Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

MAGYAR ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Államtitkár Úr, illetve Előterjesztő Úr! Salátatörvénnyel állunk szemben, amivel önmagában nem lenne baj, hiszen így az év vége felé sokszor kapunk hasonló jogszabályokat, és meg is örültem annak, ami a címét jelenti, hogy az agrárium versenyképességéről fog szólni. Egy hasonló tartalmú ‑ legalábbis a címe szempontjából hasonló ‑ ha­tározati javaslattal már mi is éltünk, ahogy már Gőgös Zoltán képviselőtársam az előbb elmondta, hogy ők is benyújtottak egy hasonlót, és abban bíztam, hogy a cím majd jelentősen tükrözi a tartalmat is. Tényleg van benne bürokráciacsökkentés, és ezt támogatjuk is, de azért ennél sokkal bátrabbnak kellett volna lenni véleményem szerint.

Az öntözéssel kapcsolatban, ami benne van, azzal egyébként nincsen problémánk. Értem én, hogy cselekedni kell, és ahogy már említettem, bátrabb lépésekkel is kellett volna, hiszen hagyján, hogy az öntözhető területeink aránya annyira kicsi, hogy az azon való módosítás most már évtizedek óta komoly fejfájást okoz a szakmának, a szakpolitikának, de még a lehetőségeinket sem használjuk ki, messze nem használjuk ki eléggé, így minden lépés, ami esetleg ezt elősegíti, örömteli.

Viszont például már a talaj- és földvédelemmel kapcsolatban, amikor olvastam, hogy erre irányuló módosítás is van, titkon abban bíztam, hogy elindulunk abba az irányba, amikor, mondjuk, a talajvédelmet komolyan vesszük, és esetleg példát mutatna hazánk a tekintetben, hogy mondjuk, a talajaink élőanyag-tartalmát vagy egyáltalán a minőségét hogyan tudjuk fenntartható módon kezelni, sőt esetleg javítani is. Ehhez képest egy apró, ámde nyilván az érintettek számára fontos és jó irányú módosítást tartalmaz.

A szerződéses jogviszonynál mutatkozik leginkább az a hiány, amit én éreztem, hogy nem elég bátor a lépés. Én már említettem a bizottsági vitában is, hogy amit a Hegyközségek Nemzeti Tanácsával kapcsolatban el tudok mondani ‑ hiszen ők módosítottak a szerződéses jogviszonyon a tavalyi évben ‑, az nem sült el valami pozitívan, és messze-messze nem érte el azt a hatást, amit reméltünk tőle, azaz hogy a szőlő felvásárlási árai olyan módon legyenek meghatározva, hogy az a szőlészek számára egy kiszámítható helyzetet teremtsen, és ne kelljen azon aggódniuk, ami idén is előállt például az Alföld és még néhány borvidék tekintetében, hogy gyakorlatilag az önköltségi árat sem kapták meg a szőlőikért.

(13.30)

Tudom, hogy nem ez az egész országban az általános tendencia, és vannak olyan borvidékek, ahol szerencsére nem ez a helyzet, de ahogy említettem, főként az Alföld tekintetében inkább rosszabb lett a helyzet a szerződéses jogviszony megjelenésével vagy módosításával, mint ami korábban volt. Tehát általánosságban elmondható, hogy a mezőgazdaságban ennél egy sokkal hatékonyabb lépést és bátrabbat vártunk volna e tekintetben is.

Át is térnék aztán a vadászati részre, hiszen az, hogy a keresőtávcső visszakerül, vagy legalábbis a hivatásos vadászok tekintetében az egy mindenképpen támogatható dolog, bár nem értem, hogy miért csak a hivatásos vadászok esetében. Értem én, hogy a vadnak is esélyt kell biztosítani, és ez egy fontos szempont, de itt azért nem a fegyverre szerelhetőről van szó. Így nem értem, hogy miért nem adjuk vissza egyáltalán minden vadásznak ezt a lehetőséget, hiszen sokszor éppen ez szolgálja a vad védelmét. Így van módja például beazonosítani azt, hogy kanról vagy kocáról van szó, vagy egyáltalán olyan vadfajról, olyan egyedéről és olyan neméről van‑e szó, amit el szeretne ejteni, vagy esetleg olyanról, amit továbbengedne. Tehát sok esetben éppen a vad védelmét az szolgálná, hogy jobban be tudjuk azonosítani. Ilyen formában én kiterjeszteném ezt minden vadászra. Itt is szeretném hangsúlyozni, hogy természetesen nem a hőkamerákról van szó, hanem kifejezetten ezekről a keresőtávcsövekről.

A maroklőfegyverre áttérve itt is értetlenül állok egy kicsit a dolog előtt, hiszen most látunk egy ilyen tendenciát, hogy igyekeznek kivonni a forgalomból, hogy így mondhatom, ezeket a maroklőfegyvereket. Itt közben jelzi Győrffy Balázs, hogy duplikációról van szó. Akkor remélem, hogy majd válaszban segít megérteni, mert elég sok jelzés érkezett be hozzám, hogy például, ha egy sebzett disznó a sűrűbe kerül, ilyen módon eddig azért maroklőfegyverrel nagyobb biztonsággal meg lehetett közelíteni, mint mondjuk, egy hosszú csőhosszal rendelkező sörétes vagy golyós fegyverrel. Remélem, hogy ezt az ellentmondást akkor Győrffy Balázs fel tudja oldani. De mondhatnám az orvvadászokkal vagy a fatolvajokkal szembeni fellépés lehetőségét is, hiszen ha két méterről egy sörétessel valakit lábon kell lőni, mert egyszerűen olyan helyzet adódik, akkor leszakadhat a lába, míg azért egy maroklőfegyverrel csak, mondjuk, leültetjük. Tehát itt ez ügyben azért remélem, hogy kapok némi választ, mert mondom, nagyon sok ijedt megkeresés érkezett ezzel kapcsolatban.

Az erdészeti módosítások javarészével is egyetértünk, bár sokkal jobban örültünk volna annak, ha például olyan módosításokat is tartalmaz, amelyek az országos és brutális mértéket öltött fahiányra is megoldást adnak.

Erre nem győzöm elégszer felhívni a figyelmet, hogy nem bírálva a szociális tűzifa rendszerét, és megértve azt, hogy le vannak kötve sok esetben a kapacitások az állami erdészeteknél az erőművek irányában, de hát mégiscsak azt az abszurd helyzetet fel kellene oldanunk, hogy az ország egy jelentős részében, itt főleg a nagy állami erdőktől távolabb eső területekre gondolok, hónapokat kell adott esetben várni a tűzifára, ha mondjuk, valaki konyhakészen szeretné ezt megvásárolni, ráadásul olyan árat kérnek érte, ami egészen elképesztő, főleg, ha mondjuk, a tavalyi évhez képesti drágulást figyelembe vesszük. Ezt kezelni kellene.

Ez csak úgy lehetséges véleményünk szerint, hogy például azokat az alvállalkozókat, amelyeket ilyen-olyan indokokkal elüldöztek az állami erdészetektől, újra legyen módja, legyen mersze az adott erdészeti igazgatónak alkalmazni és visszahívni, hiszen maga a lábon álló fa mennyisége azt mutatja, legalábbis hozzánk olyan számok jutottak el, hogy elegendő lenne a famennyiség arra ma Magyarországon, hogy ezt a hatalmas, a piaci igények és a tüzépeken megvásárolható fa közötti különbséget oldja, és így enyhítse ezt a drágulást. Tehát jobban örültünk volna ilyen jellegű módosításoknak. Még egyszer szeretném aláhúzni, hogy pont az ezen a területen meglépett módosításokkal nincs problémánk, csak lehettek volna itt is bátrabbak.

Tehát amennyiben fel lehet oldani, Győrffy képviselőtársam segít feloldani, mondjuk, a maroklőfegyverrel kapcsolatos észrevételeimet, az ilyen problémáimat, akkor azt tudom mondani, hogy a benyújtott módosító indítványainktól tesszük majd függővé, hogy a jelen módosítást tudjuk‑e támogatni. Én is abban a szerencsétlen helyzetben vagyok, hogy a Jobbik-frakció jó néhány bürokráciacsökkentő javaslatot örömmel vesz és támogat, de azért itt az elmondott észrevételeimre szeretnék válaszokat kapni, illetve természetesen akkor megvizsgáljuk azt, hogy a módosító javaslatainkhoz hogy állnak. Úgyhogy Gőgös Zoltánnal ellentétben én még megpróbálkozom azzal, hogy benyújtom hivatalosan is ezeket a módosító indítványokat, aztán meglátjuk, hogy hogyan alakul. Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. (Dr. Gyüre Csaba tapsol.)