Felszólalás adatai

HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Excellenciás Hölgyeim és Uraim! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Bizony nagy dolog ma itt állni a parlament szószékén és egy olyan törvényről beszélni, amely a mi ifjúságunk idején még álomnak is merésznek tűnt: az európai uniós csatlakozás. Szerencsés generáció az én generációm és a mi generációnk, hiszen sok olyan dolgot megéltünk így a negyvenes-ötvenes éveinkben járva, amire 25-30 évesen nem is gondolhattunk volna. Véres évszázad áll mögöttünk, a XX. század, amelynek nagyobb részében a magyar nemzet vesztesként élt, veszteségeket volt kénytelen elviselni.

Aztán a múlt század végén, 1989-ben történt valami. Olyan esemény történt a magyarság életében, amelyet rendszerváltásnak hívunk, és amely békés körülmények között megteremtette a demokratikus fejlődés lehetőségét, hiszen 1990-ben az első szabad választásokon megteremtettük a többpárti parlamenti demokrácia lehetőségét, az első Országgyűlés, annak kormánypártjai, ellenzéki pártjai kiépítették a többpárti parlamenti demokrácia intézményrendszerét, és megteremtették az intézményrendszer törvényi hátterét, a működés törvényességét. Megalakultak az önkormányzatok, és az ország elindult egy olyan úton, amelyet fejlődésnek nevezünk.

Azóta eltelt tizennégy esztendő, és a demokrácia kiteljesedett, a szabadság ránk köszöntött, és azt gondolom, hogy ezzel a szabadsággal jól éltünk. De elérkeztünk egy olyan határhoz, amikor számunkra világossá válik és kiderül, hogy - egy régebbi film címét idézve - egyedül nem megy. Igaz, hogy megteremtettük a demokrácia lehetőségeit, de a gazdasági fejlődés lehetőségeit kevésbé voltunk képesek megteremteni. Egyszerűen mondva, a szabadság ráköszöntött a magyar polgárokra, de a jólét sajnos nem köszöntött ránk a szabadsággal egyetemben. Ennek nagyon egyszerű okai vannak. Az egyik nagyon fontos ok az az örökség, amit a rendszerváltás előtti negyven esztendő hagyott ránk, a gazdaság szerkezete, az adósságállomány és azok a tudati hiányosságok, amelyek szintén az elmúlt negyven esztendő termékei. Ennek következtében a magyar gazdaság kicsiny, sérülékeny, törékeny és nyitott. Nincs más lehetőségünk, mint hogy egy olyan gazdasági közösséghez csatlakozzunk - és ez az Európai Unió -, amely megteremtheti számunkra, az ország számára, hogy ne csak a szabadság, a politikai értelemben vett szabadság, hanem előbb vagy utóbb a gazdasági jólét is ránk köszönjön.

1990-ben megteremtettük annak a lehetőségét, hogy Magyarország területét már ne kelljen senkinek elhagynia a szabadság iránti vágytól vezérelve, és talán 2004. május 1-je, a csatlakozás időpontja évek múlva majd megteremti annak a lehetőségét, hogy a szülőföldjét egyetlenegy magyar se hagyja el gazdasági megfontolások alapján, ne kelljen Európa más országaiba költöznie csak azért, mert a jobb élet reményét ott látja megvalósíthatónak. A politika felelőssége ez, a mi felelősségünk ez, és a teljesítményünk mérőfoka az lesz, hogy néhány esztendőn belül tudjuk-e ezt teljesíteni; hogy valóban nem lesz olyan magyar, aki elhagyja az országot, hacsak nem tanulni akar vagy ismerkedni más országok tudományával, műszaki felkészültségével, egyéb lehetőségeivel, de egy idő után ő is hazajön, hogy itt hasznosítsa a külföldön megszerzett tudást.

Az uniós csatlakozás nagy lehetőséget teremt számunkra, de csak lehetőséget. Hibás az a felfogás, amely úgy közelít, hogy az Unió majd meg fogja oldani a problémáinkat és a gondjainkat, mert nem oldotta meg senki problémáját és senki gondját. Lehetőségeket teremt, olyan lehetőségeket, amelyekkel élni kell. A kérdés az így a csatlakozás időpontjában, fel vagyunk-e készülve arra, hogy a lehetőségekkel képesek legyünk élni. Egy ideig úgy nézett ki, hogy a felkészültségünk jó. Az előző kormány idején, a polgári kormány idején a tíz csatlakozni kívánó ország közül nagyon előkelő helyet foglaltunk el, ott voltunk az első háromban. Aztán jött a kormányváltás, eltelt néhány esztendő, és a mi esélyeink sajnos romlottak.

Keresztény ember módjára nem kívánom a kormányt különösképpen kritizálni, mert csak azért lehet valakit erősen kérdőre vonni, ha a lehetőségeihez és a tehetségéhez képest keveset teljesít. Azt hiszem, ez a kormány tulajdonképpen arra képes, amit a teljesítménye mutat. Az Európai Unió valamikor az 1950-es évek táján kereszténydemokrata fejekben fogant. Adenauer, de Gasperi, Schuman fejében fogant meg ez az ötlet, és ötven esztendőnek kellett eltelnie, hogy számunkra is valósággá váljon. Ebből az következik, hogy az Európai Unió logikája a keresztényi szolidaritás, a keresztényi felelősség elveire alapul. Talán szerencsésebb lett volna, ha a csatlakozás időpontjában olyan kormány vezeti ezt az országot, amely birtokosa ennek a tudásnak, ezeknek az ismereteknek, vagy legalábbis mélyebben birtokosa, mint a jelenlegi kormány. De az a lépés, amire készülünk, sokkal nagyobb, egészen más dimenziójú, mint hogy ilyen kicsiny kérdéseknél leragadjunk. Óriási lehetőség áll előttünk! Ez a második nagy lépés; 1990, aztán 2004. Tizennégy esztendő telt el a két nagy lépés között.

Nézzük meg, hogy azok az országok, amelyek - talán még rosszabb helyzetből, mint mi - csatlakoztak az Európai Unióhoz az előző bővítések során, hogy tudtak élni ezzel a lehetőséggel. A legtöbb ország igen kitűnően élt, mert lehetőséget látott a csatlakozásban, és nem ajándékot vagy adományokat. Emlékszem arra, hogy az ír történelemnek még a közelmúltban is voltak olyan évtizedei, amikor a vörös hajú írek a nehéz élet miatt elhagyták a hazájukat, és inkább Amerikában vagy Angliában kerestek megélhetést, aztán az uniós csatlakozást követően ez a nemzet magára talált, mert tudott élni a lehetőségekkel, és a folyamat megfordult, s azóta az írek inkább hazafelé vándorolnak a szülőföldre, semmint hogy azt elhagynák. S már az is előfordult az elmúlt esztendőben, hogy gazdasági teljesítményüket számítva, egy főre tekintve lepipálták, megelőzték a szomszédos országot, ami egészen kiváló teljesítmény.

S aki azt hozná föl, hogy egy olyan kicsiny nemzet, mint amilyen a magyar is - ami egyébként nem igaz, hiszen a 25 tagú Európai Uniónak valahol a közepe táján fogunk helyet foglalni népesség, országméret, teljesítmény tekintetében is -, kiszolgáltatottá válik a kultúráját, a gyökereit, a hagyományait illetően, annak szintén az ír példát tudom fölhozni. A csatlakozás előtt tudtunk-e mi, magyarok valamit az ír tánc fantasztikus rejtelmeiről vagy az ír zenéről? Ha egy nemzet jól él ezekkel a lehetőségekkel, akkor a nemzeti kultúrája nem gyengül, nem kerül veszélybe, hanem Európa közös kincsévé teheti azt. A kérdés az, hogy fel vagyunk-e készülve.

(11.20)

Most nem arról szeretnék beszélni, hogy az intézményrendszer fel van-e készülve, nem arról kívánok szólni, hogy a kormányzat milyen lépéseket tett a siker érdekében, hanem arról, hogy egy átlag magyar állampolgár vajon felkészült-e, tudja-e, hogy hova készül, tudja-e, hogy milyen Európa vár rá, tudja-e, hogy ez a felnőttek Európája, tudja-e, hogy ez nem a gondoskodó Európa, ahol mindenféle ígéretekkel fogják a választási kampányok idején megajándékozni és rohamozni, hanem lehetőségeket ajánlanak neki. Az elmúlt tizennégy esztendő nagy mulasztása, a politikai elit nagy mulasztása, hogy a választási kampányok idején mindig azt az attitűdöt erősítette a magyar polgárban, ami negyven éven keresztül uralt minket, hogy majd én adok neked; tűrd el a nehézségeket, de majd valamit kapsz. Pedig a demokrácia nem erről szól. A demokrácia arról szól, hogy a szabadság adta lehetőségekkel élve megteremtem számodra is a lehetőséget, hogy boldogulj.

De a boldogulásodnak te vagy a záloga, a te felelősséged, a te tudásod, a te odaadásod, a te figyelmed, mert Európa ilyen. Bizony attól tartok, hogy itt vannak hiányosságaink, és van lemaradásunk. Bizony a mi közös felelősségünk lesz, hogyha az európai uniós csatlakozás, ne adj' isten, pont nekünk nem sikerül. Mert ha mindenkinek sikerült, és véletlenül nekünk nem sikerül, akkor nem kereshetjük senkiben a hibát, nem kereshetjük senki másban az okot, csak magunkban. Ha másnak sikerült, akkor nekünk is sikerülnie kell.

A kishitűség a legnagyobb veszély, amivel szembe kell néznünk. Mindnyájan együtt jártuk az országot a népszavazási kampány idején, tudjuk, hogy milyen a közhangulat, és tudjuk, hogy az emberek félnek az Európai Uniótól, félnek a csatlakozástól, de a félelemnek egy oka van: a kevés információ, a kevés tudás, amit kaptak, és ez már kormányzati felelősség. Elmúlt néhány esztendő, amit közösen kellett volna kihasználnunk arra, hogy felkészítsük az állampolgárainkat arra, a magyar polgárokat, hogy hova készülnek, hogy milyen megmérettetés és milyen feladatok várnak rájuk, és hangsúlyozom még egyszer, hogy tudatosítsuk bennük, hogy ez a felnőttek Európája. Ez nem az az Európa, amely gondoskodni fog rólunk, hanem amely teljesítményre kíváncsi, amely szorgalomra kíváncsi, amely felelősségre kíváncsi, mert olyan a rendszere, hogy ezt díjazza.

Engedjék meg, hogy az uniós csatlakozás még egy dimenziójáról ejtsek néhány szót. Nekünk, magyaroknak van egy óriási történelmi tragédiánk: 1920, a trianoni döntés. Elmúlt 84 esztendő, jöttek és mentek kormányok, volt olyan kormány, amely megkísérelte ennek a történelmi tragédiának a következményeit felszámolni, jó szándékkal tette, és nem sikerült. Itt van mögöttünk 14 esztendő, ezekben az esztendőkben is kísérletet tettünk legalább a helyzet enyhítésére, de nem sikerült.

Az uniós csatlakozás, a határok ellégiesítése, a határok megszűnte lesz az, amely számunkra megteremti annak a lehetőségét, hogy 15 millió magyar újra egy nemzethez tartozónak érezhesse magát. Most, az első lépésben a felvidéki magyarok, a Szlovéniában élő magyarok élhetnek ezzel a lehetőséggel, ők élhetik meg ezt a nagyszerű érzést, és nagyon bízom abban, hogy ennek az évtizednek a végére a Kárpát-medence magyarságának a jó része már egy határok nélküli Európa polgára lesz; nem állampolgára, ahogy ezt a külügyminiszter úr mondta, hiszen magyar állampolgárok vagyunk, és európai polgárok leszünk - hiszen európai állam nem létezik -, és élhetünk ennek a lehetőségeivel.

Befejezésül: a Magyar Demokrata Fórum, amelynek Antall József vezette kormánya volt az, amely az európai uniós csatlakozási eljárást megkezdte, és amely párt végig töretlen híve volt az európai uniós csatlakozásnak, természetesen ezt a nagyszerű lépést, mint az uniós csatlakozás, szavazataival itt, az Országgyűlésben hitelesíteni fogja, és az Országgyűlés minden pártját és minden képviselőjét arra kéri, hogy lehetőleg ezt a törvényjavaslatot egyhangú döntéssel - hiszen ez a feladatunkhoz méltó - fogadjuk el. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)