Felszólalás adatai

DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Itt az előző felszólalásban elhangzottakhoz szeretnék kapcsolódni. Én magam is tisztában vagyok azzal, hogy a magyar hadsereg hivatásos állományában örvendetes módon egyre több hölgy talál magának hivatásszerűen feladatot. Azt gondolom, ha a nők profi katonának jók, akkor nem tudom, miért kell megkérdőjelezni, hogy amatőr katonáknak miért ne lennének jók. Ez szelekció kérdése.

Hozzáteszem - erről képviselőtársaimmal is beszélgettünk -, lényegében egy dolog biztosan elmondható: a hadköteleseknek valamivel több mint a fele garantáltan megússza a hadsereget. Magyarul, azok vonulnak be, akik valamilyen úton-módon nem bírtak már kibúvót találni, vagy adott esetben túl nagy ellenállásuk nincs a dologgal szemben. Tehát azoknál a nyugati példáknál, amelyek itt vannak, és ahol hadkötelezettségről beszélünk, azért azt is érdemes számba venni, hogy az ki mindenkire terjed ki, és azt végre is hajtják-e és a többi.

De igazából nem erről akartam beszélni, hanem amiről szó volt, a pénz kérdéséről. Pénz van, igenis van, az ország döntésének kérdése, hogy mire fordítja. El tudnék mondani egy csomó olyasmit, ami például helytelenül benne van a 2000. évi költségvetésben, nincs benne a 2001-es tervekben és a többi.

Ez a pénzhiány számomra relatív dolog, annál is inkább, mert azt a pénzt, amit most kifizetünk, nagy valószínűséggel a vakvilágba, a semmiért fizetjük ki, én inkább fizetnék egy picivel többet állampolgárként is, hogy aztán annak tényleg legyen értelme; mert most gyakorlatilag "ecc-pecc, kimehetsz" alapon, aki nem bújt el, az bemegy katonának, és szitkozódni fog iksz hónapon keresztül, semmiféle hazaszeretet és minden egyéb kitekintés nélkül.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az SZDSZ soraiból.)