Felszólalás adatai

ELNÖK: A módosító javaslatokról várhatóan következő ülésünkön határozunk.

(20.00)

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 22. § (2) bekezdése alapján az M3-as Nyíregyháza-Vásárosnamény közötti szakaszának koncesszióba adására vonatkozó közbeszerzési eljárás megkezdéséhez szükséges országgyűlési felhatalmazás megadásáról szóló határozati javaslat részletes vitája. Az előterjesztést H/5897. számon, a részletes vitához készített bizottsági ajánlást pedig H/5897/7. számon kapták kézhez.

Ismét indítványozom, hogy a módosító javaslatokat összevontan tárgyalja meg az Országgyűlés. Aki ezzel egyetért, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.)

Az Országgyűlés látható többsége az összevont tárgyalást elfogadta.

Megnyitom a vitát az ajánlás 1., 2. és 3. pontjaira. Kérdezem, kíván-e valaki felszólalni 15 perces időkeretben.

Fónagy János képviselő úré a szó.

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az említett országgyűlési felhatalmazáshoz benyújtott módosítóm két dologra vonatkozott. Az egyik az autópálya-szakasznak legalább tervezési szakasszal való továbbvitele a határig, de erről majd a helyszínt jobban ismerő képviselőtársam szól. A másik módosító javaslatom a tervezett autópályaszakasz finanszírozására vonatkozott, a benyújtáskor és a bizottsági vita során sem titkolt azon szándékkal, hogy az úgynevezett PPP-finanszírozás helyett ezt a szakaszt az állam, ha tudja, az állami költségvetésből finanszírozza.

A módosító javaslatnak az a deklarált célja, hogy az elmúlt években minden szempontból fiaskót vallott PPP-konstrukció alkalmazását lehetőség szerint kerüljük el. A bizonytalanságot már maga az előterjesztés is mutatja, hiszen a tervezet azt mondja, hogy csak abban az esetben valósítható meg PPP-finanszírozással az építkezés, ha az gazdaságosabb, mint az építés és üzemeltetés állami finanszírozással történő együttes megvalósítása. Tehát maga a tervezetet előkészítő is él eleve a gyanúperrel, hogy azért igen valószínű, hogy valami más megoldás is lehetséges.

A PPP-megoldással, mint ahogy az általános vita során is elmondtam, több bajunk van. Elsősorban nincs hazai szabályozása. Nem véletlen, hogy a magán- és közszféra közös finanszírozásáról szóló szabályokat az ezt korábban alkalmazó nyugat-európai országok túlnyomó része magas szinten, törvényi szinten szabályozta. Ráadásul költségvetési törvényeikben nagyon komoly határt szabtak az alkalmazásának, hiszen ez a pénzügyi konstrukció igen alkalmas arra, hogy az elkövetkezendő éveket, évtizedeket eladósítsa, tehát eleve olyan kötelezettségeket vállaljon, ami 10-20-25 évre rendkívüli módon megterheli az utánunk következő nemzedékeket. Tehát felhasználásának praktikumát nem vitatva, kellő felelősséggel kell ezt használni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt három évben összesen 112 kilométer autópálya épült, mintegy 356 milliárd forintért, túlnyomórészt ilyen konstrukcióban. Ez praktikusan azt jelenti, hogy egy kilométer autópálya 3 milliárd forint volt. Ha beleszámítom ebbe a dunaújvárosi hidat, ami egy tagban jelentős összeg, ugyanakkor kilométerszáma alacsony, akkor is 2,6 milliárd forintra jön ki egy kilométer autópálya építése. Ez mindenképpen több, mint az európai átlag, és mindenképpen több, mint a korábbi 1,1-1,3 százalék inflációval felszámított értéke. Nem véletlen, hogy az Állami Számvevőszék ez év nyarán nyilvánosságra hozott jelentése is azt mondja, hogy a beruházások kivitelezési költségét érintő árképzések nem átláthatóak. Előzetes költségvetést, árkalkulációt a kivitelezés költségére a tervezőtől nem rendeltek meg. A mérnök által becsült kivitelezési költségek nem tekinthetők a beruházást megalapozó kalkulációnak, annak meghatározásának módszerét nem szabályozták s a többi.

Tehát tulajdonképpen megvan az egyik oka annak, hogy miért kerültek ennyibe. Készséggel elfogadom, hogy az elmúlt években épült autópályák költségei azért is jelentős mértékben meghaladják a nyugat-európaiakét, mert a magyar engedélyezési gyakorlat miatt a települések zsarolni tudják a tárcát, lényegesen több a műtárgy, lényegesen több a lecsatlakozás, lényegesen több az átjáró.

Az elmondottakból is láthatják képviselőtársaim, hogy nem politikai programbeszédet szeretnék tartani, hanem arra szeretném ösztönözni képviselőtársaimat, hogy ne folytassuk az elmúlt évek autópálya-építési gyakorlatát. Nem arról van szó, hogy nincs szükség autópályára. Természetesen nagy szükség van rájuk. Természetesen szükség van az M3-as továbbvitelére egészen a határig, szükség van az M7-es befejezésére, nagyon szükséges, és majd az elkövetkezendő hónapokban fogjuk csak megtapasztalni, az M0-s 11-estől a 10-esig való átvitele. Nagyon komoly bajokat fog okozni az egyébként mérnökileg gyönyörű új híd átadása.

A lényeg az, hogy ilyen költségeket egyszerűen nem bír el ez az ország. Magyarország nem engedheti meg magának, hogy az európai átlagköltségek duplájáért építsen autópályákat, és ez a pénzügyi konstrukció, amit az előttünk tárgyalt tervezet tartalmaz, alapvetően felelős ezért a puha tervezésért, alapvetően felelős azért, hogy egy 20-25-30 évre eltolt finanszírozási rendszer bizony a pénzek megtervezőit és felhasználóit ha nem is felelőtlenné, de mindenképpen könnyelművé teszi. Ezért javasoltam, hogy a módosítás során, nem vitatva az autópálya szükségességét, annak finanszírozását ne ebben az átláthatatlan, ahány projekt, annyi fajta számítási módszerrel kalkulált PPP-rendszerben tervezze a kormány és a tárca megvalósítani, hanem térjünk vissza a költségvetési finanszírozásra és a remélhetően ahhoz kötődő, sokkal szorosabb tervezési és felhasználási lehetőségekre.

Ezért kérem, hogy ezen a szemüvegen keresztül ítéljék meg képviselőtársaim a módosító javaslatot, és lehetőség szerint közösen törekedjünk arra, hogy az autópálya-finanszírozás elmúlt években tapasztalt nagyvonalú módján változtassunk. Erre lehetőséget ad, hogy új vezetése van a tárcának, akik remélhetően ezt konzekvensebben és a költségvetési realitásokat, a társadalom elkövetkezendő évtizedeinek teherbíró képességét jobban figyelembe véve fognak dönteni.

Köszönöm, hogy meghallgattak, és kérem, hogy támogassák a módosító javaslatot.

ELNÖK: Molnár Lászlóé a szó.

MOLNÁR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! A magam részéről egy más aspektusból közelíteném meg a helyzetet. Jelenleg az államháztartási törvény hosszú távú kötelezettségvállalásra vonatkozó szakasza van nyitva. Ennek megfelelően Fónagy képviselőtársam, miniszter úr, illetve képviselőtársai hozták azt a lehetőséget, hogy kapcsolódó módosító indítvánnyal csatlakozhattam ehhez az országgyűlési határozattervezethez, illetve az államháztartási törvény adta lehetőséget használjam fel, a Békés megyei, a Szolnok, Bács megyei képviselőkön is talán segítve, hogy az M44-es út idevonatkozó szakaszát kapcsolódó módosító indítvánnyal becsatlakoztattam.

(20.10)

Miről is van szó? Én a magam részéről a hosszú távú kötelezettségvállalást, ha ez tervezett, akkor támogatni tudom. Miután a gyorsforgalmi törvény mellékletében az M44-es út szerepel, a kormány 2007. január végi döntésével a közlekedési indikatív program keretébe fölvette, ez a KÖZOP néven elhíresült kormányhatározat, felvette ezt a szakaszt az egyéb finanszírozási modellekkel kiegészítve, tehát egy PPP-konstrukciót megelőlegezve, úgy gondoltam, hogy utolsóként ne maradjon ott az M44. Ha már a Vásárosnamény lehetőséget teremt ilyen érdekes módon, a két elmaradott megyének a közútellátását talán rövid távon döntéssel, de hosszú távon megvalósulással lehetővé tesszük.

Nem szoktunk házat építeni rövid lejáratú hitellel, saját forrásból sem nagyon, ezért hitelt veszünk fel. Ha vállalatként, társaságként tesszük, akkor sokszor lízingelünk, majdhogynem koncessziós rendszerben, csak egy magánalapú rendszerrel dolgozunk, azaz olyan külső forrást vonunk be a beruházásba, a beruházás előkészítésébe is már, amellyel mi nem rendelkezünk. Ilyen a PPP, illetve a koncessziós rendszer.

Azért mondom mindezt, mert az első kapcsolódó, a /7-es kapcsolódó indítványnál kifogással élt a kormány, illetve a szaktárca, hogy ennek a megalapozottsága milyen lehet. Való igaz, felülvizsgálva ezt a kérdést ugyan a jelenlegi jogszabályok, a hosszú távú kötelezettségvállalás egyes szabályairól szóló kormányrendelet lehetővé teszi azt, hogy akár nyomvonal nélkül is bepályázhasson koncesszióra vagy egyéb állami kötelezettségre, de miután a felének van építési engedélye és lassan kiviteli terve, úgy gondoltam, hogy ez a Kondoros-Tiszakürt szakasz vállalható.

Úgy gondolom, hogy az 500 millió forint nettó jelenérték fölötti kötelezettségvállalás, amely idejön a parlament elé még szerződés formájában is, amely nagyjából a mai viszonyok között számítva egy 10-11 százalékos diszkont 15 éves futamidőre, nagyjából elérheti a 80-100 milliárd forintos nagyságrendet, ez a 62 kilométer. Hozzá kell tenni, amiről miniszter úr, Fónagy képviselő úr beszél, ez a 3 milliárd fajlagos kilométer, igaz, de üzemeltetéssel. Ezek a költséghányadok legalábbis az én számításaim szerint az Alföldön, ahol egy szilárd leállósáv a kétszer két sáv mellett megjelenik, ott a 3 milliárd forint kivitelezési, üzemeltetési hányadnak is megfelelnek. Miután a törvény, az államháztartás idevonatkozó szakasza néhány dolgot ír elő kötelezően, az egyik, hogy a kormány alkosson rangsort. Kérném is Puch államtitkár úrtól, amit levélben is jeleztem felé, hogy kezdeményezze, legyen kedves a kormány felé, amennyiben egyetértenek vele, ez a kitérő, hogy a rangsor, az az egy mondat elkészüljön, ami arról szól, hogy milyen pénznemben, milyen futamidővel és milyen éves vállalási díjról szól a kötelezettségvállalás. Ennyit kell nagyjából előzetesként elkészíteni.

Azt gondolom, hogy a jelenlegi adatok, a mérnöknapi fajlagos költségbecslések és a 272 forintos euróval való számolás lehetővé teszi azt a laufot, hogy elég rátartással lehessen tervezni.

Én tehát az ilyen jellegű beruházást, ahol 30 évre üzemeltetést is vállal a kivitelező, azért támogatom, mert ha magamnak dolgozom, akkor magamnak olyan minőségű utat készítek, ahol ki lehet ékelni rendesen, és nem fog 3 év múlva szétcsúszni. Ezt fölvetem a tárca felé is, hogy olyan rossz a szabvány, hogy egy főszerkezeti útépítési szavatosság korábban 10 éves időszakát néhány évvel ezelőtt 5 évre leszállítottuk. Nagyjából ott tartunk, hogy elkészül az út eleje, befejeződik a vége, mehetünk vissza az elejére, hogy kijavítsuk. Azt gondolom, hogy ezt persze majd a polgári törvénykönyv holnapi, illetve későbbi vitájánál fogjuk fölvetni vagy én magam a dologi jogi részénél.

Mindenféleképpen kérem szépen tisztelt képviselőtársaimat, a tárca képviselőjét, a kormány jelen lévő minden tagját, hogy támogassák az M44-es útról szóló döntést. Ez nyilvánvalóan nem azt jelenti, hogy holnap fog elkezdődni a kivitelezés, de az a térség fejlődése, fejlesztése szempontjából, pont a versenyképesség, amiről folyamatosan beszélünk, egy kiszámítható és egy értékelhető lehetőség a befektetőknek. Kérem támogatásukat.

Köszönöm.

ELNÖK: Tilki Attila képviselő úré a szó.

DR. TILKI ATTILA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A tavaszi ülésszak utolsó napján, amikor elénk került a felhatalmazás, akkor három módosító javaslatot adtunk be. Ebből kettőben a PPP-konstrukcióról alkotott véleményünkről beszéltünk, a harmadikban pedig a nyomvonal-kibővítést szerettük volna vagy szeretnénk elérni.

Úgy gondolom, hogy egy gondolattal kell kiegészítenem a Fónagy képviselőtársam által elmondottakat. Mindenféleképp aggályos számunkra az, hogy csak PPP-ben gondolkodunk, és a határozati javaslatban, ami elénk került, még mindig arról van szó, hogy csak akkor valósul meg ez a beruházás, ha olcsóbb lesz a PPP. Mindenféleképp fontos, és örülök annak, hogy a szocialista képviselőtársaim, akik a megyében élnek, itt vannak a napirendi pont tárgyalásakor. Hiszen önök nagyon jól tudják, hogy miért fontos számunkra az, hogy ne csak Vajáról beszéljünk, hanem arról, hogy autópálya érje el Vásárosnaményt, és ne csak a 41-esről beszéljünk, hanem beszéljünk az M49-esről is, hiszen ez a két útszakasz, ami nemcsak a szabolcsi térség fellendülését hozhatja, hanem a beregi és a szatmári térség fellendülését is.

Bár határátkelőhely nincs Beregsurányban, mindenesetre azt látni kell, hogy a csengersimai határátkelőhely, amióta alkalmas lett és közlekedhetnek rajta teherautók, kamionok, a forgalom egy része áttevődik Fehérgyarmaton és Vásárosnaményon keresztül a beregi térségre, hiszen így próbálják meg kikerülni a matricafizetési kötelezettséget a külföldi kamionok.

Bár súlykorlátozás van a vásárosnaményi hídon, mégis előszeretettel mennek rajta keresztül. Tehát nem csak személyforgalomról beszélhetünk, ami indokolttá teszi az autópálya további építését Vásárosnaményig, hanem egyértelműen teherforgalomról is.

Az M49-es útszakaszon pedig tényleg naponta közel 800 kamion és teherautó halad keresztül, ami mindenféleképp indokolja azt, hogy fejlesszük ezt az útszakaszt, hiszen ez összeköti, ahogyan korábban is elmondtuk, Szatmárnémetit és Nyíregyházát, és ha tovább folytatjuk, Szatmárnémeti és Nagybányán keresztül, valamint a Kárpátokon keresztül Európa más részeibe is kijutási lehetőséget teremt. Ezért is fontos szerintem számunkra, megyei képviselők számára, hogy akár összefogva a Békés megyeiekkel érjük el azt, hogy ezek az útszakaszok is megépüljenek, és minél hamarabb épüljenek meg. Nyilván az lenne a számunkra kielégítő és tökéletes megoldás, ha nem a sorban elhibázott PPP-konstrukciók egy újabb konstrukciója valósulna meg, hanem ha rendes állami költségvetési keret lenne ennek az útszakasznak a megépítésére.

Kérném a tisztelt képviselőtársaimat, hogy a módosító javaslatunkat támogatni szíveskedjenek.

Köszönöm a szót.

ELNÖK: Két percre Fónagy Jánosé a szó.

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Elnézést, hogy a késői órán szólok. Molnár képviselő úrnak tökéletesen igaza van, mert például az árfolyam valóban ad egy kedvezőbb szituációt. De ennél a sokat emlegetett PPP-nél nem győzöm megismételni és elmondani, hogy amikor ezt kitalálták Nyugat-Európában, akkor lényegében ez egy egyharmados tagozódású konstrukció volt Portugáliában, Spanyolországban vagy Angliában.

(20.20)

A lényeg az volt, hogy körülbelül egyharmada uniós pénz, egyharmada állami pénz, hogy az államnak legyen ráhatása az egészre, és egyharmada volt a magántőke, mely egyharmadnyi befektetésre a bevétel - mert minden PPP-konstrukció alapvető feltétele, hogy a projekt bevételt hozzon, hiszen befektetői kockázatot hoz be a konstrukcióba - nagyjából-egészében elég volt, például az úthasználati díj vagy az egyébként hozzácsatolt fenntartási lehetőségek. Nálunk viszont az elmúlt években gyakorlatilag a teljes projekt ebből valósult meg, és nem arról van szó, hogy a befektető kockázatot vállal, hiszen a magyar költségvetés 20-23-25 évre különböző néven nevezett, de végső soron fix bevételt biztosít a befektetőnek, aki - kérem, gondoljanak képviselőtársaim az M5-ösre, a jelenlévők egy része részt vett annak a másfél éves vizsgálatában - ugyancsak hitelből valósítja meg, ami például az M5-ös esetében egy 17,5 százalékos tőkearányos profitot írt elő eleve.

Tehát már az induláskor lényegesen drágább a dolog. Én úgy gondolom, hogy ezért nem alkalmas a jelenlegi magyar értelmezésű PPP-konstrukció az ilyen projektek finanszírozására.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Gazda László következik.

GAZDA LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Amikor a kormány foglalkozott a 2007-2013-as időszakkal, akkor úgy tervezte, hogy a 3-as autópálya következő szakaszát Nagykállótól Vásárosnaményig PPP-konstrukcióban valósítja meg, és az ehhez kapcsolódó 49-es számú gyorsforgalmi utat a KÖZOP-ban tervezi, tehát európai uniós finanszírozással.

Én Fónagy képviselő úrral nem tudok vitatkozni abban, hogy azoknak a PPP-s konstrukcióknak, amelyek az elmúlt években-évtizedekben Magyarországon megvalósultak, milyen hatásuk volt; bizonyára úgy van, ahogy képviselő úr mondja. De ez nem jelenti azt, hogy ha újra PPP-vel próbálkozunk, akkor azt most már nem tudjuk úgy megvalósítani, hogy az megérje a magyar államnak, a magyar költségviselőknek. Ha pedig a költségvetés helyzetét és azt a helyzetet, amiben jelenleg vagyunk, figyelemmel kísérem, akkor az a bajom, képviselő úr, azzal, amit ön mondott, hogy PPP helyett állami költségvetésből finanszírozzuk, hogy ez ebben az időszakban azt jelenti, hogy ez az autópálya nem épül tovább, mert az állami költségvetés ezt nem tudja viselni. Nem épül tovább az ország legelmaradottabb térségében, abban a térségben, amelyik végre már megérdemelné, hogy kapjon egy olyan autópálya-szakaszt, amely Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét feltárja, továbbmegy a határig, de legalább Vásárosnaményig, és megteremtődjenek azok a lehetőségek, amelyek Szabolcs-Szatmár-Bereg megye fejlődését is továbbvihetik.

Ha pedig azt nézem, hogy ezekben a fejletlen térségekben több csomópont, több leágazás van, akkor én ezt nem hátránynak tekintem - bár a költség szempontjából ez bizonyára hátrány -, hanem a területfejlesztés szempontjából egy elmaradott térségben kimondottan előnynek veszem, mert a leágazások körüli tizenöt-húsz kilométeren belül megvan a lehetőség arra, hogy ott befektetők, beruházók jelenjenek meg, és az a térség is fejlődjön. Higgye el, képviselő úr, ezt megérdemeljük.

A határozati javaslat pedig kimondottan tartalmaz olyan elemeket, amelyek egyrészt megteremthetik azt a garanciát, hogy ez egyrészt az Országgyűléshez visszakerül, másrészt azt mondja, hogy csak akkor javasolja majd PPP-vel finanszírozni, ha az gazdaságosabb, mint az építés és üzemeltetés állami finanszírozással történő együttes megvalósítása. Ez megteremthet egy lehetőséget. Ennek az útnak az engedélyezési terve kész, és szerintem már a kiviteli terve is kész van - nem néztem utána, de bizonyára elkészült -, tehát megteremtődtek azok a feltételek, hogy akár tervezővel meg is becsültessük, tehát alaposan ki tudjuk számoltatni, hogy mikor éri meg nekünk és mikor nem.

A másik problémám Molnár képviselőtársam javaslatával pedig az, hogy amikor tárgysorozatba vette ezt a határozati javaslatot az Országgyűlés, akkor a Nyíregyháza-Vásárosnamény közötti szakasz koncesszióba adásáról volt szó. Azt nem értem, és van egy félelmem, hogy ha elkezdjük kiterjeszteni a 44-essel és a jövő héten majd egy dunántúli fő közlekedési úttal, akkor elvesztjük azt a lehetőséget, hogy tényleg továbblépjünk ezen a területen úgy, hogy okszerűen ez a fejlesztés, ami elsősorban Szatmárnémeti és Záhony felé irányul, meg is valósuljon.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kárpáti Tibor következik.

KÁRPÁTI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A térségben, a szatmár-beregi részen és a nyírségi-szabolcsi részen élő emberek a tavaszi országgyűlési időszak után, amikor módosító indítványok miatt lekerült a napirendről ez a kérdés, megdöbbenéssel tapasztalták, hogy újra veszélyben van az az autópálya, amire évtizedek óta várunk. Amióta eszmélek, mindig egy-egy kis lépéssel jutott előre ez az autópálya, és úgy gondoltam, talán meg se fogom érni, hogy majd eljut hozzánk, hogy eljut a határhoz. Éppen ezért - s ez fideszes képviselőtársaimnak is szól, akik módosító javaslatot nyújtottak be, ezért nem tudtuk tavasszal megszavazni, és ez féléves kezdéscsúszást jelent mindenképpen - szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy a mértékletesség bizonyos esetekben nagyon fontos. Pontosan ebben a Házban vitatkozunk, veszekedünk egymással amiatt, hogy pazarló-e az állam vagy sem, többet költ-e vagy sem. Ennek az autópályának az építése, illetve ez a javaslat jól példázza azt a mértékletességet, amit be kellene tartanunk, és el kellene fogadnunk.

Pontosan tudjuk, az autópályának ez a szakasza - ahogy Gazda László képviselő úr is mondta - építési engedéllyel, tehát engedélyes tervvel rendelkezik, és a kiviteli tervek is majdnem készen vannak. Ezt az autópályát el lehet kezdeni építeni. Ez az autópálya a hat leghátrányosabb helyzetű, tömbszerűen elhelyezkedő kistérség közepébe vezet bele. A leállásokkal lehetőséget biztosít több városnak a rácsatlakozásra, illetve az autópálya odavezetésével való térségfejlesztési elképzelések megvalósítására. Úgy gondolom, ha ez az autópálya eljut Vajáig, ahol a csomópont úgy van megépítve, hogy kiágazzon belőle az M49-es, valamint eljut Naményig, akkor azt az óriási forgalmat, amely Ukrajna, Oroszország, Észak-Erdély, Moldova felől ebbe a térségbe jön, egy háromágú lecsatlakozással átmenetileg kezelni lehet, és már ott össze fogja szedni ezt a forgalmat. Ha ez megvalósul, akkor egy nagyot lépünk abban az irányban, hogy a következő lélegzetvétellel majd eljussunk a határhoz. Mert hol jussunk el a határhoz? Záhonynál, Beregsuránynál vagy pedig Csengersimánál? Mind a három hely jelentkezni fog, és szükségesnek tartja majd a lecsatlakozást. De ha nem építjük meg ezt a szakaszt, akkor erre nem lesz lehetőség.

Úgy gondolom, jelentős összeg az, amit a kormány ennek az autópályának a megépítésére fordít. Elképzelhető, hogy lehet vitatkozni azon, a PPP-ben való megoldás a gazdaságos vagy az állami, nemzeti forrásból való megvalósítás, de szerintem ma nem ez a kérdés, hanem az, hogy legyen-e megkezdve ez az autópálya, vagy nem lehet megkezdeni, mert más forrás nincs. Én messzemenően azt az elvet tartom szem előtt, hogy ha nem versenyképes esetleg egy nem létező nemzeti forrással, akkor is meg kell indítani ezt az autópályát, mert ennek az autópályának a megépítésétől nemcsak a továbbvitel lehetősége teremtődik meg, hanem a leghátrányosabb helyzetű térségben elmozdulást jelent a mostani nagy szegénységből. És azt hiszem, politikailag is fel kell vállalni, hogy az ország leghátrányosabb térségét megközelítjük, és megteremthetjük azokat a feltételeket, ami a boldogulásukat is jelenti.

(20.30)

Közlekedési szempontból pedig indokolt. Úgy gondolom, hozzá kell kezdeni, hiszen a 2013-ig a későbbiek során rendelkezésünkre álló forrás lehetőséget teremt majd, hiszen tudjuk, hogy a KÖZOP programban benne van az M49-es részbeni megépítése.

Szeretném kérni az államtitkár urat, aki itt van, hogy a közeljövőben megtartandó Magyarország-Románia közös kormányülés során fel kell vetni a határmetszés kérdését az M49-es vonatkozásában, hogy egy nyomvonal kijelölésével műszakilag elő lehessen készíteni majd a következő fázis megépítését is. Úgy gondolom, aktuálissá válik majd a következő fázisban Záhony megközelítése, hisz ott is egy nagy logisztikai beruházás előkészítése, illetve kivitelezése folyik, és lehetőség kínálkozik majd a 41-es tehermentesítésére is, amikor az ukrán határt eléri majd ez az autópálya.

Azt hiszem, igazából az ott élők érdekeit az szolgálja, ha a lehetőségek figyelembevételével a leghamarabb hozzákezdünk ennek az autópályának a megépítéséhez. Kérem ezért a képviselőtársaimat, kérek mindenkit, segítsenek bennünket abban, hogy ebben a most lehetséges formában minél hamarabb megkezdődjön ennek az autópályának az építése.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Kétperces felszólalások következnek. Pettkó Andrásé a szó.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja már a tavaszi ülésszakon az általános vitában elmondta az álláspontját az autópálya megépítésével kapcsolatban. Ehhez most csak két rövid gondolatot szeretnék hozzátenni. Azt gondolom, fontos volna, hogy minél hamarabb megkezdődjön az autópálya építése.

A másik dolog, ami tudom, amikor milliárdokról, tízmilliárdokról, esetleg százmilliárdokról van szó, akkor az, amit most fogok javasolni és kérni az államtitkár úrtól, nem egy olyan hatalmas összeget tesz ki. De ha ma valaki megy az autópályán, és megérkezik Nagykálló térségébe, akkor csak Nyírbátor van kiírva. A térség polgármestere, Juhász Zoltán már többször kérte, hogy egy kis táblát helyezzünk már el, hogy itt van Nagykálló. Ha ennek a táblának az elhelyezésére minél hamarabb sor tudna kerülni, akkor azt gondolom, néhány ezer forintból több száz vagy több ezer ember életét meg tudnánk könnyíteni. (Puch László: PPP-ben...)

Tehát ebben a kis vitában arra kérem az államtitkár urat, hogy ezt a kis táblát minél hamarabb helyezzük el, hiszen a Nagykállóba menő embereknek ez egy tájékoztatás. Tudom, hogy azért nincs tábla, mert a végső célt szokták mindig kiírni, mégis azt gondolom, egy ilyen kis tábla elhelyezése nem egy akkora összeg, hogy ezt ne lehetne megoldani.

Köszönöm figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Tilki Attiláé a szó.

DR. TILKI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Úgy gondolom, eddig szakmai kérdésekről beszéltünk, és ezért volt számomra kicsit meglepetés Kárpáti Tibor képviselőtársunk mondandója. Hiszen senki nem akarja meggátolni az autópálya-építést.

Azt hiszem, felesleges most ide újból behozni azokat a politikai ízű hangokat, amelyek lejátszódtak már köztünk a sajtóban az ülésszak vége után. Higgye el, képviselőtársam, mindegyikünknek közös az érdeke, épüljön meg minél hamarabb. De azért gondoljon arra, hogy nem biztos, hogy célszerű azt az utat követni, amit ön javasol és felvet, miszerint sajátosan értelmezi a mai magyar demokráciát: ne adjon be ellenzéki képviselő módosító javaslatot, hiszen azzal késleltet, hátráltat, és talán megakadályozza. Szó sincs arról, és talán nem célszerű önnek ilyen hangot megütnie. De engedtessék meg nekünk - hiszen ez a jogunk megvan -, hogy ilyen lehetőségekkel éljünk. Úgy gondolom, nem gátoljuk ezzel az építést, de mindenféleképp - egyéni országgyűlési képviselőként meg talán főleg - fontos nekem a saját térségem. Hiszen talán önnek is fontos az a térség, ahol ön lakik, és ahonnan listáról bekerült. Ott nem hiszem, hogy annyira elégedettek lennének az emberek azzal a válasszal, hogy legyünk mértékletesek, ne beszéljünk az M49-esről, beszéljünk csak az autópályáról, örüljünk, hogy az autópálya megépül, és majd valamikor megépül az M49-es.

A kormányülésről pedig csak annyit, hogy két évvel ezelőtt, egy szintén magyar-román közös kormányülésen valószínűleg elhangzott ez a kérdés, hiszen az akkori megyei sajtó tele volt ezzel, mégsem történt semmi. Tehát a mi feladatunk - egyéni országgyűlési képviselőknek és országgyűlési képviselőknek -, hogy igenis mozgassuk azokat a kérdéseket, amelyek a térségünk előrejutásához hozzásegítenek.

ELNÖK: Folytatjuk a kétperces felszólalásokat. Kárpáti Tiboré a szó.

KÁRPÁTI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tilki képviselő úr válasza ösztönöz arra, hogy újra egy kétpercesben szóljak.

Tisztelt Képviselő Úr! Tavasszal olyan módosító indítványokat adtak be, amelyeket nem lehet megvalósítani. Úgy gondolom, ez közelebb van egy megvalósítás szabotálásához, mintsem a jóindulatú kiszélesítéséhez. Ön el akarta vinni a 49-es utat egész máshová, majdnem azt mondhatnám, az ország másik részébe. Nem ott akarta megvalósítani, ahol már majdnem elkészült tervek, sőt jóváhagyott nyomvonalak vannak.

Úgy gondolom, tavasszal úgy tűnt, hogy van egy megállapodás, hogy a megvalósítható, a tervek szerint rendelkezésre álló autópálya-szakaszt meg tudjuk kezdeni. Akkor már meglettek volna a közbeszerzési eljárások, a régészeti feltárások, és legkésőbb ősszel vagy tavasszal megindulhatott volna az autópálya-építés. Erre mondtam én azt, hogy a mértékletesség a realitásérzéket és a megvalósíthatóságot jelenti. Ha így gondolkodunk, akkor sokkal többre jutunk, semmint ha olyan elképzeléseket, ami úgy tűnt, hogy önök nem a megvalósítást, hanem annak az elhúzását akarják ezzel szorgalmazni. Hiszen irreális elképzelések beadása módosító indítványként nem segíti az ügy megvalósítását.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Fónagy János következik.

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Képviselő Úr! Természetes, hogy minden képviselőnek az az érdeke, hogy a saját térségét próbálja helyzetbe hozni. Kérem, higgye el, mindnyájan tudjuk, hogy Szabolcs-Szatmár-Beregnek és főleg a Nyíregyháza mögötti, tehát a naményi vonalnak szüksége van erre, mint ahogy szükség van arra is, hogy valahol Vásárosnaménynál egy Y, kettős vagy hármas elágazás legyen. Tudjuk, tizenöt éve tudjuk.

De kérem, higgye el, hogy Belső-Baranyának vagy Belső-Zalának is nagyon nyomorúságos a helyzete, ők is nagyon megérdemelnék - mert ön mondta, hogy ki mit érdemel meg -, és nagyon megérdemelné, mondjuk, az egyébként ugyancsak a tíz legkeservesebb kistérségbe tartozó edelényi térség is, tehát az M3-astól északra lévő, akár a Sajó, akár a Hernád völgye, hogy a jelenleginél jobb helyzetbe kerüljön.

Sajnos itt tartunk, van közös feladatunk bőven. De kérem, hogy azt azért gondolják meg, ahogy megérdemelte Csongrád vagy megérdemelte a Tiszántúl az M5-öst is. Csak az M5-ösnek az elmúlt tíz évben a keszekusza, átgondolatlan konstrukciója, nem tudjuk pontosan kiszámolni, de az a 180 kilométer ma körülbelül 800-900 milliárd forintot feltételez, megengedem, az üzemeltetési költséggel együtt. Ezek hihetetlen pénzek. Amiről most beszélünk, az M3-asnak ez a szakasza - vannak számításaink - az elkövetkezendő 25 évre körülbelül 500 milliárd. Hihetetlen pénzek! És ne haragudjon, ezek a pénzek többek annál, mint hogy én milyen jó gyerek vagyok a saját választókörzetemben, vagy ön milyen tetszetős dolgokat mond. Meg kell építeni! Minél előbb meg kell építeni!

Kérem, gondoljon arra, hogy nekirohantak az M6-osnak. Azonnal, politikai kényszer volt, muszáj volt, megígérték: Dunaújváros, Pécs, et cetera. Kell az M6-os? Persze hogy kell! Életveszélyes volt - nem volt, ma is az - a 6-os út. Persze hogy kell! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) De kérem, nézze meg, hogy egy előkészítetlen dolog mit okoz! Műszakilag is, gazdaságilag is. Ebben kérem az együttműködést, és nem az érdem megítélésében.

ELNÖK: Molnár László következik.

MOLNÁR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Gazda képviselőtársamnak szeretném mondani, hogy nem egy adhocráciáról van szó. Egyszerűen arról, hogy a gyorsforgalmi törvényben az M44 következett Vásárosnamény, illetve az M6 után. Az indikatív KÖZOP-os programban a Vásárosnaményt követő következő rangsorban az M44 van, és szerettem volna felhívni a kormányzat figyelmét, hogy tervszerűen végezzük a munkát, és valóban ne engedjünk be olyan szakaszokat azon túl, ami be van tervezve, hanem végezzük a munkát.

(20.40)

Persze, hogy mi itt egymással vitatkozunk, a két legelmaradottabb megye - mondjuk ezt -, ez annak is köszönhető, hogy a hosszú távú fejlesztésről szóló kormányrendelet úgy változott, hogy ma már jószerével nyomvonal kell hozzá, és semmi más, sem terv, sem költség-haszon elemzés. Évekig güriztünk az előző ciklusban, hogy kerüljön be a gyorsforgalmi törvénybe a költség-haszon elemzés - most kikerül. A telekalakítás, illetve a kisajátítás nem került be, a kiemelt - hogy is mondjam - közérdekűség, csak a közművek csomóponti vonatkozásában. Nem tudunk úgy haladni, ahogy kellene. Na, ezekre kellene sokkal nagyobb figyelmet fordítani, és nem egymás idejét elvonva - bocsánat, hogy ezt mondom - ezen vitatkozni, hogy kinek kell. Mindenkinek kell az út. Természetesen szeretnénk a magunk körzetét felvirágoztatni, azért választottak meg. De azt gondolom, nem erről kellene vitatkozni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tilki Attiláé a szó.

DR. TILKI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Gondoljunk vissza a tavaszi ülésszak utolsó ülésnapjára! Ha a kisebbségi kormányzás egyéb ügyes-bajos dolgai helyett talán ezzel a kérdéssel foglalkoztak volna, akkor bekerülhetett volna az utolsó előtti ülésnapra, és akkor lehetőségünk lett volna már a tavaszi ülésszakon lezárni ezt a kérdést - ez az egyik.

A másik: szerintem felesleges egyéni országgyűlési képviselőt politikai pellengérre állítani, hogy merek szólni a térségemért, és azzal vádolni, hogy eltérítem és ide-oda vezénylem az M49-es utat. Nyilván erre lehetőségem sincs. De azért tudom nehezen értelmezni Kárpáti képviselőtársam szavait, hiszen az ön által szervezett egyik fórumon a tervezőkkel egyeztetve azt a felvilágosítást kapták a térség polgármesterei, hogy a nyomvonalba még igenis beleszólhatnak. Az én demokráciafelfogásom ezek szerint tényleg más, mint az öné. Úgy gondolom, hogy ha ez elhangzik, hogy beleszólhatnak a térségi polgármesterek, akkor jogosan hívok össze egy olyan fórumot, ahol el is mondhatták a véleményüket, és megfogalmaztak egy javaslatot. Ha tudtuk volna, hogy ez kvázi szemfényvesztés, itt a javaslat már eldöntött, ez csak egy ilyen politikai imidzsakció volt, akkor természetesen nem fogalmaztunk volna meg véleményt. De én kérem szépen, ne vigyük el ebbe az irányba. Az a fontos, hogy a térségünkben épüljön ez a gyorsforgalmi út, és lehetőleg minél hamarabb.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Mivel nem látok több jelentkezőt, a részletes vitát lezárom. Kérdezem Puch László államtitkár urat, hogy kíván-e szólni. (Puch László: Igen.) Öné a szó.

PUCH LÁSZLÓ közlekedési, hírközlési és energiaügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Engedje meg, hogy mindjárt ezzel kezdjem: az összefoglalóban a módosító indítványokkal kapcsolatban azt szűrtem le, hogy kétféle módosító indítvány érkezett. Az egyik ki akarja bővíteni, és természetesen a térség fejlesztése érdekében újabb és újabb lehetőségeket próbál ebbe a határozati javaslatba beépíteni. De azt szeretném mondani, hogy szakmailag ma pillanatnyilag még nem indokolt a 49-es ilyen gyors fejlesztése. Minden számításunk azt mondja, hogy... - a forgalomszámlálások és a jövőben tervezett forgalmak a kétszer egysávos út, ami később autópályává fejleszthető módon kell hogy megvalósuljon, költségtakarékos és hatékony megoldás.

Szeretném felhívni a képviselő urak figyelmét arra, hogy természetesen vannak itt valódi hatékonysági számítások, nagyjából a forgalomszámlálások és a forgalombecslések alapján történnek meg azok a döntések, hogy melyik út fejlesztése milyen ütemben és hogyan tud megvalósulni.

Azt gondolom, hogy a Beregdaróc-Vásárosnamény szakaszra is szükség lesz, ami 2013 utánra van tervezve. Ezért ma ennek a javaslatnak a beerőltetése, úgy gondolom, olyan előkészítettségi állapotban van, hogy semmiképpen nem tudna megvalósulni. Ezért a kormány ezeket a módosító indítványokat nem tudja támogatni, mint ahogy nem tudja támogatni pillanatnyilag a 44-es autóút, gyorsforgalmi út beépítését sem ebbe a határozati javaslatba, és szeretné a kormány, ha az Országgyűlés ezt a mandátumot megadná, hogy a közbeszerzési kiírás megtörténhessen, és végül a döntések megszülethessenek a tekintetben, hogy a valódi kivitelezés is megjöhessen, hiszen a számítások szerint nemcsak az egy országgyűlési döntés, hanem még egy országgyűlési döntés vár ránk, amikor a tényleges kötelezettségvállalásról kell hogy döntsön az Országgyűlés.

A másik ilyen módosítóindítvány-csomag, amelyet Fónagy képviselő úr javasolt, a PPP-finanszírozás helyett a költségvetés. Azt gondolom, ha a kilencvenes évek közepén leülünk, és végiggondolta volna az akkori Országgyűlés, illetve felelős kormányzat, hogy hogyan, mint és milyen ütemben kívánja a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztését, akkor lehetett volna utakat választani. Volt, aki a fejlesztési bankon keresztül hitelfinanszírozással próbálta megoldani, utána volt egy szocialista kormány, amely a költségvetésbe visszahozva óriási terheket rakott a költségvetésre, és a következő program most kvázi a privát tőke bevonása, lerövidítve, a PPP-programban való megvalósítás.

Azt gondolom, hogy ez a megvalósítási mód egyre esélyt ad: elhúzza a költségeket, összességében reálértéken számítva nagyjából ugyanazon a költségszinten van, mintha egyébként a közvetlen közbeszerzési eljárásban akár a fejlesztési banki, akár később a költségvetési keretekből valósult volna meg. Viszont van egy nagy előnye: előrehozhatók beruházások. Igaz, hogy egy olyan kötelezettségvállalással, és nem véletlenül, hogy az Országgyűlés jóváhagyása nélkül erre nincs lehetőség. Szeretném mondani a képviselőtársaimnak, hogy a kormány ragaszkodik az eredeti beterjesztéshez. Az M3-as továbbépítésének ezt a lehetőségét látja, amit az előterjesztésben előírt, és abban a formában tudja csak elképzelni ma, amely az úgynevezett PPP-konstrukció.

Szeretném kérni a képviselőtársaimat, hogy most ebben a formában fogadják el. Amennyiben további igények felmerülnek, akár az új út, a 44-es tekintetében, akkor egy önálló eljárási rendben vizsgáljuk meg, hogy milyen lehetősége van a PPP-konstrukcióban vagy egyéb más konstrukcióban a megvalósításhoz. Molnár képviselő úrnak mondom, hogy egyébként a gyorsforgalmi úthálózatról szóló törvény előírja, hogy ennek az útnak meg kell valósulnia, tehát elvileg van lehetőség végigmenni egy ilyen úton.

Köszönöm szépen, elnök úr. Kérem a képviselőtársaimat, a módosító indítványok elvetésével támogassák a lehető leggyorsabb megvalósítását a törvénytervezetnek.

Köszönöm.