Felszólalás adatai

TÓTH TIBORNÉ DR. (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Nyilvánvaló, hogy nem csak a saját volt iskolám példáját ismerem, hisz, mint mondtam, nyolc évig megyei szakfelügyelő voltam, 36 iskolám volt, most 23 kistelepülés is tartozik Mosonmagyaróvárhoz, őket is éppúgy képviselem. Talán önnek is és Lengyel Zoltán képviselőtársamnak is mondanám azt a példát, amely egy Darnózseli községhez tartozik, két pici kis település, Kisbodok és Dunaremete diákjai járnak át oda, busszal természetesen. Budapesten többet utaznak a kisgyerekek, természetesen itt pedagógus felügyelete mellett, ez a napi 10-20 percnyi buszozás, úgy gondolom, nem mondható hátrányosnak. Az iskolában éppúgy ismerik őket, a családi hátterüket és így tovább. Sőt, ez a darnózseli iskola most már a szomszéd településekből is csábít el gyerekeket - idézőjel bezárva -, sokkal jobbak a feltételei, kiváló a tantestülete, és urambocsá, működik teljesítményértékelő rendszere.

Tavaly, azon az egymilliárd forintos pályázaton ez a rendszer is nyert, és ennek a rendszernek a továbbfejlesztése a célja ennek a kistelepülési iskolának. Nem kell nekik külső szakértőket alkalmazni, kétségkívül volt egy ilyen hullám a pedagógiai programok idején, hogy külső szakértőkre rengeteget költöttek az iskolák és az önkormányzatok. Én azt gondolom, hogy egy innovatív testület és egy jó vezető gárda tud olyan pedagógiai programot és teljesítményértékelő rendszert kiépíteni, amely működőképesebb, mint egy kívülről behozott és a helyi viszonyokat nem annyira figyelembe vevő.

Hock Zoltán képviselőtársam bár nincs itt, de kikérném a magyar iskolák és pedagógusok nevében a kijelentését, mely szerint pedagógiai programokat vásároltak a magyar intézmények. Biztos, hogy volt ilyen, de ez nem nevezhető általánosnak. Én úgy gondolom, hogy nagyon sok olyan intézmény önfejlesztésre vállalkozott minőségirányítási programja nyomán, amely nemcsak nagyvárosi, de kistelepülési körülmények között is éppúgy jól működik, mint egy városi iskola.

Köszönöm.