Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Felszólalásra megadom a szót Kökény Mihály képviselő úrnak, MSZP.

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársaim! A törvényjavaslatot alapvetően egészségügyi és szociális természetű kérdések tekintetében vizsgáltam, ami persze nem azt jelenti, hogy más jogi szempontok szerint nem lehet a javaslatot támogatni, vagy nem érheti azt kritika.

A kiindulási pont az egészségügyi és szociális kérdések áttekintésekor is az, ami egyébként szerepel a tervezet általános indokolásában, hogy az alkotmány 69. §-ának (3) bekezdése értelmében minden magyar állampolgár jogosult arra, hogy törvényes külföldön tartózkodásának ideje alatt a Magyar Köztársaság védelmét élvezze. Az alkotmány idézett rendelkezése a védelemre teszi a hangsúlyt. A kérdés tehát az, hogy a tervezet a külföldön különböző helyzetbe és állapotba kerülő honfitársaink számára képes lesz-e a jövőben a konzuli szolgálat hathatós védelmét biztosítani, illetőleg megvannak-e a különböző helyzethez és állapothoz igazodó adekvát eszközei.

Azok a javaslatok, amelyeket majd szeretnék tenni, nem a ritka és különleges helyzetek oldaláról nézik ezt a tervezetet, mint amilyenre az előbb Lezsák képviselő úr mondott példákat, sokkal inkább egy-két jellemzőnek nevezhető élethelyzetre szeretnék majd utalni, és felhívni az előterjesztő figyelmét arra, hogy ezekben a kérdésekben a javaslat elég óvatos és elég visszafogott, és a mai állapotokhoz képest a javaslat lényegi elmozdulásokat nem generál.

Én, ismerve a konzuli szolgálat munkáját és elismerve a külföldön tevékenykedő magyar konzulok lelkiismeretes és áldozatkész munkáját, azért igényeltem volna, hogy a konzuli szolgálat nem csupán a törvénnyel, hanem azon túlmenően is kapjon jelentős megerősítést, anyagiakban is, hozzáteszem; persze lehetséges, hogy éppen azért visszafogott ez a szabályozás, mert anyagi eszközök nem állnak rendelkezésére, vagy ezt a kormány most nem tartja fontosnak. Ugyanakkor nagyon gyakran lehet állampolgári panaszokkal találkozni, hogy éppen a magyar állampolgárok által szívesen látogatott országokban a konzuli segítség késik vagy éppen hatástalan. Én azt gondolom, hogy akkor, amikor a turizmus minden korábbit meghaladó mértékeket ölt, igenis fontos belpolitikai kérdés is, hogy a külföldön tartózkodó magyar állampolgárok jogaira és érdekeik védelmére jobban figyeljünk oda, és talán nagyobb ráfordítást, jelentősebb állami erőfeszítéseket is megérdemel ez a terület. Legyen szabad néhány konkrét javaslatot is tenni.

A javaslat a törvénytervezet 5. §-ában azt szabályozza az elveszett úti okmányok pótlásán túl, hogy a konzuli szolgálat milyen anyagi támogatást nyújt, illetőleg nyújthat a hazatéréshez. Nem vitatom, hogy a konzuli kölcsön fontos eszköze a támogatási igények kielégítésének, de nem biztos, hogy ez minden helyzetben elégséges tud lenni. Tessék csak gondolni például a kiskorúakra, amikor az én véleményem szerint nemcsak kölcsönt, hanem segélyt kellene adni. A törvényjavaslat nem számol azzal az élethelyzettel, hogy ugyan a konzuli kölcsön közadók módjára behajtandó, de a kölcsönt igénybe vevő állampolgár kerülhet olyan körülmények közé, hogy legjobb szándéka mellett sem képes a kölcsönt visszafizetni.

(12.50)

Kár lenne tehát pusztán az adó-végrehajtási szabályok szerint dönteni a kölcsön visszafizetésének a mellőzéséről. Gazdagodhatna tehát a törvényjavaslat, mondjuk, méltányossági rendelkezésekkel, amelyek arra adnak támpontot, hogy milyen esetekben nem kell a kölcsönt visszafizetni, gondolok például a külföldön súlyos balesetet szenvedő, maradandó, végleges egészségkárosodással tovább élni kénytelen honfitársainkra, amikor már maga a gyógyító folyamat - a rehabilitációról nem is beszélve - felemésztheti az állampolgár és családjának minden tartalékát. Tudom persze, hogy van és kell biztosítás is, de mégis lehetnek olyan helyzetek, amikor a konzuli szolgálat egy picivel többet tehet, mint egy gesztus.

A törvényjavaslat 6. §-a még visszafogottabb, amikor a konzuli szolgálatnak a sürgős egészségügyi ellátást igénylő esetekkel kapcsolatban fogalmazza meg a feladatait. Én nem tartanám azt elégségesnek, hogy a konzuli tisztségviselő tájékozódik és felvilágosít az egészségügyi ellátás tekintetében. Azt gondolom, elvárható az, hogy a konzuli szolgálattól igényeljük annak ellenőrzését, hogy valóban megfelelő ellátásban részesül a magyar állampolgár, és ha ez nem valósul meg, akkor lépjen fel ennek érdekében, tehát legyen egyfajta intézkedési kötelezettsége is. Egy picit ezek a megfogalmazások puhák és lagymatagok, és tulajdonképpen jóindulatra van bízva, hogy mikor mi történik. Tudom, hogy természetesen a konzul az esetek 99 százalékában mindent megtesz, még annál is többet, ami elvárható, de ha már egy törvény születik, akkor azt gondolom, érdemesebb világosan megfogalmazni a feladatokat.

A törvényjavaslat 11. §-a azokat a szabályokat rögzíti, amelyek a külföldön történt halálesettel kapcsolatosak. Itt is azt kifogásolnám, hogy nem eléggé érdemi a közreműködés, illetve hogy a közreműködés nem lépi túl a felvilágosítás és a tájékoztatás korlátait.

Kirívó példaként említhető ennek a szakasznak a (2) bekezdése, amely szerint a konzuli tisztviselő elősegíti az elhunyt után külföldön maradó kiskorú és cselekvőképtelen személy ellátásának a biztosítását. Azt gondolom, hogy itt is mindenki értelmezheti ezt a rendelkezést, de valószínűleg egyetértenek a képviselőtársaim, hogy több kellene; adott esetben a konzuli szolgálat lépjen túl az elősegítésen, legyen kötelezettsége szükség esetén a kiskorú gyermekről való közvetlen gondoskodás. Egyébként is azt gondolom, indokolt, hogy a kiskorú vagy a cselekvőképességében korlátozott magyar állampolgár védelme haladja meg a többi állampolgár védelmi szintjét.

Azt hiszem tehát, hogy ezekkel a kiegészítésekkel tudná jól betölteni a hivatását ez a törvénytervezet. Ezzel a kiegészítéssel és néhány módosító indítvánnyal tudnám ezt én is támogatni, ami azt szolgálná, hogy a külföldre látogató magyar állampolgárok számára még inkább nyújtson a konzuli szolgálat jogbiztonságot, hathatós védelmet, amikor ez szükségessé válik.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Felszólalásra megadom a szót Takács Imre képviselő úrnak, MSZP.

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Hadd kezdjem egy rendhagyó dologgal ezt a felszólalást, ami a jogszabályokkal nincs összefüggésben, de mégis olyan pozitív jelenség, amely miatt itt, az ország Házában is tisztelegnünk kell. Az előző kormányzati ciklusban választókörzetemben az egyik gyerek súlyos tüdőbetegségben szenvedett, tüdőtranszplantációra lett volna szüksége. Felhívtam a bécsi nagykövetséget, mert megtudtam, hogy Bécsben ehhez a folyamathoz igen jól értenek. A bécsi nagykövetség elintézte azt, hogy a gyermek ingyen és bérmentve elutazhatott a kezelőorvosával és az édesanyjával Bécsbe, és ott a szükséges vizsgálatokat elvégezték. Köszönet ezért. A magyar nagykövetségek sokszor feladataikon túl is olyan segítséget nyújtanak a magyar állampolgároknak, amely a jogszabályokkal nincs ugyan összhangban, de a humánummal, az emberséggel igenis összhangban van.

Ezután szeretnék szólni a törvényjavaslatról. A konzuli védelemről szóló törvényjavaslat bizottsági elemzése során ritka élményben volt részem. Ugyanis a minisztérium három képviselője igen jól felkészülten, igen részletes és szakszerű tájékoztatást adtak a törvényjavaslatról. Ezt én azért mondom el, tisztelt képviselőtársaim, mert nagyon sokszor előfordul bizony, hogy különböző tárcák képviselői eljönnek egy-egy törvényjavaslat vitájára, a bizottsági ülésre, és úgymond, nem felkészülten teszik ezt. A bizottság tagjai is egyöntetűen támogatták ezen javaslatot, én magam is ezt teszem.

A konzuli feladatokat ellátó 76 nagykövetség, a 17 főkonzulátus és a 143 tiszteletbeli konzul igen lényeges konzuli szolgálatot végez a külföldön tartózkodó állampolgárok számára. Ez természetes, mert a külföldön lévő magyar állampolgárok az alkotmány alapján - azt hiszem, az alkotmány 69. §-a alapján - a Magyar Köztársaság védelmében részesülnek. Ez az alkotmányos jog szükségessé teszi, tette a 3929. számú, konzuli védelemről szóló törvényjavaslat megalkotását és elfogadását.

Az emberi szükségletek közül a maslowi rangsort figyelembe véve a második a biztonság iránti szükséglet az öt alapvető szükséglet közül; a második helyen említi Maslow a biztonság iránti szükségletet. A konzuli védelemről szóló törvényjavaslat ezt az alapvető biztonság iránti szükségletet igyekszik kielégíteni. Ez nyilvánvalóan azt is eredményezi, hogy a külföldre utazó magyar állampolgárok jobban, szívesebben mennek külföldre is, mint ahogy Kökény képviselőtársam mondta, a turizmus mennyire lényeges a Magyar Köztársaság számára, hogy az elmúlt évben, 2000-ben a turizmusból származó aktívum 2,5 milliárd euró volt, és ha ez nem lenne, nem tudom, mi lenne a folyó fizetési mérlegünkkel, még nagyobb gondok lennének. Ez is azt jelenti, hogy erre a törvényjavaslatra feltétlenül szükség van.

E törvényjavaslat alapján a külképviseleteink a magyar jogi és természetes személyek védelmét, az adott állam jogrendjének figyelembevételével, a legjobb védelmet választva igyekszenek megvalósítani - mondta helyesen a miniszter úr az expozéjában. A külképviseleteink számára igen nehéz feladat lesz az, hogy a legjobb védelem eszközét találják meg az adott keretek között. Idő hiányában nem akarok erről szólni, de tudom, beszéltem olyan konzulokkal, akik mondják, hogy a legjobb védelmet megtalálni bizony igen nehéz feladat egy-egy esetben.

A magyar külföldi szolgálatok a törvényjavaslat alapján a magyar állampolgároknak alapvető jogaikról részletes tájékoztatást adnak. Igen fontosnak tartom, hogy a magyar állampolgárok életét veszélyeztető helyzetekről felvilágosítást nyújt a konzuli szolgálat. Emellett azonban véleményem szerint nélkülözhetetlen az is, hogy a magyar utazási irodák még a kiutazás előtt adjanak sokoldalú információt arról, hogy mivel számolhatnak a kiutazók a célországban. Ebből a szempontból igen differenciáltak a magyar utazási irodák, és nem a minisztérium feladata erre odafigyelni, de a Gazdasági Minisztériumnak és más szerveknek jobban figyelni kell arra, hogy az utazási irodák elégséges információt adjanak az országhatáron kilépő magyar állampolgárok számára.

(13.00)

A bizottsági ülésen a minisztérium szakemberei arról is tájékoztattak bennünket, hogy ennek érdekében széles körű információkkal látják el az utazási irodákat, és ha jól emlékszem, még prospektusokat is mutattak. Köszönet ezért. Elnézést, hogy már másodszor köszönöm meg ezt a bizottsági ülési magatartást, de ritka élményben volt részem, amikor is igen jól elővezették a törvényjavaslatot a minisztérium képviselői. Az utazási irodák jó információellátása - erről nem szóltam a bizottsági ülésen, de most szólok - azért is megfelelő lenne, mert ezzel tehermentesíteni lehetne a külföldi konzuli szolgálatokat. Tudniillik, ha elégséges információval lép át az országhatáron a magyar állampolgár, akkor nyilvánvaló, hogy a különböző vészhelyzeteket jobban ki tudja kerülni, és emiatt a magyar állampolgárok talán a külföldi konzuli szolgálatokat is kisebb mértékben vennék igénybe.

Egy apró dolgot szeretnék még ennek kapcsán elmondani, éspedig azt, hogy ha valaki az országhatárt elhagyja, akkor egy dolgot tegyen meg, írja fel a célország nagykövetségének telefonszámát és a konzulátusi telefonszámot. Számtalan esetben tapasztalom, hogy ez nem történik meg, és emiatt a konzulátusok gyors beavatkozása is késhet vagy nem megfelelően hatékony. A magyar konzuli szolgálatok eddig is mindent megtettek a külföldön tartózkodó magyar állampolgárok egészségügyi ellátásának megszervezésére a szükséges esetekben, és helyes, hogy a törvényjavaslat is tartalmazza ezt. A törvényjavaslat az államigazgatási eljárás általános szabályaitól való eltérésekről is rendelkezik, hiszen a külföldi védelmi feladatot más államban, a védelmet kérőtől más országban kell megvalósítani.

A törvényjavaslat realizálása szükségessé tette az elégséges pénzforrás biztosítását, a 2001. és 2002. évi költségvetésben, úgy tűnik, van erre forrás. De nagy kérdés az - és ezt Kökény képviselőtársam már mondta -, hogy ez a forrás, ami a költségvetési törvényben van, elegendő-e akkor, amikor egyre nő a külföldre utazó magyar állampolgárok száma. Emellett véleményem szerint ezen pénzösszegnek biztosítania kellene elegendő tájékoztató füzet előállítását, terjesztését azért, hogy a magyar állampolgárok még a kiutazás megkezdése előtt - mint ahogy már mondtam korábban - elégséges és megfelelő információhoz jussanak.

Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak.

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A konzuli védelemről esett szó elsősorban most és a korábbi felszólalásokban, és kevésbé a konzulokról beszéltünk. Nos, ők nem szorulnak sem védőbeszédre, sem pedig valamiféle védelemre. Ugyanis az előbb hallott két ellenzéki megszólalás is elismerően nyilatkozott a konzuli szolgálatról. Örömmel hallottam ezt, a magam tapasztalatai és - azt hiszem - sokunk tapasztalata is ezt erősíti.

Úgy gondolom, hogy a megszülető törvény és annak hatékonysági garanciája elsősorban a konzulok személyiségén múlik. Egy konzul lehet jó nagykövet, de nem biztos, hogy egy jó nagykövet jó konzul lenne, hiszen egy külön hivatás a konzuli hivatás. Pedagógusnak kell lenni, természetesen országismerettel kell rendelkezni és egy olyan gyakorlati érzékkel, amit nagyon nehéz most akármilyen szóval azonosítani. Úgy vélem, hogy talán megérdemli most ezt a csekély elismerést a konzuli szolgálat minden résztvevője, mind a konzulok és azok is, akik kiválasztják őket erre a hivatásra. Ezt az elismerést szerettem volna most nagyon röviden tolmácsolni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Takács Imre képviselő úrnak.

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Lezsák Képviselőtársam! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy az elmúlt két és fél évben - vagy most már három évben - tapasztalhatták azt, hogy ha egy törvényjavaslat jó, akkor mi a törvényjavaslatról jó véleményt mondunk. Nem rendkívüli ez. Én mint pedagógus, tudom azt - és teljesen egyetértek Lezsák képviselőtársammal -, hogy a konzuloknak nemcsak jogismerettel kell rendelkezni, hanem hihetetlen pedagógiai érzékkel is, mert nagymértékben kiszolgáltatott az a külföldön tartózkodó magyar állampolgár, aki úgymond bajba kerül, és ezért valóban tisztelet illeti meg azokat, akik a külhonban nehéz helyzetbe kerülő magyar állampolgárok számára segítséget nyújtanak. Még egyszer: úgy hiszem, hogy három év tapasztalata alapján mi mindig csak jót tudtunk mondani a jó törvényjavaslatokról.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Mivel több felszólaló nem jelentkezett, megkérdezem Martonyi János külügyminiszter urat, most vagy a későbbiekben kíván válaszolni. Tessék, miniszter úr!

DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem kívánok most visszatérni az érdemi felvetésekre, mindössze azért kértem szót, hogy köszönetet mondjak a felvetésekért, az észrevételekért. Külön köszönetet szeretnék mondani az elismerő megjegyzésekért. Egyetértek Lezsák Sándor képviselő úrnak azzal a felvetésével is, hogy itt valóban az emberi tényezőnek döntő szerepe van. Ami pedig a konkrét javaslatokat illeti, erre a részletes vitában fogok visszatérni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vita lezárására, módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében a pénteki ülésnap végén kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az Állami Számvevőszék 2000. évi tevékenységéről szóló jelentés, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája. Az előterjesztéseket J/4006. és H/4160. számokon kapták kézhez.

Elsőként megadom a szót Sándor István úrnak, az Állami Számvevőszék alelnökének, a napirendi ajánlás szerint 25 perces időkeretben. Tessék, alelnök úr!