Felszólalás adatai

PODOLÁK GYÖRGY (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar távközlési piacon a távközlési törvény elfogadása óta, 1992-től verseny van. Verseny van a mobiltelefon, az internet, a kábeltévé és a szolgáltatóknak legnagyobb bevételt jelentő adatátviteli szolgáltatások területén. De a megváltozott körülmények között szükséges újrailleszteni a hírközlési törvényt, és a törvény tárgyalásával mi egyetértünk.

Észrevételeimet Csáky képviselőtársam jobbító szándékával egyetértésben, illetve azzal párhuzamosan szeretném elmondani, más témákat illetően is.

A kormány a hírközlési törvényt úgy hirdeti, hogy minden piaci szereplő számára versenyhelyzetet teremt, aminek eredménye, hogy a fogyasztó olcsóbb és jobb szolgáltatáshoz jut. A kormány szavakban megjelenő állítása szerint ugyanakkor a törvényjavaslat leírt szövege a fogyasztó számára nem biztos, hogy ezt jelenti. Néhány példát szeretnék ezzel kapcsolatban elmondani, például a kábeltévépiaccal kapcsolatosan.

A 4. § korlátozza, hogy milyen társasági formában végezhető a tevékenység, és ezzel természetesen szűkíti a szolgáltatói kört, kivéve az ötezer léleknél kisebb szolgáltatást, ami helyből gazdaságtalan. A telefonszolgáltató azon területen, ahol telefont szolgáltat, nem nyújthat kábeltévé-szolgáltatást. Például Csepelen a telefon a Matávé, a kábeltévé a UPC-é. A csepeli kábeltévépiacra ez idáig nem lépett be új szolgáltató. A Matáv nem tehette, mert a törvény tiltotta, más nem jött, ugyan üzletileg már meg sem éri, tehát ezért nem is fog jönni. A törvényjavaslat továbbra is tiltja, tehát vélhetően verseny ezek után sem lesz.

Másik példát szeretnék ehhez illeszteni: például Szegeden a telefon a Vivendié, a kábeltévé ugyanakkor a Matávé; tehát fordított helyzet van, és ugyanez a helyzet áll elő ezen a területen. Tehát nem valós a verseny, a fogyasztó továbbra is kiszolgáltatott marad.

A törvényjavaslat elfogadásával a díjak költségalapúvá válnak - hirdeti a törvény. Jelenleg a magas nemzetközi, tehát a 00-ás, a helyközi, a 06-os díjakból a szolgáltatók keresztfinanszírozzák az előfizetési és a helyi hívás díjait. Rövid távon teljesen egyértelmű, hogy a díjak emelkedni fognak. Erre egy példát szeretnék elmondani, hiszen a liberalizáció következtében az EU-ban '98 és '99 január között 15 tagállam átlagát tekintve a helyi hívás díjai 7 százalékkal emelkedtek. Ez Magyarországra vetítve azt jelenti, hogy a jelenlegi 2885 forintos előfizetési díj, 7 százalékos díjemeléssel és 10 százalékos inflációval jövőre vélhetően 3400 forint lesz, míg egy perc helyi hívás 27 forintról 32 forintra fog emelkedni.

A törvény a kisfogyasztók számára nagy valószínűséggel ezt fogja okozni. Igaz, hogy az EU átlagában a nemzetközi hívás díjai 40 százalékot csökkentek a verseny következtében - tehát az USA-ba 93 forint helyett vélhetően csak 56 forintba fognak kerülni percenként a hívások -, ennek előnyeit az átlag magyarországi állampolgár, úgy gondolom, ritkán élvezheti.

Az EU átlagában szintén néhány példát: a távközlési piac bevételei a liberalizáció hatására körülbelül 20 százalékot emelkedtek. Ez vélhetően, e törvény hatására Magyarországon is be fog következni. Ez azt jelenti, hogy a '99. évi távközlési bevétellel számolva, amely 728 milliárd forint volt, közel 145 milliárd forint többletbevételt jelent a szolgáltatók számára. Ezért nagyon fontos, hogy a törvény a fogyasztók érdekeit is szolgálja.

A törvény nem oldja meg megnyugtatóan, hogy az ország ne szakadjon ketté a telefonszolgáltatások, illetve a távközlési szolgáltatások minőségéből és árából következően. Oka a helyi hurok, az előfizetőt a telefonközpontból összekötő vezeték átengedésére vonatkozó szabályozásban keresendő. A szabályozás a Vivendi nyomására érdekesen alakult, és ez a törvényből elég karakterisztikusan kiolvasható. A nagy szolgáltató, tehát a Vivendi használhatja a még nagyobb szolgáltató Matáv hálózatát, azonban a legnagyobb Matáv nem használhatja a szintén nem kicsi Vivendi hálózatát. Ezt a 41. § (3) bekezdése elég határozottan megállapítja.

Ez a példa Európában példa nélküli, mert nem érvényesül az egyenlő elbánás elve a törvényben. Körül van írva egy cég, amely negatív megkülönböztetésben részesül. Eredménye, hogy a Vivendi területén nem lesz verseny, ezzel 900 ezer előfizető valószínűleg rosszabbul jár. És kik járnak jól? - kérdezhetném. Elég egyértelmű! Ezek szerint nem kell hogy verseny legyen Szegeden, Szentesen, Jászberényben, Esztergomban, Gödöllőn, Vácott, Pápán - hogy csak néhány várost soroljak fel.

A törvényben szó van arról a hatóságról, amely felügyeli ezt az egész tevékenységet. A törvény 72. és 73. §-a rögzíti, hogy a jövőt illetően kik fogják felügyelni ezt a piacot, a törvény végrehajtásával kik fognak foglalkozni. Ennek egyik legfontosabb szervezete a döntőbizottság. Már a hatóság elnöke is független, hiszen a miniszter javaslatára a miniszterelnök nevezi ki hat évre. Majd ezek után a munkáltatói jogokat nem más, mint maga a miniszter gyakorolja. Majd ezek után az elnök - a 73. § (1) bekezdése szerint - létrehoz egy 12 főből álló döntőbizottságot, amelynek tagjait ő nevezi ki és menti fel, továbbá a tagok munkáltatói jogát is ő gyakorolja.

A törvénytervezet indoklásának szövege szerint ez egy abszolút szuverén, független testület lesz, amelynek döntéseit szakmai - és nem politikai - alapon hozza meg. Ezt elég nehéz így feltételezni! Ez a döntőbizottság fog választottbíróságként a hírközlés területén minden lényegi döntést meghozni, minden nyomásgyakorlás nélkül. Ez a döntőbizottság ebben a formában a második ORTT lesz. Itt egyszerűbb lesz a kormányzat helyzete, akaratát könnyebben érvényesítheti, hiszen a függelmi viszonyok egyértelműen megfogalmazásra kerülnek a törvényben.

Ezt a gondolatot erősíti a 100. § (2) bekezdése is: a döntőbizottság határozatának bírósági eljárás kezdeményezése esetén sincs halasztó hatálya. Ismerve a magyarországi állapotokat, ismerve a bírósági ügyek átfutási idejét, ez minimálisan egy év, ennyi idő alatt egy vállalkozás általában tönkre is megy, ha húzott döntésekre van kényszerítve.

Még egy olyan gyöngyszeméről szeretnék ennek a törvénynek beszélni, amely a 109. § (1) bekezdésében szerepel, ami nem másról szól, mintegy megváltoztatva a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló '96. évi törvényt, ami azt jelenti, becsempész oda egyetlen egy címet, amely egy vállalkozást fed le; ez pedig nem más mint az egyetemes postaszolgáltató. Tehát ez azt jelenti, hogy a hitelintézet jegyzett tőkéjében egy tulajdonosnak sem közvetve, sem közvetlen tulajdoni hányada, sem az általa gyakorolt szavazati jog mértéke - a magyar állam és más hitelintézet kivételével - nem lehet több 15 százaléknál. Ide került bevésésre az egyetemes postai szolgáltató, amely egyértelműen értelmezhetővé teszi, hogy nagy valószínűséggel ez a törvényi módosítás a Postabank megvásárlására utal. Tehát mentesíteni fogja a jövőt illetően a Magyar Postát a pénzintézeti törvény azon korlátozása alól, hogy 15 százalékkal nagyobb részesedéssel bírjon. Ezzel a Postabank jogszerű megvásárlásának lehetősége a Magyar Posta részéről rendelkezésre áll.

Úgy gondoljuk, és a módosítókkal azt tervezzük elérni, hogy ez a törvény valóban a fogyasztók érdekeit szolgálja a magyar piacon. Köszönöm figyelmüket.