Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Városnak és vidéknek egy a sorsa, egy sors- és kockázatközösséget alkotnak, éppen ezért sikeres vidéki fölzárkózásra esély sincs a központi helyzetben lévő városok fejlesztése, modernizálása nélkül. Mind foglalkoztatási, tehát megélhetési szempontból, mind a magasabb kulturális szolgáltatáshoz való hozzáférés szempontjából, mind az egészségügyi ellátás keretein belül biztosított szolgáltatások fejlettségének, hozzáférhetőségének a szempontjából vizsgálva nagyon fontos az, hogy egy-egy régió, két-három kistérség, két-három járás vonzáskörzetében a rájárási távolságban lévő központi város tekintetében rendelkezésre állnak-e azok a szolgáltatások, amelyek egyrészt a mindennapi boldoguláshoz szükségesek, másrészt pedig egy térség sikeres fölzárkózásához vagy a versenyképesség javulásához mindenképpen fontos, hogy magáénak tudhasson.

(Dr. Szűcs Lajost a jegyzői székben
Móring József Attila váltja fel.)

Ezért szeretném ráirányítani képviselőtársaim figyelmét a „Modern városok” programra, amely a költségvetés fejezetében is helyet és szerepet kapott. 153 milliárd forintot irányzott elő a kormányzat a 2017-es költségvetésen belül ezeknek a feladatoknak az ellátására. Időnként hallok olyan ellenzéki felvetéseket, hogy a „Modern városok” programba beillesztett fejlesztések, amelyekről a kormány a megyei jogú városok polgármestereivel állapodik meg, nem indokoltak, nem szolgálják sem a helyben, sem pedig a térségben élők érdekeit. Lehetséges az, hogy egy-egy beruházás esetében annak méretezéséről folyik vita ‑ nagyon helyesen ‑, de a beruházás indokoltságáról nem nagyon hallottam még vitát a helyi közösségeken belül.

Néhány példát szeretnék fölvázolni a saját választókerületem tekintetében, hogy értsük azt, hogy egy városban végrehajtandó fontos, kormányzat által támogatott fejlesztés milyen hatással bír, milyen szolgáltatásjavulást tud magával hozni a környező településeken élők mindennapi életében. Talán a foglalkoztatás a legfontosabb. Ha munka van, akkor minden van, akkor van megélhetés, lesz otthon, polgári létmódot lehet élni. Igen, de ahhoz, hogy a munkába el lehessen jutni, megfelelő közlekedési körülményekre is szükség van. Éppen ezért kiváltképpen fontos, hogy a megyei jogú városokban, a megyeszékhelyeken olyan integrált közlekedési csomópontok jöjjenek létre, amelyek a különböző jármódok együttes találkozási pontjaként is értelmezhetők és használhatók.

(14.10)

Fontos, hogy a térségi autóbusz-közlekedés kerüljön kapcsolatba a távolabbi pontokra való eljutást segítő vasúti közlekedéssel. Fontos az, hogy a személyautóval vidékről beérkezők le tudják tenni az autójukat, őrzött, megfelelően, kulturáltan kialakított parkolókban, fel tudjanak szállni a vonatra, és a távolabbi céljukat kényelmesen, biztonságosan el tudják érni, kifejezetten a fővárosi agglomerációs térségben, ahol mindannyian tudjuk, hogy személygépjárművel bejutni igen keserves a munkahelyekre, de ha valaki közösségi közlekedési járatokat használva érkezik, akkor sokkal könnyebb, de akkor a környékbeli nagyvárosokban le kell tegyék az autójukat, és vasútra kell szállni.

(Ikotity István elfoglalja helyét a jegyzői székben.)

Vagy ugyanígy, akik kerékpárral próbálják megközelíteni ezeket a közösségi közlekedési állomásokat, számukra is megfelelő körülményeket kell kialakítani. Ezért kiváltképpen fontos az, az én választókerületem központjában, Tatabányán is, hogy a régóta várt vasútállomási fejlesztés megvalósuljon.

De ugyanilyen fontos, hogy az ipari parkot megközelítő úthálózat is bővüljön, mert az az ipari park, ahol tízezer ember dolgozik, és a környékbeli települések sokaságáról oda járnak be az emberek, nem lehet, hogy csak egyetlenegy be- és kijárattal rendelkezzen, nemcsak biztonsági szempontból, hanem a munkavállalók méltányos elbírálása, a munkavállalókkal való méltányos bánásmód szempontjából is, hiszen nem várható el, hogy egy műszakváltás során egy órával hamarabb induljanak el, és egy órával később érjenek haza csak azért, mert az az egyetlenegy csomópont nem tud olyan áteresztő sebességet biztosítani, hogy a dolgozók normális, biztonságos körülmények között tudjanak a munkába el- és a mun­kából hazajárni.

Tehát kiváltképpen fontos, hogy olyan közlekedési fejlesztések valósulhassanak meg a „Modern városok” programján keresztül, amelyek a térségben élők mindegyikét, minden munkavállalóját segítik.

Vagy a magasabb kulturális szolgáltatáshoz való hozzáférés nem a térségben élők érdekeit is szolgálja? Dehogynem. Egy megyei könyvtár fejlesztése, amely ma már tudásközpont, információs központ, az mindenki számára fontos. Nemcsak a megyeszékhelyen élők számára, hanem a környékbeli kisebb városokban, kisebb településeken élők számára is. Minden kistelepülésen hasonló felszereltségű információs tudásközpontot nem lehet kialakítani. De ha a megyeszékhelyeken ez rendelkezésre áll ‑ márpedig a „Modern városok” programja lehetőséget biztosít Tatabánya esetében is erre ‑, akkor a környékbeli járásokon élők is részesedni fognak ebből a szolgáltatásból.

Vagy a vidéki településeken élő és mezőgazdasági tevékenységgel foglalkozók számára nem fontos az, hogy az előállított termékeiket normális körülmények között, vonzó, modern városi piacokon és vásárcsarnokokban tudják értékesíteni? Ha vidékfejlesztésről beszélünk, akkor a vidékfejlesztésnek egy nagyon fontos központi eleme, hogy a termékek, a termelvények, amelyek előállításra, megtermesztésre kerülnek, azok el tudjanak jutni a városba. Tehát mindezek azt mutatják, hogy városnak és vidéknek egy a sorsa. Nem lehet különválasztani, és a városokban létrehozandó nagyobb fejlesztések a vidéken élők érdekeit is szolgálják. Tehát bátorítok mindenkit arra, hogy a 2017. évi költségvetést ezért is támogassuk, hogy ez a 153 milliárd forint többségében jó közösségi célokat tudjon szolgálni.

Egy olyan kérdésre szeretném még röviden felhívni képviselőtársaim figyelmét, amelyről még kevesen tudnak az országban. Közép-dunántúli képviselőtársaimmal azt szeretnénk, hogy ne is tudjanak sokkal többen erről a problémáról, amely egy földtani veszélyhelyzetből fakad, és katasztrófaközeli helyzetet idézett elő. A teremben jelen lévő Kontrát Károly képviselőtársam, államtitkár úr is érintett ebben a kérdésben.

Mindenki tudja azt, talán történelemföldrajzból és az ország gazdaságtörténetéből, hogy az elmúlt száz esztendőben a Közép-Dunántúlon a bányászat következtében jelentős mértékben kellett csökkenteni a karsztvízszintet, mert akkor lehetett biztonsággal a bányászati tevékenységet végezni. Olyan mértékben lesüllyesztették a kiemelt karsztvíz következtében ennek az egységes víztartó rendszernek, vízbázisnak a vízszintjét, hogy akár Pápán, akár Tata környezetében a források elapadtak. Tatán több mint negyven forrás aludt el, és az ötvenes-hatvanas években átminősítették a korábbi, forrásokkal táplált vizes területeket építési területté. Nyolcezer ember él csak Tatán intenzív források által táplált területen, mert a források a bányászkodás befejeztét követően ismételten visszajöttek. Vannak olyan lakóépületek, ahol percenként 500 liter karsztvíz kerül a felszínre, mert a háromépületes lakóépületet a régi kürtő kellős közepére építették.

Tehát valóban kimondhatjuk azt, hogy földtani veszélyforrásról beszélünk, katasztrófaközeli helyzetről beszélünk, éppen ezért szükség van arra, hogy koordináltan, a kormányzat közreműködésével, irányításával, önkormányzatok bevonásával történjék meg a teljes körű föltérképezése a problémának, az állami háttérintézmények közreműködésével.

Nem véletlen, hogy a belügyminiszter úr nemrégiben intézkedett arról, hogy egy operatív bizottságot kell felállítania Hoffmann Imre helyettes államtitkár úrnak. Ez a munkabizottság létre is jött, megkezdte a működését, de szükség van arra, hogy tisztességgel végiggondoljuk és végigértékeljük az egész hatásterületre kiterjedően, a Pápától Tatáig terjedő területre vonatkozóan, hogy milyen jellegű beavatkozásokra van szükség. A veszélyeztetett infrastruktúra felmérésével, a veszélyeztetett lakóépületek lehatárolásával, a rendezési tervek, hatályos rendezési tervek felülvizsgálatával, és a visszatérő hihetetlen mennyiségű karsztvíz hasznosításának a lehetőségével egyetemben, amely akár az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás szempontjából is kedvező lehet. Tehát nemcsak kártételekkel és veszélyhelyzettel, hanem haszonvét-lehetőségekkel is szemben állunk.

Viszont ahhoz, hogy ez az operatív bizottság kielégítően tudja végezni a munkáját, költségvetési forrásokra is van szükség. Talán ha időben minimalizáljuk ezeket a káros hatásokat, akkor a későbbiekben meg tudunk takarítani nagyobb mértékű költségvetési kiadásokat, ezért egy olyan módosító indítványt nyújtottam be, amely mintegy 150 millió forint átcsoportosítását szorgalmazza annak érdekében, hogy ez az operatív bizottság az elkövetkezendő hónapokban, a 2017. esztendőben a rárótt kormányzati feladatot el tudja látni, és a veszélyeztetett területeken élő polgárok vagyonának és életének a biztonságát tudják erősíteni a meghatározott, szakmailag pontosított beavatkozások irányának meghatározásával.

Ebben kérem majd a kormányzat megértő együttműködését, képviselőtársaim támogatását, és tisztelettel megköszönöm mindannyiuk figyelmét. (Taps a kormánypártok soraiban.)