Felszólalás adatai

NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bauer képviselőtársam előbbi felszólalásában történelmi előzményeket idézett arról, hogy milyen volt a reformközgazdászok sorsa a Kádár-rendszer alatt, de türelemre intették őket, és azután a dologból úgymond nem lett semmi.

Én egy kicsit korábbi történelmi korszakra utalnék vissza, ahol egy kicsit más mechanizmus működött. Ezt nagyjából 1949-re és '53-'54-re teszem, amikor - reformközgazdászokat valószínűleg meg sem kérdezve - valahol fent eldöntötték, hogy legyünk a vas és acél országa, aztán tessék körülnézni, hogy lettünk-e a vas és acél országa; azt már meg sem merem kérdezni, hogy vajon ez mibe került nekünk. Ezzel csak arra akarok utalni, hogy a voluntarizmus - amit korábban már voltam szíves megemlíteni ezzel az egész kérdésfelvetéssel kapcsolatosan - legalább olyan veszedelmes, amikor a vágyálmainkat összetévesztjük a valósággal, és azt gondoljuk, hogy azzal, hogy elhatározzuk, hogy csodát fogunk művelni, attól csodát is művelünk. Úgy gondolom, hogy alkalmasint ezzel több kárt is okozhatunk, mint egyfajta megfontoltsággal.

Azt gondolom, azt is kimondhatjuk, hogy egy polgári demokráciától nem idegen a fokozatosság elvének betartása, és ettől mi nem vagyunk feltétlenül rosszabbak azoknál, akik türelmetlenül és a következményekkel kevéssé számolva olyasmit szeretnének idő előtt megvalósítani, ami némi türelemmel, némi jobb előkészítéssel lényegesen alaposabban és jobban megvalósítható. Azt gondolom, hogy jobb, ha mi ezt követjük, és nem az említett korszak nekibuzdulásait.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)