Felszólalás adatai

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr! Szeretnék először is tisztázni valamit. Én a hálátlan örökségre nem önmagában a nyugdíjreformot mondtam és értettem, hanem azt értettem - ahogy elmondtam -, hogy egy olyan mérleget kellett önöknek felállítani, aminek az egyik serpenyőjébe nem tudták, hogy mi fog belekerülni, de ugyanakkor pedig a nyugdíjalap finanszírozhatóságát fönt kellett tartani. Nyilvánvalón elfogadom önöktől, hogy ezt 1997-ben nem tudták megítélni. Elfogadom. De akkor legalább lennének korrektek abban a kérdésben, és mondanák azt, hogy nem tudtuk akkor, valóban, ezt most már lehet látni, ez a következménye.

Ami a számokat illeti pedig a következő a helyzet. 1998-ban stimmelünk, 8,8 milliárd forinttal van elszámolva. 1999-ben 7 százalékos tagdíjmértékkel számolva a terv akkor 42,6 milliárd forint volt. Most a tény - nem 7 százalékkal -, 6 százalékos tagdíjjal 60 milliárd forint. A különbség 17,4 milliárd forint. Ezt valahonnan elő kell teremteni, mert a nyugdíjakat ki kell fizetni.

2000-re vonatkozóan a terv, az eredeti terv 8 százalékkal 59,5 milliárd forint. A terv. A valóság 8 százalékkal számolva 96 milliárd forint lenne. De most nyilván, hogy a költségvetésben csak 6 százalékkal került megtervezésre 69 milliárd forint. A különbség 36,5 milliárd forint. Ez 3 év alatt 62,7 milliárd forint. Ennyi hiányzik a nyugdíjalapból.

Igen is önök nagyon kiállnak a nyugdíjasok mellett - és ugyanúgy mi is -, mikor azt mondjuk, hogy ezt az összeget elő kell teremteni, és a nyugdíjalapot nem lehet hiányként megtervezni, és a nyugdíjakat igen is ki kell fizetni a nyugdíjasoknak. Ezért felelünk mi is. És azért is, hogy a magánnyugdíjpénztárak is működjenek. És a magánnyugdíjpénztárak működése továbbra is biztosított. Nem tervez a kormányzat ebben semmilyennemű változást.