Felszólalás adatai

Három pontot szeretnék kiragadni. Az egyik a 19. ajánlási pont, amiben, mondván, hogy a munka törvénykönyvével kívánják megteremteni a koherenciát, kiveszik azt a lehetőséget a köztisztviselők számára is, hogy a 6-12 év közötti gyermekek esetén, ha 14 napnál többet betegek, akkor otthon maradhasson az édesanya fizetés nélküli szabadságon. Ezt elég sajátos kommunikációval vitték át a munka törvénykönyvénél is, mert azt állították, hogy a 10 év alatti gyermekeknél meg fog maradni, és aztán a 10 és 12 év közöttieknél pedig táppénzre lesz jogosult az édesanya. Ez az egész egy nagy humbug volt, valójában megszüntettek egy eddig létező lehetőséget, és egy olyanra hivatkoztak, ami szintén eddig is létezett, tehát összességében szűkítették a gyermekneveléssel járó terhek viselésére a jogszabályi körülményeket.

Most már csak az lenne a kérdésem, hogy amennyiben egy édesanyának, aki dolgozik, a 6-12 év közötti gyermeke egy év alatt 14 napnál többet merészel beteg lenni, akkor mit kezdjen vele, akkor ezt hogyan oldja meg. Erre majd várnék tisztelettel egy választ, hogy mit javasolnak.

Az külön érdekes, hogy a koherenciát mindig csak akkor tartják fontosnak, amikor az önök érdeke. Érdekes módon a rendvédelmi szakszervezeteknél nem tartották fontosnak, hogy az általános szakszervezetekre vett jogokat beemeljék a rendvédelmi szakszervezetekre vonatkozóan is, (Folyamatos zaj, az elnök csenget.) egyéb esetekben viszont, például most, nagyon fontos a koherencia.

Továbbá felhívnám a figyelmüket, hogy nem tudom, mennyit szoktak egyeztetni az egyes frakciókon belül, de például a családvédelmi törvénytervezetükben benne van ez a fizetés nélküli szabadság mint alapvető jog a családok számára. Esetleg néha beszéljenek egymással is a kormánypárti frakciók.

Itt jegyezném meg, hogy külön érdekesség - nyilván ez is a gyermekvállalás ösztönzésére és a családok támogatására -, hogy a várandós és kisgyermekes nők védelmét is ebben a közszolgálati tisztségviselőkről szóló törvényben tulajdonképpen megszüntetik, ugyanis méltatlanság címszó alatt innentől kezdve ki lehet majd rúgni őket. Biztos ez is a családvédelmi programjuk része.

A második, amire ki szeretnék térni, az 50. pont, ami a szakszervezetekre vonatkozik. Ebbe beemelték azt, hogy a munkaidő-kedvezmény nem vonható össze. Ezzel tulajdonképpen deklarálják, hogy a közszolgálat területén, csakúgy, mint a rendvédelemnél, egyszerűen a szakszervezeteket teljesen el akarják lehetetleníteni. Ugyanis, ha nem vonható össze a munkaidő-kedvezmény, akkor nyilvánvalóan nem lesznek főállású szakszervezeti munkavállalók, és vannak olyan területek - például a jogi képviselet -, amik másképp nem megoldhatók. Ezzel igazából deklarálják ezt a céljukat, amit már mindenki tud, de ezek újabb bizonyítékok.

A harmadik pedig, ami különösen botrányos, az indoklása pedig különösen röhejes, hogy az országgyűlési hivatalnál dolgozó köztisztviselőknek ezentúl a házelnök legyen a munkáltatójuk. Ha ezt lefordítjuk egyszerűre, akkor a Jobbik-frakció köztisztviselőinek ezentúl Kövér László lesz a munkáltatója. (Lázár János: Helyes! Végre rend lesz.) Az indoklás különösen szellemes, miszerint a törvényjavaslat szellemiségének egysége érdekében kellett ezt megalkotni. (Lázár János: Ez így van.) Ez így önmagában magáról a törvénytervezetről el is mondja, hogy milyen a szellemisége az egésznek. Ez nagyon vicces lesz, amikor majd Kövér László fog arról dönteni, hogy a Jobbik-frakcióban ki mire alkalmas és képes, és ki kell rúgni vagy sem, illetve ki mikor mehet szabadságra, vagy mikor menjen szabadságra. Azt gondolom, ezt önök sem gondolhatták komolyan. Ez már a parlamentáris demokráciának olyan szintű megcsúfolása és kigúnyolása, hogy ne haragudjanak, de ez közröhej.

Köszönöm a szót. (Lázár János: Nem haragszunk. - Taps a Jobbik soraiban.)