Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Mint azt bizonyára önök is tudják, november 25-e a nők elleni erőszak megszüntetésének világnapja. Ezért választottam ezt a témát napirend előtti felszólalásként. Kifejezetten ennek a napnak és jelentésének a tisztelete alkalmából hívtam meg ma hölgyvendégeimet, akiket tisztelettel köszöntök is. Fontosnak tartom közülük külön köszönteni Halász Pálmát, aki az Élet-Érték Alapítvány kurátora, és évek óta a családon belüli erőszak elleni küzdelem egyik vezető egyénisége. 2012-ben népi kezdeményezés formájában összegyűjtött közel 150 ezer aláírást, hogy a parlament is napirendre tűzze a témát. Törekvéseit siker koronázta, 2013-ban törvénybe foglalták a kapcsolaton belüli erőszak tényállását. Az ENSZ előtt Genfben 700 ember tapsolta felállva mindazért, amit elért. A nők nevében én is köszönetemet fejezem ki neki.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tény, hogy még manapság is minden ötödik nőt rendszeresen bántalmaz a társa, vagy élt már olyan kapcsolatban, ahol ez megtörtént vele. Tudták, hogy egy nőnek nyolcszor nagyobb esélye van arra, hogy partnere keze által haljon meg, mint idegen kéztől? Ugye, önök is ismernek olyanokat, akik ha ilyen bántalmazásról hallanak, azt kezdik kutatni, hogy miben hibás az áldozat? Ugye, ilyenkor mindannyian azt válaszolják, hogy semmi sem lehet elegendő ok a bántalmazásra?

Nem csupán a nők elleni, de a családon belüli erőszakra is szeretném a figyelmüket felhívni, hiszen családon belüli erőszak áldozata lehet gyermek, lehet szülő, fogyatékkal élő, és bármilyen furcsa, akár férfi is. Egy verset, illetve történetet hoztam önöknek, amelyet, azt hiszem, nem is elég meghallgatni, ezt a történetet át kell alaposan érezni, és akár beleborzongani; de mindenképpen arra gondolni, hogy lehet, hogy ez pont ebben a pillanatban játszódik le valahol.

„Ma virágot kaptam. Nem volt sem születésnapom, illetve semmilyen különleges nap. Éjszaka volt az első veszekedésünk. Rengeteg gonosz dolgot mondott, amik nagyon bántottak. Tudom, hogy bánja, és nem úgy gondolja a dolgokat, ahogyan mondta... Mert ma virágot küldött nekem.

Ma virágot kaptam. Nem volt sem évfordulónk, illetve semmilyen különleges nap. Aznap a falhoz lökött, és elkezdett fojtogatni. Olyan volt, mint egy rémálom. Nem tudtam elhinni, hogy ez valóban megtörténik. Ma reggel úgy ébredtem, hogy mindenem fájt, és horzsolások voltak rajtam mindenütt. Tudom, hogy sajnálja... Mert ma virágot küldött nekem.

Ma virágot kaptam, nem volt anyák napja, illetve nem volt semmilyen különleges nap. Az éjszaka megint megvert. Aznap sokkal rosszabb volt, mint bármelyik korábbi alkalommal. Ha elhagyom, mihez kezdek? Mi lesz a gyerekekkel? Miből fogunk megélni? Félek tőle, de félek elmenni is. De tudom, hogy sajnálja... Mert ma virágot küldött nekem.

Ma virágot kaptam. Ma különleges nap volt. A temetésem napja. Tegnap végül megölt. Halálra vert. Bárcsak összeszedtem volna annyi bátorságot, hogy elmenjek, akkor ma nem kaptam volna virágot.”

Azt hiszem, ezek után nem tehetek mást, mint kérem önöket, hogy támogassák az isztambuli egyezmény ratifikálását. Ugye, önök is érzik?

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)