Felszólalás adatai

KÓSA LAJOS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Néhány dolgot szeretnék csak hangsúlyozni. Az egyik a különadó áthárításának problémája. A Magyar Energia Hivatalnak van joga ellenőrizni azt, hogy mit hogyan számítanak bele az árkalkulációba. Egyébként az árhatóságoknak, amit a távhő esetében az önkormányzatok töltenek be, ráadásul egyetértési joguk is van. Úgyhogy azt gondolom, a mostani helyzet ezt a problémát kezeli.

Az általunk beterjesztett törvényjavaslat az úgynevezett KÁT-os árral, a kapcsolt áramtermelő árral kapcsolatos eddigi szabályozást változtatja meg jelentős mértékben. Ez a KÁT-os ár úgy jött létre annak idején, hogy egyébként energetikai szempontból helyesen azzal érveltek a különböző szakemberek, akikről aztán kiderült, hogy megfelelő lobbicsoportoknak törték az utat, hogy azoknál az erőműveknél, illetőleg gépeknél, ahol az áram mellett technológiai gőzt, illetőleg a távfűtésre is alkalmas erőművi hőt állítanak elő, nyilvánvalóan hatásfokjavulás érhető el. És ezt ismerték el abban az áreltérítésben, ami úgy jött létre, hogy a Mavir által meghatározott, pontosabban a piac által meghatározott Mavir átvételi árhoz képest eltérítették a kötelező átvételi árat a duplájára, és ez most 32 forint.

(3.10)

Ez változott az idővel, meg csökkent is, de a mai esetben is durván 30 forint, pontosabban kétszer annyi, mint ami a piacon kapható. Túl azon, hogy ezt mindenki megfizeti, mert ez a többletköltség szétterült az áramárban, tekintettel arra, hogy ezt a mennyiséget kötelező volt átvenni, ez áttételesen az MVM-től szivattyúzta ki a hasznot, és osztotta szét azok között a gépek és erőművek között, amelyek a kapcsolat áramtermelésre álltak át. Ez a kezdetekkor talán jó szándékúnak mondható - bár lehet ezt is vitatni - kezdeményezés oda jutott, hogy egy időben mindenki a KÁT-os árra való hivatkozással gázmotorokat telepített az országba, ami egyébként kifejezetten rossz volt a magyar energiastratégia szempontjából, mert fokozta a gázkitettségünket, arról nem beszélve, hogy a kis kapacitású, kis teljesítményű, 1-2 vagy 8-10 megawattos gázmotortelepek energetikai szempontból nem voltak megfelelőek és nem voltak hatékonyak.

Mára a KÁT-os ár miatt telepített gépek, erőművek amortizációja úgy alakult, hogy a zömük megtérült, de összességében mintegy 200 milliárd forint terheli a magyar áramfogyasztókat. Érzékelve ezt a problémát a szocialisták az utolsó időszakukban egy úgynevezett Podolák-féle javaslattal - a gazdasági bizottság valamikori elnökéről van szó - a KÁT-os árat megpróbálták kivezetni a rendszerből, de ezt is olyan felemásan csinálták, hogy ötven gépre és erőműre mondták azt, hogy jövő év január 1-jétől megszűnik a KÁT-ban való részvétele, és csak piaci áron lehet tőle átvenni az áramot, ami ezeknél az erőműveknél a távhő árát automatikusan megnöveli, mert a távhő ára és a technológiai gőz erőművi hőára a KÁT-os árral együtt volt kikalkulálva.

Felállítottak ugyan különböző elveket arra vonatkozólag, hogy hogyan válasszák ki azt az első kört, amely a KÁT-os árból kimegy, viszont ezeket az elveket nem sikerült tartani, így nyugodtan mondhatjuk, hogy igazából a primer lobbi és lobbierő döntötte el, hogy kinek hogy sikerült ez. A Hónig Péter által preferált BERT-nek, a fővárosi távhőt ellátó, egyébként francia tulajdonú erőműnek nagyon jól sikerült, mert ő a KÁT-tól egész komoly preferenciát és meghosszabbított időt tartott. Azok, akik nem kerültek ki a KÁT-ból, természetesen jól jártak.

Az általunk beterjesztett javaslat azt az elvet érvényesíti, hogy együtt sírunk, együtt nevetünk. A célkitűzés az, hogy a KÁT-ot vezessük ki 2012. december 31-ével a piacról, ezzel szűnjön meg az a 200 milliárdos szivattyú, ami most az MVM-et terheli. Az általunk elképzelt rendszerben az a 15 százalékos csökkenés, ami most mindenkire vonatkozik a KÁT-os ár átvétele kapcsán, az kiüti a rendszerben azt a tényt, hogy valójában ötven gép és erőmű nem kerül ki a KÁT-os rendszerből, hanem marad bent, de 15 százalékkal mindenképp kevesebbet fizet. Ez az áram árában a korábbi kalkulációkhoz képest nem jelenik meg. Jövő évre megint 15 százalékkal csökkentjük a KÁT-os árat, és lépcsőzetesen szeretnénk a KÁT-tól megszabadulni.

Ezzel együtt a zöldenergia-termelésnél azt is látjuk, hogy még tovább kell menni, mert a KÁT-ban, illetve a megújuló energiában érdekelt gépek és erőművek egy része nagyon vitatható feltételek között működik. Azt gondolom, hogy Magyarországon a rönkfát nem lenne szabad elégetni áramtermelés vagy erőművi hőtermelés címen, márpedig tudjuk, hogy Pécsett ez folyik, és azt is tudjuk, hogy jó néhány olyan zöldnek meg biomasszával működő vagy annak mondott erőműnek a programjában a végén az van, hogy olyan fát égetünk, amit elvonunk a bútorgyártás elől. Egyébként az Interspan mozgásán látszik is, hogy egy nagyon kíméletlen harc indult meg azért, hogy ki érje el ezeket az energiahordozókat.

Tekintettel arra, hogy Magyarországon az elmúlt időszakban egy nagyon komoly erdősülés következett be, főleg azokon a területeken ahol ennek a mezőgazdasági feltételei megvoltak - alacsony aranykorona-értékű földek és az a telepítési program, amit az előző kormányok működtettek; megjegyzem, ez egy jó tizenöt éves program -, ezzel együtt még nincs itt az ideje annak, hogy Magyarországon az erdők feltüzelésével oldjuk meg a megújuló energiaforrás felhasználásának a kérdését. Ez egészen biztos.

Viszont nem kezelünk egy másik problémát, amit majd kell kezelni. Szeretném előre jelezni, hogy ma Magyarországon a lakossági hulladékgazdálkodásnál lényegében csak depóniákat építünk. Ez alól csupán az egy szem fővárosi égetőmű a kivétel. Ugyanakkor az előszelektálással vagy előválogatással a lakossági szemétből a lignitnél magasabb tüzelőértékű primer energiahordozót lehet előállítani, ráadásul a mai technológiák mellett ezeknek az égetőműveknek a beruházási költsége magasabb, mert itt az emisszióval is számolni kell, és ezeknek a szemétégetőknek emissziós oldalon tudni kell azt, amit az Európai Unió előír. Ugyanakkor két nagyon fontos hatás jelentkezik. Az egyik, hogy a depóniaépítésnek nagyon magas a költsége, és hiába, hogy a műszaki avulásuk hosszú ezeknek a létesítményeknek, de a depónia meg néhány év alatt betelik, s emiatt a szemétárban egy nagyon magas amortizációs kulcsnak meg kell jelenni, hogy ezek újra beruházhatók legyenek. Ez azonban irdatlan költség, és az Unió ezt nem fogja megfizetni akkor, ha Magyarország ezt a hulladékgazdálkodási költségbe nem építi be. A legtöbb helyen nincs beépítve, de azért nagyon nagy meglepetést okozhat majd, ha ez hirtelen megjelenik a hulladékelszállítás árában, mert ez ott brutális áremelésként jelenik meg.

Ezt meg tudnánk előzni, ha nem mindenen túl depóniákat építenénk, hanem a hulladékgazdálkodásban váltanánk, és megújuló energiaforrásként kezelnénk a lakosság a hulladékot, amit egyébként lehet annak kezelni, mondom még egyszer, az előválogatással és az emissziócsökkentő beruházással megoldható ez a kérdés, és nem rosszabb, mint a Mátrai Erőmű vagy a Vértesi Erőmű potenciális emissziós adatai. Ez még várat magára, s ezt majd akkor tudjuk rendezni, ha nemcsak a KÁT-ot nézzük, hanem azt is, hogy melyek azok a zöldtanúsítványok és engedélyek, amelyeket kiadott a Magyar Energia Hivatal. Itt egy nagyon komoly újraszabályozásról van szó. Önöknek igazuk van abban, hogy ez egy kapkodónak látszó előterjesztés, de az a helyzet, hogy már most lépnünk kell, mert január 1-jével az úgynevezett Podolák-féle javaslat átrendezné az egész KÁT-os szektort. Utána meg visszamenőleg rendkívül nehéz lenne elszámolni ezekkel a költségekkel és pénzekkel.

A KÁT-os ár ilyen tárgyú módosítása esetén viszont egészen biztos, hogy mintegy harminc település - Dunaújvárostól Nyíregyházán át Győrig és Debrecenig, meg egy sor kisebb település - megmenekül egy egyszeri 20-40 százalékos áremeléstől, ami akkor jelentkezett volna, ha a KÁT-rendszerből ezek az elemek kijönnek.

S még arra hadd hívjam fel a figyelmet, hogy az egész ügyet az tarkítja, hogy egy nagyon átgondolatlan, nagyon kapkodó villamosipari privatizáció alakította ki a távfűtő művek rendkívül tarka voltát és helyzetét az országban. Van, ahol "sikerült" privatizálni a rendszerből például a keringető szivattyútelepeket, van, ahol a tartalék kazánokat. A villamosenergia-törvény nagyon rossz volt ebből a szempontból, van, ahol a primer kazánokat privatizálták, van, ahol meghagyták az erőművet a városi tulajdonú hőszolgáltató részeként. Tehát nagyon-nagyon tarka a kép, nagyon nehéz egységes rendszert elképzelni. A KÁT-os ár pedig az elmúlt tíz évben végképpen tovább bonyolította az életünket, mert megjelent egy csomó olyan gázmotor, ami primer földgázt használ fel. Tehát nem is a depóniagázokra és azokra a hulladékgázokra alapozódott, ahol ennek van értelme.

(3.20)

Volt olyan is, de a többség nem ez volt, hanem a KÁT-os árból származó extraprofitot akarta az MVM rovására behajtani. Mi arra teszünk javaslatot, hogy most a KÁT-ot középtávon is, tehát 2011. december 31-ével kivezetve a piacról, ezzel mentesítve az MVM-et egy 200 milliárdos profitszivattyútól, mégis valamilyen kétéves, elhúzódó felkészülési idővel az együtt sírunk, együtt nevetünk elvét valahogy megvalósítva oldjuk meg a jelenlegi kritikus helyzetet.

A gáz vonatkozású, tehát amit a képviselők is említettek, a mi törvényjavaslatunkban a gázrendszerre vonatkozó szabályozásnál csak egy dolgot szeretnék a figyelmükbe ajánlani, hogy igazából a garanciák és a magyarországi gáztartalékok esetében minden szakértői számítás arra mutat, hogy Magyarország ebből a szempontból most túlbiztosított, mert felesleges ilyen mértékű gázkészleteket tartalékolni, mert egyébként annak a költsége nagyon magas. Az is kiderült az ukrán válság kapcsán, hogy nemcsak furcsa ez a gázrendszer, de az is kiszolgáltatott, aki veszi a gázt, meg az is, aki eladja. Mert a gáz nem az a dolog, amit sokáig lehet tartani, tehát ha nem tudja eladni, akkor saját magával is kiszúr. Az nem olyan, hogy felhalmozom, az aranybányászatnál lehet felhalmozni a kitermelt aranyat, aztán majd később eladni, a gáznál nem.

Tehát ilyen értelemben nem látom rossznak a helyzetet, és itt van lehetőségünk arra, hogy olyan szabályozást csináljunk, amivel a gázdepónia költségeit csökkentve kicsit ellent tudjunk állni annak a nyomásnak, ami a világpiacról állandóan a gázáremelés képében jelenik meg.

Úgyhogy, kedves képviselőtársak, kérem, hogy támogassák a javaslatunkat. (Taps a kormánypártok soraiban.)