Felszólalás adatai

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A felsőoktatási törvény most a Ház elé terjesztett módosítása reagál a felsőoktatási törvény elfogadása óta történt változásokra. Ez a törvény 2005-ben lépett hatályba, azóta megkezdődött a bolognai folyamat első ciklusának bevezetése, lezajlott a bolognai képzési szerkezetben az alapképzések, majd a mesterképzések jelentős részének akkreditálása. Megváltozott az a gazdasági környezet, ahol a felsőoktatási intézmények dolgoznak, és - talán ez a legfontosabb, amit ki kell emelnünk - közmegegyezéssé vált, hogy a felsőoktatás területén a legfontosabb feladat a következő években a mennyiségi szemlélet helyett a minőség javítása, a minőséget szolgáló eszközök és intézmények fejlesztése.

A törvényjavaslat alapvető célja tehát az, hogy reagáljon azokra a kihívásokra, amelyek a felsőoktatást érik, olyan jogi környezetet és olyan szakmai feltételeket teremtsen, amelyek lehetővé teszik, hogy a felsőoktatási intézmények a következő időszakban a kialakuló egységes Európai Felsőoktatási Térben is jó minőséget nyújtsanak, és szolgálják Magyarországot, az értelmiségképzést, ugyanakkor versenyképesek legyenek a külföldön működő intézményekkel, az európai felsőoktatás egészével.

A törvényjavaslat három lényeges ponton avatkozik be a felsőoktatási törvény jelenlegi szövegébe. Először is a Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság tekintetében megerősíti és fejleszti a Felsőoktatási Akkreditációs Bizottságot. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján, amikor nagy tömegű akkreditációs kérelmet kellett teljesíteni az Akkreditációs Bizottságnak, olyan elképzelés alakult ki - és ezt egyeztettük az Akkreditációs Bizottsággal, illetve a Rektori Konferencia vezetésével is -, ami némiképp csökkentené az Akkreditációs Bizottság létszámát, ugyanakkor egyértelműbbé tenné az Akkreditációs Bizottság feladatkörét, valamint sűrítené és szigorítaná a folyamat követését az akkreditáció folyamán. Tehát erősítené az akkreditáció folyamatában a folyamat követését, és eltérne attól az eddigi gyakorlattól, ahol az akkreditáció elsősorban az intézményalapításnál vagy a szakindításnál erős, de utána a nyomon követésnek nincs meg a megfelelő intézményrendszere.

A második fontos terület, ahol ez a törvényjavaslat módosítást javasol, az intézmények jogállásával kapcsolatos. Az Országgyűlés 2008-ban törvényt alkotott a költségvetési szervek jogállásáról. Ez a törvény előírja azt, hogy minden költségvetési intézményként működő állami szervezetet be kell sorolni az újonnan kialakított költségvetési intézményi kategóriák egyikébe. A költségvetési intézmények közül a felsőoktatási intézmények többsége költségvetési szervként működik, és minden valószínűség szerint ez lesz a közeljövőben is a jellemző, hiszen ez az az intézményi forma, amelyik elsősorban az állami forrásból finanszírozott és közfeladatot ellátó intézmények számára biztosít megfelelő jogi környezetet.

Ugyanakkor figyelemmel kell lennünk arra, hogy a felsőoktatási törvény maga, majd az ebben az elmúlt évben elfogadott változás a felsőoktatási intézmények számára speciális gazdálkodási szabályokat állapított meg. Ennek alapja az a felismerés volt, hogy elképzelhetetlen a felsőoktatás tudományos autonómiája anélkül, hogy megfelelő gazdasági autonómiával rendelkeznének ezek az intézmények. És a gazdasági autonómia nemcsak az állami forrás elköltésének szabadságát jelenti, hanem azt is, hogy az intézményeknek lehetőséget kell nyújtani arra, hogy a saját vagyonukkal felelős módon gazdálkodjanak, illetve a rendelkezésükre bocsátott állami vagyonnal is tulajdonosi szemlélettel bánhassanak, hozzáteszem, szigorú korlátokkal és szigorú garanciák mellett, hiszen itt mégiscsak közösségi vagyonról van szó.

A költségvetési szervek jogállásáról szóló törvény azt írja elő, hogy különleges feltételekkel alakulhatnak csak át a költségvetési intézmények közintézetből úgynevezett vállalkozói közintézetté. A vállalkozói közintézet speciális formát jelent, szintén közfeladatot ellátó szervezeteket jelöl, de ezek között olyan szervezeteket, amelyeknek jelentős külső bevételük van, bevételeik jelentős részét a piacról szerzik, és ilyen módon ugyanakkor természetesen nagyobb gazdálkodási és vállalkozási szabadságot is élveznek.

(14.10)

Ezt a lehetőséget ma is biztosítja a törvény - már hogy ez a bizonyos közszervezetekről szóló törvény, tehát a státustörvény -, itt most az a feladatunk, hogy megteremtsük ennek a törvénynek és a felsőoktatási törvénynek az összhangját. El kell mondanom azt, hogy ez a lehetőség akkor is létezne, ha nem nyúlnánk hozzá a felsőoktatási törvényhez, ugyanakkor számos zavart okozna az, hogy hogyan kell értelmezni például a kötelező átalakulásra vonatkozó szabályokat, hogyan kell megteremteni a két törvény összhangját.

Ezért van szükség arra, hogy valamilyen módon a felsőoktatási törvény ma kialakult gazdálkodási szerkezetébe illesszük be a vállalkozói közintézettel kapcsolatos szabályokat, alakítsuk ki ezeket a típusú elképzeléseket. Hozzá kell tennem, hogy a vállalkozói közintézetté alakulás nem kötelezettség a felsőoktatási intézmények számára, hanem lehetőség, olyan lehetőség, amellyel szigorú feltételek mellett élhetnek, és olyan lehetőség, amelyikhez többletkötelezettségek is járulnak. Egy felsőoktatási intézmény, ha ilyen típusú lépést tesz, akkor többek között meg kell változtatnia az irányítási struktúráját, olyan irányítási szerkezetet kell kialakítani, ami garancia az újfajta működési módra. Emellett pedig mindazok a kötelezettségek érvényben vannak, és semmilyen módon nem változnak, amelyek a felsőoktatási intézményekre ma is érvényesek. Többek között vagy csak saját vagyonukkal gazdálkodhatnak, az állami vagyont csak fenntartói hozzájárulással és kizárólag fejlesztési célokra idegeníthetik el vagy használhatják föl.

Tehát semmilyen módon nem nyílik meg semmifajta privatizációs út ezen a csatornán keresztül, a vállalkozói közintézet ugyanúgy nem adhatja el az állami vagyont, nem élheti föl, nincs módja arra, hogy valamilyen módon, akár részenként, akár egészében az intézményt magántulajdonná alakítsa át. A vállalkozói közintézmény alapvetően állami intézmény, az állam a tulajdonosa, és hozzá kell tennem, mert erről is felmerültek kérdések, az ott foglalkoztatott dolgozók továbbra is közalkalmazottak; ez sem változik meg a törvényjavaslattal. Ezt azért szerettem volna elmondani, nehogy félreértés legyen, nehogy az a kép alakuljon ki, amit talán jó szándékból, de sokan tévesen hangoztatnak, hogy itt valamifajta privatizációs kísérletről, vagy éppenséggel valamifajta kiszervezésről, tehát az állami foglalkoztatottak közalkalmazotti státusának megszüntetéséről szólna ez a javaslat.

A vállalkozói közintézetnek - ez is fölmerült a vitákban - valóban van olyan lehetősége, hogy hitelt vegyen föl, azonban ennek a hitelnek a fedezete sem lehet a vállalkozói közintézetre bízott kincstári állami vagyon, tehát ilyen hitelt is csak akkor vehet föl egy vállalkozói közintézet, ha ezt saját bevételei és saját vagyona terhére teszi meg.

Végül érdemes megemlíteni azt, hogy a törvényjavaslat néhány ponton, elsősorban a minőség fejlesztése és védelme érdekében kisebb jelentőségű szabályokat is módosít, törvényalkotási szempontból kisebb jelentőségű, kisebb terjedelmű szabályokat, hozzá kell tennem, hogy ezek némelyike rendkívül nagy szakmai fontossággal bír. Ezek közé tartozik többek között a minőségbiztosítási rendszerrel kapcsolatos szabályok pontosítása, a minőségbiztosítási rendszer előírása. Idetartozik a közös képzések pontosabb szabályozása - tudniillik abban az esetben, ami szerencsére ma már számos helyen gyakorlat, ha külföldi intézmény és magyar intézmény együtt indít képzést -, a kutató egyetemmé minősítés szabályainak pontosítása, ilyen módon lehetővé téve azt, hogy a kiemelkedő oktatási és tudományos minőséget nyújtó intézmények különleges státusba kerülhessenek, többlettámogatást nyerhessenek, és hozzáteszem, többlet szakmai feladatokat vállaljanak. Idetartozik a szakmai gyakorlat fogalmának pontosítása.

Szintén a minőséget szolgálja a magyarországi magyar intézményeknek a magyarországi székhelyen kívüli képzésének korlátozása, tehát magyarán az, hogy a törvény egyértelmű szabályokat meg arról, hogy mikor indíthat egy felsőoktatási intézmény székhelyén kívül képzéseket. Idetartoznak azok a szabályok, amelyek lehetővé teszik azt, hogy a szakkollégiumok és a tehetséggondozás számára erősebb programok induljanak, többek közt szakkollégiumi kiválósági központ cím adományozásával, illetve a tehetséggondozás feladatainak hangsúlyos megjelenítésével a törvényben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvényjavaslat egy szakmai törvényjavaslat. Elsősorban a felsőoktatási intézmények működésének hatékonyabbá tételét, a felsőoktatási képzés minőségének javítását szolgálja. Talán hiú kérés, de mégis azt kérem képviselőtársaimtól, hogy ezt a törvényjavaslatot a benne leírtak szerint vizsgáljuk. Arról folyjon a vita az általános vitában, majd a részletes vitában, hogy mi van benne a törvényjavaslatban, és ne arról, amitől félünk, vagy amit esetleg belegondolunk ebbe a törvényjavaslatba.

A magyar felsőoktatás ügye olyan szakmai kérdés, egy olyan szakpolitikai kérdés, ami megérdemli azt, hogy nagy gonddal, nagy figyelemmel és higgadtan tárgyaljunk róla. Ha ez így van, akkor biztos vagyok benne, hogy a Ház támogatni fogja a törvényjavaslatot, természetesen minden jól megfontolt és a szakmai célokat támogató módosítási indítványt a kormány támogatni fog majd a vitában.

Köszönöm szépen, elnök asszony, tisztelt Ház.