Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Igazán nagyon fontosnak tartanám azt, amiről Szél Bernadett többször is beszél, hogy az isztambuli szerződés ratifikációja meglegyen, mert az sok mindenben megoldaná azt a kérdést, amiről tárgyalunk, mert azt gondolom, hogy az erőszak visszaszorítása és a gyermekek védelme mindenképpen benne van abban az anyagban, amit szeretnénk, ha minél hamarabb a kormány komolyan venne, és elkezdené azt előhalászni és akár alá is írni, mert az mindenképpen védelmet biztosítana.

Amiért szót kértem: Vágó Sebestyénnel nagyon sok mindenben nem értek egyet, azért nem, mert megpróbálja megbélyegezni, társadalmi csoportokra leszűkíteni a probléma milyenségét. Itt a tetoválásra gondolok, hogy ott jobban kellene figyelni, és jobban meg kellene nézni, hogy milyen csoportok közül kerülnek ki azok, akik esetleg sérülékenyebbek. Ezt így értettem, ha nem, akkor elnézést kérek, de azt gondolom, nem társadalmi csoportokról kell hogy beszéljünk, hanem összproblémáról van szó, amikor ezt a napirendet tárgyaljuk. Mégpedig olyan problémáról, amely, azt gondolom, mindenképpen érinti nagymértékben az ország egy nagy részét. Mert lehet látni, hogy azokkal az okokkal, amelyekről Harrach Péter úr is beszélt, azt gondolom, egyet lehet érteni és egyet is kell érteni, de van még több oka is annak, hogy miért is történhetnek meg azok a családon belüli erőszakok vagy éppen a gyermekek elleni szexuális bántalmazások, amelyek megvannak. Többnyire azért, mert be kell látni, hogy a társadalomból való kiszorítása a különböző népcsoportoknak ‑ és itt nemcsak népcsoportokról van szó, hanem szociális hátrányokról ‑, az mindenképpen hoz olyan jelenséget, amellyel szembe kell nagyon sokszor néznünk, és ez ellen kell valamit tenni. Tehát ez az ok, a kiváltó ok, legfőképpen, azt mondom, hogy a munkanélküliségre nagyon nagy mértékben visszavezethető, mert lehet látni azt, hogy ha a társadalomból kiszorul valaki, akkor a családon belül keresi azokat a támaszokat, amelyek vannak, és nagyon sokszor viszont nem találja meg a visszavezető utat a társadalomba. Ezért tehát én nagyon fontosnak tartanám, hogy a foglalkoztatás kérdését ne kerüljük ki ennél a törvénynél is, mert azt gondolom, hogy az oka, egy kiváltó oka lehet ez is.

A másik nagyon fontos, hogy nagyon sokszor azt mondjuk, hogy az állami szerepvállalást nem lehet kikerülni. Én mégis azt látom, hogy nagyon sok esetben megjelenik az, hogy nincs igazán védelme azoknak a gyermekeknek, családoknak, akik ilyen helyzetbe belekerültek, vagy éppen látszik, hogy valamikor bele tudnak csúszni egy ilyen helyzetbe. Ebből adódóan az állami szerepvállalást én úgy gondolom megerősíteni, hogy nagyon fontos lenne, hogy például a családsegítő hálózatokat, a gyermekjóléti szolgálatokat próbáljuk meg megerősíteni még jobban, mert az ő munkájuk, azt gondolom, nagyon fontos ebben a körben, mert ők igazán a prevencióra is tudnak odafigyelni, és tudnak arra is figyelni, hogy esetlegesen hogyan lehetne azoknál a családoknál sokkal több olyan preventív megelőzést bevinni, amely mindenképpen visszaszoríthatja az erőszakot. Tehát ebből adódóan nagyon fontos az állami szerepvállalás, hogy ott legyen, és az állami szerepvállaláson belül próbálják meg erősíteni azt a tényt, hogy nekik mi a szerepük, és a szülők és az intézmény közti szintnek erősítése mindenképpen javítana a helyzeten.

A másik ‑ amit, azt gondolom, hogy nagyon kevesen mondtunk, de fontosnak tartom ‑ a társadalmi szerepvállalás, mert fontosak azok a jelzőrendszerek, amelyeket esetleg mi úgy látunk, hogy nincsenek ma még meg. A társadalmi szerepvállalásnak azért van fontos szerepe ebben a tárgykörben, mert ha belegondolunk abba, hogy nagyon sokszor immunisak az emberek a körülöttünk lévő események feltárásában vagy éppen kezelésében, akkor azt gondolom, hogy a társadalmi igény irányába el kellene mennünk, hogy az érzékenyítés mindenképpen jelen legyen ebben a dologban.

Bízom abban és látom azt, hogy a társadalom fogadókészsége megvan, viszont a családsegítő központnak, a politikának, az állami szerveknek nagyon sokat kell még tenni annak érdekében, hogy el lehessen abba az irányba mozdítani, hogy a társadalmat még jobban tudjuk érzékenyíteni, mert akkor lehet arról beszélni, hogy a gyermekek védelme sokkal jobban, erőteljesebben megjelenik a társadalmon belül, mint most amit látunk. Ebből adódóan fontosnak tartom az érzékenyítést ebben a tárgykörben is. Köszönöm szépen.