Felszólalás adatai

GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ma megint bebizonyíthatjuk, hogy a mezőgazdaságnak öt ellensége van: a négy évszak meg a politika. A négy évszak most kedvező. Éppen hajnalban, amikor arra ébredtem, hogy esik az eső, mindjárt gondoltam, hogy képviselő úr ma nem tud olyat mondani, amivel nagyon fölhúzna, nem is mondott egyébként, úgy gondolom. Ma nem is hiszem, hogy bárkinek is sikerülne, ugyanis a mai nap valószínűleg többet hoz az egész magyar mezőgazdaságnak, mint az összes politikus együttvéve, de most nem erről fogok beszélni, hanem amit a kérdésben fölvetett.

Én azt gondolom, hogy tegnap konkrétan a zöldség-gyümölcs pályázatot megbeszéltük. Alapvető félreértésben van, képviselő úr. Az igaz, hogy az üvegházi meg a fóliaméretnél ezek a méretek tényleg így vannak, de az összes egyéb pályázati lehetőségnél, a gépfejlesztésnél, a szántóföldi kultúrák fejlesztésénél egyetlenegy korlát volt, a 4 EUME-s határ, és az se vonatkozik a kezdőkre - tehát bárki vállalhatja, hogy majd ő öt éven belül ezt eléri -, és nem vonatkozik azokra, akik integrációban végzik ezt a tevékenységet. Tehát ilyen értelemben eléggé ki van sarkítva ez a kérdés, úgy gondolom.

Az, hogy mi a szakmai szervezetekkel egyeztetünk, ez legyen a legnagyobb bűnünk szerintem. Azt, hogy most az agráriumban nagyjából van egy konszolidált helyzet, pontosan az hozta, hogy mi megpróbálunk minden rendeletalkotás előtt valós szakmai egyeztetéseket folytatni. Én nem kérdőjelezném meg az Európai Unióba akkreditált FruitVeB érdekképviselet vagy szakmai szervezet véleményét, amely pontosan megmondta, hogy például ilyen intenzív üvegházi és fóliás kategóriába ez alatt a méret alatt nem lehet életképesen működni azoknak, akik a nagy felvevőpiacokon akarnak éven át és folyamatos áruellátással megjelenni.

Teljesen más a helyi ellátás kategóriája, amire megvannak az egyéb fejlesztési források, és mi nagyon komolyan is vesszük ezeket, mert azt látjuk, hogy az elmúlt évtizedekben is akkor volt igazából sikeres a kistermelés, amikor nagyobb cégeken keresztül integrációban tudták ezt végezni. Nyilván most próbálunk hasonló modelleket létrehozni annak érdekében, hogy a leginkább csak a munkaerejüket használó falusi lakosság próbáljon olyan integrációban részt venni, ahol egyébként a termelés kockázatát nem ő viseli se a piaci oldalon, se az alapanyag-ellátásban, hanem egy olyan integráció, ami lehetőséget ad arra, hogy egységes minőségű és megfelelő árut tudjanak ők is előállítani. Ugyanis a piac nem szokott szelektálni olyan alapon, hogy ki a kicsi meg ki a nagy, két dolog dönt: a minőség és az ár. Tehát ezekből a pályázatokból mi ezt vettük figyelembe.

Egyébként soha nem volt még ennyi forrásunk mezőgazdasági fejlesztésre, nagyjából 1300 milliárd forint, és nyilvánvaló, hogy az eddigi pályáztatásból az is következik, hogy a szakma alapvető érdekeivel egyezik az a pályázati rendszer, amit csináltunk, hiszen ennek nagyjából a felét fordítjuk modernizációra. A 650 milliárd forint körülbelül felét már le is kötötték a termelőink, erről határozottal rendelkeznek. Ebben benne van a gép, és benne van az állattenyésztés fejlesztése. Mert persze lehet arról is beszélni, hogy miért nem támogatjuk a kisüzemi állattartást.

Azért, mert nem nagyon létezik ilyen, ugyanis a valamikori tízmillió magyar sertés is úgy állt össze, hogy volt négymillió a nagyüzemeknél, és volt hatmillió a háztájiban. Nyilván a négymillió a nagyüzemeknél most is megvan, de ha csak annyi van, és mi modernizálni akarunk, akkor nem tudunk máshol modernizálni, mint abban a körben, akik még hajlandók erre a tevékenységre.

Érdekes az a filozófiai megközelítés, ami éppen a múlt héten egy konferencián hangzott el, hogy Magyarországon az ideális a 30 hektáros földbirtokméret lenne. Ezt egyébként a Fidesz egyik agrárpolitikusa jelezte. Ez már előre is vetítheti azt a sötét jövőt, ami egy újbóli mezőgazdasági szétveréshez vezethet, amennyiben kormányváltás következik be. Ezt egyszer eljátszották az ágazattal a kilencvenes évek elején, azóta se tudtunk kilábalni belőle, képviselő úr. Tehát én azt gondolom, most nem újabb és újabb ötletekkel kellene előállni, hanem megnézni, mi zajlik a világban, megnézni, milyen folyamatok vannak, és ahhoz igazítani a magyar agrárpolitikát.

A kettő egyébként se összekeverhető, konkrétan az agrár- és a vidékpolitika, de megfelelő agrárfoglalkoztatás nélkül nincsen vidéki lét, és most képviselő úrék általában azt a közeget támadják, hiszen szóba se került a szövetkezeti konferencián az a több mint ezer, még működő termelőszövetkezet - amely tudom, hogy egy szitokszó Magyarországon -, amelyek a hivatalos mezőgazdasági foglalkoztatás 70-80 százalékát adják. Ha ezek tönkremennek, és ezek kiesnek a rendszerből, akkor lehet majd megnézni, hogy milyenek lesznek a falvaink, és akkor lehet újra falurombolásról beszélni. Ehhez mi nem szeretnénk asszisztálni, ezért milyen olyan fejlesztéspolitika, amit elképzeltünk, egy korszerű, piacra termelő és életképes mezőgazdaságról szól. Lehet ezzel szembemenni, de a világ szerintem el fog menni mellettünk.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)