Felszólalás adatai

KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Frakcióvezető-helyettes Úr! Valóban jelentős lépés Európa egyesülésének útján, Európa stabilitásának, biztonságának megerősítésének útján az, ami most történt, hogy a NATO eddigi történetének legnagyobb szabású - a NATO-ban meghonosodott szóhasználattal élve: robusztus - bővítésére került sor a hét ország csatlakozásával. És igen, van annak jelentősége, amit Szent-Iványi István külön is kiemelt, hogy ebből a hét országból négy az egykori Varsói Szerződés kötelékébe tartozott, három pedig még ennél is szorosabban kötődött az egykori Szovjetunióhoz, tekintve, hogy annak részét képezte.

Visszagondolok 1994-95-re, a Horn-kormány kezdetének idejére, és emlékszem arra, amit Andrej Kozirjev akkori orosz külügyminiszterrel, majd utódjával, Jevgenyij Primakovval folytattunk tárgyalásokat, amikor hihetetlenül keményen, majdhogynem azt mondtam, ellenségesen reagált arra a törekvésre, hogy Magyarország a NATO tagja szeretne lenni.

(9.10)

Akkor azt mondom, hogy igen nagy utat tett meg a világ, a NATO, a térség, és nagy utat tett meg az orosz politika is ettől a kezdeti ellenséges magatartástól a mi csatlakozásunk előtti hónapokig, '98 tavaszáig, amikor már lezártuk a csatlakozási tárgyalásokat, és Jevgenyij Primakov egy újabb látogatása során azzal nyitotta a megbeszélést, hogy kész ténynek tekintjük Magyarország csatlakozását. És, tette hozzá legnagyobb meglepetésemre, tulajdonképpen meg is értjük azokat az okokat, amelyek Magyarországot arra késztették, hogy csatlakozzon az észak-atlanti szövetségi rendszerhez.

Eljutottunk oda, hogy Oroszország részéről, látva az elmúlt évek tapasztalatait, látva, hogy a NATO bővítése a legkevésbé sem veszélyezteti Oroszország biztonságát, stabilitását, a NATO nem bekeríteni akarja Oroszországot, most már megszűnt ez a szembenállás. Sőt, annak is van jelentősége, hogy a kibővült NATO és Oroszország nagyon fontos együttműködési formát alakított ki 2002 májusának végén, a NATO-orosz tanácsot, ahol egy kerek asztal körül ülnek, az immár 26 NATO-tagállam és Oroszország, alfabetikus sorrendben, mintegy jelezve, hogy ez így egy sajátos közösség, ahol nem az asztal egyik oldalán ülnek a NATO-tagállamok és a másik oldalon, velük szemben pedig Oroszország.

Nos, az, ami történt, megfelel a magyar külpolitika törekvéseinek és érdekeinek. Mi kezdettől a bővítés mellett érveltünk, és ez az érvelés csak erősödött, amikor harmadmagunkkal csatlakozhattunk. Az első körben került be Magyarország Csehországgal és Lengyelországgal együtt, és akkor nem azt csináltuk, amit talán egyesek vártak is, ki remélve, ki félve, hogy utána fölhúzzuk magunk után a létrát, képletesen szólva, és azt mondjuk, hogy eddig volt számunkra fontos a bővítés, innentől kezdve már érdektelen. Nem, mi azt mondtuk, hogy igenis folytatódjon a bővítés, és abban vagyunk érdekeltek, hogy minél több, a csatlakozásra felkészült térségbeli ország és minél több közvetlen szomszédunk, mert ennek megkülönböztetett jelentősége van, lehessen a szövetségi rendszer tagja. Ez tehát tulajdonképpen a magyar külpolitika egyik fontos célja volt.

Erősödött Magyarország biztonsága, Szent-Iványi István utalt rá, megszűnt ez a szigethelyzetünk, hogy nem voltunk határosak egyetlen NATO-országgal sem; most hárommal is határosak lettünk, Szlovéniával, Szlovákiával és Romániával. Erősödött Európa és a világ biztonsága, hiszen a kibővült NATO nagyobb erőt tud szembeállítani a globális fenyegetést jelentő terrorizmussal szemben. Szomszédaink NATO-tagsága a kétoldalú együttműködésnek is szilárdabb, átfogóbb keretet ad. Nagyon jó dolog, hogy Szlovákia és Szlovénia egy hónap múlva az Európai Unióba is együtt csatlakozik velünk, és most már a NATO-ban is együtt vagyunk, vagyis két nemzetközi integrációs, illetve szövetségi rendszer is összekapcsolja országainkat.

Érdekeltek vagyunk a bővítés folytatásában. Folytatni kell, vannak délkelet-európai országok, Horvátország, Albánia, Macedónia, amelyek szintén ott állnak már a tagság küszöbén; és lehet folytatni az euroatlanti térségben is, hiszen vannak országok, amelyek korábban érthető okokból a semlegességet választották, de most fontolgatják a csatlakozás lehetőségét. Van tehát további teendőnk, mint ahogy abban is van teendőnk, hogy folytatódjon a NATO-ban az új képességek kialakítása és az új missziók létrehozása, éppen a világ biztonságának erősítése érdekében, amely Magyarországnak is kiemelt fontosságú érdeke.

Köszöntsük hát az új csatlakozó országokat, szövetségeseinket a NATO szervezetében.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)