzügyminisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 25 perces időkeretben. Öné a szó, parancsoljon, államtitkár úr!