Felszólalás adatai

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselőként kérek szót, hiszen most a részletes vitában én is csak a módosító javaslatra fogok szorítkozni. Az általános vitában nagyon sok olyan érv elhangzott, amire majd választ fogok adni a szavazás előtt.

És akkor már el is mondtam az egyik gondolatomat: Balczó képviselő úrral egybevágóan én sem fogok most olyan kérdéssel foglalkozni, amely módosító indítványként nem szerepel előttünk; nevezetesen, amire Tóth András utalt, hogy az OVB elutasított egy javaslatot, egy megoldást. Erről azért sem érdemes most már beszélni, mert ez alternatívaként nem fekszik előttünk.

Ami az elhangzott felszólalásokat és az ezzel kapcsolatos javaslatot illeti: Bauer képviselő úrnak szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy elmaradt egy brosúrával. Ezt azért mondom, mert állandóan arról beszél, hogy ez az előterjesztés le akarja szállítani a frakcióalakítás létszámát tizenötről tíz főre. A képviselő úr figyelmébe ajánlom, hogy másfél éve már csak az a jogi rendezés van hatályban, hogy két fő alkothat frakciót. Tehát ez az ügyrendi bizottsági állásfoglalás semmit se akar leszállítani, mert ahhoz, hogy a kettőről a tízhez eljussunk, fel kell emelni a létszámot.

A jelenlegi házszabályi helyzet az, miután az Alkotmánybíróság a frakcióalakítás létszámára megállapított tizenöt főt 1998 nyarán, tehát másfél éve törölte a Házszabályból, és miután más szám a Házszabályban nincsen, ezért - ezt már többször el is mondtuk - csak az a szabály létezik, hogy ugyanazon képviselők képviselőcsoportot hozhatnak létre - a többes számból értelmezendően ez a képviselői minimum létszám a két fő. Ha nem ez lenne, akkor nem kellene az ügyrendi bizottságnak házszabály-módosítást előterjesztenie. Tehát nem leszállításról van szó, nem a tizenötös létszám leszállításáról van szó, mert tizenötös létszám nincs; hanem felemelésről van szó, a kétfős frakcióalakítási létszámot kell felemelni legalább tízre, hogy a Ház normális működését biztosítani tudjuk - ez az egyik.

A másik - ehhez a gondolathoz szorosan kapcsolódva - a Tóth András képviselő úr által elmondottakhoz kapcsolódik. Tóth András képviselő úr többször is kiemelte, hogy az Alkotmánybíróságnak semmi baja nem volt a tizenöt fős létszámmal, azt tiszteletben tartotta. Ehhez hadd tegyem hozzá, olyannyira tiszteletben tartotta, hogy megsemmisítette.

E téma kapcsán, a frakcióalakítási téma kapcsán egyetlenegy rendelkezést semmisített meg, azt, hogy tizenöt fő alkothat képviselőcsoportot. Ezt azért tette, mert a MIÉP helyzete az volt, hogy tizennégyen jutottak be a parlamentbe, és 5 százalékot elért párt volt, tehát az Alkotmánybíróság azt mondta, hogy ez a jogi rendezés így alkotmányellenes. Mert ha a választók akarata egy pártot bejuttat a parlamentbe, és ha a választójogi törvény úgy rendelkezik, hogy a parlamentbe jutás feltétele, hogy a területi listán megszerzett érvényes szavazatok több mint 5 százalékát megszerezze egy párt, és ezt egy párt teljesíti, akkor olyan Házszabályt kell csinálni, amelyben a frakcióalakítást illetően konzisztencia áll fenn a frakcióalakítás szabálya és eme választójogi törvényi előírás között.

Ehhez képest a tizenöt főt az Alkotmánybíróság így magasnak találta. Kimondva irányelvül azt, hogy egy 5 százalékot elért pártnak biztosítani kell a frakcióalakítás, -létezés és -működés feltételeit, meg kellett hogy semmisítse ezt a tizenöt fős szabályt, és ezáltal tudta azt lehetővé tenni, hogy az érintett párt frakciót tudjon alakítani. Mert máshogy nem tudott volna frakciót alakítani! Tehát meg kellett hogy semmisítse, és érdekes módon ezt ráadásul visszaható hatállyal - ha jól emlékszem, a választások időpontjára visszaható hatállyal, vagy a parlament alakulására visszaható hatállyal, erre most nem emlékszem - tette meg. Tehát nagy baja volt az Alkotmánybíróságnak a tizenötös számmal. Az volt a baja, hogy alkotmányellenesnek ítélte abban a jogi rendezésben, ahogy a Házszabályban volt.

A képviselő úr azt mondja, hogy tiszteletben tartotta, mert lám, a 17. §-nál a frakciómegszűnési szabályt nem érintette - ez igaz. Tehát, képviselő úr, azáltal, hogy a 15. §-ban, ahol a frakció megszűnésénél megsemmisítette a számot, és lehetővé tette az alacsonyabb létszámon történő frakcióalakulást, értelmét vesztette, vagy legalábbis értelmezhetetlenné vált a formailag érintetlenül hagyott frakciómegszűnési szabály. Mert szabad legyen ezt, a képviselő úr mérnökember, műszaki példával megvilágítanom! Olyan helyzet keletkezett, mint a szódavizes pohárban, amit ha letakarunk, akkor lehet, hogy elbomlanak szénsavmolekulák, de keletkeznek is abban a pillanatban, mert van annak a rendszernek egy világos logikája, és a logika az, hogy abban meghatározott szénsav jelenléte mellett azok a molekulák összeállnak.

Itt is hiába van meg az a szabály, hogy megszűnik a frakció, ha a létszáma tizenöt fő alá csökken, mert ez formailag benne van a Házszabályban, abban a pillanatban, hogy bármelyik frakció létszáma lecsökken tizenöt fő alá, azonnal újjáalakul, amíg két fő van. S akkor nincs értelme a 17. § rendelkezésének, tessék már ezt belátni!

Ezért mondjuk azt, hogy ebben a pillanatban minden frakció létszáma lecsökkenhet két főre jogkövetkezmény nélkül, illetve bármilyen két képviselő frakciót alkothat két személlyel; és egyébként ez abszurd helyzet, azt nagyon jól tudjuk.

A Szabó Lukács-Cseh Sándor-féle frakcióalakítás egy okból nem történt meg érvényesen, mivel Cseh Sándor képviselő úrnak nem volt meg mint függetlennek a hathónapos időtartama, amit függetlenként le kell töltenie. Tehát a Házszabály egyéb feltételei nem voltak meg, de egyébként lehet még további feltételeket is vizsgálni. Nem vizsgáltuk az összeset, mert abból indultunk ki, hogy ha a tizenöt feltételből egy kizáró feltétel van, akkor nem fogjuk a másik tizennégy vizsgálatával az időnket tölteni.

Amikor az ügyrendi bizottság ezt a kérdést is vizsgálta, emiatt mondta ki azt, hogy az a két személy nem alkothat frakciót. Ezt csak azért mondom, mert talán a közvélemény elé se került ki a döntés indoka, csak az a tény, hogy a Ház nem ismerte el. De változatlan helyzet az, hogy két személy frakciót tud alakítani.

És változatlanul alaptalan azt mondani, hogy visszatérjek a Tóth András képviselő úr felvetésével kapcsolatos polémiámra, hogy az Alkotmánybíróság ezt a tizenöt főt tiszteletben tartotta. Kerestünk egy megoldást az ügyrendi bizottságban közösen, a képviselő úr is - Tóth Andrásnak mondom - rendszeresen ott volt minden ülésen. Először úgy gondoltuk, ezt elmondtam a plenáris ülésen és most is, hogy ha visszaállítjuk a tizenöt főt - ami egyébként, ezt elismerem, praktikusan nem volt rossz szám -, ha emellé odateszünk egy másik szabályt, hogy az a frakció, amelyik nem éri el a tizenöt főt, de eléri az 5 százalékot, az is frakciót alakíthat, úgy tűnt első pillantásra, első megfontolásra, hogy ez jó megoldás lesz.

Aztán rájöttünk arra, hogy ez nem jó, mert rájöttünk arra, képviselő úr, hogy matematikailag tizenhárom, tizenkettő, tizenegy, sőt esetleg még kevesebb képviselő mögött is lehet olyan szavazati fedezet, amely szavazati fedezet egészében meghaladja az 5 százalékot.

(18.10)

Ha pedig így igaz, akkor a két szabály, a főszabály és a mellékszabály nem szakítható el egymástól, és valóban az a helyzet áll fenn, amit Balczó képviselő úr kifejtett az iménti hozzászólásában, hogy csak olyan főszabály szerinti szám vezethet alkotmányos megoldásra, amely mellett a mellékszabály nem működhet úgy, hogy frakciók szűnjenek meg úgy, hogy az általuk képviselt képviselők még mindig több mint 5 százaléknyi választói fedezettel rendelkeznek, mert akkor az Alkotmánybíróság döntésével ellentétes megoldást teremtünk.

Mondjuk azt, hogy harminc főt határozzunk meg a főszabályban, akkor abból az következik, hogy mindazok a pártok, amelyek nem tudtak a parlamentbe bevinni harminc képviselőt, de az 5 százalékot meghaladták, frakciót alakíthatnak, de ha akár egy képviselő kiválik közülük, megszűnik a frakciójuk. Maradjunk ennél a harmincas példánál, amit mondok, mert abban igaza van, Balczó képviselő úr is mondta, hogy lehet ez a szám 15-20-25, akármi, mondjuk azt, hogy harminc. 29-28 képviselő mögött 7-8 százalékos támogatás van, mondhatnánk példákat. Azt gondolja a képviselő úr, ha egy 8 százalékos pártból egy képviselő kiválik, és a Házszabály rendelkezése szerint megszűnik a frakció, akkor az alkotmányos megoldás lesz? Az ki fogja elégíteni az Alkotmánybíróságnak azt az elvárását, hogy minden pártnak, amely 5 százalékot elér, biztosítani kell a frakcióalakítási és működési lehetőséget?

Ezt végiggondoltuk, képviselő úr, és közösen jutottunk - az ön szavazatával és Kóródi Mária szavazatával is - arra az álláspontra, hogy nem jó a megoldás. (Tóth Andráshoz:) Hiába rázza a fejét, képviselő úr, egyhangúlag döntöttük el azt, hogy megkeressük az Országos Választási Bizottságot egy másik megoldás miatt; egyhangúlag döntöttük el, hogy meghallgatjuk Kukorelli Istvánt, az Országos Választási Bizottság akkori elnökét, most már alkotmánybírót; egyhangúlag döntöttük el, hogy megkeressük a Belügyminisztérium Országos Választási Irodáját és annak elnökét, hogy mondják meg - más kérdést is vizsgáltunk, de ezt is megkérdeztük tőle egyhangú döntéssel -, mi az a legkisebb képviselői létszám, amiről Balczó képviselő úr beszélt.

Tehát rájöttünk arra, csak itt most nem akarnak emlékezni, és emögött vannak a politikai szándékok, hogy a főszabályban is az 5 százalékot kell megcélozni - ez matematika. Ezt önnek, aki mérnökember, aki műszaki ember százszor jobban kell éreznie, mint nekem, aki örökké humán emlőkön nevelkedtem. A lehető legjobban kell bemérni, hogy mi az a legkisebb képviselői létszám, amit még egy 5 százalékos párt elér. Ebben ön egyetértett, ebben Kóródi Mária egyetértett, ebben valahányan egyetértettünk, ezért kérdeztük meg Kukorelli Istvántól, ezért kérdeztük meg dr. Tóth Zoltántól, hogy mi ez a szám. Dr. Kukorelli István azt mondta, hogy az OVB becslése szerint ez nyolc fő lehet. Dr. Tóth Zoltán azt mondta, hogy a Belügyminisztérium választási irodájának modellezése szerint ez a szám hat-hét fő között mozoghat.

Itt a kérdés az volt, hogy nyolc vagy tíz, vagy hét vagy tíz. Akkor végiggondolván az eddigi választási eredményeket, azt, hogy a matematikai lehetetlenség határa hol húzódhat, ezeket számba véve jutottunk szakmailag egyetértésre. Ön csak tartózkodott, nem fejtett ki ellene érveket, nem tett ellenszavazatot sem ezzel szemben le, amikor azt mondtuk, hogy ilyen szempontból a legideálisabb szám a tíz. Ezt, még egyszer mondom, olyan nagy tekintélyű szakemberek, az alkotmányjog művelői vagy választási szakértők fogalmazták meg, akiknek a pártsemlegességéhez, úgy vélem, nem férhet kétség.

Tisztelt Országgyűlés! Ezért nem támogatható az a megoldás, amit mi egyszer elvetettünk a bizottságban, mert szó szerint ugyanazt hozná vissza Kóródi Mária és Hack Péter javaslata, ezt a tizenöt főt, ami - még egyszer mondom - alkotmányellenes helyzetet eredményezne. Ezt nem tudta az ügyrendi bizottság támogatni, nem támogatja az alkotmányügyi bizottság sem. Az ügyrendi bizottságnak mint előterjesztőnek kellett ebben magára nézve döntést hozni és véleményt alkotni, de alapos és részletes vita után ezt nem támogatta az alkotmányügyi bizottság sem. Úgyhogy kérem, lássák be, az a javaslat nem mutat szakmailag járható utat, elfogadható megoldást. Ezért nekem az a véleményem, hogy ezt a módosító javaslatot nem szabad támogatni, nem szabad megszavazni.

Még egy gondolatot lehetne mondani - ez mellékgondolat -, hogy lehet beszélni a frakciónagyságok kérdéséről, hogy mi az ideális frakciónagyság. Elismerem, hogy egy 386 fős parlamentnél nem a tízfős frakció az ideális nagyság, bár ezzel működött a Ház az első ciklusban éveken keresztül. Tudjuk azt, hogy vannak országok, ahol ötfős frakció van, csak sokkal kevesebb a képviselői létszám. A Fidesz-Magyar Polgári Párt éveken át hangoztatott és jelenleg is programját képező álláspontja az, hogy nincs szükség ekkora parlamentre, meg kellene találni egy kisebb parlament kereteit, ahol talán a frakciónagyság és az képviselői összlétszám közti arányok és viszonyok se mutatnának ilyen feszültséget.

Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a Fidesz és a MIÉP soraiból.)