Felszólalás adatai

DR. GÉMESI GYÖRGY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Miniszter Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Kedves Polgármester Hölgyek, Urak! Vendégek! Nagyon sok minden elhangzott az elmúlt lassan három órában ilyen és olyan megközelítésből, és ennek kapcsán szeretnék néhány dolgot leszögezni: elsősorban azt, hogy a Magyar Demokrata Fórum érdekelt abban, hogy egy jól működő közigazgatás legyen Magyarországon. A Magyar Demokrata Fórum érdekelt abban, hogy hatékonyan legyenek a pénzeszközök felhasználva. A Magyar Demokrata Fórum érdekelt abban, hogy minél jobb szolgáltatásokat tudjunk és tudjanak biztosítani a települések. Érdekelt abban is, hogy a településen élők, lakók komfortérzése és elemi jogaik minden tekintetben ki legyenek elégítve, mert, tisztelt képviselőtársaim, mindenkinek joga van megfelelő iskolához, mindenkinek joga van megfelelő szolgáltatásokhoz ebben az országban, és mindenkinek joga van a megfelelő szinten elérni mindent, ami ahhoz kell, hogy az igényeit a mai elvárásnak megfelelően kielégítse.

Ebben az önkormányzati szféra igen nagy szerepet vállalt az elmúlt tizennégy esztendőben, az oda telepített feladatok ellátásának biztosításával. Az önkormányzati szféra vitte a hátán az elmúlt tizennégy esztendőben ennek az országnak a működését vagy a működés egy jelentős részét. Az, hogy kormányok jöttek és mentek, önkormányzatok működtek, az önkormányzatok és a települések ellátták azokat a feladatokat, amiket oda telepítettek, és amikor egy-egy településen baj volt, az nem azért volt - legalábbis elsősorban és nagyon sokszor nem azért volt -, mert a település nem akarta ellátni a feladatát, hanem nem tudta a megfelelő financiális vagy adott esetben vagyoni háttér biztosítása, csökkenése vagy megváltozása miatt.

Tisztelt Miniszter Asszony! Expozéjában néhány olyan dolgot mondott, amit szeretnék kiigazítani. Bár korrektül mondta az érdekszövetségek álláspontját, de ezek a tárgyalások most már több hónapja történtek, és azért vannak különböző módosítások, illetve nem történtek meg azok a módosítások, amit az érdekszövetségi tárgyalások kapcsán említettünk. De ez nem érdekes, hiszen a törvényről tárgyalni megítélésünk szerint jó és kell is, csak nyilván az előkészítés és a hivatkozás e tekintetben nem teljes mértékben fedi a valóságot. Az a 700 polgármester, akit miniszter asszony említett, aki visszaigazolta, hogy érdekelt a reformban, én magam is visszaigazolhattam volna miniszter asszonynak, hogy érdekelt vagyok a reformban, mert ha valaki ezt a levelet elolvassa végig, behelyettesíti egy egész más szóval azt a szósorrendet, ami abban van, bizonyára emlékszik, akkor akár a sporttörvényről is lehetett volna szó. Tehát abban a levélben semmi olyan nem volt azon kívül, hogy a szándékot fejezték ki a települések és a polgármesterek, hogy valamit változtatni kell. Ügyesen volt megfogalmazva, ehhez gratulálok. (Dr. Lamperth Mónika: Köszönöm szépen.) Ez azonban nem hivatkozási alap arra, miniszter asszony, hogy ez a törvény, ami egyébként nem elégíti ki az igényeket, legalábbis a Magyar Demokrata Fórum szempontjából nem, és erről majd fogok nyilván említést tenni, hogy miért... - hogy most akkor a polgármesterek leveleit, az önkormányzatok testületi határozatait ide behozva ilyen hatalmas nagy lendülettel, megfelelő indokkal alátámasszuk.

Kétségkívül egy nagyon széles társadalmi vita folyt, és kellene még folyjon szerintem, hiszen korai ennek a törvénynek - nem érett meg ez a törvény erre - ilyeténformán való parlament elé kerülése, mert egy nagy csomó minden nyilván kikerült belőle, és egy nagy csomó minden pedig nem került bele. Ennyit általánosságban arról, ami elhangzott.

(12.20)

Valóban ez egy lehet a nemzeti ügyek közül, ha kiforrja magát ez a vita, amiben akár négypárti konszenzus is lehet. Ma megítélésem szerint ez nincs meg. Megvan ennek a megfelelő súlyos oka és indoka, viszont megítélésem szerint van rá esély, hogy a jövőben majd megfelelő formában ide kerüljön, és elfogadható is legyen mindannyiunk számára.

Nem volt véletlen az, hogy az alkotmánnyal együtt kétharmados törvényként került be az önkormányzati törvény. Emlékezzünk vissza a ’90-es évekre, azokra a vitákra, az akkor az SZDSZ - hiszen a legnagyobb ellenzéki párt volt - és az MDF által kötött megállapodásokra, ami az alkotmányt, az önkormányzati törvényt illette, hiszen működnie kellett az országnak, de nyilván ebbe nagyon sok olyan szándék épült bele, ami az egyik vagy a másik pártnak nem volt a sajátja, mégis a kompromisszum és a megegyezés miatt történt. Amikor le kellett tenni a törvényt az asztalra annak idején, akkor az le is került, és ennek megfelelően meg is kezdték az önkormányzatok a működésüket, megítélésem szerint nem is olyan rosszul.

Tehát ha majd lesz ennek egy megfelelő kényszer-szituációja, hogy az idő már valóban túlnőtte a rendszert annyira, hogy nem működik, akkor meg fog történni ez a megállapodás, de ehhez még sokkal, de sokkal többet kell ezen a területen dolgozni, és a tervezettnél egy kicsit gyorsabban is a parlament elé hozni azért, hogy bizonyos dátumok előtt itt föl tudjunk mutatni valamit. Ugyanis nem kell a pályázatokhoz, nem kell feltétlen az uniós források eléréséhez egy ilyen típusú reform vagy korszerűsítésnek nevezett törvénycsomag, és nem oldja meg az alapproblémát. Tehát nem oldja meg azt az alapproblémát, ami mindannyiunknak, polgármestereknek, önkormányzati embereknek probléma: nem kerül a rendszerbe több pénz. Márpedig ha nem kerül a rendszerbe több pénz, akkor igazgathatjuk jobbra, igazgathatjuk balra, nem fog úgy működni, ahogy mi azt szeretnénk és ahogy elvárnánk. Íróasztal mellől persze nagyon sok mindent nagyon szépen meg lehet oldani, lehet tollvonásokkal ide tenni dolgokat, oda tenni feladatokat - nem fog az életben működni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném fölhívni a figyelmet, aki nem tudná: van Magyarországon közel 3200 önkormányzat, ami többé-kevésbé jól működik a megcsorbított és gazdasági oldalról csökkentett mozgástere ellenére, és ez egy hihetetlen nagy érték. Van egy olyan települési szerkezet Magyarországon, ami talán - és a Magyar Demokrata Fórum számára ez nagyon fontos, mások számára bármennyire is nem, és íróasztal mellől nem dönthető el - azt jelenti, hogy annak a közösségnek, a közösség együttélésének, az ott teremtődő értékeknek, azoknak a hagyományoknak az ápolása, azoknak a mindennapi életben megélt, a nemzeti hovatartozásunkat is erősítő kérdéseknek és dolgoknak a mindennapokban való megjelenése rendkívül fontos ahhoz, hogy egyáltalán Magyarországon nemzetben tudjunk gondolkodni.

Ugyanígy fontos az iskola is, hiszen az a település - és most ne az 50 fős településeket vegyük, mert van nyilván ilyen is -, ami már az ezerfős kategória, bizony jogosult arra, hogy ott ezek az értékek hosszú távon biztosítva legyenek, mert ezek összessége alkotja egyébként egy nemzetnek a saját maga identitását és hovatartozását. Lehet ezen vitatkozni, lehet másképp is látni, lehet fogni egy nagy térképet, és szépen lesöpörni néhány olyan dolgot, ami sokba kerül... (Közbeszólásra:) Igen, sokba kerül. Bizonyos tekintetben lehet, hogy sokba kerül, csak nézzük meg, hogy több mint ezer esztendőn keresztül mi tartott össze bennünket, és nézzük meg azt, mi fog összetartani bennünket majd a következő 5-10 esztendőben, ha beléptünk az Európai Unióba. Ezeken is végig kell ám menni, ezeket is végig kell gondolni.

A tisztelt polgármester hölgyek és urak pontosan tudják azt, hogy mit végeztek el 14 év alatt, ami ezt erősítette, ami az összetartozást, a közösséget erősítette, hogy a gyerek az iskolában milyen biztonságban volt autonóm településen, és milyen biztonságban van a gyerekgyárakban. Ezek mind-mind hozzátartoznak ehhez. Egy ezerfős iskola nagyon hatékonyan tud működni, mert tudjuk azt, hogy ennyi, annyi, amannyi, ennyi pénzbe kerül, mégis nézzük meg, hogy ezekből a közösségekből, nevelőműhelyekből hogy kerülnek ki a gyerekek, mert nemcsak feltétlenül a szakmai tudás és a felkészültség az, ami meghatározza az ő jövőjüket, hanem az oktatás mellett a nevelés.

Ilyen értékekről lehetne beszélni órákon keresztül, és ezekben nem lenne közöttünk nagy különbség, de amikor arról beszélünk, hogy reformfolyamatok, amikor csak arról beszélünk, hogy a finanszírozás és a pénzügyi feltételek fogják majd biztosítani - vagy kell hogy biztosítsák - a jövőben a hatékony pénzfelhasználást, az önkormányzatok és a települések működését, akkor egy kicsit szomorú vagyok, mert 14 év megélt önkormányzatisága és polgármestersége számomra nem ezt adja - sokkal többet. Megítélésem szerint a rendszerváltás legnagyobb és legnagyszerűbb törvénye az önkormányzati törvény volt, ami lehetővé tette közel 3200 közösség önálló életének megkezdését, ami korábban nem volt teljes mértékben így, hiszen bizonyos politikai központokban dőltek el dolgok, és onnan adtak utasítást. Akkor az önállóság eredményeképpen elkezdett az ország fejlődni, és amikor a ’90-94 közötti kormányzat pénzt is pakolt a rendszerbe, a feladatokhoz forrásokat is biztosított, akkor látványosan megindult az ország fejlődése.

Azóta folyamatosan kerül ki a rendszerből a pénz. Ez a fő probléma. Nem az a fő probléma, hogy most ennyi vagy annyi ilyen és olyan hivatalt kell biztosítanom, hanem az, hogy kikerült a rendszerből a pénz. Ennyire egyszerű ez a dolog. Ha látnám ebben a törvényben azokat a garanciákat egyébként, amikkel, ha a finanszírozás oldalán a dolgok rendben vannak, több pénz kerül a rendszerbe, vagy pedig lenne olyan hatástanulmány, ami azt mutatná, hogy eddig a közoktatás ennyibe került, ezentúl, ha ez kistérségi rendszerben fog majd működni, meg ilyen formában, ennyibe fog kerülni, és bizony ennyivel teszünk majd többet hozzá.

Számoljuk ki, hogy ma a közoktatás finanszírozásában mennyi kötelező önkormányzati feladat és állami feladat van áttelepítve a településekre, hány százalékkal járul hozzá ma a központi költségvetés. Mindenki nézzen a saját településére! Ha nagyon sokat mondok, akkor 60 százalék, a többi saját forrásból van kitermelve. Akkor miről beszélünk? Ott, helyben teremtődik meg ez a saját forrás. Ha az állam nem tesz több pénzt a rendszerbe, nem fog jobban működni. Arra viszont lehetőséget ad, hogy átrendezzük a struktúránkat, és aztán egy olyan jellegű, kaotikus állapot keletkezzen, ami az úgynevezett bedobott gyeplőhöz hasonlít, hogy: döntsétek el ti. Tetszik tudni, hogy mire gondolok; ha nem, akkor mindenki nézze végig az ezzel kapcsolatos eddigi történelmet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tehát nem véletlen, hogy kétharmados törvény az alkotmányban az önkormányzati feladatok kérdése, és mindenek előtti az önkormányzati autonómia. Itt térek rá az első törvénnyel, a legrövidebbel, az alkotmánnyal kapcsolatos kérdéskörre, a kötelező vagy önkéntes társulás kérdésére. Akkor semmi gond nem lesz az önkéntességgel, ha meglesz ennek az érdekrendszere. Azt kell kiépíteni, ennyire egyszerű ez, nem lehet másképp. Ez egy régi szemlélet. Wiener György kiváló előadást tartott - meg kell mondanom őszintén, rendkívül tetszett -, csak egy kis szemléletbeli probléma van az íróasztal, a tudomány és a gyakorlat között.

Az önkormányzatitörvény-módosítással kapcsolatban három megjegyzésem van. Szó volt itt a jegyző személyéről. Elfogadhatatlan számomra, hogy bárki is abba beleszóljon, hogy az én településemen ki a jegyző. Ha van szakmai érdekvédelmi szervezet, mondjuk, kamara - bár per pillanat nincs jegyzői kamara -, az egy másik kérdés, hogy véleményez. Az orvosoknál ugyanígy van, hogy az Orvosi Kamara véleményezhet, de egyébként senki más. Ez nagyon keményen csorbítja az önkormányzati autonómiát. Vagy akkor egészen másban kell gondolkodnunk, egészen más hivatalban - mert lehet -, és akkor legyen egy egészen a településig lenyúló dekoncentrált szervezetrendszer, ahová odatelepítjük a dolgokat, de amíg ez így működik, addig számomra elfogadhatatlan. Elfogadhatatlan az, hogy az önkormányzati vagyon szempontjából hogyan és mint fog a feladatellátáshoz a szükséges feltételrendszer összeállni, nem csak finanszírozás szempontjából, vagyon szempontjából.

(12.30)

Egy példát mondok: hiteleket vesz fel az önkormányzat, hogy felújítsa az iskoláját, majd szépen megkapja a feladatot, hogy tegye be a közösbe. Ki fogja a hiteleket kifizetni? Tetszettek például ilyen apró kérdésekre gondolni? - ami nem is olyan apró. Sorolhatnám tovább az ezzel kapcsolatos aggályokat és problémákat a társulásban való részvétel kapcsán.

Pontosan ezért fontos az önkéntesség kérdése, mert ha önkéntesen megyek, akkor tudom, hogy az milyen következményekkel jár. Ha azt mondom, hogy neked holnaptól kezdve kötelező, onnantól kezdve az összes ilyen probléma újabb feszültségeket és problémákat fog generálni a kistérségi társulás tekintetében. Tehát nagyon óvatosan bánnék ezekkel a kérdésekkel. Azt mondom, igenis, vannak olyan felnőttek az önkormányzatok és a települések, hogy ezekben a dolgokban önállóan eldöntsék, hogy hogyan és mint tudnak társulni. Az egy másik kérdés, hogy lehet útmutatókat adni, lehet ajánlásokat készíteni, van ennek kifinomult és megfelelő módszere, a megfelelő feladatfinanszírozási háttér garanciáival. A garanciák hiányoznak ebből a törvényből.

Én egyébként tisztelem a szakma próbálkozását, de nem látom, mondjuk, a Pénzügyminisztérium mögöttes szándékát ehhez. Ez nagyon lényeges kérdés, és abszolút nem politikai megközelítés. Pontosan jól tudjuk, hogy ha a Pénzügyminisztérium vagy a pénzügy azt gondolja, hogy holnaptól kezdve ez így lesz, akkor úgy lesz, ha ezt az adót ide teszem, akkor oda teszem.

És mi kiállhattunk itt az elmúlt tizennégy esztendőben vagy tíz esztendőben, vegyük a '90-94 évet, nem azért, mert Magyar Demokrata Fórum által vezetett kormányzat volt akkor, hanem azért, mert akkor valóban ki voltak stafírozva az önkormányzatok, de az elmúlt tíz esztendőben kiállhattunk mi, ha problémánk volt - és ki hallgatta azt meg? Időnként kaptunk kegyes mozdulatokat, mint ahogy ezt egyébként az idei költségvetésnél tisztán lehetett látni. Nem akarok visszamenni a költségvetési vitának a részleteibe, megvitattuk már ezt, és még vissza fogunk térni jó párszor rá, hiszen majd az év közepén megnézzük, hogy mennyi pénz lesz a működésre - problémák lesznek.

Tehát visszatérve: nincs több pénz a rendszerben, és ha nincs több pénz a rendszerben, akkor bizony lehet kereteket csinálni, meg különböző feladatokat ide-oda tenni, nem fog jobban működni megítélésem szerint, legalábbis átfogóan nem fog jobban működni.

Maga a kistérségi társulással kapcsolatos törvénytervezet is számos kérdést vet fel, így például a szavazati jogok kérdését, lehetőség így szavazni, lehetőség a tagdíjbefizetés vagy a lakosságszám alapján, lehetőség van arra is, hogy válasszák ki a települések, hogy akkor mindenkinek egy szavazata van. Ez mind-mind sok problémát vet ám föl, és mint lehetőség, bent hagyva, a döntéshozó testületben bizony megint vitákat és működésképtelenséget okozhat - működésképtelenséget okozhat.

Aki tudja azt, hogy amikor a polgármesterek leülnek, és elkezdenek vitatkozni dolgokról, akkor mindenki egyet tud: ha nincs több pénz, akkor én védem a saját magam kis kuckóját, azt védem, oda nekem senki ne nyúljon bele. Ez a mai rendszer, ez a mai szemlélet és gondolkodás. Nem lehet ebbe erőszakkal belenyúlni, akkor is védeni fogja - illetve bele lehet nyúlni erőszakkal, de az újabb feszültségeket generál. Sokkal, de sokkal diplomatikusabban, sokkal, de sokkal inkább önkormányzati, gyakorlati szemlélettel előkészítve gondolom én ezt az egész reformot működőképesnek - ha egyáltalán ezt reformnak lehet nevezni: nevezzük ezt reformtörekvésnek.

Aztán mondok még dolgokat. Mitől fog jobban működni települési szinten vagy kistérségi szinten, mondjuk, a logopédia, a nevelési tanácsadó, a gyógytestnevelés, amikor eddig sem működött, hiszen egy csomó minden megyei feladat volt? Tessék már megnézni, hogy nem voltak ellátva ezek a feladatok! Most oda van téve a kistérségekhez. És? Működni fog? Ki teszi hozzá a pénzt? A településektől összeszedjük? Eddig sem tudták biztosítani! Számos ilyen jellegű, átgondolatlan és előkészítetlen dolog van, amit én most nem elsősorban negatív kritikaként jelzek, mert szerintem jó, hogy erről beszélünk. Miért ne beszéljünk?

Per pillanat ebben a formájában ez részünkről abszolút nem támogatható, és nem azért, mert Gulyás képviselőtársam azt mondta, hogy az ellenzék bebújik a maga kis vackába, és azt mondja, hogy nem - azért, mert nem jó. Egész egyszerűen nem jó, nem működik, nem fog működni tőle. De beszéljünk róla, nincs azzal semmi probléma! Végig kell gondolni, többször neki kell futni. Egy ilyen dolog, ami tizennégy éve működik, egy önkormányzati rendszer, egy ilyen dologba való belenyúlás a jelenlegi érdekrendszer mellett, a jelenlegi finanszírozás mellett, a jelenlegi feladatellátás mellett rendkívül nagy feladat. Ezzel most nem sikerült megbirkózni, legalábbis olyan szinten nem sikerült megbirkózni. Nincs ezzel az égadta világon semmi probléma.

Vissza kell rá térni, és sokat-sokat kell futni azokat a köröket, ami után a végleges megoldást meg lehet találni. Mert az nem lehet az ok, vagy csak az nem lehet az ok, hogy nincs elég pénz, ezért most rendezzük át a sorokat. Egy olyan értékrendszert, egy olyan jellegű szellemiséget, ami kialakult, egy olyan jellegű történetet, ami az autonómiáról szól, az önállóságról, arról a felhajtóerőről, ami a településeken jelentkezett, és az ország működtetését és a fejlődésnek egy jelentős részét biztosította, arról most úgy beszélünk, mint egy drága, ócska, kidobandó dologról. Ez egyszerűen elfogadhatatlan - elfogadhatatlan!

Azt kérem a tisztelt belügyminiszter asszonytól, hogy nyilván ha ez a kérdés a döntéshozatal után visszakerül az asztalára, ezeket vegye figyelembe, és ezeket tárgyalja meg a polgármesterekkel. És ha leveleket küldözget a polgármestereknek, akkor ne ilyen általánosságban küldözgesse, hanem konkrétan jelölje meg, hogy mit akar, mert abban nem volt benne, hogy mit akarunk. Általánosságok voltak abban a levélben, és pontosan ezért megkapta a megfelelő pozitív válaszokat, amit egyébként speciel én is küldhettem volna, és mondhatta volna, belügyminiszter asszony, hogy Gödöllő polgármestere is ellenzéki polgármesterként támogatja a törekvéseket, mert támogatja a törekvéseket. Mert a Magyar Demokrata Fórum minden olyan törekvésben, ami ilyen jellegű reformokat, átgondolt és átfogó reformokat takar, abban partner.

A pénzügyi kérdések: bekerül ide az adó, a helyi adó kérdése, ami egyébként a legnagyobb bánatom, mert abban a pillanatban, ha ezeket a pénzeszközöket, ami a helyi bevételt és a helyi fejlődést, a helyi felhajtóerőt gazdasági téren biztosítja, kivesszük a rendszerből, akkor megint jön az egyenlősdi - az már valóban tanácsrendszer. Akkor az fog történni, kérem szépen, hogy speciel én miért menjek befektetők után. Miért? Miért hozzam oda a nyakamra a forgalmat, miért hozzam oda a nyakamra azokat a problémákat, amit, mondjuk, egy nagy ipartelep letelepítése jelent? Miért hozzam? Vigye a másik!

Hihetetlen nagy koncepcionális és stratégiai kérdések átgondolatlanok, nincsenek kidolgozva ezek a stratégiai kérdések, anélkül pedig egy ilyen jellegű előterjesztés szerintem alkalmatlan arra, hogy a szándékokat tükrözze. A Magyar Demokrata Fórum pontosan ezért - és nagyon sok minden másért, amit képviselőtársaim az MDF padsoraiból el fognak mondani - ezt ma még, valóban, általános vitára sem tartja alkalmasnak, nem fog módosító javaslatokat beterjeszteni, mert ab start visszautasítja ezt a törvénytervezetet átdolgozásra. Miniszter asszony, jó munkát hozzá! Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)