Felszólalás adatai

TÓTH ANDRÁS (MSZP, országos lista): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ügyrendi bizottság állásfoglalása összhangban van azzal az április 29-ei rendkívüli üléssel, amelyet a kormánypárti többség passzivitása miatt igazából nem lehetett megtartani. Annak érdekében, hogy a kérdésben állást lehessen foglalni, három konkrét kérdésről kell a véleményt kialakítani.

Az első kérdés az: április 29-én ülést tartott-e a Magyar Országgyűlés? Ez az ügyrendi bizottság ülésén is vitatéma volt. Azt gondolom, ez ma már kevésbé vitatható, hiszen az Országgyűlés hivatalos jegyzőkönyve bizonyítja, hogy ezen a napon ülés volt, hiszen napirend előtti felszólalások voltak; annak ellenére ülés volt, hogy az Országgyűlés napirendet nem hagyott jóvá.

(19.10)

Másrészt arra kell választ adnunk, hogy érvényben van-e az az ügyrendi bizottsági állásfoglalás, amely arról szól, hogy a Házszabály "hetente" kifejezése hogyan értelmezendő. Idézem az ügyrendi bizottság általunk érvényesnek tartott állásfoglalását, amely azt mondja ki, hogy "az interpellációk és kérdések tárgyalására, valamint időtartamára vonatkozó előírások értelemszerűen azokra a hetekre vonatkoznak, amelyeken az Országgyűlés rendes vagy rendkívüli ülésszak alatt egyébként ülést tart".

Tisztelt Ház! Ennek ellenére mindnyájan tudjuk, nem kapott lehetőséget a Ház arra, hogy azonnali kérdések, interpellációk és kérdések megtartására sor kerüljön. Ennek az az oka, hogy valóban, a jelenleg érvényes Házszabály két egymással ellentétes szabálysort tartalmaz. Az egyik azt tartalmazza, hogy a mindenkori többség állapítja meg a napirendet, és a napirend megállapítása elemi feltétele annak, hogy a Ház a napirendben szereplő kérdéseket tárgyalja. Ugyanakkor álláspontunk szerint az is része a Házszabálynak, hogy az interpellációra, azonnali kérdésre és kérdésre időt kell biztosítani, mégpedig úgy fogalmaz a Házszabály, hogy "a napirendben feltüntetett időpontban". Erre hivatkozva a kormánypárti többség az ügyrendi bizottságban úgy foglalt állást, hogy ha az interpellációra, kérdésre és azonnali kérdésre fordítandó időt a napirendben feltüntetett időpontban kell biztosítani és a parlamenti többség nem fogadja el a napirendet, akkor ennek hiányában nem lehet megtartani az interpellációt, kérdést és azonnali kérdést.

Mi nem azt mondjuk, hogy a dolog egyértelmű, nem azt állítjuk, hogy ebben az esetben csak az a hivatalos és kikezdhetetlen álláspont, hogy meg kellett volna tartani. De azt állítjuk, hogy itt két szabály ütközik, egy eljárási rend a napirend megállapítására és egy garanciális szabály, amely az ellenzék jogává, illetve lehetővé teszi az interpellációk és kérdések megtartását. Ebben az esetben, azt gondolom, nem az lett volna a tisztességes eljárás, amit az ügyrendi bizottság tett, hogy ezt a hiátust ügyrendi bizottsági állásfoglalással tölti ki. Szeretném visszaidézni az Alkotmánybíróság március 29-ei határozatát, annak indoklását, amely a következőt tartalmazza: "Az Országgyűlés bizottsági állásfoglalásokkal nem helyettesítheti a házszabályszintű szabályozást." Márpedig álláspontunk szerint a jelenlegi általános érvényű állásfoglalással ezt tette.

Úgy gondoljuk, nem egy kategorikus állásfoglalást kellett volna hozni, hanem ebben az esetben meg kellett volna adni a lehetőséget, hogy a Házszabály értelmezésével, adott esetben módosításával lehetőség nyíljon a jelenlegi hiátus kiküszöbölésére. Úgy vélem, most a Ház abban a helyzetben van, hogy ezt a lehetőséget megadhatja az ügyrendi bizottságnak, különösen abban az esetben, ha úgy értékeli és úgy gondolja, hogy eljönne az ideje a Ház normális működési rendjének a helyreállításához, az ellenzék és a koalíció közötti együttműködés helyreállításához vagy az ebbe az irányba tett lépéshez.

Úgy gondolom, hogy ha a Ház jelenleg ennek az állásfoglalásnak az elutasítását vállalná, akkor ez ilyen értékű gesztus lenne, és ezt a gesztust mi oly módon értékelnénk, hogy elindulhatna az érdemi munka ezeknek a konfliktusoknak a feloldására.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)