Felszólalás adatai

Először is elméletileg szeretném elrendezni azt, hogy az én ismereteim szerint a csőd és a felszámolás a gazdasági élet rendes eseménye; éppen olyan eseménye a gazdasági életnek, mint akár a cégalapítás, akár egy üzleti terv vagy bármilyen elképzelés. Ha nagyon profán szeretnék lenni, akkor azok a gazdasági társaságok, amelyek ilyen helyzetbe kerülnek, valamennyien azzal kezdik, hogy kezdetben jó ötletnek tűnt, mert valóban, az üzleti életben benne van az a kockázat is, hogy elindulok egy elképzeléssel, és kiderül, hogy a piac erre nem tart igényt, és ezért abba a helyzetbe kerül a cégem, hogy azt meg kell szüntetni.

De van más olyan gazdasági helyzet is, amely miatt egy gazdasági társaság ilyen helyzetbe kerül, hadd említsem meg rögtön például a Magyarországon a gazdasági vállalkozók által elszenvedett árfolyamveszteséget, mert jól belátható például, hogy az az építőipari cég, amelyiknek 4-5 milliárdos árbevétele van, és ehhez képest el kell neki szenvedni az árfolyamkockázatok miatt egy közel 600 milliós árfolyamveszteséget, nem fogja tudni ezt kitermelni, ebből következően pillanatokon belül csőd-, illetve felszámolási helyzetbe kerül. Csak azért nem említek meg neves cégeket, amelyek korábban a hazai építőipar jelentős zászlóshajói voltak, és most ezzel a jelenséggel küszködnek, mert nem szeretném őket semmilyen módon nehéz helyzetbe hozni.

Tehát ebből következően a jogalkotónak és a jogalkalmazónak el kell ismerni azt, hogy a csőd és felszámolás mint gazdasági helyzet, a csőd és felszámolás törvényes módon bekövetkezett gazdasági kockázat. Ebből következően nyilvánvalóan nagyon helyes volt a rendszerváltás óta az a jogalkotói szándék, hogy a jogalkotó nagyon komoly törvénykezési kontroll alá vetette ezeket a folyamatokat.

De jelentős különbséget kell tenni a csődhelyzet között, és jelentős különbséget kell tenni a felszámolási helyzet között. A csődhelyzetnek ugyebár az a lényege, hogy ott még az adós esélyt lát arra, hogy hitelezőivel együttműködve a saját peremfeltételei között megalkosson egy olyan kilábalási programot, amelynek a végén akár az is lehet, hogy a cég újra versenyképes és rentábilis lesz. Bár az elmúlt időszakokban előfordult például az is, hogy felszámolás alatt lévő cégből lett hirtelen rendkívül jól működő autópálya-építő cég, de ezek nyilván a gazdasági élet kivételes pillanatai. Más a helyzet a felszámolással: ott a bíróság a felszámolás valamennyi folyamatát kontroll alá helyezi, folyamatos törvényességi felügyeletet gyakorol, és a bíróság által megbízott felszámolóbiztos biztosítja a törvényben elfogadott rendelkezések érvényesülését.

(9.00)

Ezt az elméleti bevezetést azért tettem, mert egyrészt általános vitában vagyunk, annak is az első szakaszában, a részletes vitában majd ki fogjuk fejteni azokat a konkrét problémáinkat, amelyek a jogszabály tervezetével összefüggenek, ugyanakkor természetesen módosító indítványokat is fogunk tenni.

Visszatérve a törvényre és annak előzményére, az év első 6 hónapjában 56 csődeljárás indult, tehát amikor az adós úgy gondolta, hogy a hitelezőkkel együttműködve saját maga oldja meg a problémáit, és 9500 felszámolási eljárást regisztráltak 2010 I. félévében, ami 9 százalékkal több, mint a korábbi időszakban volt. Az is ténykérdés, hogy e miatt a megnövekedett ügyteher miatt az eljárások rendkívül elhúzódtak, és talán ezért fogalmazta meg a Széll Kálmán-tervnek nevezett kormányprogramelem, hogy a csőd- és felszámolási rendszer eljárását átalakítja, és azt megpróbálja rövidíteni.

Ugyanakkor az előttünk lévő törvénytervezet ugyanazokkal a problémákkal küszködik, amelyekkel a korábbi hasonló polgári jogi törvénytervezetek is küszködtek, ebben az esetben például 9 törvény módosítása került be ebbe a javaslatba, azaz megint előttünk fekszik egy nehezen kezelhető, átláthatatlan salátatörvény, amelybe bizony be vannak csempészve olyan szabályozások is, amelyeknek semmi közük nincs a csődhöz és a felszámoláshoz, annál több közül van például ahhoz, hogy a szerződéses szabadságba beavatkozzanak, például beavatkozik az üzletrész-átruházás folyamatába, és annál jobban érzékelhető, hogy a Nemzeti Adóhivatal még nagyobb áttekintést szeretne a cégbírósági adatokon keresztül a cégek belső életére gyakorolni.

Ezért állítom azt, hogy ez a szigorítást a középpontba állító törvényjavaslat nem a gazdasági élet szabályozását tűzte ki célul, hanem a hitelezők jogainak az erősítését, illetve az adósokkal szembeni rendkívül szigorú fellépést, időnként megtorlást is. Ez különösen azoknál a szabályoknál látszik, ahol például a jogalkotó úgy rendelkezik, hogy eltérve a tulajdonosi felelősség mögöttes rendszerétől, azt kiszélesítve olyan jogviszonyokba is beviszi, a jelenlegi törvényalkotás során olyan jogviszonyokba is beviszi a tulajdonosi felelősséget, ahol annak nincs helye, ami ellentétes egyébként a gazdasági társaságokról szóló törvény elképzeléseivel, koncepciójával és az egész szellemiségével. Ugyanakkor persze "vállalkozásbarát" problémákkal is találkozunk, csak egy példát hadd említsek meg. A minap kormányrendelettel rendelték el az úgynevezett maradványtartásra hivatkozva, hogy aki ez ideig elismert és befogadott számláknak a kifizetését nem tudta elérni, az ebben az évben már ne is számítson rá, mit sem törődve egyébként a beszállítók hitelezői érdekvédelmével, az adós pozíciójával, a munkabérek kifizetésének kötelezettségével s a többi.

Azt kell tehát mondanom, hogy a korábban meghirdetett helyes vállalkozásbarát magatartás helyett ezzel a törvénnyel is a vállalkozásbarát kormány inkább keménykedik a vállalkozókkal, mint azokat segítené, mint azokat olyan helyzetbe hozná, hogy a jelenlegi valóban nehéz peremfeltételek között el tudjanak igazodni, illetőleg valamilyen segítséget tudjanak kapni.

Az elmúlt időszakban, az elmúlt évben 5 alkalommal módosította a csőd- és felszámolási törvényt a jelenlegi kormánytöbbség, és az 1991-ben elfogadott csődtörvény annyi módosítást elszenvedett már, hogy gyakorlatilag elveszítette a koherenciáját, és mindenféleképpen szükség lenne egy átfogó, új törvény megalkotására, nem pedig a jelenlegi törvénynek a különböző módosításaira, időnként más-más koncepciók alapján.

Az is nehezen érthető, hogy a 2006-ban elfogadott gazdasági törvény rendelkezéseit miért a csődtörvényben módosítja a jogalkotó, olyan területeken is, amelyek egyébként szorosan nem tartoznak a csődtörvényhez; hacsak azért nem, hogy a Fidesz-KDNP alkotta kormánykoalíció a 2006-ban elfogadott gazdasági törvény rendelkezéseit túl liberálisnak tartotta, megszüntetve az ott lévő kedvezményeket, annak ellenére, hogy kimutatható, hogy a befektetői környezet kedvezően alakult, és egyszerűbb és átláthatóbb szabályok jöttek létre.

A törvényben egyébként a szabályozási technika is sok kívánnivalót hagy maga után, egyet említenék meg: rendkívül sok úgynevezett gumiszabályt alkalmaz, amelyet a jogalkotó, illetve a jogalkalmazó - és itt elsősorban a jogalkalmazóra, a bíróságra gondolok - úgy fog értelmezni, ahogy akar. A csődeljárás során a "jóhiszemű joggyakorlás" vagy például a "nyilvánvalóan előnytelen" fogalmak kitöltése tartalommal jogbiztonsági kockázatot rejt magában, mert mindenkinek az elképzelései szerint fog majd ez az intézmény tartalommal megtelni.

Ugyancsak azt állítjuk, hogy nem célravezetők a preventív megelőzésnek azon eszközei, amelyek a kiszabható bírságok emelésével, a büntetések összegének növelésével és az ügyvédi felelősség olyan típusú bevitelével jelentkeznek ebben a folyamatban, amely egyébként az ügyvédi hivatással ellentétes, hisz az ügyvédnek elsősorban az ügyfelei érdekében kell eljárnia. Azok a szigorítások sem lesznek célravezetők és nem lesznek eredményesek, amelyek például az úgynevezett strómanok közreműködését kívánják kiszűrni.

Tekintettel arra, hogy itt az általános tendenciákat kívántam megfogalmazni, nem szeretnék részletes szabályokkal foglalkozni. Azt azonban meg kell említeni, hogy ezeket a problémákat azért vetettem fel, mert mind a csődeljárás, mind a felszámolási eljárás során a folyamatok ura, az ügy ura a bíróság, a bíróságnak pedig elsődleges érdeke, hogy ezek a jogszabályok megfelelően alkalmazhatóak legyenek. Tekintettel arra, hogy egy úgynevezett nemperes eljárásról van szó, amelyben elsősorban az írásbeliség a fő képviseleti forma, és itt nem érvényesülnek a közvetlen kontradiktórius eljárás előnyei, itt nem lehet tanúkat meghallgatni, nem lehet perbeszédeket tartani, ezért nagyon fontos, hogy a jogalkotó nagyon világosan, nagyon pontosan és nagyon precízen rendelkezzen. Ebből a jogszabályalkotásból ez nem következtethető ki.

Végül egy másik fontos elem, hogy - miközben a végrehajtási törvényben ez egy pozitív elem volt, itt, úgy látom, a kormány visszatért a rendes gyakorlatához, nem szeret egyeztetni, nem kíván egyeztetni - a Felszámolók Országos Egyesületének a hivatalosan megküldött véleményéből kitapinthatóan egyetlen lényeges elemet sem emelt be ebbe a törvénytervezetbe, és az indoklásból sem tapasztalható az, hogy figyelembe vették volna a szakmai szervezetek véleményét. Azon az alapon tehát, hogy ezeknek a nagyon fontos szereplőknek, amelyek a felszámolás törvényességét biztosítják, amelyek a napi feladatokat végzik, és a legjobban értik ezt a folyamatot, ezeknek a véleményét figyelmen kívül hagyta a kormány, figyelmen kívül hagyta az előterjesztő, és azon az alapon, hogy nem vállalkozásbarát ez a törvénytervezet, és indokolatlan megtorlásokat alkalmaz az adósokkal szemben, miközben a hitelezők érdekvédelme is rendkívül zavaros, mert - csak egy példát hadd említsek - nem lehet egy státusba emelni a hitelezői választmányt és az úgynevezett hitelezői képviselőt, mert a képviselőnek nyilvánvalóan egészen más a döntéshozatali folyamata, mint egy választmánynak, ahol a hitelezők érdekképviselete teljes mértékben tud érvényesülni.

Tehát mindezeknek az alapján a szocialista frakció nem fogja támogatni ennek a törvénynek az elfogadását. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

(9.10)