Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ért már az irányú kritika kormánypárti képviselő részéről, mely szerint a dél-somogyi, illetve a vidéki életet olyan sötét színekkel ecsetelem, hogy a hallgatóságnak a beszámoló után kedve támadna az ereit fölvágni. Nos, attól tartok, hogy újabb dél-somogyi falujárásaim eredményeivel szintén nem tudom majd megugrani azt a hurráoptimista mércét, amit itt egyesek elvárnak, de nyilvánvalóan ez nem a valóság hibája, hanem pusztán a szubjektív látásmódomnak köszönhető.

(15.40)

Hát akkor haladjunk szépen sorjában! A 170 fős Komlósdon ‑ a kormányfői terminológia szerint - igen­csak kalandvágyó lehet a lakosság, hiszen a polgármester úr szíves közlése alapján mintegy 27 helyi lakos már valahol Nyugaton keresi a boldogulását, no meg az izgalmakat. De a nyomorúságos fizetések ellenére az itthon maradók sem renyhe dologtalanságban töltik napjaikat, hiszen találkoztam olyan falubelivel, aki havi 14 ezer forintért is eljár dolgozni, hogy kiegészíthesse kevéske előnyugdíját, a falu közmunkásai, akik szinte mind asszonyok, pedig éppen betonoztak ott jártamkor. Noha nem éppen nőknek való munka, de csinálják, mert a számlákat fizetni kell, és most ez a feladat. Valószínűnek tartom egyébként, hogy a félmilliós Gucci vagy Louis Vuitton ridikülöket hordó, lehetetlenül szűk öltönyökben páváskodó egynémely politikusficsúr nemes egyszerűséggel a nadrágjába rondítana, ha egész nap olyan nehéz talicskákat kéne tologatnia.

A következő meglátogatott falu, a hetven éve még 1200 lelkes, akkor színmagyar református település, Istvándi volt. Az elöregedés problémája, az ebből egyenesen következő népességfogyás és az ezzel szoros összefüggést mutató, mind nagyobb arányokat öltő etnikai átrendeződés folyamatai alapjaiban határozzák meg ennek a községnek a sorsát is. Egykor a magyar paraszti létforma esszenciáját hordozta, de mindez mára a semmibe veszett, a történelem viharai és a XX. század második felének vidékpusztítása teljesen felőrölték a hajdan virágzó falut. A halmozottan hátrányos helyzetűvé nyomorított, szétvert és mostanra csonka társadalmú, óriási munkanélküliségi rátával küszködő, tartós, normális perspektívát nyújtó munkahelyekben szűkölködő, 650 fős, nagyrészt beás cigányok által lakott Istvándi nem örvend jó hírnévnek a dél-somogyi települések sorában.

Az ősszel megválasztott cigány származású, fiatal, agilis polgármesternek ‑ egykori tanítványom férjének ‑, akivel vagy két óra hosszat róttam a falu utcáit, és beszélgettem a gondjaikról, elképzeléseikről, viszont feltett szándéka, hogy visszaszerez valamit az elvesztett presztízsből. Szavai elhivatottságról tanúskodtak, de az eddigi tettek és a felvázolt elképzelések is ezt támasztották alá.

Maga is dolgos, kétkezi munkát nem megvető ember lévén, önkormányzati kertészetet létesített, és kamerarendszer kiépítésén fáradozik, és a cigányság integrációját nem a zsákutcát jelentő, liberális jogvédő maszlag révén kívánja elérni. Szemléletváltásról, az ott élők mentalitásának megváltoztatásáról, a szülői példa fontosságáról is beszélt, arról, hogy tanulni kell, ha pedig ki akar valaki törni, akkor magának is mindent el kell követnie annak érdekében, és nem várhat mindent a társadalomtól, az államtól.

Poroszos regula van ‑ mi tagadás, ennek híre vezérelt a faluba ‑, ami miatt egyébként a sorba nem szívesen beálló, a cigányság becsületes részére is szégyent hozó, társadalomból kiilleszkedett elemek olykor terrorral vádolják.

A felújítás alatt álló református templom mellett az is világossá vált, hogy a történelmi egyházak ‑ az állami segédlet híján is ‑ sajnos messze nem töltik be azt a kiemelt és történelmi szerepet, ami a cigányság integrációja során rájuk hárulna, egyébként a Jobbik elképzelései szerint is.

Mint említettem, a községnek nincs jó híre. Sokan kerülték, mint amolyan ellenséges törzsi területet, ahová belépni sem tanácsos. Az új polgármester feltett szándéka, hogy normális faluvá teszi Istvándit. Kitartást, sok sikert kívánok innen is a munkájához! Csak nehogy a végén őt is betámadja majd az Amnesty International, mondván, egy megátalkodott jobbikos náci. Mindenesetre már az is roppant gyanús lehet majd a mindenhol fasisztaveszélyt vizionálók számára, hogy a második világháború hősi halottjainak tiszteletére állított emlékmű környezete példás rendben van tartva.

Utóiratként azért valamit elmondanék. Kedves Zsiga Marcell! Önnek pedig mindenhonnan azt üzenik, hogy ha tényleg úgy gondolja, hogy havi 47 ezer forintból meg lehet élni, akkor jöjjön el, próbálja ki; a többit a tisztelt Ház tekintélyére való tekintettel most inkább nem idézném. Viszont kormánypárti képviselőtársaimat arra kérem (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), támogassák a Jobbik vidékmentő költségvetési módosító elképzeléseit. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)