Felszólalás adatai

Én azonban visszafordítanám ezt, és mondhatnám azt is, hogy fiktív károkról mi is tudnánk beszélni. Ha az önök európai uniós párttársai - vagy néha önök is - nem csinálnának akkora cirkuszt egy-egy magyarországi ügy kapcsán, akkor lehet, hogy Magyarország megítélése bizonyos külföldi befektetői körökben nem lenne olyan, amilyen, tehát azt mondanám, hogy ebben legalábbis a felelősségünk biztos, hogy közös, ha nagyon optimista akarok lenni. Valóban, Nyugat-Európában nem szokás egyébként külföldön panaszkodni belföldi, önök által meg nem oldható problémák miatt, tehát itt minimálisan is fiktív károkról lehet beszélni.

Ön említett egy olyat, hogy itt a 2008-as szinthez képest 6 százalékkal lesz alacsonyabb 2014 végére a magyar GDP. Ez azért érdekes szám, mert ha jól tudom, 2008-2010 között, az önök kormányzata idején majdnem 10-12 százalékkal csökkent a magyar... (Dr. Józsa István: 7!) Minden évben. (Dr. Józsa István: Nem. Aztán növekedett.) Jó, aztán növekedett. Azt tudnám mondani, hogy az lett volna a korrekt, ha minimálisan a 2010-es számhoz viszonyít, és itt azt kell mondanom, hogy fogadjuk el az Eurostat adatait, ami szerint - ha szerény mértékben is - a reálkeresetek növekedtek Magyarországon az elmúlt két évben, ellentétben egyébként az Európai Unió jó néhány más országával.

(9.10)

Ha teljesen korrektek akarunk lenni, akkor azt kell mondani, hogy sajnos valóban 2012-ben még nem volt akkora erőforrása Magyarországnak, pontosan azért, mert rendesen ki voltak ürítve az erőforrásai, hogy ezt a 2012. évet az Európai Unióban is, a 2008 utáni első válságévet, ha lehet így mondani, amikor a legtöbb országban csökkentek a kibocsátások, de bízunk abban, hogy a most befejezendő költségvetéssel, a 2013. évvel rendbe tudjuk tenni úgy ezt az országot, hogy valóban növekedés elé tudjon nézni.

Mondhatnám azt, hogy 2010-ben sokat gondolkodtunk azon, hogy az önök által itt hagyott rendetlenséget - finoman szólva - mennyi idő alatt lehet rendbe tenni. Én azt gondolom, hogy mi ezt nagyjából három év alatt meg tudtuk tenni, sokan sokkal több időt jósoltak nekünk, hogy ezt mennyi idő alatt lehet rendbe tenni, voltak, akik elvesztegetett évtizedről beszéltek. Én azt tudom most itt mondani, hogy a 2013-as költségvetés elfogadásával három év alatt lehetett nagyjából nullára hozni az önök nyolcéves kormányzását - ez egyébként szerintem nem rossz teljesítmény.

Arra, hogy mit kell visszavenni, mit nem kell visszavenni, milyen ágazatokat, én azt tudnám mondani, hogy nem kellett volna eladni. A magyarországi közszolgáltatások jelentős részét nem kellett volna eladni a 90-es évek közepén, és akkor nem lenne az a probléma (Soltész Miklós az MSZP-s képviselők felé: Azt is ti adtátok el, kótyavetyéltétek el!), hogy Magyarországon nagyon sok közszolgáltatás a nyugat-európai árak fölött szolgáltat a magyar emberek számára, és azt gondolom, nagyon fontos teendő az, hogy a kormányzat igenis szán erre forrásokat, hogy ezeket a stratégiai ágazatokat visszaszerezze.

Ön említette, és ezt szeretném kijavítani, hogy nem csökkennek reálértékben sem az egészségügyi, sem az oktatási, sem a szociálpolitikai támogatások. A rendszer átalakul, hiszen ön is tudja, hogy az önök által korábban itt hagyott rendszerek működésképtelenek és pénzkidobó rendszerek voltak.

És a végén hadd reagáljak arra, hogy mennyire kapkodunk: nem kapkodunk. Én úgy fogalmaznám, hogy egy kicsit felgyorsult az élet tempója - ezt talán az ön által benyújtott módosító indítványok száma is tükrözi. Utánanéztek a kollégáim: ön 277 módosítót nyújtott be az elmúlt három vagy két és fél év alatt, többet, mint a korábbi négyéves ciklusokban, amikor képviselő volt. Valóban úgy tudnám jellemezni, hogy az ön tempója is a kétszeresére növekedett, a kormányé is, ez igényel némi pluszmunkát.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)