Felszólalás adatai

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. A Szabad Demokraták Szövetségéből Mécs Imre és én magam is benyújtottam olyan módosító indítványt, amely a biztosítási adó megszüntetését, törlését javasolta a törvényjavaslatból. Attól megkímélem a tisztelt Országgyűlést, hogy azokat az érveket, amelyeket Bakonyi Tibor és Keller László ezzel kapcsolatban elmondott, megismételjem önöknek.

Összesen két olyan vonatkozást szeretnék feleleveníteni, amelyek talán meggondolásra késztethetik önöket. Nagy figyelemmel hallgattam Bánki Erik érvelését a biztosítási adó mellett. Az ő érvelése engem végképp meggyőzött arról, hogy a kormány és a Fidesz most jobban tenné, ha elállna ettől a dologtól.

Mert hiszen mit mondott Bánki Erik? Először is azt mondta, hogy ez most olyan kis pénz, olyan kis összeg, hogy igazán nem jelent terhet a lakosságnak. Ugye, ezt mondta? Akkor meg minek? Tudniillik ez azt jelenti más oldalról - ezt is tudjuk -, hogy a költségvetés számára bevételt nem jelent, érdemi bevételt nem jelent, ez a hibahatáron belül van. Önök is tudják, hogy akár a személyi jövedelemadó, akár az áfa tervezése hogyan szokott sikerülni. Azért a 3 milliárdért? De kiveszik belőle az egész agrárszférát, ezt már jól értettem, ebben már megegyeztek a kisgazdákkal, és akkor még kevesebb lesz, mint amit terveztek. Akkor mi marad? (Közbeszólás.) Vagy még nem egyeztek meg, de majd meg fognak egyezni a szavazásnál. Elnézést kérek, kedves fideszes képviselőtársaim, gondolják meg: érdemes egy kormánypártnak egy ilyen balhét felvállalni 3 milliárd forintért? Komolyan kérdezem. Miközben az biztos, hogy az első évben a biztosítók számára ennek a bevezetési terhe ennél jóval nagyobb lesz. Hát érdemes?

Azzal érvel a pénzügyminiszter úr - ez önmagában véve helyes állítás -, hogy a biztosítás egy olyan szolgáltatás, amely jelenleg áfamentes. Ez igaz. Mennyi Magyarországon az alacsony áfakulcs? Tizenkét százalék. Ha be akarják vezetni a biztosításon az áfát, majd valamikor az adórendszer általános felülvizsgálata során, akkor legalább az alacsonyabbik áfakulcsot kell bevezetni. Na de ezt nem teszik, és helyes, hogy most ezt nem teszik meg. De egy 2,5 és 5 százalékos adót bevezetni, és ezért vállalni ezt a balhét! Hogy mondjam, most már kezdek kételkedni a Fidesz kommunikációs és politikai képességeiben - ennek nincs értelme! Úgyhogy nem is értem, hogy minek. Egyszerűen nem értem, hogy minek!

Amit arról mondtak, hogy a biztosítási forgalom, árbevétel számottevő része nem magánszemélyeknél van, hanem gazdasági társaságoknál, említette Bánki képviselő úr, de nekik viszont ez bekerül a költségeik közé, és ami bekerül a költségei közé, azt valahogy tovább hárítja. Elmondtam ugyanezt az érvet a később tárgyalandó reklámadóval kapcsolatban is, de mindenki, aki valaha is gazdasági kalkulációval foglalkozott, tudja. Ma is minden vállalkozó, aki mondjuk hajón szállít valamit, bekalkulálja a biztosítást a költségei közé. Ha önök adót vetnek ki a biztosításra, ennyivel nő meg a költsége. Ezt végül is a termék fogyasztója fogja megfizetni. Aki ezt nem tudja, annak fogalma sincs a gazdaság működéséről. Hát minek? Ez semmi más, mint egy icipici kis tűszúrás az inflációnak fölfelé. Ez a dolog lényege.

Az antiinflációs csomagot elhalasztották, elővették helyette az inflációs csomagot. Erről szól ez a pompás javaslat. Hát mi lenne, ha engednének annyit a presztízsükből, hogy helyt adnak nem a mi módosító javaslatunknak, hanem Csúcs Lászlóénak vagy Lentner Csabáénak, úgyis alakul már az együttműködés. (Derültség az MSZP soraiban.) Úgyhogy ez az egyik szempont, amit szeretnék felvetni.

A másik mézesmadzag, amit a kisgazdák előtt kifeszítettek - bár ez képzavar, elnézést -, az, hogy nem a költségvetésbe kerül ez a pénz, hanem a katasztrófaalapba. Igaz? Ezt is említette Bánki képviselő úr. Ezzel nekem két problémám van. A katasztrófaalapot úgy hívják egy piacgazdaságban - ha önöknek ez a kifejezés jól esik, egy polgári társadalomban -, hogy biztosítás. Igaz? A szocializmusban állami biztosító van, egy központi katasztrófaalap. Az átkos kapitalizmusban biztosítók vannak. A kockázatközösségek a biztosítók ügyfelei között valósulnak meg, és a biztosítók egymás között viszontbiztosításokat kötnek. Ettől stabil a rendszer. Igaz?

Na most, mi a megoldás? Az a megoldás, hogy egy állami biztosítóalapba egy adóbevételt elkülönítünk, azt elnevezzük katasztrófaalapnak, ugyanakkor ezzel az intézkedéssel - azt hiszem, ezt önök sem tagadják - legalábbis lassítjuk a biztosítási kultúra fejlődését Magyarországon? Tényleg ez a megoldás a biztosítási kultúra olyan szintjén, ami ma Magyarországon van? A katasztrófaalapot úgy hívják, hogy ÁB-Aegon meg Hungária meg Garancia és a többi biztosító. Oda kell mennie a pénznek azzal, hogy kedvezményezzük azt, aki biztosítást köt, és nem pedig azzal, hogy újabb adóval sújtjuk.

De még valamit mondok. Volt egy '99-es költségvetés, talán még emlékeznek rá. Ebben a '99-es költségvetésben a Fidesz-kormány pénzügyminisztériuma folytatta azt, amit a szocialista-szabaddemokrata koalíció pénzügyminisztériuma elkezdett, nevezetesen azt, hogy az elkülönített állami pénzalapokat beillesztette, beolvasztotta a költségvetésbe. Emlékeznek még erre? Kaptak is érte kritikát különböző érdekcsoportoktól, akik ezt nem szeretik. Beolvasztották az Útalapot - én ezt nem kifogásoltam, a szabaddemokraták ezt nem kifogásolták, bár az egykori minisztereinek fájt -, beolvasztották a Nemzeti Kulturális Alapot, ami már egy problematikusabb dolog, mert annak egy sajátos igazgatása van.

De egy olyan alapot, amely kizárólag adóbevételekből táplálkozik, helyes egy úgynevezett alappá elkülöníteni a költségvetéstől? Ez teljesen ellentétes azokkal a pénzügypolitikai elvekkel, amelyeket önök is követtek és követnek. De ez nem is lesz valójában alap, hiszen ezt az úgynevezett alapot a kormány kezeli, adóbevételekből táplálkozik, és csak a kormány, és senki más nem dönt a felhasználásáról. Ez tehát valóban egy mézesmadzag, amit csak azért találtak ki, hogy a kisgazdák számára megkönnyítsék azt, hogy elfogadják ezt az ötletet, de valójában itt semmiféle elkülönített alap nem lesz. Tehát azt gondolom, kedves fideszes képviselőtársaim, hogy itt semmi másról nincs szó, mint egy presztízsdologról: ha már négy adónemben meghátráltak, az ötödikben hátráljanak meg a kisgazdák, mert ez sem az országnak nem lesz jó, sem az ügynek nem lesz jó, és ami önöknek talán a legfontosabb, a Fidesznek sem lesz jó. Pedig most már ráférne egy kis jó! (Derültség az MSZP soraiban.)

Úgyhogy én azt javaslom önöknek felebaráti alapon, hogy fogadják el azt a módosító javaslatot, amit mi benyújtottunk, hogy segítsünk önöknek (Derültség az MSZP soraiban.), hogy ezt az újabb népszerűségi kellemetlenséget megússzák a jövő év első negyedévében, amikor sok százezer ügyfél fogja megtapasztalni azt, hogy mit jelent neki a Fidesz vezette kormánynak ez az újabb kellemes intézkedése, amiről sem a kormányprogramban, sem a választási programban szó sem esett. Felejtsük el! Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)