Felszólalás adatai

ELNÖK: Képviselő úr nem fogadta el a választ. Kérdezem az Országgyűlést, hogy elfogadja-e azt. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a miniszteri választ 169 igen szavazattal, 124 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett elfogadta.

Következik a mai nap utolsó interpellációja, amelyet Tilki Attila, a Fidesz képviselője nyújtott be az egészségügyi miniszterhez: "Ez már tényleg vérre megy!" címmel. Képviselő úr!

DR. TILKI ATTILA (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt héten megdöbbenten szereztem tudomást arról a számomra teljesen elfogadhatatlan hírről, amely szerint Fehérgyarmaton a szatmár-beregi kiemelt kórház keretein belül működő véradó állomás 2008. január 1-jén bezár. Az 1964 óta működő véradó állomást, amely nemcsak városunk, hanem Szabolcs-Szatmár-Bereg megye büszkesége is, most bezárják annak ellenére, hogy az országos átlagot meghaladó az állomás körzetében élő véradók száma. Az ország egyik leghátrányosabb helyzetű kistérségében, ott, ahol az emberek napi megélhetési gondokkal küzdenek, súlyos társadalmi, gazdasági, egészségügyi válság felé sodródnak. Ebben a válságos helyzetben egy olyan döntést hoz a kormány, amely több mint 50 ezer ember vérellátását fogja veszélybe sodorni. A súlyos és egyébként szegény sorban élő betegek újabb hátrányt szenvedhetnek, ha az életüket mentő vért Nyíregyházáról, több mint száz kilométerről kell majd szállítsák.

Egyre erősebb bennem a felvetés, hogy a kisebb településeken a vérellátó állomások bezárása bizonyos privatizációs érdekeket szolgál. Ezt a fejetlenséget, a szakmai egyeztetés hiányát ugyanis már nem lehet pusztán tévedéssel indokolni, ehhez már tudatosság kell. Ebben a halmozottan hátrányos térségben, ahol olyan területek is vannak, ahova a mentő tizenöt percen belül sem ér ki, most tovább csökkentik a szó szerinti túlélés esélyeit. Jól bevált módszer ez a kormány részéről: tudatos vidékrombolás, gazdasági racionalizálásnak álcázott leépítés, bezárás, majd következhet a privatizálás - olcsón, ár alatt, éjszaka, mondhatnánk azt is, hogy tolvaj módjára.

Ezt igazolja az a tény, hogy a vérellátót vezető főorvos, aki a nyugdíjkorhatárt már régen elérte, megüresedő helyére a mai napig nem írtak ki pályázatot. Legalábbis eddig ez a hír hozzánk még nem jutott el. Az elmúlt években már alig fordítottak a vérellátó állomás fejlesztésére néhány eszköz beszerzésén kívül. Meg kell nézni, hogy néz ki ebben a kiemelten jó kórházi környezetben ez az elhagyatott vérellátó, ahol csak az ott dolgozók magas színvonalú szakmai munkájának köszönhető az országos átlagot is meghaladó eredmény és elismertség. Az itt történtek alapján nem lehetünk biztosak abban sem, hogy következő alkalommal nem a lélegeztető gépet adják el, mondjuk, a magas villanyszámlára vagy az alacsony kihasználtságra való hivatkozással.

(15.20)

Az államtitkár úrnak el kellene fogadnia a tényeket, amely szerint az egészségügyi ellátás biztosítása, annak ellenére, hogy bizonyos esetekben veszteséges, az állam kötelező feladata, és az ahhoz való jog az alkotmányban is rögzített emberi alapjog. Hazánkban nem jár anyagi juttatás a véradásért, a donorok jutalma pusztán az a tudat, hogy életeket menthetnek.

A kérdésem a következő. Miért veszi el a kormány az itt élő emberek szolidaritásba vetett hitét? Mi is Németországhoz hasonló helyzetbe kívánunk kerülni, ahol az emberi életek megmentéséhez szükséges vért külföldről vásárolják?

Várom válaszát. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

ELNÖK: A választ Kincses Gyula államtitkár úr adja meg.

DR. KINCSES GYULA egészségügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Parlament! Tisztelt Képviselő Úr! Először is szeretném megnyugtatni, hogy az ott élő kistérség lakóit, az 50 ezer embert semmi ilyen veszély nem fenyegeti. A vérellátás teljesen más elveken működik, a vérellátás lényege nem az, hogy a levett vért kapják vissza az ott élő betegek. Ebben a tekintetben is működik a nemzeti kockázatközösség, a vérellátás teljesen más elvek szerint épül fel. Ma is egy vérdepóból kapják a betegek a vért, és ez a vérdepó már 2004 előtt is Nyíregyházáról kapta a vért, 2004 után Debrecentől, hiszen a fehérgyarmati vérellátó 1999 óta nem állít elő vérkészítményt.

Tehát semmilyen ilyen jellegű elvonás, megvonás nem történik. Egy kórház nem attól kórház, nem attól fejlődőképes, hogy van-e saját vérellátója, vagy nem; a vérdepó, amely a betegek szempontjából fontos, ugyanúgy elérhető lesz, tehát a betegek ugyanúgy megkapják továbbra is a vért, hiszen annak az előállítása eddig sem helyben történt.

A magyar törvények egyébként nem teszik lehetővé a vér külföldről történő importálását, tehát ez a veszély szintén nem fenyeget. És általában szeretném leszögezni, hogy a privatizáció nem célja a kormány átalakítási stratégiájának. A kormány az ellátórendszer hatékonyságát szeretné javítani, és amennyiben ebben eszköz a privatizáció, akkor lehetséges, de ebben a kérdésben - a vérellátó privatizációja, s a többi - ez fel nem merülhet. Egyébként a vérellátásnak ezeket a korszerű koncentráló elveit még 2000 környékén alakította ki valaki, aki az önök padsoraiban ül, és nagyon jól működik ez, tehát nincs szükség a decentralizált kis vérellátók működésére.

A véradók érzése - hogy adhatnak vért, és ezzel hozzájárulhatnak az embertársaik megmentéséhez - abszolút fontos, de ehhez szintén nincs szükség vérellátó állomásra, mert a mobil vérvételi egységek, ahogy az ország más helyein, itt is tudják ezt biztosítani.

Nagyon tisztelem a képviselő úrnak azt az ambícióját, hogy a helyi kórházért küzd, és ha ebben, bármilyen szakmai dologban segítségére tudok lenni, szívesen felajánlom azt, de a vérellátóért ne fájjon a szíve, mert semmilyen ellátási zavart nem fog okozni.

Kérem a válaszom elfogadását. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Kérdezem a képviselő urat, elfogadja-e az államtitkár úr válaszát.

DR. TILKI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár úr, a válaszát nem tudom elfogadni, hiszen a szolidaritás attól szolidaritás, hogy az ember vért tudjon adni azoknak, akiknek szüksége van rá. (Zaj. - Az elnök csenget.) Miért pont most higgyünk önöknek, hiszen azt ígérték, hogy nem lesz fizetős az egészségügy, és azt ígérték, hogy a gyógyszerköltség a lakossági teher tekintetében nem fog növekedni. Több mint 20 milliárddal növekedett.

Egy József Attila-idézetre szeretném felhívni a figyelmet, a Világosítsd föl című versében azt mondta: "Világosítsd föl gyermeked: A haramiák emberek". Nos, aki eddig azt hitte, hogy Ali baba és társai lehetnek csak a haramiák, most pontosan tudja és látja, hogy a politikai patkó szemközti oldalán ülnek azok, akik a társadalom megítélése szerint is tönkreteszik majd az egészségügyet. (Taps az ellenzék padsoraiból. - Felzúdulás a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Kérdezem az Országgyűlést... (Zaj, közbekiabálások a kormánypárti padsorokból. - Az elnök csenget. - Dr. Vojnik Mária: A képviselő úr most büszke magára? Nagyon kellene szégyenkeznie! - Révész Máriusz: Titeket szégyell az ország. - Dr. Veres János: Rá kellene szólni a képviselő úrra, figyelmeztetni kellene, ennyit megérdemelne. - Bekiabálások mindkét oldalon.) Én élvezem a dialógust. Ha az urak, hölgyek befejezték, akkor akár szavazhatunk is.

Kérdezem az Országgyűlést, elfogadja-e a választ. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 172 igen szavazattal, 120 nem szavazat ellenében, 1 tartózkodás mellett elfogadta a választ.

Áttérünk az azonnali kérdések órájára, két perc technikai szünetet rendelek el. (Rövid szünet. - Számos képviselő távozik az ülésteremből.)

Mivel látom, hogy Ékes Ilona már feltűzte a mikrofonját, hiszen ő lesz a kérdést feltevő képviselő, folytassuk a munkánkat. A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterhez intézi kérdését: "Miért nem mond igazat a miniszter?" címmel. A miniszter úr halaszthatatlan közfeladata ellátása miatt válaszadásra Gőgös Zoltán államtitkár urat jelölte ki. Kérdezem a képviselő asszonyt, elfogadja-e a válaszadó személyét. (Ékes Ilona bólint.) Készségesen elfogadja, tehát öné a szó.