Felszólalás adatai

DR. PAP JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Igen tisztelt Képviselőtársaim! Én úgy csatlakozom három képviselőtársamhoz, mint ahogy, remélem, a jövőben az utak csatlakoznak egymáshoz, és semmilyen gond nem lesz az útelágazásoknál. Igen későn vagyunk már, én környezetvédelmi témánál szoktam meg, hogy kiürül a Ház, és valóban hosszúak lehetünk, ha Göndör képviselőtársamat is ki tudtuk beszélni a parlamentből - ez egy nagy teljesítmény, azt gondolom -, nem bírta kivárni.

Pedig a lényeghez értünk, azt gondolom, tudniillik az egész koncepció nagyon keveset ér, ha erről nem beszélünk. Tudniillik ha a pénzügyi dolgokról nem esik szó, és mindazokat az adatokat figyelembe vesszük, amiről Ivanics képviselőtársam beszélt, akkor nyugodtan mondhatjuk azt, hogy a közlekedési koncepció egyezred részéről van szó éppen, ha ezt a néhány évet nézzük, tizenkét évet az ezer évekhez viszonyítva.

Egyébként én nem aggódnék ennyire. Tudniillik ha az utak így kopnak, ahogy kopnak, akkor nagy probléma nem történik.

Két dolgot kell tenni: előbb-utóbb elérjük azokat a római útalapokat, amelyek nem koptak el több ezer év alatt sem, tudjuk használni őket, csak nem ezekkel az eszközökkel, amelyek vannak. Tehát út van, eszközt kell választani hozzá, és azok kiválóan használhatók.

Szóval, nem viccnek szántam ezt egyébként, államtitkár úr. Ha valóban van egy olyan tendencia - és valószínűleg van ilyen tendencia -, amikor majd fölemelkedünk a földről, nemcsak lélekben, hanem valóságosan, fizikálisan is, és valamilyen repülő eszközt használunk, akkor valóban nem kellenek utak. De ezzel a tendenciával, amivel most rendelkezünk, komoly bajok lesznek.

Tudniillik lehet azt mondani, hogy egy térséget feltárunk, és gyorsforgalmi úttal, autópályával eljutunk oda, az autópálya mellé ipari parkokat létesítünk, az ipari parkokban megjelennek a korszerű, környezetkímélő, környezetbarát üzemek - csak ezekbe az üzemekbe el kell vinni az embereket. Az lehet, hogy az üzemet nem a faluba visszük, viszont az emberek a faluban laknak továbbra is, valószínűleg ott fognak lakni, és a településekről el kell vinni őket az üzembe. Csak az nagyon nehezen képzelhető el, hogy, mondjuk, egy gyár letelepedik az autópálya mellé, és egy tizenöt kilométerre lévő faluból – mondjuk, három falu helyezkedik el ezen a tizenöt kilométeren - három óra alatt ér oda a busz, amivel odaviszik az embereket.

Ez nagyon nagy baj lenne, tudniillik akkor az ipar sem fog megtelepedni, mert nem elégséges az, amit tervezünk, hogy gyorsforgalmi utakkal, autópályákkal kiépülünk, közben a mellékutak nem épülnek ki. Az a háttértanulmány is jól mutatja azt, hogy talán a mellékutakra, a másod-, harmad- és negyedrangú utakra többet kellene költeni, hiszen sokkal hosszabbak, sokkal nagyobb részt tesznek ki, mint a főutak.

Ezért aztán én azt gondolom, hogy ez a módosító indítvány, amelyet Ivanics képviselő úr beterjesztett, feltétlenül támogatásra érdemes, és akkor is érdemes ez, igen tisztelt államtitkár úr, ha egyébként az derül ki, amit az elején egy picit talán viccesen próbáltam mondani - persze, a helyzet közel sem vicces -, az jön ki, hogy ez a program meg az a pénz, ami van rá, mondjuk, az egyszázad részére vagy az egyezred részére elég. Akkor el kell gondolkodni, hogy mit kell tenni.

A csatlakozásunk kapcsán talán infrastruktúra fejlesztésére tudunk támogatásokat szerezni, akkor a saját részünket kell megteremteni, akár adott esetben egyébként hitel formájában is - elképzelhető egyébként, hogy úgy is megérik ezek a fejlesztések, hiszen a másik oldalon többet hoznak be. Mondjuk, ha csak azt a részt nézzük, hogy mi olcsóbb: megcsinálni az utat, vagy ilyen autóellátottság mellett, mondjuk, két falu között egy vasárnapi, szomszéd faluba elutazás esetén tengelytörés, különböző csapágyak mennek tönkre; még mindig olcsóbb, ha egyébként az utakat hozzuk helyre, és valahol ezek megtérülnek, és ezt, azt gondolom, a lakosság is támogatná.

Igen tisztelt Államtitkár Úr! Én arra kérem önt, hogy azokat a számításokat, amelyek benne vannak a háttéranyagban, és amelyek próbálják érzékeltetni egyébként, hogy mindez mibe kerül, és minderre nekünk mennyi lehetőségünk van, és mennyire számítunk az EU-támogatásokra, jó volna egy kicsit kifejteni.

(22.00)

Megjegyzem egyébként, hogy úgy a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztésénél, mint ennél az országgyűlési határozatnál, illett volna vagy kellett volna vagy jó lett volna - sokféleképpen kifejezhetjük magunkat - egy olyan számítást elénk tenni, amely feketén fehéren megmutatja - már egyszer elmondtam ma, lehet, hogy ez a mániám -, milyen helyzetben vagyunk, mi az, amivel rendelkezünk. Most nem azt, hogy ki hozta, miből alakult ki, hogy jött létre ez a helyzet, hanem egyáltalán mivel rendelkezünk, hova szeretnénk eljutni. Az előbb hallottuk, hogy ha Burgenlandot szeretnénk megcélozni - és annak milyen szintjére jutunk el az ilyen lépésekkel 50 év alatt -, akkor ezt is le kell írni, és akkor ki kell állni, és azt kell mondani, hogy kérem szépen, ahhoz, hogy fejlődjünk - és ide akkor hadd hozzak egy példát, Szlovéniát -, ha Szlovénia nem csinálná azt az útfejlesztést - egyébként egy év alatt többet csinál, mint mi 10-15 év alatt -, azon választásokat vesztenek el egyébként a kormányok.

Ha most egy közel azonos szinten lévő ország ezt meg tudja csinálni, akkor valahonnan, azt gondolom, mi is meg tudjuk teremteni ehhez a forrásokat. Nem biztos, sőt biztos, hogy nem saját forrásból, akkor meg lehet hozzá találni az EU-forrásokat, de ez ma, úgy látszik, létszükséglet. Ugyan villámgyorsan hozzátenném, hogy mind az áruszállításban, mind a személyszállításban én azért sokkal nagyobb súllyal szerepeltetném a vasúti közlekedést, mert az mégiscsak az életminőség javításánál és a környezetvédelemnél nagyságrendekkel pozitívabb lenne, mint a közúti közlekedés. Ez azonban nem zárja ki azt, igen tisztelt államtitkár úr, hogy mind a közúti közlekedés, mind a vasúti, mind a vízi közlekedés, mind a légi közlekedés húsba vágó pénzügyi részét 2004. december 31-ig önök dolgozzák ki, hozzák ide és vitassuk meg.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)