Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Több jelentkező nem jelent meg felszólalási szándékkal.

Megkérdezem az államtitkár urat, kíván-e reagálni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Nem kíván reagálni. Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslatok érkeztek, a részletes vitára bocsátására és a részletes vitára a későbbi ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a környezetterhelési díjról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést T/5481. számon, a bizottsági ajánlásokat pedig T/5481/1-5. számokon kapták kézhez.

Először a bizottsági álláspontok, valamint a megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül, 5-5 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Kékesi Tibornak, a költségvetési bizottság előadójának.

KÉKESI TIBOR, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A költségvetési bizottságban a környezetterhelési díjra vonatkozó törvényjavaslat vitája során többségi és kisebbségi álláspontok alakultak ki.

(15.50)

A többségi álláspont érdemben a konklúzió megvonásában húzható alá, ez pedig az, hogy a többség alkalmasnak találja a törvényjavaslatot általános vitára és egyáltalán a tárgyalásra. A különféle elvek és a gyakorlati alkalmazhatóság tekintetében meglepő véleményazonosság vagy legalábbis a felvetések terén a vélemények egy irányba mutatása volt tetten érhető, úgyhogy nem elvéve a kisebbségi álláspont ismertetőjének a kenyerét, szeretném számba venni elsősorban azokat az elveket, másodsorban azokat a gyakorlati alkalmazásbeli kérdéseket, amelyek a törvényjavaslat tekintetében a többségi álláspont kapcsán is felmerültek.

Egyetértés mutatkozott az elvek terén abban a tekintetben, hogy a szabad javak, a szabad javakkal való rendelkezés, azok felhasználása ügyében az ingyenesség adott területeken, adott szegmensekben már-már szétfeszíti azt az alkotmányos jogot, hogy senki ne zavarja a másikat ugyanezen szabad javak használatában. Tehát szükséges a levegő, a víz és a talaj olyan értelmű védelme, egy olyan környezettakarékos, környezetvédő gazdálkodás, amelyik a jövő, az unokáink számára is élvezhetővé teszi ezeket a javakat.

A környezetvédelem eddig alapvetően a bírságolás módszerével élt, emellé társul most a díj, amelyik adóigazgatási szempontból mindenképpen adót jelent, a szennyezés és a károsítás mellett maga a terhelés, tehát már a nulla kibocsátás feletti mérték is ilyen értelemben egyfajta ösztönző jelleggel bírja rá azokat a kibocsátókat is, akik ezekben érintettek, hogy takarékosabban bánjanak a környezet felhasználásával, a környezet szennyezésével.

A “szennyező fizetö elv, amelyről már az előző vita során is többet hallottunk, különösen az üzleti célú hasznosítás tekintetében, és nem túlhangsúlyozva, de az arányosság mint elv megtartásával ad lehetőséget arra, hogy fokozatos, folyamatos ösztönzése történjen meg ilyenformán a környezet javuló terhelésének.

Felmerültek gyakorlati kérdések is a törvény későbbi alkalmazásával összefüggésben. Az első kérdés természetesen az, hogy kit terhel majd ez a díj. Az rögzíthető, hogy gyakorlatilag az egyént közvetlenül nem terheli - itt kivétel a talajterheléssel összefüggő díjazás, ami azonban olyan ösztönző rendszereket tartalmaz, amelyek következtében akár tizedére is csökkenthető a díj mértéke. A kedvezményezettség és a szolgáltató és a szolgáltatást igénybe vevő közé beépített érdekellentét pedig lehetővé teszi, hogy nem a fekete- vagy a szürkegazdaságba csúszik át ennek az érvényesítése. A bevezetés ideje kellő felkészülést jelent az érintetteknek, például aki csatornahálózatra rá tud kötni, annak ezen távolságnyi idő alatt, ami e tekintetben 2005-től kerül bevezetésre, lehetősége van e rákötés megejtésére is.

Az áremelkedés természetesen ma még pontosan, mivel közvetve hathat az egyénre, nem mérhető be. A nemzetközi tapasztalatokról és a termékkonkurencia lehetséges változatairól valóban e vita kapcsán sem kaptunk kellő mélységű tájékoztatást. A beruházásösztönzés csak bizonyos területeken, így a vízterhelés esetén jelenik meg. Szükség lenne esetleg magának a levegőterhelésnek a mérésére is. A mérés tekintetében adatszolgáltatás biztosítja a díj kivetését, ugyanakkor az önbevallás, a hitelesség és az ellenőrizhetőség kérdését veti fel.

Az adózás kötelező jellegűvé válik, ugyanakkor az adóigazgatás, ennek különösen az önkormányzati vetülete kérdéses, hiszen önkormányzati adóhatóság jelen pillanatban az önkormányzatoknak csak mintegy 10-15 százalékánál működik, ez pedig valamennyi önkormányzatnál adóhatósági feladatokat fog jelenteni.

Köszönöm a szót, köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: A megfogalmazott kisebbségi vélemény ismertetője Lenártek András. Megadom a szót.

LENÁRTEK ANDRÁS, a költségvetési és pénzügyi bizottsági kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A környezetterhelési díjról szóló törvényjavaslat bizottsági vitája során sok kérdés és probléma fogalmazódott meg ellenzéki és kormányoldalról is. A legtöbb kritika a környezetterhelési díj alapfilozófiáját érintette.

A törvényjavaslat magyarázatából, a kormány képviselőjének nyilatkozatából, az államtitkár úr nyilatkozatából is az derül ki ugyanis, a cél az, hogy a környezetet használó, a környezetet terhelő tevékenységek viseljenek adóterhet. Tehát figyeljünk oda: az alapcél valamiféle bevételszerzés, nem pedig az, hogy csökkenjen a környezetterhelés. Ezt sok paragrafus is alátámasztja, például a törvényjavaslat érintőlegesen preferálja, ha valamely károsanyag-kibocsátó olyan beruházást tesz, amely csökkenti a környezetterhelő anyag mennyiségét. Egyrészről igazságtalan az is, hogy a levegőterhelési díjnál nincs, a vízterhelési díjnál pedig van ilyen kedvezmény. Másrészt még a csatornahálózatot működtető kibocsátó számára sem kecsegtető az olyan ajánlat, amely ugyan 50 százalékos díjcsökkentéssel jár, de lehet, hogy ma a környezetvédelmi beruházás ennek a többszöröse, tehát nem éri meg a befektetés.

Ugyancsak több felszólaló érintette a környezetterhelési díj környezeti bírsághoz való viszonyát. Jelenleg ugyanis aki a határérték fölött bocsát ki, az bírságot fizet. Ha ezt az új adónemet bevezetnénk - reméljük, hogy ez nem történik meg -, akkor aki határérték alatt van, az is fizet - nem bírságot, de fizet. A véleményünk az, hogy ez egyértelműen rossz üzenet a kibocsátók számára, hiszen csak részben teszi érdekeltté őket abban, hogy a határérték alatt maradjanak, így is, úgy is fizetni kell. Kisebb a bírság súlya, megítélése, szerepe. Ez még akkor is igaz, ha a kormány képviselője erre azt a választ adta, hogy ez azért előnyösebb, mert legalább a díjat be lehet építeni a költségek közé - pont ez a harmadik probléma. Ha ugyanis ez történik, akkor ez az új adó emeli a költségeket, tehát a kibocsátó, lásd: csatornaszolgáltató vagy üzemi konyha, egyéb közszolgáltató, ezt beépíti az árba, és ezt a lakosság, vagyis mi magunk fizetjük meg.

És mi történik azzal a pénzzel, amit a gyermekétkeztetés, a nyugdíjasok ellátása, a szennyvízdíj kapcsán pluszként kifizetünk, akik ezeket a szolgáltatásokat, ahogy az előbb említettem, igénybe vesszük? Bemegy a költségvetésbe, és ott eltűnik. Szó sincs arról, hogy a befolyt díjból valamit is címkézetten a környezetünk védelmére használnánk. Sőt, a kormány képviselője fellebbentette a fátylat az egész ügyről: egyrészt a pénzügyminiszter a beterjesztő - szó sincs arról tehát, hogy ez a szaktárca ügye lenne. Másrészt a vita során hallottuk, hogy a társaságiadó-bevétel jövőre 45 milliárd forinttal csökkenhet, és ennek az ellentételezése a környezetterhelési díj, plusz az energiaadó 25 milliárd forintja, ami bevételt jelent a központi költségvetésnek. Ez tehát nem más, az államtitkár úr szavai ellenére, mint a legendás füstpénz vagy a füstadó.

Nem derült ki az sem a vitában, hogy mi indokolta - a költségvetési szempontokat kivéve - az új adónem bevezetését, hiszen maga a PM által kiadott tájékoztató anyag is azt mondja, hogy ha európai kitekintésben vizsgáljuk, a magyar környezetvédelemmel kapcsolatos bevételek az EU-átlag körül vannak, sőt, több terhet vetünk ki, több bevételt regisztrálunk, mint Ausztria, Belgium, Svédország, Franciaország, Németország, Norvégia. Akkor hová ez a sietség?

Az időszerűtlenség mellett az előregondolkodás hiánya is nyomon követhető a törvényjavaslatban. Lehet ugyanis olyan kibocsátó, aki társadalmilag igen fontos és hasznos terméket állít elő, de a mai kor technológiai színvonala miatt lehetetlen, hogy ne legyen kibocsátó, és így neki fizetnie kell.

(16.00)

A PM az adócsomag tájékoztatójában írja: alapvető cél az adócsökkentés, a versenyképesség javítása, igazságos közteherviselés. Ha megnézzük ezt a törvényjavaslatot, az elmondottak alapján egyik kitételnek sem felel meg a törvény.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Megadom a szót Kis Péternek, a mezőgazdasági bizottság előadójának.

KIS PÉTER, a mezőgazdasági bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Európai Unióhoz való csatlakozás kapcsán az integrációban való részvételünk minőségét nagyban meghatározza környezeti kultúránk színvonala, a környezettudatos állampolgári magatartás elterjedése. Ezért a magyar törvényalkotás kiemelt feladata olyan törvények megalkotása, amelyek ezen célokat szolgálják.

A környezetvédelmi szabályozás megújításának első lépcsőjeként létrejött a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény. Ez a törvény teremti meg a jogszabályi alapját a környezet terheléséhez kapcsolódó díjfizetési kötelezettség bevezetésének. A törvényjavaslat elsődleges célja, hogy új alapokra helyezze és rendezze, helyes irányba terelje a környezet valamennyiünk érdekét szolgáló, méltányolható mértékű használatát. A környezetterhelési díj másik alapvető célja az, hogy a szennyező elve alapján azok fizessék meg a környezetvédelmi intézkedések költségeinek egy részét, akik maguk is szennyezik a környezetet. Elengedhetetlen ezért egy olyan szabályozó rendszer megalkotása, amely a környezet használóját is érdekeltté teszi a terhelés csökkentésében.

A környezet fokozódó használatával egyre sürgetőbbé válnak a megóvást és helyreállítást szolgáló intézkedések. A megvalósítás költségeit az állam nem tudja teljes mértékben felvállalni, ezért tehát a környezethasználók bevonása a finanszírozásba indokolt. A környezethasználat nem jogellenes, viszont a használattal együtt járó terhelés megszüntetése, ezek érdekében erőforrások koncentrálása hatékonyan csak társadalmilag megvalósítható ügy.

A törvény tulajdonképpen a környezetvédelmi adók első csírája, amit a jövőben a tárca szeretne minél szélesebb körben beilleszteni a hazai adórendszerbe oly módon, hogy az adórendszeren belül egy struktúraváltozás következzék be, a hangsúly helyeződjön át a környezetvédelmi célokat szolgáló adókra.

Tisztelt Parlament! A törvénytervezet határozott, következetes célokat fogalmaz meg, ugyanakkor kíméletes, mivel a díjfizetési kötelezettséget nem zúdítja rá az egész társadalomra. Olyan kört céloz meg, ahol a díjfizetési kötelezettség közvetlenül köthető a környezeti terheléshez és nem jelent elfogadhatatlan terveket. A bevezetés fokozatosságának elvét is érvényesíti, mivel a három díjból kettőt 2004-ben, egyet pedig 2005-ben kíván hatályba léptetni. További fokozatosságot jelent, hogy a teljes díjfizetési kötelezettség öt év alatt valósul meg. A törvény fontos része a kedvezmények rendszere. A kedvezmények adása ugyanakkor - nagyon helyesen - csakis környezetvédelmi célokat szolgál. Alapvetően azok a cégek jogosultak a kedvezmények igénybevételére, amelyek hulladékot újrahasznosítanak, feldolgoznak.

Tisztelt Parlament! A mezőgazdasági bizottság október 1-jei ülésén a törvénytervezet megítélése nem volt egységes, de szükségességével a többség egyetértett. Elhangzott, hogy az európai uniós követelmények miatt is indokolt a törvény elfogadása. A hozzászólók fölvetették, hogy a jelenlegi bírságolási rendszer és gyakorlat, valamint a bevezetendő környezetterhelési díj nem jelenthet kettőzött fizetési kötelezettséget. A jogalkotásnak ezt ki kell szűrnie, mert egyrészt a teher együtt elviselhetetlen, másrészt igazságtalan. Megfogalmazódott, hogy az érintett díjfizetők és a társadalom is jobban elfogadja és azonosul a törvénnyel, ha a befizetett díj egy része vagy teljes egésze környezetvédelmi célokat szolgálóan és átlátható rendszeren keresztül kerül felhasználásra. A támogatók részéről is elhangzott, hogy módosító indítványokkal szükséges a törvénytervezet finomítása, kiegészítése, pontosítása.

Tisztelt Ház! Az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága 11 igen szavazattal, 6 ellenében a T/5481. számú törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartja.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: A bizottság kisebbségi véleményét Szabó József Andor képviselő úr ismerteti (Közbeszólás: Nincs itt.) - aki nincs itt. Akkor átadom az ülés vezetését Harrach elnök úrnak.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Wekler Ferenc képviselő úrnak. A képviselő úr mint a területfejlesztési bizottság előadója kapott szót. (Dr. Wekler Ferenc képviselői helyén gépének bekapcsolására vár. - Közbeszólások: Kártya benne van? - Domokos László: Diszkriminálják az alelnököt!)

DR. WEKLER FERENC, a területfejlesztési bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Elnézést a kis technikai problémáért. Köszönöm a szót. A területfejlesztési bizottság többségi véleményét ismertetném nagyon röviden, miután az előttem szólók sok mindent elmondtak már a törvényről.

A bizottság többségének álláspontja az, hogy a törvény filozófiája, ami ugyan nem mindig olvasható ki szövegszerűen, de bevezetésének a filozófiája számunkra támogatható. A filozófia lényege, hogy az fizessen, aki szennyez. De mindjárt azt is hozzátenném a többség álláspontja szerint, hogy ott fizessen, ahol szennyez. Magyarul a területfejlesztési bizottság többségének az a véleménye, hogy az ezt a szennyezési formát megakadályozni hivatott díjat be lehet vezetni, érdemes bevezetni, viszont a törvény vitája során végig kell gondolni, hogy ennek a bevételnek hol kell lecsapódnia.

Hallottuk előttünk a mezőgazdasági bizottságban is egyfajta megfogalmazást erre vonatkozóan, hogy ez környezetvédelmi célokat szolgáljon. Hasonló volt a területfejlesztési bizottságban is, azzal a különbséggel, hogy egyértelműen mindhárom kategóriában az önkormányzatoknál csapódjon le ez a díj, ugyanis ők a feladat megoldásának a címzettjei is. Helyben kell ezeket a feladatokat általában megoldani, akár beruházásokkal, környezetvédelmi beruházásokkal, csatornázással, vagy mentesíteni a környezetet az esetleges szennyezésektől. Tehát a bizottság többségének a kifogása a benyújtott javaslattal szemben az, hogy nem megfelelő helyre folyik be ez a díj.

Az is megfogalmazódott a vitában, hogy ez az adó jellegű díj természetesen nem azt a célt hivatott szolgálni, ami több ellenzéki képviselő úr szájából már elhangzott, hogy a költségvetés bevételeit növelje - a többség logikája következtében ezt nem is szolgálhatja, ha nem a központi költségvetésbe folyik be -, hanem a cél az, hogy Magyarországon a környezet terhelése csökkenjen azáltal is, hogy a környezetet valamilyen módon terhelőket, környezetet szennyezőket egy díj befizetésére kötelezzük.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy hallották, Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke a vita során ismertette a területfejlesztési bizottság álláspontját. Megkérdezem a tisztelt Országgyűlést, hozzájárul-e ahhoz, hogy az alelnök úr a képviselői felszólalását követően is vezethesse az Országgyűlés ülését e törvényjavaslat tárgyalása során, ha erre az Országgyűlés elnökétől felkérést kap. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a hozzájárulást megadta az ülés későbbi vezetéséhez.

A megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetője Búsi Lajos képviselő úr. Öné a szó.

BÚSI LAJOS, a területfejlesztési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Érdekes helyzet alakult ki a bizottsági ülésen, mert ahogy az előbb Wekler alelnök úr is említette, volt néhány olyan dolog, amiben a többségi, illetve a kisebbségi vélemény, ha szakmásítjuk a területeket, akkor nem tér el jelentős mértékben.

(16.10)

De kezdjük az elején: a bizottsági ülésen a Pénzügyminisztérium előadója elmondta, és számunkra sem volt teljesen ismeretlen az, hogy az Európai Unióban is többféle ökoadót ismernek; az is kiderült, hogy az Unió országaiban ez általában díj, nem pedig adó jellegű. Lehetne itt ismételten egy olyan értelmezési vitát nyitni, amelyben az adókról és a díjakról megközelítések szerint beszélgetnénk, de talán a nálunk elfogadottakat kell alapvetésnek tekintenünk. Az adók a költségvetésbe folynak be, és felhasználásukról majd a költségvetés dönt, a díjaknál pedig ott van a döntő eltérési mód, hogy azok a díjak, amelyeket minden magyar állampolgár befizet különböző szinteken, visszafordíthatók-e arra az alaptevékenységre, amiért az a díj befizetésre került.

Azt hiszem, hogy ebben a két dologban, hogy ezek hogyan és miképpen kerüljenek megállapításra, és ha bevezetésre kerül ez a törvény, akkor a díj a valóságban a helyi önkormányzatokhoz kerüljön, ebben a kisebbségi, illetve a többségi vélemény természetesen teljes mértékben megegyezett.

Amiben kevésbé értettünk egyet, az a következő. Ha felsoroljuk, hogy Magyarországon milyen ökoadó típusú adók vannak jelen egyszerre a piacon, akkor megállapíthatjuk, hogy az előző, öt órán át tárgyalt energiaadót a többség minden bizonnyal át fogja vinni a parlamenten. A környezetterhelési díj, amelynek első két üteme a levegőterhelési díj, illetve a vízterhelési díj, 2004. január 1-jével lépne életbe. A vízkészletjárulék mint adó jellegű befizetés, a vízkészlet-használati díj mint adó jellegű befizetés, és a termékdíjak teljes csomagja ide sorolható.

Találtunk egy kalkulációt is: ez is érdekes, mert szintén klappol az előző törvényjavaslathoz, ez is egy háttértanulmány kérdésének felvetését vezette elő, szinte már gyanúsan, itt is 11 és 14 milliárd forint közöttire taksálták azt a bevételt, amit ez az adó megteremthet. A Pénzügyminisztérium véleményünk szerint sajnálatosan úgy kalkulálja ezt a törvényjavaslatot, hogy egyfajta visszapótlása esetlegesen máshol adott kedvezményeknek, engedményeknek, ezt viszont mi hibás felfogásnak tartjuk, már csak azért is, mert ez a törvényjavaslat ilyen formájában lehet, hogy most, de az elgondolása már 14 évvel ezelőtt megfogalmazódott, akkortól kezdődik az ökoadó jelleg bevezetésére tett néhány javaslat. Mint tudjuk azonban, és ezekre mindannyian emlékezhetünk, mind szociálpolitikai kérdéskörök, mind gazdaságpolitikai, mind pedig egyszerű gazdasági okok miatt ez a bevezetés a háromból valamiért mindig csorbát szenvedett.

Ezek után a bizottságunkban még az a vélemény is megfogalmazódott, hogy ha már mindenáron keresztül szeretnék vinni ezt a törvényt, akkor legalább próbáljuk meg úgy javítani, hogy módosítjuk, és a helyben beszedett pénz a helyben beszedőt, tehát az önkormányzatokat illesse. Ők dönthessenek arról, hogyan és miképpen használják fel, viszont legyen valamiféle olyan kritérium, hogy arra a tevékenységre, vagy annak a tevékenységnek az ösztönzésére - környezetvédelem, csatornázás, szemételhelyezés, tehát nagyon sok mindent lehetne itt felsorolni. Ezeket a javaslatokat szeretnénk, ha a többség is elfogadná.

Az éppen az előbb felsoroltak miatt a törvényjavaslatot nem tartjuk általános vitára alkalmasnak, de ha a többség annak tekintette - mivel demokráciában élünk -, ezt elfogadjuk, és természetesen próbáljuk jobbítani, jobbá tenni ezt a törvényt. Bízunk abban, hogy ehhez megkapjuk a megfelelő támogatást a kormányzati oldalról is.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Megadom a szót Ecsődi Lászlónak, az önkormányzati bizottság előadójának.

ECSŐDI LÁSZLÓ, az önkormányzati bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az önkormányzati bizottság 2003. október 1-jei ülésén tárgyalta a T/5481. számú, környezetterhelési díjról szóló törvényjavaslatot, elsősorban önkormányzati szempontból. A bizottság többsége 10 igen és 8 tartózkodó szavazat mellett támogatja a javaslat általános vitára való alkalmasságát.

A tervezet célja a környezet és a természet megóvása, mégpedig az egyik leghatékonyabb eszközzel, így az állam és a környezethasználók között arányos teherviselést ír elő, és próbát tesz a cél elérésére.

A tervezet a környezet három területén adóztatja meg a károsanyag-kibocsátásokat: a levegőbe való kibocsátásnál és a felszíni vizekbe, illetve a talajba jutott terheléseknél. Ezek a díjak elsősorban a kibocsátót terhelik. A levegőterhelési és a vízterhelési díj nem terheli közvetlenül a lakosságot, ugyanakkor a harmadik, a talajterhelési díj elsősorban a lakosságot terheli. Célja, hogy a jelentős lakossági, önkormányzati és állami pénzből megépült szennyvízcsatornára való rákötést ösztönözze, és ezáltal ezen a területen lehetőleg minimálisra csökkentse a talajterhelést, főleg azokon a területeken, ahol már megépült a csatornarendszer.

A támogató hozzászólók szerint a törvénytervezet megvalósításához a törvényi környezetet is meg kell változtatni, illetve lehetőséget kell adni a helyi önkormányzati adóhatóságoknak, hogy ezt a törvényt megfelelően végre tudják hajtani, és el tudják végezni azokat a feladatokat, amelyek ebből adódnak. A talajterhelési díj ugyanakkor a helyi önkormányzatokat illeti meg, míg a két előző adónem viszont a központi költségvetést illeti. A törvény életbe lépésétől kezdve a díjtételek fokozatosan, mintegy négy év alatt érik el a teljes, százszázalékos értékhatárt, lehetőséget adva ezzel az érintetteknek a folyamatos felkészülésre. A levegő- és vízterhelési díj bevezetése 2004. január 1-jétől, míg a talajterhelési díjról szóló része 2005. január 1-jétől kerül bevezetésre. Mivel a bizottság többsége fontosnak tartja a környezet és a természet megóvását, az adórendszer folyamatos átalakítását, illetve zöldítését, a törvénytervezet általános vitára való alkalmasságát 10 igen szavazattal támogatta.

Még egy gondolat, képviselőtársaim: a bizottságban is felvetődött, hogy miért nem a Környezetvédelmi Minisztérium terjeszti be ezt a törvénytervezetet. Szó szerint szeretném idézni a kormány képviselőjét, mivel a bizottsági ülésen mindkét minisztérium, a Pénzügyminisztérium, illetve a Környezetvédelmi Minisztérium is képviseltette magát. Az idézet: „ Ha megengedi a tisztelt elnök úr és a bizottság, akkor néhány gondolatot elmondanék. Az első gondolat az – és ez több bizottságban is felmerült –, hogy miért a Pénzügyminisztérium az előterjesztő, amikor egy környezetvédelmi típusú adó bevezetéséről van szó. Meg kell mondanom, hogy az előterjesztett adótörvény-javaslatnak minden egyes betűjét közösen fogalmaztuk, pontosabban a Környezetvédelmi Minisztérium volt az, amely egy hosszabb, 10-12 éves munkával kicsiszolta ezt a törvényjavaslatot. Mi a magunk részéről most úgy éreztük, hogy előterjeszthető, és ennek megfelelően a kormány úgy döntött, hogy az előterjesztést a Pénzügyminisztérium végezze el, figyelembe véve, hogy ez, bár díj a neve, de adó típusú, legalábbis adó feladatokat ellátó törvényjavaslat.ö

Néhány gondolatot engedjenek meg még a bevezetőben: valamikor a ’80-as évekig döntően a bírság volt, amely a környezetvédelmet szabályozta, a ’90-es évektől kezdve, most általában beszélünk, Európában kezdték bevezetni a környezetterheléssel kapcsolatos adókat, tehát a környezeti adókat, az ökoadókat. Most az utóbbi két-három évben kezdett elterjedni a piaci eszközök alkalmazása, tehát a piaci eszközök környezetvédelem területén történő erőteljesebb bevezetése.

Ezt azért tartottam fontosnak elmondani, képviselőtársaim, hogy cáfoljam azokat a kinyilatkoztatásokat, hogy ez egy első felindulásból bevezetett adónem; egy hosszú évek alatt kiérlelt adónemről van szó, amelynek bevezetése nyilván nehézségekkel jár. Hogy milyen hatással lesz a működésének, az a következő időszakban fog teljes mértékben kiderülni, de úgy gondolom, hogy valamilyen mértékben ez az első lépés arra, hogy az adóterheléseket át próbáljuk vinni a környezetvédelem irányába, illetve, hogy az adórendszert minél jobban zöldítsük.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

ELNÖK: A kisebbségi vélemény ismertetője Nagy Kálmán képviselő úr. Öné a szó.

NAGY KÁLMÁN, az önkormányzati bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az önkormányzati bizottság október 1-jén tárgyalta a környezetterhelési díjról szóló törvényjavaslatot. A bizottsági ülésen, különösen a vízterhelési és a talajterhelési díj bevezetésével kapcsolatban, a kormánypárti és az ellenzéki képviselők részéről is számos kérdés és jogos aggodalom kísérte a tervezetet.

A törvényjavaslat általános indokolása szerint a környezetterhelési díj rendszere a környezetterhelő, kibocsátó díjfizetési kötelezettségére épül, a vízterhelési díj viszont azt a kibocsátót terheli, amely vízjogi engedélyezés alá tartozó tevékenységet végez.

A közcsatornákat és szennyvíztelepeket üzemeltető társaságok a végső kibocsátói a felszíni vizekbe kerülő anyagoknak, ugyanakkor a szennyezés eredetileg nem tőlük származik, annak csak összegyűjtését, tisztítását végzik.

(16.20)

A díj továbbhárítását csak a gazdálkodók felé teszi lehetővé a törvény, amelynek a körülményei még tisztázatlanok. Az sem jelenthető ki, hogy a lakosságot nem terheli a díj, mert – azért ne legyenek illúzióink – a szolgáltatók nem fogják lenyelni, nem fogják tudni kigazdálkodni, hanem a szolgáltatás árának a növelésén keresztül a lakossággal megfizettetik. Ezt a várakozásunkat a bizottsági ülésen a kormány képviselője is megerősítette, vagyis hogy a vízterhelési díj közvetve a lakosságra fog átterhelődni.

Elhangzott olyan javaslat is – amit módosító javaslatként be is fogunk nyújtani -, hogy ha az a törvénytervezet szándéka, hogy nem a lakossággal akarjuk megfizettetni a díjat, akkor a lakosság számára nagyobb biztonságot jelentene, ha a távfűtéshez kapcsolódó levegőterhelési díjhoz hasonlóan nem terhelné díjfizetési kötelezettség a lakosság, illetve közintézmények által közcsatornán elvezetett vízterhelő anyagokat. De végül is környezetterhelés szempontjából egyáltalán miért teszünk különbséget a távhőszolgáltatás és a szennyvízelvezetés között? Különböző számítások szerint 15 százalék körüli csatornadíj-emelést generálhat a vízterhelési díj, figyelembe véve azt, hogy a mentességi lehetőségekről még nincsenek információk; ezt a kormány képviselői is megerősítették.

A bizottsági ülésen a talajterhelési díjjal kapcsolatban kormánypárti és ellenzéki képviselők is kétségbe vonták, hogy a díj bevezetésével érvényt tudunk szerezni annak az elvnek - amely a tervezet egyik célja -, hogy minél többen kössenek rá a kiépített szennyvízcsatorna-rendszerre, hogy csökkenjen a talaj károsanyag-terhelése. Nehezen kivitelezhetőnek tartják a képviselők a jegyzőre leosztott szerepet, többek között azt, hogy a jegyző adóhatóságként hogyan tudja a vállalkozásokat leellenőrizni, hogy a szippantott szennyvízzel mi történik. A helyi adóhatóságnak gyakorlatilag nem lehet jogszabályi lehetőséget találni arra, hogy leellenőrizze, ki van rákötve a kiépített csatornarendszerre, és ki nincs. Az anomáliát fokozza, hogy a szolgáltatónak nem mindig érdeke ennek utána járnia, neki tulajdonképpen az az érdeke, hogy minél magasabb legyen a csatornadíj, mert akkor hozzájut a víz- és csatornaszolgáltatásra szolgáló központosított előirányzathoz. Relatíve ugyanis minél kisebb a rákötések százalékos aránya, annál magasabb az egy bekötésre eső csatornadíj. Úgy tűnik, hogy a kör bezárul, a törvénytervezet pedig nem oldja meg a problémát.

A talajterhelési díj megállapítása és beszedése az önkormányzat feladata, bár az előbb elmondottak szerint nem is olyan egyszerű ez a feladat, mint ahogy az messziről látszik. Ismét egy feladat az önkormányzatok részére, finanszírozás nélkül; lásd a kormányprogramnak az önkormányzati finanszírozásról szóló 8.2. pontját, amely szerint „ új feladat esetén teljes finanszírozást biztosítunk az önkormányzatok számáraö. A díjból ugyanis nem vonhatók le a beszedési költségek, hiszen azt kötelező célra kell felhasználni, így mindenképpen többletterhet jelent az önkormányzat költségvetésében.

Tisztelt Országgyűlés! Az önkormányzati bizottságban a törvény alapelveivel gyakorlatilag mindenki egyetért. Nem biztos azonban, hogy jó az időzítés, mert most csak a lakosságot érintő egy-két tételről beszélünk, de januártól ezen kívül még számos tétel érinti és terheli a lakosságot. Nem látjuk az előterjesztésből, hogy ez csak költségvetési bevételt kiegészítő tétel, vagy valóban abba az irányba indulnak el ezzel a törvényjavaslattal, amely a preambulumban vagy a törvény céljában megjelenik. Így, noha a céllal alapvetően egyetértünk, ebben a formájában - az önkormányzati bizottság kisebbségi álláspontja szerint - nem tudjuk támogatni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: A környezetvédelmi bizottság előadója Hegyi Gyula, de nem látom a teremben. Kérdezem, hogy a bizottság nevében kíván-e valaki felszólalni. (Nincs jelentkező.)

A környezetvédelmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője Pap János. Megadom a szót.

DR. PAP JÁNOS, a környezetvédelmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Biztos egyetértenek a véleményünkkel, csak a szavazatuk volt más. Egyébként gyakorlatilag ez derült ki a bizottsági ülésen is. De probléma nincs, a kisebbségi vélemény többséginek is felfogható, csak meg fogják szavazni a törvényjavaslatot.

Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A környezetvédelmi bizottság megtárgyalta a környezetterhelési díjról szóló törvényjavaslatot, és a polgári oldal a következő észrevételeket tette. A törvényjavaslat célja, a teljesen elfogadott és támogatott, a fenntartható fejlődésnek megfelelő “szennyező, fizessö elv még csak véletlenül sem található meg a törvényjavaslatban. Ezt több rész is igazolja, de álljon itt két kirívó példa erre. Ha környezetvédelmi törvényről van szó, akkor miért László Csaba pénzügyminiszter a beterjesztő, a behajtó, miért nem Persányi Miklós, a terület gazdája? Azért van így, mert az adóprés egyik eleme ez is, hiszen a preambulum is megfogalmazza, hogy költségvetési forrásokat kívánnak növelni így, címkézés nélkül.

Hogyan lehet egy jó elvet úgy érvényesíteni, elfogadtatni a lakossággal, hogy ahhoz nem készül hatástanulmány, bemutatva a környezeti elemek javulását és azt, hogy mindez olcsóbb lesz, kisebb teher jut az adózókra, mert a szennyező fizet? Enélkül adónak éli meg mindenki, újabb tehernek, és így ellenállást, rossz érzést vált ki, és lehetetlenné teszi a fenntartható fejlődésnek megfelelő elv gyakorlati alkalmazását.

Aztán az elv sérül úgy is, hogy csak a környezeti elemek egyes szennyezőire érvényes ez az elgondolás, másokra nem. Milyen alapon differenciál így? Milyen környezetvédelmi szemléletre vall, hogy fokozottan érzékeny területen nagy szorzót tervez? Ott semmit sem lehetne, mert szennyvíz ilyen területen nem helyezhető el. De nem is ez a lényeges itt, az adószemléletnek van itt helye, a minél nagyobb bevétel a cél, és nem a fenntarthatóság elve.

A törvényjavaslatból - lám, mennyire nem szakmai ez és nem környezetvédelmi - következetesen kimarad a felszín alatti víz, miközben a felhasználható keretnél ez is az egyik cél. Hasonlóan szerepel ez egyébként az indoklásban is.

A talaj terhelésénél még csak véletlenül sem beszélnek a szennyvíziszapról és a szennyezésnél a csatornázás egy speciális problémáját akarják megoldani, azt is rosszul. Ennyit ismét a szakmaiságról.

A hatástanulmányból, ha lenne, az is kiderülhetett volna, hogy mekkora lesz a bevétel, és azt konkrétan mire is fordítják. Az ülésen több szám is szóba került, így le is lehetett volna írni, azt viszont, hogy ennek hány százaléka kerül környezetvédelmi célokra és milyenekre, vagy egyáltalán mire megy ez az összeg, az viszont már nem.

Sajnálatos módon egyéb adókban nem látni adócsökkenést, így nem tudjuk, hogy mi helyett lép be ez az adóforma. Létjogosultsága tudniillik csak ekkor van. Ennek az adónak a bevezetésével így újabb öngólt rúg a környezetvédelem, illetve megmenekültek ettől az öngóltól azzal, hogy fölkérték a pénzügyminisztert, gurítsa már be ezt a labdát a hálóba. Amíg ez tisztán adó és nem szolgál mást, mint becslések szerint - itt már többféle összeg elhangzott - 11-14 milliárd forint bevételt, addig nem támogatható.

A kisebbségi véleményt erősítette több kormánypárti vélemény is - és most az is, hogy hagyják, én mondjam el a többségi álláspontot is; az más kérdés, hogy a szavazásnál ez nem köszönt vissza, és gondolom, nem fog visszaköszönni a későbbi szavazásnál sem -, miszerint ők is megfogalmazták, hogy ez a megoldás egyfajta költségvetési hiányt pótol, így semmiképpen - ahogy a javaslatban van - nem elfogadható, hiszen biztosan drágítja például a csatornadíjat. Kíváncsi leszek, hogy megremeg-e a kezük, amikor szavazni kell.

Teljes mértékben támogatható, hogy fizessen az, aki szennyez, és ezt érvényesíthettük volna, ha jobban előkészítve és megfontoltabban hozta volna a Ház elé a kormány. Mellébeszélés az is, miszerint a szolgáltatók fizetik ezeket a díjakat, hiszen - a törvényjavaslat több helyen hivatkozik erre - a fogyasztókra fogják terhelni, vagyis ezáltal is drágul a megélhetés.

Mindezek után, tisztelt képviselőtársaim, bár a vitában többségben voltak az ellenzők úgy számban, mint minőségben, az észérvek helyett azonban feltartották a kezüket kormánypárti képviselőtársaim, és 11:10 arányban úgy döntöttek, hogy általános vitára támogatják a fenntartható fejlődésnek és a “szennyező, fizessö elvnek egyáltalán nem megfelelő törvényjavaslatot. A polgári oldal konzekvensen amellett volt, hogy ezt a törvényjavaslatot nem szabad általános vitára bocsátani.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett képviselői felszólalások következnek a következő sorrendben: Kovács Tibor, Pap János, Szalay Gábor, Lezsák Sándor, Orosz Sándor, Kocsis Róbert, Gyapay Zoltán. Az első felszólalás után kétpercesekre is lesz lehetőség. Először megadom a szót Kovács Tibor képviselő úrnak, MSZP-frakció.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tállai képviselő úrnak ismét nem… (Tállai András: Itt vagyok!) - nincs türelme meghallgatni a hozzászólásunkat és közbekiabál. (Tállai András: Mert tudom, hogy mit akarsz mondani!)

(16.30)

Úgy gondolom - és az előzetes hozzászólásomat is azzal kezdtem -, hogy nincs könnyű helyzetben a kormánypárti szónok, amikor ilyen törvényjavaslatról kell beszélni, ugyanakkor, tisztelt képviselőtársaim, annyi ellentmondást véltem felfedezni eddig is a különböző bizottsági véleményekben, hogy lehet, hogy nem is lesz elég a tíz perc, hogy mindegyikre reagáljak.

Úgy gondolom, hogy ez a törvényjavaslat, amit a kormány benyújtott, és amely annak a célnak az elérését célozta meg, hogy a környezetbe kijutó szennyező anyagok mennyisége csökkenjen, ez ennek minden tekintetben megfelel. Úgy gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy tételesen sorba kell venni ezeket, hogy valóban megfelelnek-e ezek ennek a követelménynek, és azt követően pedig a kormánypárti szónoknak is sorra kell vennie azokat a kritikai megjegyzéseket, amelyeket a bizottsági ülésen elmondtunk, és amelynek eredményeként többek között, tisztelt fideszes képviselő urak, az előző időszakban ilyen nem fordult elő, hogy bizottság általános vitára ezen problémák miatt alkalmatlannak talált volna egy törvényjavaslatot. Ilyet önök az elmúlt négy évből nem tudnak nekem mutatni. Ez nem dicsőség, hanem azt mutatja, hogy egyébként mi komolyan gondoljuk a demokráciát, komolyan gondoljuk a parlament működését, és komolyan gondoljuk azt, hogy fontos dolog az, amit itt a képviselők elmondanak a parlamentben, és ezeket a kormányzat figyelembe veszi, és reményeink szerint beépíti ezekbe a törvényjavaslatokba.

Elhangzott már, és nem szeretnék tételesen visszatérni azokra a kritikai megjegyzésekre, hogy három szennyezőanyag-kibocsátás esetén kerül sor díjfizetésre: a levegő, a talaj és a víz terhelése esetén.

Ez a törvényjavaslat vajon ösztönzi-e a kibocsátókat arra, hogy csökkentsék a szennyezőanyag-kibocsátást? Úgy gondolom, tételesen vegyük ezt sorra mindegyik esetében, és aztán beszéljünk azokról a gondokról és problémákról, amelyeket meg kell oldani még az általános vitában, és beszéljünk néhány gondolatot arról, hogy egyáltalán a törvényjavaslat általános vitára alkalmas-e vagy javítható-e módosító indítványokkal olyan mértékig, hogy az végül is az Országgyűlés számára elfogadható legyen. Nekem egyébként meggyőződésem, hogy módosító indítványokkal javítható, ha számba vesszük azokat a gondokat és problémákat, amelyeket meg kell oldanunk.

A levegőszennyezés tekintetében fölsorolja a törvényjavaslat azokat a komponenseket, amelyeknek teljes kibocsátott mennyisége után környezetterhelési díjat kell fizetni. Miben érdekeltek, miben lesznek érdekeltek a kibocsátók ezt követően? Abban, hogy olyan tisztítórendszereket hozzanak létre, amelyek megakadályozzák, hogy ez a szennyezőanyag-kibocsátás a levegőbe kerüljön. Tehát igenis abban lesznek érdekeltek, hogy egyre korszerűbb és jobb minőségű tisztítóberendezéseket helyezzenek üzembe.

A talajterhelés esetében tudjuk, tisztelt képviselőtársaim, hogy az elmúlt években, évtizedekben a kormányzat hány milliárd vagy százmilliárd forintot fordított arra az adófizetők pénzéből, hogy különböző szennyvízvezeték-rendszerek és -tisztítórendszerek jöjjenek létre az országban. Sajnálatos módon ezen tisztítórendszerek kihasználtsága meglehetősen alacsony mértékű, és mindent meg kell tennie a kormányzatnak annak érdekében, hogy ezek kihasználtsága javuljon, mert hiszen azért öltünk bele százmilliárdokat, hogy a környezetünket megóvjuk. Az egy más kérdés, hogy a rákötés milyen okok miatt nem következik be. Erről is szeretnék a későbbiekben szólni.

A vízszennyezés kérdéskörében is arról van szó, hogy azt a különbséget kell kifizetnie a szennyezőnek, ami a befogadott, illetve a kibocsátott vízben lévő szennyező anyagok között van. Tehát ennek a csökkentése is elemi érdeke lesz a szennyvíz kibocsátójának, hogy olyan szennyező anyagok ne kerüljenek vissza a természetbe, amelyek ott jelentős szennyezést okoznak.

Mindezek alapján az tehát mindenképpen elmondható, hogy a jogszabály abba az irányba mutat, hogy minél kevésbé vegyük igénybe a természeti erőforrásokat, minél kevésbé szennyezzük a környezetünket, minél tisztábban tudjuk azt átadni az utókornak. Az a kérdés, tisztelt képviselőtársaim - és itt jön az az elemzőmunka, amit a következő napokban el kell végeznünk -, hogy adottak-e a technikai és pénzügyi feltételei annak, hogy ezeket a szabályozásokat a benyújtásnak megfelelően bevezessük, elfogadjuk és a jogszabály életbe lépjen. Itt is szeretnék arra utalni, hogy rendkívül fontos eleme ennek a jogszabálynak az, hogy a fokozatosság elve mindenképpen érvényesül benne. A talajterhelési díj csak jövő év január 1-jétől lép életbe, a másik kettő mértéke pedig évről évre fokozatosan növekszik.

Térjünk vissza tehát arra a kérdésre, hogy megvannak-e a technikai feltételei, és a jelenlegi szabályozás koherens-e minden tekintetben. Úgy gondolom, a légszennyezés kérdésében ez nem állja meg a helyét, ugyanis az elmúlt időszakban - különösen a nagy kibocsátóknál - rendkívül jelentős beruházásokat és pénzeszközöket fordítottak a gazdasági társaságok arra, hogy a kibocsátott szennyezőanyagok mennyisége jelentősen csökkenjen. A további csökkentésnek, úgy gondolom, nincsenek meg a feltételei, de még mindig vannak olyan gazdasági társaságok, amelyek szennyezőanyag-kibocsátása jelentősen meghaladja azt a limitet, amit a jelenleg érvényben lévő jogszabályok lehetővé tesznek. Úgy gondolom, az lenne a logikus, ha első lépésként ezeket a szennyezőket ösztönöznénk ezzel a szabályozással arra, hogy minél hamarabb olyan technikai berendezéseket hozzanak létre, hogy a jelenleg hatályos, jelenleg érvényben lévő limiteket minél hamarabb elérjék. Ezt követően lehet gondolkodni azon, hogy milyen lépcsőzetes bevezetéssel adunk időt ezeknek a társaságoknak, hogy felkészüljenek további technikai átalakításokra.

Még egy dolgot meg kell vizsgálnunk e tekintetben, mégpedig azt, hogy jelenleg környezetvédelmi bírságot fizetnek azok, akik túllépik ezeket a határokat. Ha ez a szabályozás most életbe lépne, a jövő évtől kezdődően ők ugyanazért a szennyezésért duplán fizetnének: bírságot is és környezetterhelési díjat is. Úgy gondolom, hogy ez nincs rendjén, de ezen még lehet változtatni, át lehet gondolni, és módosító indítványt lehet benyújtani ezzel kapcsolatban.

A talajterhelés kérdése a következő. A jelenlegi szabályozás szerint büntetjük azt is, ahol van csatornarendszer, meg ahol nincs csatornarendszer. Úgy gondolom, ez nem logikus, tehát arra kellene ösztönöznünk azokat az állampolgárokat, akik jelenleg nem kötöttek rá a szennyvíztisztító rendszerre, hogy mielőbb rákössenek, ugyanakkor ez egy szociálpolitikai kérdés is, mert hiszen eddig azért nem kötöttek rá, mert esetleg a családon belül nem voltak meg az anyagi feltételei annak, hogy ezt megtegyék. Ezt ebből a szempontból is át kellene gondolnunk, és azt követően, miután eljutottunk oda, hogy a lakosság túlnyomó többsége igénybe veszi a szennyvíztisztító rendszereket, utána törekedni arra, hogy a szennyvíztisztító rendszerekből kibocsátott tisztított víz is minél tisztább legyen.

A víztisztító rendszereknél arra kellene törekedni - mivel az időm lassan lejár, így részletesen nem tudok erről szólni -, hogy ne terheljük duplán azokat az önkormányzatokat és gazdasági társaságokat, ahol még sok száz milliárdot kell arra költeni, hogy különböző szennyvíztisztítók egyáltalán létesüljenek és megépüljenek, hanem arra kellene ezeket a forrásokat fordítani, hogy ezek mielőbb megvalósulhassanak. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Összességében tehát azt gondolom, hogy a törvényjavaslat jelenlegi állapotában javítható, oly mértékben, hogy az elfogadható legyen a parlament számára.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiban.)

(16.40)

ELNÖK: Kétperces felszólalások következnek. Először Lenártek András képviselő úrnak adom meg a szót.

LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Sajnos, két perc kevés lesz. Nézze, képviselő úr, módosítóval minden javítható, de attól még az egész alapcél rossz marad. (Zaj.) Jobb lenne, ha figyelne, Kovács képviselő úr! Tehát azzal, hogy módosítókat adunk be, csak azt érjük el, hogy talán kényelmesebben megyünk, de továbbra is rossz irányba. Még a saját céljaikkal is ellentétes ez a törvény, amit a tájékoztatóban leírtak: adócsökkentés, versenyképesség, igazságosság. Nem csökkenti az adót, hanem új adó van, a versenyképességben nagy káoszt okoz. Példának okáért: a távhőt szembeállítja egy üzemi konyhával, az egyik fizet adót, a másik nem. Tehát ez nagy problémát vet fel, és még az alapcéljait sem oldja meg. Magyarul azt, hogy ahol tényleg károsanyag-kibocsátás van, ott nem rak rendet igazán.

Azt gondolom, hogy abban az esetben, ha megnézzük az ön által említett példát, hogy a szennyvizet valaki ma a talajba engedi be, és ezt sem tudjuk megoldani - nem erre kéne az időt fordítani? Nem arra kéne az időt fordítani, hogy aki a kazánban műanyagot éget, azt büntessük meg méltó módon, ne minden kéményre vessünk ki adót? El kéne gondolkodni azon, hogy ennek a törvénynek milyen időszerűsége van, és milyen igazságossága. Kérem, képviselő úr, amit elmondott, azt próbálja az általunk bizottsági véleményként megfogalmazottakkal összevetni.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

ELNÖK: Parragh Dénesé a szó.

PARRAGH DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Kisebbségi véleményekben már elhangzott, hogy ennek a törvénytervezetnek mennyi szakmai hibája van, illetve az energiaadóról folytatott hosszú vitában kifejtett számos gond itt visszaköszön. Kovács Tibor mégis azt mondta előző felszólalásában, hogy ez a törvénytervezet eleget tesz annak, hogy csökkenjen a környezetbe jutó szennyező anyagok mennyisége. Véleményem szerint, ha a fentieken túl a törvénytervezetet alaposabban megnézzük, akkor a válaszunk igencsak nemleges. S itt egy-két apró részletet hadd emeljek ki, hogy szakmailag milyen hibák vannak ebben az anyagban.

Az előbb már szóba került a távhőszolgáltatás kérdése. Egyik oldalról az helyes, hogy a távhőszolgáltatókat nem adóztatja meg újra, az előző napirendnél már megtettük, hogy nem adómentességet adtunk nekik, hanem adó-visszatérítést. Ez idáig még rendjén is van. De tudjuk azt, hogy a legtöbb távhőszolgáltató különböző energiaforrásokból képes energiát előállítani. Kérdezem azt, miért nem foglalkozik a törvénytervezet azzal, hogy csak akkor tesz kivételt ezekkel a szolgáltatókkal, ha a legkevésbé környezetszennyező anyagot használja. És miért nem sújtjuk akkor környezetterhelési díjjal, ha szennyezőbb anyagot használ föl? Hiszen akkor szolgálnánk igazán a környezetbe jutó anyagok mennyiségének csökkentését.

További probléma, hogy a levegőterhelési díjnál csak a fűtési energia által kibocsátott anyagokkal foglalkozik. Az egészségre igencsak ártalmas oldószerekkel, amelyekkel igen sok probléma van, nem foglalkozik ez a környezetterhelési díj.

Elég komoly probléma van a talajterhelési díjjal is. Eleve a címe nem megfelelő, a felszín alatti víz szennyezését elkerülendő kérdésről van szó, vagy ha el is fogadjuk, hogy talajterhelési díjról van szó, nem foglalkozik számos olyan szennyező anyaggal, amely valóban szennyezi a talajt. Tehát nem tartom szakmailag kellően jónak a törvénytervezetet.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Márton Attiláé a szó.

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor az adótörvények bizottsági kisebbségi véleményét mondtam el, akkor azt mondtam, hogy szocialista csoda nincs, ámde meglepetések jócskán vannak. Most is egy ilyen szocialista meglepetés ért, ugyanis Kovács Tibor képviselő úr egyike volt azon 19-nek a gazdasági bizottságban, akik egyébként nemmel szavaztak a környezetterhelési díjról szóló törvénytervezet általános vitára való alkalmasságára. Most, lám-lám, lelkesen érvelt mellette, ez csodálatos metamorfózis. Igaz, hozzátette, hogy ezt a törvényt majd módosító javaslatokkal lehet gyönyörűre csiszolni. Ez azért meglepetés.

Tisztelt Képviselő Úr! Hogyan is lesznek érdekeltek a kibocsátók a káros anyag csökkentésében abban az esetben, ha ez a törvény hatályba lép? Sehogy. Ugyanis ha a tisztelt képviselő úr is figyelmesen elolvassa a díjkedvezményekről szóló 15. § igencsak rafinált megfogalmazását, abból kiderül, hogy igencsak keveseket fog érinteni a díjkedvezmény. Ellenben a 18. § egyértelműen megmondja, hogy márpedig a befolyt díjból költségvetési bevétel lesz, hiszen az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal által vezetett elkülönített számlára kell ezt a díjat befizetni. Tehát nem környezetvédelmi beruházásokra fordítják - ismét egy adó, ismét a költségvetésbe megy.

Ahelyett, hogy, mondjuk, százszázalékos díjkedvezményben részesítenék azokat, akik valóban környezetvédelmi beruházásokat valósítanak meg, és így valóban csökkentik a környezetre jutó káros anyagok mennyiségét, önök egy jó nagy adagot, tíz-egynéhány milliárd forintot ismét beraknak a költségvetésbe. Ez az, amiért a gazdasági bizottságban többek között 19-en nemmel szavaztunk, és nem támogattuk. És most megint csak meglepő az, hogy a gazdasági bizottság elnöke azt mondta, hogy nem kell bizottsági előadót állítani, hiszen ez a törvény mégis itt van, és mégis tárgyalja a Ház.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Pap János képviselő úré a szó.

DR. PAP JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! E vita indításakor, azt gondolom, nem alaptalan megkérdezni, hogy vajon egy törvényről, ugyanazon számú törvényjavaslatról beszélünk-e. Ezt az energiaadónál nem kérdeztem meg, mert lehet, hogy két különböző javaslat van előttünk, tudniillik annyira másról beszélünk. Nos, én a T/5481. számú javaslatról beszélek.

Igen tisztelt Kovács Képviselőtársam! Nem baj, ha szelektív az ember memóriája, csak a jegyzőkönyvben nem szerencsés, ha valótlant állítunk. Nos, tisztelt képviselőtársam, ön azt mondja, hogy az elmúlt négy évben olyan nem volt, hogy ide ne jött volna be javaslat azért, mert nem fogadta el a bizottság általános vitára, tárgyalásra. Nos, tisztelt képviselőtársam, ez a törvény ide bejött, a bizottság hiába szavazott úgy, bejött. Szeretném önnek jelezni, hogy volt olyan javaslat, amire a környezetvédelmi bizottság azt mondta, hogy nem alkalmas általános vitára, és a mai napig nincs elfogadva. Tessék visszakeresni a dokumentumok között, és rájön, hogy az előző törvénynél és most is valótlant állított. Persze, lehet ötletelni, csak nem szerencsés, ha nem vagyunk biztosak dolgokban.

Nos, tisztelt képviselőtársam, nem felel meg a kitételeknek az, amit ön erről a törvényről mondott. Mi az, hogy most jön az elemző munka? Önök hatástanulmányt majd azután adnak, miután megszületett a törvény? Ja kérem, hatása biztos, hogy lesz! Hogy negatív hatása, az is egészen biztos. Aztán, hogy önök nehogy kihúzzák nagyon magukat, a szakmaiságról.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mondok egy elemet, többet fogok elmondani a beszédemben. Mondja már meg nekem azt, legyen olyan kedves, ha elolvasta a törvényt, természetesen csak akkor vitatkozhatunk róla, milyen alapon beszél 30 elemről a szennyvíznél mint büntető faktorról, és milyen alapon beszél a szennyvíziszapnál 10-ről? Tessék mondani, ön szerint, ami a vízben benne van, az iszapba nem kerül bele? Önök olyan szarvashibákat követtek el szakmai szempontból, hogy javíthatatlan ez a törvényjavaslat. Elmondtuk a bizottság ülésén. (Dr. Kis Zoltánhoz:) Államtitkár úr most nevet, azért, mert valószínűleg ő sem olvasta, tudniillik dühből nem olvasta, hogy ezt László Csaba terjesztette be.

Tisztelt Államtitkár Úr! Olvassa el! Szomorú, hogy ilyen belekerülhetett egy szakmainak nevezett, nyilván sarctörvénybe.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Kovács Tibor képviselő úr következik, MSZP-frakció.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Pap János képviselő úr, ön a bizottsági kisebbségi vélemény előadójaként olyan ellentmondásokba, önellentmondásokba keveredett, amiből mostanáig sem tudott kikeveredni. Elmondta azt, hogy miért csak három olyan komponens van, ami után környezetterhelési díjat kell fizetni, azon kívül van még 15. Ugyanakkor számon kéri, hogy miért kívánja ez a kormányzat újabb adókkal terhelni a lakosságot.

(16.50)

Elhangzott már itt, a bizottsági vitában, hogy ezt a törvényjavaslatot még első változatában a Horn-kormány idején készítették el. A Fidesz-kormány idején tudomásunk szerint három alkalommal nyújtották be a kormánynak megtárgyalásra, majd valamilyen okból az előző kormányzat ennek az előterjesztését nem vállalta föl. És most került ide, a parlament elé.

Szeretném önöket emlékeztetni arra, hogy a vezérszónoklatomban onnan fentről, a pulpitusról hány kritikai észrevételt tettem a törvényjavaslat egyes tételeivel kapcsolatban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor valaki azt kritizálja, hogy a bevételek miért a központi költségvetésbe folynak, akkor szeretném megkérdezni, hogy egyébként amikor környezetvédelmi beruházásokra a költségvetés címzett és céltámogatások formájában több száz milliárd forintot kifizet, azt miből fizeti. A központi költségvetés bevételeiből, azokból a bevételekből, amelyek erre a célra folynak be, többek között a központi költségvetésbe.

A csúsztatásokról végképp le kellene már szokni. Lenártek képviselő úr úgy állította be a dolgot, mintha minden kémény után kellene levegőszennyezési díjat fizetni. Ugye, itt megint csak messze nem erről van szó. Itt a nagy kibocsátók jönnek csak szóba, a lakossági kibocsátók nem. Úgyhogy azt kérem képviselőtársaimtól, hogy maradjunk meg a törvényjavaslat keretein belül, és arról beszéljünk, ami benne van a törvényjavaslatban.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Püski Andrásé a szó, MDF-frakció.

PÜSKI ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én magam is csodálkoztam rajta, hogy a gazdasági bizottság legutóbbi ülésén még a szocialista párti képviselőtársaim is a törvénytervezet ellen érveltek, és nem szavazatukkal fejezték ki azon álláspontjukat, miszerint ez a törvénytervezet nem alkalmas az általános vitára. Nos, úgy látom, a törvényjavaslat semmit nem változott, a véleményük viszont igen.

Úgy gondolom, ezzel együtt ez valóban alkalmatlan az általános vitára, hiszen mindösszesen egy új adónem, egy új adó bevezetéséről van szó, amely ráadásul a központi költségvetésbe folyva egyáltalán nem szolgálja azt a célt, hogy a további környezeti terheléseket csökkentse, hanem a központi büdzsébe folyva onnan kiáramlik más irányokba.

Ezzel kapcsolatosan azonban végeztünk konkrét számításokat is. Nagyon röviden szeretném elmondani: ha például Debrecen városában ezeket a 2002. évi adatokat tekintjük, akkor ez mintegy 484 millió forintos többletterhelést fog jelenteni, ami azt jelenti, hogy ez a szolgáltatási díjba beépítve mintegy 28,6 százalékos díjnövekedést generálna.

Tehát amikor erről szavaznak a tisztelt képviselőtársaim, szeretném mindenkinek felhívni a figyelmét arra, hogy ennek ilyen vonzatai lesznek, tehát ez a törvényjavaslat, ennek a megszavazása nem jelent mást, mint nagyon jelentős szolgáltatási díjemelést, amely minden lakost nagyon érzékenyen fog érinteni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK: Kékesi Tibor következik.

KÉKESI TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A jogszabállyal kapcsolatban felmerült képviselői hozzászólások között érzékeltem, mintha nem érné el a célját, a preambulumban rögzített szempontok nem valósulnak meg. Szinte valamennyi többségi véleményben elhangzott, hogy ennek a jogszabálynak van ösztönző hatása: ösztönzi a kibocsátókat arra, hogy a díjfizetés elkerülése érdekében csökkentsék a környezetterhelés naturális mértékét; ösztönzi a magánszemélyt, aki érintett majd a talajterhelési díj fizetésében, hogy kössön rá a csatornarendszerre, vagy megfelelő szolgáltatóval számla ellenében szállíttassa el, hiszen ez esetben a tizedére tudja csökkenteni a díjfizetést.

A lényegi kérdés itt azonban abban van, hogy míg a bírság nem volt költségtényező, nem lehetett költségtényező, veszteség volt, addig esetleg a díj beépülhet ezekbe, és akkor valóban díjemelkedés valósulhat meg. Ezt a részét érdemes ennek a jogszabálynak átgondolni. Valóban nem alapképző, de erre már a képviselőtársam célzott is, hiszen az egész költségvetés azt a funkciót szolgálja, hogy a közcélú beruházásokat, fejlesztéseket és így a Környezetvédelmi Minisztériumon keresztül a környezetvédelmi beruházásokat finanszírozza. Ez is egy részét támasztja meg ennek a lábnak.

A harmadik, amire reflektálni szeretnék, az, hogy a jogszabály a nullától írja elő jelen pillanatban a fizetés lehetőségét. Erre már többen céloztunk, hogy esetleg nem nullától kellene, hanem egy elfogadható, a bírság szintjétől eltérő, attól alacsonyabb, de nem rögtön a nulla alkoholfokot büntető mértékű díjfizetést kellene előírni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Márton Attiláé a szó, Fidesz-frakció.

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Egy rövid reagálást szeretnék Kovács Tibor képviselő úr hozzászólására. Én úgy gondolom, a jövő évi, közel 700 milliárd forintos adóbevétel-növekedésből a kormány valószínűleg továbbra is fogja tudni finanszírozni azokat a környezetvédelmi programokat, amelyeket eddig is megtett; reméljük, sokkal szélesebb körben, mint eddig.

De azért azt érdemes lenne megvizsgálni, vajon mi a hatékonyabb: a kormány által finanszírozott környezetvédelmi programokban és beruházásokban alkotott, illetve az azok által létrejött környezetterhelő, illetve károsanyagkibocsátás-csökkenés, vagy vajon az lenne-e a hatékonyabb, ha egyébként a vállalkozásokat biztatnánk arra, akár a törvény erejével is, hogy igenis, a környezetvédelmi beruházásokba fektessék be azt a pénzt, amit egyébként adószámlára fizetnének be. Meggyőződésem, hogy sokkal nagyobb eredménnyel, sokkal nagyobb hatékonysággal tudnánk ezt a pénzt felhasználni, mint így, hogy a központi költségvetés egy elkülönített számlájára kerül majd be.

Közel sem vagyok benne biztos, és majd szeretném megnézni, hogy, mondjuk, 2004-ben a költségvetésben vajon tényleg az az összeg vagy esetleg nagyobb összeg fog-e majd szerepelni a környezetvédelmi beruházásokra, tételesen projektszinten kimutatva, mint amennyi majd a környezetterhelési díj önök által megszavazott bevezetése után a költségvetésbe befolyik. Tartok tőle, hogy ez nem így lesz, és a befolyó összeg esetleg lényegesen meg fogja majd haladni az önök által a környezetvédelmi beruházásokra, a konkrét projektekre kifizetett összegek nagyságrendjét.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK: Kovács Tibor képviselő úr következik.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném még egyszer hangsúlyozni: a törvényjavaslat a jelenlegi állapotában számunkra is elfogadhatatlan. (Derültség, zaj és taps az ellenzék padsoraiban.) Köszönöm a tapsot. Szeretném folytatni. Ezért szavaztunk egyébként nemmel a gazdasági bizottságban, mert a jelenlegi állapotában nem tartottuk elfogadhatónak.

Miután ígéretet kaptunk arra, hogy azokat a szakmai felvetéseket, amelyeket a gazdasági bizottságban és más bizottságokban is felvetettek, a kormányzat meg fogja vizsgálni, a megfelelő módosító indítványok elfogadásával elfogadhatónak tartjuk a törvényjavaslatot. Ezt szeretném most is kihangsúlyozni és leszögezni.

Melyek azok a tételek, amelyekről külön szeretnék beszélni? Elfogadhatatlanok a levegőterhelési díj megállapításának azok a tételei, amelyek jelentősen sújtanák azokat a gazdasági társaságokat, például a szenes erőműveket, amelyek működését ez a szabályozás gyakorlatilag ellehetetlenítené. Úgy gondoljuk, ezen mindenképpen változtatni kell. Változtatni kell a vízterhelési díj azon paraméterein, amelyek más ágazatokban jelenthetnek problémát. A harmadik a talajterhelési díj olyan módosítása, amely a használókat nem lehetetleníti el, és nem viszi el egy még inkább elfogadhatatlan irányba.

Úgy gondolom, ezekről a kérdésekről kellene beszélni, tisztelt képviselőtársaim, és azért nem megfeledkezni arról, hogy ugyan önök bírálják, kritizálják ezt a javaslatot, de az elmúlt négy évben nem igazán tettek le ettől jobb és hatékonyabb javaslatot a probléma kezelésére, amelynek létezéséről egyébként önök itt már az előzőekben beszéltek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával a hozzászólási időkeret leteltét jelzi.)

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Ecsődi László képviselő úr következik.

(17.00)

ECSŐDI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A hozzászólásokban kritika éri a törvényt, hogy nem ösztönöz a környezetbarát működésre. Ha valaki figyelmesen olvasta a törvénytervezetet, akkor ebből egyértelműen kiderül, hogy ez nem így van, mert egyértelműen arra ösztönöz, hogy akik károsultjai vagy elszenvedői lesznek ennek a törvénynek, azokat arra ösztönözi, hogy ez a károsanyag-kibocsátás minél kevesebb legyen, mert ebből adódóan kevesebb díjat kell fizetniük. Ez igaz a levegőszennyezésnél, illetve igaz a talajterhelésnél és a vízterhelési díjnál is.

Ugyanakkor a másik vita, hogy miért a központi költségvetés nyeli el, és miért nem egy külön környezetvédelmi alapot szolgál, illetve miért nem arra céloz. Úgy gondolom, hogy a költségvetési vitánál meg a költségvetési törvénynél erre megvan a válasz bizonyos mértékig. Akkor, amikor a kormány arra törekszik, hogy lehetőleg a különböző pályázati alapokat összevonja és egyszerűsítse, akkor nem volna célszerű egy másik törvénnyel egy újabb alapot létrehozni, ahol még bonyolultabbá teszi a hozzáférhetőséget.

A másik dolog viszont az, hogy ha ma a költségvetésen belül, ami tervezett bevétel, hogy mennyi folyik be a költségvetésbe ebből az adónemből, azt összevetjük avval, hogy ezzel szemben mennyi az a támogatási forma, ami környezetvédelmi beruházásokra fordítható, akkor a költségvetés ilyen szempontból sokkal nagyobb mértékben támogatja azt. Ha most hozunk egy alapot, hogy ezt csak erre lehet fordítani, és a költségvetés nyugodjon meg, hogy jó, megvan az alap, és akkor már nem foglalkozunk vele? Úgy gondolom, akkor lehet arról majd beszélni, hogy külön legyen úgynevezett költségvetési kassza, ami a környezetvédelmi díjakból vagy a környezetvédelmet szolgáló díjakból, bevételekből jön be, ha ennek az adórendszeren belül a mértéke már olyan lesz, hogy ez kezelhetővé válik, és olyan mértékű lesz, hogy erre már lehet egy egész környezetvédelmi programot felépíteni. De ma, amikor ezek az első lépések születnek meg, akkor azt hiszem, ettől nem várható el, hogy ez egy külön alapba folyjon be és egy külön gazdálkodást vezessen be (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), mert ez csak bonyolítaná a rendszert.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kósa Lajos következik.

KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársak! Először is szeretném Kovács képviselőtársam bátorságát megdicsérni, mert nem tudom, hogy milyen hosszú karrierre számíthat az, aki olyat mond, egyébként jogosan, hogy ez a törvényjavaslat alkalmatlan ebben a formában a tárgyalásra (Kovács Tibor közbeszólása.), és nem is támogatták még a szocialista képviselők sem az alkalmassági szavazást a gazdasági bizottság ülésén. Azonban itt valószínűleg van némi hangsúlyeltolódás az ellenzék és a kormányoldal között. Ugyanis arról van szó - és ezt itt nem lehet elégszer hangsúlyozni, azért is kívánok erre kitérni Kovács úr felszólalása után -, hogy mi nem pusztán azért támadjuk ezt a törvényjavaslatot és nem értünk vele egyet, mert szerintünk olyan szakmai abszurditások vannak benne, amelyek józan ésszel szinte elképzelhetetlenek, és olyan Guinness-rekordokba illő dolgot kíván bevezetni, amikor egész egyszerűen egy embernek nem a környezetterhelését, hanem a normál életfunkcióját kívánja adóztatni az állam, hanem inkább a legnagyobb baj az vele, hogy mégiscsak leleplezi ez a törvényjavaslat is önmagát, ahogy az előző is.

Ebben az ágazatban, csak a vízügyi ágazatban a VCSOSZ - ami ezeknek az ágazati vállalatoknak a szakmai szövetsége - kimutatása szerint a teljes árbevételük 53 milliárd forint volt. Ez nem az eredmény, félreértés ne essék, a teljes árbevétel volt országosan 53 milliárd, és a kormány által benyújtott javaslat pedig 26 milliárd forintos ágazati elvonást jelentene és kormányzati költségvetési bevételt. Egyébként ezt a javaslatot önök is ismerik, mert a VCSOSZ eljuttatta minden képviselőhöz ezeket az adatokat.

Ez a probléma, mert ez mutatja meg a törvény igazi természetét: megint nem a környezet védelméről, hanem csak a költségvetés bevételeiről van szó. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban. - Kovács Tibor és Kósa Lajos egymással konzultálnak.)

ELNÖK: Folytatjuk az írásban előre jelentkezett képviselők sorát. Pap János képviselő úré a szó, Fidesz-frakció.

DR. PAP JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt szeretném rögzíteni, hogy úgy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség, mint én is, teljes mértékben elkötelezettek vagyunk és támogatjuk a fenntarthatóság egyik alapelemét, a “szennyező, fizessö elvet. Fontos ezt azért rögzíteni, mert az előttünk lévő javaslat egyik elvvel sincs köszönő viszonyban, és sajnálatos módon nem is erről szól. Álcaként használja a kormány az adóprés, a minél több bevétel, a megszorításos akciójában. Ebben viszont nem lehetünk és nem is leszünk partnerek. Nemcsak azért, mert nem kívánjuk az embereket újabb adóval sújtani - ezért is természetesen, ez is elég nyomós érv volna -, hanem azért, mert ezáltal hosszú időre lehetetlenné tesszük a “szennyező, fizessö elv bevezetését és annak jó szívvel való elfogadtatását.

Meggyőződésünk ugyanis, hogy ezzel az elvvel olcsóbbá, hatékonyabbá és elvszerűbbé tehető a környezetvédelem, nem beszélve arról, hogy a javuló környezeti állapotok mellett ez kevesebbe is kerülne a lakosságnak. Ezt lenne hivatott bemutatni a hatástanulmány, ha tényleg arról lenne szó, amit a címben leírtak. Sajnos ez nem így van, nem véletlen, hogy László Csaba a beterjesztő, ami miatt máris nem beszélhetünk környezetvédelmi, de különösen nem fenntartható fejlődést szolgáló törvényről, annál inkább költségvetési hiányt pótló, sarcot kivető javaslatról. Jól mutatják ezt a már általunk is többször említett komoly szakmai hibák, amelyekből néhányat a későbbiekben természetesen bemutatok önöknek. Látható azonban, hogy kivették a szakminiszter kezéből az anyagot, mert nem az a cél, amit a címben jeleznek vagy az indoklásban megfogalmaznak. Meggyőződésem, hogy a cím szerinti törvény egy környezetvédelmi alaptörvény, de nem az a kidolgozatlan, előttünk lévő anyag. Az ennek megfelelő törvény is, főleg a mostani, terhet ró az emberekre, ezért elkerülhetetlen, hogy más adóterhek csökkenjenek, például a munkajárulék terhei. Ezt pedig egy hatástanulmány tudja kimutatni, hogy az ezen elv alapján megalkotott javaslat szerint miért olcsóbb és jobb a környezetvédelem.

A “szennyező, fizessö tiszta és erkölcsös elképzelés - bár ez lenne a javaslat is! -, amely szerint az fizet a környezet szennyezéséért, annak megszüntetéséért, aki szennyez, aki terheli a környezetet. De miért kellene fizetni azért - teheti fel bárki a kérdést -, hogy László Csaba és csapata osztogathasson belőle? Jogos és elfogadható kérdés, ezért elengedhetetlen annak megjelölése, hogy mire is fordítják az így befolyó összeget. Mert ha tényleg arra, amire való, akkor előbb-utóbb lesz bevétel, és hosszú távon ez is a cél, mert helyreáll a környezeti egyensúly. E törvényjavaslat szerint viszont ez nem cél, hiszen akkor miből pótolják a költségvetési hiányt majd a későbbiek során.

Így fordulhat elő például az első súlyos szakmai hiba, hogy fokozottan érzékeny területen ötszörös a területérzékenységi szorzó a talajterhelési díj megállapításánál, miközben arcpirulás nélkül leírja, hogy ez egyébként vízjogi engedély alapján végzett talajterhelés. A fokozottan érzékeny területeken ezzel szemben az általánosan is megszokott tevékenységek folytatása is kiváltást igényel, ezzel szemben ez a javaslat engedi, hiszen az ötszörös szorzó jó bevételt jelent. No, ennyit a szakmaiságról és a fenntartható elvekről!

Sajnálattal kell megállapítani, hogy az előterjesztők félrevezetik a jóhiszemű képviselőket, de nem így az éles szeműeket, főleg a polgármestereket. Amikor azt mondják, hogy ezeket a díjakat a szolgáltatók fizetik meg, akkor arról mélyen hallgatnak, hogy azt könnyedén és szívfájdalom nélkül tovább fogják terhelni a lakosságra. Így fordulhat elő, hogy a csatornadíj több mint 10 százalékkal fog nőni a környezetvédelmi bizottságban történt bejelentés alapján.

Szomorú és elgondolkodtató, hogy a környezetterhelés egyes és nem is a leglényegesebb elemeit kívánják megadóztatni, ahelyett, hogy a teljes, a törvényben említett három elemet leszabályoznák és az elvnek megfelelően kezelnék. Nem lehet hivatkozási alap, hogy nincs hiteles kimutatás a szennyezőkről. A “szennyező, fizessö elvet mind a három elemre teljeskörűen ki kell terjeszteni, és egyúttal bemutatni, hogy miért lesz ez mindannyiunk számára olcsóbb. A hatástanulmány majd bemutatja, hogy miként ösztönöz ez a díj a környezetbarát termelésre, vagy ellenkező esetben miként lesz drágább az a szolgáltatás és kevésbé versenyképes, amely a környezetet indokolatlanul és nagymértékben szennyezi. Nem riogatni, hanem elfogadtatni kell azt, ami jó, amitől egészségesebb környezetben nőhetnek fel gyermekeink, és mindezt olcsóbban tudjuk megoldani, úgy, hogy az fizet, az állít helyre, aki a szennyezést, a terhelést okozta.

Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány megjegyzés a törvényjavaslat egyes területeiről, amelyek jól mutatják e javaslat kidolgozatlanságát, a címben megfogalmazott elvhez való viszonyulást.

Már a címben is ellentmondás van. Az helyes cél, hogy a környezetet és a természetet akarjuk megvédeni a terheléstől, de ehhez nem passzol az a kitétel, hogy a környezet- és természetvédelem költségvetési forrásait teremtsük meg. Ez ugyanis úgy is értelmezhető, hogy nem probléma a terhelés, annak bizonyos mértéke, hiszen jó bevétel a környezetvédelmi kiadásokra. Aztán a törvény hatálya sem jó, hiszen csak egyes környezethasználókra vonatkozik, ami csak a későbbiekben derül ki.

(17.10)

Itt tudjuk meg, hogy nem az a lényeg, hogy mennyire terhelik a vizet, a levegőt, a talajt, hanem hogy kik azok, milyen kör az. Ez pedig ismét messze van a fenntarthatóságtól. Aztán az sem lehet érv, hogy bizonyos szennyezésekről nincs adatunk, nem ismerjük a helyzetet, nehezen nyomon követhető. A kiindulási anyag minden esetben ismert, azt is tudjuk, hogy felhasználásával - annak módjától függően - milyen szennyezés várható, tehát minden terhelés kimutatható, mérhető, díjazható negatív értelemben, csak akarni kell. Egyúttal ezzel is ösztönözni lehet a környezetbarát energiaforrás használatára, a felhasználás hatékonyságának növelésére és módjára, amely kevésbé környezetszennyező.

A diszkrimináció sehol sem szerencsés, főleg nem az a környezetterhelésnél, mert elvtelen megoldásokhoz vezet. Tehát egyértelművé kell tenni, hogy ez nem a környezetterhelési díjról szóló törvény, hanem az e törvényben meghatározott környezetterhelő anyagokra és kibocsátókra vonatkozik. Mindjárt az elején kiderül, hogy például - szemben a víz keretirányelvvel - a felszíni vizek idetartoznak, míg a felszín alattiak nem. Később viszont a befolyt összeg felhasználására már beszél felszín alatti vizekről. Én azt gondolom, teljesen helytelen megfeledkezni a felszín alatti vizekről.

Tisztelt Ház! A három elemről, a vízről, a levegőről és a talajról szólva megállapíthatjuk, hogy a légszennyezők egy szűk körét érinti a szabályozás, homályos megfontolásból. Ha mégis megszületik ez a törvény, komoly presztízsveszteség lesz ez az ágazatnak, néhány nagy szennyező kikerül a díjazottak köréből. A mellékletben található táblázatból az is kiderül, hogy néhány komoly szennyező anyag, mint például a szerves anyagok, szerves oldószerek nincsenek is a listán, ebből adódóan egységdíj sincs. Más szennyezők pedig kisebb szorzóval szerepelnek, nem a súlyuknak megfelelően.

A vízterhelési díj már csak azokra vonatkozik, akik vízjogi engedélyezés alá tartozó tevékenységet folytatnak. Vajon mi lesz azokkal, akik úgy szennyeznek, hogy tevékenységük nem tartozik vízjogi engedélyezés alá? Szerencsésebb, ha felsoroljuk, hogy milyen vízszennyezés esetén kell a díjat fizetni. Véleményem szerint egyébként mindennemű szennyezés esetén.

Aztán jön a következő ellentmondás, mely szerint az fizet, aki a felszíni vízbe bocsát ki szennyező anyagot. De hogy jön ide a szennyvíziszap? Úgy is, mint vízbe engedett anyag, de legfőképp úgy, hogy a mellékletben pedig mezőgazdasági elhelyezésről van szó. Meggyőződésem, hogy ez a talajterhelési díjhoz tartozik. Az iszapnál egyébként más érdekesség is van, mint már azt említettem. Itt vannak, tisztelt képviselőtársam, azok a komponensek, amelyek a víznél még számítanak, a szennyvíziszapnál még nem, de úgy látszik, önöknek az ezüst, az arzén, a cianidok és a cink a szennyvíziszapban már nem számítanak, csak a szennyvízben. Pedig az előterjesztőnek nyilván tudnia kellene, hogy ami a szennyvízben található, az többszörösen jelenik meg a szennyvíziszapban, ha egyáltalán az előterjesztő tudja, hogy mi a különbség a szennyvíziszap és a szennyvíz között.

További furcsaság, hogy míg a szennyvíznél az érzékeny területeken jelentősen szigorítja a szorzószámot, addig a vízterhelésnél - mint már említettem, helytelenül ide sorolja a szennyvíziszapot - megengedhető, és például a Balatonhoz képest egy fokozottan érzékeny területen 0,7-es szorzót alkalmaz, szemben a balatoni 1,4-essel. Na, ennyit az érzékeny területről és az önök érzékenységéről a környezetvédelemhez. Sajnos meggyőződésem, hogy az előterjesztő összekeverte a víz- és a talajterhelést, ami a talajterhelésnél leírtakból is kiderül majd, és azt gondolom, az eddig elmondottakból is jól érzékelhető.

Továbbá: milyen talajterhelési díj az, amely csak arra kibocsátóra vonatkozik, aki nem köt rá a közcsatornára? Ez inkább egyrészt a vízterhelés, hiszen a felszín alatti vizet szennyezi - azt gondolom, ezt is illene tudni -, másrészt ez a csatornázás egyik adott problémájának a megoldásához tartozik, mégpedig ahhoz, hogy valaki rákötött éppen a csatornára, de nem tisztítja meg a vizet. Nos, tisztelt képviselőtársaim, az nem tehet róla, hogy a csatornadíjat befizeti, ráköt a csatornára, majd ezt a közcsatornát egyébként felszíni és élővízbe vezetik. Azért picit gondolkodjunk már el, hogy miért kell azokat büntetni, akik egyébként fizettek csatornafejlesztésért, rákötöttek a csatornára, majd azért, mert a szolgáltató nem tisztítja meg valamilyen oknál fogva, élővízbe vezeti, ezért neki vízterhelési díjat kell fizetni.

Van még egy nagyon érdekes dolog: önök azt mondják, hogy ha valaki számlákkal tudja igazolni, hogy a szennyvizének 90 százalékát elhelyezte, akkor csak a 10 százalék után kell fizetni. Tisztelt Képviselőtársaim! Milyen elvet követnek önök? Ha valaki az 50 százalékot tudja elhelyezni, és tudja számlákkal igazolni, akkor nem lenne fair, hogy a fennmaradó 50 százalék után fizeti ezt a díjat? Miért emelték pont a 90-et és a 10-et ki? Azért, mert nagyon jól tudják, hogy ilyen szinte nincs. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Azonnal befejezem, elnök úr.

Tisztelt Képviselőtársaim! Keverednek a fogalmak, láthatólag semmi nem számít, csak a hiányhoz bekalkulált 11-14 milliárd forint folyjon be. Ilyen körülmények és előkészítettség után ne várják el tőlünk, hogy támogassuk ezt a javaslatot, és önöknek se javaslom, hogy ezt tegyék, mert csak lejáratjuk a környezet- és a természetvédelem ügyét. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)