Felszólalás adatai

Igen, ezt már hallottuk bizony. Ez sajnos szégyenletes, úgyhogy érdemes megismételni még egyszer, mert ez az a módosító indítvány, amiben a korhatárra vonatkozó szabályokat tovább módosítgatják, ráadásul teljesen életszerűtlenül, ahol elvesznek még pénzt az emberektől, akiknek már így is alig maradt valami a zsebükben. Úgyhogy ezekről mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy pontosítások, illetve ha valami pontosítás lehet, akkor ezek a költségvetési hiányok kipótlására vonatkozó pontosítások, innen-onnan még néhány ezer forintot lecsippantunk, azért, hogy tömködhessük vele a lyukakat.

(1.20)

Az már más kérdés, hogy mi lesz azokkal, akiknek ez az ötezer forint nagyon is hiányozni fog a zsebéből havonta.

Hazugság az indoklásban, és sajnos nagyon komoly kudarc a Fidesz-kormánynak, mert én bizony elővettem a 2007-es, 2008-as nyilatkozatukat a rehabilitációs járadékra vonatkozó törvény vitája során, amikor önök ellenzékben voltak, és számos ponton sikerült idéznem is az általános vitában jelenlegi képviselők, kormánytisztviselők és államtitkárok szavait, hiszen az LMP álláspontja igencsak összevág azzal, amit önök akkor, 2007-2008-ban gondoltak arról, hogy hogyan is lehetne a megváltozott munkaképességűek helyzetét javítani, nyílt munkaerő-piaci integrációját segíteni. Sajnos, úgy látszik, hogy most kormányon erről egészen mást gondolnak, látható ez ezen a törvényen, ezen a tákolmányon, ezen a fantáziátlan, tulajdonképpen a megszorító csomag részeként értelmezhető salátatörvényen, amit önök benyújtották másfél év után.

Elhangzott itt, és az 1. ajánlási pontra, Tapolczai Gergő képviselőtársam egyik nagyon fontos módosítójának a tulajdonképpeni megszüntetése alapján szeretnék utalni, ajánlási pontokat a zárószavazási ajánlási pontok alapján mondanék. Nem értjük, hogy ugyan hogy lehet az, nem elég, hogy egy fix összeget állapítanak meg önök rehabilitációs járadékként, ezt ráadásul még a költségvetési törvényben sem kívánják felülbírálni évente. Egyszerűen nem értjük, hogy mi ennek a logikája, miért is ne kellene ezt az összeget valamilyen módon felülvizsgálni, és igazítani a mindenkori költségvetési összegekhez, és miért kell ezt egy fix, 954 ezer forintos összegben meghatározni korlátlan időre. Mi támogattuk Tapolczai Gergő módosítóját, de ugyanakkor beadtunk egy másikat, amelyet mi sokkal jobb megoldásnak tartunk, éspedig azt, hogy a mindenkori minimálbérhez kössük a rehabilitációs hozzájárulás összegét, hiszen tulajdonképpen akkor kell befizetni ezt egy cégnek, ha nem hajlandó fölvenni megváltozott munkaképességűt, tehát a minimálbérhez kötés igencsak logikus.

A zárószavazás előtti módosítók, amelyek a minisztertől jöttek, Réthelyi minisztertől, vonatkoznak a jogosultsági korhatár megállapítására is, ezzel kapcsolatosan is aggályaink vannak. Itt több ajánlási pontra is fel lett bontva ez a javaslat, úgyhogy nem mondanék konkrét számokat. Véleményünk szerint ugyanis a korhatár alatti rokkantnyugdíjasok több mint 70 százaléka 50 felüli, közel 28 év átlagos szolgálati idővel rendelkezik, és legtöbben 55-57 éves korban haláloznak el, tehát sokan már a nyugdíjkorhatárt sem érik meg. Indokolatlan ezért szerintünk ezt az időszakot kihagyni a rokkantsági ellátásra való jogosultságból.

Célszerű lenne figyelembe venni, hogy a megváltozott munkaképességű személyek átlagéletkora közel tíz évvel alacsonyabb egészséges embertársaikénál, s ebből következik, hogy a nyugdíjkorhatárt elérők részére ennyivel rövidebb ideig kell nyugdíjat folyósítani. A javasolt tíz év, amit az LMP javasolt, vagy legalább 25 éves szolgálati idő alkalmazása tehát egy sokkal kedvezőbb társadalmi fogadtatást és sokkal életszerűbb megoldást nyújthatott volna a megváltozott munkaképességűek számára.

Az elvonásokról, a további megszorításokról Vágó képviselőtársam és MSZP-s képviselők is beszéltek már, erre nem szeretnék most külön kitérni.

Összefoglalnám azt tehát, hogy véleményünk szerint ez egy elég botrányos és fantáziátlan törvényjavaslat, nem szolgál más célt, mint hogy további költségvetési hiányokat sikerüljön ezen keresztül pótolni, és mindaz, amire igazából szükség lett volna, a nyílt munkaerő-piaci integráció eszközeinek megteremtése, egy egészen új, korszerű szemlélet behozása, a hátránykompenzáció szemlélete, amely tulajdonképpen azt ismeri el, hogy megváltozott munkaképességű, fogyatékossággal élő embertársaink folyamatos hátránnyal, költségtöbblettel tudják csak élni mindennapi életüket, ennek a szemléletnek a behozása is hiányzik a törvényből. Erre mi javaslatokat tettünk, konkrét javaslatokat, amelyek sajnos nem kerültek elfogadásra.

Összességében azt lehet mondani, hogy mindezek hiányoznak, és nem is értjük, hogy néhány év alatt a Fidesznek hogyan változhatott meg a véleménye arról, hogy mire is van szüksége több százezer embertársunknak ahhoz, hogy megtalálja a helyét a társadalomban, a nyílt munkaerőpiacon.

Engedjenek meg még egy utolsó mondatot, egy idézetet Berháth Ildikó jelenlegi kormánybiztos asszonytól, aki 2008-ban még országgyűlési képviselőként egyik azonnali kérdését így zárta: "Félelemkeltéssel nem lehet munkahelyeket teremteni." Uraim! Ezt a gondolatot megfontolásra alkalmasnak gondolom ma is, és azt hiszem, hogy ez a törvény ezzel szembemegy, tovább fenyegeti, további bizonytalanságba sodorja azokat az embereket, akik nagyon komoly hátrányokkal küzdenek, kénytelenek a munkaerőpiacon megtalálni a helyüket. Pedig van számos pozitív példa, számos jó gyakorlat, remek ötlet, kutatás, amelyre önök alapozhattak volna egy igazán korszerű szemléletű és igazi megoldásokat hozó törvényjavaslatot, de sajnos nem ezt tették. Kérem, fontolják meg még egyszer, vonják vissza ezt a javaslatot, és hozzanak ide a Ház elé egy sokkal jobbat.

Köszönöm. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.)