Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

MAGYAR ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Hát, miniszter úr az expozéban nagyon nagyvonalúan kezelte ezt a törvényjavaslatot, és kiemelte valóban azokat a részeket, amelyek támogathatók lennének, illetve Horváth István kormánypárti képviselőtársam pedig a vezérszónokijában már-már odáig ment, mintha ez a törvény a hazai osztatlan közös földtulajdon teljes megszüntetéséről szólna, pedig ez a törvény még nincs előttünk, nagyon várjuk. Ez sajnos közel sem éri el azt a célt, amit legalábbis a vezérszónokiban pedzegetett képviselőtársam.Én igyekszem inkább azokra a részekre kitérni, amelyek szerintem aggályosak, és amelyek nem elfogadhatók. Tizennégy törvényt módosít ez a csomag, tehát nyugodtan nevezhetjük salátatörvénynek, ami általában az ellenzék szempontjából aggályos szokott lenni, és most különösen azért, mert bizony vannak benne tényleg olyan részek, olyan törvénymódosítási alrészek és fejezetek, amelyeket tudnánk támogatni, és amelyek valóban csökkenthetik, mondjuk, a bürokráciát, bár ahhoz nagyon óvatosan nyúlnak hozzá, és a magyar gazdálkodók szempontjából, a mindennapi életük szempontjából nem lesz egy jelentős fellélegzés. De más tekintetben pedig túl messzire mennek ezek a módosítások, tehát jobb lett volna, ha ezt bizony több törvénymódosítási vitában tudjuk boncolgatni, és akkor lehetőségünk lett volna majd később, a döntés során is az alapján mérlegelni a saját döntésünket, hogy mely törvényt tudjuk támogatni, és melyiket nem.

Itt az általános indoklás szép szavai szintén elképesztően nagyvonalúan próbálják csak a felületet kapargatni. Én nem csodálom, hogy egyébként a koronavírus-járvány idejére halasztották ennek a törvénynek a benyújtását, hiszen már egy jó ideje, sőt évek óta téma, hogy elénk fog kerülni előbb-utóbb ennek a problémakörnek a kezelése, mert lássuk be, valóban problémakörről van szó, hiszen a termelőszövetkezeti, földhasználati jog alatt álló földrészek több évtizedes problematikáját meg kell oldani, sőt akik jelenleg használják ezeket a földterületeket, ők is valamiféle megoldást várnak erre a kérdésre. A többségük, legalábbis akikkel én tudtam beszélni, azt tudom elmondani, hogy nem is bánják azt, hogyha az állam ezt a földterületet einstandolja, és gyakorlatilag saját használatba, saját tulajdonba veszi.

A kártalanítás mértékében már annál komolyabb problémák és fenntartások vannak. Engedjék meg  erről az 50 ezer forint/aranykoronáról van szó , hogy Ander Balázs képviselőtársam egy írásbeli kérdését hozzam ide, már csak azért, mert szó szerint ezt a problémát feszegeti, hiszen az ő választókerületében, Dél-Somogyban van az egyik leginkább problémás gócpont, ahol talán országos tekintetben is a legnagyobb ilyen érintett terület található. A természetvédelmi oltalom alatt álló, de kártalanításba nem vont egykori maradványterületek országosan körülbelül 2 ezer hektárnyi területet érintenek. Ezek döntő többsége, ahogy mondtam, csaknem 1700 hektár, a Vörös Csillag Mezőgazdasági Tsz. jogutódja, a barcsi Dráva-Coop Mezőgazdasági Szövetkezet szövetkezeti földhasználatában áll, illetve szövetkezeti tulajdonába tartozik. Az értékes földekre 25 évvel ezelőtt tette rá a kezét a magyar állam oly módon, hogy egyetlen lehetséges elidegenítési célként az államot megjelölve, azokat a Duna-Dráva Nemzeti Parknak szánva megtiltotta azok értékesítését, magyarán: az elidegenítési tilalom negyed évszázada blokkolja ezeket a földeket. Ezzel nem is lenne probléma, hiszen nem az állami tulajdonba vétel a gond, ugyanis azt a szövetkezet és annak tagsága immáron 25 éve várja. A gond a nevetséges értéken történő eltulajdonítás, gyakorlatilag ezt hívtam előbb einstandolásnak.

Véleményünk szerint le kellene folytatni egy normális, piaci értéken, megfelelő áron történő kisajátítást, hogy a földekért járó összeget az eredeti vagyon szerint lehessen kiosztani a tagoknak, illetve azok örökösei között. Ezért képviselőtársam a 2020. évi költségvetéshez, majd pedig a korábbi büdzsékhez is benyújtott egy-egy módosító javaslatot, amely ezt irányozta elő. Csakhogy Barcson mintegy ezer család megalázó nyugdíjból él, kisgyermekes párokról beszélünk, továbbtanulásra kuporgatott fiatalok várják, hogy az érintett majdnem 1700 hektár földterület után megkapják az értéknek megfelelő kártalanítás összegét, hektáronként legalább egymillió, azaz hozzávetőlegesen másfél-két milliárd forintot.

Ahogy említettem, ez már negyed évszázada húzódik, de ami miatt mégis idecitáltam, az a döbbenetes aránytalanság és elképesztő igazságtalanság, hogy ha e mellé az ügy mellé odateszünk egy másik Somogy megyei ügyet, ahol egy külföldről betelepedett nagybirtokostól  akit már oly sokszor emlegettünk itt, a Ház falai között , ettől az illetőtől hektáronként 2,5 millió forintért vásárolta fel a magyar állam az osztatlan közös földtulajdonban lévő területeit. Tehát amíg a magyar embereknek 50 ezer forintot kínálnak aranykoronánként, addig ezen külföldi nagybirtokostól 2,5 millió forintért az ő kérésére megvásárolták önök ezt a földterületet. (Zaj.  Az elnök csenget.)

(11.10)

Pontos adatokat azért nem tudtam összevetni, mert önök a jogerős bírósági döntés ellenére sem adták még ki pontosan azt, hogy a magyar állam ezen állami földterületekkel milyen módon bánik, és hogyan szerezte meg ezen osztatlan közös földterületeket, de aranykorona-hektár összevetésben is óriási, üvöltő a különbség, hiszen ez azt jelenti, hogy az érintett szövetkezet tagjainak 100-150 ezer forinttal szúrnák ki hektáronként a szemét. Tehát így is óriási és üvöltő a különbség. Miniszter úr, tehát ez a helyzet, ha csak Somogy megyét nézzük. Azért is abszurd a történet, mert ezzel gyakorlatilag pont azokat büntetik  ha most nagyon áttételesen veszem, és a környezetvédelmi szempontokat is mérlegeljük , akiknek a területe épp azért lényeges a magyar állam szempontjából sok tekintetben, mert természetvédelmi értékek nagyobb arányban találhatók ezeken a területeken, mint az ország azon részén, ahol az ipari mezőgazdaság jóvoltából már évek óta megszűntek ezek a különös adottságok.

A törvény tartalmaz más jellegű ordító igazságtalanságokat is. Itt kénytelen vagyok kitérni a mintagazdaságokra. Nemrégiben miniszter úrral volt egy parlamenti vitám ezzel kapcsolatban, amikor azt nehezményeztem, hogy a kevés megmaradt állami területet néhány kiváltságos a piaci ár harmadáért-feléért bérelheti a magyar államtól. Akkor én ezt hűtlen kezelésnek neveztem, és ezzel kapcsolatban jogi lépésekre is elszántam magam. Most vagy ezt próbálják meg így utólag kezelni és legalizálni, vagy még a jelenleginél is pofátlanabb áron akarják majd ezeknek az érintetteknek az állami földeket odaadni. Ezt nem tudom, de az tény, hogy speciális művelési eljárásokat várnak el tőlük. Ezt miniszter úr említette egyfajta indokként arra, hogy miért érdemlik meg ezek az oligarchák ezeket a földeket a piaci ár töredékéért. Nagyon kíváncsi lennék, hogy Mészáros Lőrincnek mit jelent ez a speciális művelési eljárás, mikor fogjuk tőle ezt elvárni, és a gyakorlatban ez mégis mit jelent, milyen közjó származhat majd ebből. (Dr. Nagy István: Nincs is ilyen gazdasága!) Jelenleg nem látunk ebből semmit, miniszter úr.

Én értem, hogy ön a birtokpolitikai irányelvekre hivatkozik, mint az állam ezen fontos viszonyítási alapjára, amikor ezeket a döntéseket meghozza, csak az a baj, hogy most már egy évtizede azt látjuk, hogy ezen birtokpolitikai irányelvek teljesen eltérnek a valóságban és az önök által elmondottakban, a kommunikációban. Tehát amíg a családi gazdaságok megsegítéséről papolnak folyamatosan bármilyen mezőgazdasági rendezvényen vagy itt a parlamentben, addig hoznak elénk egy olyan törvényt, amely kifejezetten, gyakorlatilag személyre szabottan maximum négy-öt gazdaságot érint a jelen helyzetben Magyarországon, akik ezen törvény erejénél fogva a piaci ár töredékéért fogják majd a jövőben  vagy ezek szerint lehet, hogy még olcsóbban  bérelni az állami földeket.

Ráadásul itt az ötvenéves bérleti lehetőséget is megnyitják számukra, amiért teljes joggal oly sokszor kritizálták az önöket megelőző kormányokat. Szinte havonta tudok példákat mondani arra, amikor bármilyen kritikus, az agráriumot érintő felszólalásom volt, akkor olyan példákkal jöttek, olyan rossz példákat hoztak ide elénk, hogy bezzeg a szocialista-liberális kormányok idején évtizedekre nevetséges áron adta bérbe az állam a földeket. És ez így volt, ezt bíráltam, sajnálom, hogy nem tárták fel ezeket nagyobb számban, sőt ehelyett most legalizálják az egészet, és folytatják ugyanazt, amit ők annak idején abbahagytak.

Ami szintén döbbenetes ezen a területen, az a birtokmaximumok kivezetése. Már eddig is komoly kedvezményt kaptak  az 1800 hektárra célzok itt földhasználat tekintetében  azok, akik vetőmagot állítanak elő vagy pedig állattenyésztéssel foglalkoznak. Most ezt a mintagazdaságok esetében korlátlanra, felső korlát nélkülire kibővítik. Ez is teljesen szembemegy azzal a kommunikációval, amit nap mint nap hallunk. Ezekre azért várnék miniszter úrtól érdemi választ, hogy mikor döntöttek úgy, hogy a családi gazdaságok helyett most már ezt a néhány, négy-öt, maximum hat kivételezettet fogják tovább tolni kedvezményes állami földbérletekkel.

Az erdők tekintetében is van néhány módosítás. Vitán felül áll, miniszter úr, hogy abban az esetben, ahol nincs meg az 51 százalék, ott erdőkezelési problémák lépnek fel folyamatosan, és ezt meg kell oldani. A szakigazgatás a rendfenntartás szempontjából is jelzi ezeket az ügyeket, régóta kellett itt valamit lépni, nincs ezzel semmi probléma, úgyhogy talán még ez a rész az, ahol leginkább tudjuk támogatni az előttünk fekvő javaslatot.

De azért szeretném idetenni azt a pletyka- vagy problémahalmazt, ami folyamatosan megjelenik, és egyre erősödik az állami erdőgazdaságok irányából, mégpedig az a félelem, hogy a zrt.-iket egyetlen tollvonással nyrt.-vé kívánják változtatni, vagy pedig egy az egyben felszámolnák ezeket az állami erdőgazdaságokat, tehát hogy egyfajta burkolt privatizáció indulna be e tekintetben. Örülnék, ha ezzel kapcsolatban megnyugtató szavakat tudna mondani, mert még a vírus tombolása és elterjedése előtt is komoly gondokkal küszködtek ezek az állami erdőgazdaságok, legfőképpen az állami nyomás és elvárások tekintetében, és ez most csak fokozódni fog.

A vadászati jog legalábbis a mintagazdaságok tekintetében némileg módosul. Ezt úgy kell értelmezni, hogy ezen a területen gyakorlatilag kényük-kedvük szerint tudják a vadgazdálkodást folytatni akkor is, ha mondjuk, a helyi érdek egészen mást kíván. Ezt a területet korábban Bitay Márton Örs államtitkárként vezényelte itt a parlamentben, azóta szerencsére már nincs itt közöttünk, hiszen annyi botrány fűződött a nevéhez, hogy szerintem már önöknek is kellemetlen volt, de lehet, hogy más áll mögötte. Mindenesetre nagyon örülök személyesen is, hogy nem vele kell ezt az ügyet itt megvitatnom. Államtitkár úrtól emlékezetes volt, amikor az egyik héten egy helyi kezdeményezés mellett kiállva felszólaltam, és ő nagyon pökhendi módon leosztott azzal kapcsolatban, hogy mit képzelek én, hogy az államot meg akarom károsítani, amikor a helyi vadászok oldalára állok, mert ők 100 forinttal kevesebb vadászati bérleti díjat fizettek volna hektáronként a termelőknek, és ezáltal a magyar államnak is, hiszen magyar állami földekről is szó volt. Majd a következő héten, amikor egy olyan kezdeményezést hoztam ide, hogy vannak, akik sokkal többet ígértek vadgazdálkodás címén juttatni a földtulajdonosoknak, akkor pedig azzal hurrogott le, hogy nem igaz, hogy ennyire szakmaiatlan vagyok, hogy nem a vadgazdálkodási szempontokat tartom szem előtt, hanem anyagiaskodok itt az állam és a földtulajdonosok javára. Ezzel szemben úgy tűnik, hogy a mintagazdaságoknál most ilyen bonyodalomról nem fogok tudni beszámolni, hiszen majd mindenről ők fognak dönteni a saját használatú területeiken e tekintetben is.

Szintén elborzadva hallgatom itt az önkormányzatokkal kapcsolatos hozzászólásokat. Elkéstek ezzel, miniszter úr, legalább öt-hat évet. Olyan szép szavakat mondanak, hogy az önkormányzatok a jövőben majd ingyen juthatnak állami földekhez. Hát, ezt a privatizáció előtt kellett volna megcsinálni! De nemhogy ingyen, hanem pénzért sem adtak nekik akkor termőföldet! Számtalan önkormányzat ügyét hoztuk ide, akik közcélból, szociális okokból vagy a település fejlesztésének érdekében szerettek volna az állami földpályázatokon indulni, de az első körben, amikor a legzsírosabb falatok, a legjobb földek, a legnagyobb területek keltek el, szóba se álltak velük. Majd a második körben akkor még Lázár miniszter úrhoz bejuthattak, és személyes elbírálás alapján egy-két önkormányzat igénye ki lett elégítve. De most, amikor ki van fosztva a kassza, nincs állami földterület, vagy csak minimális, amikről beszélgetünk, akkor fölajánlani ezt az önkormányzatoknak, ez szerintem nagyon álságos hozzáállás. Ezzel tényleg elkéstek vagy öt évet.

S amit még hiányolok, miniszter úr, az az üzemszabályozási törvény, a szövetkezeti törvény, az osztatlan közös földterületeket valóban felszámoló és nemcsak ezen részterülettel foglalkozó jogszabály, a támogatások újragondolása. Itt is hatalmas ígéretekkel indultak. Ezekre mind-mind várunk. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Befejezem, köszönöm, elnök úr, csak még egyetlen gondolat. S ha ezek a földterületek most az államhoz kerülnek, arra vonatkozóan garanciákat kérünk, hogy nem járunk úgy, mint a korábbi esetekben, amikor az állami föld a legtehetősebbekhez került. Erre vonatkozóan sem kapunk semmiféle garanciát. Úgyhogy a jelen formájában nem tudjuk támogatni a törvényjavaslatot. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)